Általános
Karakter régi neve: Irina Stalovic
Karakter új neve: Iryn Stailo
Kora: 22 év
Nem: Lány
Születési hely: Ukrajna, Kijev
Születési időpont: 1992. Augusztus 23.
Fátyolos város: Oroszország, Moszkva
Faj: Mágiahasználó
Előtörténet
Irina Stalovic naplója
2011. június 10.
Ez az első naplóm. Eddig hülyeségnek tartottam ezt az egész naplóírás dolgot - mellesleg még most is annak tartom -, de a legújabb pszichológusom azt tanácsolta, hogy ha már vele nem beszélek az órákon, akkor legalább otthon írjam le valahova. Így jött a napló ötlete. Sok filmben láttam, hogy a szereplők naplót írnak és a bejegyzéseket úgy kezdik, hogy ”Kedves naplóm!”. Hát, én nem fogom. Mindenesetre, ha már így alakult, akkor leírom az eddigi életemet. Vagyis inkább csak egy részét, mert nem fogok hónapokat itt az asztal felé görnyedve tölteni…
Kijevben, Ukrajna fővárosában születtem, ’92-ben. A szüleim nem voltak a leggazdagabb emberek, de azért volt elég pénzük, ahhoz, hogy jó életet tudjanak a gyerekeinek biztosítani. Anyám egy gyógyszertárban dolgozott, a külvárosban, míg apa, Kijev egyik legmenőbb kórházában volt altatóorvos. A házunk nagy volt, három háló, mindegyikhez külön fürdőszoba, két nappali, egy konyha és egy étkező volt benne. A közelben volt egy erdő egy gyönyörű tavacskával. De nem tudom miért írtam múlt időbe, hiszen minden bizonnyal ezek a dolgok még ma is ugyanúgy állnak. Vagy ki tudja? Már vagy 10 éve nem jártam még csak a környékén sem a régi lakhelyemnek… De térjünk vissza! Volt három testvérem, mind fiatalabbak voltak nálam. Mára, sajna, már csak az egyikük él, a legidősebb húgom Tatiana. Jó gyerekek voltunk, szót fogadtunk a szüleinknek. Talán én voltam egy kicsit lázadóbb típus, de szerintem ez legidősebb testvérként érthető. Olyan öt éves lehettem, amikor először kószáltam el egyedül az erdőben. Azután már egyre többször, több időre maradtam kint a természetben. Emlékszem, még térképet is rajzoltam, ahol lerajzoltam a szokásos útvonalaimat, meg egy két különös fának a helyét. Egyre többet figyeltem a növények változását. Később már otthon is ezzel foglalatoskodtam a szabadidőmben, ami a délelőtti általános iskola mellett ugyebár elég sok volt… tehát, lerajzoltam a virágokat, bokrokat, fákat és odaírtam a tulajdonságaikat melléjük, vagyis, hogy mikor borulnak virágba, mikor jön a termésük, már amelyiknek van és, azt is, hogy telelőek vagy az ősz végezetéül elszáradnak és csak a tavasz erőteljes sugaraira kelnek újra életre. Na, jó elfáradt a kezem, majd holnap folytatom…
2011. június 12.
Tegnap nem volt időm… Mindegy. A virágoknál tartottam… Szóval ez lett a hobbim, a testvéreim, akik a gépek előtt ülve töltötték az unalmas nyári napokat is, kinevettek és Amazonnak hívtak. Eleinte nem nagyon tetszett, de aztán kezdtem hozzászokni és kértem a szüleimet is, hogy hívjanak Amazon Iri-nek!
Most egy kicsit ugorjunk az időbe! Pontosan 2004-re. Ebben az évben költöztünk Oroszországba. Az úgy volt, hogy apa kapott egy jobb állást a fővárosban, és összepakoltuk, amink volt és elköltözünk a csodálatos lakóhelyünkről. Mondanom sem kell Moszkvában, a belvárosban, egy ”kertes” házban laktunk. Azért írtam idézőjelbe, mert a kert körülbelül annyi volt, mint az új házunkban az egyetlen fürdőszoba: kicsi és régi. Gazok szinte mindenütt, veteményeskertnek nyoma sem volt, de hát nem is csodálkoztam ezen, jó, ha két paradicsom ágyásnak lett volna hely! A négy gyerek egy szobán osztozkodott, ami elég necces volt, hiszen már nem voltunk túl picik. A legfiatalabb öcsém is, akkor már, betöltötte a 11-et. Persze apának volt jó állása, és azt mondogatta, ha lesz elég pénze vesz nekünk egy egész kastélyt. Jót nevettünk rajta! Anya is talált egy kis patikát, ahová felvették dolgozni.
Pontosan egy hónappal az ideköltözésünk után egy szerencsétlen autóbalesetben meghalt az anyám és a két öcsém. Ez az esemény megváltoztatta az életemet, de hát ki másnak ne változtatta volna meg, aki elveszti a szeretett édesanyját? Lezüllöttem. Nem jártam suliba, utcai verekedésekbe bonyolódtam. Később már haza (Haza? Az igazi hazámat mindig is a kijevi erdős ház fogja jelenteni!) se nagyon mentem, inkább mindig magamnál hordtam egy hálózsákot és elmentem a hozzánk legközelebb eső vadonba és ott aludtam a szabad ég alatt. Hát, igen, nem volt melegem, de különös módon, sohasem betegedtem meg vagy ilyesmi. A természet-imádatom még máig sem változott!
Hetek, hónapok teltek el így. Amikor már 2004 decemberében eljöttek a fagyok, úgy döntöttem márciusig hazaköltözöm. Azonban ott minden megváltozott. Tatia elköltözött a barátjához (akkor még nem is tudtam, hogy van barátja…), apa meg elvesztette az állását, gondolom azért, mert egy kocsmatöltelék lett belőle. Sajnáltam szegényt, de hát mindenki másképp dolgozza fel a történteket! Bevallom: elloptam egy kis pénzt apától és kivettem magamnak egy albérletet. Odaköltöztem és még ma is, ebben a pillanatban is ebben a házban vagyok! Na, szóval, az elköltözésemet követő hónapokban csak rosszabbra fordítódott a helyzet. Nem volt semmi önkontrolom, azt tettem, amit jónak gondoltam. Ha éppen bal lábbal keltem fel, addig üvöltöttem a boltosokkal a reggelimért, amíg oda nem adták ingyen. Ha verekedhetnékem volt belekötöttem velem nem mindig egykorú srácokba és elláttam a bajukat. Eléggé jól tudtam verekedni, nem is tudom, talán az akció filmekből lestem el a trükköket. Ebben az időszakban talán az volt a legpozitívabb dolog, hogy elkezdtek érdekelni a kések. Már, nem úgy, hogy milyen jól felszelik a paradicsomot vagy ilyesmi… hanem úgy, mint fegyver. A lakásban találtam egy alig-használt darts táblát, eleinte erre dobálgattam a késeket, később, amikor már 10 dobásból 9-et a középső kis piros körbe tudtam dobni, már más dolgokra is ”lőttem”. Például a kanapémra raktam üres Colás dobozokat és azokra céloztam, olyan 30 méterről. Nézzenek oda, már fél tizenkettő van! Inkább lefekszem aludni…
2011. Június 20.
Hú, de régen írtam már a naplómba! Folytatom…
De egy kicsit ugrok az időbe: 2010 Júniusa.
Ekkor már megjártam néhány fogdát, nevelő intézetet és nevelő otthont. Mindegyikből sikerült kikerülnöm, szerencsére. A pszichológus viszont megmaradt… Szóval ebben az évben halt meg az apám. Tatiaról már vagy 8 éve nem hallottam semmit. Apa régi holmijait elhoztam, hátha találok valami érdekeset közöttük. A ruháit elajándékoztam, az orvosi könyveit felhasználtam télen gyújtósnak, egyedül a növényi-alapanyagú gyógyszerekkel kapcsolatos irományokat (amiket beragasztottam a naplóm hátuljába), meg néhány kést tartottam meg. Ez utóbbiakról nem is tudtam, hogy léteznek, mármint apám holmijai között. Nem tudom minek tartott ilyen, nyilván nem konyhai munkára használatos, vágóeszközöket. Mindenesetre újra előtört bennem a késdobálás iránt érzett szenvedélyem. Újra elkezdtem, először táblára, majd dobozokra, később pedig üres sikátorokban hagyott szemetekre kést dobálni. Meglepődtem, amikor egyik nap gyakorolgatás közben, az egyik ház tetején fészkelő galambok közül eltaláltam az egyiket. Szegény madár… De visszatérve apám cuccaihoz, találtam még egy kis dobozt, anya nevével az oldalán. Volt benne egy ruha, amit még sohasem láttam. Nem sok mindent takart, de elegáns volt, szinte már szép. Valamint volt benne egy napló vagy valami hasonló. Címek voltak benne, amelyeknek a háromnegyed része Ukrajnában van, de két oldal már oroszországi címekkel volt teleírva. Az interneten utána néztem ezeknek. A körülbelül 30 cím közül csak három létezett, nem is értettem, de másnap felkerestem az egyiket. Hosszas percekig kopogtattam, de nem nyitott ajtót senki. Az első kudarcom után három héttel kerestem fel a második címet. Szintén nem nyílt ki az ajtó.
Nem nagyon volt kedvem elmenni a harmadikra, de ahhoz túl kíváncsi voltam, hogy annyiban hagyjam ezt a dolgot. Ám arra nem számíthattam, hogy mikor már, nem túl nagy kedvvel, baktatok a harmadik cím felé, valami őrült gazdag emberke elüt az egyik mellékúton! Igen, eltört a jobb lábam és a jobb kezem, valamint három bordám zúzódott meg. Úgy gondoltam a sors nem nagyon akarja, hogy eljussak a harmadik címre így tehát majdnem egy évig jegeltem a dolgot. Ugrás az időben a mai napra!
Szokásomhoz híven későn keltem, de emlékeztem, hogy álmot láttam. Az álomban anyám holmijai között találtam egy levelet. Mire kinyithattam volna, felébredtem. Bár nem nagyon hiszek az ilyen dolgokban, elkezdtem a levél után kutatni. Nagyon meglepődött pofát vághattam, amikor a kezembe akadt az álomban látott levél. Mohón feltéptem a boríték tetejét és kihalásztam a meglepően kisméretű papírdarabot. Valamilyen írás volt rajta, de idegen nyelven. Gyorsan felmentem a netre, hogy utánanézzek, be is írtam a szöveg első két szavát, de a nyelvkereső program, azt jelezte: nincs találat. Begépeltem az egész szöveget, de a felismerő megint nullát jelzett. Szuper! Ez az egész növelte csak a kíváncsiságomat, és elhatároztam holnap elmegyek arra a címre!
Belépés a fátyolba
2011. június 21.
Ma reggel kivételesen korán keltem. Felvettem a kedvenc farmeromat és a kedvenc, macskás rövidújju pólómat, fogtam egy tollat és a naplómmal együtt a farzsebembe raktam. Bevallom, megtetszett a naplóírás, meg hát elég sok fontos dolgot tettem bele (többek között, az ismeretlen nyelven íródott levelet, a saját növényes feljegyzéseimet, néhány kedvenc idézetemet és még néhány, különböző könyvekből lesett, növényes ismeretet) így hát mostanság mindenhova magammal vittem. Egyébként ezt az egészet, a harmadik cím felé menet, a buszon ülve írom. Ó, azt hiszem a következő megállónál kell leszállni… megnyomtam a jelzőgombot. Hát, majd este folytatom. Kedves naplóm, kívánj sok szerencsét!
Miután Irina leszállt a buszról, egy térképpel a kezében megkereste a pontos címet, ami egy régiség bolt, bizonyos Annantina boltja volt. A lány a zsebébe tömte a térképet, kicsit megigazította aranyszőke tincseit és belépett a boltba. Az teljesen üres volt, csak egy idős néni törölgetett valamilyen furcsán kinéző tárgyakat a kirakatban. Irina köszönt neki, de amaz nem köszönt vissza csak ránézett. A lány körbenézett egy darabig nézegette az emléktárgyakat, majd úgy döntött hazamegy. Ám amikor fordult volna meg, az ajtó kitárult és a besurranó, gyenge szél fellendítette az egyik sarokban logó fátylakat és Irina meglátott valami szépséges makettet mögötte. Odament, hogy megcsodálja, közben érzékelte a szeme sarkából, hogy az öreg néne követi a fejével, de hát gondolta, majd szól, ha nem jöhet be ide. Mivel nem szólt, közel hajolt a nyilván várost ábrázoló maketthez. Körbejárta, minden részletét áttanulmányozta. Majd észrevett egy feliratot az asztalon, amin a mini város állt. Ismerős volt neki és néhány pillanat múlva beugrott az anyja holmijai között talált levélen lévő írás. Gyorsan kivette a naplót a zsebéből, megkereste a beragasztott papír fecnit és az írás elé tartva egyeztette a szavakat. Az egyik szó a levélből teljesen azokat a betűket tartalmazta, amit az asztalon levő. „Megtaláltam!” - gondolta Irina, és már fordult is, hogy kikérdezze a nénit a levélről és makettről. De mielőtt kiért volna a fátyol takarásából elszédült, majd a földre rogyott és elvesztette az eszméletét.
Jellemzők
Külső tulajdonságok:
Régi tulajdonságok: 173 centi magasság, aranyszőkés haj, világoskék szempár, vékony ajkak, telt derék és mellek, enyhén hízott combok és karok valamint, egy pillangótetoválás a bal karon, a váll alatt.
Az öltözéke: Hosszú, csőszáru farmernadrág, rövid ujjú, testhez simuló, macska-mintás póló, fekete, rövid szárú bakancs és egy nyaklánc, amin lóg egy szirti-sast ábrázoló aranyszínű figura.
Mostani tulajdonságok: 180 centi magasság, sokkal hosszabb és világosabb, szinte már világoszöld haj, zöldes szempár, dúsabb ajkak, megnyúlt és megvékonyodott végtagok, vékony derék, és kisebb mellek, a pillangótetoválás megmaradt, de lett alatta még egy tetkó, ami egy furcsa jelet ábrázol.
Az öltözéke: Testszínű balerina cipő, világoszöld rövidnadrág, a melleket és a derék alsó részét takaró felsőrész, amit a két oldalon egy-egy vékony szár köt össze, nagy, karika fülbevaló, egy gyönyörű sokágú nyaklánc és egy karpánt mindkét karján, körülbelül a pillangótetoválás alatt.
Belső tulajdonságok:
Kíváncsi és merész, bátor és erős, elszánt és félelmet nem ismerő. Az évek során egyre többször csalódott az emberiségben, ezért nagyon nehezen bízik az emberekben/halandókban, azonban a barátait mindenáron megvédi és segíti céljaik elérésében.
Kedvencek: Szín: zöld, étel: orosz saláta, ital: kávé, nulla cukorral, tantárgy: biológia, növény: a virágok főleg, de a legkülönlegesebb növény számára, a majomkenyérfa, állat: szirti sas, film: az akció filmek, zene: rap zenék, főleg Eminem számai, fegyver: a kések (amelyeket hibátlanul képes egy adott pontba eldobni.)
Életcélja: Régi életcélja az volt, hogy egy biokertészetben dolgozzon és közben egy elkötelezett természetvédő aktivista legyen. De miután rátalált az édesanyja naplójára, utána akar járni, mit jelent ez az egész.
Egyéb: Ránézésre meg tudja mondani, a legtöbb növény nevét és tulajdonságait. Tud verekedni és amolyan késdobáló mester. Ezen utóbbi képességét a sok-sok egyedül töltött évek alatt fejlesztette tökéletesre. A XXX. századba kerülés során nála maradt a naplója, amit az ébredéskor, megtalál majd, pár centire saját magától.
Képességek
- Kiemelkedő tulajdonság: Késdobálás mesterfokon 0p;
- Kiemelkedő tulajdonság: Növényismeret 0p;
- Gyógyítás 3p;
Fennmaradt pontok: 2p
Felhasználó
Főkarakter: -
Rólam: Még nem játszottam fórumos szerepjátékon, de sokat olvastam róluk, remélem, hamar belejövök!
Meghívott: Magamtól találtam rá az oldalra és megtetszett!
Mystical Future FRPG
A XXX. század
