Az alábbi történet ugyan se nem hosszú, se nem valami tartalmas, de egy nagyon fontos esemény Neferadynee egyik életéből, melyet Idoneaként az ötszázas évek elején Winchesterben élt. Ezek az események később döntő szerepet játszottak Nin-Gelal életében, aki az angyal démonlelke volt több századon keresztül.
Avagy Neferadynee előző életének borzalmai
(részlet)
Idonea -- Nin-Gelal
Hallottam az ĂşrnĹ‘m sikĂtását a titkos ajtĂłn tĂşlrĂłl. A közelĂ©ben aludtam, mint mindig, hogyha szĂĽksĂ©ge van rám, azonnal a szolgálatára legyek. Imádtam Adrienát, akivel egyĂĽtt szinte egyĂĽtt nevelkedtem, Ă©rte bármit megtettem volna – nem volt kĂ©tsĂ©ges, hogy ebben a pillanatban mint valami Ĺ‘rĂĽlt, Ăşgy rontottam be a lakosztályába.
A lány, aki nálam csak két holddal volt fiatalabb, és még valóban gyermek volt, az ágyán feküdt. Aranyhaja szétterült a finom anyagon, de egy kéz ragadt meg benne.
Úrnőmön egy férfi terpeszkedett, egy öreg, rusnya ember, akit persze azonnal megismertem.
Winchester lordja, Aetherlric.
Adriena apja.
A fĂ©rfi rĂ©szeg volt, ez nem kĂ©tsĂ©ges. Már a szolgaajtĂłn belĂ©pve megĂ©reztem a bűzt. És hallottam ĂşrnĹ‘m kĂ©tsĂ©gbeesett könyörgĂ©sĂ©t. A lord lefogta a gyermeket, Ă©s az hiába prĂłbálkozott, nem tudott kiszabadulni szorĂtásábĂłl.
Aetherlric Ă©szrevett, látta, hogy cselekvĂ©sre szántam magam. MĂ©gis megparancsolta, hogy mozdulatlan legyek, miközben Ĺ‘ a lánya szoknyája alatt matatott. Azt mondta, megöleti a családomat, ha errĹ‘l bárkinek egy szĂłt is szĂłlok, vagy segĂteni prĂłbálok az ĂşrnĹ‘mön.
Ott kellett maradnom a szobában.
Végig kellett néznem, ahogy halálra erőszakolja a saját gyermekét.
Adrienának sohasem nyĂlhatott ki a virága.
Megszakadt a szĂvem.
Miután végzett vele, felém fordult. Már józan volt, de tekintetében valami őrült tűz lobogott. Ott állt előttem, mint valami kiéhezett sakál. Rám nézett, és én tudtam, hogy most én következem. Lehet, hogy nem ma, lehet, hogy nem is holnap, de én következem. Csurogtak a könnyek az arcomon.
Tizennégy éves voltam akkor – házasodni való korba léptem. Peryrhez mentem hozzá, de a nászéjszakámat nem vele töltöttem.
Azon az estĂ©n meghaltam egy kicsit Aetherlric undorĂtĂł kezei közt.
És aztán minden egyes estĂ©n, amit vele kellett eltöltenem, amĂg huszonegy Ă©vesen nem bĂrtam tovább, Ă©s felakasztottam magam.