Karakter régi neve: Jeffrey R. Robison
Karakter új neve: Riel
Kora: 23
Nem: férfi
Születési hely: Anglia, London
Születési időpont: 1990. november 26.
Fátyolos város: London
Faj: Angyal
1990. november 26-án láttam meg a napvilágot egy londoni kórházban. Anya ápolónőként dolgozott ott, ahol születtem, apa pszichológusként. Mindig is csodáltam, mert megértéssel fordult az emberek felé, s felém is, ha szükségem volt rá.
Átlagos körülmények közt nevelkedtem. Megkaptam azt a törődést, ami kellett ahhoz, hogy váljak valakivé. A családban nagyszerű volt minden, egészen addig a napig, amikor minden megváltozott.
Anyu gimijében volt egy fiú. Adamnek hívták, nem volt valami szép, jellemben verekedős, sosem jött be neki igazán, de ő mindig nyomult rá. Virágot vitt neki, folyamatosan bókolt, viszont csak azt érte el, hogy mindannyiszor finoman elküldjék, olykor keményebben melegebb éghajlatokra. Felbukkant a városban és mint kiderült, megváltozott a lehető legrosszabb irányba. Az így is agresszív, gizda gimnazista srácból alkoholfüggő lett, aki nem tartja többre társait néhány porszemnél. Nem vált sorozat gyilkossá, azonban sokszor keveredett galibákba, ami nem állt sosem többől, mint ellátni néhány kölyök baját, beszólni az idős embereknek és tűrhetetlen viselkedéssel megzavarni mások nyugalmát.
Egy nap összefutottak. Nemrég említett szülőm épp a bevásárlásból tartott hazafelé, mikor késsel nekirontottak, súlyos sérüléseket okozva neki. A tettes Adam volt, ahogy az később kiderült. Azért tette, mert apa az ő legnagyobb ellensége. Egy iskolába jártak – ott ismerkedett meg mindkét felnevelőm is –, személyiségük szöges ellentétben állt egymással. Mindketten egy nőt szerettek, ebből az egyik fél versenynek tekintette a dolgot, míg a másik nem, s érzései őszinték, mélyek voltak iránta.
A lényeg, hogy többször szúrta az a féreg és a kórházba szállítása közben halt meg, nem sokkal apa is, mert a férfi gyors volt, kémkedéssel jött rá, hol tartózkodik épp, majd vele is végzett ugyanazzal az ádáz módszerrel.
Jó magam akkor iskolában voltam, nagyon megijedtem mikor megpillantottam a házunk előtt álló rendőrkocsikat, előttük rendőrök. Voltak, akik papírokat írtak, akadtak akik beszélgettek, megint mások a házba mentek be, aminek furcsamód nyitva volt az ajtaja. Megkérdeztem mi történt, mire elmeséltek mindent. Úgy éreztem, a lelkemet összezúzták. Akkor még csak 15 voltam, nem tudtam, mihez kezdhetnék. Megállíthatatlanul sírtam, magamba roskadva, miközben a fejem felett már el is döntötték, hogy a nagyszüleimhez adnak.
5 hónap után az esettel nagyszüleimhez költöztem, akik hivatalos gyámjaim lettek a későbbiekben. Mindig támogattak mind lélekben, mind anyagiakban. Lassacskán talpra álltam mellettük, munkát szereztem, emellett iskolába jártam. Először a Rotherfieldbe (általános), majd a Gold Phoenixben (közép iskola) érettségiztem 3 nyelvből középszinten. Ebből egy az anyanyelvem, a további kettő pedig a spanyol és a francia. Később egyetemi szinten is tovább folytattam tanulmányaimat, ahol megkaphattam a pszichológusi végzettséget.
Csajok. Szép jelzőkkel illettek, mindig volt valaki a közelben, akivel társaloghattam, bár csak egyetemi éveim során találkoztam azzal, akit érdekeltem is, nem csak felszínes ismerettségért jött oda hozzám. Liznek hívták, méz szőke haja és zöld szemei voltak. Sápadt bőre és kerekded arca angyali szépséget sugárzott. Finom, lágy vonásai, hosszú lábai, dongó derék... Egy szóval tökéletes volt. A szekrényeink egymás mellett voltak. Egyszer mikor együtt pakoltuk be a könyveinket, leszólítottam, picit beszélgettünk, maaaajd elhívtam randira. Lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát, mire igent mondott.
Ezután egyre sűrűbben találkozgattunk, így elmondhattam, hogy végre minden tökéletes... Na jó, az iskola eleinte nem ment jól, sok dolgot nem értettem, főleg ott, de a lány segítségével hamar összeszedtem magam.
A férfiről is kaptam némi hírt. Egy nap a hírekben kamerából mutatták az arcát. Elfogták, amikor ki akart rabolni egy bankot. Ma a börtönben senyved.
Apa nyomdokaiba léptem. Pszichológusnak tanultam a lehető legjobb iskolában, sok ember problémáján tudtam segíteni. Szívügyektől a függőségekig rengeteg dolgot láttam már, s tudom, hogy még van mit, hiszen a világ egy kis részébe nyerhettem csak betekintést.
Egy kellemes őszi délutánon haza felé tartottam a munkából. Nem volt egyszerű, többen jöttek hozzám, mint vártam, változatosabbnál-változatosabb esetekkel. Kezdjük mondjuk a lánnyal, akinek a torkából egyben szedtek ki egy villát. Lecsúszott a torkán, mikor megpróbálta kihorgászni a benne megakadó húsdarabot. Rá kell, hogy jöjjek, néha nagyon különös élőlények vesznek körül!
Betértem egy boltba, mivel nem tudtam mit csinálni. Kissé unatkoztam, hazafelé rövid az út, szóval nem kéne amiatt aggodalmaskodnom, ha nem sietek, leszedik a fejem.
- Ööm, helló? - kérdeztem immáron 23 évesen, magabiztos hangnemben, ám válasz nem jött. Váll rándítva léptem beljebb, megpillantva egy baldachinnal eltakart valamit. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Elhúztam, közelebb léptem. Egy városka makettje tárult elém. Milyen aranyos! Vajon műemberkék is állnak a kicsiny utcákon? Érdeklődve mentem oda hozzá, aztán hirtelen elragadott egy érzés, mintha csak zuhanni kezdtem volna....
Külső tulajdonságok:
- - 167 centi magas, alacsonyabb fiúcska volt. Vékony testalkata miatt sokan gyengének tekintették, pedig ha eléggé összeszedte magát, képes volt arra hogy bebizonyítsa ennek ellenkezőjét, csak máshogyan, elkerülve az erőszakot. Rövid világosbarna haja és mogyorószín szemekkel rendelkezett. A lányok főleg emiatt imádták. Öltözködését tekintve imádta a lezser viseletet. Mindegy mit hord, csak laza és kényelmes legyen!
- - Amióta azonban átlépte a fátylat, megváltozott. A haja kifeketedett, a szempár sötétbarna színt vett fel, és izmosabbá vállt. Nem nagyon látszik rajta, de jó erőben van. 190 centi, 80 kiló, ruhai ízlése továbbra is a laza mellett maradt, viszont már sokkal igényesebb, sokkal jobban figyel arra, mit érdemes felvennie.
Plusz testrészek gyanánt szárnyai lettek, amik nem kicsit lepték meg. Egyszerű fehér színűek, mint általában fajtársainak.
Belső tulajdonságok:
A múltbéli események eléggé nyomot hagytak a lelkében. Mint a fátyolba lépés előtt és után megmaradtak az emlékei arról a rossz napról, amit akkor átélt. Igaz, valójában csak foszlányokról beszélünk és valójában már alig tudja mi történt akkor, sejti hogy valami rosszal kapcsolatos, amit végleg ki akar törölni a lelkéből, el akarja felejteni.
Nagyon makacs volt és önfejű, ma már kicsit visszafogottabb. Higgadtan gondol át mindent, tervez, s csak azután cselekszik. Nagyszüleihez kerülése óta kicsit még ingatag az élet némely területén, de egyébként optimista és kitartó. Mindig bátran néz előre és figyeli, mikor segíthet valakinek. Kissé zárkózott, nehezen nyílik meg mások előtt.
Nem mindig beszél, inkább a tettek embere.
Kedvencek: Szeret segíteni másoknak, szereti a zenét, futni, és mászni, emellett a természetet, a szabad levegőt.
Életcélja: Egyelőre a beilleszkedés és az, hogy szerezzen néhány barátot.
Egyéb: Korábban mászott, hobbiból. Kisebb túrák alkalmával, biztonsági felszerelések segítségével - ugyanis nem adrenalinfüggő. ^-^
- Gyógyítás, második szint = 3 pont
- Fegyver, első szint = 1 pont
- Transzformáció, első szint = 1 pont
- Jó mászó, de nem mondanám egy gekkónak, aki majdnem minden felületen képes „megtapadni”, feljutni a célig = 0 pont,
5/5
Főkarakter: -
Rólam: Magyarországról jöttem, mesterségem címere: tanuló. Helló, ezen az oldalon még amatőr vagyok, amúgy kb. 4 éve szerepezek. Imádom a fantasy stílusú dolgokat, de a Sci-fi, horror, kaland és más témájúakat is bírom. Imádok olvasni, írni - még ha nem is megy jól -, énekelni.
Ami a jellememet illeti, elég makacs vagyok, önfejű, akaratos, de alapjáraton higgadt. Nehezen kapom fel a vizet és mindenben a jót látom, bár ez változó. Van, amikor nem így van. Lobbanékonyság is jellemez, ha valakinek sikerül felhúznia, az nem ússza meg szárazon.
Meghívott: Magamtól jöttem.
A hosszú várakozási időkért pedig elnézést kérek, a fórumunk éppen félig a téli álmát alussza. 
