Karakter régi neve: Nicholas Claine
Karakter új neve: Simeon Theraxin
Kora: 27
Nem: Férfi
Születési hely: Fairbury, Nebraska, USA
Születési időpont: 1986
Fátyolos város: Lincoln
Faj: Halandó.
Az Amerikai Egyesült Államok. Mindig is szerettem arra gondolni, hogy a szabadság országában élek. Legalábbis amíg vidéken laktunk. Szerettem vidéken lakni, főleg a nyugalmas csendessége és a környezet közvetlensége miatt. Már a vidéki általánosban is annyira jól megbarátkoztam a számokkal, hogy a szüleim és a tanáraim jobbnak látták, hogyha beleszagolok egy felkészültebb oktatási intézménybe. Igazából jól meghúztuk magunkat a nagyvárosoktól olyan középtávolságra, ugyanis 2 óra alatt értünk be Omahába autóval, ahol az általánost és a középiskolámat végeztem. A lelkesedésem nem múlt és végül sikerült megpályáznom egy jobb egyetem gazdasági szakára. Nem tudom, hogy pontosan milyen koncepció küldött addig, hogy mélyebben foglalkozzak ezzel, azonban következetesen úgy gondoltam, hogy gazdaság mindig lesz, tehát olyan messze nem lőhetek a céltól. Hát úgy is lett, végül el is végeztem és sokakkal ellentétben megpróbáltam megérteni is a dolgok mikéntjét. Valahogy sosem ment, hogy tájékozódjak abban, amiben nem látom át tisztán, hogy mi-miért történik. Így sokkal több energiámba is került, mintha csak bemagoltam volna, de nem bántam. Főleg, mert bár jóban voltam a környezetemmel, azonban mindig is távol állt tőlem ez a városi gondolkodás, hogy ha valami nem veled történik, akkor már igazán nem is érdekel. De végül bele kellett szokjak, megváltoztatni úgy sem tudom. A szüleim úgy fogalmazták meg, hogy mi már beleszülettünk ebbe a számítógépes korba és ő már látja, hogy ebből mi gond lehet. Ahogy szépen eltávolodik az ember az embertől. Végül egy középfoglalkoztatású cég vett át, mint pénzügyi szakembert. Uhh, ezt a szót sosem szerettem, mert én csak figyeltem a pénz mozgását és statisztikákat adtam ki, így igazából csak megfigyelőként néztem ahogy változik és folyik. Nem éreztem magam szakembernek. Mindig csak javasoltam, meg ajánlottam, de sosem éreztem úgy, hogy most ez rajtam fog múlni. Beláttam, hogy csak rajtam ellenőrzik le a dolgaikat. Kicsit zavart, mert nem ez volt, amiért a szakmát választottam, de nem panaszkodhattam. Állami gazdasági elemzéseket, tőzsdézést vagy saját vállalkozás indítását is elvállalhattam volna, de bátorságom ritkán volt hozzá. Féltem a felelősségtől, amit a nyakamba akaszt. A vidéki énem még mindig visszatartott attól, hogy belefolyjak ezekbe a 'nagy dolgokba' és talán jól is tette. A keresetemmel néha nekiálltam tőzsdézni, de amint túl sokat nyertem rajta vagy éppen hogy egyszer egy kisebb bukást könyveltem el, gyáván gyorsan abbahagytam és kihoztam belőle a pénzem. Kötelezvény volt, hogy az informatika ördögével is társuljak, de a felhasználói ablakon túl nem mentem nagyon tovább. Érdeklődőn néztem, ahogy egyes belsőbb pénzügyi körök látták a világot. Például az egyik egyetemi tanárom még aktívan részt vett benne és amikor meglátta az érdeklődésemet, segített is nekem, hogy jobban lássak. Kifejtette az elméletét (Én ezt Stihenayer jóslatnak neveztem az ő neve miatt). A lényege az volt, hogy egy idő után a tőzsdén lévő pénzösszeg értéke túllépi azt a saját pénzügyi határát, így a gazdaság saját magát fogja elpusztítani. Ugyanis vannak 'lufi' összegek. Ezek a lufik alap nélküli, gyakorlatilag nem létező bekódolt összegek, melyeket valaki vagyonosodásból felhackelt és belevont magának. A lényege a gyors pénz volt, majd ezt elköltve, átpasszolta a lufit. Mivel digitális felületen történt, még mindig lufi maradt. Azonban mélyebb gazdasági szinten ezeknek a lufiknak a 'kipukkasztásával' gyorsan milliárdokat ki lehet vonni bizonyos vállalatokból. Ezeket fegyverként felhasználva hamarosan olyan digitális harcokkal kell szembenézzünk, ahol a jogi korlátok a technológia fejlettséggel nem tudják az ütemet tartani. Így a jogi asztalokon nem lehet megvédeni a tönkretétendő vállalkozásokat. Az egyetlen védő erő az állam lenne, ami így szembekerülne a tőzsdei hatalmakkal. A gazdaság saját magát fogja vérbe fojtani rövid időn belül, ha csak nagyon gyorsan nem következik be valami hirtelen változás. Ezen megijedtem, mert ehhez teljes gazdasági szervezeteknek vagy akár céghálózatoknak kéne teljesen megsemmisülnie. Innentől már túlságosan megijedtem, hogy tovább gondolkozzak, meg már el is ugrottunk egy ideje a témától.
Belépés a fátyolba
Lincolnban dolgozom, így sokszor megfordultam ott. Egyszer láttam egy érdekes kisboltot, amiben egy nagyon szép kis arany zsebóra ütötte meg a figyelmemet. Már 30 órája nem aludtam, mert egy nagyobb cégen belüli keleti expandáción dolgoztunk a céggel és ilyenkor néha megkattanok. Erre nincsen jobb szó. Egyszer így vettem egy lámát. Akkor valamiért nagyon jó ötletnek tűnt. A bolt nevét igazán néztem meg, de egy hangulatos régiségkereskedésnek látszott, így gondoltam megszerzem magamnak a kisórát. Tudtam, hogy nem érdekes az okokon gondolkozzak, csak kérjek majd nyugtát, hogy ha meggondolom magam. Érdekessége volt, hogy kis lapjai között mutatta az évet, hónapot és a napot is, valamint a hold állását. Semmilyen dolog nem volt rajta, amivel állítani lehetett volna az időt, azonban másodpercre pontosan mutatta. Láttam rajta, hogy mechanikus, de se egy csavar, se egy forrasztás nem látszott rajta, ahol szét lehetne szedni. Az óralap előtti üveg sem úgy nézett ki, mintha levehető lenne. Aztán már csak annyira emlékszem, hogy a függöny selyme az arcomhoz ér és teljesen elmosódnak a dolgok.
Vitt tárgy: Zsebóra, ami pontosan a régi kor idejét mutatja, ahonnan előrerepült.
Külső tulajdonságok:
Régi tulajdonságok: Középmagas, átlagos kinézetű, fekete hajú, barna szemű.
Mostani tulajdonságok: A magassága egy kevésbé megnőtt, talán egy kicsit izmosabb, lett, de még mindig az átlagos halandóktól való hasonulás miatt. A haja bebarnult, a szeme is világosabb lett.
Belső tulajdonságok: Kedves, általában bizakodó, érdeklődő, néha szeret sokat és hosszan beszélni, máskor meg inkább magába húzódva annyit akar, hogy hagyják békén. Az idegen lényektől fél egy kicsit, azonban elsőnek inkább megpróbál megbarátkozni a dolgokkal, minthogy valami hülyeséget tegyen ellenük. Ha valami felkelti igazán a kíváncsiságát, akkor képes nagyon összeszedetten rákoncentrálni, hogy minél jobban megismerje, de ha nem, akkor hajlamos a szétszórtságra.
Kedvencek: Kék, milánói makaróni, vodka+tonik, matematika, kutya.
Életcélja: Reméli, hogy visszajuthat a régi idejébe, valamilyen játéknak fogja fel a mostani ittlétét. És majd boldogan mesélheti el, hogy mi történt vele majd a baráti társaságban. Ezen kívül érdekli, hogy vajon most hogyan nézhet ki a gazdaság.
Kiemelkedő tulajdonság: 1 pont- Gazdasági ismeretek.
Kiemelkedő tulajdonság: 2 pont- Tanulékonyság (matematika)
Rólam: Még gyakorlópályán vagyok a fantasy és a sci-fi világában. A szívem a fantasyhoz húz jobban, de ki akarom magam itt is próbálni. Tapasztalatim nagyon nincsenek, de felületesen már ismerem a FRPG fogalmát.
Meghívott: Lisim.
