//Maga a novella 1819 szó lett. Azaz versenyen kívül teszem fel. Talán egy különdíjat megér.
Hogy Megtörtént e IC, vagy sem, annak eldöntését a staffra bízom. //Életem első éjszakáját töltöttem Uclysse-ben. Ennek ellenére a saját ágyamban alhattam köszönhetően a Dombnak aki olyan szobát alkotott nekem, ahol igazán otthon érezhettem magam.
Békés alvásomat azonban a levegő zavarja meg. Folyadékszerűen megszilárdul és felveszi egy katona alakját. A sárkányháton való repülés meg az új képességeim után ez már nem lep meg, viszont Manó nem ébred fel a dologra. Na ez már meglep.
- Kryon Vorm, Életépítő. Velem kell jönnie.
+ Ki a fene ez? Alighanem Királynőm hívat, Lynarin akinek kb fél napja esküdtem hűséget. +
Furcsállom a dolgot de nem ellenkezem. Erre fehér fény villan és egy nagyon nagy és nagyon napfényes csarnokban találom magam.
- Üdvözlöm önöket. - Köszönt egy harmincas éveiben járó nő mielőtt egyáltalán pisloghatnék. Szigorú tekintete a mellettem álló még tőlem is két fejjel magasabb zöld lényre villan aki ebben a pillanatban materializálódik mellettem. A szörny szétnéz és tekintete rajtam állapodik meg mielőtt nagyon mély hangon és elég meglepetten megszólal.
- Erich? Végre, hogy megtaláltalak. Hogy nézel ki? Mi van a szemeid.... Sidhe lettél?
- Ismerjük egymást? - Kérdezem csodálkozva mert a fátyol előtti nevemet ebben a korban egyedül Nnanthe Laspalnak mondtam el.
- Zoax vagyok..... Azaz Björn. A bátyád.
Sok dologra számítottam, de a bátyámra nem, főképp nem ogre alakban. Csodálkozásomból Björn.. Zoax egyből levonja a következtetést.
- Szóval nem te hozattál ide. - Rögtön a szigorú tekintetű nő felé fordul. - Mit keresünk itt?
A nő sem cicózik sokat.
- Azért hoztam önöket ide, hogy felkészítsem önöket egy akcióra mely során meg kell menteniük a húgukat.
- Mi történt Kirstennel? - Szólalok meg én is és csöppet sem vagyok barátságos. Hárman voltunk testvérek. Björn a bátyám, én és a kishúgunk. Ha Björn itt van az azt jelenti, hogy anyuéknak már csak Kirsten maradt, aki pedig bántani próbálja...
- Ez itt a Valhalla. Fő célunk javítani a történelem borzalmain. - Kezd bele a nő. - Nem akadályozhatjuk meg a borzalmakat, hiszen azok a történelem részei. Ha megakadályoznánk őket, azzal megváltoztatnánk a történelmet. De csökkentjük az utóhatásaikat így állítva be a ma ismert történelmet.
- Konkrétabban? - Kérdezi meg a bátyám akit úgy tűnik a fátyol sem tett bőbeszédűvé.
- Mondjuk valahol a múltban felrobbant egy bomba. Mi nem akadályozzuk meg a robbanást, de esetleg megmentünk olyan sérülteket is akik egyébként meghaltak volna. Ez által a ma ismert történelemnek nem csak a robbanás a része, hanem azok a tettek is amiket a megmentett személy a robbanás után véghez vitt. Sőt, azok a tettek is amiket a megmentett személy robbanás után született utódai vittek véghez.
Összenézünk Zoaxxal, de mindketten értjük a dolgot. A nő folytatta.
- Egy mágus gyermekeket rabol a múltból. Ezzel megváltoztatja a történelmet és nem mellesleg a gyermekeket az Úrnő segítésére akarja felhasználni.... A lényeg, hogy ez a mágus a maguk húgát is el akarja vinni. Visszaküldjük önöket abba az időbe, a feladatuk a húguk elrablásának megakadályozása.
- Abban hiba nem lesz. - Szűri a fogai között elszántan Björn mire én egyetértően bólintok.
- Remek. - Jegyzi meg a nő. - Nem maradhatnak abban a korban. Ha ott maradnak kénytelen leszek bérgyilkosokat küldeni önökre. Fogják fel úgy, mint egy lehetőséget, hogy elbúcsúzzanak a szeretteiktől. Átkerülésüktől számítva négy órát kapnak aztán ezzel, - nyújt át egy kis ketyerét amin mindössze egy gomb van, - visszajönnek. Van kérdés?
- Hogyne lenne! - Fakadok ki. - Miféle mágus ez? Hogyan győzzük le?
- A mágusról mindössze annyi információnk van amit már elmondtam önöknek...
- Semmit nem mondott... - Jegyzi meg Zoax szárazon.
- Be kell érniük ennyivel. Itt fogom várni önöket egy másodperc múlva találkozunk.
Fehér fény és a szülői ház udvarán találtuk magunkat az éjszaka közepén. Jobb híján bementünk és egyenesen anyuék ágyához sétáltunk.
- Sziasztok. - Keltettem fel őket. Érthetően úgy néztek rám mintha szellemet látnának. Aztán anyu zokogva borult a nyakamba.
- Hol voltál? Mi történt veled? Miért nem telefonáltál?... - Sorolta a kérdéseit és olyan szorosan ölelt, hogy alig kaptam levegőt.
- A jövőbe kerültem. - Mondtam egyszerűen. - Sárkányokkal repülök, varázsolok és van egy kutyám. Szóval minden oké.
Mosolyogtam rá majd megkomolyodtam.
- Minden rendben van. Jól vagyunk de nem maradhatunk soká.....
Egy fülrepesztő női sikoly fojtotta belém a hangot a szomszéd szobából. Meglepetésemre Björn barátnőjének, Brigittenek a hangját ismertem fel benne. Az említett nő berobbant a szobába.
- Egy szörny van a szobámban.... Eric te hogy kerülsz ide? Megváltoztál.... Úristen erre jön, hívjuk a rendőrséget! - Esett egyik ámulatból a másikba és bennem ekkor tudatosult, hogy Björn bátyám nincs a szobában.
- Szia Brigitte. Ő nem egy szörny hanem....
- Neki kell rájönnie! - Lépett be a szobába Zoax és tekintetét Brigitte tekintetébe fúrta. A nő tágra nyílt szemekkel nézett farkasszemet a robusztus zöld teremtménnyel. Anyuék ereiben is meghűlt a vér, lélegezni sem mertek. De Brigitte rájött amire rá kellett jönnie. Megdöbbenve szólalt meg.
- Björn?
- Igen. - Bólintott komoran Zoax és láttam rajta, hogy sírni tudna amiért nem az eredeti testének birtokában láthatja viszont élete szerelmét.
- Mi... Mi történt? - Rebegte fátyolos szemmel Brigitte Zoaxra tekintve.
- Megtaláltam Erichet. - Mosolyodott el Zoax a feszültséget oldandó. - Sajnos közben önmagamat elhagytam valahol. De őszintén szólva én szeretem az új testem. - Sóhajtott és megkomolyodott. - A jövőbe kerültünk mindketten. Ne kérdezzetek, én sem értek sok mindent. De biztosak lehettek benne, hogy meg fogjuk állni a helyünket. Ismertek minket, nem vagyunk elveszettek...
Apu halványan elmosolyodott majd rátért a dolgok gyakorlati oldalára. Mindkét fia tőle örökölte a gyakorlatiasságát.
- Gondolom nem ok nélkül jöttetek. - Következtette ki.
- Nem. Hol van Kirsten? - Érdeklődtem meg mire anyu ismét zokogásban tört ki.
- Elkéstünk. - Szűrte le a tanulságot Zoax.
- Vihar jött, meg fények és megjelent egy férfi. Elvitte Kirstent és mi anyátokkal elájultunk valamitől mikor megpróbáltuk megakadályozni. - Foglalta össze apu komoran a történteket miközben anyut próbálta vigasztalni.
- Ő nem került jó helyre igaz? - Szipogta anyu.
- Megtaláljuk. - Jelentettük ki Björnnel egyszerre teljes bizonyossággal.
- Hogyan? Egyáltalán ti hogy vagytok? - Indította el a beszélgetést apu.
A beszélgetés során megtudtam, hogy Zoax alig pár napot töltött eddig a jövőben annak is a nagyját kórházban. Megtudtam, hogy Brigitte Björn eltűnése után költözött anyuékhoz. Eladta a Björnnel közös pizzériájukat és ide költözött, hogy anyuékkal közösen heverjék ki a sokkot ami szinte rögtön az után érte őket, hogy én is eltűntem. Én pedig cserébe meséltem nekik a velem eddig történtekről. Valóban elbúcsúztunk egymástól, de Zoaxot nyomasztotta valami és végül Brigittere sandítva kibökte azt a valamit.
- Gyere velem.
- Jó ötlet ez? - Kérdeztem kétkedően. - A Valhallások tuti nem örülnének neki.
- Azt kötötték ki, hogy nem maradhatunk itt. Azt nem, hogy nem vihetünk magunkkal senkit. - Szögezte le Zoax majd Brigittéhez fordult. - Erich eltűnésének hajnalán döntöttem el, hogy megkérem a kezed. Ismert okokból erre nem került sor. De én veled akarom leélni az életem akármely évszázadban is kössünk ki végül. Tehát itt és most megkérdezem. Hozzám jössz feleségül?
Mind ledöbbentünk. Brigitte talpraesett nő lévén viszont nem blokkolt le hanem jól átgondolta a választ és végül ragyogó arccal jelentette ki.
- Igen.
A hatalmas termetű goblin mellett az amúgy pont jó súlyban lévő emberlány olyan törékenynek tűnt mint egy üvegbaba. Még is tökéletesen összeillettek.
- De mit mondok anyuéknak? Elmentem a jövőbe az eltűnt vőlegényemmel aki idő közben egy nagy, zöld, zordon kossá vált?
- Ezt mi elsimítjuk. - Mosolygott anyu. - Megnyugtatjuk őket.
Az idő hamarosan lejárt, indulnunk kellett. Utoljára megöleltük egymást a szüleinkkel majd megnyomtuk a gombot.
- Mi volt a gond? - Csap a közepébe rögtön a Valhallás nő mielőtt egyáltalán rendesen rematerializálódnánk. Látszik, hogy számára tényleg csak egy másodperc telt el az indulásunk óta.
- Elkéstünk. A mágus már elvitte Kirstent mielőtt mi odaértünk. - Mondja dühösen Zoax.
A nő csak két szót mond valami ismeretlen nyelven. Alighanem káromkodik.
- Küldjön vissza, korábbra. - Javaslom egyszerűen.
- Nem akadályozhatunk meg olyan eseményeket amelyek részei a történelemnek. Emlékezzenek vissza a robbanásra és a megmentett személyre.
- De az előbb épp azért küldött vissza, hogy megakadályozzuk a dolgot nem? - Lepődöm meg.
- A történelem része, hogy a húgukat elrabolták. Ez ellen már semmit nem tehetünk.
- Maga végig tudta, hogy nem fog sikerülni igaz?! - Esik le a tantusz.
- Azt nem tudtam miért nem fog sikerülni. Vissza pedig nem küldhetem önöket. Ebben a játszmában csak egy menet van és azt a mágus nyerte.
- Ha tudta, hogy nem nyerhetünk, akkor miért küldött vissza minket? - Érdeklődöm meg.
- Mert nem csak a húguk tűnt el kilencszáz évvel ezelőtt a történelemből. - Pillant a nő Brigittere.
- Maga tudta, hogy Brigitte igent mond ha megkérem a kezét? Maga játszik velünk! - Dühödik fel Zoax.
- Tudtam. De ezt már öntől tudtam meg Zoax.
- Még csak nem is terveztem leánykérést induláskor tehát tőlem nem tudhatta!
- De igen. Ön fogja nekem elmondani a jövőben.
Értjük. Nagyon is jól értjük.
- Tehát találkozunk még. - Szögezem le.
- Igen. - Végre először a szigorú tekintet átadja a helyét egy mosolynak. Sejtelmes, titokzatos, de őszinte mosolynak. De csak pár pillanatra, aztán visszatér a szigorú tekintet. - Ezennel végeztünk uraim. A hölgy itt marad.
- Soha. - Jelenti ki kategorikusan Zoax.
- Tudja garantálni a hölgy biztonságát? - Vonja fel a szemöldökét a Valhallás nő. - Ne aggódjanak. Ön Zoax nyolcszáz évig is elél ha vigyáz magára, mi pedig időutazók vagyunk. Lesz még idejük együtt lenni.
- Nem csak a biztonságom miatt akarnak itt tartani igaz? - Szólal meg végre Brigitte is.
- Igaz. - Ismeri el nő. - De ez nem változtat azon, hogy nem fogjuk önöket elválasztani egymástól. Ez nem célunk. De nem tudunk jobbat, azonban biztosíthatom önöket, hogy ez csak ideiglenes.
A két érintett, menyasszony és vőlegény sóhajtva egyezik bele a dologba majd én kérdezek.
- Mi lesz Kirstennel?
- Önök meg fogják találni egymást és a húgukat is a jövőben. A húgukkal pedig a Valhalla is kapcsolatba kerül majd. - Ismét a sejtelmes mosoly ami ez úttal nem tűnik el. - Kirsten pedig a Valhalla tevékenységének keretében meg fog majd szervezni önöknek egy múltba irányuló mentőakciót, ami kudarcba fullad ugyan, de eredményez egy leánykérést.
- Te? - Bukik ki mindhármunkból a megdöbbent kérdés egyszerre.
- Igen. De ennél többet nem mondhatok nektek a jövőtökről. Ti se mondjatok majd nekem egy szót sem a jövőmről amíg el nem jön az ideje. A Valhalla jelezni fogja nektek ezt az időt.
- Rendben. - Bólintok már én is mosolyogva. - Hiányoztál húgi.
- Ti is nekem, nem is tudjátok mennyire. De. - Komorul el. - A Valhalláról egy szót sem senkinek. Különben jönnek a bérgyilkosok.
- Megértettük. - Bólintunk mindhárman.
- Ég veletek. Még találkozunk, erre mérget vehettek. - Mosolyog a nő.
Egy pillanattal később a szobámban találom magamat. Manó felébred és én valahogy biztos vagyok benne, hogy számára alig egy másodperc telt el a levegőből megszilárduló katona megjelenése óta. Órákig gondolkozom még az iménti eseményekről mire elalszom. Mikor felébredek, mindenre tökéletesen visszaemlékszem de koránt sem vagyok bizonyos benne, hogy álom volt e vagy valóság.
