Lélek-szilánk

[Arich]

Hallgatom az elszórtan szemerkélő eső csendes dobolását a járőrkocsi ablakán. Kitekintve látom a sötétben világító lámpákat, ahogy elsuhannak mellettünk. Tudom, hiszen épp a fülem hallatára adták le a kommon, hogy visznek a Rendészeti Központba, onnan fognak visszaszállítani a Csendes Rév gyógyászati központba. Jót derülök magamban az emléken, ahogy felrémlik előttem a ribillió, aminek a közepén sikerült onnan meglógnom. Azt a kergetőzést, amíg élek, nem felejtem el. Mosolyodok el látványosan, de nem, nem szólok egy szót sem. Nem adom meg Nekik azt az örömet. Úgyis tudnak mindent rólam. Idegösszeomlás. Durr, csendes puffanással hullanak a szavak a doki szájából, mintha csak valami ultrafontos papírra ütnének ódivatú stemplit. Egy csaj miatt. Cinkos, kárörvendő kacsintások az ápolók, fehérbe öltözött fegyőreim között. Rohadékok. Kívánom, veletek is így szakítson életetek szerelme. Mindennek vége, ne keress. Szia. Aztán kész, ennyi. Hiába keresem, nem reagál. Se Kommon, se telefonon, se személyesen. Ha úgy alakul, letagadtatja magát. Sóhajtok. Majdcsak kiheverem.

- Ötvenkettes, ti vagytok legközelebb. Nézzetek rá, bejelentés érkezett illegális szintetizálóról. A cím…
- Rendben központ, ötvenkettes indul.

Kelletlen sóhaj elölről. Dupla küldés, dupla összegeznivaló. Hja, kemény a rendfenntartók élete. Jófiú vagyok kérem, nem lesz velem gond. Szépen csendben elleszek itt, bámulok kifelé az ablakon. Hagyom a rend őreit, tegyék csak a dolgukat. Együttműködő vagyok, kérem szépen. Kiszállnak, óvatosra veszik a figurát. Oldalról, rejtve kerülnek, így gyönyörű rálátásom nyílik a kis kalyibára, ahonnan fény és némi gagyi, zenének mondott valami, no meg persze lányok, pasik nevetgélése szűrődik ki. Pár másodperc után egy masszívan középkorú, elhanyagolt pasas keveredik elő, üveggel a kezében, egy szál trikóban, meg viseltes nadrágban. Kissé lemaradva kacarászva, jól-rosszul megjátszott kacérsággal évődő tizenéves leányzó követi, aki, ahogy a pasas a falnál a dolgát intézi, kézközelben maradva teszi magát neki. A fickó sem rest, mihelyst felszabadul egyik keze, jól megmarkolja a fenekét. Ekkor mutatja meg magát a kalyiba ajtajában a helyi májer, gusztustalan szürke zakócskába, violaszín ingbe bújt vézna kis görény, aki mögött, nem hiszek a szememnek!, szerelmem bukkan fel. A májer leveti magát a kunyhó mellett némán málladozó kanapéba, majd élveteg vigyorral figyeli, hogy a két leányzó elnyújtott, nem minden szenvedélytől mentes csókot vált. Szaporodó pulzussal figyelem a jelenetet, szörnyülködöm. Velem bezzeg sosem volt ilyen szenvedélyes! Nem mintha panaszra lett volna valaha is okom, de mindig is éreztem, visszafogja magát. Nem úgy a leányzóval… Biztosan bedrogozták. Haragom egyik pillanatról a másikra ébred a két jelenlévő pasi felé, akiknek láthatóan örömére szolgál, amit látnak.

Ki akarok jutni. Lázas sietséggel kutatom végig a jármű belsejét, majd örömködve veszem észre, bizony a vezérlést nem vették le a kiszálló járőrök. A miérten jottányit sem gondolkodom, csak előrehajolva megnyomom a gombot, ami az ajtómat egy hang nélkül nyitja.

Csendben, mint valami némán rebbenő őrangyal osonok közelebb, hát jól látom kedvesemet, ahogy a nekem tartogatott bűbájos mosollyal fordul a kis görény felé, mikor az megoldja nadrágját. A felhangzó felszólítás

- A hat MŁ-omért cuppanj rám, kicsim!

és a pasasra tátott szájjal hajló párom látványa mozgásra sarkall. Gyomorból jövő, csendes mordulással vetődöm rá a kettősre, egy mozdulattal taszítva el párom és markolva meg a kiscsávó nyakát. Két heves, gyors ütés és a kis gané ernyedten alél el alattam. Sikítozva, hitetlenkedve hőköl hátra a másik kettő, kinek kinek vérmérséklete szerint, majd az idősebb pasas – szemem sarkából érzékelem – igyekszik felszívódni, eltűnni az estében.

- A hős lovag…

Kacarászik bágyadtan heverészve párom, ahogy győzelmem biztos tudatában fordulok felé, igyekezvén meggyőződni, nem történ komolyabb baja.

- A lúzer, hős lovag, aki jön és megment, ha baj van.

Kacarászik még mindig s noha hajlamos lennék a drog számlájára írni, ezúttal érzem, nagyon is szívéből beszél. Többször beszéltünk róla, rajtam ragadt eltüntethetetlenül a nagy BALEK felirat. Tisztességes pasi, szerető szívvel védelemre szoruló nőt keres. A nők pedig jönnek, különösen akiknek zűrös a háttere.

- Ezért szerettem veled lenni…
Kacarászik ismét, bennem pedig lassan gyúl ki a felismerés fénye.

- Ez… Innen volt pénzed…
Hebegek, ő pedig csendesen kéjelegve mosolyog. A barátnőiddel találkozol… Rémlik fel előttem több hívás, és cetli, ami a közös programjainkat helyezte máskorra.
- És Kaleb…?
Kérdem, s újra gyomromba mar a keserűség, ahogy eszembe jut, AZT a vonzalmat nem tudta rejtegetni előlem, s az vezetett szakításunkhoz is.

- Igen.
Vigyorog az arcomba, majd keze félreérthetetlen mozdulattal siklik hasára.
- Nem maradhattam veled tovább. Terhes vagyok tőle.

Ez… Na, ez az utolsó csepp. Velem, tőlem miért nem?! Szívom be a levegőt, majd ahogy ordítva távozik belőlem, az indulat eluralkodik rajtam. Belemarkolok gyönyörű hajába, amibe annyiszor temetkeztem, amit annyira imádtam s irgalmatlan mód megcibálom. Ő csak mosolyogva figyeli, mit teszek, mintha még tetszene is neki, hogy végre indulatot lát rajtam. Mire nyakára szoruló kézzel, püfölném szét még mindig vigyorgó fejét a kanapé karfáján, már ketten is rajtam vannak és cibálnak le róla. A rend bátor őrei bezzeg elbírnak egy szegény gyogyóssal…


Hangosan zakatoló szívvel, egy mozdulattal ülök fel fektemből, az élmény hatására még hangosan levegő után kapkodok. Aztán, ahogy szépen lassan magamhoz térve eloszlik az álom köde, a szokott pangássá csillapul vérem áramlása, s légszomjam is megszűnik. Szép lassan ismét eluralkodik rajtam szokott, hűvös hullanyugalmam, ahogy konstatálom, az egész tényleg csak egy álom volt, egy másik lélek nyűgje. Szolid sajnálatot érzek gazdája, a tegnap este utolsó csepp vérét is átadó Kehely iránt, de aztán megnyugtatom magam. Ennyi szenvedés után csak örömöt talált a Katedrálisban, pláne az én kezeim között. Mindig gondosan figyelek rá, hogy akinek vérét veszem, boldog legyen. Talán ezért is jött hozzám felajánlani magát… Első férfi Kelyhem. Első áldozatom. Mostantól, ahogy Valentina mondaná, nem vagyok többé Fióka. Vége a gyermekkoromnak.