29.század - Kosárladba

[Alva]

Amikor a sportról beszélünk, legtöbbször a mozgás, a több órás megfeszített munka, győzelem utáni vágy, a sport öröme jut az eszünkbe. Nem? De! Senkinek sem az az első gondolata, hogy a sportolok, mennyi vereséget és csalódást szereznek, mire elérnek egy olyan szintre, ahol végre honorálják egy apró gesztussal akár, az addigi erőfeszítéseiket. Bárhol kérdeznénk meg az embereket, vagy a más lényeket, hogy gondolnak e valami másra, mindenkinek hosszas gondolkodás után, jut eszébe, megtenni az első lépést, afelé, a gondolat felé, ami minden sportoló alapja. A kitartás. Ezt csak mi értjük, akik részesei vagyunk. Akinek ez nincs, az ne is kezdjen bele semmibe!
Már kiskoromban megtanultam, hogy ha másokra támaszkodom, akkor soha nem fogok elérni semmit sem az életben! Viszont vannak pillanatok, amikor az egyén, nem képes győzni. Csak egy csapatmunka eredménye az, ami sikeressé teheti. Most nézve a srácokat, kezdek rájönni, hogy ez tényleg igaz. Létezett egy hihetetlenül erős kosárlabda klub, a Teiko alsó-középiskola egyesülete. Több bajnoki cím és megannyi tehetséges játékosa mellett volt egy hat főből álló csapata, ami messze túlszárnyalta vetélytársai képességeit. Úgy ismerték őket, mint a "Csodák Generációját". Azonban terjedt egy pletyka, miszerint van egy rejtélyes hetedik tag is, aki nem szerepel egy játék felvételen sem, nem ismeri senki sem, de a másik hat zseni egyenrangúként ismeri el. A rejtélyes hetedik tag. Igen, ebben az időben már nem öt játékos van egy csapatban, mit a kezdetekben, hanem hét játékos. Ráadásul, minden sportág mostanra koedukált lett. Ez szupercsapat két évvel ezelőtt oszlott fel, ahogy tovább mentek a felső-középiskolába. Mindegyik különbözőbe. Ez lett a vesztük szerintem. Bármennyire is profik abban, amit csinálnak, a centerjátékostól kezdve, a védőn keresztül, egészen a bedobóig. Nem tudják, felvenni a versenyt a mi csapatunkkal! Mert a mieink, valóban egy csapatként játszanak! Taiga, hatalmas centerjátékos, aki szintén nagy tehetséggel rendelkezik a kosárlabda terén. Az agresszív, forrófejű, játékban önző és a legkönnyebben feldühíthető játékosunkat semmi sem gátolhatja, hogy legyőzze az ellenfeleinket, még akkor sem, ha van közöttük egy Csodák Generációs tag. De ha van is, akkor mi van?! Nálunk is van. A rejtélyes hetedik tag. Az egyetlen, személy, aki a csapatjátékot tartja szemelőt, az egyéni játék helyett. Látszólag egy teljesen tehetségtelen alak, ellenben jelentéktelenségét kihasználva, és kifinomult helyez felismerő képességének köszönhetően, tökéletes, gyors passzokat ad a csapat többi tagjának. Ezen felül még egy tehetsége van, és az nem más, mint, hogy Kagamit felidegesítse pikoszekundumnyi idő alatt. Ők ketten a csapatunk árnyék és fény duója. Céljuk, hogy a legjobb játékosokká váljanak, de nem csak egyénileg, ahogy azt a Csodálatosak tartják szem előtt, hanem csapatban! Talán sikerülhet is nekik. Most legalábbis így néz ki a meccs állása a harmadik félidőben, hogy nyerni fognak. Ebben nagy szerepet játszik, egyik barátom és osztálytársam, Zeck, aki ha megszerzi a labdát és kosárra dobja, akkor mindig hárompontosakat szerez nekünk. Még nem láttam, hogy kihagyott volna egyetlen egy dobást is. Igen miatta ülök itt. Mindenki ordít körülöttem, így esélyem sincs olvasni. Mindenki teljesen fel van tüzelve, hogy ha ezen a meccsen nyerünk, akkor tovább jut a csapatunk a legjobb tíz közé.