Egy éjszaka a Rengetegben

[Vera Rider]

Városkapu, 18 óra 10 perc:

/Mire a kapuhoz érkeztem már zárva volt./
+A fenébe. Kinn maradtam. Vagy mégsem?
/Megpróbáltam felmászni a kapun. Ám amikor elértem a két méter magasságot, meglepve tapasztaltam, hogy nem tudok normálisan megkapaszkodni. A kapu be volt kenve valami furcsa csúszós anyaggal, melynek köszönhetően megcsúszott a kezem és leestem a kapu oldaláról. Szerencsére talpra érkeztem, így nem ütöttem meg magam./
+ Oké. Ez így nem fog menni. Úgy tűnik, a rengetegben kell töltenem az éjszakát. Csak kitalálok valamit.
/Felálltam és elindultam a rengetegben, és közben azon tanakodtam, mit kell tennem ahhoz, hogy túléljem az éjszakát./
+ Valahol vizet kéne találnom. Talán az orrom most is a segítségemre lesz.
/Behunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. A szagok most is kavarogtak a levegőben, de meg tudtam különböztetni őket. Elindultam az orrom után. Pár percig sétálok az erdőben, mire megtalálom az illat forrását, vagyis egy patakot. A víz olyan tiszta volt, hogy még a tükörképemet is láthattam benne. Ittam néhány kortyot a tiszta vízből, majd lemostam arcomról a munka porát./
+ Csak akkor fedezzük fel a természet csodáit, amikor megállunk, hogy megcsodáljuk őket. Milyen ékesszóló, vagyis gondoló lettem hirtelen. Lehet, hogy a természet közelsége ezt hozza ki belőlem.
/Gondolatmenetemet azonban egy furcsa hang zavarta meg. A gyomrom kondult egy nagyot./
+ Nem csoda, ha éhes vagyok. Az átkerülésem óta nem ettem egy falatot se, pedig az már több órája volt. Nem ebédeltem és nem is vacsoráztam. Kerítenem kell valami ennivalót.
/Felálltam, majd körbetekintettem hátha találok valamit. Bár a nap utolsó sugarainak fényénél alig lehetett látni valamit, a szemem most először cserbenhagyott./
+ Ha a szemem nem segít, akkor megyek az orrom után.
/Lehunytam a szemem, vettem egy nagy lélegzetet és próbáltam beazonosítani az illatokat. Bár most, hogy feltámadt a szél nehezebb volt a dolgom./
+ Nem tudom beazonosítani a szagok forrásait. Érzem az illatokat, de a szél miatt csak a kelet felől érkező illatokat érzem, a többit már elfújta a szél. Lássuk csak… levendula, begónia és körte. JACK POT. Végre valami kaja.
/Elindultam kelet felé, az illat irányába. A szél időközben egyre erősebben fújt, és leveleket sodort magával, melyeket folyamatosan az arcomba fújt. Közben pedig tovább hűlt a hőmérséklet. A karom egyre jobban fázott. Nem is csoda, hiszen ujjatlan felső volt rajtam. Nyakamból levettem a sálat, majd palástként terítettem rá a vállaimra, a két végét pedig összekötöztem a mellkasomon. Bár vékonyka anyag volt, mégis használt a szél ellen. Ahogy sétáltam a sötétben észre sem veszem, hogy ráléptem valami kerekre, fenékre is estem./
- Au. Mire léphettem rá?
/A tárgyra tettem a kezem, amin elcsúsztam, nyirkos tapintású volt, a kezem az orromhoz emeltem és megszagoltam.
+ Ez körte.
/Meglepve tapasztaltam, hogy ebben a szélben majdnem elsétáltam egy körtefa mellett. A földön csak széttaposott gyümölcsök hevertek, egész egy se. Tekintetem a mellettem álló fára szegezem, majd egyre feljebb emelem a fejem, miközben gyümölcsöket keresek a fán./
+ Ez aztán a magas fa. Jó magasan vannak a gyümölcsei is. Úgy tűnik, fel kell másznom. Pont ennek a fának nincsenek alacsonyan fekvő ágai. Na mindegy, most lehetőségem van rá, hogy kipróbáljam a képességeimet.
/Macska alakot öltöttem és felmásztam a fára. Lassan felértem a fa azon részéhez ahol a törzs kettéágazott. Szerencsémre ott is voltak már érett gyümölcsök. Leültem az elágazásban, majd visszaváltoztam. Meglepve tapasztaltam, hogy 5 méter magasban ülök. A táj gyönyörű volt a hold fényében. Egész messzire el lehetett látni onnan. Láttam szemben Polimetront, és még egy várost dél fele. Nem tudtam beazonosítani, de azt láttam, hogy nagyon védik valamiért. Ugyanis egy hatalmas fal vette körül./
+Majd egyszer felfedezem a többi várost is, de előbb még Polimetront kell felderítenem.
/A gyomrom ismét kondult egyet, jelezvén hogy üres. Nekiláttam hát körtét majszolni. Isteni finom volt. Jól is laktam a sok körtével, a vacsora végére egészen elpilledtem. Az egyik lábam átvettem az ágon, majd hátradőltem az ágnak. Egész kényelmes volt így a fán. Az éjszakai neszek ellenére, hamar elaludtam a magasban.

Rengetegben: Egy magas fán, éjfél körül:

/Békés álmomból közeledő léptek zajára kapom fel a fejem. Csakhogy közben megfeledkeztem arról a tényről, hogy egy fán fekszem. A nagy lendülettől lefordultam az ágról és zuhanni kezdtem. Ijedtemben becsuktam a szemem és vártam a fájdalmas találkozást az anya földdel, de mikor még másodpercek múlva sem érkeztem le kinyitottam a szememet. Azon kapom magam, hogy sólyomként vitorlázok lefele. Tettem egy kört a fa körül, majd épségben landoltam a földön./
+Ha nincs ez a képesség, most valószínűleg én is úgy néznék ki, mint ezek a körték itt körülöttem. Mellesleg, tetszenek ezek a sólyomszárnyak.
/Nem sokáig csodálhattam magam. Ugyanis, lépteket kallottam a hátam mögül. Gyorsan megfordultam a tengelyem körül és láttam, ahogy egy róka közeledik felém. Egyenletes tempóban lépked felé, és minden egyes lépésénél az avar recseg a mancsa alatt./
+Nem azért menekültem meg, hogy valakinek a vacsorájaként végezzem.
/Gondoltam magamban, majd a következő pillanatban párduccá változtam át./
+ Most pedig várunk. Én nem bántom, csak megvárom, amíg elmegy. Csak nem olyan lüke, hogy egy nála nagyobbnak rontson.
/De a róka csak közelebb jött, majd előttem három lépéssel megállt, leült a fűbe és emberi alakot öltött. Egy helyes, (már amennyire a holdfényben látszik) zöld szemű, vörösesbarna hajú, férfi vált belőle, aki nem lehetett sokkal idősebb nálam. Rám mosolygott, majd megszólalt./
- Nem veszélytelen egy fán tölteni az éjszakát? Ha jön a hajnal, könnyen a vadászok prédájává válhatsz. Tökéletes célpont lettél volna nekik odafent.
/Meglepődtem. Azon is, hogy mennyire igaza van. Ha én tökéletesen láttam a városukat a fa tetejéről, akkor ők is kiszúrhatnak engem. De ő vajon mit keres itt? Visszaváltoztam hát emberré, hogy megkérdezhessem tőle./
- Lehet nem veszélytelen, de a semminél azért jobb. Ki vagy te? És mit keresel itt ilyen késői órán?
- A nevem Joel, Joel Smith. A szokásos éjféli sétámon vagyok az erdőben. És te?
- Hogy jutottál ki Polimetronból? Tudtommal a városkapu zárva van.
- Ki mondta, hogy én a városban lakom? Én itt lakom az erdőben, ugyanis erdész vagyok.
- Aha, Az én nevem Vera Rider. Nos, én meg…
- …kinn ragadtál a kapun. Igaz? Gyere velem. Van egy üres ágy a házamban.
- Köszönöm, de egyedül is boldogulok.
/Miközben válaszoltam, feltápászkodtam a földről. Csak akkor vettem észre mennyire elgémberedtem a fán töltött óráktól./
- Nem kételkedem, de csak kényelmesebb, mint a földön aludni.
+ Ebben igazat kell adnom neki.
- Köszönöm a meghívást kedves Joel, de mit szólnak majd a lakótársaid?
- Egyedül lakom. Nyugodtan alhatsz a vendégszobában.
- Köszönöm.
- Gyere utánam. Kissé messze van.
/Csak követtem az ifjút a sűrű rengetegben. Bár kibírtam volna az erdőben is, mégis csak jobb, ha nem a szabad ég alatt nyúlok el. Lassan megérkeztünk a fiú házáig. Kinyitotta az ajtót, majd beinvitált. Beléptem és egy egészen takaros házban találtam magam. Mindenütt fabútorok, fából faragott szobrok. Meg ami nekem feltűnt még az egy gitár volt, ami a falnak volt támasztva./
+ Jó látni, hogy a zene se halt ki, ebben a században.
- Gitározol?
- Igen. Néha szoktam. Hah. Ideje aludni. Ez lesz a te szobád, én pedig megyek a sajátomba. Jó éjt Vera.
- Jó éjt.
+Milyen kedves. Befogad valakit, akit nem is ismer.
/Lefeküdtem az egyetlen ágyra ami a szobában volt, és pár másodperc múlva el is nyomott az álom./

Rengeteg: Erdészkunyhó, 7:00:

/A nap első sugarai besütöttek az ablakon és ébresztettek fel álmomból./
+Milyen fura álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy másik időbe kerültem és az erdőben alszom, de most itt ébredek az ágyamban... Ja mégsem álom volt, még mindig az erdész kunyhójában vagyok. Vajon már ő is ébren van?
/Kinyitottam a szobája ajtaját, de senkit sem találtam benn./
+Úgy tűnik nem sokat alszik.
/Kiléptem a szobája ajtaján és már mentem is volna kifelé a bejárati ajtón. De mielőtt még megtenném egy cetlit pillantok meg az ajtón./
"- Bocs Vera, de dolgom akadt. A reggelid az asztalon vár. Danu kísérjen utadon."
+ Nem tudom ki ez a Danu, akit mindenki emleget, de biztos valami istenük.
/Az asztalhoz sétáltam, egy almát és egy pohár vizet találtam ott. Beleharaptam az almába, de meglepve tapasztaltam, hogy az íze teljesen eltért a megszokottól. Közelebbről is megvizsgáltam a fura gyümölcsöt. A belseje olyan volt mint egy gránátalma, de az íze inkább eper és ananász keverékére emlékeztetett./
+Az almát sem kímélte az evolúció. Mindenesetre finom.
/Jóízűen megettem az almaszerű gyümölcsöt, majd felhajtottam a pohár vizet is. Kiléptem az ajtón, majd elindultam a városkapu felé.
Hét felé járhatott már az idő. A nap már felkelt és vele együtt a levegő is kezdett kissé melegebbre fordulni. Ahogy sétáltam az erdőben megint hallom a csákányok létrehozta zajokat./
+Már ilyen korán dolgoznak? Nekem se ártana. Elvégre még csak 100kMŁ-t szedtem össze és nem hiszem, hogy kettő lenne a váltószám a kMŁ és MŁ közt.
/A hang irányába sétáltam és hamar ki is érkeztem a tisztásra. Megpillantottam a főnököt és odasétáltam hozzá./
- Szervusz. Akad valami munka számomra?
/Kérdeztem mosolyogva, közben pedig kíváncsian vártam a választ./