Unalom és magány (vers)

[Vera Rider]

Akár a sivatag,
De furcsa gondolat,
Kietlenség és magány,
Jellemzi napjaink tán.

Társam a nyugalom,
De ez inkább unalom,
Még egy társ csak a magány,
Ki ellen egy ideje harcolok már.

Az unalmat könnyen legyűröm,
De a magányt azért nem tűröm.
Az unalom ellen verselek,
De társra így sem lelek.

A magány ellen nehezebb a harc,
De engem -e téren sem érhet kudarc.
Megtaláltam már az ellenszeremet.
Azzal, hogy barátaimmal leledzek.