Olympus

[Mira]

A hajdani istenek otthona, ahol arany fakad a forrásokból, és mindig zöldell a fű még a magaslati csúcsokon is. Ahonnan letekintve az isteni sarj ellát a világ végéig, de az egyszerű halandó csak saját maga tükörképét látja a felhőkben.

[Mira]

*Előzmény // MET III - Trish, Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő; hajnal]

Amikor kinyitjátok a szemeiteket, fehér márványoszlopokkal alátámasztott magas plafont pillanthattok meg. A plafonra festett jelenetben két aranyhajú, tógába bújtatott férfi hallgat egy harmadikat, aki fél méterrel a felhők fölött lebeg szárnyas sarujában. A festmény hátterében további apró alakok vannak, szintén a felhők fölött.

Egymás mellett feküdtök egy állati szőrmékkel borított grandiózus ágyon. Szabadok vagytok. Trish, te újra érzed magadban az erőt az átváltozáshoz, Hirig, te minden akaratod ellenére jelenleg tündérméretű vagy. Mindketten fehér anyagú könnyed hálóöltözékben vagytok. A többi holmitok ismeretlen helyen tartózkodik.

A helyiséget beragyogja a felkelő nap aranyló fénye, ami a teraszról áramlik be. A terasz kijárata az ággyal szemben van, így innen elétek tárul a hihetetlen szépségű látvány: a szögletes, görög stílusú párkány mögött, az itt-ott befagyott tenger fölött lebegtek egy kiálló hegycsúcson, és minden szikrázik a naptól. Odakint nagyon hideg lehet, de hogyha kitakaróztok a prémek alól, egyáltalán nem fáztok, sőt, mintha ezekben a lenge öltözékekben is melegetek lenne.

A szobátok egy nagy, kerek terem, melynek mozaikos padlója, és mélybordóra festett falai vannak. Az ágytól nem messze balra egy asztal, mellette három szék található, az előbbi mediterrán gyümölcsöktől és bortól roskadozik, illetve láttok rajta egy normális és egy kicsi aranytányért. Az ágy előtt egy ládika van, rajta egy tündér, illetve egy emberméretű négyszögletű anyaggal. Mindkettő fehér, az emberihez egy kék, a tündérihez pedig egy lila kendő tartozik. Hogyha valamilyen ok folytán megérintitek őket, a hálóruha lehullik rólatok, majd az anyag felkúszik a testetekre redőkbe rendeződve, majd a kendő a derekatokat öleli körbe. Hajatok felkunkorodik, kontyba rendeződik, vállatokra egy-egy aranyló csatt kerül, hajatokba aranykoszorú, ami a ládából került elő.

Az ágytól jobbra egy kicsi és egy nagy aranydézsát találhattok, melyek faragott szőlőlugashoz hasonló paravánokkal vannak elválasztva egymástól, illetve a helyiségtől. Körülöttük illatozó gyertyákat, illetve különböző szappanokat láthattok, illetve egy normális, és egy kis törülközőt. Ágytál is kétféle méretben van.

A már említett asztaltól messze a fehér oszlopok folytatódnak, és egy folyosóba torkollanak, amit egy hatalmas, aranyló ajtó zár le.

A szobában egyedül vagytok, és bárkit is hívtok, bármit is csináltok, nem jön senki.

[Evangeline Stockbauer]

*MET III*

/Még mielőtt teljesen magával ragadhatna az ájulás konstatálom, hogy a nő hozzám beszélt a fejemben.../
+ Mégis mi a franc, ez az egész?! +
/Aztán azonban jön a jótékony öntudatlanság és hamarosan egy nagyon is tetszetős kulipintyóban találom magam. Nyugodtan ülök fel az állati szőrmékkel borított ágyon, a farkas is megmoccan bennem, körbeszimatol, neki is bejön a hely, elvégre nekem is tetszik...
+ Leszámítva persze a körülményt, ahogy idekerültünk! +
/Az egyik aranyszín szemöldökön felszalad, ahogy vetek egy pillantást a tündérkére, de hogyha végre ő is felébred, akkor szépen a nyakába kapja reggelinek, amit már a kocsiban akartam./
- Nah kezdjük az elején Kicsikém! Körülbelül annyi beleszólásom volt ebbe az egész rakat szarba, mint egy játékbabának, amit zsinóron rángattak! Szóval hogyha még egyszer be mersz szólni nekem emiatt, akkor leginkább matricaként fogod te is díszíteni ezeket a csodás falakat, amik közé a vőlegényem bezárt minket... /ejtettem ki a szavakat maró gúnnyal, a végére a hangom egészen egy farkas morgásáig mélyült.
Aztán egy kecses mozdulattal leszálltam az ágyról és a ládához sétáltam. Amikor a ruha rám adta magát még a szemem se rebbent, nem volt nagy varázslat, nekem is volt ilyenem otthon. A kezemen kerestem a sminkes karkötőt is, ha nem találtam kapott egy újabb szitkot a mocsadék, ha megvolt, akkor pedig a kék kendővel harmonizáló lágy sminket dobtam fel./
+ Ha szar a világ legyünk akkor is gyönyörűek, ez alapszabály, senki nem láthatja rajtad, hogy ideges vagy! +
/Jeges kristálykék pillantásom fitymálón hordoztam körbe, pedig alapvetően ha más körülmények között kerülök ide, akár még tetszhetett is volna a hely. Miután mindent alaposan mérlegeltem és nem nagyon láttam kiutat innen, folytattam a mondandóm a pillényi idegbajnak./
- Jah és eszem ágában sem volt a testedbe mászni, az enyém sokkal jobb. /mondtam hanyag eleganciával, majd töltve magamnak egy kupa bort folytattam./
- Fogalmam sincs mi ez az egész, de köszöntelek a rémálomban! Mellesleg Evangeline vagyok, Evangeline Stockbauer, biztos hallottál már rólam. Ha meg nem, akkor mássz vissza a lyukba, ahonnan jöttél. /folytattam továbbra is angyalian csengő hangomon, de a kupám néztem, nem pillantottam felé./
- És te nagyon kellemesen elcsevegtél a kedves emberrablónkkal, szóval azt hiszem régebb óta ismered, mint én. Ha még mindig áll az esküvő tönkretevős terved, csak rajta, én aztán nem tartóztatlak! Sőt, akár át is veheted a helyem, ha már annyira nagy barátságban vagy azzal az irányításmániás zsarnokkal! /morogtam újra.
+ Hmmm ezen még dolgozni kell, határozottan árt a hangom könnyed bájának, ha a végére bekúszik a farkas dühös morgása. +
/Aztán felhajtottam a bort, ez legalább remélhetőleg valamennyire iható és talán segít egy kicsit kitisztítani a fejemből azt a hülyét... jah meg talán nem csak arra fogok tudni gondolni, hogy hogyan cincálnám szét..../

(47)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Amikor tudatomra ébredek, már érzem, hogy nincs nálam a kardom, sem a többi holmim. A ruha még hagyján! De sem a karkötőm, sem a medálom, amit Taranistól kaptam a Dombba érkeztemkor. Arról az apró rózsáról nem is beszélve amit a szeretőmtől kaptam! Abban a pillanatban ahogy kipattannak a szemeim, a harag és a gyűlölet is előtör belőlem, féktelenül./
- Hogy az a rohadt életbe Ieas!
/Érzem, hogy szárnyaim a magasba lendítenek. Nem figyelek a csili-vili freskókra, sem a hisztis picsára akinek az első gondolata az, hogy engem becsmérel./
- Ezt nagyon megfogod keserülni! Rohadjon le a kezed, lábad Ieas! A varjak lakmározzanak a beleidből!
/A bennem feltörő vágy, annyira intenzív, hogy nem tudom vissza fojtani az érzésem. Meg akarom ölni! Minden porcikám ezért remeg. Érzem a testemben felgyülemlő energiát is, ami kitörői készül./
- Rohadjon meg az aki a holmimhoz ért és elvette!
/Fel s alá szállok a szobában, keresve-kutatva az ékszereim, és a kardom./
- Ezért megfizetsz, Te rohadék!
/A szőke csaj utószavaira csak egy megvető grimaszt vágok./
- Jól van Bolhás, nyughass! Különben te sem fogod megköszönni, amit a nyakadba varrok!
/Résnyire szültül szemekkel keresem mérem végig egy pillanat erejéig./
- Mellesleg korántsem vagy szebb nálam! Erről ne is álmodj Szívecském!
/Majd újra az Ikrek keresésére indulok./
- Ieas, te átkozott! Nem lesz hatalmad, amit használhatnál!
/Dörmögöm magam elé, az újabb jókívánságokat!/
- Meg foglak ölni most már biztos, csak kerülj a kezeim közé!


{382}
A képességek módosítása miatt szerkesztve

[Mira]

*MET III - Trish, Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő; hajnal]

Trish, a karkötődet nem találod meg, ellenben a ládából előkerül egy ahhoz hasonló sminkkészlet, így végül el tudod készíteni a ruhához passzoló sminket. A kád közelében látsz egy fényesre csiszolt ezüsttálcát felfüggesztve a térelválasztó paravánra. Fogalmad sincs, hogy miért nincs itt rendes tükör, de ez is megteszi. Tökéletesen szép vagy, mint mindig. A farkasod most szabadságának örülve a szokásosnál élénkebb, ezért élesebb a szemed. Észreveszed a tükrön az ujjlenyomatokat, aztán a kendő nyomát is. Elég rossz lehet a takarítószemélyzet... Ellenben a bor nagyon finom, pont az ízelőbimbóidnak való. Isteni nedűt kortyolgatsz, s valahogy egy idő után erősebbnek is érzed magad tőle.

Hirig, a benned felgyülemlő hatalmas energia, ami tudod, hogy tündérrészedhez tartozik, képtelen kitörni. A mágiádnak semmi baja, talán a kívánságaid haladják meg a képességeidet - vagy egészen rossz oldalról közelíted meg a problémát. Az energia csak gyűlik benned, de ahelyett, hogy egy hatalmas orkánként törne ki belőled olyan érzésed van, mintha apró szappanbuborékok szállnának ki belőled, amik nagyon hamar kipukkadnak. Az Ikrek egyikét továbbra sem találod meg, hiába teszel tűvé érte mindent.

[Evangeline Stockbauer]

*MET - III*

- Bolhás? /horkantok fel megvetően. Persze ez is inkább afféle megvető hangocska, mint horkantás, pont olyan elegáns, mint minden más körülöttem./
+ Hogy ez a nőszemély mennyire szánalmas... De ha kompenzálnivalója van, felőlem tegye, akinek nincs valódi szépsége, csak azt hiszi jobb ő mindenkinél, ahhoz nem fogok lealacsonyodni egy kicsinyes vitára, még a végén bepiszkolná a cipőm talpát a kis vakarék. +
- Tudod igazán befejezhetnéd ezt a szánalmas hisztit, csak még alantasabban festesz, amikor dühöngsz, mint egy tinédzser fruska. Nem tudom mire vagy olyan nagyra magaddal. Egy senki vagy, aki véletlen idekerült... hát eszem a pofid Kicsikém, nehogymár odarohanjak! Én vagyok az, akit feleségül akar venni az a gyökér, és ehhez átveszi a gyönyörű testem felett az uralmat, ami k*rvára kezd kihozni a sodromból! Ha ehhez még a te picsogásod is hallgatnom kell, akkor még ennek a csodás bornak az ízét sem tudom kiélvezni, ami jelen helyzetben az egyetlen kellemes dolog.
/Kortyoltam is egyet az említett italból, majd jeges kristálykék pillantásom ismét felé fordítva rendületlenül folytattam./
- Tehát hallgass, hogyha nem vagy képes értelmes gondolatokat kiadni magadból. Mondjuk hogyan lépjünk meg innen, vagy bevallani, hogy szánalmas próbálkozás azt állítanod, hogy szebb vagy nálam. Ha nem hiszed, csak nézz körül a híres holomagazinok között. /vontam vállat angyali kecsességgel./
- Nos? /vetettem rá még egy pillantást, majd mivel jól esett tovább iszogattam a bort./
- Igyál egy kicsit, talán a hisztidet is lenyugtatja. És szerintem ne nagyon nyúlkálj körbe, a takarítókat valószínűleg nem varázsolta el Szarkeverő Uraság, mert elég gyatra munkát végeztek azon a fémtepsin. Én a helyedben nem próbálnám ki, milyen dzsuvára lehet még lelni itt. Főleg az ülhet bele egy nagy adag trutyiba, aki olyan parányi méretekkel van megáldva mint te. /mondtam negédes mosoly kíséretében./

(48)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/A ládához repülve véletlenül hozzá érek a lila görög stílusú ruhához, ami az elkezd felmászni rám, ahogy azelőtt a szőke nőre is. Nem tetszik a dolog, de ez ellen sem tudok semmit tenni. Mint ahogy a ládában sem találom meg a holmim, amit keresek. És ennek egyre jobban nem örülök!/
+ Fogd már be a pofádat, te elkényeztetett kis riherongy! +
/Érzem, hogy nem vagyok a Dombban, hogy Danu ereje ide nem ér el, így nekem sincs semmi hatalmam. Egyetlen dologra tudok csak számítani. Önmagamra!/
+ Mennyire eltud kényelmesedni az ember lánya, ha egy kicsit is belekóstolt a misztériumba! +
/Oda repülök az ajtóhoz és megpróbálom kinyitni, ha az nem sikerül akkor az ablakon keresztül távozom, hiszen a szárnyaimat nem tudta elvenni az a rohadék./


{383}

[Mira]

*MET III - Trish, Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő; hajnal]

Az ajtó egy érintésedre kinyílik. Hangosan dörren egyet, ahogy kicsapódnak a szárnyai. Mögötte napsütésben úszó jéghideg csarnok vár Titeket. Hatalmas terem, mindkét oldalon oszlopokkal, korláttal közöttük. Talán valamilyen hosszú folyosó lehet. Nem látjátok a végét. Ami nagyon kellemetlen az aranyozott oszlopokkal és mennyezettel (ahonnan régi görög istenségek tekintenek le Rátok) kapcsolatban, hogy itt sincs egy lélek se.

Vagy mégis?

A szobátok erkélyének tetején megjelenik egy árnyék. Először fel sem fedezitek, hiszen annyira el vagytok foglalva magatokkal, meg talán az új csarnokkal, ám szép lassan elkezd kúszni a mennyezeten egy oszlopig. Trish, ismerős szagra leszel figyelmes. Mikor már megpihenhet egy kiszögelésen, és úgy véli, hogy elég helye van, az árnyék elkezd alakot ölteni, és a zihált, kikerekedett szemű Izával kerültök szembe. A lány biztos magasságból figyel titeket, fél tőletek, nem akarja, hogy elérjétek.

- Kérlek, hallgassatok meg! - könyörög, mielőtt megtámadnátok. - Merlin üzenetét hozom.

*A szülinapi +30hsz-t ne felejtsétek el! ^^*

[Evangeline Stockbauer]

*MET - III*

/A kis senki nem igen reagál a szavaimra, de legalább megfogadja őket. Elhallgat végre. Az én életem a fény, a ragyogás és a hírnév, de ez a csend most mégis üdítően hat. Ha már választanom kell, inkább ez, mint ennek az idegesítő tündérkének a hablatyolása.
Azonban a figyelmem a feltáruló ajtóra terelődik nagyon rövid időn belül. Nem tudom eldönteni, hogy ez megint valami rossz vicc, mint az a testátvételes izéke, meg a házasság, esetleg végre vége ennek a rémálomnak... De végül úgy tűnik egyik sem.
Már éppen indulnék kifele, aki mer az nyer alapon, amikor megérzem annak a szerencsétlennek a szagát.../
+ Darabokra szedlek... +
/A gondolat csak végigvillan rajtam, nagy nehezen elnyomom, habár még így is olyan barátságtalanul nézek a megjelenő zilált lányra, amennyire egy az enyémhez hasonlóan gyönyörű arcból kitelik./
- Nah még mit nem kincsem! Legutóbb is csodálatos eseményeknek voltál elindítója! Köszönöm, de nincs szükségem több házasságra, főleg nem Merlinnel! /vágtam rá gúnytól csöpögő hangon.
Aztán mint aki magasról tesz a magasban rettegő fruskára megindultam kifelé a szobából végig a folyosón, megpróbálva kitalálni innen. Haza akartam végre menni, kezdett már a hócipőm is tele lenni ezzel az egésszel./

(49+30=79)

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Ahogy kitárul az ajtó, és a hatalmas robbanásszerű zajjal én is kireppenek. Nem érdekel, hogy ki hallotta meg vagy sem azt, hogy elhagytam a cellám. Nem érdekel! Gyanítom, hogy nem a zajtól lett egyértelmű, már nem vagyok ott. Biztos vagyok benne, hogy olyan mágiával van az épület körüllengve, ami azt a Szarházit segíti!
Alig érzem Danut! Amióta felébredt, nem hittem volna, hogy elvesztenek érezhetem magam. Nem érezem őt, és olyan mintha nem is lennék. Nem érzem, hogy a szívem verne. Nem érzem a Jádekő részeit!/
+ Danu! +
/A nőt csak az után veszem észre, hogy megszólal. Nem különösebben érdekel, hogy láthatóan fél. Oda reppenek elé./
- És akkor mi van?
/Egy hanyag vállvonással kommentálom szavaimat./
- Engem cseppet sem érdekel Merlin! Jelenleg tartozik nekem, nem kevés pénzzel és ha már kijelenti, hogy az ellenségem, akkor ne egy beszari kis vakarcsot küldjön követnek! Nem érdekel, hogy mit akar!
/Legyintek egyet./
- Ha nem tudod, hogy hol vannak a holmijaim, akkor meg se szólalj!



{384+30=414}
*Szintlépés*

[Mira]

*MET III - Trish, Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő; hajnal]

Iza tekintete elsötétül.

- Rendben - mondja végül színtelen hangon. - Akkor ezt nem adom oda, kedves rokon! - ejt le eléd egy különös medált. - És akkor nem mehetsz haza. És akkor kedves Hirig, Neked sem mondom el, hogy már érkezik egy régi barát, akivel már együtt harcoltál ez ellen a förtelem ellen. És nem avatlak bele a további részletekbe. - Ezzel ugyanúgy, ahogy megérkezett, távozik is. Egy huncut vigyorral az arcán.

Trish, hogyha megérinted a medált, távoli vidékekre ragad el Téged, sátrak és farkasüvöltés közé.

Hirig, Te csak annyit látsz, hogy a hölgyemén az ékszert megérintve felizzik, és a következő pillanatban hűlt helye sincs. Valóban egyedül maradtál, minden értelemben egyedül. Danu nincs veled, a Szív nincs veled. A csarnokokat járva sem találkozol élő személlyel, csak a portrék tekintete követ téged...

*Gratulálok mindkettőtöknek. És bocsi a kurta reagért. Trish ezennel kimesélve, türelméért és szokásos karakteredért 1 pontot tudok felajánlani, illetve a medált megtarthatod, hátha jó lesz még később valamire. *

[Faerman Niqecanuwa Mikomi]

*MET III*


/Legszívesebben ott helyben kaptam volna szét a csajt, aki köddé vált. Nah jó, mindkettőt, mert idegesítettek. De nagyon!/
+ Most merre és, hogyan tovább? Vajon Wen hol lehet? +
/Az egész hely kihalt, vagy legalábbis jól eltudjuk egymást kerülni. A végeredmény ugyan az, nem találkozom senkivel sem.
De a legjobban az az érzés ami hatalmába kerít, a félelem, az zavar. Mert félek, hogy nem fogom újra Danut érezni, félek, hogy nem fogom újra a Szívem lüktetését érezni.
Most először érzek igazán félelmet, és ez roppant mód zavar. Zavar? Dühít, belefészkeli magát a csontjaimba. Nem attól félek, hogy elrabolt Ineas, vagy attól, hogy megöl, mert ezek hidegen hagynak. Nem zavar. Hiába félnek mások tőle, én nem. Tudom, hogy nagyobb a hatalma ahhoz képest is, hogy legutoljára találkoztunk, de ez engem nem rémít meg.
Nem voltam tudatomnál évszázadokon, évezredeken keresztül. Sőt még most sem teljesen, de érzem, hogy Nekem és a Szívnek nem szabad elszakadnunk! Nem szabad Danutól távol lennem. Ha nem érzem őt, akkor ő sem érez engem, és én meghalok nélküle. Eltűnök. Eltűnök, és akkor nem lesz senki aki a Szívre vigyázna. Nem kerülhetne vissza Hozzá.
Ha megkaparintja az a Kurva, mindegyik darabkát, akkor még a most éledező Istennőt, is képes lenne elpusztítani. Amit nem engedhetek meg. Szóval minél előbb össze kell szednem a darabkákat, és biztonságba helyezni őket./
+ Igen, minél előbb össze kell gyűjtenem az ellopott darabjait, és biztonságba kell helyeznem! +


{415}

[Mira]

*MET III - Hirig* [2900. augusztus 23., hétfő]

Danutól távol járod az Olympus csarnokait. A római, görög istenségek tekintenek vissza rád szeretett istennőd helyett. A kongó termek émelyítenek, elég volt a magány, elég volt ez a különös, szorító érzés a mellkasodban.

Már épp becsavarodnál, a sarokban gubbasztanál magzatpózban, amikor feltárul előtted egy ajtó. Eddig is sok ajtót tudtál kinyitni, ebben semmi meglepő sincsen, ám most az ajtó mögül nem egy újabb terem tekint vissza rád, hanem a meleg, csalogató, vidám Nap. Mediterrán szellő simogatja meg az arcodat, és kék tengervíz néz vissza rád.

Hogyha kilépsz, homokot érzel a talpad alatt. A pálmafák és különböző mediterrán növények kellemes árnyékot adnak. Amint kiérsz a szigetre, visszanézve láthatod, hogy az ajtó egymagában áll a homokban. Körülötted a víz, ám a távoli messzeségben egy hatalmas köd ólálkodik. Ahogy ránézel, Danut véled kihallani belőle, ahogy sír. A felkelő nap aranyra fest mindent, s Dél felől ismerős idegen érkezik a szél szárnyán. Messze van még, de egyre közelebb ér, ahogy telnek a percek. Lord Rabraquat az.

*Következőt írd majd a Világkígyóhoz, kérlek. És mivelhogy tudom, hogy Te szeretsz az utolsó lenni, várd meg Rab reagját. *