Karakter régi neve: Udvardi Katalin
Karakter új neve: Alida Near
Kora: 27
Nem: Nő
Születési hely: Magyarország, Székesfehérvár
Születési időpont: 1986. október, 15.
Fátyolos város: Budapest
Faj: Tündér
Már esteledett, mire elhagytuk a múzeumot. Bár Dórit még ekkor is úgy kellett kirángatnom onnan. Részemről nem rajongtam különösebben a művészetért. Illetve hogy pontosítsak: szeretek fényképezni és rajzolni, de többnyire csak a természetet. Növényeket, esetleg hegyeket vagy felhőket. A húgom már teljesen más kategória. Őt nem csak egy alkotás kinézete érdekli, hanem annak története, történelmi háttere, az alkotó érzelmei, ismeretei, üzenete, az adott tárggyal kapcsolatos ok-okozati összefüggések. Ezért sem szeretek vele múzeumba járni, mert amíg ő órákat el tud tölteni akár egyetlen vitrin mellett, és a benne lévő tárgyakat bámulni áhítattal, vagy egy műalkotás mibenlétét elemezni fennhangon, addig én kb. csak annyit tudok mondani: - Igen, nagyon szép. De menjünk már, mert mindjárt bezárnak! De hát ezért is nem én vagyok a történész.
Én mindig is sokkal közelebb álltam a természethez. Talán azért, mert az én életem vidéken kezdődött, akkor még a nagyszüleim házában laktunk. Dóri azután született, hogy a városba költöztünk. Igazából nem volt ellenemre a költözés, de a szüneteket szinte kivétel nélkül vidéken töltöttem. Ott éreztem magam igazán otthon. Az iskolában is a biológia érdekelt leginkább, egyedül abból voltam kiemelkedő, bár a többi tárgy se ment rosszul. Egyértelmű volt, hogy ezzel fogok foglalkozni felnőttként.
Volt egy korszakom, mikor megszállott rajongója voltam a korházas sorozatoknak. Ezeket többnyire este adták a tv-ben, de ha délután lettek volna, bizonyára hozzájuk igazítom a napirendemet. Néha így is összevesztem anyuval, amiért késő estébe nyúlóan bámultam őket. Mikor pedig rájöttem, hogy sok részt az interneten is megtalálok, képes voltam szinte egész hétvégén a gép előtt ülni. Ez középiskolás koromban volt. Akkoriban feltett szándékom volt, hogy orvos lesz belőlem, ezért elszántan belevetettem magam a tanulásba. Nem voltam stréber, de a csendes, visszahúzódó lányok közé tartoztam, akiknél az volt a max szórakozás, hogy elmentünk együtt kávézni vagy vásárolni. Többnyire jóban voltam az osztálytársaimmal, de igazán egyikükhöz sem álltam közel.
Egy nap épp hazafelé tartottam, mikor balesetet szenvedtem. Az autónak, ami a közelben haladt, elromlott a féke és nem tudott megállni. Az eset után hetekig korházban voltam. Utáltam, hogy be vagyok zárva a négy fal közé. Ekkor döntöttem el, hogy nem leszek orvos. Én nem bírtam volna egy ilyen helyen a betegek között.
Addig nem igazán törődtem a húgommal. A kórházban szinte minden nap meglátogatott. Ezután nagyon közel kerültünk egymáshoz. A korházi sorozatokról a továbbiakban sem mondtam le, de már nem voltam olyan fanatikus, mint régebben. Nagyjából fél évvel azután, hogy kikerültem a korházból, meghalt a nagyapám. Egy nap elesett, és mivel nem volt otthon senki, nem segíthettek rajta. Mire kihívták a mentőket már késő volt. Az eset nagyon váratlanul ért. Idő kellett, míg kivertem a megrázkódtatást. A nagyszüleim ketten éltek, mióta elköltöztünk. A család nem akarta egyedül hagyni a nagymamámat. A szüleim felajánlották neki, hogy költözzön hozzánk, de ő nem akarta otthagyni a házát és a virágboltot, amit vezetett. Korábban úgy tervezték, hogy majd az unokatestvérem veszi át a boltot, ha a nagyszüleim annyira megöregednek, hogy nem tudják már rendesen ellátni a teendőiket, de neki még egy éve volt a tanulmányiból. Én egyrészt ezért, másrészt mert nem igazán tudtam mihez kezdjek az életemmel, a nagymamámhoz költöztem, hogy segítsek neki a háztartásban és a boltban. Sok virágot úgy rendeltünk, de volt, amit mi magunk neveltünk otthon. Sok mindent megtanultam a gondozásukról, ápolásukról, hogy melyek azok, amik hasznosak melyek, amik csak szépek és melyek mérgezőek. Mikor az unokatestvérem végzett és átvette a helyem, biológiát kezdtem tanulni.
Az egyetem évei alatt éltem először távol a családomtól. Élveztem, hogy oda mehetek, ahova akarok. Szerettem a városban kóborolni, büszke is voltam rá, hogy ismertem a legtöbb helyet, amiről az ismerőseim beszéltek, tudtam, hol lehet valamiből a legjobbat vagy legolcsóbbat megkapni.
Miután végeztem, egy időre hazaköltöztem, de szerencsére hamar találtam állást egy nemzeti parkban, botanikusként. Hamar sikerült beilleszkednem az új helyre, és megszeretnem a munkám. A mai napig is ott dolgozok. Az aktuális teendőimen felül most egy könyvet írok, a parkban élő növényekről és azok kapcsolatairól. Rendszerezem a tudást, amit összegyűjtöttünk. A szerkezete már nagyjából összeállt a fejemben, de a tényleges írásnak még épp csak nekikezdtem. A munkatársaimmal gyakran szervezünk kirándulást a hegyekbe vagy az erdőbe, néha táborozunk is. Néha Dórit is elhívtam, de ő nem igazán szeret mondjuk hegyet mászni, vagy az erdőben aludni, ezért csak könnyebb túrákra jön el, de akkor igazán jól szokta érezni magát. Egyébként sokat vagyunk együtt.
A fiúknál soha nem értem el igazi sikereket, pedig nem vagyok olyan csúnya – csak az orrom van teli pöttyökkel -, bár igaz, különösebben szép sem vagyok. Voltak ugyan fiúk a barátaim között, de semmi több. Nem is bánkódom emiatt, majd ha eljön az ideje, úgy is megtalálom a hozzám valót.
Tehát hazafelé tartottunk Dórival - illetve, hogy pontosak legyünk, a pályaudvar felé - mikor is a húgom szeme megakadt az egyik üzleten, nevezetesen Anna nagyi boltján. Mire felhívtam volna rá a figyelmét, hogy már elég kacatot láttunk mára, már bent is termett a régiségboltban. – Le fogjuk késni a vonatot. – morogtam magamban, de ezt Dóri nem hallotta, én pedig nem szóltam neki. Tudtam, hogy úgy sem tágítana, míg ki nem nézelődte magát. És végül is mindegy is volt. Legfeljebb megyünk később, gondoltam. Így hát inkább én is elindultam beljebb a régiségek között. Hátul észrevettem egy afféle fátylat, amely egy további helységet takart. Belépve láttam, hogy egy makett van bent. Furcsálltam, hogy egy ilyen futurisztikus dolgot tartanak egy régiségboltban. Közelebb léptem, hogy megvizsgáljam és eltűntem ebből a világból.
Jellemzők
Külső tulajdonságok:
• Régi tulajdonságok: Barna haj, barna szemek, átlagos arc és testmagasság, néhány szeplő az orrán.
• Mostani tulajdonságok: Már-már ősznek mondható, ˝kávészínű˝ haj, átható kék szemek, kb. 20 centis testmagasság.
Belső tulajdonságok: Lelke mélyén kedves, de tud goromba is lenni, ha okot adnak rá, ám igazából elég félős, ha közvetlen veszély fenyegeti, visszafogja magát.
Kedvencek: Kedvenc...
- színe a kék
- növénye az ibolya
- állata a bagoly, mert azok olyan vicces pofákat tudnak vágni
- étele a tésztafélék mindenféle szósszal (bár azt nem tudom, a tündérek mit esznek)
Életcélja: Nos, a XXI. században egy növényekről szóló könyvön dolgozott, de komolyabb céljai nem nagyon voltak.
Most szeretné először is túlélni ezt az új világot, aztán hazajutni, vagy ha az nem sikerül, beilleszkedni, aztán ki tudja?
Egyéb: -
Beolvadás 1
Helyismeret 1
Szerencse 2
Főkarakter: -
Rólam:
Meghívott: FRPG.hu-ról fujt ide a szél
