Szerző: Theodore Arthur McWilliam » 2013.05.17. 19:51
/Előzmény az Előállítóban/
/ Belökdösnek a terem közepére és miután meggyőződnek, hogy ne tudjak elfutni és a kamerák még azt is felvegyék, ha.. Mindegy is. Egy unott képű vénember, aki valószínűleg az itteni bíró, pofavizitet tart, pár lépéssel előttem. Ő látja rajtam - már amennyire a tükörképemre emlékszem - hogy egy átlagos ember vagyok. Talán azt sem tudja, hogy "vadász" vagyok. Én látom rajta, hogy unja az egészet és remélem ez az unalma segít majd hamar túljutnom a dolgokon. Nyikorgósan és bürokratikus hidegséggel kezdi felolvasni a vádakat én pedig csak a számat elhúzva hetykén bólintgatok néha./
- Nem nagyon ismerem az itteni szabályokat, nem is tudom, hogy tarthatok-e védőbeszédet, de talán egyszerűbb, ha nem teszem. Elismerem, hogy ezeket a bűnöket elkövettem és úgy hiszem, nem szükséges, hogy továbbra is itt tartsanak.. Az előbb azonosítatlan személyként említett, ez bizonyára azért van, mert távoli földről jöttem - és mint ilyen külhoni, kissé szokatlan volt még nekem a hely- így hát egy kissé felzaklatott, mikor az a "másfajú" .. Nos, ácsorgott ott az út szélén. / Meglepődöm magamon, valami mintha eltűnt volna belőlem.. A régi világban egy másodperc alatt kivágtam volna magam egy kis tenyérbemászó monológgal vagy legalább is sokkal könnyebbé tettem volna a helyzetem. Most pedig, játszom a félőrült vidékit és csak rontok a helyzetemen.. És ezt még szórakoztatónak is találom!/
(22)
