Karakter régi neve: James Cudburn
Karakter új neve: Murgen
Kora: 28
Nem: Férfi
Születési hely: Argentína, Buenos Aires
Születési időpont: 1985.február.6.
Fátyolos város: Austin
Faj: Tündér
Nos, hol is kezdjem. Talán azzal hogy ezt csúnyán benéztem. 2013 van. Január. Hogy pontosan hanyadika, halvány fehér gőzöm sincs. Még emlékszem az utolsó újévi bulira, a tequilára, a whiskeyre és hogy beröffentem a régi Harleyt a ház előtt aztán lelépek a buliról. Már a tököm tele volt a bagázzsal és le akartam lépni. Persze jól jártam, egy órával később az egyik hülye megtalálta a házigazda apjának a puskáját. Ha az ember eleget iszik, jobb nem ilyet a kezébe kapni. Ha már itt járunk és se úsztam meg az estét olyan könnyen, ezért is fekszem most itt. Nyakmerevítő és gipsz van most rajtam, a kórházi „pizsama” mellé. Jó kombó. De ha már itt vagyok, legalább van időm gondolkozni egy kicsit. Kis híján ott maradtam az aszfalton – vagy a kamion alatt – úgyhogy talán nem ártana átgondolni egy kicsit, hogy mit is kezdtem eddig az életemmel.
Kezdjük ott, hogy fater katona volt, pilóta. Azóta halott, leszedték az öbölháborúban. Voltam úgy hat éves. Anyám katonafeleség. Az az otthon serénykedő fajta, akinek mindig pite és virág illata volt. Egész jó volt a kapcsolatunk, egész úgy tíz éves koromig, amikor összejött egy Todd nevű marhával, aki „Öbölháborús szindrómában” szenvedett. Na persze, kiégett marha. Én is itt indultam meg lefele a lejtőn. Fiatalon sokat költöztünk, Argentínában születtem, de laktunk Panamában, Európában és nagyjából az USA majd minden államában. Buta soha nem voltam, sőt, egész intelligensnek tartottak a tanáraim, csak nem szerettem igazán használni az eszem. Valahogy hiányzott a motiváció. Tizenöt évesen aztán besokalltam és elszöktem otthonról, másnap a zsaruk vittek haza. Hamarosan ez szinte havi program volt, és rájöttem, hogy szinte bármit meg lehet lovasítani, ha az ember igazán akarja. A tizenhatodik születésnapom már a 66os úton ért. Egy krimónál elkötöttem egy böszme nagy Harleyt, majd felborultam vele olyan nehéz volt, de mikor sikerült megindulni vele, már nem állíthatott meg senki…. Aztán elfogyott a nafta és beértek a motorosok a krimótól. Olyan istenes verést kaptam, hogy még most is érzem jó tíz évvel később. Mikor tovarobogtak, az egyikőjük Mikey ott maradt velem. Vissza ugrasztotta az állkapcsomat, adott egy sört aztán hazavitt. Két napos túra volt és közben megismerhettem egy olyan világot, amiről addig csak meséket hallottam. Innentől kezdve a „szökéseim” arra mentek ki, hogy minél több időt tölthessek Mikeyvel és barátaival. Toddnak persze ez nem tetszett, de mikor nagyon pattogni kezdett, Mikey úgy kiosztotta, hogy még én is csak pislogtam. Soha nem láttam addig felnőtt férfit sírni, pedig egy ujjal se ért hozzá senki. Pár nappal később Todd fogott egy régi pisztolyt, a szájába dugta és az emlékeivel együtt az agyvelejét is szétterítette a falon. Nem tudom, ki örült ennek jobban, ő vagy én, de talán ő. Innentől anyám megint szabad volt és hamarosan azt vettem észre, hogy Mikey bácsiból, apu lesz. Persze nem volt nagy csinnadratta. Mikey feltette anyut a motorjára, elvitte Vegasba és egy este alatt lezavarták az egészet. Persze így már más volt a tészta, egyre kevésbé lázadoztam és bár továbbra se akartam beállni a szürke tömegek közé, Mikeyvel volt egy kompromisszumunk. Tanított otthon, én pedig nem a zsarukat használtam hazataxizni. Jah igen, amit a többség nem tud Mikeyről, három diplomája van, hét nyelvet beszél és húsz éve tanít az NYU-n. Olyan dolgokról tanultam tőle, amiknek még a létezéséről se hallottam soha. Ikarus-hatás, Pillangó-hatás, emberi augmentáció, etika(!) – ki a fene tanít etikát manapság? – és még rengeteg olyan dolgot tanultam aminek később persze semmi hasznát nem vettem, legalábbis azt hittem. De ezek faragtak olyan emberré aki lettem, vagy lenni akarnék inkább. Mikor elmúltam huszonegy, munkát kerestem és elköltöztem otthonról. Rengeteg ilyen-olyan melót végeztem az évek során. Voltam szerelő, rakodómunkás, kidobó és még sok más is. Sajnos az utóbbi jó évek nem voltak elegek, hogy a korábbi pokoliakat elmossák. Továbbra is ittam, buliztam el-eltűntem. Volt hogy csak felültem a motoromra – ami korábban Mikey-é volt, még abban az időben mikor találkoztunk, de nekem adta – és mentem a nagyvilágba. Bejártam Amerikát Alaszkától-Argentínáig és vissza. Valahogy soha nem találtam meg a helyem és bár olyan cimborákra találtam utazásaim során, akiknél jobbat az ember nem is kívánhatna, valahogy nem volt az igazi. Hiányzott az újra kezdés, a Tabula Rasa. Így akadtam rá Texasban egy jófej kis társaságra. A fele összeesküvés-elméleteket gyártott, a másik fele pedig H+ magazinokat és blogokat futtatott, ennyi tojásfejű marhát egy rakáson rég nem láttam, de úgy tudtak inni mint a gödény és úgy motoroztak mint akik nyeregben születtek.
Rajtuk keresztül ismertem meg a fickót, akinél azt a bizonyos Újévi bulit tartottunk. Aztán jött a balhé a csaj körül, meg az a marha a késével és végül a kamion pár sarokkal arrébb.
Belépés a Fátyolba:
Süti, végre kiengedtek. Annyit feküdtem az utóbbi hetekben, hogy lassan azt se tudom, mire való a lábam. Mikey és anyám meglátogatott nemrég, hoztak ruhát. Jól is jött, mert amiben pukkantam, abból nem sok maradt. De most egyedül bicegek ki a kórházból. Olyan jó kosztot kaptam, hogy alig várom a legközelebbi kajáldát. Menet közben megállok egy hotdogosnál és betolok rögtön kettő és viszek egyet az útra. A testem fele még mindig fáj, a másik fele pedig látott már jobb napokat. Pénzem nincs taxira, de még buszra sem, úgyhogy gyalogolni fogok. Szuper, mankóval, begipszelt lábbal. Élmény lesz. Menet közben csak véletlenül veszem észre a kis boltot egy utcácskában, amit ha rendesen, motoron ülnék, nem is vennék észre. Viszont a kirakat tele van érdekesnek tűnő kacatokkal, talán van benn valami, ami még nekem is jól jöhet. Rendbe kell majd tennem azt a roncsdarabot ami maradt a motoromból és egy új sisak se ártana. Nagyon vásárolgatni nem fogok, de legalább szétnézek és addig se azzal foglalkozom, hogy milyen rohadtul fáj a lábam, még mindig. A bolt viszont szinte kihalt, csak egy anyóka pakolászik békésen. Ráköszönök aztán nézelődök. Látok pár érdekes cuccot, de semmi olyat ami nagyon megragadna. Szinte észrevétlenül sodródok a bolt belső része felé, aztán egy függöny kerül elém. Lebiggyesztem az ajkam és félrehúzom. Egy igen érdekes makett vonja magára ott a figyelmem. Volt pár ismerősöm az évek során, akik csináltak hasonló diorámákat. Kíváncsi lettem, hogy pontosan mit ábrázol, úgyhogy beléptem és megnéztem közelebbről. Nem kellett volna.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Úgy 170 magas volt, egész jól kidolgozott testalkatú a maga 80 kilójával. Sötét, rövid haja és egészen világos barna - szinte aranyszínű - szeme volt.
- Mostani tulajdonságok: Nos, nem kicsit megváltozott. Mostan "daliás" méretei már semerre nem érik el a 20 centit. Szárnyai vöröses szegélyűek, aranybarana mintázattal és vékony, csillogó fekete "ördögfarkakkal" a végükön. A szárnyai peremét körbe ezüstös pöttyök díszítik. A szeme aranyszínű, a haja egészen világos barna, sűrű és többnyire hátra fésülve hordja. Átkerülése után vékony szakállt talált magán amit meg is tartott, ez sokkal férfiasabb külsőt kölcsönöz mind a tizenpár centijének. Testalkata továbbra is arányos és szépen kidolgozott. Arca keveset változott, csak a vonásai lettek határozottabbak és egy kicsit elnyújtottabbak. A füle persze hegyesebb lett, ám nem csak kis mértékben, így távolabbról szinte észre se lehet venni. Mondhatni teljesen emberi a külseje eltekintve a szárnyaktól és a húsz centi alatti magasságtól.
Kedvencek: Whiskey, tequila, motorok, végtelen puszták, szabadság.
Életcélja: A szabadságvágy az, ami leginkább mozgatja. Könnyű motiválni, mert legbelül akar tenni, csak saját magát nem tudja könnyen cselekvésre bírni. Különösebb tervei soha nem voltak. Csak élni akar, szabadnak lenni.
Egyéb:
- Szerencse 2
- Lidércfény 1
- Vérnektár 1
Főkarakter: Éadrom
Rólam: -
Meghívott: -
