Már megint egy esős Novemberi nap...

[Alva]

/Felnézek a könyvem fölül, mert már megint túl nagy a zsivaj./
+ Nem lehet így olvasni rendesen! Miért nincs, csen az órán?! +
/Lassan körbetekintek a termen. Mivel a hátsó sorban ülök az ablak mellett, bőven van rálátásom a többiekre./
+ Hát persze. Ez már a harmadik óra. Történelem, ha jól tudom. Ech! +
/Amira, már megint hisztizik, mert a vetélytársnője lett beosztva Luckas mellé, egy csoportba. Ez azt jelenti, hogy velem, megint az Tamarienék vannak./
+ Szuper! Olvashatok tovább, ha végre elrendezi a szerelmi háromszöget, a Tanár. +
/Visszabukok a könyvbe, amit nemrég kezdtem el olvasni. Jelenleg még leköt, mivel az első két fejezetben nem annyira sablonos, mint a többi. Bár már most tudom, hogy mi lesz a vége, vagy azt, hogy ki a gyilkos. Ahogy haladok a sorok között, hallom Olaf tanárút hangját, amint a nevemet mondja, így kénytelen vagyok megint felpillantani.
Tekintetem felé fordítom, de kezem nem rest elmenteni, nehogy azzal kelljen törődnöm, hogy keresgélem sokáig, hogy hol tartottam./
- Szólított?
/Teszem fel - az amúgy is egyértelmű - kérdést, de a tanárok imádják, ha visszajelzést kapnak, bárminemű is legyen az. De leginkább azt, ha pozitív. Sajnos nem nyertem el tetszését eme kérdésemmel, viszont ennél kedvesebb most úgysem tudok lenni. Ez nem az a nap!/
- Igen Alva! Cserélj helyet Samarahval.
/Sajnos megint megismételte azt a mondatot, amit szerettem volna ignorálni. Viszont most, ezt már nem tehettem meg. Halk sóhajjal kelek fel a helyemről és elindulok az új csoportom felé. Látszik, hogy ugyan az a lelkesedés van a többiekben, mint bennem. De hát a tanár szava a mérvadó. Egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy most tovább feszítsük a húrt. Nem amíg a tantestületi megbeszélés le nem zárul!
Lehuppanok Zeck mellé, egy fanyar félmosolyt váltunk egymással, majd elfekszem az asztalon, összekulcsolt kezeimre fektetem fejem. Érzem hátamban mindkét lány, perzselő tekintetét, és megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha okot is adnék ennek a féltékenykedésének. Alapot, arra, hogy suli után hátul a tornaterem szertárában kicsit megleckéztethessem őket. Persze lemondok róla, hiszen túl sok energiát kellene ebbe belefektetnem, hogy hiteles legyen. Nem beszélve arról, hogy ingerenciám sincsen Luckashoz. Így hát csak egy megvető grimaszt és egy lesajnáló tekintettet eresztek meg a két lány felé.
Nincs túl sok életkedvem ma. Az eső is szakad odakint. Ez nem jelent semmi jót! Ráadásul még itt kell dekkolnom végig öt órát./
+ Ech! Ez nem az én napom! +