Karakter régi neve: Heather Mystic
Karakter új neve: Lynarin Seeragic
Kora: 17
Nem: Nő
Születési hely: York Anglia
Születési időpont: 1993 június 6.
Fátyolos város: London
Faj: Sidhe / Vámpír
Egy egészen érdekes napon június hatodikán láttam meg a napvilágot... Mármint amennyire napvilágnak lehet nevezni az alkonyi homályt. Anyát sokat faggattam mivel megszállottja voltam az efféle butaságoknak, ő pedig szívesen elmondta, hogy abban a pillanatban születtem, amikor a Nap lebukott a látóhatár mögé... És engem követett olyan öt perces késéssel az én édes kicsi húgom Georgina. Azt hiszem ő volt az, aki legközelebb állt hozzám egész életemben. Anyánk méhén is osztoztunk, összetartoztunk, akár az éjszaka és a nappal. Annak ellenére, hogy egypetéjű ikrek voltunk belsőre jobban nem is különbözhettünk volna egymástól. Georgina mindig is a racionális ésszerű ember volt, mg én, talán a rengeteg könyv miatt, amiket szinte befaltam hajlamos voltam kissé romantikusnak vagy fantasztikusnak tekinteni a világot, mintha ez is csak egy mese lenne.
Jó példa az is, hogy ő hogyan tekintett arra, amikor apánk két éves korunkba ott hagyott minket és hogyan tekintettem rá én. Persze nem akkor, elvégre egy kétéves gyermek még nem igazán fogja fel az ilyesmit, de később komoly vitáink voltak erről, persze még gyermekként. Georgina már úgy öt évesen bizonygatta, hogy apa nem fog visszajönni, itt hagyta anyát és minket is, mert túl nehezen kezelhetőek voltunk. Én persze váltig állítottam, hogy apa csodálatos dolgokat ment feltalálni és sárkányokkal, meg manókkal fog visszatérni, meg varázslatos tárgyakkal, amiket ő talált fel. Nos a húgocskámnak, annak a drága kis realistának lett igaza, apa soha többé nem jött haza. Az élet nem egy tündérmese, legalábbis akkor még nem az volt...
Ami emlékem van apáról, az képekről származik, meg az illata. Nem tudom miért, vagy hogy lehetséges-e ez egyáltalán de az illata tisztán benne van az orromba még mindig.
A kúriában, ahol laktunk mindig rengeteget fogócskáztunk és játszottunk a húgommal, habár anyánk gyakran leszidott minket, hogy legyünk óvatosabbak, mert a kastély már elég romos és lepukkant volt. Anya egy régi nemesi családból származott, és hiába fogyott el minden pénze azért minket mindig úgy nevelt, mintha igazi gazdag nemesek lennénk. Anya egész jól keresett, de egy ekkora ház eltartásához sajnos nem volt elég egy asszony keresete. Nem voltunk szegények, azt nem mondanám, inkább afféle lecsúszott nemesek, akik a fényes múlt illúziójába kapaszkodtak, főleg anya.
Igazi felüdülést jelentett, amikor John bácsi megjelent a kúriában és játszott velünk mesélt, vagy néha elvitt minket különleges helyekre. Ilyen alkalom volt az is, amikor hatodik születésnapunkra elvitt minket a cirkuszba. Olyan csodálatos élmény volt, hogy máig nem felejtem el! Teljesen magával ragadott a pompa és a csillogás, és még az én kis realista húgocskám is szerelmes lett a cirkuszba. Kissé ellógtunk John bácsi mellől és találkoztunk az előadás után egy csodaszép balerinával is, aki még kedves is volt. Nem tudom, hogy megnyertük-e, de felajánlotta, hogy szívesen tanítana két ilyen csodaszép kislányt. Ezt amikor otthon elmondtuk anya persze kiakadt és hallani sem akart róla, hogy az ő lányai efféle ostobaságot csináljanak.
Az iskolát nem annyira szerettem. Nem voltam egy rossz tanuló, de túlságosan jó sem, mert nem nagyon érdekelt a tanulás, sokkal jobban szerettem olvasni, mint tanulni. Nem készültem semminek, nem voltak nagyon céljaim, csak olvasni és írni szerettem, más nagyon nem érdekelt. Még a biológia vonzotta a figyelmem néha, mert apa is biológus és kutató volt, és néha feltámadt bennem, hogy a nyomdokaiba lépjek, de erről igen hamar lehetettem mindig, amikor találtam egy-egy jó könyvet.
Volt egy afféle lázadó korszakom is, ami abban mutatkozott meg, hogy egyszer, amikor nagyon megharagudtam anyára elmentem, hogy egy sárkányt tetováltassak a hátamra. Gina végig le akart beszélni róla, de azért velem jött, mert „mégsem mehettem egyedül”, ahogy mondta, még akkor sem, ha „ilyen őrültségeken jár a fejem folyton”. Szóval rákerült egy gyönyörű sárkány a lapockámra, ami miatt anya hetekig tajtékzott, én pedig élveztem, leszámítva a tetoválás húzódását.
Részemről borzalmas volt az énekhangom, ezt még hozzá kell tenni, rajzolni viszont elég jó tudok, legalábbis mindenki ezt mondta.
Leginkább hosszú sétákat szerettem tenni a kúria körül, vagy gyakran eljártam uszodába, esetleg a húgommal vitatkoztam valami butaságon. Vagy hallgattam anya véget nem érő szónoklatait, amikkel persze két perc múlva már nem is törődtem. Meg persze lovagoltam is. Ez volt az egyetlen olyan sport, amit anya is kedvelt, mert végre „méltó volt” hozzánk. Ennek ellenére szerettem, pedig többnyire nem voltam jóban az olyan dolgokkal, amik anyától származtak.
Belépés a fátyolba"
Ginával éppen a nagymamánkhoz tartottunk, de mivel könyvesboltról könyvesboltba rángattam a testvérem, sikeresen eltévedtünk. Már fogalmunk sem volt, merre vagyunk, amikor megláttuk Anne nagyi régiségboltjára. Bementünk útbaigazítást kérni, de szinte azonnal megláttuk a fátylat és nem bírtam kíváncsi természetemmel, muszáj volt megnéznem azt a furcsa kis makettet, amit odabent láttam.
Éreztem, ahogy darabjaimra szakadok szét, ahogy egy óriási valami elsőként nyel el magába... Mivel a fátyolt mi használtuk először, így nem pontosan egy fajba tartozunk. Egyszerre fekete sidhe és vámpír vagyok, mind a kettőnek néhány előnyével és bizonyos hátrányaival.
Amikor átjutottunk éreztem a nyakamban az összekapaszkodó sárkányokat formázó obszidiánmedált, ami platinaláncon függött a nyakamban és szinte csak ez hitette el velem, hogy ez a valóság.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Csinos, habár inkább afféle átlagos lány volt. Nem az az elképesztő szépség, aki ha szembe jön veled az utcán, akkor átmehet rajtad egy autó úgy bámulod, viszont nem is csúnya. Átlagnál egy kicsit magasabb, hosszú egyenesszálú fekete hajjal és szép sötétkék szemekkel.
- Mostani tulajdonságok: A haja még hosszabb lett és ezerszínű barna hullámokban omlott végig a hátán. Olyan volt, akár az őszi erd, a levelek vörösesbarnája, és sötét fakérgek színe.
A szeme is megváltozott, ezüstszínű lett és az írisze mintha ezernyi apró halpikkelyből állt volna, amik mind ezüstös fénnyel ragyogtak. Ha azonban a vámpír énje előtört, a szemének piciny pikkelyei vörösre váltottak, akár a frissen kiontott vér. Magasabb lett és kecses akár minden sidhe. A bőre fehér lett, akár az elomló holdfény, szinte természetellenesen sápadt.
Belső tulajdonságok:
Régen kedves, kissé visszahúzódó lány volt, aki szívesebben élt egy kitalált világban, mint egy valódiban. Már akkor is gyakran lázadozott, de a fátylon átkerülés erősen megváltoztatta. Az új világ a kegyetlen szerep és környezet amibe került, szinte minden érzelmet kiölt a szívéből. Ölnie kellett, vagy meghalt, innia kellett, mert hajtotta a szomjúság. Egy viszonylag átlagos kissé elvarázsolt és talán egy picit lázadó szellemű lányból így lett véreskezű uralkodó és érzelemmentes gyilkos. A magány most gyakran még erősebben kínozza, mint otthon, hiszen itt sem lelt megértést senkiben, itt is idegen és különös.
Kedvencek: Imád mindenféle fantasztikus történetet, rajzolni is szeret, vagy nagyokat sétálni és lovagolni, csokoládét enni vagy inni, esetleg jókat beszélgetni, meg nevetni... Legalábbis Heather szerette ezeket. Az Árnyak és Vizek Királynője igazából nem szeret semmit, talán csak a vér ízét a nyelvén és a Tündérdombot, vagy azt, ha engedelmeskednek neki.
Életcélja: Hatalomra törni és bebiztosítani a helyzetét az új világban. És barátokat találni, olyanokat akikben feltétel nélkül megbízhat, ha képes még ilyenre.
Egyéb: -
Sidhe:
- Árnyak uralma;
- Elementaritás 3p;
Vámpír:
- Bájolás 2p;
- Varázsszem 1p;
Főkarakter: Én vagyok a Főkarakter.
Rólam: Aki nem ismer, az majd megismer.
Meghívott: Engem?
