A két testvér számára mintha megállt volna az idő, miután távozott körükből Tessa, az Üveg úrnője. Most nem arról volt szól, hogy elvesztették az időérzéküket, ami akkor már megtörtént, amikor beléptek a Szentélybe, hanem arról, hogy teljesen megállt az idő körülüttök.
Csak a kĂ©t lĂ©ny mozgása törte meg az idĹ‘t. Ahogyan köröztek egymással szembe, mintha a kettejĂĽk furcsa tánca lett volna az ami miatt a környezetĂĽk megdermedt. LyenĂ©k nem tudták megmagyarázni az Ă©rzĂ©st, de tudták, hogy ennek most Ăgy kell lennie. Most nem szabad innen elmenniĂĽk, sem megmoccanniuk.
Valamivel a felismerĂ©s után nemsokkal, megremegett a hely. Mintha megmozdultak volna a növĂ©nyek Ă©s a sziklákon, a moha mintha egyre jobban szĂ©tterjedt volna. A növĂ©nyek egyre jobban teret nyertek maguknak, ugyan akkor az idĹ‘ semmit sem mozdult. A SzentĂ©lyben lĂ©vĹ‘ idĹ‘, vĂ©gkĂ©pp máskĂ©pp folyik, mint a Domb terĂĽletĂ©n az megszokott. KiszámĂthatatlanul, a fizikai törvĂ©nyeknek teljesen ellentmondva!
Nyqyl Ă©s Gquen nem hagyta abba a mozgást mindaddig, mĂg az egyik erdĹ‘s rĂ©sz meg nem moccant. Ekkor Ĺ‘k is megálltak Ă©s a kĂ©t sidhe mellĂ© szökkentek egy kecses ugrással. A SzentĂ©lyt zöld köd kezdte belengni. Az erdĹ‘ emelkedett, mĂgnem meglátták, hogy az amit eddig fáknak vĂ©ltek, nem más, mint egy földsárkány fejĂ©ke. A fĂ©nyes köd, lassan anyagiasult ahogy a folyĂłhoz közeledett, hogy a hosszĂş várakozás után vĂ©gre kortyolhasson a vĂzbĹ‘l.
Látták hogyan kezd el újra éledni a szentély. Bár Lyen nem értette, hogy ő mint a halál eszenciájának hordozója, miképp lehetett újra ennek az egyik eszköze. Mégis megtörtént!
Mint az is, hogy ez a változás amilyen hamar végbement, olyan hamar el is tűntek a lények. Az eddig néma környezet úja megtelt dallammal és az idő is újra mozgásba lendült.
- Ideje lenne mennetek nektek is.
Monda Nyqyl, majd lomha mozgással, meghazudtolva előbbi fürgeségét, felkelt és elindult a kijárat felé, hogy vezesse őket.