Gyalázat

[Neferadynee]

Az alábbi történet ugyan se nem hosszú, se nem valami tartalmas, de egy nagyon fontos esemény Neferadynee egyik életéből, melyet Idoneaként az ötszázas évek elején Winchesterben élt. Ezek az események később döntő szerepet játszottak Nin-Gelal életében, aki az angyal démonlelke volt több századon keresztül.

Gyalázat
Avagy Neferadynee előző életének borzalmai
(részlet)
Idonea -- Nin-Gelal

Hallottam az úrnőm sikítását a titkos ajtón túlról. A közelében aludtam, mint mindig, hogyha szüksége van rám, azonnal a szolgálatára legyek. Imádtam Adrienát, akivel együtt szinte együtt nevelkedtem, érte bármit megtettem volna – nem volt kétséges, hogy ebben a pillanatban mint valami őrült, úgy rontottam be a lakosztályába.

A lány, aki nálam csak két holddal volt fiatalabb, és még valóban gyermek volt, az ágyán feküdt. Aranyhaja szétterült a finom anyagon, de egy kéz ragadt meg benne.

Úrnőmön egy férfi terpeszkedett, egy öreg, rusnya ember, akit persze azonnal megismertem.

Winchester lordja, Aetherlric.

Adriena apja.

A férfi részeg volt, ez nem kétséges. Már a szolgaajtón belépve megéreztem a bűzt. És hallottam úrnőm kétségbeesett könyörgését. A lord lefogta a gyermeket, és az hiába próbálkozott, nem tudott kiszabadulni szorításából.

Aetherlric észrevett, látta, hogy cselekvésre szántam magam. Mégis megparancsolta, hogy mozdulatlan legyek, miközben ő a lánya szoknyája alatt matatott. Azt mondta, megöleti a családomat, ha erről bárkinek egy szót is szólok, vagy segíteni próbálok az úrnőmön.

Ott kellett maradnom a szobában.

Végig kellett néznem, ahogy halálra erőszakolja a saját gyermekét.

Adrienának sohasem nyílhatott ki a virága.

Megszakadt a szívem.

Miután végzett vele, felém fordult. Már józan volt, de tekintetében valami őrült tűz lobogott. Ott állt előttem, mint valami kiéhezett sakál. Rám nézett, és én tudtam, hogy most én következem. Lehet, hogy nem ma, lehet, hogy nem is holnap, de én következem. Csurogtak a könnyek az arcomon.

Tizennégy éves voltam akkor – házasodni való korba léptem. Peryrhez mentem hozzá, de a nászéjszakámat nem vele töltöttem.

Azon az estén meghaltam egy kicsit Aetherlric undorító kezei közt.

És aztán minden egyes estén, amit vele kellett eltöltenem, amíg huszonegy évesen nem bírtam tovább, és felakasztottam magam.