Karakter (leg)régebbi neve: Peter Lewis
Karakter jelenkori neve: Angelous
Kora: 912 (mert 22 évesen vámpírrá váltam)
Nem: Férfi
Születési hely: London
Születési időpont: 1986 november 28
Faj: Angyal
Emberlét:
1986-ban születtem Angliában. A szüleimmel és a nővéremmel, Tinával a fővárosban éltünk. A szüleim Artistaként dolgoztak a helyi cirkusztársulatnál.
Gyakran jártam az előadásaikra a nővéremmel. Csak bámultuk őket és arról álmodoztunk, hogy egy nap majd mi is a levegőben ugrándozhatunk, úgy ahogyan ők.
Tinával, aki csak két évvel volt idősebb nálam, rengeteg mindent közösen csináltunk. Együtt tanultunk, (persze inkább ő segített nekem és én meg csak kikérdeztem dogák előtt) együtt sportoltunk, (általános iskolában szertornázni kezdtünk, hogy egyszer majd mi is artisták lehessünk.) és együtt éltük hétköznapjainkat.
Sajnos az élet azonban sokszor képen törli az embert. Amikor 8 éves voltam, édesanyám összeszedett valami vírust amikor külföldön járt és belehalt a betegségébe. Ki hinné, hogy néhány baci képes kioltani egy edzett ember életét.
A temetés után anyagi gondjaink támadtak. Melyeket nehezen, de leküzdöttünk. Tina (majd később én is) versenyezni kezdett, és a versenyek díjaiból segítette ki apát. Én is hasonlóképpen tettem mikor elég képzetté váltam.
Az évek alatt Tina rengeteget fejlődött a szertornában. Tökélyre fejlesztette a talaj és a gerendagyakorlatait. A versenyek nagy részét megnyerte, így pár évvel később kijutott a nemzetközire is. Ahonnan egy bronzzal tért vissza és egy új barátsággal.
Én is jártam versenyeken,, bár nekem a gyűrű gyakorlat voltak inkább az erősségem.
Mikor elvégeztem az általános iskolát, nagy nehézséggel kellett a kicsiny családunknak szembenéznie. Ugyanis meghalt a cirkusz igazgatója és a fia inkább eladta a felszerelést és a cirkuszt mintsem hogy fenntartsa azt. Anyagi pácba kerültünk, de Apa úgy döntött radikális lépést tesz és a régi cirkuszi dolgozókat összehozva vándorcirkuszt alapít.
Meg is valósította, a tagok eladták házaikat, lakókocsikat és felszereléseket vásároltak belőlük. Apa pénzéből vettük meg az összeszerelhető sátrat és lelátót, melyet már az első fellépésünkön használhattunk. Persze Tina és én is költöztünk a cirkusszal, így a tanulmányok abbamaradtak és helyette kellékesekként segédkeztünk a cirkusz életében. Az előadásokra eleinte kevés ember jött el így ennivalóra is alig futott, de apa eléggé ügyesen értett a pénzügyekhez így megoldotta, hogy mindenkinek jusson ennivaló. Ahogy egyre több előadást tartottunk, úgy egyre ismertebbek lettünk és egyre több látogató lévén, a bevétel is nőtt. A számlákat is ki tudtuk fizetni, majd lassan mindenkinek visszajött a befektetése is.
Apát a helytállásáért a társai igazgatónak választották, aminek nagyon örültünk.
Az évek alatt európát jártuk a kis társasággal, és egész jól megéltünk belőle. Ahogy nőttünk már mi is kitanulhattunk versenyszámokat, igaz ezeket is élveztük annyira mint anno a szertornaversenyeket.
Teltek múltak az évek.Eközben a szerelmi életem, nem alakult túl fényesen. Mivel folyton utaztunk csak futó kalandjaim voltak, mert egy lány sem volt hajlandó megállapodni mellettem, a társulatban pedig mindenkinek volt párja, csak nekem, húginak meg apának nem.
Egyszer csak Erdélybe utaztunk, ám amikor fel akartuk állítani a sátrat, Tina elbotlott az egyik tartó zsinórban miközben cipelte befelé a kellékeket a sátorba. Szegény nővérkém eltörte a karját így a mi műsorszámunk ideje kiesett. Pár napig még elvoltunk, de már zavart, hogy nem léphetek fel és csak a háttérből figyelhetem az eseményeket.
Ám pár nappal később, az egyik előadás előtt, Tina beállított egy idegen csajszival, hogy szerepelni fog a mi műsorkiesésünk idején. Először nem értettem, hogy hozhat ide egy kezdőt, főleg ha még nem is ismeri. Mint később kiderült, ő volt az a lány akivel a nemzetközi versenyen találkozott és akivel azóta folyamatosan emailezett.
Mikor megnéztem az előadását, be kellett valljam, nagyon tetszett a csaj és a mozdulatsor is.
Mikor távozott a fizetésével csalódott voltam. De amikor pár óra múlva ismét megjelent és csatlakozott hozzánk, megörült a szívem. Apa is beleegyezett a tagfelvételbe, mivel Tina kijárt az érdekében. Újrakezdődtek az utazásaink és közben, a új lány, Laila vette át Tina helyét a gyakorlatsorunkban. Amit én nem bántam és ráadásul még az összhang is megvolt a produkciónkban. Teltek a hónapok és mi egymásba szerettünk, én pedig mérhetetlenül boldog voltam. Tina is felépült így már hárman folytattuk a gyakorlatsorokat.
Ahogy teltek az évek Lailával egyre jobban összecsiszolódtunk a vitáink ellenére, melyeket mindig elsimítottunk.
25 szülinapjára egy azúrkék nyakláncot vettem a páromnak és elhatároztam, hogy mikor legközelebb Párizsba utazunk már egy gyűrűvel fogom meglepni. De ez a tervem sajnos kútba fulladt.
Vámpír lét:
Mikor Párizsba utaztunk, asztalt foglaltattam egy elegáns étterembe a 4. évfordulónk alkalmából. Azt terveztem, hogy ott kérem meg szívem választottjának a kezét, de ő azon a napon rejtélyes körülmények között eltűnt.
A rendőrségre mentem, akik keresték ugyan, de napokig nem találták. A cirkusz tovább akart utazni, de én ragaszkodtam hozzá, úgy döntöttem addig maradok amíg meg nem találják Lailát. Mivel sejtettem, hogy nem hagyna el engem, főleg nem így, ez nem vallana rá.
Minden lehetséges módon segítettem a rendőrök munkáját, Akik végül nem találták meg őt. Miután eltűntnek nyilvánították és abbahagyták a keresést én magánnyomozót fogadtam, akivel fura mód mindig csak este tudtam találkozni. Együtt nyomoztunk, és a férfinek tetszett az elszántság ami hajtott engem. Meg akartam Találni Lailát az az érzésem támadt egyre gyakrabban, hogy valami baj érte őt.
Hónapokig nyomoztunk, de sehol sem találtuk. Bele kelett törődnöm, hogy soha többé nem láthatom, de ez olyan fájdalmas volt nekem, hogy meg akartam halni.
Azonban a nyomozó inkább másra akart rábeszélni. Nem tudom, hogy tudott olyan mértékben befolyásolni, de rávett arra, hogy a tanítványa legyek. Csakhogy én eleinte nem sejtettem, hogy engem vámpírnak szánt az ürge.
Igaz az első harapásnál leesett a tantusz. De mégis olyan mértékben befolyásolni tudott, hogy végül, átváltoztatott vámpírrá engem is valami rítus keretében. Innen meg már nem volt visszaút, ő lett a mesterem és én pedig a tanítványa. A hosszú évek alatt megtanított a vámpírlét minden csínjára-bínjára. Ölnöm szerencsére csak ritkán kellett mivel a mesteremnek volt egy orvos ismerőse aki mellesleg szintén vámpír volt.
Az évtizedek alatt sokszor kellett személyazonosságot váltanom. Általában a rendőrlétet cserélgettem az orvosléttel.(amit időközben kitanultam)
Mindig csak éjszakai műszakokban dolgoztam így nem is tűnt fel senkinek a másságom. A szerelmi életem inkább a rövidtávú kapcsolatok jellemezték.
Miután a varázslények kiléptek a nyilvánosság elé már hosszabb kapcsolatokat is kezdhettem, de valamiért mindig csalódtam. Vámpírlányokkal folytatott románcaim sem sültek el túl jól, pedig én próbálkoztam.
Teltek az évek, évtizedek, az évszázadok. Időközben elvesztettem a mesterem is. Saját lábamra álltam és amikor létrejött a 10 város szövetsége, letelepedtem Necraditban.
Ahol inkább a tanulást folytattam a szerelmi élet helyett, mivel a könyvekben sosem kellett csalódnom, persze futó kalandjaim még így is voltak.
A 30. század elején jártam, mikor érdekes hírekre ütöttem fel a fejemet. A hírek szerint emberek érkeznek a múltból, de mikor egy múltlakó lett a vámpírok királynője, kezdtem hinni a feltételezéseknek. Bár nem voltam aktív a politikában azért hozzám is eljutottak a hírek. Mikor azt is megtudtam, hogy pont azokból az évekből jönnek át az emberek amelyben Laila is eltűnt felcsillant bennem a remény szikrája, hogy megtalálhatom rég elveszett szerelmemet.
Kapcsolataimon keresztül megszereztem egy listát ami a múltlakó lányok új nevét és faját tartalmazta, sajnos a többi adatukhoz már nem fértem hozzá.
A listán lévő hölgyek közül az egyik neve ismerősnek tűnt, egy bizonyos Laila Finisse. Bár a vezetéknév nem stimmelt, de azért reménykedni csak szabad nem? Hát meg is néztem melyik fajba tartozik a drága, de mikor megláttam csak káromkodni tudtam.
Mert ez a faj nem volt más mint a vadászoké.
Angyallá válás:
Elhatároztam hát, hogy meglátogatom ezt a hölgyet, így napnyugta után nemsokkal belopóztam a Vhinudratba. Bár így utólag rájöttem, hogy elég hülye ötlet volt. Ugyanis betörni nem volt túl nehéz, de észrevétlennek maradni annál nehezebb. És ha egy hölgyet keresel akinek csak a nevét tudod, az azért elég kevés info egy bevetéshez. Persze ahogy észrevettek, Drakula kettőnek néztek és üldözni kezdtek. Igaz a fegyvereik elől egy 912 éves vámpír könnyedén kitér, ha elég edzett, nekem pedig elég edzett volt a testem mikor meghaltam.
Mikor nem tudtak elkapni az egyik az utamat állta és imádkozni kezdett előttem, azt hittem bepisilek a röhögéstől, mikor azért imádkozott, hogy engem legyőzhessenek. Ami ezután következett az már koránt sem volt ilyen vicces.
A testem felggyulladt, de mégsem égetett, hanem valmi földöntúli melegség öntötte el a testemet, majd láttam ahogy elhagyom a testem ami hamuvá porlad, a lelkem pedig tovaszált hogy új testet öltsön egy angyal képében, az Újjászületés templomában.
Külső tulajdonságok:
Amíg éltem és amíg vámpír voltam:
180 cm magas voltam, fehér bőrrel, ami a vámpírrá válással még sápadtabb lett. A testalkatom inkább izmos volt mint vékony, de azért izomhegy sem voltam. A hajam félhosszú volt és sötétbarna, a szemem pedig kék színben pompázott.
Miután angyallá váltam: http://browse.deviantart.com/?q=Angel+g ... 6#/d3ivh0b
A magasságom nem változott ugyan, de a fehér bőröm mellé fehér szárnyakat és hajat kaptam. A szemem pedig kissé sötétebb kék lett. A testalkatom nem változott.
Belső tulajdonságok: Az évek alatt, ahogy váltogattam az életeket úgy én is változtam. Voltam már casanova, de visszahúzódó orvos is. Ám mára ez ilyenné vált. : Tudálékos lettem a sok évnyi tanulástól és reménytelen szerelmes, mivel a lelki páromat valamikor elvesztettem, hiába próbáltam felejteni az új lányok nem tudták velem feledtetni őt. Az önfejűség a másik nagy hibám ami a vámpírlétem vesztét is okozta.
Kedvencek: ...
Életcélja: Mivel vámpírként már megismertem a világot ezzel nem volt gondom, de az angyalok élete és világa új volt még nekem. Szeretném fejleszteni a képességeimet és szállást találni, mivel a vámpírok városában így már nem fogadnának szívesen.
Meg akarom találni Lailát. (Ivy Fablet) Mivel abban az évben tűnt el, melyikből mostanában egyre többen jöttek át a múltból, így felcsillant benne a remény, hogy esetleg ő is átjött.
Egyéb: Ez egy eladó karakter, majd a tulajdonosára hagyom, a belső tulajdonságokat, elvégre ő fog játszani vele és nem én.
Elosztható: 6p
Transzformáció 2.szint (1+2=3p)
Fegyver 2.szint (1+2=3p)
Maradék: 0p
Főkarakter: Aki majd elviszi
(de készítette Vera Rider)Rólam:
