Karakter régi neve: Kassidy Moon
Karakter új neve: Soraya Crusader
Kora: 25 év
Nem: Nő
Születési hely: Anglia, London
Születési időpont: 1988. 06. 19.
Fátyolos város: London
Faj: Vámpír
Gazdag családból származtam, szinte mindent megkaptam amit csak kértem. Édesanyám még 8 éves koromban meghalt, belehalt a szülésbe. Mikor megindult a szülés, bevittük a kórházba apámmal együtt. Míg anyám a szülőszobában volt addig mi leültünk a folyosóra és vártuk, hogy kijöjjön az orvos.Már nagyon vártam, hogy legyen egy testvérem, alig bírtam várni. Kinyílt az ajtó. Az orvos nem tűnt boldognak, amit nem is értettem. Mikor elmondta a hírt, szörnyű sírásba kezdtem, majd apám is így tett. Elmondta, hogy próbálták megmenteni az életét, de nem sikerült. Láttam ahogy kitolják anyámat a szobából. Teste le volt terítve egy lepedővel és akkor eszembe jutott a testvérem. -Hol van?- kérdeztem reménykedve az orvostól és apámtól- Ő jól van ugye?- Az orvos nem tűnt túl vidámnak, azt mondta, hogy nagyon gyenge és nem biztos, hogy megéli a holnapot. Apám felé fordultam aki magához ölelt. Újra sírni kezdtem. Lassan hazamentünk, én berohantam a szobámba és magamhoz szorítottam a kedvenc babámat, amit még az anyámtól kaptam. Hallottam, hogy apám elmondja a személyzetnek a szörnyű hírt, de alig volt kivehető a beszélgetés. Napok teltek el úgy, hogy csak apám ölében ültem és beszélgettünk. Felvettük anyám egyik képét és csak néztük és mindketten sírtunk. A temetése volt a legsötétebb nap az életemben, már nem is emlékszek rá annyira, csak arra, hogy minden jelenlévő zokogott és esett az eső. Ahogy telt az idő, úgy oszlottak szét a felhők a családunk feje felett. Apámtól kaptam egy nannyt aki szinte minden lépésemet figyelte. Eleinte nem zavart, de később már nagyon idegesítő volt. Az általános iskolában csendes lány voltam, talán azért mert akkor még túl friss volt anyám elvesztése. A tanárok mindig kérdezgették tőlem, hogy jól vagyok-e, erre a válaszom mindig az volt, hogy ,,Igen.", de ez sosem volt őszinte. Minden nap, amikor hazaértem a suliból apám fogadott. Nagyon szerettem őt, megértett engem és mindig jól szórakoztunk együtt. Sokszor mentünk el lovagolni és gyakran segített a házi feladataimban is. A kapcsolat köztünk megerősödött. Sikeresen végigjártam az általános iskolát, majd beiratkoztam az egyik közelbe eső gimnáziumba. A tanév elején kissé bizonytalan voltam, de aztán rájöttem hogyha magabiztos vagyok akkor biztosan be tudok majd illeszkedni. Szerencsére így történt. Sok barátot szereztem, népszerű voltam. Aztán lassacskán rájöttem, hogy a többség nem magam miatt szeret, hanem a pénzemért. Eleinte nem érdekelt, de aztán minden olyan embert akit egyáltalán nem érdekelt a személyiségem, leráztam magamról. Tizenhat éves koromban engem és az egyik legjobb barátnőmet, Jennyt elraboltak. Éppen az utcán sétálgattunk, nézegettük a kirakatokat, amikor ütést éreztem a fejemen. Elájultam. Egy sötét és kietlen szobában ébredtem. Próbáltam megvakarni a fejemet ,de a kezemet nem sikerült megmozdítanom. Lenéztem és láttam, hogy le van szíjazva. Oldalra pillantottam, Jenny ott ült egy másik székben, ő még nem tért magához. A szívem a torkomban dobogott, még sosem féltem annyira mint akkor. Hamarosan két férfi lépett be a szemközti ajtón, fejükön bohóc álarc. Ettől a naptól kezdve félek a bohócoktól. Az egyik férfi Jenny felé ment, aki még mindig ájult volt. -Jenny! Ébre.. - kiabáltam neki teljes torokból, de a másik befogta a számat. Szemeimből hullottak a könnyek. Jenny felemelte a fejét, mikor meglátta a férfit sikítani kezdett. A férfi bekötötte a száját majd az enyémet is. Próbáltam sikítani, de nem tudtam. A másik férfi behozott pár kést. Bepánikoltam, elkezdtem vergődni, hátha elszakadnak a szíjak. Egy harmadik lépett be a szobába kezében egy telefonnal. Nem hallottam jól, de valami váltság díjról volt szó. Letépték a szalagot a számról én pedig rögtön sikítozásba fogtam. Az egyik pofon vágott. Újra rám tört a sírás. Odarakták elém a telefont. Hallottam az apám hangját, hallottam, hogy sír. -Beszélj!- kiabált rám az egyik férfi. Nem jött ki hang a számon, csak zokogtam. A férfi aki odavágta elém a telefont elég dühösnek tűnt. Elvette előlem a készüléket, majd eltűnt az ajtó mögött. Ismét csak sikítani kezdtem. Nem tudtam elhinni miért pont velem kell, hogy ez történjen. A férfi megitatott valamit Jennyvel, aztán én következtem. Fejemet újra és újra elhúztam a pohár elől. A férfi megragadta a tarkómat addig amíg másik kezével bele nem folyatta a számba az italt. Az ájulás környékezett. Csak homályosan láttam, majd pár másodperc múlva minden sötét lett. Nagyon erős altató lehetett mert nem emlékeztem semmire, csak arra a pohár vízre, aztán képszakadás. Mikor feleszméltem eléggé fájlaltam a kezemet és a lábamat is. Lassacskán kinyitottam a szememet. Karomat és lábamat sebek borították. Nem tudtam, hogy hány órája lehetek kábult, de a vér már szinte megszáradt. Próbáltam nem sikítani, csak a könny záporozott a szememből. Ránéztem Jennyre, ő rosszabbul nézett ki. Nem volt senki sem a teremben csak én és a barátnőm. -Jenny.....- próbáltam kiabálni, de a sírástól egyfolytában megcsuklott a hangom. -SEGÍTSÉG! Segítséééég!- Egy negyed óra múlva már úgy éreztem nincs remény. Ekkor hirtelen valaki betörte az ajtót. A férfi aki bejött valószínűleg valami rohamosztagos lehetett. Körbenézett a szobában, mikor megpillantott minket kiszólt az ajtón. -Itt vannak!-kiáltotta, még ketten jöttek be. Le vágták rólunk a szíjat -Köszönöm. -mondtam. Gyengének éreztem magam még a beszédhez is. Felkaptak minket és kivittek az épületből. Lövéseket hallottam, de már tudtam, hogy biztonságban vagyunk. Kint már két mentő várt minket. Ott volt az apám és Jenny szülei is. Ránéztem Jenre, még mindig nem kelt fel. Ismét elájultam. A kórházban tértem magamhoz. Apám ott ült mellettem. Szemem könnybe lábadt. Ő csak nyugtatgatott. -Nem lesz semmi baj. Már vége.- Látszott rajta, hogy örül a jóllétemnek, de ekkor arca komorrá vált, s amit ezután közölt velem az szörnyű volt. Jenny meghalt, még a mentőbe. Kezemet az arcom elé tartottam és úgy zokogtam. Pár nap múlva kiengedtek a kórházból. Teljesen magamba fordultam. Nem léptem ki a házból, csak akkor amikor Jen temetésére mentem, nem beszéltem senkivel. Apám aggódni kezdett, ezért elküldött egy pszichológushoz. Jártam is rendszeresen, hetente kétszer. Eleinte jó volt valakivel megbeszélni ezeket a dolgokat, de később már fájt feltépni a régi sebeket. Sikeresen leérettségiztem, majd az Oxford jogi karára játam. Szerencsére az ott eltöltött idő alatt nem történt semmi tragédia. Miután lediplomáztam visszamentem apámhoz, nem volt szívem egyedül hagyni őt. Nagyon örült amikor hazaértem. Nemsokára felvettek egy ügyvéd cégnél gyakornoknak. Apám beteg lett. Teljesen kétségbe estem. A legjobb orvosokat rendeltem hozzá, hogy legalább ő maradjon életben a közelemben. Nem sokára felépült én pedig megkönnyebbültem, hogy nem kell őt is elveszítenem.
"Belépés a fátyolba" A papa születés napja volt,szerettem volna meglepni az öreget valami különlegessel, így hát neki is álltam róni az utcákat. Kirakatokat nézegetettem, bementem egy-egy boltba, de csalódottan jöttem ki. Már majdnem feladtam amikor egy régiség bolton akadt meg a szemem. Beléptem az ajtón. Rögtön megszólalt a kis csengő az ajtó felett. Nem reméltem túl sokat ettől az üzlettől sem, de azért szétnéztem. Egy gyönyörű faliórát vizslattam, nem tetszett nekem. Megpillantottam valamit a kereskedés hátsó részében, mintha egy makett lett volna. Érdeklődve mentem a tárgy felé. Az apám imádta a maketteket. Örültem volna ha a modellt épségben találom, mert akkor már nem kellett volna az ajándék témán idegeskednem. Odébb toltam a függönyt ami összehúzódott mihelyst átléptem rajta. Hirtelen hátra fordultam, próbáltam utána nyúlni, de már késő volt, minden elsötétedett előttem.
Egy nyakláncot vittem magammal amit még három éves koromban kaptam szüleimtől.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Közép hosszú, szőke haja volt, amit imádott dobálni. Szeme barna volt, bőre pedig szép, napbarnított. Nem tartozott a magas emberek közé, termete alacsony volt 164 cm.
- Mostani tulajdonságok: Hosszú, kicsit göndör, barna haj. Szemei világoskékek, bőre fehér. Megnyúlt, körülbelül 185 cm. Alakja sokkal kecsesebb és nőiesebb.
Belső tulajdonságok: Imád vásárolni. Elkényeztetett, de nem fél verekedni sem. Mosolygós, kedves lány, bár néha amikor rossz napja van könnyen fel lehet húzni. Sokszor jár az anyja az eszében, arra gondol hogy büszke lenne-e rá. Van amikor teljesen felemészti a múlt és a fájdalom, ilyenkor nem ajánlatos beszélni vele. Szereti a társaságot, és persze a jó hangulatot.
Kedvencek:
Szín: vörös, kék (régen: rózsaszín)
Étel: vér (régen: palacsinta)
Ital: pezsgő (de csak a jó minőségű)
Tantárgy: Rajz, Irodalom
Növény: orchidea, rózsa
Életcélja: Megtalálni az igazit. Mindig erre vágyott, egy családra, amiből nem hiányzik senki sem. Még nem találta meg, de azért próbálkozik.
Egyéb: Szeret rajzolni és nem is csinálja rosszul. A szobája tele van a rajzaival és festvényeivel. Olvasni is szeret, mikor könyv kerül a kezébe nem teszi le addig amíg ki nem olvasta. Nem olvas ki többször egy könyvet.
Ősi Hatalom 2p
Befolyásolás 1p
Denevérré válás 1p
Főkarakter: Soraya Crusader
Rólam: Kilencedikes vagyok és szeretek írogatni, ezért regisztráltam ide is. Ugyanolyan magas vagyok mint a karakterem, tehát 185 cm és lány vagyok szóval nagyon utálom a magasságomat.
Meghívott: Magamtól jöttem.
