Amon boltozata

[Mira]

Hatalmas, az ókori diadalívekre emlékeztető hieroglifákkal díszített boltív, ami a Lebegő-hegység sziklái között tör az ég, Amon birodalma felé. A felé vezető utat kosfejű jégszfinxek övezik, élettelen szemük néha meg-megrezdül az elhagyatott vidéken. Baljóslatú, feszültséggel teli hely ez, ahol érezni lehet egy ősi szellem évszázadok-évezredek óta tartó mély szunnyadását.

[Fiona Freefall]

*Előzmény*

- Ó a franc... /Szökött ki belőlem az első levegővétel után. Ez van, ha a jól fűtött szobából kilépsz egy alaszkai télbe. Mindenesetre vigasztalt a tudat, hogy Lomposkának köszönhetően nekem talán kevesebb göncöt kell megtűrnöm magamon a hasonló hőérzetért, de nem igazán tett adott pillanatban boldoggá. +A hideg akkor is hideg...+
Miután jól kicsodálkoztam magam, az első utánam érkezőnek dünnyögtem:/
- Tisztára, mint valami gagyi Csillagkapu-epizód. Annyi különbséggel, hogy ez nem a galaxis másik vége. /Morrantam még ingerülten, aztán az igencsak korlátozott látási viszonyok miatt előhívtam Lomposka szimatát, végül kis késéssel, de orrom után fülem és szemem is farkasba váltott. Aztán nem is várakoztam tovább, megindultam az eddig egyetlen normálisnak tűnő személy, vagyis Kaellia nyomain./

(270)

[Garien Seardur]

*MET III* Előzmény

/A hideg úgy csap meg, mintha ájulás után leöntenének egy vödör hideg vízzel. A hideg szép lassan beszivárog a ruhánk alá, ami egyelőre bírja a támadást, remélem kitart addig, amíg oda nem érünk. A torkomat kéretlenül hűti a fagyos idő, és a komor sötétség sem villanyoz fel. Ez van, ezt kell szeretni, és még ez nem is a neheze gondolom. Bevárom az egész csapatot, majd csatlakozom a vezetőhöz. Én sajnos sokkal lassabban taposom a havat, mint a farkas, de igyekszem, hogy ne maradjak le. Már csak azért imádkozom, hogy ne nyúljon túl hosszúra a sétánk./

(131)

[Tereus]

*MET III*


/Még mindig elcsodálkozom ezeken a helyváltoztatós átjárókon. Igaz, már sokkal jobban kezelem, a dolgot, hogy egyik pillanatban még a világ egyik pontján van az eszenciám, míg a következő pillanatban már máshol villan fel. Régebben, még az időben is utaztam, nem csak a térben, két társammal, mikor Danuhoz vittük a lelket, haláluk után. Így igazából nem az lep meg, minden alkalommal, hogy létezik ilyen, hanem, még meg kell szoknom, hogy ilyen formában történik./
+ Mindegyik más... +
- Brrrr... lefagynak a tollaim!
/Morranok. Igazából nem zavar a hideg sem, még ha nagyon hirtelen érintett is. Kellően felöltöztem, még mielőtt kijöttem volna a vendégszobából, a többikhez.
Szárnyaimat szorosan hátam mögé vonom, hogy kevésbé érje szemből a hideg szél.
Egykedvű léptekkel zárom a menetet./


{263}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., kora hajnali órák]

Kaellia nyomait követve a szfinxek mellett haladtok el. Fölétek magasodik a Lebegő-hegység, mint két tenyér a havat, úgy fog közre Titeket. Utatok a felkelő nap felé vezet - ám csak sejteni tudjátok a nap helyét, hiszen az ég felé törő sziklák közé nem süt be a fénye, s az ég is szürke még. A farkast szemlátomás ez nem zavarja, szikár alakja biztosan közeledik a völgy szája felé.

Fiona, hogyha utol szeretnéd érni a társnődet, megteheted. Megáll, és bevár Téged. A közelében kevésbé fagyos a levegő, és ahogy beleszagolsz a légbe, az illatába valami más is keveredik, mintha egy másik farkas is lenne mellette. Garien, ezt Te is érzékeled, bár Te nem a melegséget látod, hanem Kaellia kissé elmosódott auráját, ami időnként hatalmasra növekszik, mintha még egy lélek tartozna hozzá. Tereus, Danu szolgálója és a múltad révén Te is érzékelsz még egy esszenciát a nő közelében, akiről biztosan meg tudod mondani, hogy nem lidérc.

- A legsötétebb éjszakán is tudunk tájékozódni - mutat az ég felé, miközben továbbra is halad, szavait Fionának címezve. - A farkas mindig tudja, melyik irányban halad, hiszen a Hold mozgását is úgy ismeri, mint a tenyerét.

Laurent ezüstös derengése lassan egybeolvad a szürkeséggel, hiszen ahogy az idő telik, egyre jobban kivilágosodik. Mindannyian a saját problémáitokkal, leginkább a hideggel vagytok elfoglalva. Hogyha létezik a pokol tüze, akkor az annyira forró, mint amennyire ez a táj fagyos. A tagjaitok nagyon hamar átfagynak, vacoktok a hidegtől.

Nem tudjátok megmondani, mennyi időbe telik, míg elérkeztek a völgy bejáratához, még mindig szürkület van a hegyormok között. Ám amikor kiléptek a Hegység peremére, nyílt puszta tárul a szemetek elé. Időbe telik, míg realizáljátok, hogy ez a pusztaság a befagyott óceán alattatok, és hogy a szárazföld és a víz között jelentős a távolság.

- Ez fél évszázada nem így nézett ki... - mormol magában a sidhe. - Kaellia, azt hiszem, szólnunk kell a révésznek. - A farkas csak bólint egyet. A sidhe folytatja: - Addig is, hogy ne fagyjunk meg, parancsoljanak. Házi recept. - Szétoszt köztetek néhány szelet süteményt. Nem tudjátok megmondani, hogy pontosan miből készült, de az íze finom, gyümölcsös. Amikor elkezditek rágni, máris érzitek, hogy a tagjaitok kissé felmelegednek. Közben Kaellia mellől elszökik a meleg, és eliramlik a Lebegő-hegység csúcsa felé. Mindannyian tudjátok, hogy a révészért ment.

[Fiona Freefall]

- A hold mozgását is, persze... Mint a tenyeremet. /Mormogtam Kaellia okítására. Igazság szerint nekem speciel fel sem tűnt, hogy valahol még az égen van, nemhogy még azt is tudjam, merre leledzik./

+Főleg nem térugrás után, mikor lényegében azt sem tudom, hogy merre van az előre, Lomposka meg kábé ugyanolyan tanácstalan, mert nyomaink semerről se jönnek. Akkor legalább azt meg tudnám mondani, hogy honnan jöttünk. Így viszont csak annyit tudok, hogy amerre megyünk, az az előre. Na, talán azt meg tudom mutatni, ha épp nagyon muszáj, hogy arra van kelet, de csak mert mintha arrafele világosodna kicsit. Bár az is lehet, hogy csak a lámpákat kapcsolták fel valahol...+

/De hogy ne csak kukán bambuljak, meg hát azért nem árt építeni a jókapcsolatokat, megrántottam a vállamat és vigyorogva folytattam./
- Ha a mozgását nem is, de a ciklusát nagyon is érzem. Ha érted, mire gondolok. /Kacsintottam rá nőtársamra, majd épp belekezdtem volna az óraműves hasonlatba, mikor belémhasított a felismerés. Nem tehetek róla, meg kellett állnom. Mint egy jobbegyenes a gyomorszájamba.../ Ó, a franc. /Nyögtem fel./ Nem, nem, nem, az teljesen kizárt... /Folytattam a szokásos mantrát. Mármint szokásos annak, aki hozzá van szokva bizonyos felismerésekhez. Én csak elsápadtam és hirtelen tudatára ébredtem annak, milyen kib*tt hideg is van. Persze, mialatt én szobroztam, Kaellia tovább haladt, a körülötte lebegő melegséggel együtt, de akkor is./
- Asszem gyorsan szereznem kell egy tesztet. /Foglaltam össze magamnak a legközelebbi tennivalók listáját, aztán már csak a nagy pusztaság tárult szemem elé. Lehet, hogy a sokktól, lehet hogy valami egyéb is az oka, de csak az rémlik, hogy a sidhecsajszi valami sütivel kínál. Jólnevelten elvettem egyet, két harapással eltüntettem, aztán csak azt éreztem, hogy valami finom melegség elönti a bensőmet./ +Na nem, kizárt, hogy máris... Nemnemnem...+ /Ráztam meg a fejemet és Kaelliához fordultam volna a kérdésemmel. +Mennyire gyorsan fejlődünk ki?+ Szűköltem volna, de vezetőnk már el is porzott a nagy fehérségbe, így egyedül maradtam a kétségeimmel. Ha a másik hármat nem számítjuk... Márpedig az adott szituációban nagyon nem vettem őket nemhogy számításba, de még észre is alig./

+Basszus, és mi van ha tényleg anya leszek?+

(271)

[Garien Seardur]

*MET III* Előzmény

/A helyzet az, hogy hideg van. Nagyon hideg, én pedig elég nehezen bírom, révén nyári és mediterrán gyerek vagyok. Illetve voltam, lehet, hogy ez már ebben a testben is számít. De mi van, ha igen, mi van, ha az agyam ezen része, még mindig jobban érzékeny lenne a hidegre és ezt az érzést továbbítja a tagjaimba.
De úgy látom, nem vagyok egyedül a problémámmal, ahogy végigtekintek a többieken, látom, hogy mindenki szenved. És látom, hogy egy lélekdarab (?) van csatlakozva egyikünkhöz. Nem foglalkozom túlságosan vele, jobban érdekel a hideg, ami mindjárt ráfagyaszt a talajra. Megérkezünk és közlik, hogy itt egy tenger volt.
+ Most már csak egy fagyott tenger. + Nem éppen túl elmés megállapítás, gondolom, miközben beleharapok a felkínált süteménybe. A melegség csodálatos érzése tölt el nyomban, ahogy kezdek felmelegedni a süteménytől. Jóízűen megeszem az adagomat, és mindjárt mosolyogva állok az egész kalandhoz. Az utolsó falatotokból török egyet Laurentnek és odanyújtom neki. A maradékot jóízűen elfogyasztom és várom, hogy megérkezzen a titokzatos révész./

(132)

[Tereus]

*MET III*


/Többiekkel ellentétben, vagy épp hasonszőrűen, én -is- szótlanul haladok előre, amerre a vezetőink mutatják az utat.
Gondolataimban Bora-borán vagyok, és épp egy tűszoknyás kiscsaj szolgálja fel nekem a koktélt. Melegded képzelgésemből a hideg szél hozzam agával, a kizökkentő szavakat "...szereznem kell egy tesztet..."/
+ Kellemetlen! +
/Rázom meg kicsit a szárnyaim, nehogy megfagyjanak, majd újra képzeletembe merülök, hogy elviselhetőbbé tegyem ezt a hőmérsékletet, ám nem időzhetek megint csak sokáig el gondolataimban, mert az utunk egyik pihenőjéhez érünk. Hallom még, hogy vezetőink valami "révészről" fecsegnek./
+ Ez egy kibaszottul befagyott víztömeg! Nincs az a révész aki ide két aranytallérét beteszi a lábát! +
/Elveszem -szótlanul- a melegítő sütit./


{264}

[Mira]

*MET III - Fiona, Garien és Tereus* [2900. augusztus 23., hajnali órák]

A nap első sugarai arannyá színezik az előttetek elterülő jégtengert. A fény sajnos nem ad meleget, így tovább fagyoskodtok a szirten. A sidhe mellettetek türelmetlenül járkál, egészen a maga dolgával van elfoglalva.

Egy jó fél órát vártok még Kaelliára. Egy repülő csónakkal érkezik, melyet egy fiatal férfi irányít. Mindketten pipáznak, mikor megáll előttetek a peremen a csónak, épp azon veszekednek, hogy melyik a finomabb dohány. Fiona, neked a révész dohánya túlságosan fűszeres, túl erős illatú, megszédülsz tőle. Hirtelen ezt csak feltételezett gyermekáldásoddal tudod magyarázni.

- Drystan Octavus, szolgálatukra! - hajol meg előttetek a férfi a csónakban állva. Vidám, gyerekes mosoly bujkál a szája csücskében, mintha az itteni borzalmas hideg egyáltalán nem vehetné kedvét. Hangja, megjelenése kellemes. - Hogyha jól értesültem bájos hölgyemtől - tekint a farkas felé -, a Ködfátyol felé igyekeznek. Jöjjenek kérem, csak szép sorban! - Rionynn szó nélkül nyújtja a kezét Drystan felé, aki besegíti a sidhét a csónakba. A kis hajócskában egyébként mindannyian elfértek, még ha annyira nem is kényelmesen.

- Ismerem ezeket a vizeket - meséli miközben már az Óceán fölött suhantok. - A gyermekkorom nagy részét itt töltöttem. Persze a villámvadászatnál semmi sem mókásabb, de hajót reptetni is élvezetes! - magyarázza lelkesen. Jókedve megmelenget Titeket, társaságában gyorsan telik az idő.

[Fiona Freefall]

/Korántsem felhőtlen gondolataimba mélyedve törpöltem magamban, a többiekre a szükségesnél egy árnyalatnyival sem több figyelmet pazarolva. Márpedig ez az adott pillanatban... sőt mi több, hosszú percekben-órákban elhiheti bárki, igencsak csekély mértéket jelentett. Egyedül talán Rio jelenléte tudatosult bennem, mivel a járkálásával kezdett igazán az agyamra menni./
- Fejezd már be a mászkálást! /Morrantam rá éppencsak alig vicsorogva, mikor már végképp kezdett foszlani a cérnám./ Tedd le a pici popódat, ne az idegeimen ugrálj! /Mire észrevettem magam, láttam és éreztem, hogy karjaim már elkezdtek átlényegülni, meg különben is. Hallottam, hogy nem épp a megfelelő hangnemet ütöttem meg. Hát jólneveltségemet fitogtatva, valamivel nyájasabban tettem még hozzá:/ Ha megkérhetlek...
/Aztán persze világosan éreztem én, nem a jó végén vagyok a dolgoknak, hát nagy duzzogva, a replikákat gond nélkül elengedve a fülem mellett hagytam az egészet a fenébe és arrébb kotródva morcosan bámultam a nagy fehérséget./
+Q jó, még igazándiból el se indultunk, máris kezd szétvetni az ideg. Mi lesz itt, ha tényleg beüt a krach?!+

/Mire megérkezett a repkedő csónak, természetesen magamba szálltam, így tenyérbemászó hajóskapitányunk jópofizása ki sem verte a biztosítékot, igazán csendesen szálltam be a járgányába és egy szimpatikus padot a magaménak nyilvánítva lecsüccsentem./

(272)

[Garien Seardur]

*MET III*

/A maga nemében gyönyörű, amit látunk. Ha nem lenne ennyire hideg – még a melegen tartó sütemény ellenére is minimum hűvös van -, tökéletesen lehetne élvezni a kilátást. Talán kellene egy kis kunyhó ide, ahol forró teát és meleg helyet kívánnak az ideérkező turistáknak. Ki tudja, hogy kik juthatnak el ide, a varázslat világában? Én is jobban élvezném az egészet egy panorámaablakon át, a melegben teát szürcsölgetve. Egy jó fél óra elteltével viszont megérkezik a révészünk, aki talán el fog vinni minket egy melegebb helyre.
A révészünkhöz érek és kezet nyújtok neki, meleg barátságos mosollyal fogadom érkezését./
- Mi is örülünk érkezésének Octavus úr. Az én nevem Garien. /Mutatkozok be illendően, halványan meghajolva felé. A füstös illat, ami körüllengi a férfit igazán megbolondítja az amúgy metsző, aromátlan tájat. Mikor megengedik, hogy helyet foglaljunk Fiona mellé, vagy vele szembe helyezkedek el – attól függően, hogy mikor nem látom rajta a nemtetszését -, Laurent pedig a vállamra telepedik. Talán a farkashölggyel illő lenne megismerkedni, mert az angyal túlságosan távolságtartó, és rideg./
- Ön honnan érkezett Fiona? Már, ha nem zavarom túlságosan. /Kedvesen, már atyaian mosolygok rá, ami a fiatal képemen elég furcsán hathat./
- Én Pedro voltam, Barcelonában laktam. Vajon van itt még foci? Egy jó meccset megnéznék. /Elmélkedem. De akár egy kosár, vagy hoki meccsben is benn lennék. Hol vannak már az akkori hősök? Szomorú, hogy valószínűleg semmi sem maradt belőlük. Iniesta és a többiek, már csak mi emlékezünk rátok! Béke poraitokra!
Elmélyülten tanulmányozom a tájat, megfeledkezem a farkaslányról, ha nem szól hozzám. Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tudok segíteni, de mindent meg fogok tenni. Megsimítom Laurent selymes szőrét, és halvány vigyorral követem az alattunk elsuhanó tájat./

(133)

[Tereus]

*MET III*


/Kezdem elunni a szemlélődést. Ez a monotonitás kezd sok lenni./
+ Hó, jég és egy két fagyos teremtés, nah meg még egy kis hó és jég. +
/Felkuncogok, mikor Fiona még szóvá is teszi az egyetlen mozzanatot ebben a hidegben, ami arra enged következtetni, hogy itt bizony élet is van. Nem csak hó és jég./
- Ha ennyire nem bírod a várakozást, akkor mászkálj a hátam mögött. Ha akarod a szárnyammal eltakarlak.
/Közben kedves mosolyt öltök magamra, majd a vehemens lány felé is küldök egyet.
Nagy sokára, mire jégangyal lesz belőlem, megérkezik egy alak, akit első ránézésre még a saját ruháit sem bíznám rá, nemhogy még egy csónakba is üljek vele./
- Azt hiszem jobba ha megmozgatom a szárnyaim, ezért inkább repülök feletettek.
/Mondom a hölgyeken. Kitárom szárnyaim és megvárom míg a hideg minden porcikámba belemar, majd felrebbenek./


{265}

[Mira]

Folytatás a Ködfátyolnál.