Karakter régi neve: Samantha "Sam" Thorne
Karakter új neve: Fiona Freefall
Kora: 26
Nem: Nő
Születési hely: USA, New York
Születési időpont: 1985, augusztus, 12
Fátyolos város: New York
Faj: Vérfarkas
Az egészben az az irtózatos kiszámíthatóság a legbosszantóbb. A legidősebb mindig megvédi a kisebbeket, s felnőve valamelyik fegyveres erő tagja lesz. Vérvonalunkban a második szülés mindig ikerszülés. Ezt a jelenséget igen sokan - fehér köpenyes és öltönyös kutakodó mind - vizsgálták, de nem találtak rá elfogadható magyarázatot. Teljesen mindegy, hogy hozott, vagy vitt gén (értsd: beházasodott a mi családunkba, vagy a fiúnk nősült máshova), minden, sorban a második gyerek társasággal érkezik.
És hát igen. Mindig is nyilvánvaló volt, hogy a Hold különös hatással volt rám. Ha történetesen egy lakatlan szigeten tartózkodtam volna és nem jutok holdnaptárhoz a heti tévéújságban, akkor is szervezetem jelezte volna, mikor készülődik a telihold. Tévedhetetlenül, mint egy óramű.
Sokat hecceltek a yardon is a srácok, hogy igazi vérfarkas vagyok: ha majdhogynem tele volt a hold, mindig harapós kedvem lett. A szokásosnál is inkább...
Hát igen. Három öccsel (ebből ugye egy ikerpár) nem sok lehetőségem volt lányos dolgokat művelni. ellenben az első szabály kapcsán annál többet volt alkalmam gyakorolni az általam csak dzsungelharcnak nevezett, egyedi fejlesztésű harcművészeti rendszeremet. Ennek kezdeti alapjait a Van Damme és Jackie Chan filmek jelentették, később némi gyakorlati alapot adtak a különféle edzések, amiken "minden nőnek részt kellene vennie" - legalábbis jóapám így gondolta. A későbbi rendőri kiképzés csak rátett egy lapáttal, így azt hiszem, elég eredményes lett... Legalábbis szerettek a kollégáim velem kimenni egy-egy 452-eshez. Erőszakos rendbontáshoz, ha valaki nem ismerné a belső kódot.
Igen, verekedésnél szerettek maguk mellett tudni, egyébként nem nagyon keresték a kegyeimet. Nem mintha két kézzel kaptam volna a lehetőség után... Csak sokkal inkább voltam haver és kolléga, mint meghódításra váró, gyámoltalan nő. Egészen addig, amíg egy prostisgyilkosos ügy felgöngyöléséhez női nyomozót kerestek. Na, akkor kénytelen voltam - a parancs az parancs - felhúzni a többet mutató, mint takaró ruhákat...
Thomas akkor karolt fel. Hogy úgy mondjam... Nem volt hosszútávú kapcsolat - nem is indult annak - bár igencsak... hm, élveztem a dolgot. Minden értelemben. Aztán egyszercsak ráébredt, hogy az a Sam, akit akkor látott... Nos, az tényleg csak álca volt. Nem bírta elviselni azt a fiús nőstényördögöt, aki voltam. Pedig, így utólag végiggondolva valószínűleg csak féltem kipróbálni valami újat.
Na, ez aztán alaposan megváltozott ideát...
Belépés a fátyolba
Inkább volt az beesés... A szakításunk után épp a szabadságomat töltöttem - és frissen kibontakozó női felemet próbálgattam, távol a kollégák, ismerősök figyelő szemétől és kárörvendő vigyorától - mikor egy fafej épp a frissen vásárolt bőrtatyómat tépte le a vállamról.
Nem sok esze vagy szerencséje lehetett épp raktáron, hogy pont az én táskámat szemelte ki: egyrészt a pénztárcámat a farzsebemben tartom, acéllánccal az övemhez rögzítve (hé, a Nagy Almában nőttem fel, engem akármelyik zsebes nem tud lenyúlni!);
másrészt a srác nyilván azt hitte, ott tud hagyni egy gyenge nőt.
Ez utóbbi három tényben mindössze egyben volt igaza. Nő vagyok. Korántsem vagyok gyenge, s bizony, bármennyire is tepert, egy régiségboltnál - vagy valami más, mindenféle kacatot árusító boltnál, nem igazán néztem - utolértem, s egy ugrással rávettem, hogy fékezzen, s ahelyett, hogy csak futok utána, tegyünk együtt egy romantikus sétát az édes kis boltban. A vonásait tekintve igen kétlem, hogy olyan sok csaj vethette rá magát korábban hasonló vehemenciával, mindenesetre nem hatotta meg heves udvarlásom, az idióta a két elszenvedett pofon után, kezében még mindig szorongatva tatyókámat megpróbált egérutat nyerni. Gondolom, valami hátsó ajtót kereshetett, mindenesetre heves kergetőzésbe kezdtünk a boltban (végülis csak sikerült boltnéző sétára invitálnom - még ha egy kicsit gyorsra is), aminek az lett a vége, hogy ahogyan átugrottam egy francos ágyat - valami tapadós, lenge baldachinos-tüllös (sose voltam jó az ilyen kifinomult anyagfelismerésekben) anyagba gabalyodtam, s nekiestem valaminek... De a hátitáskámat azért csak visszaszereztem!
Közben nyilván szerencsétlenül eshettem és beverhettem a fejemet, mert kicsivel később irtózatos fejfájással ébredtem...
Új testben, új helyen, de a kezemben a tatyó ugyanaz a bőr hátizsák, benne többek között körömreszelő, new yorki rendőrjelvény és egy acélbilincs (kulccsal, természetesen).
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok
Odaát csontos, vékony alkatú voltam, a legelszántabbak rohamát is visszavertem előnytelen ruházkodásommal és valahol zsigerből szándékosan pasiriasztó viselkedésemmel. - Mostani tulajdonságok
Határozottan előnyömre változtam. Férfilelket ingerlő, formás, ám egyáltalán nem túlzóan méretes domborulataim jelentős mérvű önbizalomra jogosítanak: lapos, finoman izmos has, keskeny derék, szélesnek nem nevezhető, de azért kellőképp nőies csípő, s viszonylag telt - a korábbihoz képest legalábbis mindenképp annak minősülő - mellek. Csak a hajam... Úgy áll, mintha folyamatosan feltupírozták volna, vagy legalábbis zselével fixálták volna a tövét.
Farkasként Lomposkával sötétszürke, már-már feketének tűnő bundát növesztünk, amit csak mell- és pofarészen árnyal világosabb rajzolat.
Belső tulajdonságok:
Lehet mismásolni, de igenis határozott, független és akaratos vagyok. Rettenetesen rühellem, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztem, vagy kiszolgáltatott helyzetbe kerülök, ilyenkor aztán nagyon könnyen eldurran az agyam. Asszem ez még az előtt is így volt, hogy Lomposkát találtam volna odabent.
Kedvencek:
szín: A fekete. Esetleg a nagyon-nagyon sötét barna. De ha lehet, mégis inkább a fekete.
étel, ital: Korábban sör vagy kóla egy húsos-pepperónis pizza mellé, esetleg egy extra menü akármelyik gyorsétteremből. Mostanra nem bírom a szénsavat vagy az alkohol ízét elviselni a nyelvemen, szóval inkább a mentes ásványvizet preferálnám. És természetesen egy kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a hús azon a pizzán...
tantárgy: Művészet és önkifejezés. Roppant jól szórakoztam a gimiben azon, hogy mások hogy felháborodnak az abszurd megoldásaimon.
növény: A krumpli. De csakis sütve. Na jó, esetleg főzve és pürébe törve. De akkor legyen mellette valami szaft is.
állat: Kutyák. Azon belül is a németjuhász, a klasszikus rajzolattal.
könyv: Inkább videó, vagy mozi, köszi. Kár, hogy arra se volt igazán időm.
Életcélja:
Mit akar még elérni? Mit vár az élettől?
Lássuk csak... Pasi/férj, gyerekek, ház, kis kerítéssel, nagy kerttel, kocsibeállóval... Most miért ne? Valahol ez a természetes, nem? Más kérdés, hogy halvány lilám sincs, én hogy kerülök az idilli képbe, de majdcsak kialakul.
Egyéb:
Alakváltás 2 (1+2)
Regenerálódás 1
Önuralom 1
Főkarakter: Jóindulat
Rólam: Lásd Arich-nál
Meghívott: -
