Karakter régi neve: Alexander Sforza
Karakter új neve: Gaius
Kora: 35 éves
Nem: Férfi
Születési hely: U.S.A, Texas, Dallas
Születési időpont: 1977.10.02.
Fátyolos város: Washington
Faj: Vámpír
Az ígéret földje. Ahol mindenkinek jut egy fehér kerítéses ház, kutya és két autó a garázsba. Csak azt nem tudom ezekért hol kellett sorba állni, mert hogy nekünk és nekem ebből még csak a kutya bolhái sem jutott, az tuti. Persze az a lakóautó park a maga módján hangulatosnak is mondható, ha az ember nyaral. Mert utána véget ér és haza mehet. De mi nem. Sforzak. Digók. Spagetti zabálók. A többire már nem is emlékszem, hogy hívtak az iskolában, de meg kell hagyni nem voltak éppenséggel ötlettelenek, ha arról volt szó, hogy a külföldivel szórakozzanak. Ezért is kezdtem el járni küzdősportokra, nem nagyon volt, aki megvédjen. Amúgy a nagyapám döntött úgy a századelőn, a család egy akkor már amerikai rokona unszolására, hogy jobb lesz az életük újvilágban. Így a firenzei Sforzak, eladva kicsi szállítmányozó cégüket az egész családot felpakolták egy hajóra és meg sem álltak New Yorkig. Most is átkozom azt a napot, onnantól kezdve a családot balszerencse kísérte, mintha elátkozták volna. Előbb a lassan virágzásnak induló New Yorkban próbáltak szerencsét, de sorra minden vállalkozás tönkrement. Valahogy a családom mindig a rövidebbet húzta. Sokan tisztes nyomornak mondják, de akárhogy nevezik is, az marad ami: NYOMOR! Méghozzá a legmélyebb szakadék utolsó pöcegödre. Csak annyira futotta, hogy kenyeret vegyenek. Aztán jött az a bizonyos fekete csütörtök. Utána jobb volt a helyzet, hisz miután páran a családból öngyilkosak lettek, kevesebb éhes szájat kellett betömni. Ekkor határozott úgy a család, hogy a kontinens nyugati felé indul és ott próbál szerencsét. Letelepedtek majd továbbköltöztek miután ott sem jöttek be a számításaik. És ez így folyt évről évre, egyre inkább nyugatabbra kerülve. Én már Dallasban születtem. A fekete arany amerikai országában. Nah igen, párszor volt is alkalmam megkóstolni azt a fekete aranyat aszfalt formájában. Említettem már hogy Texasban nem igazán kedvelik a bevándorlókat?! Ezt elég hamar megtanultam. Hányszor elátkoztam a nevemet, ami fennhangon hirdette származásom. De igazából nem bántam, mert úgy gondoltam, hogy majd megmutatom nekik, egyszer még emlegetni fogják ezt a nevet: Alexander Sforza. Gyermeteg álmok. Pedig vinni akartam valamire. Elegem volt abból, hogy világéletemben szürke egérként éljek, de a családi átok ott élt velünk továbbra is és lassan már kezdek beletörődni. Annyi balszerencsét és szívást szerintem senki nem tud elképzelni, mint amennyit én elviseltem. Középiskola után gondoltam a főiskola jó kiugrási lehetőség lesz. Fel is vettek, de aztán volt egy kisebb ügyem a vezetőséggel. Illegális szereket találtak a szobámban és én repültem. Még ma sem tudom, kinek köszönhetem meg ezt a kedvességet, hogy kirúgatott. Persze utána hogyan helyezkedjen el bárhol is az ember ilyen nyomokkal az anyagában. Ráadásul a szüleim is betegeskedtek, így hát nem volt más hátra dolgoznom kellett. És ahol mindig szükség van emberre biztos fizetésért cserébe az a katonaság. Így lettem katona. Dallasi 32. gyalogezred 4. század. Igazából kicsit meg is kedveltem, és jó is voltam abban, amit csináltam. Igazából a hadnagyom tiszti képzőbe akart küldeni. Azonban egy nap, pár srác verekedést provokált és bár eltört pár bordám, az orrom, de kiosztottam egy állkapocstörést, egy törött térdet és az egyik idióta olyan hülyén esett el egy ütésemtől, hogy soha többé nem fog ugrálni. Pont azaz idióta, aki belém kötött. Tökösnek hitte magát, de már soha életében nem fogja használni a tökeit. Leszereltem. Bár nem teljesen önszántamból. Közben az akkori barátnőm azt a pillanatot ragadta meg, hogy bejelentse: terhes. Azon a vacsorán, amikor szakítani akartam vele, mert elegem lett a rengeteg nyavalygásából, de így mit tehettem volna?! Megtartottuk az esküvőt, majd jött immár a civil élet. Biztonsági őrként és sofőrként dolgoztam, amikor jött a telefon. Egy távoli pénzes nagybátyámtól, akiről igazán nem is tudtam addig. Munkát ajánlott. Azt hittem végre valami, hogy megtörtént a csoda, mint a tündérmesékben. És az árvából végre királyfi lehet. Így a kis feleségemmel kiszakadva Dallas lakókocsi parkjából, megérkeztünk San Francisco-ba. Ahol várt rám az álom meló. Na persze. Álmodik a nyomor. Sofőrködhettem a nagybátyámnak. A rohadék, ezt nem említette előtte. De igazából, ha jól belegondolok nem bánom. Viszonylag jó helyem van nála. Nem mindig épp legális dolgokkal foglalkozik az öreg és így én sem. De így azért csurran cseppen néhanapján valami extra is. Tehát van munkám, feleségem, aki mos és főz rám és van barátnőm, aki pedig az ágyban ad meg mindent, amit akarok. Nem említettem, de miután megérkeztünk, rá egy kis időre Cyndi elvetélt. Igazából örültem is neki. Nem akarok még gyereket. Még ebből a vacakból, amit az életemnek hívok, ki akarok facsarni minden édes pillanatot, ha már csak ez jutott nekem.
Mint ebből a mai szép napból is. Megtudtam, hogy a kedves feleségem soha nem is volt terhes, csak beadta nekem ezt a dumát, hogy megtartson. Épp kamatyolt egy pincérrel, mikor elhoztam Washingtonba kicsit világot látni. Nem szeretem igazán ha idiótaként kezelnek, ezen most Cyndi is elgondolkodhat a vérző orrával. Azonban felszabadítóan hatott rám a tudat, hogy újra független lehetek nemsokára. Még úgyis, hogy lényegében most is egy utolsó senki vagyok mint egész életemben bármikor. Épp az utolsó szál cigimet szívtam amikor észrevettem a boltot. Kicsi jellegtelen bolt, benne rengeteg antik dologgal. Tudom hülyén hangzik egy felnőtt ember szájából, de az üvegen keresztül megláttam gyerekkorom legmenőbb képregények egyik példányát. Így ha már itt vagyok, gondoltam bővítem a gyűjteményem. Azonban a boltban senki sem volt. Kiabáltam egy darabig de senki sem válaszolt. Már menni készültem, amikor mintha mocorgást láttam volna hátul. Közelebb érve kiderült, hogy csak egy makett fekszik egy lágyan lengedező függöny mögött...
A Fátylon túlra csupán egy régi pénzérme kísérte el. Egy ütött kopott régi egydolláros, ami már időtlen idők óta meg van neki, amolyan szerencse talizmáként.
Külső és Belső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok - Egészem magas, világos hajú és szemű férfi voltam. Alkatomra inkább a nyúlánk szó lenne a legtalálóbb. Szerettem sportosan öltözködni, laza farmer nadrág, polók és dzseki. Kivéve amikor dolgozom, akkor sötét öltöny, sofőr sapka...de utálom is ezt. Bár a sötét szinek jól mentek a kissé pesszimista és cinikus jellememhez, amiben egy nagyfokú nemtörődömség is társult.
- Mostani tulajdonságok - A termetem alacsonyabb lett, és kissé robosztusabb. De azért nem kell egy pankrátorra gondolni, inkább egy amolyan átlag atléta. A hajam és szakállam színe is elmélyült sőtét barna már már fekete árnyalatot kapott. A szemem pedig az eddigi kékből acélszürkébe csapott át. A ruhám...nos a ruhám...egyedi. Fodros gallérú ing, régi szabású nadrág és kabát. Mintha egy kosztümös filmből léptem volna elő. De legalább ismét csak illik a jellememhez. A magabiztos, arisztokratikus viselkedés ami talán egy cseppnyi számító aljassággal párosul.
Kedvencek: Kifejezetten kedveli a jó könyveket és a küzdősportokat.
Életcélja: Egyszóval? Kiemelkedni. Világ életében egy szürke kis pont volt. Már kora gyermekkora óta ég benne a tűz, az ambíció tüze. És ez az új állapot végre lehetőséget jelenthet számára, amivel élni is akar majd. Elképzelhető, hogy bármi áron...
Varázsszem 1 (1pt)
Befolyásolás 2 (1+2=3pt)
Arnyá válás 1 (1pt)
Rólam: Nos hogy is mondjam speciális a helyzet...egyszer már írtam magamról, még az előző oldalon. Ott én voltam Athalay Nekare. Azonban sajna elmaradtam a játékkal hosszú időre. Most látom új fórum indult és szeretnék visszacsatlakozni a főfolyamba. Így itt térnék ki rá, hogy ez a karakter lehetséges-e? MERT az előző oldalon volt karakterem, itt még nem. Ez multizásnak számít? Mert megmondom őszintén, azért nem a régit hoztam át, mert inkább egy ilyen jellegű karakterrel játszanék. Előre is elnézést, hogy csak itt szólok és ha esetleg ez a lépésem nem lenne éppen szabályos...addig is remegó térdekkel várom az ítéletet
Amúgy a régi leírásom még mindig él (át mit is mondhatnék, megrögzött szerepjátékos vagyok , nagyjából 8 éve játszom/mesélek, számos rendszert már kipróbáltam, kezdve a jó öreg MAGUS-sal, White Wolf kollekció (Vampire, Werewolf, Mage stb.) Shadowrun (ezért is ragadott meg a forum mert kedvelem a cyberpunk stílust) és még sorolhatnám. Amúgy állítólag humorral megáldott egyetemista vagyok .)
Meghívott: Csak jöttem, ilyen hívatlan módon
Először is köszöntelek a 30. századi vérszívók soraiban! 
(Ki is javítottam!)
Amúgy akkor részemről 
