Karakter régi neve: Hergolius Coimbrus
Karakter új neve: Hegrax
Kora: 53 év.
Nem: Férfi
Születési hely: Magyarország, Siófok.
Születési időpont: 1959. január 3.
Fátyolos város: Hollandia, Amszterdam
Faj: Goblin.
Mielőtt magába fogadta volna a Éjszaka, Árvai Zoltán néven élte átlagostól csak kismértékben eltérő életét.
Fiatalként apja nyomdokait követve aktívan sportolt, és orvosi egyetemre készült. De közbejött a szerelem, így a szinte percre pontosan megtervezett életébe némi káosz költözött. Tehát pár évre elfelejtődött az egyetem, a komoly célok, az apja elismerése utáni vágy. De cserébe párja kíséretében módja volt külföldre utazni, mint a Magyar Köztársaság vívócsapatának egyik szép reményekkel kecsegtető üdvöskéje. Ahogy teltek az évek, jöttek a gyerekek. Szám szerint ketten. Két lányát rajongásig szerette, de már ekkor érezhető volt az elkövetkező gondok előszele. Aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen. Megromlott kapcsolata feleségével, aminek válás lett a vége és egy heveny alkoholizmus, nomeg időnkénti öngyilkossági hajlam. Aztán pár év szakgyógyászati kezelés, sok különböző pirulával, lekötözéssel, stb. De végül gyógyultnak nyilvánították és hazaengedték. Pedig nem gyógyult meg teljesen, de cserébe talán a gyógyszerek folyományaként összetett tévképzetek alakulnak ki benne, amiknek hatására rásegít könyvtári állása, ahol unalmában olvasgatásra adja fejét. Így időnként kalózkapitánynak, maffiafőnöknek, vagy boszorkánymesternek képzeli magát. Végül egy téli este munka után hazafelé tartva elragadja a sötétség.
Új név új „élet”.
Hergolius Coimbrus a XXI.sz-i éjszakai világának egy szürke alakja, kis hátszélel. Siófok vámpírurának (házi vallatója, udvari alkimistája) követe a fővárosban élő vérivók társadalmában. Bár vérrokonaihoz mérten nem rendelkezik kiemelkedő képességekkel (hisz misztikus erje alig kimutatható), csavaros észjárása – s persze különböző képzelgésektől fűtött elméje pár év leforgása alatt ismerté – bár inkább hirhedté - tette Budapest vámpírjainak körében.
Kíváncsisága és a misztikus tudományokkal szembeni fanatikus érdeklődése többször keverte bajba, ugyanakkor kevés szövetségest is szerzett számára. Az évek folyamán, mikor nem a műhelyében végzett kísérleteket, vagy jelentős könyvtárában bújta a nehezen beszerzett tekercseket és régi poros kódexeket, többször vett részt társadalmi eseményeken, bálokon. Ilyenkor módja nyílt politikai játszmákban is megmérettetni képességeit. Ezen játszmák folyományaként aktívan részt vett a helyi vérrokonai terjeszkedési terveinek végrehajtásában, s egymás ellen kitervelt mocskos húzásainak kivitelezésében. A 2009-es év végére meglehetősen rettegett hírnévre tett szert a lázadozó és magukat függetlennek mondó vérszívók között. Már azok között, akik túlélték a vérzivataros éjszakákat, mikor a város őshonos vámpírjai megelégelték a kölykök által folytonosan generált nyugtalanságot, s egy átfogó büntető expedícióval adtak hangot nemtetszésüknek és neheztelésüknek. Aminek hatására drasztikusan lecsökkent a vérszívók aránya Csepel szigetén. Az ifjú Coimbrus tevékeny szerepválalása révén eme eseményben hozott számára némi elismerést. De anyagi ráfordításai, és kialakított szívességrendszere megsinylették kissé a rendcsinálást.
Pár hónappal ezen események után a bensőjében lakó sötétséggel, vérszomjjal is komoly ütközeteket folytatott, aminek az lett a vége, hogy fogcsikorgatva bár, de eltávolodott az emberi erkölcsöt preferáló fővárosi vámpírok nagyrészétől és más követendő erényeket tett magáévá. Majd egy pár hét leforgása alatt felrúgta szövetségeit, kísérletet tett a város egyik rangos tagjának elpusztítására, belekötött egy vérfarkasba... ismerősei szerint eluralkodott elméjén a családjára jellemző őrület.
Aztán eltűnt a városból. Többen úgy tudják helyi ismerősei közül, egy vérfarkas egészségtelen érdeklődése tett pontot létezése végére.
Pár hónappal később azonban már Amszterdamban járja az éjszakai utcákat új egzisztenciát próbálván kialakítani maga számára eme ismeretlen, de sok reménnyel kecsegtető városban. S próbálja magáról levakarni az igen kitartónak bizonyuló és enyhén ideges vérfarkast.
Belépés a Fátyolba:
Mindig is utáltam a meglepetéseket. Főleg mikor teljesen mással voltam elfoglalva. Persze én voltam a bolond, hisz gondolhattam volna az a nyomoronc szőrmók egyszer csak utol fog érni. Hát utolért. Egy találkozó kellős közepén tette tiszteletét.
Teljesen letörtem... pár ajtót a zsanérjáról, mikor egy-két igen drágának tűnő porcelánvázával gyönyörű alakzatban átsuhantunk az apró boltocska légterén.
Naná, hogy semmi komoly motyó nem volt éppen kéznél, amivel letörölhettem volna a mocsok szőrmók pofájáról az elégedett vigyort, nomeg azon vágyát, a koponyámból szürcsölje a levest. De cserébe jól megdobáltam mindenfélével, ami a kezem ügyébe esett. Persze ez olyan volt, mint... mint, az autók szélvédőjének egy muslinca. Egy majd háromméteres, láthatóan igencsak morcos kutyus ellen ugye...
S mielőtt kialudtak a fények még láttam ahogy a következő taslitól indíttatva elröppenek egy csinos kis tükör mellett – igazán pofátlanság, hogy megint anyagi javakat kell fektetnem a ruházkodásomba -, röptömben magamra rántva némi faliszőnyeget, faliórát, kisebb szekrényt, mindenféle függönyt s közelebbi ismeretségbe kerülök egy városmakettel...
Tárgy:
Sárkányfejet mintázó ezüstfejű sétapálca, aminek belseje vékony pengét rejt.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Átlagostól kissé vékonyabb és magasabb, légiesebb, mondhatni modell-alkatú férfiúként bájos, bár kissé bizar, szögletes arcvonásaival sötét, hosszú s hullámos hajával, és macskaszerű szemeivel a nők bálványa is lehetett volna. De sápadt bőre, állandóan fürkésző, pislogás nélküli tekintete egyfajta távolságtartásra ösztönözte minden kapcsolatát.
- Mostani tulajdonságok: Daliás termete (ami pár centi híján eléri az 1m-t) és masszív izomzata (ránézésre testsúlya eléri 20 kg-ot) első pillantásra levesz a lábáról mindenkit. Igaz ronthat valamit az összképen zöldesen-sárgás bőre, pupilla nélküli piszkosfehér szeme, enyhén csúcsos kopasz koponyája, széles, lapos orra, előreugró ragadozószerű arcberendezése, éles, hegyes fogazata s meglehetősen nagy hátrahajló füle.
Belső tulajdonságok: Művelt, széles érdeklődési körrel rendelkező konzervatív, rideg, az emberi normákat semmibe vevő alak. Amolyan feudalista nemes, akit nem érdekel mások, csak a saját boldogulása. Ugyanakkor igen kényes az általa elfogadott és gyakorolt illemszabályok betartására.
Viselkedése azonban elég változó, lévén egyfajta szociális kaméleon.
Kedvencek: Ruházatában általában dominál a fehér szín és valami állati prém (leginkább a farkas és medvebőrt részesíti előnyben). Nem szenvedheti a növényeket, s nagy bánatára eleddig nem sikerült feketemedvét találnia házőrzőnek. Kedvenc olvasmányai a misztikus tudást tartalmazó tekercsek és grimoirok. Kedvelt és megszokott eledele a vér és a hús (mást nem is fogyaszt).
Életcélja: Mivel nagy erőfeszítésébe került levetkeznie az emberi normákat, s még nehezebb volt olyan elveket találnia, amiket teljes szívvel tudna követni – ha kell évszázadokon keresztül. Egy meglehetősen bizar erkölcsi rendszert talált személyiségének. A Változás erkölcsét követi, hogy folyamatos nemesedés által Istenné válhasson.
Egyéb: Őrült. Mentális devianciaként képzelgések vezetik, szenvedélyesen gyűjti a tudás mindenféle darabkáit.
- Varázslat (Goblin képesség, 2p)
- Varangybőr (Torzulás, 2p)
- Gyíktest (Torzulás, 1p)
Főkarakter: -
Rólam: Tizenegynehány esztendeje „gyűröm az ipart” mint szerepjátékos, játszottam D&D-t, Mágust, Vampire the Masquerade-t, s pár házi fejlesztésű rendszert. Kipróbáltam pár fórumos játékot is, s chat-en a Trefin voltam oszlopos tagja Alkonykapuvár kicsiny társadalmának. Jelenleg lanawinon sokkolom felszólamlásaimmal az odakeveredett játékostársak idegrendszerét. Vagyis jelenleg épp nem. De „létező” karakterem ottan van belefagyva egy időpillanatba. Lévén a nyár nem kedvez a fórumon való játékoknak.
Meghívott: - (vagyishát... magamat híttam át, a költözködés révén.)
