Karakter régi neve: Rita Helinor
Karakter új neve: Azeriel
Kora: 20 év
Nem: Nő
Születési hely: Norvégia, egy nem túl nagy városban
Születési időpont: 1993.12.15
Fátyolos város: Bécs
Faj: Angyal
Édesanyja belehalt abba, hogy megszülje őt, egyedül hagyva apját, a sokkal inkább komolytalan, mintsem apának való komikust. A jelenet is tragikomédiába illő volt, amint a férfi először vette kezébe a síró-rívó, rózsaszín csecsemőt, és egy kézzel félre tolva nem létező kalapját, vonogatni kezdte a szemöldökét a látványtól. Nem lányra számított. Határozottan nem. Amikor felesége haláláról is hírt kapott az orvosoktól, teljesen lesokkolódott. Sokáig úgy tűnt, nem, viszi haza kislányt. Mindennap bejött a kórházba tízpercre, nézegette az apróságot, majd hazament. Azon a napon, amikor a kislány elég erős és egészséges volt, hogy hazavihessék, Rick Helinor babakocsival érkezett a kórházhoz és mégis hazavitte a lányát.
Így kezdődött Rita élete. Anya nélkül, egy pár nap alatt komollyá érett apával. Norvégiában nem volt más rokonuk, így még a kislány első születésnapja előtt Londonba költöztek, ahol anyjának nővére élt. Rick egy társulathoz szerződött, így az angol nagyvárosból nem sok jutott a cseperedő kislánynak, továbbutaztak. Rita élete eleinte csak ebből állt. Apjával és a társasággal utazott, esténként hallgatta a műsorokat, napközben az iskolapadot koptatta. Nem volt igazán jó tanuló, senki sem biztatta, sürgette vagy segítette őt, így csak bukdácsolt. Mivel sokat utaztak, így ideje sem volt, hogy valahol komolyan vegye a tanulást. Egészen a középiskoláig.
Amikor Bécsben gimnáziumba kezdett járni, apjánál rákot diagnosztizáltak. A kamaszlányban ekkor tudatosult, a számára mindent jelentő édesapja is halandó és elveszítheti őt. Ez az érzelmi sokk nagy változásokat okozott jellemében, és az életet elkezdte komolyan venni. Amikor csak tudott, apja mellett volt, segített mindenben a lassan egyre gyengülő férfinak, az iskolában pedig tanulni kezdett. Utóbbiba nehezen rázódott bele, hiszen eddig csak félvállról vette az egészet, de év végére már kitűnő tanuló lett.
Rick állapota folyamatosan romlott. Az áttétek hamar kialakultak, már a diagnóziskor is több helyen fedeztek fel elfajult sejteket. A férfi nem akarta feladni. Küzdött a rák ellen, kezelésekre járt és mindvégig bízott a gyógyulásban. Ameddig az orvosok engedték, színpadra állt, sőt, ha tehette, kicsit még viccelődött is az állapotával. Büszkén végigállta lánya ballagását, majd ő maga vitte el az első nap az orvosi egyetemre Ritát.
Azonban egy téli napon többet nem tudott felkelni. A társulat, akikkel eddig élt és dolgozott, épp hogy csak annyit fizetett, amiből fedezni tudták a kórházi ellátást és Rita egyetemre járását. Utóbbihoz Rick ragaszkodott, nem engedte, hogy a lánya abbahagyja az egyetemet, ha már eddig eljutott. Rita gyorsan és ügyesen tanult, hihetetlen nagy volt benne az elszántság, hogy apján segítsen, így amint volt ideje, dolgozott. Részmunkaidőben mosogatóként egy gyorsétteremben, takarítóként egy mosodában, raktáros-kisegítőként egy áruházban és néha a kórházban is segédkezett, így hamar elsajátította a különféle sérülés és sebellátási módokat, valamint a különféle gyógyszerekről, hatóanyagokról is sokat tanult.
A kemény és a sok munka hiába való volt. Rick tavasszal meghalt. Rita teljesen magába zuhant, de apja kívánságát teljesítve folytatta az egyetemet és tovább dolgozott. Igaz, nem érezte magát többnek egy robotnál. Rutinszerűen végezte a mindennapi dolgait, néha evett valamit és alig beszélt.
Belépés a fátyolba
Egy évvel apja halála után kezdett csak felengedni benne a szorító, feszítő érzés. A fájdalom és a gyász enyhülni kezdett, de még mindig körülvette, hiszen az egészet egyedül vészelte át eddig, senki sem segítette. Hiába voltak barátai, nem volt hajlandó beszélni velük erről egészen egy évig.
A vizsgák végét követően ünnepelni hívták, és még maga is meglepődött, amikor elment. Furcsa volt, hogy végre nem egyedül ücsörgött otthon, hanem a barátaival beszélgetett. Néhány koktél után megnyílt. Jól esett, hogy végre elmondhatta minden bánatát, szomorúságát, a többiek pedig hallgatták és támogatták. Úgy tűnt, végre tovább tud majd lépni.
A buli után hazafelé támolyogva épp elköszönt barátnőjétől és befordult a lakásához vezető sarkon, amikor észrevette a régiségboltot. Már sokszor elment mellette, most mégis feltűnt neki. Hajnal volt már, a nap első sugarai áttörték a szürkeséget, a boltocska pedig nyitva volt. Rita lábait az alkohol adta kíváncsiság az ajtóig vitte, majd be is lépett. Illedelmesen köszönt a néninek, aztán kóvályogni kezdett a sorok között. Nem tudta mit keres, de nagyon kutatta. Minden egyes is kis tárgyat megnézett, kezébe vette, megforgatta, aztán visszatette és ment a következőhöz.
Már csak egy valami maradt hátra, egy függöny mögötti kis makett. Bátortalanul kopogó sarkakkal odalépkedett. Amikor a függönyhöz ért, hátrasandított a nénire, de az semmit sem szólt, csak szöszmötölt a pultnál. Rita vállat vont és átlépett a függönyön. Óvatosan a maketthez nyúlt, nehogy leverje, de amint az ujjai a tárgyhoz értek, megszűnt a tér és az idő létezni…
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Az északi népek többségéhez hasonlóan bőre fehér, haja világos szőke, szeme kék.
- Mostani tulajdonságok:
Belső tulajdonságok: Nagyon kedves és jólelkű. Segítőkész, feltett szándéka hogy gyógyítson, ha már az apját nem tudta megmenteni. Mióta két hatalmas szárny nőtt a hátára és amíg nem tanulja meg szárnyának éteri energiává való transzformálását, kis túlzással ön- és közveszélyes. Jelenleg inkább csak segítőkész, mint ügyes. Mindennek nekimegy, fennakad, beleakad, fellök, elesik, megbotlik, lever és még sorolhatnánk. Igaz, régen se volt túl ügyes, csak most két hatalmas fehér szárny is hozzáadódik a károkozáshoz.
Kedvencek: Csoki és kávé, romantikus filmek.
Életcélja: Segíteni ott és ahol tud.
Egyéb: Magával hozott egy régi fehérarany gyűrűt, ami még az édesanyjáé volt, a nyakláncára fűzve hordja.
Kiemelkedő tulajdonság:
Orvosi/egészségügyi ismeretek: 1p
Gyógyítás: 2p
Transzformáció: 1p
[5p/5p]
Főkarakter: Kathleen Sirett (a vadászidény jelenlegi állására való tekintettel, nem árt, ha van tartalékkarakter
)Rólam: Ez az előbbi karinál elmaradt, de akkor most megejteném, hogy IRL ne burkolózzak homályba.
6-7 éve kezdtem az szerepjátékozást TK-n, ahol egy-két kisebb szünetet nem számítva folyamatosan írtam. Az oldal megszűnése eléggé „fájdalmasan” érintett, főleg hogy egy nagyon szeretett dark-fantasys frpg (Kárhozottak Karneválja) bezárást már megéltem korábban. Jelenleg az egyetemet koptatom, biológiát tanulok, majd a genetika felé indulok el. Később esetleg világuralomra török. 
