Karakter régi neve: Watarama Rezurii
Karakter új neve: Watarama Rezurii
Kora: 19
Nem: Férfi
Születési hely: Tokió, Japán
Születési időpont: 1993-07-16
Fátyolos város: Tokió
Faj: Halandó
Teljesen normális családból származik; apja rendőrként dolgozik, anyja egy reklámügynökségnél, szerencséjére nincsen sem idegesítő húga, sem erőszakos fiútestvére. Egyke gyermekként kifejezetten keményen kellett bizonyítania mind a tanulás, mind a társadalmi színtéren, nehogy szüleit, vagyis inkább családnevét rossz színben tűntesse fel. Ennek a nehéz hajtásnak eredményeként az általános iskolában is és a középiskolában is minden évzárókor az „évfolyamelső” titulust kapta meg. Mindez ahhoz vezetett, hogy első helyezettként került be az Elysium tudományegyetemre, ahol „jelenleg” elsőévesként készül a vizsgáira. Persze ő maga ezt egyáltalán nem élvezi, sőt kifejezetten utálja, de nincs mit tenni, tartania kell a színvonalat már csak a szülei érdeke miatt is…
Az a bizonyos nap:
Az ébresztőóra fülsértő, agyat robbantó csipogására ébred. Legszívesebben a falhoz vágná az idegesítő ketyerét, de akkor újat kéne venni, az pedig túl sok erőfeszítésbe kerülne. Nem, inkább egyszerűen úgy tesz, mint mindig; felkel, odatámolyog az íróasztalhoz és kikapcsolja azt a hulladékot. Szerencse, hogy nem az éjjeliszekrényen tartja, mert már régen megsemmisült volna egy figyelmetlen pillanatban történő, teljesen véletlen falhoz vágásban. Most, hogy már kellőképpen magához tért, hogy legalább az alap mozdulatsorokat, ha reflexből is akár, de neki tud állni a napi rutin egyszerűbb feladatainak, mint például az öltözés. Mire azokkal végez, úgy is teljesen magához fog térni, szóval a bonyolultabbaknak, mint például a táska összepakolás, is neki tud állni mindenféle probléma nélkül.
Mennyi lehet az idő?
Pillant fel az agyonutált vekkerre, s rémülettől elkerekedett szemekkel figyeli, ahogy a számláló ebben a pillanatban vált 7:59-ről 8:00-ra.
- A rohadt életbe!
Szinte felkiált, s kapja is magára az összekészített motyóját, úgy rohan a buszra. Ma biztosan nem fog időben beérni és még csak nincs is normálisan összekészülve.
Francba!
***
Megszégyenülten, hitvesztetten, de nem teljesen reménytelenül lépked a városban mondhatni ritkaságnak számító macskaköveken. Ritkaság? Nem az, mert rengeteg van, de számára, egy olyan számára, aki fővárosnak csak bizonyos pontjait érinti nap, mint nap, valóban különlegesség lehet egy macskakövezett út a végtelen betonfolyók után. Ez a környék igazán különös. Egyáltalán nem egy Tokióba illő. Nem egy 2012-es Tokióba illő, inkább egy múltból kiragadott képet elevenít meg a viszonylag szűk utcácska a maximum két-háromemeletes házakkal szegélyezve. A házak is mintha egy teljesen más kort, vagy legalábbis egy teljesen más helyszínt másolnának le; nem azok a beton-acél felhőkarcolók, sokemeletes épületek, amelyek mellett mindennap elhalad az ember, hanem téglából épített házakra pislog. Olyan idegenek ezek a technológia gyermekeinek, akik a mega-poliszok belsejében élnek, vagy ha nem is mindegyiknek, Rezurii-nak biztosan az.
Már az is, hogy a vonaton elaludva nem szállt le a megfelelő állomáson és egy ilyen helyre került, egyszerűen nevetséges.
Hát lehet ez a nap rosszabb?!
Valószínűleg mindenki azt gondolná, hogy nem, nem lehet, azonban azzal az egy dologgal nem számolnak, hogy fiatal főhősünk egy kissé lepukkantnak nevezhető üzlet ajtaján lép be. Egyszerű csengőszó jelzi az ajtó kinyílását és csukódását.
A mogyoróbarna szemek elé az a bizonyos rendezett káosz tárul, amely leginkább saját íróasztalára, illetve elméjére szokott jellemző lenni. Antik tárgyak roskadozó polcokon, néhányat vitrin rejt, megint másikak, melyek valószínűleg nem érnek túl sokat, vagy legalábbis nem akad meg rajta a tolvaj szeme, szabadon, egymás hegyén-hátán. A kaotikus elrendezésben egy vékony kis „ösvény” vezet a pultig, amin egy öreg számítógép, rengeteg papír fecni, tollak szanaszét, és egy kopott, rozsdás fémcsengettyű áll. A fiú nem is habozik sokat, óvatosan rácsap a csengőre.
- Elnézést! Hahó! Van itt egy telefon, amit használhatok? Az enyém lemerült.
Ugyan senki sem bukkant még elő valami sötét függöny mögül, jelenlétét és kérését a tulajnak, illetve magának az épületnek, s benne mindennek, leadja. Ezután körülbelül egy percig néma, várakozásteljes csendben áll, ide-oda nézelődve, hátha az eladó rossz, sötét humorérzékkel van megáldva és meg akarná ijeszteni őt. Ez azonban nem következik be, senki nem lép elő sem előtte, sem mögüle. Újabbat csenget miközben, hahózni kezd.
Nem mondod, hogy senki nincs itt!?
Félénk léptekkel indul felfedező útra, hátha a tulaj elrejtőzött előle valamilyen érthetetlen, perverz indok miatt. Ujjait végigfuttatja a dolgokon.
Különös.
- Jöjjön már elő, az istenek szerelmére!
Végül sikerül annyira felhergelnie magát, hogy elkiáltson egy cifra mondatot, miközben fel, s alá járkál. Azonban szavai nagyon hamar elhalnak, mikor egy mindennél különösebb szövetet pillant meg, amelybe mintha egy apró város sziluettjét szőtték volna.
- Mi a…?
Sosem látott még ehhez hasonlót.
Elképesztő.
Mindezt persze egy nagyon ügyes művész munkájának tudja be, így óvatlanul lép oda a baldachin elé. Ilyen közelségből már nem csak egy sziluett látszik, hanem egy egész, apró városka. De még milyen város! Mintha csak valamelyik tudományos-fantasztikus filmből vagy könyvből kitépték volna és a ruhába szőtték volna.
Na neee… Ezt meg mégis hogy a halálba?!
Keze a ruhadarab felé indul, meg szeretné fogni, hiszen nem mindennap lát ilyet az ember. Ha elég olcsó, talán meg is veszi, bár erősen kétli, hogy egy ilyen darabot akárki is olcsón adna. Fogalma sincs róla, hogy ez az utolsó mozdulat, amit ebben a világban tesz…
Amit/amiket áthozott: evőpálcikák, pénztárca (iratokkal együtt), mp3 lejátszó fülhallgatóval (feltöltve)
Külső tulajdonságok:
Százhetven körüli magasságból szemléli a világot mogyoróbarna, tipikusan ázsiai, mandulavágású szemeivel. Egyáltalán nem mondható dagadtnak, sőt, egészen vékony a maga hatvanöt-hetven kilogrammjával.
Rövid, fekete hajjal áldották meg, s igen, valódi feketével, ugyanis ezzel a szőrszínnel kizárólag az ázsiai vér rendelkezik. Ugyanígy szemöldöke is fekete, illetve arcszőrzete is az lenne, ha lenne ilyen.
A XXI. században is hasonló vonásokkal rendelkezett, sőt igazából nem túl sokat változtatott rajta a Fátyol, leszámítva a magasságát, tömegét, szemét, és a többi.
Belső tulajdonságok:
Külsejével ellentétben személyiségén nem változtatott az Átkelés, így egy Sci-Fi és Fantasy rajongó; saját világát (XXI. századot) és társadalmát unalmasnak és zárkózottnak, egy „selejt generációnak” tartó; ambíció és életcél nélküli (egykori) egyetemista srác tér magához Annantina nagyi régiségboltjában.
Talán ez az új világ majd ad valami értelmet az életének és a meglepettség, izgatottság, öröm, amik akkor érik, mikor tudatosul benne, hol is van, nem tűnnek el az idővel együtt.
Kedvencek:
Szín: Barna
étel: Rizskeksz
ital: Dr. Pepper
tantárgy: Történelem, Démonológia
növény: Hortenzia
állat: Macska
könyv: Sun Ce - A háború művészete
Zene: Veil of Elysium - Acoustic Version (Kamelot)
Életcélja: Azt állítja magáról, hogy nincs semmi célja, azonban ez így nem teljesen igaz. A Fátylon való átkelés előtt mindig is arról álmodott, hogy valamilyen fantáziavilágba csöppen, olyanba, amiket a könyvek, filmek jelenítenek meg. Most, hogy ez megtörtént, meg akarja ismerni az új világot, talán még be is akar majd illeszkedni (attól függ, hogy mennyire találja alkalmasnak arra), illetve rá akar jönni, hogy hogyan, s miért került oda, ahova.
Egyéb: -
-
Főkarakter: -
Rólam: Most akkor ide egy egyszerű bemutatkozást írjak? Hát jó...
Rezurii-nak hívnak (becenév ugyebár, innen is a karakternév), de ti csak szólítsatok Rezurii-nak. Alkoholt már legálisan fogyaszthatok (bizony ám ;P), jelenleg Lanawin aktív játékosaként is ismernek (ott nem Rezurii-ként)... Nagyjából ennyit érdemes tudni rólam ahhoz, hogy nyugodt szívvel (vagy éppen idegesen) PM-t írjatok nekem
Szeretném megjegyezni, hogy a http://www.lanawin.hu volt az első frpg, amivel játszani kezdtem, azelőtt semmi mással, s ez (lesz) a második oldal, amin kipróbálom magam. Az ottani tapasztalataim jók és remélem, hogy ez itt is ugyanígy lesz.
Amire számítson a kedves staff; mivel az oldal felépítése merőben eltér a fentebb említett konkurenciáétól, lehet, hogy párszor az agyatokra fogok menni >.<
Meghívott: -
