Tik-tak...
Általános
Karakter neve: Eoryann Qaeriss
Kora: 335 év, látszólag 22-25 között
Nem: Nő
Születési hely: Tündérdombok
Születési időpont: 2565. január 11.
Faj: Arany Sidhe
Az, hogy miért vagyok a földön, már nem titok előttem. Azért születtem, hogy erre a kérdésre keressem a választ. És egyáltalán nem vagyok türelmetlen, vagy elkeseredett, amiért nem tudok még válaszolni. Danu halhatatlan gyermeke vagyok, az idő csak nekem dolgozik.
Világéletemben a Tündérdombokban laktam, de bevallom őszintén, egészen a századik születésnapomig alig érintkeztem a társaimmal. Már gyermekkoromban is a miértek foglalkoztattak, ezért hogyha tehettem, különböző könyveket bújtam, a természetet jártam, a csillagokat firtattam.
Stybelia és Delendlor
Anyám és testvéreim, Delendlor és Stybelia nehezen tűrték meg furcsa természetem. Bátyám és nővérem sokszor próbált meg visszatartani a tanulástól, bár lehet, hogy csak féltékenyek voltak rám. Alapvetően szerettük egymást, de mindig ott volt közöttünk az a bizonyos határvonal, ami mintha idegenekké tett volna minket. Bár a család állt mindenek fölött.
A Dombnak lévő kis lakosztályból tehát száz éves koromig csak akkor léptem ki, hogyha muszáj volt. Aztán rádöbbentem arra, hogy a Sorsról addig semmit sem fogok igazán tudni, amíg nem látom másokét. Az emberek egyszerű teremtések, csak a hatalom érdekli őket, tehát kísérletezéseimet a halandókkal kezdtem. Sajnálatos módon ez pont a Tíz Város Szövetségének megalakulása után történt, így a városba tömörülések miatt nehezebben tudtam megfigyelni egy átlagos paraszt mindennapjait, de hát végül is vérbeli tudós lévén hipp-hopp megoldottam a problémát.
A halandók tényleg nevetséges népek. Kacagnom kell rajtuk, valahányszor csak találkozunk. És hogy mennyit képesek hazudni! Ám engem nem verhetnek át! Lehetetlen. Mindig is megéreztem, ha valaki hazudott nekem. Ez a véremben volt. A hozzáférés egy magasabb értelemhez. Ezért is véltem mindig is úgy, hogy művelnem kell magam - hogy ez a magasabb értelem is elégetett legyen, ezáltal elérhető is.
H'Sekiratban elnyomtam a mágiámat, és egyszerű halandóként igyekeztem létezni. A halandók féltek, féltek a felbukkant hatalmasságoktól. Én csak kacagtam rajtuk. Ott voltam előttük száz évnyi tapasztalattal, mégsem találtak veszélyesnek. Talán megtévesztő kedvességemet okolhatnám emiatt. Mégis, engem nem vett észre senki. Pedig a legerősebb hatalom nem a fizikumban rejlik. A legerősebb hatalom a Tudás maga.
Ötven évet arra pazaroltam, hogy az embereket tanulmányozzam. Mind fizikailag, mind lelkileg, mind pedig gondolkodásmódilag. Gyakorlatilag ezzel ki is végeztem őket - a szó minden értelmében. Dalolászva tértem vissza H'Sekiratból a Dombokba (ahol természetesen a politikai helyzetről is folyamatosan tájékozódtam, így otthon testvéreimmel pontosan át tudtam beszélni az információkat). Úgy érzem, itt az idő kicsit kifejtem családom és testvéreim múltját.
Míg Delendlor a tűzben lelt nyugalmat, és az őselemet kerítette hatalmába, addig nővérem az illúziók mesterévé vált. Igen, a családom a Nyár házához tartozott. És amíg bátyám a politikai játékokkal volt elfoglalva, nővéremet addig anyám javaslatára továbbadták egy férfiú mellé. Kegyetlen dolog egy nemesi házhoz tartozni, hiszen akkor a szabad akarat elvész. Kivéve az én esetemben. Én még szabad vagyok - egészen addig, amíg meg nem találják a szüleim a páromat. Persze, nálunk természetesen máshogy működnek a dolgok, mint a halandóknál. Nálunk a házasság különös fogalom, hiszen hosszú életünk miatt rengeteg partnert találhat az ember. Mégis, a házasságból születnek a sidhe gyermekek. Szégyen, hogy Stybelia még nem esett teherbe - ahogyan sok száz sidhe sem születésem után. Én vagyok az egyike a Fiataloknak.
Tehát míg a testvéreim élték saját életüket a párjukkal - legyen szó az isteni hatalmukról, vagy a házastársukról -, addig én is újra nyitottam a világ felé. És bár a halandók rettentően mulatságosak, és mindig meg tudnak lepni valamivel, most mégsem tudtak lekötni. Figyelmem egy férfi keltette fel a százhatvanadik születésnapom környékén, Atandar.
Atandar
Azok voltak a szép napok! A fagy ura és a tudás úrnője, az ősz és a tél egybe fonodása! Egyedüli problémánk csak a házunk ellentéte volt, hiszen egy fekete és egy arany sidhe különleges esetekben érintkezik egyedül. De nem érdekelt! Nem, nem lázadtam. Egyszerűen csak hagytam, hogy a tudásszomj átvegye fölöttem az irányítást. Mindent tudni akartam a téli szeretőmről, ráadásul a céljaim elérésében is tökéletes szerepet töltött be. Mámorosan indultam meg a vérfarkasok felé. Nem is tudom, végül milyen apropó okán választottam ki őket, de valami Bloosx felé vonzott. Persze, annak a hetven évnek a kétharmadát szántam a Hold városának tanulmányozására. A maradék időt szerelmemmel töltöttem, akinek kilétét még mindig titkoltam családom előtt.
A farkasokkal együtt természetesen a vámpírok is terítékre terültek. Ez a hetven év tehát gyakorlatilag három részre tagolódott: egy-egy a piócáknak és a kutyusoknak, egy pedig a férfi jellem kifürkészésére. Hát így lengettem a Danu áldotta napjaim azokban a békés időkben.
Aztán hirtelen minden megváltozott.
Épp hazafelé tartottam a vérszopóktól - akiket mellesleg a mai napig nem értek teljesen, egyszerűen nem fogom fel, hogy a démoni részük honnan származik -, amikor vadászok csaptak le rám. Óvatlan voltam, ostoba, és túlságosan is elmélyültem a gondolataimban. Mellesleg az én erőm egyáltalán nem a fizikai síkon mutatkozott meg, bár a rajtaütést előreláthattam volna.
Aurora Poliay
Szégyen és gyalázat, de egy Aurorának nevezett halandó karmai közé szorultam. Egyedül voltam, messze szeretett Dombomtól, gyöngén, összetörhetően. Aurora és csapata pillanatok alatt Vhinudratba hurcolt. Hiába harcoltam, hiába küzdöttem, a legmélyebb csarnokok egyikébe vittek, hogy ott aztán engem is a módszereim által megismerhessenek. Poliay volt azonban a hónapokban a főellenségem, sosem fogok megfeledkezni róla - a családja pedig rólam nem fog.
Vhinudratban összesen négy hónapot töltöttem. Nem tudom, miért nem öltek meg azon nyomban, bár valószínűleg én is olyan érdekes lehettem számukra, mint ők nekem. Zabolázatlan voltam. Teljesen kifordultam önmagamból. A legjobban mégis az fájt, hogy senki sem jött értem. Ekkor esküdtem bosszút saját családom ellen is - melyet természetesen nem kötöttem testvéreim orrára. Minél közelebb van az ellenség, annál jobb. Ezekre a pokoli hetekre nem vagyok hajlandó visszaemlékezni. Egyszerűen nem. Bárki, aki kérdez, csak egy üres szempárra talál ilyenkor. Egy üres szempárt, melyben a bosszú csendes lángja lobog.
Atandar jött el végül értem. Titokban, az éj leple alatt három testvérével együtt szálltak le az ember által teremtett pokol bugyrába, hogy kihozzanak onnan. Fogalmam sincs, hogy sikerült a mentőakció, semmi emlékem sincs arról az éjszakáról. Legközelebbi emlékem a reggeli napfény meggyötört testemen, amint szerelmem karjai közt ébredek.
Innentől fogva mindig ügyeltem rá, hogy legyen valaki a közelemben, aki feláldozza magát helyettem. Igen, jó pénzért tündér zsoldosokat tartottam. A fekete udvarból örömest szabadultak el. Egy tündér pici, és ha kellően le van fagyasztva, egyáltalán nem izeg-mozog. A Fagy Ura egy gyűrűt adományozott nekem, mellyel a kis csöppségekre tudtam faggyal hatni - de csakis a beleegyezésükkel. Bevallom, rettentően élveztem az uralmat felettük! És Aurora arca is végtelenül mulatságos volt, amikor ellátogatva újfent hozzá bő ruhámból egyszer csak jó ötven tündér rohamozta meg osztagával együtt - természetesen emberi méretben. Képzeljünk csak el egy kigyúrt, profi gyilkológépekből álló minihadsereget, amit hipp-hopp elővehet a sidhe.
Miután végeztem Aurorával - ez körülbelül három évvel a szabadulásom után lehetett, megpróbáltam felkutatni a családját is. Azonban meglepő jelenségre bukkantam. (Amit most nem írok le, mert az lelőné a poént a Poliay NJK-immal kapcsolatban, majd játéktéren feszegessük ezt a témát. - Mira) Lényeg a lényeg: az átkozott család egy része érinthetetlen volt, ám a klán maradék tagját néhány nap alatt lemészároltam egy férfi kivételével, akit elhurcoltam a Dombba.
Mindezeket ismerve már feltehetjük azt a kérdést: vajon tényleg az Arany Sidhék közé tartozom? Hiszen egyáltalán nem úgy viselkedek, mint nemzetségem többi tagja. A sidhe joggal gondolhatja, hogy szégyent hoztam a nemzetségre. A sidhe jogosan tagadhatna ki. De általában megfeledkezik egy nagyon fontos dologról: hogyha nem ismered a világot, akkor nem tudsz rá hatni. És ha nem találsz fogást rajta, nincs mivel leigáznod.
Nem ért túl sok sérelem ebben a röpke háromszáz évben a sidhe nép nagy részéhez képest. Nekem is megvoltak ugyan a harcaim, de apró csekélység volt ez csupán azokéhoz képest, akik látták, ahogyan elsorvad a birodalmuk.
Fogalmazzunk úgy, hogy különleges gondolkodásmódomat generációmnak köszönhettem. Én a Fiatalokhoz tartoztam. Hittem, hogy a Domb egyszer még kivirágzik, de addig is máshol kell menedéket találni. Danu mágiája foszlányosan ugyan, de jelen volt a világban. Mégis hiába küzdöttem, nem voltam képes elhozni a mi Szent Anyánk dicsőségét.
Hiába áldoztam fel azt a Poliay férfit. A benne lévő mágia nem volt elég Danu felszabadításához, ám az én bőrömbe örök jelet vésett.
Eihwaz
Az Eihwaz Danu üzenete volt. Jobb csuklómba véste, annak az átkozott rúnamágusnak utolsó leheletével. Kitartást és türelmet kért tőlem, és én ennek az akaratnak hódoltam be immáron szívem utolsó dobbanásáig.
Idestova harminc éve már, hogy újra visszatértem családi fészkünkbe végérvényesen. A rúnamágus nemzetségének tanulmányozása lesz a következő célom. Ám a külvilág lassan elhalványult körülöttem, és én újra könyvek és csillagok között töltöm végtelen napjaimat, minthogy nincs, ami kimozdítana onnan. Gondolkodni bárhol lehet, ám az én gondolataim megrohadnak, ahogy az őrület végigszáguld mérgezett ereimben.
Senkivel sem beszélek már. Évek óta egymagam rostokolok sötét barlangomban, hiszen undorodom mindentől, ami odakint les rám. Egyedüli maszkom a gúny és a megvetés, hiszen minden, amit egykoron ismerni akartam visszaröhögött rám.
Erőt kell vennem magamon, és újra kinyitni lélektükreimet a külvilág felé. Ám erre csak Danu képes, ő pedig messze jár éntőlem.
Külső tulajdonságok: Különleges, avarbarna hullámos haja keretezi hófehér, pirospozsgás bőrét. Mélybarna íriszei körül egy narancssárga, illetve egy arany csík fut, ezzel is jelét adva származásáról. Érdekesség, hogy a három sáv mérete hangulatával együtt változik, tehát vannak olyan pillanatok, amikor a narancs, van, amikor az arany, és van, amikor a mélybarna szín dominál nála - ilyenkor a másik kettő alig észrevehető. A hölgy magasabb az átlagnál, körülbelül 168 cm. Vékony, ám mégis rendelkezik a megfelelő helyeken kellő mennyiségű zsírpárnával, melyek teltté teszik idomait. Felettébb vonzó sidhéről beszélhetünk tehát.
Belső tulajdonságok: A meleg, barátságos külső kellemetlenül érzéktelen belsőt takar. Persze a sidhe ért a társalgás kifinomult művészetéhez, a kedves fenyegetésekhez, és minden egyéb bonyolult intrikai szószövéshez, és ilyenkor különösen kedves is tud lenni, de alapvető természete egy dologra van kicsiszolva: a tudományokra. Hideg és merev, hiszen a tanuláshoz kifinomult koncentráció kell. Érdeklődő, csak úgy szív magába mindent, de isten őrizz, hogy valakivel megossza tapasztalatait! Máskülönben hogyan tarthatná meg hatalmi pozícióját? Ha Eoryann nem akarja, semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni az arcáról, ám ha úgy hozza a sors, színészi játékkal (melyet bőven volt ideje tökéletesíteni) elbűvölhet akárkit. Ne légy az útjában, és akkor van esélyed túlélni... Ugyanis a szánalmas kis életed a tanulmányozás után már értéktelen, haszontalan. Tehát Te is az vagy. Az életcéljáért mindent képes föláldozni, és ha valami nem sikerül, akkor azt érzéketlen tombolással tudatja a világgal. Ilyenkor jobb nem a közelében lenni.
Kedvencek: A Tudás és a Tudomány Csarnokai (értsd: könyvtárak, adatbázisok, információhalmazok, stb). Meleg színek, őszi hangulatú ruhák és szövetek, hiszen az ősz után mindig a tél következik, ami pedig mindig valaminek a halálát jelenti általában. Tehát igen, az ősz a kedvenc évszaka. És a színei jól állnak neki. A természeten kívül imádja még a morbid dolgokat is, a kínzás hangjait, meg efféléket, hiszen így is választ találhat a másik természetének titkaira. Meg mindenféle egyéb titkokra is.
Életcélja: Választ kapni a létezés értelmére hosszútávon. Rövidtávon pedig megismerni minden faj tulajdonságait, tűrőképességeit, és hatalmi játszmáit.
Egyéb: -
- Kiemelkedő tulajdonság (kisugárzás, szépség) 0p;
- Kiemelkedő tulajdonság (gyors tanulás) 1p;
- Kiemelkedő tulajdonság (vizuális memória) 1p;
- Isteni hatalom: Hatodik Érzék (tűz) 2. szint;
- Türelem 2p;
- Kreatív mágia: Rejtés 1p;
6p/6p
Főkarakter: Alyara Nirois
Rólam: Ismertek már.
