Karakter régi neve: Lakatos Tamás
Karakter új neve: Fenrir
Kora átlépéskor: 22
Nem: Férfi
Születési hely: Magyarország, Debrecem
Születési időpont: 1988.IX.16
Fátyolos város: Budapest
Faj: Nem kell magyaráznom.
Életem korai szakaszát egy kis magyar városkában töltöttem. Téglás városa nem túl nagy, mindössze hat és fél ezren lakják, de van egy egészen méretesnek számító erdő mellette, ahol fiatalon igen sokat kóboroltam, vadcsapásokat és érdekes dolgokat keresgélve. Szüleim a "középosztályba" tartoznak, bár ez egy ilyen városkában már jómódúnak számított. A családomra fölösleges túl sok szót pazarolni. Apám vállalkozó, anyám háztartásbeli. Három gyermekük közül én voltam a legkisebb. Két bátyám volt, az idősebbik rendőr, a fiatalabb pedig bankár lett. Egész a középiskoláig itt éltem, és igazából nem volt túl eseménydús életem. Apám unszolására futballoztam, saját ötlettől vezérelve pedig később a tájékozódási futást választottam, amire egy ilyen kis városban hol is akadhatna jobb hely, mint az erdőben, ahova szánkózni, kóborolni jártunk ki fiatalon. Az igazat megvallva, inkább lélekben voltam sportember mint sem testben, és ez meg is látszott az alkatomon.
Ez csak lassan változott meg miután bekerültem egy debreceni középiskolába, ahol nem igazán sikerült beilleszkednem. Ebben az időben kezdett el érdekelni a mitológia, és miután megismertem Krisztiánt akit azóta is legjobb barátomnak, jobbik felemnek tekintek, a harcművészetek és a filozófia irányába terelődött az érdeklődésem. Furcsa kölyök voltam, ez elég szembetűnő volt. Nehezen barátkoztam és sokkal több időt töltöttem a "hobbijaimmal" mint az iskolai tanulmányaimmal. Barátokat is leginkább az iskolán kívül találtam magamnak.
Barátaim unszolására elkezdtem hosszúnak ígérkező utamat a harcművészetek terén. Eleinte kenjitsut, aikidot tanultam, később megismerkedtem a ninjutsu, taek-won do és az escrima alapjaival. Sajnos valahogy sehol nem volt maradásom. Hiányzott belőlem az ilyesmihez szükséges lelki egyensúly, és akaraterő. Sokkal inkább az ösztönök filozófiáját vallottam, mint sem azt amit a mestereim.
Mire egyetemista lettem, már elég sokrétű tudást tettem magamévá, ellenben mindenhol lassan haladtam. Eddigre már csak a kenjitsut és az escrimát folytattam. Bár meg tudtam tanulni a technikákat, valahogy mindig hamarabb mozdult a testem, mint ahogy az agyam eldöntötte volna, mit is akarok csinálni.
22 éves koromra szerencsére kinőttem a "mindenkire ráhajtok akit csak látok" időszakomból. Volt persze annak az időszaknak is előnye, de hátránya is. Bár talán szerencsésnek mondhatom magam, hisz közvetve, annak a mentalitásomnak köszönhettem a pályámat. Rendőrtiszti és Nemzetvédelmi helyett közgazdásznak mentem, mert hát kell egy jó szakma és közben minorként társadalomtudományt, hogy valami érdekessel is találkozzak. A nehezen barátkozó kölyökből igazi "Arc" lettem! Haverok, bulik szinte minden este, és gyakorta nem csak este. Amikor pedig egyedül voltam és időm is engedte, olyankor a környező természetet jártam. Ami sajnos kimerült a Nagyerdőnek nevezett ligetben és egy eléggé aprócska állatkertben. Már ott is észre vettem, hogy egyes állatok, mint ha nem éppen kedvelnének, és én magam is, legszívesebben a farkasok környékén mászkáltam. Egyszerűen elvarázsoltak. Soha nem voltam egy igazi városi ember, miután beköltöztem Debrecenbe, szinte soha nem aludtam egy igazán jót, zavartak a zajok.
Belépés a fátyolba
22 évesen voltam. Az új év után, a szilveszteri bulik kiheveréseként meglátogattam bátyámat Pesten. Róbert bankárként dolgozott, és bár 9 évvel idősebb nálam, mégis mindig szakított időt a "kisöccsére". A szokásos program várt, evés-ivás, vásárlás. Mégiscsak jobb az ízlése mint az enyém. A második nap, miközben ő a munkahelyén heverte ki az előző estét én a városban kóboroltam egy "régi ismerősömmel", egy lánnyal az előző estéről. Igaz a mondás, az alkohol bárkit megszépít, a fecsegése már az első öt percben idegesített. Mikor már nem tudtam mivel elhallgattatni berángattam egy kis boltocskába. Legalább addig csöndben marad amíg nézelődik. Szerencsémre én is találtam olyasmit ami érdekel. Egy régi fém medált, ami Fenrisúlfr-t, vagyis a kelta-viking mitológia Fenrir-jét ábrázolta. Mindig is szerettem a hasonló apróságokat, hordtam nyakláncokat és gyűrűket, de mindig csak acélt vagy rezet. Aranyra, ezüstre sose futotta és nem is nagyon tettszettek. Ebben a boltban, egy függöny mögött bukkantam rá egy bájos makettre. Bár nem vonzottak az ilyesmik azért megnézem magamnak ha valami szép. Érdekes makett volt, és valahogy életteli. A lányka már szólongatott, én pedig miközben megfordultam, hogy válaszoljak neki, sikeresen belerúgtam valamibe a földön és elvesztettem az egyensúlyom. De becsapódáskor a makett darabkái hiányoztak és valahogy minden megváltozott....
Áthozott tárgy: Fenrisúlfr medál
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Kék szem, sötét, félhosszú haj. Vékony de sportos testalkat. Borosta.
- Mostani tulajdonságok: A szeme kék maradt de sokkal jegesebb árnyalatot vett fel. A haja egy lehelettel világosabb lett és kissé acélos árnyalatú, valamint azóta röviden hordja. Fizikuma sokat fejlődött az átkeléssel. Acélsodronyszerű izmok feszülnek bőre alatt. Arca rend szerint borostás, amit az Ulfrictól kapott hegek szelnek át. Robusztusabb lett, de azért még nem egy testépítő. Farkas alakban köd-szürke bundája és sötét hosszanti sörénye van. Testfelépítése farkasokhoz képest masszív. Egy jól megtermett északi farkas alakját veszi fel.
Kedvencek:Természet, farkasok, vehemens nők.
Életcélja: Domináns szerepbe jutni ebben a világban.
Egyéb:
Kiemelkedő tulajdonság: Nyomkövetés/nyomkeresés (2p)
Dominancia II (3p)
Főkarakter: Éadrom
Rólam: Laki vagyok, még mindig.
Meghívott:----
