Karakter neve: Lamya. Születési neve: Virginia de Silléque d’Ahos d’Anteville
Kora: Olyan nincs, hogy életkor, az ember annyi, amennyinek érzi magát.
Látszólag: 18-23. Valós kora: 1121.
Nem: Nő.
Születési hely: Franciaország, Nantes.
Születési időpont: Emberként 1779-ben született, Nantes városában. Vámpír 1804.-ben lett.
Faj: Vámpír.
1779-ben született, Franciaország, Nantes városában. A d’Ahos d’Anteville család harmadik lányaként. Szülei igen vaskalaposak voltak, nővérei meg ehhez mérten kékharisnyák.
Gyermekkorában sokszor lázongót, nem fogadta el a helyét, ami osztályrészül adatott meg neki. Rengetegszer tört borsot nővérei, szülei orra alá. Ezért persze meg is büntették, és egy idő után már nem is szerették őt. Ennek ellenére, nem érezte magát különösebben kevesebbnek. Ő sem érzett igazán gyengéd szálakat a családja iránt. Már nagyon fiatalon átlátta, hogy a szüleinek mi az érdek. Minél előbb férjhez adni őt, és nővéreit, egy magas rangban, tisztségben álló férfihoz, hogy minél nagyobb befolyásoltságra tegyenek szert.
Taníttatása viszont zökkenőmentesen ment. Minden érdekelte, a hímzésen és a horgoláson kívül. De főleg a történelem és a hadi történelem érdekelte, a hajózás és az utazás, a térképek. Apja hajózással foglalkozott, így engedte, hogy legfiatalabb lánya bele-bele szagolhasson ennek a művészetébe is. Nagy tehetsége viszont - szülői ráhatással - a rajzolás felé mutatkozott meg igazán. Rengeteg festményt, és portrét készített szabadidejében.
Tizenharmadik évében hozzáadták az öreg - 42éves - de Silléque őrgrófhoz. Családja nagyon büszke volt az előkelő és társadalmilag is jobb pozícióba való beházasodásért. Mivel atya „csak” vikomt (várgróf) volt.
A házas élet meghozta a szülök várva várt reményeit, Virginia, nem lázongott tovább. Sőt! Illedelmes, udvarias, finom mégis távolságtartó, kimért hölgy lett. A lázadása csak kihívó ruháiban és cinikus megjegyzéseiben mutatkozott meg olykor-olykor. A rajzolással nem hagyott fel, de ezt már csak nagyon ritkán tehette meg hiszen, egy ház vezetése szakadt a nyakába, mindamellett, hogy most már egyre több bálon kellett részt vennie. Belecsöppenve a Francia előkelőség krémjébe.
Még abban az évben szült a férjének egy fiúgyermeket, hogy összeházasodtak. Mint a férj, mint a család megkönnyebbült, mert a két nővérének és férje előző feleségeinek nem sikerült még fiút szülni, így örökös nélkül maradt volna a de Silléque ház. Virginia számára ebben csak az volt a jó, hogy többet nem ért hozzá a férje. Ugyanis volt egy megállapodásuk, amiben az állt, hogy ha fiút szül, nem fogja házastársi kötelezettségeit követelni Tőle többet.
A herceg nem is foglakozott felesége ügyeivel különösképpen, csak a fia oktatásával törődött. Persze a véleményét mindig kikérte, ha a családi ügyekkel kapcsolatos volt a dolog, de hogy ez a bizalom egyik része volt e vagy sem, nem lehet pontosan tudni. Az öreg őrgrófnak megvolt a maga hóbortja. Ami viszont javára írandó, hogy szavatartó és éles eszű férfi volt.
Tizenhat és fél évesen egy bálon megismerkedett Franchesca d'Lauden kisasszonnyal. Ez a bál után gyakran összejártak, jobban megismerkedtek. Barátnők/szeretők lettek. Ez volt az a pont, ahol először találkozott az éjszakai lények világával. Itt ismerkedett meg Franchesca jóvoltából Aleannal. Aki a zöld szemeivel elvarázsolta Virginiát. A szó minden értelmében.
Alean és Francshesca nem kis rivalizálásba kezdtek egymással a lányért, de végül a francia nő maradt alul a vetélkedésben.
Vérszolga 22 évesen lett. Ekkor hal meg a férje és a fia is, mivel a ház porig leég ahol élt (minek hatására részleges amnéziába került a soktól, hogy elvesztette gyermekét, akit nagyon szeretett). Hivatalosan ekkor Ő is meghal, bent ég a kastélyban, de ennek ellenére pár hét után Mesterénél (Aleannál) tűnik fel egy másik országban, keleten, hogy megismerje azt a kultúrát is. Beölelése a 25életévében történik megkapja Atyjától az éjaszakai léthez járó nevét is, Lamya, mivel Alannak ez egy hagyomány, mely öröklődik az ő vérvonalában (ekkor az emlékezetkihagyás elmúlik, mert a tudata már nem zárta ki az emlékeket), alig pár évre rá, hogy Kínát elhagyva Japánba utaznak. Kezdetét veszi az évszázados vándorlás, és a világ körüli utazás. Hiszen sokáig egy helyen sem maradhatnak, mert túl feltűnő lenne, hogy nem öregednek egy szemernyit sem. Sokáig nem is tudtak az emberek a természetfelettiek létezéséről. Ők azután is, még jó ideig rejtve maradtak, hogy felszínre jöttek az eddig rejtőzködő lények. Nem félelemből voltak rejtve, pusztán ez volt számukra a megszokott életvitel. Könnyebb az embereket irányítani, ha nem tudják rólad, hogy te vagy a vadász, míg ők a zsákmány.
Amikor az emberek nem bírnak mit kezdeni a bennük dúló, érthetetlen feszültségekkel, nem tudnak hova menekülni önmaguk elől, kifelé vetítik kínjaikat. E vetítés folytán meglátják másokban mindazt, amitől saját lényükben irtóztak, és mindenáron le akarnak számolni vele. A tudat hasad, mint az atom, a gyűlölködők mind többen és többen lesznek, s végül kirobban a fegyveres konfliktus. Minden erőszakos esemény úgy kezdődik, hogy az ember képtelen vagy gyáva szembenézni önmagával. Ezért voksol inkább a másokkal való szembefordulásra. Az én feladatom, hogy ezeket a konfliktusokat irányítsam, a megfelelő mederbe tereljem!
2013. Az emberiség egy újabb bukása rázta meg a világot. Számomra, Kánaán volt. Nem kellett attól tartanom, hogy a nap, a legnagyobb ellenségem megtalál. Hiszen a legújabb fejlesztésű hidrogénbombáknak köszönhetően, az eget, majd egy évig sűrű felhőréteg takarta el.
Ebben az évben nagyon sok ember veszett oda, még válogatósabb lett Viriginia az ételre. Gyakran cukkolták is érte fajtársai. De nem zavarta, mivel a rejtőzési ideje jóval lecsökkent. Valószínűleg ez okozhatta a későbbi vesztét is. Hiszen rajta nem látszódott meg, hogy megviselné a bombarobbanás, az éhínség, és az ebben a kialakult helyzetben legyengült szervezetű emberekre jellemző ingerültség. Magabiztosabb lett, és talán emiatt óvatlan is. Egy évre rá, amikor a felhőréteg kezdett felszakadozni, és az emberek nekiálltak újjáépíteni a környezetüket, élete legnagyobb hibáját követte el Virginia.
Megbízott egy halandóba. Egy halandóba, aki elvette tőle a szabadságát, és évszázadokra bebörtönözte, hogy kísérletezhessen rajta. Mikor a Dr. Walter elhunyt, munkássága továbbra is fennmaradt, így lett egy dinamikusan fejlődő kutatólaboratórium kísérleti alanya évszázadokon keresztül. Féléber állapotban lebegve egy kapszulában. Reménykedve, hogy egyszer végre valaki megkönyörül rajta és megöli. Mert ha nem így tesznek és Ő kiszabadul, kegyetlen bosszút fog állni a fogva tartóin.
Külső tulajdonságok:
Porcelán fehér bőre, zöld szemei gyermeki kisugárzást kölcsönöznek számára. Hosszú fehér haja, finom selymes tapintású. Vékony, törékeny testfelépítése ellenére igen nagy erő van testében. Léptei hangtalanok, szinte lebeg, olyan könnyedén lépked.
Belső tulajdonságok:
Szerintem egy irányzat van: a színvonal.
Kezdeti: Igen akaratos, makacs, kíváncsi és határozott fellépésű. Szereti a vér izét, és gyakran csak az íze kedvéért vadászott, nem azért mert szüksége lett volna rá, ez ahogy telt az idő megváltozott. Teljesen természetesnek veszi a halált, nem érez együtt áldozataival, mégis tudja, hogy min mennek keresztül, hiszen ő is volt halandó. Nehezen bízik meg másokban, hiszen egy intrikákkal teli világban nőt fel.
Szín: Vörös.
Étel: Vér.
Ítal: Vér.
Tantárgy: Hadtörténelem.
Növény: Rózsa.
Állat: Főnix.
Könyv: -
Beilleszkedni az új társadalomba.
Hogy mi történt abban a vándorlásokkal teli cirka kétszáz esztendőben? Tényleg ez érdekel téged? Mondcsak miért? Hiszen sokkal érdekesebb az, hogy most mi van.
Engedj egy kicsit had, gondolkozzak. Addig nyugodtan, helyezkedj el, kényelmesen a kedvenc fotelodban, vagy akár elnyúlva az ágyon. Ahogy neked igazán kényelmes, mert nem lesz könnyű mindent felidézni, mégis szeretném a teljesség hiánya nélkül elmondani neked, hogy mit éltem meg.
Igen, éltem. Méghozzá, azt hiszem, hogy olyan életet éltem, amit te soha nem fogsz, legvadabb álmaidban sem. Tudom, tudom éles és leleményes elmét, és fantáziád van, de hidd el, hogy a te percnyi életed vajmi kevés ahhoz, hogy több emberöltönyi életet megérts.
Jó, jó nekikezdek. De előtte had kérdezzem meg még, hogy elhelyezkedtél? Biztos?
Rendben!
Igazi élete akkor kezdődött el, amikor Mestere, Aleanal beölelte, és megismertette vele az éjszakai lét mibenlétét.
1804-1829.
Először Keletnek indultak, Kínába, ahol egy másik szemléletű vámpírral is megismerkedett. A fiatalokra jellemző mohóságot ennek a személynek köszönhetően tudta maga mögött hagyni nagyon hamar. Nevezetesen Armbrust Chevalier D'Autriche volt az új szemléletének irányadója. Bár nem mondott le teljesen az emberi vérről, mégis D'Autrichenak köszönhetően, hogy már nem annyira mohon és felelőtlenül étkezett. Persze nem ö volt ez egyetlen jelentősebb vértestvér, akivel megismerkedett, de számára mégis inkább ő volt a mérvadó, hiszen nagy szerepet játszott életében, fejlődésében az idős férfi.
Az itteni élete nyugodtnak mondható volt azután, hogy már nem vágyott annyira az emberek teljes elfogyasztására. Mintha azzal, hogy letett az étel megöléséről, az emberek is bátrabban közeledtek felé. A kisugárzása mindenesetre lényegesen megváltozott. Lassan beilleszkedett és a kultúrát is megtanulta. Nagyon szerette az itteni életfelfogást, a teaszertartásokat, a különös önvédelmi stílusokat, és persze magát a tájat is. Időnként még egy-egy nevezetesebb eseményre is meghívták, az akkori földesurak, hogy vele tetszelegjenek. Hiszen porcelán-fehér bőre igen ritkává és értékessé tette személyét. Miután megtanulta a nyelvüket, utána már a saját modorában és intellektusával is tetszeleghetett, nem csak szép küllemével. Gyakran használta ki gyermekien ártatlan megjelenését. Még akkor is, amikor itteni harcművészet egyik fajtáját, vagy egy harci legyező stílust tanult éppen.
Meg kell még említeni, Huang Quan és Long Xiu párosát, akik egy érdekes kettős volt számára, míg azt az emberöltönyi időt a kínai területeken élte. Ők is az örök kettősséget mutatták be Lamya számára. Hiszen Xiu vértestvér volt, míg Quan az örök ellenség, egy vérfarkas volt (akik ifjúkoruk óta örök riválisok, és szeretők). Az ö tiszta szerelmüket, csak a hatalomvágyuk tudta jobban felülmúlni. Éppen ezért volt rá, többször precedens, hogy háborúba fogtak egymás ellen (is). Tőlük a tai chi chuan-t tudta megtanulni, mely önmagában szép és látványos, testet megmozgató formagyakorlatnak tűnik, de ennél sokkal több. Egyfajta életvitelt is ad használójának, másrészt a könnyes mozgások mögött, hihetetlen energia lapul meg, amivel ellenfelével szemben fel tud használni, hogy megvédje magát. A két férfi rivalizálását Huang halála vetett véget, minek hatására Long is vele nyugodott a sírba. Az ö temetésük után még keletebbre hajóztak Mesterével.
• Legyezőharc
• Teaszertartás
• Tai Chi Chuan
• Meditáció
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
1830 – 1895.
A felkelő nap országában, ha nincs mellette mestere, akkor a lába alól teljesen kimozdult volna a talaj. Kína után ez az új vidék tele volt ellentétekkel számára. Kezdetben sokszor került az előző kultúra miatt kellemetlen helyzetekbe. Mégis ezt a világot sokkal jobban szerette mit az előző országot. Már az első pillanatba beleszeretett az itteni világba. Igen, számára ez egy külön világot jelentett.
Hogy a sors akarta e, vagy a véletlen nem tudta eldönteni Lamya, hogy miképp alakult így az élete, de nem is érdekelte egy ideig. Végül pedig teljesen beletörődött, hogy nem fog választ kani a kérdésre, miszerint, hogyan lehet ekkora szerencséje, hogy az emberek számára több mint kétszáz éve halottnak vélt Hajasizaki Dzsinszuke Siejenobuval -aki az iaido egyik nagymestere volt-, személyesen találkozik, és tanítványa lesz. Alean csak támogatni tudta kis kedvencét, mikor úgy döntött, hogy a muszo dzsikiden eisin-rju iskola növendékévé válik, melyet még Hajasizaki alapított, abban az időben, amikor még hivatalosan ezen a néven élt az öreg. Az iskolából majd egy emberöltönyi idő után távozott csak, de mindig vissza-visszatért mesterét meglátogatni. Egyik ilyen látogatása során találkozott az akkor még igen ifjú, de igen tehetségesnek ígérkező Nakajama Hakudoval, aki az ő ráhatásának köszönhetően elindult a saját útján, hogy majd tovább fejlesztette azt. Évekkel később létrehozta a muszo sinden-rju irányzatot, amit már Lamya nem láthatott, hiszen az ő afférjuk csupán egy esztendőig tartott.
Utazásai során találkozott egy másik természetfeletti lénnyel, aki magát Lélekkovácsnak nevezte, bár egy angyal annak nevezi magát, aminek csak akar.
• Iaido
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
1896 – 1936.
Minden államban legalább másfél esztendőt töltött el, bejárva India majd egész területét, megcsodálva, megannyi gyönyörű és csodálatos értékét, mégis Goa kicsiny állama volt, ami rabul ejtette. Bár az is lehet, hogy maga az állam vezetője varázsolta el. Mahdra, az árnyékokból igazgatta otthonát. Mind a halandók egészségügyi ellátását felügyelte, mint a textiliparnak fejlődését, és az acélgyártást! Saját bevallása szerint Mahdarnak a tengeri égkövek, és a gyönyörű nők élvezete jelentette a legnagyobb boldogságot.
Öreg barátom, a Harmandir Sahib (ismertebb nevén az Arany-templom) a szikhek szent templom megalkotásának idejében született, amit még 1574-ben építettek.
Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e. hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat, és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mívoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és, hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
1937 – 1962.
Itt tartózkodásom első pár évében még igencsak annak voltam tanúja, hogyan alakul át egy ország, a kalifátusi igazgatásról köztársasággá. Eltörölték az eddig szokásos hivatalos rangokat (pasa, bej) és bevezették a vezetéknév-törvényt. Volt szerencsém Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság alapítójával is találkozni, nem egyszer kora esti kávézás kíséretében beszélgetni. Ezekről az elképzelésiről, és a további terveiről, hogyan és miért is gondolta, hogy az egész országnak, drasztikus reformok között kell megváltoznia. Valahol megértettem, hogy külön akarja venni a politikát, a vallási résztől, de ennek a dervisek kevésbé örültek. A teljes ország aláesett, megkezdődött az ország teljes szekularizálása. A török nyelvet is mellőzni kezdték a hivatalos eljárásoknál és áttértek a latin írásra. Javult a nők helyzete, egyenlőséget kaptak mind a törvény előtt, mind pedig a magánélet számos területén, beleértve az öltözködést és az oktatást. El sem tudtam még az én neveltetésemmel sem képzelni, hogy úgy éljek mint ezelőtt azok a nők, férjük oldalán. Megtiltották a többnejűséget a férfiaknak és nem ismerték el hivatalos házasságnak az iszlám szokás szerint kötött frigyeket.
A második világháborút itt töltöttem az országban, és mivel egy újabb jelentős személlyel sikerült életemet összekötnöm, Himawari Noiry személyében, így az utána lévő évtizedeket is vele töltöttem el, mesteremtől igencsak távol. Míg ő elutazott Amerikába, én itt maradtam, Ildirben. Innen mentem tovább, először Cesmébe, majd átutazva Chiosba.
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
1963 – 1973.
Görögország egy kis csücskében találkoztam Lady Malah D'harral, aki szintén átutazóban volt ezen a kis szigeten. Régről ismerte Mesterem, de a viszonyuk semlegesnek mondanám, az elmondása alapján legalábbis. A személyes tapasztaltaim alapján ezt a nőt akivel, volt szerencsém majd három esztendőt eltölteni, egy igazi perverznek mondanám. Nem csak amiatt, mert az embereket, nem csak azért kereste, hogy igyon belőle, hanem azért is, hogy kínozza szerencsétlenül járt alakokat. Férfiak, nők, idősek vagy fiatalok, számára nem jelentettek semmit. Csupán játékszerei voltak a fásult és unalmas örökkévalóságának. Hogy miért maradtam mégis ennyi ideig mellette, annak ellenére, hogy nem értettem a nézeteivel egyet? Az ok az, hogy olyan körökbe nyertem általa betekintést, amibe ezelőtt nem. Hiába vagyok születésemnél fogja én is nemes, ez nem jelenti azt, hogy mindenhol így is kezelnek, vagy betekintést engednek titkos klubokba. Ahol te is mint fogyasztó vehetsz részt, nem pedig mint akit fogyasztanak. Igen, léteznek ilyenek! Görögországban ismerkedtem meg egy olyan csoporttal, akik emberek lévén minket vámpírokat istenítettek, és hogy kedvünkbe járjanak, ők is vért fogyasztottak, de nem volt ritka tőlük, az sem, ha meg is ették a megkínzott, és kivéreztetett áldozatokat. Megakartam ismerni a felfogásukat. Igen sok időt eltöltöttem -az Ö szemükben legalábbis- velük, mégsem tudtam azonosulni. Furcsa mód, élveztem, hogy nem kell rejtegetnem mivoltom, hogy nappal védve vagyok, mert megvédenek a többi halandótól, vagy éppen a ránk vadászóktól. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne egy társ. Egy olyan, aki felfogad engem, olyannak amilyen vagyok. Elfogadja, hogy ragadozó éjszakáimon nem csak vele foglalkozom, hanem a világot akarom megismerni. A különb szokásokat, kultúrákat, az idegen nyelveket.
A gyönyörű holdfényes, tiszta égbolt tükröződött a homokos tengerparton, amikor rá kellett jönnöm, hogy nem csak vérlények élnek az emberek között, hanem ennél különbek is. Sheila Cypra egy volt azon kevesek közül, akik az alakváltó fajhoz tartozott. A szerény, és kissé visszahúzódó lány, nem véletlenűl rettegett az itteniektől. Nem egy barátja hal meg Lady D'har degenerált barátainak köszönhetően. Ismeretségünk rövid éjszakáján megkedveltem a fiatal lányt, de pár óra alatt nem tudtam meg róla mindent. Ennek ellenére nem lepődtem meg, amikor értesültem arról, hogy pár társával, felszámolták azt a társaságot, akik a bátya haláláért is felelősek voltak. Nekem és Malahnak annyi szerencsénk volt, hogy azon az éjszakai szeánszon nem vettünk részt. Ellenben nemsokkal azután, hogy értesültünk erről, Malah szintén meghalt. Az, hogy mennyi köze volt Sheiláéknek ehhez nem tudom, nem is akartam soha kideríteni. Nem sírtam vértestvérem, sem a degenerált haladó társasága iránt. Azt viszont sajnáltam, hogy Sheila eltűnt. Nem sikerült elbúcsúznom tőle, mielőtt tovább utaztam volna, hogy jobban megismerjem az amúgy nagyon szép letisztult építészettel rendelkező országot.
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
1974 – 2014.
Életem, létezésem szinte leghosszabb egy adott helyen való léte. Nem mondom, hogy nem utaztam be Nagy Britanniát, nem mondom, hogy nem töltöttem el több időt egy-egy helyen, de Írország volt az, ami igazán megfogott, Skócia után.
Rengeteg hírt hallottam a negyven év alatt, míg itt éltem. Mint például, hogy a mostani új trend az, hogy űrkutatással foglalkoznak a halandók. Ennek kapcsán, mennyire meglendült -megint- a technológia fejődés. Persze a sok ostoba halandó-gyermek nem bírt magával, és újabb háborúkat indítottak egymás ellen, a világ több területén.
Gyermekáldás tekintetében nem volt egy túl bővelkedő ország, de nem okozott problémát abban, hogy ha megéheztem. Nem, nem gyerekekből ettem, csupán az utánpótlás miatt említettem meg. Illetve azért, mert igen ritka számba ment ebben az időben, hogy egy családban egynél több gyermek szülessen. Elsősorban ezért is figyeltem fel a fiatal testvérpárra, Vincent és Federic Lawrencre. Egy október végén megrendezett ünnepség kapcsán beöltöztek valamilyen magát Drakulának nevező vértestvérnek. Mit megtudtam nemsokkal később, hogy ez egy kitalált személy, mely igen ismerté tette a fajtánk, mégis megtudtunk maradni a háttérben, mert az emberek nem tartottak valósnak minket, csupán kitalált személynek. Sajnos a fiúk nem voltak ennyire szerencsések, mert számukra (sajnos?) felfedte magát az éjszaka kegyetlen, és véres oldala. Megtudták, hogy vérszívók igenis léteznek. Alig lehettek 15-16 évesek, amikor vérszolgáimmá tettem őket.
Szükségem volt arra, hogy valaki nappal vigyázzon rám, mert egyre több vértestvérem halálának híre jutott el hozzám. Féltem? Lehet. Egyedül éreztem magam? Igen! Vágytam a társaságra. Olyanra aki megért, elfogad, aki előtt nem akartam rejtegetni magam. Aki nem csak azért jön a közelembe, mert éhes vagyok és a csábításomnak hatása alatt áll, vagy mert általam elakar érni valamit. Hogy ez utóbbi miért? Mert igencsak jelentős szerepem volt Írország, társadalmi növekedésének fejlődésében. Nem csak Nagy Britanniában volt kevés az utódlás, hanem itt is. Szükség volt a beleavatkozásra, hogy megerősítsük, az utánpótlást. Az 1980-as évek végén elindítottam a halandó vezetéssel egy ötlépcsős (átfogó) társadalmi konszenzusra épülő konszolidációs programot, mely a 90-es évek végére már majdnem stabilnak nevezhető. Bernard Dyflin McMillian segítségével könnyen a háttérben tudtam maradni, az ő vérura, régi barátom Armbrusttal sokat diskuráltunk erről a fejlődésről.
Vissza térve a két fiúra, ekkor nem rendelkezett semmilyen adottsággal, hogy kiérdemeljék azt, hogy a nappali őrzőim legyenek. Nem. Csupán megakartam tartani a titkom, anélkül, hogy megkellet volna ölnöm őket. Láttam, hogy Bernard mennyire ügyes, és megbízható, így méltó példaképük lehetett a már ekkor is igen öreg vérszolga.
Nem tudtam meg soha tőlük, hogy azért tartották titokba mások előtt, hogy mik is mert a vérkötélék ennyire erős lenne, vagy mert ez a titok köt össze minket. De azt bizton állíthatom, hogy soha nem árultak el. Nem dicsekedtek, hogy ennek kapcsán milyen előnyökre (és hátrányokra) tettek szert, hogy egy vámpír szolgái lettek, akarva-akaratlanul. Még Bernardnak sem, aki nappal sok mindenre megtanította őket, velünk kapcsolatban.
• Kultúra, nyelv és az írás ismerete
A halandók leghőbb vágya az örök élet, azonban a halhatatlanok azért hajtanak évszázadokon át, hogy halhatóvá váljanak.
* Alean
* Franchesca d'Lauden
* Armbrust Chevalier D'Autriche
* Huang Quan és Long Xiu
* Mahdra
* Himawari Noiry
* Lady Malah D’har
* Sheila Cypra
* Bernard Dyflin McMillian
* Federic Lawrenc
* Vincent Lawrenc
*
*
• Befolyásolás 2p;
• Mágikus pajzs 1p;
• Gondolatlopás 1p;
• Vizuális memória 0p;
• Meditáció 0p;
• Multikulturális ismeretek 0p;
(Elosztható: 6 / Elköltött pontok: 5)
Főkarakter: Hirig.
Kész lesz, amikor kész lesz. 
