/Felnézek a könyvem fölül, mert már megint túl nagy a zsivaj./
+ Nem lehet Ăgy olvasni rendesen! MiĂ©rt nincs, csen az Ăłrán?! +
/Lassan körbetekintek a termen. Mivel a hátsó sorban ülök az ablak mellett, bőven van rálátásom a többiekre./
+ Hát persze. Ez már a harmadik óra. Történelem, ha jól tudom. Ech! +
/Amira, már megint hisztizik, mert a vetélytársnője lett beosztva Luckas mellé, egy csoportba. Ez azt jelenti, hogy velem, megint az Tamarienék vannak./
+ Szuper! Olvashatok tovább, ha végre elrendezi a szerelmi háromszöget, a Tanár. +
/Visszabukok a könyvbe, amit nemrĂ©g kezdtem el olvasni. Jelenleg mĂ©g leköt, mivel az elsĹ‘ kĂ©t fejezetben nem annyira sablonos, mint a többi. Bár már most tudom, hogy mi lesz a vĂ©ge, vagy azt, hogy ki a gyilkos. Ahogy haladok a sorok között, hallom Olaf tanárĂşt hangját, amint a nevemet mondja, Ăgy kĂ©nytelen vagyok megint felpillantani.
Tekintetem felĂ© fordĂtom, de kezem nem rest elmenteni, nehogy azzal kelljen törĹ‘dnöm, hogy keresgĂ©lem sokáig, hogy hol tartottam./
- SzĂłlĂtott?
/Teszem fel - az amĂşgy is egyĂ©rtelmű - kĂ©rdĂ©st, de a tanárok imádják, ha visszajelzĂ©st kapnak, bárminemű is legyen az. De leginkább azt, ha pozitĂv. Sajnos nem nyertem el tetszĂ©sĂ©t eme kĂ©rdĂ©semmel, viszont ennĂ©l kedvesebb most Ăşgysem tudok lenni. Ez nem az a nap!/
- Igen Alva! Cserélj helyet Samarahval.
/Sajnos megint megismĂ©telte azt a mondatot, amit szerettem volna ignorálni. Viszont most, ezt már nem tehettem meg. Halk sĂłhajjal kelek fel a helyemrĹ‘l Ă©s elindulok az Ăşj csoportom felĂ©. Látszik, hogy ugyan az a lelkesedĂ©s van a többiekben, mint bennem. De hát a tanár szava a mĂ©rvadĂł. EgyikĂĽnk sincs abban a helyzetben, hogy most tovább feszĂtsĂĽk a hĂşrt. Nem amĂg a tantestĂĽleti megbeszĂ©lĂ©s le nem zárul!
Lehuppanok Zeck mellé, egy fanyar félmosolyt váltunk egymással, majd elfekszem az asztalon, összekulcsolt kezeimre fektetem fejem. Érzem hátamban mindkét lány, perzselő tekintetét, és megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha okot is adnék ennek a féltékenykedésének. Alapot, arra, hogy suli után hátul a tornaterem szertárában kicsit megleckéztethessem őket. Persze lemondok róla, hiszen túl sok energiát kellene ebbe belefektetnem, hogy hiteles legyen. Nem beszélve arról, hogy ingerenciám sincsen Luckashoz. Így hát csak egy megvető grimaszt és egy lesajnáló tekintettet eresztek meg a két lány felé.
Nincs túl sok életkedvem ma. Az eső is szakad odakint. Ez nem jelent semmi jót! Ráadásul még itt kell dekkolnom végig öt órát./
+ Ech! Ez nem az Ă©n napom! +