Világkígyó

[Mira]

Egyes legendák szerint a Világkígyó tartja össze a világot, mások szerint a Pokol falát tartó démonok hatalmas tömege. Ám jelen esetben egy keskeny sziget, mely egy hatalmas mélységű öböl partjait szegélyezi.

Minden hideg és fagy ellenére, itt a hőmérséklet kifejezetten kellemes, mondhatni forró. S amerre a szem csak ellát, mindenfelé tengert látni.

[Rabraquat]

Előzmény
*MET III - Mira és Hirig*

/Végre egy kis pozitívum, a sok negatívum után, ért a szóból. Biccentek, hogy mehet előre, és követni kezdem. Hirtelen szívbe és lélekbe markoló fájdalom hasít belém, rosszul leszek azonnal. Meg is görnyedek, de erőt veszek magamon és bármennyire is fáj, a fenséges tartásomat megtartom. Az előttünk lévő katedrális - vagy bármi is legyen, maradjunk a templomnál - össze-vissza ugrál a térben és időben, ami nem segít a kínomon. Ekkor szólal meg ugyancsak későn ez a jótündér, de kezdem azt hinni, hogy szívat./
- Lesz még valami izgi meglepetés? Elmondhatnád ELŐRE! /Nyomatékosítom meg a szavaimmal, majd úgy teszek, ahogy mondta, mert a fájdalom kezd felülkerekedni rajtam, bármennyire is nagyszerű egy sidhe vagyok. Kitisztul a kép, és figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, konkrétan nem érdekel, hogy Hirignek fájna. El tudom képzelni, hogy a harcipukkancs barátomnak mi okozna fájdalmat. LoL, ahogy régen mondták./
- Danu kísérjen utadon! /Engedem útjára, mert itt még mindig én vagyok a főnök, ő meg a beosztott, még ha ez az izé nem is így gondolja. Aztán rágondolok a tündérre és máris minden megoldódik./
- Ki fogom nyírni ezt a kis hülyét. Ezt se mondta el. /De aztán vállat vonok és miután megérzem a mágiámat, eltűnök, összeolvadok a levegővel és megjelenek Hirig előtt, olyan három lépés távolságra./
- Helló tündérem. Mi ez a hacuka? Vagy túl sok, vagy túl kevés fenséges létemhez. /Felnevetek, majd közelebb lépkedek hozzá, és megpróbálom megölelni. Azért figyelek, hogy nehogy kapjak egy két pofont, akkor majd eltűnök előle és suttogok neki az éterben. Hehe, az vicces lesz, amikor a levegősziluettem pofozgatja./
- Minek is vagyunk itt? Mehetünk haza? Megvagy, én csak érted jöttem. /Vonom meg a vállaim./

(402)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/A hangulatom egyre rosszabbra és rosszabbá válik.
Danu hiánya valóban megvisel. Pedig azt hittem, hogy nem lesz már soha semmi és senki, akinek a hiánya annyira fájhat mint Raphaelé./
+ Mindent elvesztetem már. Danut nem akarom! +
/Már majdnem üvöltenék egy hatalmasat, nem túl ildomosan, és semmiképp sem úriasan, mikor kitárul egy olyan ajtó, ami mögött nem az rejlik, amit eddig megszokottnak vélnék./
- És a hula hula ruhás fiuk hol maradnak?
/Nyögöm mikor érzem a talpam alatt a forró homokot.
De nem is ezt akartam igazából mondani, csak már kikívánkozott belőlem egy nemtetszés legalább./
+ Hol vagyok? +
/Tekintetem akaratlanul is a kavargó köd felé fordítom./
- Danu...
/Elindulok, pedig tudom, hogy így nem érhetem el őt. De a tekintélyemből nem esik csorba, hiszen így Rab karjaiba tudom vetni magam, egy szoros ölelés erejéig legalább./
- Rab...
/Elmosolyodom és abban a pillanatban feltöltődöm energiával, ahogy elkezdi a hülyeségét mondani./
- Nem én akartam ezt a ruhát. Szállj le rólam.
/Felnézek rá, és bár egy halvány mosoly megjelenik arcomon, nem tudok felhőtlenül örülni. Tekintetem a köd felé kandikál el róla./
- Ineas az ajtó túloldalán szervezkedik valamit. Meg kell állítanunk, és a tollat is vissza kell tőle szereznünk.
/Vissza nézek Rabra./
- A helyet meg el kell pusztítani, mert természetellenes!


{416}

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

/Hirig léte sokat jelentett nekem, ő és Fionacucu, aki megmaradtak azokból, akiket a jövő-jelenben megismertem, és valamilyen szinten számíthatok rájuk. Mivel más fajokká változtunk, tudom, hogy maximálisan nem tudjuk ezt a kapcsot fenntartani, vélhetően botorság is lenne, és magunkkal szúrnánk ki. De amennyire lehet, fenntartom a barátságunkat, még ha az némi súrlódással jár. De most csak ketten vagyunk, szóval nyugodtan fenhetem az éles nyelvét a kis harcitündérnek./
- Nem akartad? Valaki rád erőltetett valamit? Szeretném megismerni és tanácsokat kérni tőle. /Nevetek tovább és húzom egy picit. Mindig bírtam a flegmaságát, még úgy is, ha ez rajtam csapódott le. Ő így kerek, így kell elfogadni. Akinek nem tetszik, az meg így járt. Nekem tetszik./
- Semmi szia, de jó, hogy itt vagy édes haribomacim! Egyből Ieas? Lehangoló vagy néha Hirigem. /Bökdösöm meg az orrát, majd eleresztem az ölelésből. Tudom, hogy nem ezért vagyunk itt, de mégis, egy percig lehetne hanyagolni a világ megmentését. Így is zsong a fejem a sok cucctól, amit a domb belém nyom naponta, Hirig üdítő színfoltja a hétköznapoknak./
- Igen, ebben egyetértek. Na, akkor már csak annyi, hogy kell a toll, meg a jádecucc, meeeeg valami országalma szerűség és rendben leszünk. Meg az, hogy én legyek az Aranyló udvar főnöke. Ugyan, mindjárt meg is vagyunk. /Legyintek egyet, majd eszembe jut aki idehozott./
- Volt velem egy mitugrász, szerintem te küldted el valahova. Na, mindegy, tudsz még valamit, ami tudni kell, vagy indulhatunk. Ja igen, hol van Trish? /Jut eszembe, bár biztos Ieasnál, és a furcsa peedig az, hogy.../
- Te hogy szöktél meg a jóembertől?

(403)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Végigmérem Rabot, miközben úgymond helyretesz. Most veszem észre, hogy teljesen másként néz ki. Nem csak a tartása, hanem a külleme is teljesen más. Mégis tudom, hogy Ö az!/
- Tanácsot kérni tőle? Ineastol? Hah!
/A kuncogás igazán belülről jövő szarkazmussal tör elő./
- Inkább kérdezz meg egy goblint. Annak több ízlés szorult a zápult külseje mögé, mint annak a Rohadéknak.
/Nagy levegőt veszek, majd lassan kifújom./
- De amint látom, neked is volt egy kis átalakulásod.
/Gyengéden beletúrok a hajába és végig simítom az arcélét./
- Nem mondom, nem ártott meg a változás, de azért még mindig Rab vagy.
/Öltök nyelvet felé és megengedek magamnak még egy igazi mosolyt is./
- Nem tudom, hogy mit akarsz az antióchiai szent kézigránáttal, de ha ez a hepped.
/Megvonom a vállam. Ha csak pusztán utal is egy újabb kalandra, én szívesen segítek neki. Hiába választ el minket ez a világ hierarchiája, a zord mindennapok. Hiába van a nyakamon megannyi ellenség, és csak gyűlik, és gyűlik az ellenlábas, és tudom, hogy ő sem azok közé való, akik igazi barátokat fogadnak, de mégis Ö Rab. Az én Rabom, akiért tudom, hogy ha tűzbe is teszem a kezem, utánam nyúl és kirángat a szarból./
- Az a luvnya? Mit akarsz a kis vakarcstól?
/Lapos pillák alól nézek rá./
- Annak a Rohadéknak menyasszonya.
/Az ajtó felé bökök, amin átjöttem./
- Onnan kerültem ide át. A mitugrász alatt nem tudom kit, mit értesz, de biztos igazad van. Én csak egy levegő elementált küldtem érted. Így egyeztünk meg.


{417}

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

/Látom ahogy méreget, nézi az új külsőm. Poén lenne a fejembe nyomni a koronát, de azért az még tőlem is távol áll, hogy Danu hatalmának jelképével viccelődjek. Talán változnék? Nem hiszem./
- Jahogy, jahogy. Tőle pont nem kérnék tanácsot semmiben. Bár azért a hatalomszerzési módszere egészen zseniális. Csak egy Rohadék, ahogy mondod. /Félmosollyal nézem, ahogy nem tud leszállni a külsőmről a kis pillém. Ő is változott valamennyit, de megmaradt annak, aki volt. Rossz is lenne, ha benyálasozódna.../
- Igen, gyönyörűből fenséges lettem. Nagyon nem lehet már fokozni, de hátha. /Nevetek fel és csak bólintok az utolsó mondatára. Tényleg én vagyok, mindenki szerencséjére. Egy imposztor nem tudna ilyen királyul viselkedni, lebukna rögtön. Főleg Hirig előtt./
- Ez valami archaikus poén, igaz? Láttam magam felszerkózva koronával, meg mindennel, de gondolom ez még odébb van. Főleg, mert érzem, hogy ott a ködben nincs hatalmam igazán. /Fintorgok egy pillanatra, majd visszaveszem a fenséges álarcomat. Ezek szerint találkozott Trish-sel, és jó benyomást tettek egymásra. Nyami./
- Hát jó fej csaj ő, meg híres is. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem a menyasszonya senkinek, ha pedig igen, nem önszántából. /Annyira ismertem őt, hogy biztos legyek ebben a dologban. A minap még velem hancúrozott, és nem volt senki más a képben, nem beszélve arról, hogy nem az a fajta lány, aki csak úgy hipp-hopp házasodik. Főleg nem Ieassal./
- Valami tündér volt. Azt mondta, hogy nem szeretné ha tudnád, hogy ő hozott ide engem. Aztán egyszer csak eltűnt valahová. /megvonom a vállam. Azt nem árulom el Hirignek, hogy itt van valahol a tündibündi, mert úgy vettem ki a szavaiból, hogy jobb, ha minél kevesebben tudják ezt./
- Aztán szedtél-e már fel magad mellé valami tündérherceget? /Érdeklődöm, és körülnézek, hátha meglátok valamit, vagy valamit./

(404)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Egy lesajnáló tekintetett és morgást is kap./
- Semmiben sem zseniális! És amit eltudunk venni tőle, az nem is az Övé! Ha meg igazi hatalmat akarsz, akkor azt olyanra alapozd, ami a sajátod.
/Kedvem ingadozó, hiszen még mindig nem érzem Danut, és arról a félkegyelműről beszélgetünk ahelyett, hogy valami jobb témát vetnénk fel./
- Archaikus poén? Nem hiszem el, hogy nem láttad azt a ponyvát, amit Monty Python alkotott meg, Brian élete címmel. Ott volt a szent kézi gránát.
/Legyintek, nem is érdemes több szót erre fecsérelni. De annyi bizonyos, hogy meg akarom majd nézni, miképp fog azon a trónuson virítani./
- Inkább hagyjuk azt a kurvát, mert nem lesz jó vége a beszélgetésnek.
/Nézek rá valóban mérgesen./
- Valóban Ineas jegyese. Még meg is lettünk hívva az esküvőjükre.
/Fintorodom el./


{418}

[Mira]

*MET III - Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

Rabraquat, ahogy megérkezel a szigetre, át a Ködfátyolon, Danu érintése elhalványul, és elveszted Istennőd állandó jelenlétének kellemes érzését. Nagyon kellemetlen, rossz érzés egyedül lenni. Pedig tudod, hogy ez a hely valaha Danu temploma volt. Bár hatalmas felség vagy, ha Hirig nem lenne most itt veled, talán a sokktól egy sarokban gubbasztanál...

A Nap közben egyre följebb csúszik az égen, a meleg szél simogatja arcotokat. Rab, Te valahogy mégis furcsállod ezt a levegőt, nem tudod, honnan jöhet. A Ködfátyol lezárta után alig-alig érzékeled a külvilágot, az odakinti elementáljaid teljesen érzékelhetetlenek.

Az öböl belseje felől, messze a távolból hirtelen halk gyermekkacaj hallatszik fel. Talán csak a szél hordja felétek a hangot. Vagy képzelődtök. Ki tudja ezen a furcsa helyen?

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

/Csak hallgatom, ahogy pöröl velem, és visszavág. Akármennyire is fel kéne magam húzni rajta, csak mosolygok, mert ezt vártam tőle, így tudom, hogy valóban ő az, nem pedig egy imposztor. Kizárt dolog, hogy bárki le tudná utánozni őt, a jelenléte nyugtató hatással van rám. Igen, kell nekem, hogy itt legyen, Danu keze nyomát nem érzem a tájon, csak azt, hogy valaha az övé volt. A kapcsolatot alig érzem vele, szinte senkivel sem./
- Most mondom, hogy lehet, hogy az, de nem önszántából. De van ennél nagyobb baj. Danu ki van zárva innen, még abban sem vagyok biztos, hogy a személyes hatalmam mennyire működik jól. De ezt mindjárt meg tudjuk. /Talán kissé erélyesebben kezdem, de a végére lenyugodok, és a feladatra koncentrálok. Mindenképpen meg akarom tisztítani az idegen jelenést Danu szent helyéről, de jelenleg még nem tudom, hogy hogyan fogjak hozzá. De előbb... kis szelet kavarok magam körül, és egy aprót megpróbálok felemelkedni./
- Neked megvan még ez? /Kérdezem, és egy nyakláncon lévő fiolát húzok elő, amiben világító folyadék van, és Hirig felé mutatom./
- Lehet, hogy használnunk kell majd, ha itt van, legyen kéznél. Minden segítségre szükségünk lehet. /Visszateszem a zsebembe, amikor egy furcsa gyermekkacajt hallok meg./
- Te hallod ezt? Csak ketten vagyunk? Fionával beszélgettem ezügyben, de úgy látom, hogy nincs itt a közelben. Tudsz róla valamit? /Érdeklődöm a tündérlánytól. Megölelem újra, mert nem akarom, hogy duzzogjon és ne a feladatra koncentráljon. Ugyan nem mondok hozzá semmit, de gondolom elég lesz ez is./

(405)

*A kis fiolát Caridwen adta, nem tudom, hogy mit rejt, de segítséget nyújt, ha eltörjük (lásd adatlap)*

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Élvezem, hogy itt van velem egy olyan személy aki mellett nem kell tökéletesnek mutatnom magam, hanem úgy fogad el amilyen vagyok, minden hibámmal együtt, és egyenrangúként. Már ha hihetek annak a régi állításnak, amit akkor mondott, amikor legelőször találkoztunk Ineasékkal, miszerint félisteni társa vagyok. Mindegy én ahhoz tartom magam, hogy akkor és azután mit mondott nekem. Ha nem kezel egyenrangúnak, akkor én sem fogom... és nem kis hatalmam lesz, azután, hogy Whenék az oldalamra állnak, vagy ha már újra nálam lesz a Szív./
+ A Szívem. A Mi Szívünk! +
/Szomorúan nézek Rabra, mikor megemlíti a tényt, hogy nem érezhető itt Danu./
- Pontosan érzem, hogy miről beszélsz. Órák óta nem érzem őt...
/Oda bújok hozzá./
- El sem tudok képzelni, hogy mennyire rossz...
/Suttogom lassan. Tusom, hogy neki is hiányzik Danu, de nem annyi ideig van távol tőle mint én. Nem, nem sajnáltatni akarom magam, de éreztetni vele, hogy én is tudom milyen nélküle. Sőt, én jobban tudom, hiszen még a Szívem dobogását sem érzem./
- Vissza kell adnunk ezt a helyet is Danunak. El kell pusztítani azt ami kizárja őt!
/Nézek fel rá, határozottan a szemeibe./
- Neked adtam, amikor elváltunk. Mint láthatod, nincs nálam semmi. Mindent elloptak tőlem. A karkötőmet, a ruháimat, a kardom, és a medálom is.
/Bosszankodnom./
- Ha megtudom, hogy ki tette felfogom szecskázni apró darabokra.
/Fülelek egy keveset, majd bólintok./
- Igen én is hallom. Furcsa, azt hittem, hogy csak ketten vagyunk itt. Nem találkoztam senkivel, már jó ideje. Fionával meg utoljára az alakváltók kis városában találkoztam.


{419}

*Rab nálad kettő ilyen fiola van, mert én neked adtam a sajátom.*

[Mira]

*MET III - Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

A gyermeki kacaj erősödik, most már a hullámok jellegzetes hangját is felétek sodri a szél. Apropó, szél. Rab, Neked minden úgy működik, ahogy kell, egyszerűen csak úgy érzed: a Ködfal elvág a külvilágtól és az odakint zajló eseményektől.

Idővel egy különös dallam száll felétek. A zenedoboz hangja egyre erősödik. Pár percen megpillantotok egy gyermeket a homokban szaladni kezében a dobozzal. Nem igazán foglalkozik Veletek. Amit furcsállhattok, az a lábnyomán megfagyó talaj, s a gyermek gomolygó lehelete a forró időben.

*Köszi az infót. *

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

/Sajnos Hirig csak megerősíti azt, amit eddig is tudtam. A hatalmam működik, Danu viszont elérhetetlen ezen az elátkozott helyen. Talán igaza lehet a tündérkémnek, hogy el kell pusztítani, de én inkább megtisztítanám ezt a helyet, hogy újra az övé lehessen. Mégiscsak nagyobb dicsőség lenne, de B verzióként még mindig itt lesz Hirig módszere./
/A kis fiola mutogatásakor, Hirig ráébreszt arra, hogy nálam van a másik,. Kutakodni is kezdek, és végül megtalálom./
- Tényleg, jó, hogy szólsz. Mostanában elég szétszórt vagyok. Ez a sok tanulás, meg miegyéb a dombban, kezd lefárasztani. Na, mindegy, ha kéred tessék. /Nyújtom felé, és ha elveszi, nem teszem vissza a zsebembe, ellenkező esetben viszont igen.
Messziről valami fura kislánykacaj hallatszik - ami Cassandrát idézi meg az emlékeimben, tehát csak rosszat jelent -, nemsokára megérkezik a gazdája is./
- Na, itt van a kiscsaj, elég hideg lehet. Megállítsuk? /Nézek Hirigre, mert felőlem aztán rohangálhat, meg játszhatja a fagynyomóst, ha ez a heppje. Mindenesetre felkészülök az esetleges támadásra./

(406)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Fülelek a dallamra és a gyereki kacajra is, de valahogy nem fog meg igazán. Most az egyéb ijesztgetések és az elmúlás gondolata valahogy nem kavar fel. Egyetlen dolog zavar és az az, hogy nem érzem Danut, és a Szívem.
Fanyar mosollyal nézem a tovafutó leányzót, és ebből Rab is kap egy kis adagot./
- Látom, ennyire figyeltél rám.
/Majd nagy sóhaj kíséretében és apró fejrázással társítva, kecsesen felemelem a kezem, hogy elvegyem két ujjam közé csippentve a fiolát./
- Menjünk, nézzük meg a kis bogaradat.
/Belekarolok Rabba, miközben öklömbe veszem, gyengéden szorítva a fiolát./
- Tudod, nekem valahogy nem tetszik, hogy egy ilyen kietlen helyen, egy kisgyerek átlép egy másik időből és itt rohangál.
/Vállára hajtom a fejem, miközben haladunk./
- Nem tudom, te ezzel hogy vagy, de valahogy nem illik ide.


{420}

[Mira]

*MET III - Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

A gyermeket a pálmafák alatt találjátok meg, a dobozzal játszik. A homokban ücsörög, körülötte fagyos minden. Motyog magában, közben valaki énekli a zenedoboz dallamát. Igen, ténylegesen két hangot hallotok, s amikor ő is felhangzik, a gyermek egyik szeme vörössé válik. Hogyha közelebb mentek hozzá, egy ideig nem foglalkozik veletek, ám váratlanul egy hirtelen mozdulattal felétek fordítja a fejét.

- Nem számítottam halandóra ezen a tájon - mondja halkan egy felnőtt nő hangján, miközben vérvörösen ragyog a pupillája. A hideg kiráz tőle titeket, a vártnál ellentétben "csak" képletesen. Lehelyezi a dobozt maga mellé a homokba. Az esetleges növények elfagynak érintése közelében. - Nem kívánok Önökkel játszani, így talán el is mehetnének - közli tárgyilagosan, enyhén pimasz arckifejezéssel. A pupillája még mindig vörös. - A Ködfalon túl bizonyára jobb dolguk is lenne. Valóban, mi késztet két halandót arra, hogy ellátogasson a Világkígyóhoz? - töpreng magában. Aztán megvonja a vállát. - Végül is nekem teljesen mindegy, én nem akarok játszani velük. Mi nem akarunk játszani velük.

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

- Ugyan, ne vedd magadra. Mindig is figyelek rád, hiszen utánad, érted jöttem. Már csak te maradtál nekem, meg Fiona valamennyire, de ő... Te vagy a közelebb a szívemhez, mióta Laila... /Félrenézek és elindulok a pálmák felé, miközben Hirig belém karol. Mindig jól esik a közelsége, most legalább biztatást kapok, hogy jó helyre jöttem. Talán sikerül megállítanunk ezt a kurafit, de előbb meglesem ezt a kis nyarvíkolót. Pedig úgy megnézném, ahogy Laila egy RPG-vel beköszönne a szájába a magas C-nél.../
- Hát igen, nem illik ide. És kicsit kezdem unni a... /megérkezünk de a kislány máris belekezd a nagy dumájába. Pont ezt nem szeretem, hogy mindenki annyira kemény, mint a beton. De azt szét lehet verni, mint tudjuk./
- ...tudatlanokat. /változtatom meg a mondat végét, mivel a kislányszerű elmebeteg el van tévedve a kőútról./
- Mi sem számítottunk halandóra, főleg nem skizókra. De már kezdem megszokni, hogy kevés a normális lény rajtunk kívül. /Mutatok kettőnkre jelentőségteljesen. Talán két lény lakozik a kicsikébe, de lehet, hogy csak simán kattant. Vagy két kattant lény, az már négy. Igen, ez lesz az. Előveszem a legkedvesebb arcomat [Karizma]./
- Aztán mi szél fútt erre, és mit szerettél volna játszani? Az úrnő nem szereti a talányos válaszokat, így kérlek szorítkozz a tényekre. +Mielőtt még belekezdesz a nagy humbugodba, amire senki sem kíváncsi, maximum Ti. Heh.+

(407)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Morgok egyet, bár hümmentésnek szántam./
- Én is figyelek Rád! Méghozzá minden szavadra.
/Egy kicsit most meglepett, de nem mutatom ki teljesen./
+ Fontos vagyok Neked? Ennyire?! Jaj Rab! Kerülj el engem messzire! Mert a végén én fogom a veszted okozni emiatt! +
/Adok az arcára egy puszit, mert úgy érzem ezt azért megérdemli./
- Te is fontos vagy nekem.
/Suttogom a fülébe. Nem mint egy szerelmes kis tinilány, hanem ennél sokkal mélyebb érzéseket rejtve magában. Mégis a szexualitást teljesen mellőzve./
- Én meg a hülyéket.
/Kontrázok Rab szavaira. Majd figyelmesen hallgatom, hogy mit mond, mielőtt csípőből oltanám le a kislányt én is./
- Kezdetnek, mondjuk elmondhatnád ki is vagy.
/Mondom egy sóhaj kíséretében./
- Mint ahogy, félisteni társam is mondta, nem vagyunk halandók.
/Nem különösebben kerülget a frász a szemeitől, de a hideg ettől függetlenül kiráz tőle./
- Viszont valamiben egyezünk Kislány. Én sem szeretek játszani. Főleg nem olyanokkal, aki vörösen izzó szemekkel vizslat, mint egy vámpír.


{421}

[Mira]

*MET III - Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

Végig mosolyog rátok, miközben beszéltek. Nem bosszantóan, inkább úgy, mintha ott sem lenne. Amikor Rabraquat beveted karizmádat, a gyermek megremeg, és ködfelhő burkolja őt be, majd a következő pillanatbanegy nőáll mellette derengő szellemalakban. Kezét a gyermek vállán nyugtatja.

- Itt mindenki halandó rajtam kívül. És könnyen megtéveszthető. Nem vagyok vámpír. Utálom azokat a korcsokat. - köpi azon a hangon, ahogy az előbb megszólalt a gyermek. A kis csöppség most lehunyt szemmel, holtsápadt arccal, mozdulatlanul ül mellette. A nő tovább beszél, egyáltalán nem fenyegető, inkább dühös hangon. - Hosszú a történetem, és nem osztom meg Önökkel, Uram, Hölgyem - mondja gúnyosan. - Nincs annyi időnk.

- A nevem Zenen. És azért vagyok itt, mert az öcsikém is itt tanyázik. Játszani meg most a kis bábommal játszok, nem látják?? Időnként ráfér a friss levegő. Különben nem nő olyan nagyra. Mellesleg meg unatkozom. Itt nem történik semmi! Itt kurvára nem történik semmi! - vörös szeme felizzik, a levegő megfagy körülöttetek, de Rab mágiája megvéd Titeket. - MI A FENÉÉRT kellet nekünk idejönnünk, öcskös?! - üvölt el a távolba a tenger felé. A sziget által körülhatárolt sós víz vastagon befagy, a Lidérc haragja nyomán a trópusi időjárás pillanatok alatt antarktiszivá válik.

Aztán minden mozogni kezd, a szél felsüvít. Az öböl befagyott vize egy hatalmas reccsenés közepette színtiszta, átlátszó üveggé válik. Aztán az üveg hirtelen széttörik, a szilánkok beterítik a szigetet. A víz a "tóban" kavarogni kezd. A mélyében halványan felizzik valami, ami folyamatosan a felszín felé tör, így a fénye, ragyogása erősödik. Mellettetek Zenen arca eltorzul.

- Bassza meg. Megint itt van.

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

- Tudom én! /Mosolygok rá a Puszija után, és megnézzük a kislányt. Hááát, nem mondom. Rohadtul nincs ki a négy kereke, de lehet, hogy több. A maradék pedig foghíjas, de ez legyen az ő gondja. Hirig bemutatkozik, ahogy szokott, bár véleményem szerint, most egész kedvesen. Se egy rohadj meg, se egy menj a fenébe. +Haladás, nagylány!+
A kiscsaj persze nem is kiscsaj, és nem is egyedül van. Megnézem a babát hátha rájövök valamire, de hirtelen elborul az agya megint a csajszinak és meg kell védenem kettőnket. Nem is egyszer, hanem többször is, a szél amit idézek elsöpri a jeget és később a szilánkokat is./
- Zenen, a stikkes. Nyugodtan hozzáteheted. Jobban tetszik. Amúgy ki jön? Ineas? /Érdeklődöm, és felkészülök az átlényegülésre, ha szükséges./
- Na, mi legyen? /Nézek Hirigre kissé tanácstalanul. Remélem nem ez a Zenen a segítség, mert akkor inkább elmenekülök.../

(408)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Még kezdetben egy kicsit érdeklődve nézem a nőt, mert a kislányból nő lett. Majd ahogy kinyitja a száját, lapos pillák alól tekintek csak rá./
- Aham.
/Láthatóan meguntam a nőt és a szövegelését. Az, hogy a vízből előjön e valami vagy sem, végképp nem tud megmozgatni./
- Rab. Menjünk innen. Unatkozom. Jobb dolgom is van, hogy Ezzel foglalkozzak.
/Gyengéd vonással húzom magammal társamat. Elindulok az ajtó felé, amin átjöttem, még mindig egymagában áll a homokban./
- Nekünk ott van dolgunk. Az vezet annak a Rohadéknak az új búvóhelyéhez.


{422}

[Mira]

*MET III - Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

- Freya - mondja még ki undorodva Zenen a nevet, amikor a fény elérkezik a tó felszínéhez. A fény mentén melegség lesz úrrá a tájon, és a lidérc által keltett hideg fokozatosan elmúlik. Eközben egy nő emelkedik ki a vízből. Különleges hölgy ő, látszik a megjelenésén is: algákkal és halpikkelyekkel borított mélyzöld ruhája, hínárokkal telefont fakószürke haja, igazgyöngyökből készített gyöngysora miatt először azt hinnétek, hogy sellő. Ám kopoltyúja nincs, két lába pedig a vízfelszínen nyugszik. Hallottatok már vízen járásról, de még nem tapasztaltátok.

- Ez az utolsó alkalom, hogy én jöttem fel, Zenen - fordul a lidérc felé kedvesen, mégis fenyegetően. - Az Örök Király nem fog több esélyt adni. Ne háborgasd a nyughelyét.

Ekkor észrevesz Titeket is. Csak mosolyog, nem szólal meg. Ám mélyen meghajol felétek, mintha nagy uralkodók lennétek. Arcáról jóság és igazságosság tükröződik. De amikor elkezd visszamerülni, mimikája valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzelmet tükröz, amit leginkább a féltékenységgel tudnátok leírni. Amennyiben nem beszéltek hozzá, kérdeztek, kértek tőle valamit, nem marad a felszínen.

Zenen már ismét a gyermek bőrében van, sértődött, durcás. Kezeit szorosan összekulcsolta a mellkasa előtt, miközben makacsul az eget szemléli. Nagyon halkan motyog is még valamit, most tényleg olyan, mintha egy kölyök lenne.

Az ajtón át egy újfajta szoba néz vissza rátok, amennyiben valóban átnéztek rajta. Rabraquat, Te eleinte semmit sem látsz az egészből, csak az a villódzást, amit idefele is érzékeltél, amikor a tündérrel szétváltatok, de aztán valahogy Te is észreveszed azt, amit Hirig egyből látott.

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

- Még egy pillanat társam, csak pár másodperc, rendben? /Nézek Hirigre kérően és kedvesen, remélem kibír még pár percet. Kíváncsi vagyok a jelenségre.
A kislány-nő skizopáros mondd valamit, vállat vonok a névre, gőzöm sincs, hogy ki ő. Ha tudtam is anno, amikor mérhetetlen hatalmam von, mára már kikopott a tudásomból. Remélem nem annyira fontos, mint amennyire szép a nő, nem lenne jó./
- Ki az az Örök Király, hölgyem? /Uralkodóhoz mérten biccentek felé, az alapvető etikettnek megfelelően. Nem adom meg neki az egyenrangú meghajlást, de nem nézem az utolsó mocsoklakónak sem. Mondjuk felső-közép kategória./
- Mit követett el Zenen, ha szabad megtudni? /Az utolsó kérdés. Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy mit nem kell nekünk elkövetni esetleg. Mikor megtudom, már úgysem tudok ellenállni Hirignek, szóval vele tartok az ajtójához. Semmit sem látok benne, csak furcsa villódzást, amit már korábban is./
- Mi van odabent, én nem látok... /Ekkor kitisztul a kép, és egy elhagyatott bejárati csarnokot veszek észre./
- Hmm, mégis van ott valami. /Konstatálom és belépek oda Hirig oldalán./

(409)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Az új teremtésnek, akit Zenen Frejaként nevez meg, egy apró fejbiccentéssel viszonozom a köszönést./
+ Vannak még kevésbé bunkó lények is ezen a vidéken? +
/Türelmesen várom, míg Rabraquat szót vált az új jövevénnyel is. Eközben Zenen felé vetem tekintetem. Ő továbbra is durcáskodik, és vissza megy gyermeki alakjába is./
+ Szóval játszani igencsak szeret... +
/Lesajnálóan nézem a bábút, amit testnek ölt fel. Megint eszembe jut Wen.
Csendben mélázva figyelem Rabot, aki most is, mint mindig próbálja önmagát középpontba helyezni kérdéseivel./
+ Danu, kik az ellengéseid még? Mond meg nekem és én gondoskodni fogok róluk, ígérem! +
/Egy halvány mosolyt küldök Rabnak./
- Az biztos, hogy amikor átjöttem, nem ez volt mögötte.


{423}

[Mira]

*MET III- Rabraquat és Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

Freya kihúzza magát, és úgy mondja ki büszkén hangján, melybe belehallhatjátok a tengerek és óceánok morajlását: - Arthur Pendragon. Ó, és a Felség Andornak ezt küldeti tisztelete jeléül. - A tó egyik cseppje a magasba emelkedik a Tó Úrnőjének intésére, majd üveggolyóvá dermed. Amikor röptetve hozzáér a golyó a bőrödhöz, füledben megszólal Freya hangja, ezúttal egy különös, fémes csengéssel, de ezt csak Te hallod. Közben a nő véglegesen elmerül a vízben.

Mikor minden remény elvész a Dombok rejtekében,
S az Ősi Földek zengik az Elveszett Testvért,
Repülj értem tüstént viharok szelében,
Legyőzöm az ellent, az Örök Királyt védem,
Immár Avalonban a Nap új hajnalra kélt.

Ezentúl az üveget megérintve bármikor meghallgathatod ezt az üzenetet.

Hirig, amikor Wenen jár az eszed, az ajtó mögötti terem különös módon megváltozik. Először mintha csak a szemed káprázna, aztán minden elfehéredik a keretben. Egyszerre villódzanak a fények, mégis vaksötét van, egyszerre van ott valami, és mégsem. Az érzéstől rosszul leszel, majdnem kidobod a taccsot. A terem végül eltűnik, és helyette csak az ajtókeret marad a homokban. Rab, Te ismét látod a már megszokott villódzást, majd az üres keretet.

[Rabraquat]

*MET III - Mira és Hirig*

+Arthur Pendragon? Az az izé csávó, kerekasztallal, meg Excaliburral. Akinek a nőjét meghágta a lovagja. Az is igaz? Mondjuk nem tudom miért csodálkozom. És még ajándékot is küld. Na, ezt már megértem+ /Hát persze, hiszen rólam van szó./
- Üdvözlöm a királyt, tiszteltetem. /Hajtok fejet finoman, majd nézem, hogy mi sül ki ebből. +Kösz, majd megyek játszani. Csak a Pásztor fiúk el ne vegyék.+ /Ironizálok egy kicsit, majd meghallom a dalt, ami a golyóból nekem üzen. igazán érdekes dal, azonban f*ngom sincs, hogy mit üzen./
- Aha. /Vonom meg a vállam, majd megyek Hirig után, zsebre vágom a golyót, amit kaptam Artúrótól. De mikor bemegyünk a fura helyre, az megint csak átváltozik, és végül ott maradunk, ahol voltunk. A szigeten egy ajtókerettel. Igen, én is ezt érzem, amit te. Hogy dögöljön meg, aki ezt kitalálta! Egy valami változik csak meg, Hirig arca, ami falfehérré válik./
- Jól vagy? /Megfogom, mielőtt még valami baja lenne és bármikor jól megtudom hánytatni. Azért csak tanultam valamit az előző életemből is./
- Asszem nem erre megyünk. Talán a kölyök tudja, hogy merre van nagyravágyó ismerősünk.

(410)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Saját gondolataim most nem voltak valami jó hatással rám./
- Wen?
/Nyögöm meggörnyedve, miközben önkéntelenül is belekarolok Rab segítő kezébe./
- Ne haragudj, de felfordult a gyomrom.
/Szabadkozom Rabra tekintve, egy fanyar grimasz kíséretében./
- Wenre gondoltam, amikor az ajtónál álltunk, és utána megváltozott a túloldal.
/Elgondolkodva szemlélem az üres keretet. Mostanra már kiegyenesedek, és rendezem a vonásaim./
- Igazság szerint rohadtul nem érdekel most Ineas. Wen el van zárva valahova, mert már nem követi azt a Férget.
/Hangom halk, de érthető, mert tisztán cseng./
- Azért mentem a hülye kurvához, hogy megtudjam, hova van elzárva. Akkor találkoztam azzal a Kreténnel.
/Rabra tekintek, kicsit szomorkás pillantással./
- Emlékszel rá te egyáltalán?
/Kérdezem kicsit bizonytalanul. Majd mielőtt válaszolna a kérdésemre, elmondom, hogy mit akarok./
- Went és a többi Lidércet kell megmentenem. A segítségemet kérte.


{424}