Lebegek.
MiĂłta?
Nem tudom. Az idő már jóval azelőtt elvesztette tényleges értékét, hogy ide bezártak volna.
A vigyázĂłim - ahogy Ĺ‘k gondolják magukat -, azt szeretnĂ©k, ha az összes - elkorcsosult - teremtmĂ©ny egy az enyĂ©mhez hasonlĂł kapszulában lenne, örök álomra ĂtĂ©lve, hogy a kĂsĂ©rleteiket gondtalanul intĂ©zhessĂ©k.
Hallgatom a gĂ©pek moraját, a buborĂ©kok olykor-olykor a vĂ©gzetĂĽk felĂ© sebesen neki iramodĂł dörgĂ©sĂ©t a folyadĂ©k tetejĂ©n - vĂz? nem, annál tömörebb, amiben vagyok -, a dolgozĂłk csoszogĂł, vagy koppanĂł lĂ©pteit.
Nem lenne szabad.
Sajnos - fajtám sajátossága talán, nem tudom, nem volt Ă©rkezĂ©sem megkĂ©rdezni a többiektĹ‘l, de - Ă©bren vagyok ebben a vegetatĂv állapotban.
Számtalan Ăşj lakĂłtársam volt, a szomszĂ©dos kapszulákban, az idĹ‘ során. Az emberek, ha tehettĂ©k, mindig hoztak Ăşjakat, az elhalt kĂsĂ©rleti alanyuk helyĂ©re. Nem tudom, hogy másokat, hogyan hálĂłznak be. Nem is Ă©rdekel már. Az ellátás mondhatni, kis szĂĽnetekkel, de folyamatos. Ritka volt az olyan idĹ‘szak, hogy kĂ©t-három napnál tovább ĂĽresen állt volna egy kamra.
Miért ürül ki a kapszula?
Van, hogy a kutatásuk egy-egy mellĂ©k termĂ©ke közben - ballĂ©pĂ©s, vagy talán pont a kĂsĂ©rletnek ilyen irányba kellett, hogy haladjon -, meghaltak sokan. Volt arra is nem egy pĂ©lda, hogy a nem megfelelĹ‘ táplálás miatt halt meg valamelyikĂĽnk. Voltak akik nem bĂrták a bezárt alany szerepet.
Mit mondjak, én sem önszántamból vagyok itt, a lelkesedésem sem felhőtlen a kialakult helyzetnek köszönhetően, de megtanultam várni. Ha a kutatók, nem rontanak el valamit, akkor én igen is, ki fogok egyszer innen kerülni élve!
Az én táplálásom viszonylag egyszerű, ezt nehéz elrontani. Csupán vérre van szükségem. Nem panaszkodom már, hozzá szoktam a szegényes táplálékhoz. Mást már évszázadokkal azelőtt sem tudtam volna elfogyasztani, ha akarok, akkor sem.
Miért?
Mert vámpĂr vagyok. Az itteni emberek egyik leggyűlöltebbike, azon lĂ©nyek közĂĽl, akik mások, mint Ĺ‘k. Sokunkat fogtak el, Ă©s mi voltunk a legkedveltebb kĂsĂ©rleti patkányaik, akiken Ă©lvezettel prĂłbáltak ki Ăşjabbnál Ăşjabb fegyvereket. A szervezetĂĽnk a megfelelĹ‘ táplálásnak köszönhetĹ‘en sokkal gyorsabban regenerálĂłdott, mint a többi lĂ©nyĂ©. Persze a vĂ©rfarkasokat leszámĂtva.
Engem hogyan fogtak el és zártak be?
Nappal volt, amikor rám találtak. Nem tehettem semmit az ellen, hogy ne kerĂĽljek ide. Az öröklĂ©t Ă©s a termĂ©szetfeletti hatalmak, akkor semmit sem számĂtanak. Nappali Ĺ‘rzĹ‘im talán elárultak, soha nem tudtam meg, miĂ©rt nem állĂtották meg az Ă©rtem jövĹ‘ket.
BĂztam bennĂĽk.
Hiba volt!