Karakter régi neve: Kodof Balázs
Karakter új neve: Lisim
Kora: 13 év
Nem: Férfi
Születési hely: Magyarország, Budapest
Születési időpont: 1999. 02. 29.
Fátyolos város: Budapest
Faj: Goblin
Egy rossz sorsú családból származó, cseperedő fiúcska. Elég szegények voltak, anyja takarítónőként dolgozott, apja alkalmi munkákat vállalt el, illetve néhanapján lopásra vetemedett, hogy meg tudja szerezni a napi betevőt családjának. Testvére nem volt. Elég rossz családi környezet, de hát mit lehet tenni, vannak ilyenek, sajnos alkalmazkodni kell.
Négy éves volt, amikor apját rajtakapták, ahogy egy idősebb nőt próbált kirabolni az utcán, késsel. Egy rendőrautó járőrözött épp a nem túl fogalmas helyen, két rendfenntartóval. Megpróbálták bevinni, de az egyik rendőrt leszúrta, miközben megpróbálták lefegyverezni - a férfi túlélte, és a másik, miután kicsavarta a kezét, megbilincselte. Apja így is sok év börtönt kapott, eleget ahhoz, hogy a fiú soha többé nem láthassa újra. Nem mentek be hozzá a börtönbe meglátogatni (és nem is tudtak volna, pénzük nem volt utazni). Nem is tudja, hogy él-e még egyáltalán, sőt, már nem is igazán emlékszik az arcára. Az esetből anyja nem árult el neki semmit, csak azt tudja, hogy még hosszú ideig nem láthatja viszont. Akárhányszor kérdezi, hogy miért, csak fejrázást kap válaszként.
A fiú nem volt rossz tanuló, sőt, pár tantárgyból remekelt. Szerette a matematikát, a környezetismeretet és a zenét. Imádott énekelni, és elég jó hangja is volt. Néha nagyobb terekre vitte ki anyja, hogy ott adja elő tudását, és ezzel némi pénzt kolduljanak össze. Sajnos így sem tudtak eleget összeszedni, kicsiny lakásuk lakbérét sem tudták már fizetni, így hamarosan az utcán találták magukat.
A fiú nagyon szeretett kóborolni. Rótta a kis utcákat, elkerülte a nagyobb utakat, "kincset" keresett. Számára értékes tárgyakat, amiből később ügyességének hála, hasznos kis eszközöket is összerakott néha. Anyja nem szerette, hogy a gyerek sosincs otthon, és mindenféle kacatot hoz haza - nem becsülte meg eléggé fia kreativitását. De persze, mivel szerette, hagyta, had tegyen amit akar. Ha már a többi gyerekkel nem igazán játszott, valamivel el kellett foglalnia magát. Semmijük sem volt, így ez az egyetlen megoldás mutatkozott használhatónak.
Egyszer talált egy kis, 20 oldalú fém dobó"kockát". Az óvodához közel, a földön volt csak úgy egymagában. Természetesen nem hagyta ott, hisz jó kis kacat volt akkor még neki, így felkapta, és elrakta. Talán ez az egyetlen, amit anyja még szívesen engedett is, hogy megtartson. Azon tanult meg húszig számolni, magától, még öt éves korában. Azóta is néhány sarkon -ahol esetleg még előtte nem járt-, azzal dönti el, hogy melyik irányba menjen. Persze, ezt csak akkor, ha nem lát semmi érdekeset, amit követni lehetne, esetleg megnézni. Így, dobálva jutott el a fátyolos boltig is...
Belépés a fátyolba
Egyik nap, mikor a várost járta, keresgélve a "kincseket", az egyik eldugott kis utcában egy kis bejáratra akadt. A bejárat felett a következő szöveg állt: "Anna nagyi régiségboltja". Nem is igazán maga a bolt fogta meg (bár a régiség csábító számára), mert semmi különös nem volt rajta - szakadt, régi faajtó, amiről már morzsolódik le a zöld festék. Ám annál inkább érdekesnek találta a bolt belsejét, ugyanis halmokban álltak a régi kacatok bent, amit természetesen kívülről is látott.
- Kincsesbánya.
Hangzott a fiú szájából a szó, majd hallatszódott az ajtó fölé helyezett csengő hangja. A fiúcska tátott szájjal járta körbe az asztalokat. Mindent megtalált itt, amit csak keresett életében. Pár perc bóklászás után egy vékony kis függönyt pillantott meg. Remélte, hogy a mögött még érdekesebb dolgokra lel majd, és gyermeki kíváncsisággal lesett át a szöveten. Amint megpillantotta a városmakettet, egyből pár lépéssel ott termett, és máris az új, varázslatos világban találta magát...
Tárgy
Néhány fura alakú bot maradt nála, meg 1-2 törött üvegdarab, ami zsebében volt. Lényegében használhatatlanok. Ezen kívül nála maradt egy kis, húsz oldalú fém dobókocka (lásd előtörténet).
Külső tulajdonságok:
- Átlagos növésű, általában kicsit piszkos gyermek. Nagyon világos, szinte már világító kék szemekkel, bágyadt tekintettel és sötétbarna hajjal. Szinte teljesen átlagos lenne, hogyha ruházata szép rendezett lenne, mint a legtöbb iskolatársáé. Igaz, nem szakadt vagy használhatatlan, de megviselt, itt-ott kissé kopott.
- Rút, mint a goblinok többsége. Másfél méternél picit alacsonyabb, fakózöld bőrű, sárga szemű és ritkás, fehér hajú kis lény. Egy-két helyen megszakadt rongyruhában rója az utcákat, de majdnem egész testét takarja.
Belső tulajdonságok:
Nem annyira rossz, mint a legtöbb goblin, kissé szelídebb náluk, de félős. Nem keresi a bajt - a baj találja meg mindig őt. Szeret mászkálni városban, és csakúgy mint 21. századi énje, mindent összegyűjteni. Még elég fiatal és gyámoltalan, ám annál meggondolatlanabb és veszélyesebb veszélyhelyzetben. Eléggé gyerekfejjel gondolkodik -mivel még gyerek-, ezért aztán egy nagy mesének fogja fel az egészet, ami vele történt. Ámbár, új testével -gyomrának képességein kívül- nem igazán van megelégedve, de már kapott az élettől annyi rosszat, hogy megedződött, és elviseli. Nem szeret panaszkodni, sőt, beszélni sem nagyon. Eléggé magának való.
Kedvencek: Nem igazán van semmilyen kedvence, bár a zöld színt szereti, de igazból semmivel nincs gondja, ami nem túl rikító.
Életcélja: Az átkerülése előtt inkább csak egy átlagos gyermek volt. Az átkerülés után, ha ez nem is realizálódott benne, a túlélésért küzd elsősorban. Igazi életcélt még nem talált magának, de az idő előrehaladásával biztos a felszínre kerül valami vágy.
Egyéb: Kissé megveti a fényűzést, és ügyes tolvaj. Ezen kívül hangja ugyan nem a legszebb (hisz goblin), de jól megy neki az éneklés.
- Vasbőr - 3. szint (torzulás, 3p)
- Savas nyál - 2. szint (torzulás, 2p)
Fő karakter: - (ez)
Rólam: Ismertek már eléggé... túlságosan is.
Meghívott: Jómagam.
Bár végső soron az admin lányok.
(Már megint kezdődik...)
