Karakter régi neve: Björn Jörgensen.
Karakter új neve: Zoax
Kora: 21
Neme: Férfi.
Születési hely: Svédország, Stockholm.
Születési idő: 1991. Április. 10.
Fátyolos város: Stockholm.
Faj: Goblin
Otthon fekszem az ágyamon. Brigitte a barátnőm mellettem alszik. Nekem is azt kellene. Hajnal kettő körül járhat és a reggel egy igen hosszú nap kezdete lesz. De az agyam folyamatosan jár. Gondolkodom és közben emlékek jutnak eszembe. Elmélkedem például a hamarosan kezdődő napról. A megszokott reggeli rutinról. Felkelünk, én megborotválkozom, Brigitte elkészíti a reggelit. Reggeli közben beszélgetünk. A téma többek között az előttünk álló nap, de általában mindent ilyenkor beszélünk meg. Reggeli közben. Aztán felöltözünk és egy hosszú csók után bemegyünk a pizzériába.
Az üzlet a miénk. Anyuék adták a kezdőtőkét hozzá. Egy kis raktár volt innen két sarokra, de mi megvettük és kialakítottunk benne egy konyhát. Itt sütöttük a megrendelt pizzákat. Eredetileg csak kiszállításra rendezkedtünk be. De jól ment a bolt és mostanra a hely már olyan mint egy kis kávézó. Vannak asztalok meg székek, helyben is el lehet fogyasztani a vásárolt étkeket. Bár a fő profil még mindig a pizza és annak kiszállítása, de már árulunk hot-dogot, hamburgert, szendvicset is. Az italválaszték sör, tea, ásványvíz, kávé. Persze ezekből több fajta. Egy igazi kávéháztól még messze állunk, de vannak visszatérő vendégeink. Vannak akik rendszeresen nálunk reggeliznek. Nem vagyunk drága hely, de kínosan ügyelünk a minőségre és a tisztaságra és ez népszerűvé tesz minket a környéken. A kezdőtőkét már visszafizettük anyuéknak és az arculatbővítést is saját pénzből oldottuk meg. Brigittevel közösen vezetjük a helyet. Én főzök és én választom ki az alkalmazottakat. Szívem hölgye pedig intézi a papírokat, a beszerzéseket. Valahogy úgy néz ez ki, hogy én működtetem a céget, Brigitte pedig biztosítja a működési feltételeket.
+ A pizzériában én dolgozom, a pizzérián kívül meg az én Brigittem. +
Mostanra már úgy élünk mint egy házaspár. Már csak a gyerek hiányzik. Na meg az esküvő. Brigitte volt életem első nagy szerelme és pont beleválasztottam a tutiba. Akkor ismertem meg, mikor gimnazista lettem. Egy osztályba kerültünk ugyan is és nekem már az első nap megtetszett a vidám, vörös hajú, zöld szemű formás kiscsaj. Az évek során ez a vonzalom egyre csak erősödött bennem, míg a harmadik gimnazista tanév előtt nyáron randira hívtam. Azonnal igent mondott. Még találkoztunk párszor a nyáron és a következő tanévet már egy párként kezdtük. Azóta is szilárdan kitartunk egymás mellett. Vitáink ugyan vannak, de ezeket sosem hagyjuk annyira elmérgesedni, hogy akár csak a legkisebb mértékben is megbántsuk egymást.
A pizzázó eredetileg szívem hölgyének gyerekkori álma volt. Én mérnök szerettem volna lenni mint apu. Gépészmérnök. Keményen tanultam már a gimiben is, de aztán jött a NŐ és hagytam a fenébe az egészet. Na persze szépen leérettségiztem, de nem is jelentkeztem egyetemre. Inkább belevágtunk ebbe a vállalkozásba. Mostanra már egyáltalán nem akarok mérnök lenni.
Viszont főzni nagyon szeretek. Ez már a gimnázium előtt is így volt, ezért is hajlottam oly könnyen rá, hogy feladjam a logarlécet a fakanálért. Jól döntöttem. Nem vagyok egy világhírű szakács de eddig még senki nem panaszkodott a kosztra amit én tettem elé.
+ Na jó ez így nem igaz. Szegény marhapörköltet amit még Eric tizenötödik születésnapján akartam az asztalra tenni, igen borzalmasra csináltam. +
Főzés közben valamin alaposan elgondolkodtam és mindig elfelejtettem, hogy már megsóztam az ételt. Kb hússzor mentem oda a fazékhoz a sóval a kezemben és tettem fel a kérdést: "Megsóztam vagy csak meg akartam sózni?" Végül egy vállrándítás kíséretében mindig újra megszórtam egy adaggal. Az tűnt fel, hogy már félig sincs a kilós kiszerelésű sós zacskó, pedig amikor elkezdem a pörköltöt, akkor még tele volt. Azon a napon, a születésnapi ebéd vajas kenyér volt parizerrel meg teával. Mert nem csak a pörköltöt de a levest is ugyan így elintéztem. Eric nem neheztelt érte.
Ő az öcsém, és meg van az a jó tulajdonsága, hogy nem veszi a szívére a dolgokat. Három éves voltam amikor született és akkor bizony nagyon utáltam. Az addigi egykeségem megszűnt és osztoznom kellett a szüleimen egy ordító vakarccsal. Az évek során ez a vakarcs az egyik legjobb barátommá nőtte ki magát, akivel mindig számíthattunk egymásra. Nem voltunk elválaszthatatlan, sülve-főve együtt lógó fivérek, de ha volt valami gondom, általában neki mondtam el először és ez visszafele is így működött. Az anyám ügyvéd, az apám mérnök és mindketten elég elfoglaltak voltak. Persze nem voltak vasárnapi szülők és egyáltalán nem voltunk elhanyagolva. Sőt. Sokat foglalkoztak velünk. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut a jelenet, ahogy a hat éves öcsém anyu hátán lovagol, én apu hátán és mint két lovag, összetekert újságpapírral kardozunk. Na persze a nevelés sem maradt el, nem egy pofont kaptam jóapámtól mire leszoktam a feleselésről. A főzés szeretetét és művészetét pedig anyu keze alatt sajátítottam el. Na persze az után az ominózus születésnap után gyakran megkérdezték tőlem, hogy megsóztam e az ételt.
A másik, amit apu mostanában egyre gyakrabban kérdez, hogy miért nem veszem már el Brigittet. Ezt viszont nem cukkolásként kérdezi. Én pedig rendre azt válaszolom, hogy nem tudom. Valahog még nem jött ki rá a lépés, hogy megkérjem a kezét. Ismerem a szüleit és ők is engem, örülnek ennek a kapcsolatnak. De folyton volt valami. Az üzlet megnyitása, kibővítése, vagy épp Kirsten születése.
Kirsten a húgom. Most három éves. Elég késői gyerek, anyuéknak már inkább unoka kellene. De a kis hercegnőnek nagyon jó dolga van. Eric már most tanítja karatézni én meg főzni. Eric ugyan is fekete öves keratés. Nyolc évesen kezdte mert tetszett neki a sok csihi-puhi a tv-ben. Én zongorázni tudok. Meg sakkozni. Utóbbit aputól tanultam, és bár állandóan kikaptam benne, nem adtam fel és mostnra már eljutottam odáig, hogy egyszer bemattoltam apunak. Nem vagyok ám rossz sakkos, városi bajnok is voltam. De apu ebben a sportban nem az én súlycsoportom. A zongorázást egy tanárom szerettette meg velem. Az énektanárnőm, gimiben. Délutánonként gyakran bent maradtam a suliban és a tanárnő türelmesen tanítgatott. Mire leérettségiztem, már bármit el tudtam játszani kottából és a kedvenc számaim fejből is mentek. De érettségi óta nem ültem zongoránál. Talán venni kellene majd egyet.
Sokkal romantikusabbá teheti majd az estét amikor megkérem életem szerelmének kezét. Ezért vagyok most fent ugyan is. Azon gondolkodom amit apu már oly sokszor mondott és ami nekem is egyre gyakrabban ötlik eszembe. A lánykérés. Brigittevel akarom leélni az életem, ebben tántoríthatatlanul bizonyos vagyok.
Azzal az elhatározással alszom el, hogy még a héten megveszem a gyűrűket.
Igazam volt az éjjel, ez a nap tényleg pokoli hosszú lesz. Négy óra alvás után csörög az ébresztő óra és megkezdődik az a bizonyos reggeli rutin. Aztán irány a pizzázó. Eddig még oké lenne, de délelőtt jön a postás és hoz egy levelet benne az adóhivatal fizetési felszólításával. Nem kis összegről van szó. Ez igen meglepő, mert semmiféle adóhátralékunk nincs és nem is volt soha. Így Brigitte bemegy a hivatalba megnézni mi van. Tizenegy körül telefonál, hogy el lett cseszve valami könyvelés, és két évre visszamenőleg össze kell szednünk minden papírt, és el kell számolnunk. Mivel ez eltart egy napig, így rám marad a heti beszerzési lista összeállítása. Elég munkát ad nekem vendégek és a telefonos, internetes rendelések összeállítása, az alkalmazottak munkájának koordinálása. Most, hogy még ez a lista is rám hárul, azt sem tudom hol áll a fejem. Egyáltalán nem csodálom,hogy este tíz lesz mire végzek a lista összeállításával. Már csak Eric van itt. Már ő is leérettségizett és most épp egy szabad évet tölt boldog semmittevésben az orvosi egyetem előtt. Így őt is behívtam, hogy segítsen nekem. Dolgozott már itt két hetet kuktaként mikor az egyik kukta lebetegedett, így jól elboldogult ma. Már zárnám be a boltot, hogy menjünk végre haza, mikor befut egy hívás. Elég nagy megrendelés. Én meg presztízsből elfogadom és kisütöm amit kell. De kivinni már nincs erőm, mindjárt elalszom itt állva. Az öcsémre hátékázom a dolgot, cserébe megtarthatja a pénzt. Ő rááll, mert tudja, milyen keveset aludtam mára virradóra. Elindul a megadott címre és többé nem jön haza.
Mindez November hetedikén történt. Ma tizennyolcadika van. Eric még írt nekem egy sms-t, hogy a megrendelő egy gyerekkori barátja, akinek Dexter a beceneve, és épp házibuli van náluk ő meg meg ott marad. Dextert én is ismertem, jó srác. Később ő is és a házibulin résztvevő összes személy egybehangzóan állította, hogy Eric még hajnalban eljött a buliból. A rendőrök összerakták, hogy az öcsém a kisbusszal elindult hazafelé, de egy fa rádőlt az útra és emiatt Ericnek le kellett térnie az útról és eltévedt. Nem volt nehéz dolguk, mert pillanatok alatt megtalálták az ominózus fát, és a kisbuszt is. Utóbbiból több gázolaj hiányzott mint ami indokolt lett volna. Ez és a vihar által kitépett fa egyértelműsíti Eric eltévedését. Különben sem volt ismerős azon a környéken és ilyen helyeken hajlamos eltévedni, pláne az éjszaka közepén, holtfáradtan. Ráadásul nyolcadikán reggel havas eső esett és az úgy elmosott minden nyomot, hogy még a kereső kutyák orra sem talált semmit. Azt tuti, hogy Eric azért szállt ki a járgányból, hogy megkérdezze hol van. Azonban a környéken mindenki aludt, senki nem látott, nem hallott semmit. Nem tudjuk merre ment Eric a kocsitól. Megvan a kocsi, megvan a kidőlt fa, megvan a sztori egy része, de az öcsém nincs meg. A rendőrök megakadtak és nem haladnak sehova. Én meg verem a fejem a falba, hogy miért voltam olyan idióta, hogy elfogadtam a megrendelést és ha már elfogadtam miért nem vittem ki én. Persze senki nem hibáztat, nem okol. Dexter meg van róla győződve, hogy az egész az ő hibája, nem kellett volna elengednie az öcsémet a buliból hajnalban. De én tudom, hogy én csesztem el a dolgot. Naponta kijárok a környékre ahol a buszt megtalálták. Most először pedig bemegyek abba a boltba is ami előtt a kocsi leparkolt. Csak régiségeket találok ott, semmi nem utal Eric ittjártára. Elkeseredett próbálkozásként benézek valami fátyol mögé is. Még látom, hogy egy marhanagy város makettja van mögötte, még van pár pillanatom eszembe vésni a makett elrendezését, alaprajzát, aztán elsötétül a világ.
Külső tulajdonságok:
Régi tulajdonságok: Barna szemű, fekete hajú, százhetvenhét centi magas átlagos testalkatú srác. Az arca
hosszúkás, határozott arcéllel. Összességében jóképű fiatalember.
Új tulajdonságok: A külseje már csak nagy vonalakban emberi. A végtagok száma és helyzete stimmel, és a fiziológiájának alapjai is megegyeznek az emberi fiziológia alapkoncepciójával. De mint a fenti képről látható, hogy igen sokat változott. Semmi nem maradt meg a régi énjéből. Megnőtt. Új teste 227 centi magas és nagyon kigyúrt. Az ereje is ennek megfelelő. Eltűnt a haja és a szeme is sárgás, egyáltalán nem emberi a pillantása. A hangja sokat mélyült és ércesedett. Mélyebb hangja van mint bármely embernek a történelemben. De ezen a hangon is képes megnyugtatni valakit, ha épp úgy hozza a sors.
Belső tulajdonságok: A zord külső közönyös belsőt takar. Talán azért is nőtt ekkorára, hogy elférjen benne az összes közönye. Nem irgalmas szamaritánus, ha nem fűződik hozzá érdeke. akkor csak igen hosszas könyörgés után segít valakin. Ugyan akkor nem kötekedő, élni és élni hagyni típus. Viszont hirtelen haragú ha felingerlik könnyen eljár a keze. Fajával ellentétben ő nem fél senkitől és semmitől. A fátyol előtt is megvolt a megfelelő önbizalma, és az új teste elég alapot ad neki arra, hogy ne féljen. Nem elbizakodott, mert soha semmiféle harcművészetet nem tanult így csak az erejében bízhat a harcban. Méretei mellett legnagyobb erőssége a találékonyság. Nem egy elveszett lény. Elég zárkózott, így akár kivel nem áll szóba, mert rendkívül gyanakvó természet.
Kedvencek: Szeret csavarogni a civilizációtól távol. Szeret vadászni és sakkozni. Ha lenne egy a méretéhez igazodó zongora valahol, azt is szívesen megszólaltatná.
Életcélja: Teljesen bizonyos benne, hogy az öccse is ide került. Ezért az első és legfontosabb prioritása megtalálni Ericet. Másodsorban szeretne valahogy visszaalakulni a régi testébe és visszamenni Brigittehez, de túl pesszimista ahhoz, hogy higgyen ennek lehetségességében, így erre nem fordít túl nagy energiát.
Kiemelkedő tulajdonság:
- Találékonyság: 0P
- Zongorázás: 0P
- Főzés: 0P
- Vasbőr: 3 P
- Termetesség: 2p => Erő: 0P és Kitartás: 0P
Elkölthető pontok: 5P
Elköltött pontok: 5P
Áthozott dolgok: Semmi. Egy képnek örülne Brigitteről, de a fátyol még azt a tárcájában őrzött becses kis igazolványképet is elvette. Egy szál ágyékkötőben érkezett.
Fő karakter: Kyron Vorm.
