Karakter régi neve: Dragan Nikowitz
Karakter új neve: Ry Fomor
Kora: 37 év
Nem: Férfi
Születési hely: Szerbia, Veternik
Születési időpont: 1974. 01. 02.
Fátyolos város: Varsó, Lengyelország
Faj: Mágiahasználó (boszorkány)
Novi Sad mellett született 1974. január másodikán egy kisvárosban, Veternikben, egy, ha nem is szegény, de mindenképpen szerény család középső gyerekeként. Meglehetősen hányatott gyerekkora volt, de nem is csoda. Apja, az akkor kamionos fuvarokból élő egyszerű sofőr inkább lányt szeretett volna, elvégre már volt egy akkor hat éves nagyfia, Nikola, akire igazán büszke lehetett. A koraszülöttként érkező Dragan aztán jóformán másfél évig (amíg el nem kezdett gügyögni) nem sok atyai szeretet kapott. Annál többet viszont a három évvel után végre megérkezett Irina, aki végre megfelelt az elvárásoknak: lánynak született. Ez jellemezte a vékony csontú kis Dragan egész ifjúkorát: igyekezett megfelelni az elvárásoknak. Nem volt könnyű dolga.
Szerencsére testvéreivel jó volt a viszonya, viszont a szülőktől csak folyamatosan az összehasonlítást kapta. A bátyád erősebb, a húgod ügyesebb, ejnye kisfiam, miért nem sikerül ez neked ugyanúgy... Nem, egyáltalán nem rosszindulatból szekálták, őt is legalább annyira szerették (az apa főleg, későn jött megbánásként túlkompenzálva) mint másik két testvérét. Azonban valahogy sosem sikerültek úgy neki a dolgai, ahogy azt elvárták tőle. Nem volt olyan erős vagy eredményes, mint a fiatal korára a város birkózó- és súlylökő csapatába bekerült bátyja, vagy mint a vers- és mesemondóversenyeken induló húga. Dragan jobb híján igyekezett más téren elismerést kivívni magának. Balszerencséjére nem sok sikerrel, valahogy mindig ő volt az, akit bepaliztak, vagy átvertek. Na, nem fizikailag, arra azért legalább jó volt Milos bácsi edzőterme, ahol a környékbeli srácokkal a szakadt zsákokat és egymást kesztyűzték, mikor mit utasított a kiöregedett, érdemes bokszoló, hogy csekély súlya és filigrán alkata ellenére ne nagyon akarják megverni. Kicsi a bors, de erős, vagy hogy is van az a mondás... Na meg persze sok a haverja. Vagy legalábbis tudja, kivel kell bandáznia. Szóval a Sztroga, polgári nevén a Sztroganoff lakótelep uralkodó klikkjének számító haveri társaság afféle sodródó tagja volt, akit folyamatosan ugratnak és ő inkább kényszerűségből nevet, mintsem tényleg annyira élvezné a bőrére menő tréfákat.
Összességében annyira azért nem volt rossz sora. Jó, otthon voltak kisebb-nagyobb összezördülések, de aztán a folyamatos zrikálások megszűntek, ahogy az általános iskola végeztével felköltözött Novi Sadba, ahol karosszéria-lakatosnak kezdett tanulni az ottani szakiskolában. A boldog és felhőtlen kolis évek gyorsan peregtek. Iskolai vagy gyakorlati hét, csajok, bulik, kisebb stiklik, felhőtlen élet...
Aztán a szakvizsga előtti évben beköszöntött a délszláv háború.
Többekhez hasonlóan ő sem igazán értette, hogy most miről is van szó, ifjúként csak abban volt biztos, hogy most nagy dolgok történnek, viszont mindebből nagyon nem akarta kivenni a részét. Egyszerűen csak nyugit akart, átvészelni a legrázósabb időszakot, hát beteget jelentett és hazaindult a szüleihez.
A család rövid tanácskozás után Magyarországra menekült az apa másodunokatestvéréhez, Szegedre. Irinát sikeresen átíratták egy helyi iskolába, s ugyanerre a sorsra jutott Dragan is. Ő viszont az új helyen is igyekezett kialakítani a baráti társaságát s mivel szokás szerint rosszul választott, elkezdett kimaradozni. Nem volt menő dolog, ha valaki ténylegesen bejár órákra, gyakorlatokra, hát egyre csak gyűltek az igazolatlanok, míg végül elért a szülőkhöz a híre. Eddigre azonban már késő volt, Dragan elveszett a nagy keresgélésben: mivel a szülők minden apró mellékes munkalehetőséget megragadtak, Irina a továbbtanulás reményétől áthatottan különórákra, szakkörökre járva a szülőkkel együtt ért haza, Nikola pedig már saját útját járva el sem jött velük, így Dragan lényegében felügyelet nélkül tölthette az egész napját.
Kezdetben unaloműzésképp, a társaság kedvéért próbált ki egy-két könnyed tudatmódosító szert, később, ahogy mindenféle kontroll nélkül egyre inkább belecsúszott a könnyen megvalósítható álmok világába, már egyre inkább kényszerből, belső indíttatásból nyúlt egyre súlyosabb és súlyosabb anyagokhoz. Kapcsolatrendszere leépült, átformálódott, s bizony nem volt ritka, hogy tisztességtelen módon jutott hozzá a napi adagra valóhoz. Nem, a család ingóságaihoz nem nyúlt, ennyi erkölcsöt sikerült megőriznie magában, azonban ezen kívül... Nem sok mindent talált szentnek. Természetesen a sikerszéria, az aranyélet nem tarthatott örökké: a helyi rendvédelmi erők megelégelték az egyre szaporodó besurranásos lopásokat, rablásokat s átfogó razziasorozat eredményeként az addigra már éppenhogy nagykorúvá váló srác tizennyolcadik születésnapját az előállító folyosóján töltötte, gyomorgörccsel várva, vajon szülei, avagy a kitoloncoló határozat érkezik-e meg előbb.
Nem volt szerencséje, szülei nem tudtak elszabadulni munkahelyükről. Így egy búcsúpillantás nélkül került át a határon, ahol már várták a szerbiai események.
A háború kisebb pihenő után új erőre kapott, s hullámai az éppen szabadult srácot is elérték. Aki csak élt és mozgott, kapta a behívóját s bizony nem válogattak, a társadalom szemetét is gondolkodás nélkül besorozták. Eképpen aztán sok más, egykori rabtársával együtt Dragan is sorkatonai szolgálatra került.
A háború, a sorkatonai szolgálat meghatározó volt későbbi életére. Egyrészt ekkor számolt le végleg függőségével (hiába az elzárás, a rácsok mögött is hozzá lehet jutni ehhez-ahhoz, lefizethető fegyőrök és lekötelezett, megfizetett külsős ismerős révén), másrészt itt figyeltek fel rá bizonyos titkosszolgálati személyek. Nem, nem volt különösképpen istenáldotta tehetségű, netán tévedhetetlenül halálos lövő. Viszont gyorsan feltalálta magát és könnyen alkalmazkodott a váratlan helyzetekhez, ami ideális univerzális katonává tette. Nem kellett hozzá évek hosszú sora (igazából az alapkiképzés utáni pár hónap múlva) és neve letörölhetetlenül odakerült a válogatott kevesek listájára, akiket további kiképzésre ismeretlen helyre szállítottak.
Így került el valahova, egy titkos bázisra, ahol igazából csak a szigorú fegyelemmel és könyörtelenséggel végrehajtott kiképzés első hónapja után tudta meg, hogy a legendás Specnyaz újonca lett, messze maga mögött hagyva a szerb reguláris erőket.
A végrehajtott akciókról természetesen nem nyilatkozik, az azonban biztos, hogy több heggel gyarapodott az alatt a mozgalmas tíz esztendő alatt, amíg le nem sántult. Hogy hogyan és miként, természetesen a homály fátyla borítja, mint ahogy azt is, miként lett leszerelése után a KGB (és utódszervezete, az FSZB) hivatalos igazolvánnyal sohasem rendelkező tagja. A hivatalos verzió szerint nyugdíjazta az orosz hadsereg, nyugállományú alezredesként pedig (a fizetett tanácsadóknak hála, sikeres) kereskedelmi vállalkozásba kezdett.
Belépés a fátyolbaA hivatalos magyarázat szerint üzleti megbeszéléssel egybekötött pihenésre érkezett Lengyelországba 2011 nyarán. Valójában egy, a 2002-es, moszkvai túszdrámában felelős csoport ötletgazdája után indult szaglászni, azonban valamiért félresikerült a dolog. A lényeg a lényeg, hogy bármelyik hiper-szuper kémfilmbe illő módon, gyors tusakodás után, sebesülten igyekezett Varsó egyik kis utcácskájában eltűnni az őt üldöző fegyveres elől, s így akadt rá egy csendes, eldugott kis boltra Babci Anna neve alatt.
Nyugalmat és vásárlási szándékra utaló arcot erőltetve magára sétált körbe-körbe az üzletben, egyre súlyosabban sajgó sérülésére csak a legszükségesebb figyelmet pazarolva, mígnem az egyik, fátyollal elkerített helyen észrevette, hogy a bejárati ajtón belépett az őt üldöző. Az egyedül a boltban tébláboló idős eladóval nem törődve (fontossági sorrend alapján - márpedig legfontosabb a feladat) az idegen elővette fegyverét, s rálőtt Draganra, aki a régi beidegződésnek köszönhetően fedezéket, de legalábbis takarást keresve az ott álló, makettes asztal mögé vetődött, azonban az újabb becsapódó lövedéktől találva fedezék helyett az asztalra érkezett.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: rövidre, majdhogynem kopaszra nyírt sötét hajába már nem kevés ősz szál vegyült, erőteljes testfelépítésével (190 cm-es magasság, 100 kg körüli testsúly) együtt már messziről lerítt róla, hogy nem érdemes vele kötekedni.
- Mostani tulajdonságok: vékonyabb (70 kg), alacsonyabb (178 cm), szolidabb lett, de ettől függetlenül ugyanolyan sziklakemény. Haja hosszabb, ősz szálai eltűntek, emiatt cca 5 évvel fiatalabbnak tűnhet, azonban komor és rezzenéstelen tekintete elveszik arcának fiatalos hatását.
Belső tulajdonságok:
Befelé forduló, kitartó, takarékos. Óriási az önuralma és a munkabírása. Sok kemény leckét kap az élettől, olyat, amitől más már rég összeroppanna. Soha nem adja meg magát, hamar megtanulja leküzdeni a nehéz helyzeteket.
Nehezen megközelíthető, és csak ritkán mutatja ki érzelmeit.
Az önbecsülése egészséges, sőt, néha az idegenek szemében már önhittségnek tűnik. Megjelenése, modora általában konzervatív, akárcsak az emberekhez való viszonya. Mindig mindenkivel három lépés távolságot tart, még a közvetlen családtagjaival szemben is.
Ha valaha is eljutna odáig, a régi, patriarchális családfő szerepét tölti be, aki tiszteletet követel a gyerekektől, odaadást és teljes szolgálatot a feleségtől, s közben mindent elkövet, hogy kényelmet és biztonságot teremtsen övéinek. Rengeteget dolgozik, és nincs az a magas jövedelem, ami mellett megengedne magának egy kis gondtalan költekezést vagy lazítást.
Békére és nyugalomra vágyik. Romantikus és álmodozó, gyakran épít légvárakat, mivel az élet realitásait legtöbbször túl szürkének, egyhangúnak tartja.
Alapjában véve törvénytisztelő, általában szüksége van azokra a keretekre, amelyek segítik eligazodni a világban, viszont nem feltétlen követi is a törvényeket. Vállalkozó kedvű, lelkes és becsvágyó. Kemény, barátságtalan álarca mögött nagyon is sebezhető lélek lakozik. Környezetével és önmagával szemben egyaránt kíméletlen. Szeret imponálni, elvárja az elismerést. Eltökélten véghezviszi különleges céljait, uralkodásra, de legalábbis irányításra törekszik. Mozgékonyság és sokoldalú érdeklődés jellemzi. Széles látókörű, modern gondolkodású, de hajlik arra, hogy megelégedjen a felszínes tudással, és nem mélyül el a dolgok lényegében. Okos, tárgyilagos, nagyon jó megfigyelő, takarékos és mértékletes. Szorgalom és kitartás jellemzi, tetteit a racionalitás irányítja.
Kedvencek:
Szín: bármi sötét és könnyen tisztítható
étel, ital: fűszeres, ízekben gazdag ételek, ütős alkoholok és az egyszerű, tiszta kút- vagy forrásvíz
tantárgy,: bármi, amiről el lehetett lógni
növény, állat: teljesen közömbös, egyáltalán nincsen. Számára háromféle létezik: ehető, kerülendő, hobbi
könyv: Frank Herbert: Védett nők
Életcélja: Első és legfontosabb, alkalmazkodni és túlélni. Természetesen, ahogyan ráébred képességeire, igyekszik majd a régebben elért veszélyességi szintjét az új környezetben is hasonló mérvűre feltornázni. Igen, emiatt akár némi hatalomvággyal megáldottnak is tekinthető.
Egyéb: Kiképzésének hála közelharcban és lőfegyverekkel igen hatékony, néminemű robbantási és alakoskodási gyakorlattal is rendelkezik. Ezenfelül kiváló megfigyelő: fotografikus memóriával rendelkezik. Folyékonyan beszél szerbül, oroszul, akcentusosan magyarul, lengyelül, angolul és franciául.
- Telekinézis 1
- Illúziók 1
- Teremtés/átváltoztatás 1
Kiemelkedő tulajdonság (memória) 1
Kiemelkedő tulajdonság (közelharc, lőfegyverek) 0
Marad: 1p.
Főkarakter: Jóindulat
Rólam: Lásd Arich.
