Előállító

[Jóindulat]

Az előtérről nyíló folyosón található, jó szobányi, egyszerűen, vasráccsal (vagy legalábbis valami hasonló ötvözettel) elkerített gyűjtőhelyiség. Akinek nem indokolt beljebb kerülnie, itt várhatja meg, mit határoznak sorsáról. Ha éppen nem nyomják el a hangokat a körülötte lévők konfliktusai, ráérő idejében hallgathatja a belsőbb részekről kiszűrődő, cseppet sem kedvcsináló zajokat: őrök lépéseit, zárszerkezetek csippanásait, fémajtók csapódásait.

Berendezése egy, a talaj fémes anyagával egybeolvadó wc-csészén kívül nincsen, csak ami épp a bent tartózkodóknál a szokásos és alapos motozás után maradhatott.

[Theodore Arthur McWilliam]

(előzmény a Fősugárúton)
/ Zúgó fejjel és fájó végtagokkal riadok fel ezen az idegen helyen, valószínűleg órákkal később. Ahogy levegőért kapkodva hirtelen felülök a földön és körbenézek, azonnal megállapíthatom, hogy nem haltam meg. Sajnos.. Nem hiszem, hogy ott, ahova halálom után kerülnék acélrácsok lennének.. Körbetekintek, majd dühödten csapok a földre, miközben hangosan felordítok. A szökést hiába is tervezgettem, sikerült annyira az elfogóim idegeire mennem, hogy inkább kiütöttek, hogy míg idehoznak csendben legyek. Legalább a kezem már nincs lekötve. Felállok a földről, majd a rácshoz lépek és kidugom a fejem, hogy körbenézzek. A hely szinte kong az ürességtől. Belerúgok a rácsba, ami nem volt túl jó ötlet.. Fájó lábujjakkal, féllábon ugrálok vissza a sarokba és leülök. A térdemen dobolva, dühödten várom a fejleményeket. /
+ Küldjetek már valakit.. Nem fogok nektek ordibálni, hiszen ti hoztatok ide. Csak ne az a nő jöjjön, neki aztán magyarázhatnám, hogy fogalmam sincs, mi ez a hely. Ha az ideúton sem figyelt rám, most sem érnék el eredményt. /
(13)

[Jóindulat]

/Csendben, eseménytelenül telik el... ki tudja hány perc, netán óra. Még csak a fények vibrálása sem tudja megtörni a várakozás idegölő egyhangúságát, ugyanis a világítás teljes mértékben testetlen, mintha valahonnan a falakon túlról szűrődne be. Ám egyszercsak változás történik: léptek zaja közeledik a közelebb lévő ajtó felől, majd egy kehes fiatal pasast kísér be két, szolidszürke egyenruhás férfi./
- Gyerünk, befelé!
/Utasítja a testesebb, míg a másik valamit megnyom a karján és a rács egy része feltárul, hogy legyen min besegíteni a Theodore-hoz hasonló sorsra jutott fickót. Mikor aztán engedelmesen bekullog a fogoly, egy újabb gombnyomást követően a rács nyílása, ahogyan jött, zajtalanul és nyomtalanul eltűnik, a két egyenruhás pedig sarkon fordulva visszafelé indul./

[Theodore Arthur McWilliam]

/ A hosszú várakozás kezd idegölő lenni.. A csendben csak a magam által keltett zajok visszhangoznak rövid ideig. Eltelik egy pár óra és én csak ülök és gondolkodom.. Ha éppen sikerül magam feldühíteni, akkor mérgesen csapok a cella falára vagy az őrök után kiálltok, de hosszú időn át semmi. Csak én és a Magány. Ketten ülünk most a cellában, ezzel a sötét személlyel, aki lassan beleeszi magát az agyamba. Hamarosan azonban úgy tűnik, hogy az ordításom meghallgatásra talál. Lépteket hallok közeledni./
+ Talán értem jönnek.. Végre.. Többen vannak, talán ketten.. Nem, inkább hárman.+
/ Feltápászkodom és a rácshoz lépek, majd kidugom a fejem, hogy kinézzek. Látom közeledni a két őrt, kezük között egy sorstársammal. Nem foglalkoznak velem, csak felnyitják a rácsot két lépéssel mellettem, majd belökik a másik szerencsétlen és sorsunkra hagynak kettőnket. Visszahúzom a fejem, hogy aztán alaposabban megfigyelhessem új cellatársamat. /
- Hát te? Miért hoztak be?
(14)

[Jóindulat]

- Öhm... Hát... /Vakarja meg a fejét a pasas sunyi mosollyal felpillantva./ Mindössze egy apró félreértésről van szó. /Heherészik egy sort, majd vállat von./ Mindössze csak arról volt szó, hogy valaki ottfelejtett egy táskát a boltban, én meg utána akartam vinni. De hát ez van, majdcsak megértik. És te, miért kerültél be? /Kérdez vissza, majd rutinos mozdulattal letelepszik a rács mellé, hátát a fémnek vetve./

[Theodore Arthur McWilliam]

- Nem vagy túl meggyőző..
/ A falhoz lépek, majd lecsúszom a földre, a zsebeimbe nyúlok, amik természetesen üresek. Fájdalmasan unott ábrázatomat kémlelően emelem a velem szemben kuporgóra. /
- Igazság szerint még új vagyok itt.. Nem ismerem a helyet. Ne értsd félre, nem csak a várost nem, ezt az egész elcs.. szóval az egész világot. És a tudat, hogy azt sem tudom hol vagyok, egy kicsit kiborított, így szétzúztam az egyik repkedőjüket. Aztán lekapcsoltak és itt ébredtem.
/ Vágom hátra fejem, ami koppan egyet a falon. A hajamba túrok, majd a tenyeremet kezdem figyelni és hirtelen feltűnik valami. A gyűrűmet nem vették el. És azon még mindig ott áll a szabadkőművesek mottója: " In hoc signo vinces ". Ez egy kicsit elgondolkodtat, mire össze is ráncolom a szemöldököm. /
- Mit tudsz elmondani erről a helyről.. egy vadásznak?
/ Halvány emlékeim vannak csak arról a boltról ahol felkeltem. A vadász szóra határozottan emlékszem és a nevemet is megjegyeztem. Már nem Stefan, hanem Theodore.. Nem tudom milyen játék ez, de úgy döntöttem belemegyek, mert mikor szökni akartam belőle, elég csúnyán lerendezett... /

[Jóindulat]

/A fickó csak vállat von, majd egy vigyort ereszt meg./
- A törvény az törvény, ami világosan le van fektetve, arra lehet hivatkozni. Ami az esetedben nem épp jó dolog. Ha amit szétcsaptál, az egy járőrdroid, akkor nem irigyellek. Egyrészt a város tulajdonában lévő, másrészt meg a törvény betartatását felügyelő-biztosító eszköz. Szóval lényegében a városnak is, meg a társadalom stabilitását biztosító szervezetnek, szabályoknak is nekiugrottál egy lendülettel. A helyedben azon lennék, hogy minél később kerüljön sor a tárgyalásodra, addig se kell beljebb menned. /Bök hüvelykjével a folyosó másik vége felé, mint ahonnan bekísérték./ Vagy éppen lentebb... /Vág aggodalmas arcot, majd egy sóhajt követően Theodore-ra emeli megütközött tekintetét./
- Hogy érted azt, hogy egy vadásznak?

[Theodore Arthur McWilliam]

- Nem érdekel mi következik.. Hamar ki fogok jutni, tudom.. Illetve, inkább érzem. / Megvakarom a tarkómat, majd a nyakamat forgatva folytatom. / - Nem kimondottan foglalkoztat, hogy mi volt amit szétszedtem, hiszen az a valami már eleve elő akart állítani. Végső soron valami miatt úgyis idekerültem volna.. Az viszont fontos lenne, hogy minél hamarabb megejtsünk valami tárgyalásfélét. Akkor talán - végre - valaki hajlandó lenne meghallani amit mondok és elmagyarázni mi ez a hely. / Mikor a férfi visszakérdez a vadász szó hallatán meglepődöm, azt hittem, ha az a tükör ezt írta, akkor bizonyára közismert dolog, hogy mi lehet az a "vadász". Gondolom nem az erdőn-mezőn járó fajtáról van szó.. /
- Azt hittem tudod, hogy mi az. Bár az igazság az, hogy én magam sem tudom mi is ez pontosan.. De vadász vagyok, legpontosabb információim szerint.. Szóval, állj csak neki mesélni erről a világról!

[Jóindulat]

- Hogyne tudnám, mik a vadászok. /Fortyan fel a fickó./ Viszont te baromira nem nézel ki profinak. Főleg ha azért hoztak be, mert nekimentél egy járőrdroidnak. Egyébként /dönti oldalra a fejét elgondolkodva, mint akinek csak most jutott eszébe valami/ hogyhogy nem tudod, hol is vagy? Honnan, melyik peremvidékről szalajtottak, hogy nem vagy tisztában az alapvető rendszabályokkal? A törvény képviselőjét, még ha az csak egy gép is, nem b*gatjuk, mert baromira nem éri meg...

[Theodore Arthur McWilliam]

- Jókor mondják ezt nekem haver.. Egyébként meg legyen annyi elég, hogy messziről jöttem, szóval még új a hely.. Egy teljesen másik világból. / Mondom kicsit felsóhajtva, hogy végre talán valami érdemi információt is megtudhatok a helyről. /
- Hogy hívják ezt a várost? ÉS ezt a világot - vagy mit - egyáltalán? Vannak még ilyen helyek és városok? Kik tartják fent a rendet - és kinek -vagyis ki uralkodik ? És mik azok a furcsa lények, amiket mindenfelé láthattam? Ha ezekre tudom a választ, talán elkerülhető lett volna ez a kis balhé amit okoztam..
/ Felállok, majd megint a rácshoz lépek mint pár perce. /
- Mit gondolsz, mikor jönnek értem? És ha nekik is ugyanezt elmondom, mit fognak csinálni velem?

(17)

*Kérlek, figyelj oda a hsz-számolásra a későbbiekben, ugyanis enélkül nem fogsz tudni fejlődni. - Alya*

[Jóindulat]

/Egy pillanatig elgondolkodva emészti a hallottakat a vékony fickó, majd lassan, láthatóan jól megrágva mondandóját beszélni kezd./
- Tényleg nem tudom, honnan keveredtél ide, de nem is érdekel... Haver. Mindenesetre, csak hogy lásd, milyen jó fej vagyok, felhomályosítalak.
H'Sekiratban, avagy a halandók városában vagy, a Tíz Város Szövetségének Fővárosában. Remélem, a Szövetség nem teljesen ismeretlen előtted... Mert ha igen, már azon sem csodálkoznék, ha tényleg egy másik világból érkeztél volna. /Hangja komoly szintű hitetlenkedésről és csodálkozásról árulkodik, aminek mélyén halvány riadalmat is kihallani./ De, hogy a továbbiakat elkerüld, viselkedj jófiúként. Ne ugrálj neki másoknak, vegyél vissza az arcodból, húzd meg magad és bízz abban, hogy szimplán hülyének titulálnak. Ja igen... és ha megtetszik valami, előbb kérdezd meg, mit kérnek érte cserébe, aztán mielőtt elvennéd, add meg a tulajának az árát.
A továbbiak már csak azon múlnak, hogyan viseled magad. És a helyedben nagyon nem akarnék oda bentebb... vagy épp lentebb kerülni. /Int fejével ismételten valamerre a távolba./

[Theodore Arthur McWilliam]

/ A fejemet forgatva tekintek körbe, miután nagy nehezen megint kidugom a rácsok között. A folyosó még mindig teljesen üres és az elmúlt pár perc alatt sajnos semmi nem változott rajta. Valahogy mégis, olyan, mintha bármelyik pillanatban ott állna valaki, a szabadulás lehetőségét felkínálva.. Bár lehet, hogy az egészet csak képzelem. Behúzom a fejem a rácsokon belülre, majd a cellatársam felé fordulok, miközben beszél. Összeráncolom a homlokomat és úgy döntök, felhagyok a kérdezgetéssel, mert ő is csak a félinformációkat csepegtet./
- Hidd el, fogalmam sincs róla, hogy mi lehet ez a hely. De majd megbarátkozunk egymással.. Még ha most nem is úgy tűnik, mintha kimondottan jóban lennénk. / Mondandóm végére egészen elmosolyodok, cseppet sem zavar, hogy élő valakiként beszélek az engem körülvevő világról. Leülök a földre, egy darabig nehézkes légzésemmel bajlódok, majd megint feltekintek. /
- Mond csak, mi ez a hely? A Szeretet-minisztérium Orwell könyvéből?! Miért olyan rossz, ha bevisznek? Mármint sejtem, hogy bent elég szépen kicsontozhatnak, de egy ilyen apróságért..

(18)

[Jóindulat]

- Apróság? /Meresztgeti szemét a másik./ Lényegében, ha kicsit is sarkítjuk a dolgot, rátámadtál a törvényre. Örülj neki, hogy nem a Speciálisok közül küldtek a nyakadba egy osztagot. Akkor nem kellene azon aggódnod, hogy meghallgat-e még valaki. Hacsak nem hiszel olyasmiben, hogy a túlvilágon valami ítélőszék elé kerülsz. /Vonja lesajnáló fintorra a száját, majd egy újabb, csodálkozó szemmeresztgetés után hitetlenkedik egy sort./
- Te tényleg nem tudod, igaz? Ez a Szikla, az előszobájában csücsülünk. Valamikor, az óidőkben volt egy híresen szökésbiztos börtön a régi világban... Kitalálod, mi ez a mostani hely?
Szóval ha azt találják megállapítani rólad, hogy szándékosan nekitámadtál a törvény képviselőjének, sőt, netán kifejezetten az elpusztításának szándékával... hát, nem irigyellek. Ha nincs szerencséd, akár a lentebbi szintekre is besorolhatnak, pedig már a jelenlegi sem épp egy wellness-részleg.

[Theodore Arthur McWilliam]

- Jó, jó, értem én, nem vagyok retardált. Elsőre is felfogtam, hogy odabent - vagy odalent - akkor belezhetnek ki, amikor akarnak, hacsak nem leszek jófiú.. Egyébként pedig az sem érdekel, ha egy atombombával sem tudnám magam kirobbantani innen, szökést nem is terveztem. Viszont valaki jöhetne már, hogy valami kihallgatásfélére vigyen. Remélem még léteznek olyan dolgok, mint az alapvető emberi jogok.. Szólásszabadság és egyebek. / Válaszolok kissé ingerülten./
- Egyszerű köztörvényes vagyok, ahogy te is, megspékelve egy kis hatóság elleni erőszakkal, de mibe kerül nekik az a robot, bizonyára több száz van belőlük.. Te ugye ez nem valami őrült diktatúra, ahol esélyem sincs, mert már akkor megírták az ítéletemet, mikor a seggecskémet még csak errefelé vonszolták. / Továbbra is haragosan beszélek, ami nem tesz túl jót a légzésemnek. Egy kisebb köhögésroham tör rám, de utána folytatom tovább, mintha misem történt volna. /
- De különben is.. Mi a francért foglalkoztat ennyire, hogy mi lesz velem? Mármint.. Ne értsd úgy, hogy nem örülök annak, hogy valaki végre képes volt figyelni rám -és nem csak azonnal letámadott mint a járőrrobot vagy azok akiket utánam küldtek- de nem értem, hogy miért? / Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, majd a bokámra tekintek, mert ebben a pillanatban belenyilallt a fájdalom. Eszembe jut, hogy nagy valószínűséggel eltörtem, de legalábbis kificamítottam./
+ Valószínűleg el sem ronthattam volna jobban a kezdést.. Testileg le vagyok rongyolódva és le is csuktak.. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, hogy mi következik ezután..+
- Van ötleted, hogy mikor jönnek végre értem?
(19)

[Jóindulat]

/Theodore enyhe meglepetéssel konstatálja, hogy bokája, ami korábban a földet érkezésnél brutálisat reccsent, most mindössze sajgó fájdalommal tudatja jelenlétét. Cellatársa mintha észre se venné problémáját, jókedélyűen válaszol neki./
- A mikor csak idő kérdése. Gondolom, ahogy találnak szabad bírót... /Vonja meg vállát, majd könnyed fintort vág./ Hogy miért válaszolok? Gondolom, jobb időtöltés, mintha bunyózni kezdenénk. És ha épp egy peremvidékivel zártak össze, hát jótékonykodok egy sort. Hátha esetleg ezt is számításba veszik, a meghallgatáson. /Von vállat mosolyogva./
Egyébként ha jól látom, tényleg nem érted a probléma gyökerét. Nem a droid értéke a lényeg, hanem az egész elv.
Az a robot a törvényt képviseli. A törvény felel a társadalom stabilitásáért, ha a törvénnyel ellenszegülsz, a társadalom szabályait nem fogadod el, tehát káros a jelenléted a társadalom számára. És az egész legenyhébb következménye, hogy fognak és visszahajítanak oda, ahonnan jöttél. De gondolom ez egyértelmű. /Tárja szét kezeit végül./

[Theodore Arthur McWilliam]

/ Jobbra-balra fordítom bokámat, hogy megfigyelhessem, nem látszik komolynak a seb. Egy darabig még sántítani fogok, de úgy tűnik megmaradok. Talán mégis van egy kis szerencsém ezen a világon is. Felsóhajtva tekintek megint a sorstársamra, majd a fejemre teszem a kezem. /
- Jajj ne, hova kerültem?!? Most egy bádogdoboz miatt fognak moralizálni? Hát mégsem a Nagy Vezetőt öltem meg vagy azt aki nálatok van! Egy egyszerű járőrgép, pótolható, személyi sérülés - rajtam kívül - nem történt, hát csak elnézőbbek lesznek. Ha emiatt elzárnak mélyen a föld alá egy fénytelen cellába, akkor örülök is, hogy nem kell a ti eszement diktatúrátokban odakint élnem.
/ Forgatom a fejem, kezd végképp elegem lenni az engem körülölelő, nyomasztó térből. Az egyhangú cella, a szavak között beálló némaság és az élettelen fény kezd az idegeimre menni./
- Mond csak, ezt mennyire verték a fejedbe, hogy ennyire komolyan elhidd? Mármint ezt a maszlagot arról, hogy én a nagy társadalomellenség, a bomlasztó vagyok, aki már a légvételével is a demokrácia alatt vágja a fát?!

(20)

[Jóindulat]

- Úgy látom, teljesen vakvágányon pöfögsz. /Sóhajt a férfi lemondóan./ Engem nem kell meggyőznöd, én teljesen tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy gép, ami kábé egy melós éves fizetésébe került. De a törvény bizonyos elvek alapján készült, ezek egyike meg, hogy aki a törvény ellen fordul, arra kőkeményen lecsapnak. És mint olyan, minden, ami a betartatásában segédkezik, a törvényt is képviseli valamilyen szinten. De mindegy is. /Von végül vállat./ Hiába lázadsz ellene, vonatkozik rád is. És senkit sem fog érdekelni, hogy mi a te véleményed róla. Sőt. Ha továbbra is tartod magad hozzá, hogy szerinted semmi rossz nem volt az akciódban, azt úgy fogják értelmezni, hogy szándékodban áll a későbbiekben is elkövetni. Annak meg kábé olyan a hatása, mint mondjuk... Egy szál pisztollyal nekimenni egy goblinhordának. Vagy mit is szoktatok ti, vadászok csinálni. /Heherészik végezetül./

[Theodore Arthur McWilliam]

- Talán bölcsebb lenne, hagyni ezt.. Úgysem neked kell bebizonyítanom, hogy ártatlan vagyok-e, hanem - remélem van itt ilyen - a bíróságnak.. / A várakozás kezdi felborzolni az idegeimet. Ha nem tudnám, hogy semmire sem megyek vele, már ordítva tépném a rácsokat, hogy kijussak a ketrecből, de előre látom, ahogy ezután az akcióm után néhány botütéssel ismét egy rövid pihenőre kényszerítenek, így gyorsan el is felejtem mindezt./
- Jártál már itt? Van sejtésed, hogy mikor vonszolnak végre ki ebből a lyukból?
/ Már csak fájó unottsággal emelem ismét a szemem a társamra. /
- Nem áll nekem szándékomban a jövőben ezeknek keresztbe tenni, csak hagyjanak már elmenni.. Amúgy meg nem tudom, mit tart őrültségnek egy vadász.. Vagy hogy mit szoktak csinálni. Vagy azt, hogy egyáltalán mi a franc az a goblin? Ahogy említettem, még új vagyok ebben a szakmában és reméltem, hogy valaki felvilágosít afelől, hogy mi a franc is ez a világ.. Mit jelent az, hogy én vadász vagyok? És ezt miért egy rohadt tükör közölte velem?
(21)

[Jóindulat]

- Hogy mit jelent, az hogy vadász vagy...? Szerintem ne egy átlag halandótól kérdezd meg. Számunkra a vadászok lényegében egyszerű gyilkosok, akik valami oknál fogva a többi extra lény ellen fordultak. Az ideológiát szerintem kérdezd egy bennfentestől, az egyszerű, átlagpolgártól, mint amilyen én is vagyok, ennél több magyarázatot ne várj. Egy biztos, ez nem egy szakma. Állítólag ugyanúgy születés kérdése, mint az, hogy valaki sidhe, goblin, vagy épp varázsló lesz. /Egyszercsak mondandója megszakad, mint akinek valami szöget üt a fejébe, s zavart, hitetlenkedő arcot vágva pislog rá Theodore-ra./ Honnan a büdös francból keveredtél ide, hogy még ezeket se tudod?

/Mielőtt azonban a kérdezettnek hosszabb válaszra lenne lehetősége, a korábban már látott két egyenruhás érkezik./
- Hé, te jómadár! /Szólal meg a cingárabbik Theora pillantva./ Szedd össze a cókmókodat, aztán kifelé! Elég volt a pihenésből, várnak a tárgyalóban! /Társával együtt elővesz valami fémperecet az egyik, övére illesztett tokból, majd a rácson feltáruló nyílás két oldalára helyezkedve megvárják, hogy a szólított előjöjjön. Ott aztán csuklóira pattintják az adott eszközöket, a következő pillanatban pedig hangos csattanással rántja össze valami (mágneses?) erő a két részt, lényegében elválaszthatatlan egésszé forrasztva őket. Ezután megragadják karjait, s határozott léptekkel elnavigálják a folyosók útvesztőiben egy másik terembe./

[Theodore Arthur McWilliam]

- Szóval.. Ezek a srácok valamiféle rosszfiúi ennek a világnak mi? Valami elvetemült vezetővel, gondolom. Ez tetszik! Csak azt nem értem, hogy én miért éppen vadász vagyok.. Mindegy is, ha ennek "születtem", majd elmagyarázza valaki, aki érti ezt.. Remélem nem lesz nehéz összefutnom még valakivel, aki hozzám hasonló. Ugye nem vagyunk ritkák? / Mikor elkezdi felsorolni a különös lények neveit, kissé megdöbbenek./
- Szóval ezek tényleg léteznek? Azt hittem, csak a sokkoló miatt vannak emlékeim angyalokról és koboldokról.. De, azt mondod, hogy igaziak? És hogy a vadászok - vagyis én is - ezek ellen vannak. Szóval innen a név. / Lépések zaját hallani. Felemelem tekintetem és reménykedem, hogy értem jönnek. Félig már felálltam, mikor a férfi meglepődötten ismét a származásomról kérdez./
- Ha te azt tudnád..
/ Nincs időm többet szólni, a két egyforma arcú őr megérkezik és szólítanak én pedig - mivel már régóta várom ezt a pillanatot - azonnal engedelmeskedem is a felszólításnak. Valahogy már az sem érdekel, hogy a fémkarikákat a kezemre pattintják és mikor kiengednek, szinte fütyörészni támad kedvem és ha nem tudnám, hogy azonnal elcsendesítenének, mikor ezt elkezdem, azonnal bele is kezdenék. Ostobán vidám vigyorral vonszoltatom magam a folyosók rengetegében, hogy végül megérkezzek az ítélőszékem elé./
/folytatás a Tárgyalóban/
(22)