Karakter régi neve: Eric Jörgensen.
Karakter új neve: Kryon Vorm
Kora: 18
Neme: Férfi.
Születési hely: Svédország, Stockholm.
Születési idő: 1994. Március. 9.
Fátyolos város: Stockholm.
Faj: Halandó (De talán lesz majd belőle valami, csak még nem döntöttem el hogy angyal e vagy zsákbamacska.)
Fázom. Persze ez nem meglepő. Mínusz húsz fok van, én meg hat családi méretű pizzával egyensúlyozom az úton. Eredetileg kocsival jöttem, de az úti célomtól pár háznyira akkora hóbuckát fújt össze a szél, hogy kész művészet volt még gyalog is megkerülni ennyi kajával a kezemben. Valahol az utcában házibuli lehet, mert idáig hallom a zenét. Sanszos, hogy oda rendelték a pizzát. Ahogy közeledem a zenétől zengedező épülethez, bizonyossá válik, hogy az a helyes cím. Becsengetek a kapun. Szép nagy kovácsoltvas kapu, vörös téglakerítéssel. Igencsak meglepődöm, mikor egy általános iskolai barátom nyit ajtót.
- Dexter te hogy kerülsz ide? - Adok hangot a meglepetésemnek. - Nem Londonban vagy?
- De. Londonban vagyok, csak átruccantam ide, megünnepelni az unokaöcsém születését. Na gyere befelé mert megfagyok itt kint.
Egy szál póló van rajta felső ruházatként, így nem csodálom hogy fázik. Odabent lepakolom a hozományaim és vörös hajú barátom bemutat pár embernek. Köztük a barátnőjének aki nem semmi csaj. Végül leülünk egy kanapéra beszélgetni. Ez persze az üvöltő zene miatt nem túl egyszerű, de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít, úgyhogy a zenét túl üvöltve zajlik a társalgásunk.
- Hogy lett belőled pizzafutár?
- Nem vagyok pizzafutár. - Üvöltöm a fülébe. - A hely ahonnan a pizzát rendeltétek Björné. Már épp zárni készült a boltot, mikor befutott a hívásotok. A futárok már hazamentek és ő is fáradt volt, így megkért, hogy hozzam ki én a rendelést, cserébe a pizza árát megtarthatom.
- Mennyivel lógok neked?
- Hogy mindketten jól járjunk megszámítom neked fél áron. A kólával meg a sörrel együtt kétszázötven korona (kb 8000 HUF).
Amíg Dexter elmegy a pénzért én addig írok egy sms-t Björnnek a nálam négy évvel idősebb bátyámnak, hogy egy régi ismerősömhöz vittem a pizzát és itt ragadtam a házibulijukon.
- A bátyád eredetileg nem mérnök akart lenni mint apád? - Látom nagyon meglepte Dextert a pizzéria tulajdonosának kiléte.
- De igen. Aztán gimiben találkozott egy csajjal, akinek élete álma egy pizzéria volt. Két éve el is vette Brigittet és hát így lett a pizzéria. Az érettségi után kaptak tőkét a megnyitásra anyuéktól, és azóta nagyon jól megélnek belőle. Hol szedted össze a barátnődet?
- Londonban. - Megereszt egy büszke vigyort, miközben kihúzza magát. - Szembe jött velem az utcán én meg megszólítottam. Megadta a számát a többi jött magától. Te hogy állsz e téren?
- Hát nem panaszkodom. Volt egy komolyabb kapcsolatom, akárcsak Björnnek ez is gimis szerelem volt. De az övével ellentétben az én kapcsolatom kihűlt. Szerettük egymást, szép volt jó volt, de aztán elmúlt nála is a dolog meg nálam is. Azóta volt egy-két futó kalandom, de semmi komoly.
- Karatézol még?
- Naná. - Most én húzom ki magam büszkén. - Már fekete öves vagyok.
- Csak szívatsz. - Vigyorog rám.
- Nem szívatlak. Tavaly nyáron tettem le hozzá a vizsgát
- Mi a fene olyan jó abban, hogy egymást veritek? Egyáltalán hogy kerültél te a karateiskolába?
Olyan értetlen arcot vág a kérdés feltétele közben, hogy ha akarnám sem tudnám visszatartani a röhögést. Majd komolyan magyarázni kezdek.
- Tudod elég sok Jackie Chan filmet néztem és olyan nyolc évesen azt mondtam anyuéknak, hogy én is megakarok tanulni karatézni. Gondolhatod anyu mit szólt hozzá. De aztán apu utána nézett a dolognak, és talált nekem egy olyan mestert aki tényleg értett a karatéhoz a tanításhoz és a gyerekekhez. Ha ő nincs akkor meguntam volna a dolgot. De Magnar mester megszerettette velem ezt a sportot és ott ragadtam. Nem arról szól a dolog, hogy egymást püföljük. Bár ez is a része. Tudod sokkal érettebbé tett a karate mint amilyen egyébként lennék. Megtanított a türelemre és a kitartásra. Meg persze akkor sem jött rosszul, mikor Sigurd hetedikben meg akart téged verni.
- Hát igen azóta is hálás vagyok érte hogy akkor megvédtél, és azóta sem értem mi baja volt velem Sigurdnak.
- Sigurd már elsőben is ilyen agresszív volt. Bár rajtad kívül senkit nem akart bántani soha, de eléggé kicikizett szinte mindenkit.
- Azt észrevettem, hogy szeret cikizni. Emlékszel? A Dexter nevet is ő ragasztotta rám.
- Hát a vörös hajaddal meg a szemüvegeddel tényleg úgy néztél ki mint Dexter a rajzfilmből, nem véletlenül szólított ki még az osztályfőnök is a táblához matekórán egyszer ezen a néven téged. - Vigyorgom el magam.
- Arra emlékszem. - Vigyorog vissza. - Mekkorát röhögött az egész osztály. Azt hiszem annak az órának az emlékeként maradt végleg Dexter a becenevem.
- Én is azt hiszem.
Hallgatunk pár percet. Dexter hetedik osztályban került az osztályunkba egy másik suliból. Én akkor már öt éve karatéztam. Sigurd egy osztálytársunk volt és valamiért ki nem állhatta Dextert. Már rögtön az első héten meg akarta verni, aminek aztán az lett a végem hogy én vertem meg Sigurdot. Persz nem nagyon, csak orba vertem meg gyomron térdeltem. Dexter lett a legjobb barátom. Két évvel későb Londonba költöztek és Dexter már ott kezdte a gimit. Azóta sem hallottam felőle. Jó érzés itt ülni most és beszélgetni egy régi baráttal. Élvezzük a zenét, majd amikor lejár az aktuális szám, Dexter a nyakamra néz.
- De jó láncod van. Ezüst?
- Igen. Anyutól kaptam jutalmul a majdnem kitűnő érettségimért.
- Én egy kocsit kaptam érettségire. Egy audit. - Érzem a hangján, hogy nem kérkedik, egyszerűen csak közli a tényt.
- A jogsit másfél hete tettem le. Úgyhogy a jövő héten valamikor családostól elmegyünk és veszünk nekem egy pont ugyan olyan BMW-t mint az apué. Nagyon jó az a kocsi.
- De miért olyan sokára?
- Anyunak lesz egy tárgyalása előtte és addig nem akar mással foglalkozni.
- Még mindig ügyvéd?
- Igen. Már saját ügyvédi irodája is van.
- Az szép.
Odajön Dexter barátnője és elmennek táncolni. Ezen felbuzdulva én is kinézek magamnak egy szép hölgyeményt és felkérem. Néhány zeneszám után lekérik tőlem én pedig elvegyülök a bulizó társaságban és jól lakok az általam hozott pizzával.. Mikor legközelebb az órámra nézek, az hajnali négy óra tizenkét percet mutat. Megkeresem Dextert hogy elbúcsúzzak tőle.
- Aludj itt. A többiek is itt alszanak. Holnap vasárnap mi dolgod? - Marasztal. Jól esik de mennem kell.
- Ma én vigyázok Kristenre és nem ártana nyolcra otthon lennem. Ha most lefekszem, délig fel sem kelek.
- Ki az a Kristen?
- Ő az én három éves húgom. Apu külföldön van, anyu meg a tárgyalására készül. Björnéknél meg hétvégén van nagyüzem.
Szegény Dexternek a szája is kinyílik a csodálkozástól.
- Van egy húgod? Róla nem is meséltél.
- Egy évvel az után született, hogy ti elköltöztetek. Mostanra már óvodás. De tényleg mennem kell, mert ha itt ragadok akkor ki vigyáz a húgomra. Majd keress meg facebookon és ha legközelebb haza jössz, akkor majd szólj.
- Oké. Kocsival vagy?
- Persze a bátyám kölcsön adta a céges kisbuszt. Pár háznyira állítottam le, mert van előtte egy égig érő hóbucka.
- Na akkor vigyázz magadra. Jó dadáskodást. - Vigyorog.
- Kössz, neked meg kellemes takarítást. - Nézek körbe a padlót borító pizzás dobozok, sörös és kólás üvegek, meg egyéb kacatok halmain és visszavigyorgok.
Odakint még hidegebb van mint amikor jöttem, de a vihar elállt. Beindítom a kocsit és elindulok hazafelé. Egy korty alkoholt sem ittam, így könnyen felidézem, hogy merre kell visszamennem. Azonban a vihar kicsavart egy fát és az útra döntötte. Jobb híján a kerülő út mellett döntök. Ez hibás döntésnek bizonyul, mert eltévedek.
- Hogy a fene enné meg azt a fát meg ezeket az anyaszomorítóan kacskaringós utakat viharostól, szelestől, telestől, úgy ahogy van. Azt kellene felakasztani, aki így tervez meg egy települést.
Fakadok ki, miután fél órát kóválygok elérve ezzel, hogy halvány lila gőzöm sincs hogy merre vagyok. De felcsillan bennem egy reménysugár, mert meglátok egy boltot ami nyitva van. Kiszállok a kocsiból és bemegyek a boltba, hátha az eladó útba igazít. Bejárom a fél boltot, de eladót sehol nem látok, csak régiségeket mindenütt.
- Ez az én formám.
Bosszankodok hangosan, miközben valami fátyol felé tartok, hátha valami ajtó van mögötte és ott az eladó. Méterekről kiszúrom, hogy a fátyol mögött valami makettváros van. Magával ragad a látvány amit a fátylon keresztül látok, így elhúzom fátylat, hogy jobban megnézzem az apró várost. Ez az utolsó emlékem az előttről, hogy elsötétül előttem a világ.
Külső tulajdonságok:
Régi tulajdonságok: Kék szemű, szőke hajú, százhetvenkettő centi magas kisportolt testalkatú srác. Az arca
hosszúkás, határozott arcéllel. Összességében jóképű fiatalember.
Új tulajdonságok: A haja fekete lett, a szeme sötétbarna. Jó húsz centi nyúlás után százkilencvenöt centis lett. A
testalkata megmaradt kisportoltnak, és az arca sem változott a fent említetteken kívül. Az
összhatás összességében jobb lett.
Belső tulajdonságok: Jó kedvű srác, gyakran mosolyog. Segítőkész és kedves. Ha valami nem tetszik neki akkor káromkodik, de ezt is csak szelíden. Ezt a szelíd káromkodást gyakran hallani tőle. Ennél ingerültebb reagálást nagyon nehéz kiprovokálni tőle, mert nagyon türelmes. Kíváncsi ember. Igyekszik nem kotnyeleskedni, de ez nem mindig sikerül neki. Sosem volt elkényeztetve. Ha van mit ennije és fedél a feje fölött, akkor nem fog mély depresszióba zuhanni. Életfilozófiája, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne rágódj. E miatt néha akár érzéketlennek is tűnhet, pedig nem az. Ha lát egy bogarat egy pocsolyában fuldokolni, akkor kimenti onnan a szerencsétlen állatot. Nem haragtartó. Ha valaki ártani próbál neki, azt is megbocsájtja egy idő után, de megbízni soha többé nem fog az illetőben pusztán óvatosságból.
Kedvencek: Minden ami édesség. Jó géneket örökölt így nem hajlamos az elhízásra és ezt alaposan ki is használja. Szereti a zenét, főleg Scootert. Ezen felül meg akar tanulni repülőt vezetni, mert szeretne repülni és fentről körbenézni a tájon. Szereti még a kutyákat, de neki nincs mert a legutóbbit elvitte az öregség és nem akar másik kutyát.
Életcélja: Pár hónappal az átkerülése előtt tette le az érettségit. Orvosnak akart tanulni. Nem volt rá különösebb oka, egyszerűen tetszett neki mindaz, amit a sebészi szakmáról hallott. De az egyetem előtt egy nyugodt évet akart, azaz nem felvételizett egyetlen egyetemre sem. A szülei nem ellenezték az egy éves lazítást. Elvégre az utóbbi másfél évben tette le a fekete övhöz szükséges vizsgát, az érettségit és a jogosítványt. Lezárta élete egy fejezetét és akart egy kis nyugit, mielőtt az orvosin megkezdi a következő fejezetet. Így két fejezet között nem maradt semmi célja amit áthozhatott volna az előző életéből, ha csak a repülni vágyást nem számítjuk. Jelenleg egyetlen célja felfedezni ezt a makettet ha már belesett valahogy, és ha lehet akkor haza kerülni valahogy.
Biológia: 0p
Karate: 1p
Fent maradó: 4p
Áthozott dolgok: A ruházata. (Bakancs, farmernadrág, póló, két polár pulóver és a nyaklánc.) Ezen felül a zsebében vannak az iratai, a telefonja és az a kb nyolcezer forintnyi svéd korona amit a pizzáért kapott.
Fő karakter: Kyron Vorm. (Ez az egyetlen karim)
Rólam: A karim jellemét majdnem teljesen a sajátomról mintáztam, csak én nem káromkodok annyit és nem vagyok annyira türelmes. Meg sosem karatéztam. Viszont játszom a Csillagkapu multiverzumon. Három karakterem van és mesélő vagyok, ott leginkább Xol-ként találtok meg. Tehát nem idegen tőlem az FRPG, a Sci-fi meg pláne nem. Az édesség minden mennyiségben féle tulajdonságot is a sajátomnak mondhatom a jó génekkel együtt és Scooter szeretetével együtt.
Meghívott: Dylan Crayton. Őt ugyancsak a már említett oldalon ismertem meg. Elmondta hogy létezik ez az oldal és küldött egy linket. Mesélt erről a világról pár mondatot, én meg gondoltam, felfedezem magamnak Negapan kontinensét.
