Karakter régi neve: Micaj Aviri
Karakter új neve: Olosen Valsavis
Kora: 28 év
Nem: férfi
Születési hely: Izrael, Haifa
Születési időpont: 1984. március 28.
Fátyolos város: Izrael, Tel-Aviv
Faj: halandó (jelenleg még, később szeretném varázslóvá képezni)
Ki is vagyok én? Kevéssé ismersz meg, ha nem érted meg a hazámat és a környezetet, ahol felnőttem. Haifa egy a körülményekhez képest békésnek mondható kikötőváros, ámde négy éves sem voltam, amikor a szüleim anyagi megszorulásuk okán kénytelenné váltak tovább költözni. A nehézségek közepette egyetlen jól fizető állást talált édesapám (amúgy tanárember) Sderotban. Itt nőttem fel, tagja vagyok a quassam nemzedéknek, amiről ebben a korban gondolom már azt sem tudjátok micsoda. A Quassam egy gyatra minőségű, irányíthatatlan rakétaféle, ami baromi olcsó és a szomszédaink ezt vásárolják rizs helyett. Belődözik a városainkba, mert valamit úgyis felrobbant majd. Nyolc sem voltam, mikor először láttam, hogy két osztálytársam darabjait húzzák ki a romok közül, mert nekik éppen pechjük volt, kölyökként én olyan játszótéren voltam délutánonként, amit páncéldzsip, meg betonfalak öleltek. Innen nem lehet igazán elköltözni. A kormány mindenáron próbálta helyben tartani a telepeseket, hiszen ha feladunk egy várost, automatikusan célpont lesz a következő. Nem ez a legideálisabb hely egy gyerek felneveléséhez, de ez jutott. Mint nagyjából az egész város, én is pánikbeteg voltam, mire felnőttem. Ez valamelyest ki is hatott a tinédzser éveimre, pszihológushoz kellett járnom és akkoriban nem könnyen barátkoztam senkivel. Szerencsére, hála a könnyed lelki alkatomnak, sikerült ezen nagyjából túljutnom, évek óta tünetmentes vagyok. Középszerű eredménnyel végeztem.
Izraelben mindenki hadköteles, aki eléri a tizennyolcadik életévét, férfiak és nők egyaránt. Így hát bezupáltam magam is, de nem a sorkatonaira. Aki Sderotban nő fel, látja a barátait, közeli és távoli rokonait meghalni az arab rakéták pusztításakor... mondjuk úgy hamar kedvet kap a katonai pályához hivatásosként is. Harcolni akar azok ellen, akik azokat a kedélyes ajándékcsomagokat útjukra indítják. Nem voltak elég jók a jegyeim a tiszti képzéshez, így tiszthelyettesire jelentkeztem a műszaki alakulatokhoz. 19 éves koromban léptem állományba mint technikus őrmester és kezdtem meg az aktív szolgálatot.
Jó katona voltam-e? Fogalmam sincs. Egyfelől többet hámoztam krumplit és söpörtem udvart a különféle kisebb-nagyobb kihágásaim miatt a teljes konyhaszolgálat együttvéve. Gyakorlatilag nem volt olyan hét, mikor ne álltam volna a parancsnokom irodájában engedély nélküli elmaradásért, tilosban italozásért, kisebb-nagyobb rendbontások után rossz hírű szórakozóhelyeken... had ne soroljam tovább. Másik oldalról tekintve kimagasló előmenetelt tudtam produkálni. Van fronttapasztalatom is, jó párszor láttam el járőrfeladatot a srácokkal terepen, nem egyszer kellett a technológiát biztosítanom a tűzszerésznek, amíg szétkapja a nekünk szánt "szeretetcsomagokat". Hiába, megéreztem, hogy sokat megengedhetek magamnak, lévén volt érzékem is az elektronikához, én akkor is helyre tudtam billenteni egy műszert, mikor más nem, így sosem lett nagyobb balhé a dolgaimból, igaz az előmenetelemen is meglátszott...
A fordulópont úgymond 2012. április 9.-e volt. Katonai járőrszolgálatban nyeltük a homokot a dzsippeken. Jómagam egy elhalálozás szélén álló rádióba próbáltam egy csavarhúzó és kombinált fogó segítségével visszaimádkozni a lelket, miközben régi barátom, Daniel Rajci tizedes marhaságait hallgattam. Ő éppen egy komolyabb adag dzsúvát igyekezett a képébe beletömni, miközben az egyik kopasznak magyarázta el, hogy ez a matt nem ugyanaz, amit tegnap ettünk. A matt mindig más. Mindig. Minden amit találunk tésztával, a katonai alapellátmány a gyíkhús konzerv mellé. Daniel mogorván túrta meg a csajkáját:
- Ez szerintetek mégis mi lehet? - emelt fel valami puhára főtt, erősen málló... valamit. Vigyorogva belenéztem a szétkapott rádióba:
- Hmm, azt hittem egy dióda, de ebben mind megvan - vonogattam a vállaim. - Szóval gyanítom valamelyik konyhaszolgálatos haja, szakálla, egyéb tartozéka - soroltam a lehetőségeket.
- Kösz, te is meg tudod hozni az ember kedvét a kajához - fintorgott Daniel, mire a zsebemből odahajítottam neki egy konzervet:
- Nesze, egyél egy adag gyíkhúst és ne idegelj ki teljesen, te elbaltázott ínyenc, te - riposztoztam a szokott módon. Na eddig bírta úgy néz ki cérnával a járőrparancsnok helyettese, egy fiatal, kese hajú, simára beretvált hadnagyocska, akit egyenesen az akadémiáról szalajtottak a nyakunkba, ha minden igaz. Meglehetősen ridegen nézett be hozzánk a platós dzsipre:
- Őrmester! A szentségit neki, őrjáratban vagyunk! Talán halkabban is lehetnének! - sziszegte. Hitetlenkedve összenéztünk a fiúkkal, majd határozottan biccentettem:
- Uram, igen, uram! - feleltem fenntartva a szemkontaktust. - Én magam lövöm le minden katonámat, aki a jelenlétemben hangosabban beszél ezen a járőrön mint a négy dzsip és a féllánctalpas lövegvontató, amikkel megyünk, uram! - közöltem nem minden gúny nélkül a hangomban. A tiszt szeme enyhén kidülledt a koponyájából, mogorván vizslatott minket, végül foghegyről odavetette:
- Járőrszolgálatban nem lehet étkezni - sziszegte. - Ha visszaérünk a bázisra, ennek lesz következménye! Most pedig intézkedjen, nem a kantinban vannak őrmester!
- Igenis - szalutáltam mereven, ha örüljön. Daniel sebesen elrakta a konzervet, még azt is megvárta, míg a hadnagy felrohan az úton a parancsnoki kocsi felé, csak akkor köpött ki oldalra:
- Istenbarma kis hólyag - morogta. - Mégis mire számít? Szemben fog felvonulni a Hezbollah?
- Kushadj Daniel - ráztam a fejemet. - Hétvégén koncert van, nem akarom emiatt a kis hímivarszerv miatt kihagyni, világos? Jó katonák leszünk. Na, pofa befog, pornóújság izzít és nem szabadítani rám még egyszer a csillagvadászt.
- 'genis főnök - ökörködött még egyet a tizedes, de aztán eldugult.
(Bocsánat, azt hittem lesz időm megírni, de sajnos közbejött valami, ez még feltöltés alatt)
Belépés a fátyolba
Áthozott tárgyak: dögcédula, archaikus zsebóra és persze a ruházata
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: nem volt különösebben magas, de alacsony sem, 176 centire nőtt meg, amihez nagyjából 80 kilós súly társult. Atlétikus testalkat, hála a katonai kiképzésnek és aktív szolgálatnak. Egy rövid barkót leszámítva természetesen simára borotválta az arcát, elvégre nem is engedett meg mást a szolgálati szabályzat. Gesztenyebarna haját is rövid katonai frizurára nyírta. Tengerzöld szemek fürkészték a világot vékony, szépen ívelt szemöldöke alól. Orrszerkezete enyhén hajlott az úgynevezett sasorr irányába, vékony, vértelen ajkai rontottak le csupán valamennyit az összképen. A közel keleti emberekre jellemzően enyhén barnás bőrszín egészítette ki az összképet.
- Mostani tulajdonságok: alig változott meg valami rajta, feltehetően eredeti alakjában is közel állt a valóshoz. Szemszíne váltott át csupán meleg, mogyoróbarnára és a haja sötétedett meg, mostanra közel ébenfeketének nevezhető. Valamivel világosabb lett a bőre is, de még mindig napbarnítottnak mondható, illetve (mély bánatára) az orra egyenesedett ki teljesen, mostanra semmi nyoma az egykori ívelésnek. Ezt leszámítva épp olyan, mint volt.
Határozott, erős fellépésű és mélységesen materialista szemléletű. Két lábbal áll a földön, minden létező problémára a lehető legegyszerűbb és legésszerűbb megoldással próbál előrukkolni. Katonás, de ez főképpen abban nyilvánul meg, hogy kifejezetten hierarchikus a gondolkodásmódja. Minden helyzetet és társadalmat úgy értékel mint egy ranglétrát, ahol vannak feljebbvalók és beosztottak. Ennek megfelelően bármikor készen áll parancsot adni és fogadni. Alapvetően nyugodt ember, nehéz kibillenteni a lelki egyensúlyából, jól tűri a kötözködést (ő is volt kopasz újonc...), de természetesen nem végtelen mértékben, elvégre nem egy robotról van szó. Sőt! Nem veti meg az élet egyszerűbb élvezeteit, mint például az ital, a játék vagy a nők. Valószínűleg karakán, ám földhöz ragadt lelkivilága miatt nem alakult semmiféle különleges lénnyé, de mint általában mindenhez ehhez is gyorsan próbál meg alkalmazkodni, igyekszik hamar beilleszkedni majd az új világba, miután túlesik az első sokkon. Nem mondható előítéletesnek, ráadásul nem szokása az első benyomás alapján kialakult kép hosszú fenntartásának. Bátor ember, de nem ostoba. Katona, tudja mi az a fok, ameddig értelme van a harcnak és honnantól kell inkább menekülni avagy kapitulálni. Nem tartozik a forrófejű hősök közé. Általában könnyen teremt kapcsolatot másokkal, jók a szociális adottságai, szeret is ismeretségeket kötni. Meglepően nagy a mozgásigénye, aktív és céltudatos ember.
Kedvencek: nagyon szeretett régebben biliárdozni, ebben a világban is keresgél van-e valami hasonló. A nyugtató, sötétebb színeket szereti, ezzel ellentétben viszont a gyors, pergő muzsikát. Az édes és a savanyú ízeket, az erős fűszereket, a húsételeket (a flappa és a begresse hamar elnyerik majd a tetszését). Szeret beszélgetni, új emberekkel megismerkedni (amire szüksége is van eleinte, hiszen teljesen elveszettnek érzi magát, de később sem igazán fog mindez változni közvetlen természetéből kifolyólag). Kedveli a hölgytársaságot is, de azért tudja hol a határ, nem Casanováról van szó. Ja igen: sportrajongó.
Életcélja: elsősorban beilleszkedni ebbe a világba természetesen (lehet bármi más célja egy frissen áthullottnak?
), de ha kissé kiismeri már magát és megismeri a dolgok folyását, akkor rabul ejti lelke régen eltemetett, gyermeki énjét a mágia világa, így utána varázslóvá válás, majd mágikus tökéletesedés lesznek a célkitűzések.Egyéb: megőrizte zsidó vallását és hitét, ennek megfelelően szombat napokon nem végez megerőltető tevékenységet (kivéve nyilván életveszély), illetve nem fogyaszt disznóhúst. Vallásossága közepes mértékű, ha a játékok során úgy indokolt, a későbbiekben elveszítheti azt, de fanatikussá is válhat akár.
Ébredő faj (Mágiahasználó) 2p
Atlétika (katonai múltjából kifolyólag) 0p
Harcművészet: krav-maga (katonai alapkiképzés része) 0p
Hidegfegyveres harc - késhasználat (katonai kiképzés része) 0p
Tűzfegyveres harc (katonai alapkiképzés része) 0p
Elektrotechnika - elektronikus hadviselés (noha ez volt a szakterülete és erre irányult elit kiképzése, de szakismerete mára elavult. Ugyanakkor az elektronika alapjai soha nem változnak, így valamit még ér rendkívül mély tudása, vagyis: ) 0p
Megmaradt: 3p
Főkarakter: ez volna az
Rólam: mit mondhatnék? Lassan én is azok közé tartozom, akik veteránok a szerepjátékok világában, kb 15 éve kezdtem asztaliban (M.A.G.U.S., Káosz Világa, Shadowrun, Vampire, stb), mai napig aktívan asztalizok is. Frpg-k tekintetében nagyjából 5 év tapasztalattal bírok, sok mindent kipróbáltam stílusra, de csak kevés oldalon, nem vagyok egy nagy vándormadár. Civil életben sok energiám leköti egy éves kisfiam, de azért igyekszem mellette aktív lenni, általában szokott is sikerülni
Meghívott: magamtól érkeztem
