Karakter régi neve: Magyar Klára
Karakter új neve: Laila Finisse
Kora: 19 év
Nem: Nő
Születési hely: Magyarország, Budapest
Születési időpont: 1991., május 16.
Fátyolos város: Phoenix, Arizona, USA
Faj: Vadász
Állítólag egy pillanatra az ég is kivilágosodott, amikor egy májusi éjszaka közepén elegánsan kicsusszantam anyámból, mint a Magyar család legifjabb sarja. Természetesen csodálatos egy baba voltam, nem sírtam, nem hisztiztem - bárki bármit is állít. Otthon, a kis rózsadombi házikónkban, ami csekély 320 négyzetmétert számolt, már várt rám a dadám: egy középkorú, kicsit csúnyácska, de felettébb kedves nő, nevezetesen Annamária. Én csak Marinak hívom, amióta az eszemet tudom. Mari nevelgetett, mert édesszüleim keményen dolgoztak napközben, külföldre is jártak, meg esténként is későn értek haza.
Gyermekkorom gyorsan elszállt; Marival voltam, ameddig túl kicsi voltam, aztán óvodába kerültem. A szüleim magánhelyekre írattak, mindig a legjobbat igyekeztek megadni nekem. Elégedett voltam a helyzetemmel, bár azért kaphattam volna egy pónit a Côte d'Azurnél fekvő nyaralónkra. Na, mindegy. Rengeteg iskolába jártam, mindig magánba. Anyu és Apu gondosan figyeltek arra, hogy mindig a legjobb helyzetben legyek, és semmiben se szenvedjek hiányt. A sulit sosem szerettem, elfáradtam a sok gondolkodástól, és ilyenkor eléggé kibírhatatlan lettem. Azt hiszem, ezért is írattak évenként új iskolába. Sosem panaszkodtak arra, hogy buta vagyok, sosem mondták, hogy ezzel baj van. És miért is lenne? A suli nem arról szól, hogy minél több emberrel ismerkedjek meg?
Mire gimnazista lettem, már tudtam mindent, ami a népszerűségem felépítéséhez kellett. Én voltam a méhkirálynő, a legszebb, legmenőbb csaj. És az ég megáldott egy párral is! Weindligher Andor az utcánkban lakott, majdnem szemben mivelünk. Világéletemben vonzódtam hozzá, már kiscsaj koromban is. Örültem, amikor végre partit rendeztek őnáluk, és bevethettem minden bájam. Nem volt nehéz az ujjaim köré csavarni, és ő is teljes mértékben meghódított. Napokon belül a franciaágyamban kötöttünk ki, aztán már nem volt megállás. Szerény véleményem szerint a "Rózsadomb Álompárja" titulust szó nélkül megkaphattuk volna, de persze a mocsoklakók tudomást sem vettek e óhajunkról.
Aztán Andor kiköltözött Amerikába, és én itthon maradtam - egyedül. Próbáltam örömet lelni a naponta kapott új ruháimban, a Louis Vuitton cipőimben, de nagyon magányos voltam, rendszerint sírva találtak rám a szobámban, a szerelmemtől kapott csodaszép gyémántberakásos medált szorongatva, amit a tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle. Elzüllöttem, kimaradtam a gimiből, és a barátaimmal mulattam az időt, rendszeresen későn értem haza, ha egyáltalán hazamentem. Szórtam a pénzt, folyamatosan jártam a fodrászunkhoz, hogy platinaszőke, félhosszú hajam mindig tökéletes legyen. Végül már nem bírtam tovább. Két lehetőség maradt: vagy belevetem magam a Duna kéklő habjaiba, vagy megmutatom magam az Egyesült Államoknak. Ragaszkodom az életemhez, ezért inkább az utóbbi mellett döntöttem.
Mindenekelőtt azonban megpróbáltam (rám abszolút nem jellemző módon) türelmesen kivárni a megfelelő pillanatot. Az osztályommal az érettségi után - ami nem igazán sikerül valami fényesen, de Apuci úgyis elintézi, hogy jó állásban helyezkedjek el, - Angliába utaztunk egy röpke két hetes jól megérdemelt pihenőre. Az osztályfőnöktől hamar megszabadultunk, és mivel nagykorúak voltunk mindannyian, hagytuk, hadd szabaduljon el a pokol. Ebben a zűrzavarban sikerült végleg meglógnom Európából.
Andort (hála a drágalátos technikának) hamar megtaláltam az Angyalok Városában. Valami meccsről hadovált, meg mindenféle dolgokat mutogatott, de kirobbanó örömmel fogadott. Annyira jól szórakoztunk az este, hogy végül a házassághoz hasonló badarságokon kezdtem el mélázgatni. Akkor ébredtem rá: én ezzel a csodálatos hapsival akarom leélni az életem.
Addig győzködtem különféle módszerekkel, míg végül beleegyezett, hogy körbeutazzuk az Államokat. Vigyorogva vetettük bele magunkat az ottani életbe. Nyugatról Keletre haladva bejártuk a leghíresebb városokat, mígnem Phoenixben kissé rám jött az öt perc.
Hát igen, egy mütyürös boltot egyszerűen nem lehetett kihagyni. Andor drágámat is be kellett rángatnom, nehogy megússza a gyönyörűséget! Halottam, amint magában zsörtölődik, de nem foglalkoztam vele, a szarka ösztönök csak úgy száguldoztak bennem, és hajtott a kíváncsiság. Rávetettem magamat ez első dologra, ami a kezeim ügyébe került, történetesen egy ócska éjjeli lámpásra. Aztán tovább szökdécseltem a boltban, míg végül megpillantottam egy furcsa városkának a makettjét. Azonnal tudtam: ezt kell megvennem. Fellibbentettem a fátylat, de ahelyett, hogy a makettet érintettem volna meg a semmibe markoltam, és a következő pillanatban már a földön találtam magam.
Később megtaláltam magamnál az Andortól kapott gyémántberakásos rózsaszín medálomat.
Külső tulajdonságok:
Klára a tökéletességre vágyott világéletében, és mivelhogy megtehette, a számára tökéletesre próbálta formálni testét is. Nem, plasztikáztatni sosem plasztikáztatott, bár megfordult a fejében. Egyszerű, kissé hullámos, vöröses-barna haját platinaszőkére festette, vállig vágatta, és tűhegyesre vasaltatta. Ébenfekete szemét a megfelelő (talán kicsit erős) sminkkel rendszerint kihangsúlyozta. Szép lány volt, és bár nem kiemelkedő szépség, mindig is úgy tekintett magára, mint a világ leggyönyörűbb kisasszonyára.
Haja, a csodálatos, tökéletesre igazított haja, ez a drága, vakító arany kócos feketévé vált, ami lassacskán már a háta közepét súrolja. Madárfészek. Szeme kivilágosodott, és átlagos lett. Barna. Átlagos. Köznapi. Testalkata nem igen változott, egyedül a jelenlegi csípőméretével nincs megelégedve.
Klára kissé buta, de ezt igen jól palástolja. Elkényeztetett fruska volt a mi világunkban, ám átlépvén a fátylon észrevette a valódi értékeket – így kezdeti sznobizmusa elenyészni látszik. Vadász lévén nincsen semmilyen különleges képessége – és ezt kifejezetten utálja. Reméli, hogy sosem fog múltjára fény derülni, így állandóan hazudozik arról, hogy kicsoda és hogy mit csinál, vagy hogy miért nem ért a vadászathoz.
Könnyen felkapja a vizet, szókimondó és arrogáns. Nagyon intenzív érzelmei vannak, talán ezért is olyan jó szerető. Ha szerelmes semmit és senkit nem lát, csak a szerencsés (vagy szerencsétlen?) Nagy Őt.
Klári imád minden csecsebecsét, a létező összes dolgot gyűjti, és rettenetesen kíváncsi. Hatalmas kalandvággyal rendelkezik – máskülönben sosem került volna el hazulról.
Kedvencek: Minden, ami csillog-villog, rózsaszín, és felsőbbrendűségére utal. Olvasni nem igazán olvas, ezért hát kedvenc könyve nincsen, de valószínűleg bármilyen ócska ponyvaregényt elolvasna, amilyen az ízlése. Nem szereti az átlagos dolgokat, pont ezért sosem enne teszem azt rántott húst, bár érdekes módon a hamburgerekért, és mindenféle egészségtelen vacakért odavan. Számára csak egyfajta ideális férfi létezik, Andornak hívják.
Életcélja: Először is túlélni mindent és mindenkit, lehetőleg úgy, hogy jól keveredjen ki a helyzetből. Eltörölni a mocsoklakókat a Föld felszínéről. Talán összeházasodni Andorral, gyerekeket szülni, és boldogan élni... természetesen tökéletes fényűzésben és boldogságban. Vagy megtanulni inkább nélküle élni? Mindegy, csak a tökéletes csípőjét hadd kapja vissza!
Egyéb: Régen kontaktlencsét viselt, de erre szerencsére már nincs szüksége.
Beszerzés:
- Energiafegyverek 2p;
- Lőfegyverek 1p;
- Közelharci fegyverek 1p;
Főkarakter: Alyara Nirois
Rólam: Lásd Alyara
Meghívott: -
