Táncoltam és szálltam. Hosszúnak tűnő órákon keresztül, melyek perceknek tűntek csupán. Partnerem, határozottan vezetett, a kellemes muzsika, mely a háttérben szólt, számomra már csak halk neszezésnek tűnt. Saját zenémre táncoltam. Éreztem, környeztetem, mégis egyedül voltam. Én és a Domb, a Hold csodás fényében.
Már nem a partnerem vezetett, hanem én diktáltam az ütemet. Jó táncos lévén, tudta tartani a lépést, és idomult hozzám. Siklottunk a levegőben, semmi nem állta utunkat. Egy különös, másnak hallhatatlan dallamra.
Kitártam elmém, és megérintettem Öt. A Domb gyermeki örömmel fogadta óvatos simogatásom. A pár perc, melyet így tettünk meg, egymás ismerkedésével, óráknak tűnt. Oly jó volt, hogy mikor visszazökkentem saját időmbe, és abba a térbe, ahol mindenki ott volt kit hátra hagytam -pedig éreztem őket is, mikor egyé váltam egy pillanatra a végtelenül öreg otthont adó Dombbal-, szomorú voltam. Szomorú, mert valami hiányzott, és egyben boldog mert, mikor éreztem mindenkit, megéreztem Őt, aki miatt vissza akartam jönni ebbe a valóságba.
Lassú, de mégis határozott mozdulattal váltam el táncpartneremtől, majd hajoltam meg felé, jelezve, hogy köszönöm a táncot, de ezzel vége. Még egy apró félmosolyra is futotta. Nem szóltam, és ő is csak egy meghajlással viszonozta.
Elegáns szárnyverdeséssel, szálltam alá, hogy a karmazsin rózsák között haladjak tovább célom felé. Majd ki ugrott zakatoló szívem helyéről, mégsem siettem, és kívülről nem látszott izgatottságomból semmi. Lágy csípőmozgással és egyenes tartással közeledtem látogatóm felé. Tudtam, hogy hozzám jött. Meg sem kellett kérdeznem, mikor oda értem hozzá. Zord tekintetében, láttam, hogy még fél szemmel, volt táncpartnerem vizslatja, majd figyelmét teljes egészébe rám szegezi, mikor megálltam előtte egy karnyújtásnyira.
Némán álltunk, ajkunk nem mozdult, mégis beszéltünk egymással. Mert már ez a csend is mindent elárult -nem beszélve a szemünk-. Boldog voltam, hogy él, de inkább leharaptam volna a nyelvem, semhogy ezt megosszam vele hangosan. Ö meg inkább nem mondott semmilyen hazugságot, miért jött most ide, csak, hogy ne kelljen az igazságot bevallania.
Mikor meglebbentette hófehér szárnyait, közelebb léptem, hogy bele karolhassak. Kissé hozzá bújtam oldalához, de már nem néztem rá. Elindultam, hátrahagyva a kertet és a még mindig ünneplő tündéreket, hogy elvezessem oda, ahol magunk lehetünk. Íves folyóson haladtunk, nem túl sokáig, hiszen a Domb, most kedvembe akart járni, így hamar elértünk a kis rejtett ajtóig. Ami mögött lakosztályom csendes és békés környezete fogadott minket, leheletnyi félhomályban borítva a teret.
Lépcsőkön fellépdelve engedtem el az erős kart, mely óvatosan tartotta kezem. Nem időztem sokáig a fogadószobába, hanem egyenesen tovább folytattam az emeletre az utam.
Még mindig nem szóltunk egymáshoz. Talán ez volt a legidillibb ebben az egészben. Nem akartuk megtörni semmivel a békés perceket, mint ezelőtt, ha mégis szólásra nyitottuk ajkaink. Nem akartuk elrontani a varászt, mely körbelengett mindent!
A nappalit csak pár lépés erejéig érintettem, még tovább haladtam rajta, a legfelső szintre. Közvetlenül mögöttem lépdelt Ö is. Mivel nem rohantunk, volt ideje nézelődni. Azt hiszem, nem talált kivetnivalót hajlékomba, de nem is volt az Ö ízlésének berendezve. Ennek ellenére, nem tette szóvá, hogy változtatna rajta. Pedig ha megkért volna rá, talán megfontolok pár ötletet. Legénylakássá nem változtatom meg, ezt mindketten tudtuk. De mivel nem volt még igazán belakva, így az apró változtatásokra nyitott voltam.
A puha szőnyegen haladva, egyenesen a földön heverő fekete köntöshöz léptem. Elegáns mozdulattal vettem fel és félig visszafordultam felé. Két kézben tartottam, mégis csak az egyikkel nyújtottam felé tulajdonát. Nem akartam megszólalni, és Ő sem tette. Szótlanul lépett oda hozzám. Megfogta a köntösön keresztül kinyújtott kezem, még a másikkal tarkómra fonta ujjait. Szemem elveszett az Ö zöldes-aranyos szillógású íriszekben.
Elvesztettem minden időérzékem, és az ami a csók után történt, az már csak a mi titkunk marad...
Mystical Future FRPG
A XXX. század
