Patakparti rét

[Laki]

Nem messze a parttól, a hegy oldalán található egy széles, szinte mindig virágokkal teli, elnyújtott rét. Egyik oldalán egy tiszta, hűs vizű patak csobog, a másikat alacsonyan növő fák szegélyezik. Több vadcsapás is vezet ide, jelezvén, hogy a helyi élővilág kedvelt ivóhelye.

[Laki]

* Alyara *

/Elindulsz felfelé a hegy irányába. Az utad eleinte könnyű, bár a homok egy kicsit égeti a talpad, de a hideg téli idő után, még tán ez is jól esik. Hamarosan viszont eléred az első fákat és a fövényt. Eleinte csak elszórva vannak pálmák, de ahogy haladsz felfelé egyre sűrűbben nőnek a fák. Persze távolról sem olyan, mint egy igazi dzsungel, de azért néha az utadba kerül egy-egy. A fű puha és elég kevés olyan növényt látsz, aminek recés levele vagy tüskéi lennének. Könnyedén rábukkanhatsz egy vadcsapásra, ami egy patak hoz visz, majd azt követve egy tisztásba torkollik. Ilyen buja és egészséges növényzetet a kontinensen nehezen találnál, talán csak a sidhék rétjei vagy a vérfarkasok erdejében. Több gyümölcsfát is észrevehetsz az utadon és a patak tisztasága is hívogató. Az itteni állatok nem igazán zavartatják magukat miattad. A mókusok, vagy azok amik annak látszanak, játszadozva szaladgálnak a fákon és a mezei rágcsálók is szinte családostul néznek meg, majd kocognak tovább. A lombok közül madáréneket hoz feléd a szél. Innen már jobban ráláthatsz a szigetcsoportra, és láthatod, hogy több apró sziget és néhány nagyobb is van ezen kívül. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény // Előzmény*

/Varázslatos, békés tájon járok. Mintha egy álom lenne. Évek óta nem éreztem magam ennyire közel önmagamhoz. Mosolygok, figyelem a környezetem. A természet közelsége felpezsdíti a lelkem, és bár fáradt vagyok - hiszen rengeteg minden történt a mai nap -, mégis új erővel folytatom az utamat.

Ide-oda kukucskálok, és megmosolygok mindent. Idevalónak érzem magam, bár nem tudom, hogy ez az érzés azért ilyen erős-e, mert Joram közelsége megmelengeti a szívem. Valóban a mára virradó reggelen tudtam meg, hogy ki az apám? Valóban ma történt minden, ami felborította az eddigi megszokott életemet? Valóban ma ismertem meg Ravent, a valódi testvéremet? Hűha!

Egy tisztásra érve leheveredek a földre. Feltekintek az égre, figyelem a felhőket. Órákat töltök el itt, egészen addig, amíg kigyulladnak az első csillagok. Valaha sokat csillagásztam. Ismerem mindegyiket. A Göncölszekeret, a Lantot, a Hattyút, az Oriont. Az Átlépésem első éveiben szinte minden este belenéztem a távcsővembe, amit még Merlintől kaptam, és csak figyeltem a csillagképeket, mert legalább róluk tudtam, hogy nem változtak.

Csak én. Csak én változom mindig.../

(139)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/A nap lassan átadja helyét a csillagoknak és a holdnak. A levegő még mindig kellemesen meleg, de már érezni az óceán felől érkező hűs szellőt. A nappali állatok is elcsendesednek és a madáréneket is felváltja az éjszakai rágcsálók neszezése. Ha szemfüles vagy, még észrevehetsz egy eliramodó rókát és egy vadászni induló fiatal hiúzt. Bár úgy tűnik nem tudja, hogy te mi lehetsz, mégis nagyobb vagy nála, így ezúttal lekerültél az étlapról. Még mindig a földön heverészel, amikor az első hűs szellőtől libabőrös lesz a karod és mint ha csak erre lenne a válasz, a hasad is megkordul. Ahogy szétnézel, négy lehetőséget láthatsz magad előtt. Maradhatsz itt, ahol az ivóvíz szó szerint karnyújtásnyira van és gyümölcsöket is találhatsz. Visszamehetsz a partra, esetleg szerencsét próbálhatsz az erdőben vagy tovább indulhatsz a hegynek felfelé, ahol viszont szinte biztos, hogy menedéket találhatsz az időjárás elől. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/A csillagos éjbolt letekint rám, miközben az anyaföld erővel tölti fel testem-lelkem. De ez az energia nem elég, fizikai szükségleteim is vannak. Felülök a földről, miközben hangosan megkordul a gyomrom. Szegényke, nagyon rég kapott már enni, Blooxban ettem legutóbb. A stresszes helyzetben idegességemben meg is felejtkeztem arról, hogy mennyire éhes vagyok.

A legegyszerűbb az lesz, ha teleiszom magam a vízből, illetve bekapok néhány gyümölcsöt. A távolság nem tűnik olyan nagynak innen a hegyig, ha esetleg sokáig maradnék, nem lesz gond az élelemmel. Legfeljebb majd madárként csipegetek valamennyit.

Miután leszakítok néhány gyümölcsöt egy fáról, elkezdem falatozni őket. A mézédes lé összeszalad a számban, aztán a falánkságom miatt lecsorog az államon. Tiszta maszat vagyok! Mint egy óvodás! Nem izgat, itt úgysem lát senki, és az éhségem is egyre inkább csillapszik, hála ennek a szaftos, zamatos csodának. Mikor elfogyasztok hármat-négyet, odalibbenek a kis patakhoz, megmosom az arcom, majd degeszre iszom magam. Jólesően feltápászkodok, és álmoskásan megindulok a hegy felé. De túl lusta vagyok! Inkább... inkább elkezdem megvizsgálni a fákat, megfelelő helyet keresve. Már épp nekivetkőznék, amikor eszembe jut, hogy egy kismadár lehet, hogy el tud bújni, de hamar be is kaphatja valami éjszakai ragadozó. Így hát... felveszem a kedvenc alakomat.

Levetem a ruháimat, majd gondosan összehajtogatom őket, miután találok egy megfelelő vackot egy bokor tövében az alvásra. Aztán kettőt gondolok, és máris egy szárnyas oroszlán vagyok. Sasszemeimmel az éjszakát fürkészem, miközben körkörös mozdulatokkal kialakítom a fészkemet a ruháim közvetlen közelében. Lefekszem. Karmos mancsaimra fektetem fejedelmi fejem, majd éber álomba merülök. Ha valami közelebb jön hozzám az éjszaka folyamán, csak egy halk morgást kap cserébe, ami olyan mély fenyegetést üzen, hogy akárkiben megfagyna a vér./

(140)

*Eh, mindegy. Akkor majd holnap fürdök. *

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

* 2900. Augusztus 4-5 *

/Különösen békés álmod van. Maga a táj, az apró neszek ringatnak el. Úgy érzed, ez a sziget maga a Paradicsom. Álmodban visszatérsz régi életedbe, újra látod magadat és a nővéredet, ahogy együtt játszotok, táncoltok. És különös, valahogy az álmaid során, az szemed sarkában mint ha mindig ott lenne valaki. Mint ha tudat alatt éreznéd, hogy valaki figyel folyamatosan. De nem félsz tőle, mint ha megnyugtatna a tudat, hogy ott van és vigyáz rád.

Reggel halk neszezésre ébredsz. Egyszer-kétszer rámorransz a közelben neszező apró alakra, de mint ha újra és újra vissza akarna térni. Érzed a testeden a reggeli napfény melegét. Amikor résnyire nyitod a szemed, látod hogy egy apró, gyíkszerű alak böködi a ruháidat. A lény apró, szemre azt mondanád, hogy hosszú, vékony farkával együtt is legfeljebb egy méter hosszú lehet. Ahogy ráharap a kint hagyott fehérneműdre és felemeli a fejét, láthatod, hogy a mellső végtagjai nem rendes lábak. Sokkal inkább egy denevér összehúzott szárnyára emlékeztetnek. A lény sok fazettás, csillogó szeme rád mered és a torka mélyéről egy igen "fenyegető" morgást vélsz hallani. Ahogy jobban megnézed, a kis gyíkocska egyre inkább egy miniatűr sárkányra emlékeztet téged. Egy darabig még nézeget téged, majd néhány apró szökkenéssel közelebb megy hozzád, el szájában továbbra is a bugyid pántjával nyújtogatja a nyakát feléd és jobbra-balra billegteti a fejét. Mint aki éppen alaposan megnéz magának. Közelről látod, hogy a bőre olajosan fénylik, a szeme pedig a szivárvány színeiben játszik. Az egész állatka olyan vékony és apró, hogy egyértelmű, hogy repülésre termett. Érdeklődve nézeget téged és hacsak nem morransz rá újból, lassan topog feléd. Ha rámorransz, viszont rögtön visszaiszkol a ruhakupacon túlra./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Az éjszaka zökkenőmentesen eltelik, az álmomra elégedetten gondolok vissza. Valóban, ez itt tényleg maga a Paradicsom. Itthon vagyok. Még az is lehet, hogy ezen a földön fogom elhelyezni a városom alapkövét.

Reggel egy kis állatkára ébredek. Zavar, hogy a fehérneműmmel szórakozik, így rádörrenek. Ásítok, nyelvem felkunkorodik, pofámat hatalmasra tátom. Kellemesen kinyújtózom, folyamatosan figyelve a kis dögöt. Lenyűgöz engem, kíváncsi vagyok rá. Ugyanakkor bosszantó, hogy kipécézte a ruháimat magának. Nem tudom, hogyan közeledjek felé. Nem akarom elijeszteni, mert nem tűnik veszélyesnek, és még az is lehet, hogy mulatságos egy ilyen kis fazon körülöttem, de nem szeretném, ha továbbra is a nyálával áztatná el a bugyim - amit még fel szeretnék venni.

Végül lefekszem a hasamra, szép lassan, a szemem a fejével egy vonalban van. Morranok egy lágyat, ami a következőképpen hangzat: Mit szeretnél, csöppség? Én is érdeklődő vagyok, szememben a kíváncsiság csillan. Különös ez a kis teremtmény. Tetszik nekem. Ha nem értette meg a szavaimat, megpróbálom gyengéden elérni a tudatát. Csak hozzáérni. Lenyugtatni. A tudtára adni, hogy minden rendben, nem kell félnie tőlem. Barát vagyok./

(141)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Amint rádörrensz a kis apróságra, hátra szökken és apró szárnyaival verdesve megbújik a ruháid túloldalán. De néhány pillanattal később újra kinn a feje és nézeget téged. Mikor barátságosabban közeledsz felé, ő is felbátorodik és oda totyog hozzád. Fürgén ingatja a fejét, hogy minél jobban megnézhessen, de szinte érzed rajta, hogy nem képes teljesen felfogni téged. Úgy sejtheted, hogy apró szemei nem tudják a méreteidet teljesen befogadni. Aprókat csipog feléd miközben tovább totyog körülötted. Amikor megpróbálod megérinteni az elméjét, csak érzelmek, benyomások hullámait érzed. Úgy tűnik a kis lény tudata nem képes a komplexebb fogalmak megértésére. De a felé sugárzott nyugalomra reagál lassan, és egyre kevésbé idegesen ingatja a fejét. Egy idő után szinte teljesen lenyugszik, leül néhány centire tőled, és a túszul ejtett bugyid pántját kezdi „rágcsálni”, bár úgy tűnik, nem nagyon vannak fogai. Néha közben is rád csippant és érzed a kíváncsiságát ami feléd irányul./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Nem igazán tudok mit kezdeni vele így, griffként. Mivelhogy nyugalmas a környezetem, és apám is mondta, hogy biztonságban vagyok, feltett szándékom, hogy visszaváltozom emberi alakomba. Egyrészt, mert hátha így el tudom szedni a ruhámat a kis jószágtól, másrészt, mert úgy talán jobban felmérhetem. Jaj, csak nehogy elijesszem szegényt! Valahogy meg kell oldanom, hogy ne rémüljön halálra.

Kinyújtom a mancsomat felé. Hogyha valahogy sikerül elérnem, miközben folyamatosan nyugtatgatom elmémmel, hogy ott maradjon, ahol van, akkor megpróbálom megérinteni. Nem akarom bántani, óvatosan csinálom. Ha tűri, akkor legalább tíz percig simizem a mancsom fonákjával - így egyáltalán nem tudom megkarmolni, még véletlenül sem -, aztán az ujjam hegyével kezdve átalakulok emberi alakba, szépen, lassan. Így gyakorlatilag ugyanaz a lény simogatja folyamatosan, csak az érzés változik meg.

Abban az esetben, ha nem hagyja magát, akkor is visszaváltozok szép óvatosan, lassan, és emberként próbálok közeledni felé, kinyújtott karral. Mindenképpen a földön térdelek, törzsem előrefelé, a kis bugris felé dől. A bugyim persze a cél, de előtte meg kell szerettetnem magam vele. Érdekel engem a kicsike. Majd meglátjuk, hogy alakul. Kíváncsi vagyok, ki ő, mi ő, és hogy vajon elvezethet-e engem valahova. Nagyon kis szórakoztató egy poronty. Tetszik nekem./

(142)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Egész jól indul az ismerkedés, így hamarosan már az apróság fordítja a fejét, mutatván, hogy hol simogasd. Közben halkan morog, szinte mint ha dorombolna, amikor a feje tetejét és a nyakát simogatod. A szemeit félig lehunyja, de a bugyidat egyenlőre nem engedi. Bár jelenleg nem is rágcsálja. Ahogy lassan átalakulsz látod, hogy kinyitja a szemét, majd miután végeztél és továbbra is simogatod, újfent átadja magát a kényeztetésnek. Tetszik neki, úgy tűnik. A bőrén érzed a kemény kis pikkelyeket, olyan kissé nedves, olajos tapintású és maguk a pikkelyek is inkább a bőre részét képezik mint sem különálló réteget, így nem kell azért aggódnod, hogy esetleg letépheted őket, ha beléjük akadnál. Viszont az egész lény rendkívül törékenynek tűnik, a vékony kis nyakával és apró testével. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Olyan kis apró! Idegen. Mintha magamat látnám. Ugyanolyan törékeny, mint én. Egyre gyengédebben, és odaadóbban simogatom a kis picurkámat. Ha közelebb jön, hagyom, hogy kicsit körbeszaglásszon, ismerkedjen velem. A legjobban annak örülnék, ha leheveredne az ölembe, hiszen időközben már áthelyezkedtem törökülésbe./

- Velem maradsz még egy kicsit? /kérdezem, miközben a füle tövét vakargatom gondosan, szeretetteljesen./ Nem akarok egyedül lenni ezen az ismeretlen vidéken. Körbevezetnél, kicsikém? /búgom neki mosolyogva, és továbbra is elbűvölten figyelem minden rezdülését. Elbűvöl engem ez a kis szörnyeteg. Olyan cuki, hogy belehalok! Máris a szívembe lopta magát.

Felállok, hátha kész vezetni. A bugyimat pedig becserkészem előtte, és legalább azt felveszem. Hogyha van még rá idő, akkor a melltartómat is magamra rángatom gyorsan. Nem egy nagy manőver, mint mondtam: gyorsan megvan. A fekete szörnyűségeket egyelőre ott hagyom, ahol most is vannak. Ilyen területen nem lehet feketében létezni, vékony, fehér anyag a nyerő./

(143)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Ahogy simogatod a kis vakarcsot, egyre közelebb totyog hozzád, közben nyugodtan rágcsálja a bugyid pántját. Úgy tűnik, jól el van vele. Már egész a lábaidnál van, amikor vakargatni kezded * megjegyezném, hogy hüllőről lévén szó, nincs füle * és mikor vakargatás közben az állkapcsa tövéhez érsz egyszer csak elterül. Mint ha megtaláltad volna a kikapcsoló gombot a kis állatkán. A feje az öledben nyugszik, ő pedig végig terül a lábadon és csöndben szuszog. Sikeresen átvakargattad az extázisból katatón állapotba. Így már gond nélkül visszaszerezheted tőle a fehérneműdet, és örömmel veheted, hogy a "rágcsálásnak" nem igazán maradt nyoma, mindössze gy apró nyálas, kopottas folt a pánton. Az állatka egy jó fél órán át ki van ütve, utána viszont egész hamar magához tér. Túl nagy idegenvezetést nem várhatsz tőle, erre hamar rájössz. De ha mászkálsz, akkor totyog utánad. Ha nagyon eltávolodsz tőle, akkor viszont néhány szökkenés után a levegőbe emelkedik és utánad repül. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Meglepődök, amikor sikerül kitapintanom azt a helyet, ahol a kis porontyom megmerevedik. Gyorsan elrendezem a holmim, miközben várakozok, aztán pedig elkezdem felderíteni a terepet a legújabb kedvencemmel. Örömmel konstatálom, hogy hozzám nőtt a kicsike. Nagyon vágytam már egy néma társra, akinek elpanaszkodhatom a gondjaimat. Ám most mégsem tudok még megnyílni neki, még nem oldódtam fel teljesen a jelenlétében.

Nagyon piszkosnak érzem magam mind fizikai, mind lelki értelemben, ezért a kis patakban megmosakszom. A ruháimnak sem árt a friss víz, szóval szépen kimosom a pólót meg az alsóneműt. A farmerrel nem foglalkozom tisztaság ügyileg, hanem inkább teremtek egy egyszerű ollót fémből, és levágom a nadrág szárait, hogy aztán egy - mondhatni illetlenül rövid - sortot kapjak. Megvárom, hogy megszáradjanak a ruhák, aztán szépen felveszem őket. A dzsekit meg a cipőt elrejtem egy bokor alá./

- Így ni! /mondom elégedetten, miután tiszta vagyok, és fel is vagyok szépen öltözve./ Na, mit csináljunk, kicsim? /vigyorgok a kis állatkámra. Elhatároztam, hogy megtartom. Persze, hogyha beleegyezik. Egészen megkedveltem./

(144)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Amikor belemész a patakba, hogy megfürödj, a kis barátod is utánad veti magát. Úgy tűnik szereti a vizet. Amikor már kellően összepancsolta magát és nem mellesleg téged is, kiül az egyik nagyobb kőre, és a fejével nekiáll végigtisztogatni magát. Amikor mindketten végeztetek a tisztálkodással és túl vagy a ruha átalakításon is, a kis barátod felszökken a levegőbe és néhány szárnycsapás után már a felsőd anyagába kapaszkodik és teljes erőbedobással mászik fel előbb a nyakadhoz, majd végül a válladon állapodik meg a mellső kis karmaival. A hosszú farka az arcod előtt csapkod miközben a fejét a hajad alá fúrja. Nem tudnád megmondani, hogy csak dörgölőzik vagy éppen harapdál is, de úgy tűnik, szerinte nem vagy elég tiszta. Minden esetre hol a hideg szalad végig a gerinceden, hol alig bírod ki nevetés nélkül, fájdalmat legfeljebb csak akkor érzel, amikor a kicsi karmok elérik a bőröd, miközben feljebb fúrja magát.

Miután végzett ezzel és felteszed a nagy kérdést, szinte hallod, ahogy az apróságnak megkordul a gyomra. Egy pillanat alatt átkapcsol vadász üzemmódba és a nyakad mögött áthajolva fürkészni kezdi a patakot. Egy-két perc múlva pedig kilő, és mint egy nyílvessző csapódik a patak vizébe és onnan egy neked apró, de számára egész méretes hallal a szájában kerül elő, amivel szépen átvonul az egyik sziklához. Ott nyugisan nekilát apró falatokat kitépni a halból, majd mikor már nagyjából a felét elpusztította, a maradékkal odatotyog hozzád, leteszi a földre, és a fejéve int neked. Lehuppan a hátsó lábaira és a farkával kitámasztja magát, és szinte várakozóan néz téged. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Felkacagok, miközben a kis poronty össze-vissza nyaldos. Megvakargatom az álla alatt, majd megbámulom, miközben vadászik. Hát, a hallal nem tudok mit csinálni. Nagyon kellemetlen. Amikor megpróbál rávenni, hogy megegyem, leszakítok helyette egy gyümölcsöt az egyik fáról, rámutatok, aztán látványosan beleharapok. Nyammogok vele vagy fél percig, aztán megeszek még egy-kettőt, hogy csillapítsam az éhségemet./

- Hm, mi legyen most? Joram - tudod, az apám - azt mondta, foglalkozzak egy kicsit magammal /magyarázom a jószágnak./ Szerinted? Nem is tudom... látod, már megint egyedül vagyok! Na jó, van némi társaságom! /vigyorgok rá kedvesen, aztán lehuppanok a földre./ Na, de azért lássuk. Hátha tudok valamit fejlődni.

/Rábámulok egy virágra. Egy egyszerű virágra. Aztán közelebb hajolok hozzá, kitapintom, megszagolom, jól megnézem magamnak. Aztán pedig megpróbálom lemásolni. Anyagot formálok a levegő és a környezet molekuláiból, fehérjéket, aztán sejteket, végül növényi szöveteket hozok létre, aztán pedig ezekből a szövetekből szerveket. Még sosem csináltam ilyet, bár tudom, hogy hogyan néz ki egy növény belülről - gimnáziumban ezt bárki emberfia megtanulhatja. Nem tudom, végül hogyan sikerül a kis virág, izgatottan nyitom ki a koncentráció végén a szemeimet. Aztán a kis kölyök orra alá tolom az eredményt. Vigyorogva, vagy pedig fancsali arckifejezéssel./

(145)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Mikor a kis apróság látja, hogy nem nagyon akarsz a halból enni, elég furán néz rád és forgatja a fejét. De amikor nekilátsz a gyümölcsöknek, ő inkább a hal maradékával foglalkozik. Mikor végez, jól láthatóan gömbölyödik a hasa és álmos tekintettel telepedik melléd, teljesen hozzád bújva. És szemeit félig lehunyva bóbiskol melletted, miközben te a virágot vizsgálgatod.
Végül nekilátsz a varázslatnak. Részről részre, aprólékosan alkotod meg a virágot ám amikor elkészülsz észre veszed, hogy valami nem stimmel. A virág amit teremtesz, szinte teljesen olyan mint az eredeti, azzal a különbséggel, hogy kókadtan fityeg a kezedben. Mint ha a növényi szöveteknek semmi tartása nem lenne és valahogy az illatot is hiányolod.
Az állatkád orra alá tolod az eredményt, de őt úgy fest eléggé hidegen hagyja. Megböködi az orrával és megszagolgatja, de aztán visszakucorodik.
Úgy festhet, hogy vagy a gimnáziumi biológia órák nem elegek egy élő növény megteremtéséhez, vagy pedig átsiklottál valamin./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Csalódottan figyelem az első próbálkozásomat. Kicsit még vizslatom, aztán inkább porrá omlasztom. Senki se lássa inkább ezt az izét./

- Hm, talán nem ezzel kellett volna kezdenem, hanem valami egyszerűbbel /magyarázom kicsit kókadt hangon a porontynak. Aztán inkább elmosolyodok, és vidámabban folytatom:/ De semmi gond, hiszen nem lehet egyik pillanatról a másikra mindent tudni! Nem szabad elkeseredni, első próbálkozáshoz képest egész jó lett! /mondom az állatnak, aztán megint nekifogok a dologhoz.

Egész nap csinálom, amíg bele nem fáradok. Az eredményektől függetlenül továbbpróbálkozom, hátha fejlődök egy kicsit. Végül is időm, mint a tenger, nem? És itt úgyis olyan békés minden. Az Anyaföld szinte egybeolvad velem. Hogyha a nagy művelet közben megéhezek, hát megint eszem egy-két gyümölcsöt, hogyha szomjas vagyok, ott a patak, hogy igyak belőle. Ha elálmosodok, leheveredek, és szunyókálok néhány órát.

Ellenben hogyha nagyon nem sikerül egy épkézláb virágot összehoznom - pedig érzem, hogy megvan hozzá a kellő képességem -, akkor egy időre teljesen elmegy a kedvem az egésztől, és a kis gyíkkal együtt elszórakozom az időt, ami leginkább a földön fetrengésben és az égbámulásban ki is merül.

Elmondható, hogy nagyon jól érzem magam a szigeten. Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de jó megint egy kicsit egyedül lenni. Alig egy napja léptem ki Altmyrcából, és máris a feje tetejére állt minden. Szép... Nem hiányzik nekem ez a nagy felhajtás - ezért is fogok majd elmenni Negapanról. Vagy lehet, hogy vissza se megyek. Jó itt, szép itt./

(146)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Ha elég kitartó vagy, akkor kisebb megszakításokkal egész nap próbálkozol, és végül félig meddig siker koronázza a próbálkozásaidat. Sok próbálkozás után sikerül a mintáddal megegyező virágot alkotnod. Színre, formára, illatra, minden szempontból tökéletes másolat. Ám valahogy mégis más. A szövetek tökéletesen működnek és úgy gondolhatod, hogy ha elülteted rendesen, akkor ugyanúgy fog működni, tovább élni mint egy igazi növény. Nem is tudod biztosan, hogy miért is érzed mégis mesterségesnek. Mint ha hiányozna belőle valami, talán az élet szikrája, talán valami más, de számodra továbbra is csak egy másolat és nem egy igazi virág.

Ettől eltekintve igazán gondtalan napot tölthetsz el itt a szigeten. A gyümölcsök frissek, lédúsak, a patak vize kellemesen hűvös. Idő közben megfigyelheted, hogy a kis barátod se tölti túl kapkodva a napjait. Eleinte figyelemmel kíséri a ténykedésed, de hamar elveszti az érdeklődését a kezedben megjelenő virágok felé. Minél magasabban van a nap, annál kevésbé tűnik aktívnak, és bár némi szunyókálás után elkezd mászkálni, röpködni a rét fölött és a környező bokrok között, de mielőtt a nap felérne a zenitre keres magának egy hűs odút és tőled néhány fával arrébb sziesztázik. Csak néhány órával később kerül elő megint. Ekkor kifekszik a patak partjára egy számára kényelmes sziklára és a délutáni napsütésben napozik.

Különös, de szinte érzed, hogy a szigeteknek sajátos kisugárzása van és mint ha maga a föld amin ülsz is csak békét árasztanak. Mint ha maga a sziget is csak békére vágynak. Fel is tűnik, hogy rágcsálóknál nagyobb állatnak még csak a hangját se hallottad mióta itt vagy. Úgy tűnhet, hogy a helyi csúcsragadozó az róka, hiúz vagy a kis barátod lehet. Szinte észre se vetted eddig, hogy mennyire megszokta a füled a város zajait. Itt ahol a csend honol, minden apró neszt észre veszel. Szinte meg tudod számolni a patak medrében a kavicsokat a csobogás alapján./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/A végeredménnyel elégedett vagyok, de tisztában vagyok azzal, hogy valódi életet sohasem fogok tudni létrehozni. Mára ezzel végeztem, nem akarom túlságosan kifárasztani magamat. Mással nem akarok foglalkozni, inkább csak hallgatom a sziget neszeit, és élvezem a békés környezetet. Ledőlök egy árnyékot adó fa tövébe, újrafonom a hajamat, miközben régi dalokat éneklek. Ezeket az énekeket még otthon tanultam, csaknem kilencszáz évvel ezelőtt. Félelmetes. Vajon még ma is léteznek valamilyen formában? Ismerik őket? Minden esetre belefogok az egyik kedvencembe, amit sokszor eléneklek egymás után:/

- Down by the reeds / Down by the reeds / Swim the sirens of Oakvale / Out to the seas. // Down by the reeds / Down by the reeds / Float the souls left unbroken / by White Balverines // Down by the reeds / Night-blooming weeds / Embrace those who go dancing, / In sad moonlit dreams. // Down by the reeds / A twisted path leads / To Banshees who breathe out / A cold winter breeze. // Nobody knows. / Nobody sees. / The sirens of Oakvale. / Down by the reeds.

/Végül elégedetten elmosolyodom, kinyújtózok, aztán eltervezem, hogy ezt a napot még itt töltöm, és a maradék időmet a kellemes semmittevés oltárán áldozom fel, holnap pedig akkor felkerekedek, és meglesem azt a hegyet végre./

(147)

*Itten meg tudod hallgatni a kis dalocskát, hogyha érdekel.*

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Szinte fárasztó, hogy mennyire békés ez a hely. Elszoktál már az ilyenektől. A délutánt és a kora estét semmittevéssel töltöd és közben megfigyelheted, ahogy kis barátod mennyivel élénkebbé válik a délután második felében. Úgy tűnik, ilyenkor a legélénkebb, hisz ahogy közeledik az este, láthatod, hogy nekiáll vadászni. Ebben úgy tűnik igen sikeres, ugyanis viszonylag hamar visszatér melléd, már kerekedő hassal és a szájában egy friss pocokkal, amit nemes egyszerűséggel az öledbe pottyant. Majd elkezd "tollászkodni". Más igazán említésre méltó nem történik már este, azon kívül, hogy kissé nehezen jön álom a szemedre. /

* Augusztus 6. *

/Reggel kissé fáradtan ébredsz. Érzed hogy nem pihented ki magad. Viszont a reggeli szellő kicsit csípős, és sötét felhők tornyosulnak a horizonton és úgy tűnhet, a szél a sziget felé fogja őket hozni és a színükből és méretükből ítélve szép kis viharnak nézel elébe. A kis állatkád már javában ébren van, éppen egy fa tövében két széttört tojást eszeget. Úgy látszik igen változatos étrendje van hüllőhöz képest. /

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 5., csütörtök]

/Folyamatosan figyelem meg a kis porontyot, elraktározva az infókat róla. Minden percben tanulok valami róla, ez tetszik. A pocokkal megint nem tudok mit kezdeni, de nagyon rendes tőle, hogy ismét hozott nekem valamit. Cserébe megpaskolom a fejét, kicsit még simogatom, aztán keresek egy kényelmes fekvőhelyet, és némi forgolódás után elalszom./

[2900. augusztus 6., péntek]

/Reggel némi nyújtózkodás után felülök, majd aggódva ráncolom össze a szemöldököm, amikor meglátom a sötétlő viharfelhőket a horizonton. Felállok, kicsit tornázok egy kicsit, hogy beinduljon a szervezetem, aztán visszamegyek oda, ahová az előző este a ruháimat raktam. Még mindig a felhőket bámulva felveszem a cipőmet, és a dzsekit is a hátamra terítem. Melegem van, bár a szél egy kicsit lehűt. Ahogy azt terveztem, elindulok a hegy felé, igyekszem még az eső előtt elérni a tövét. Hogyha nem sikerül, és elkap a vihar, akkor nem tudom, mit fogok csinálni. Fák között vagyok, simán becsaphat valahova a villám, viszont az eső elől érdemes lenne egy fa, vagy bokor alá behúzódni. Csak feltalálom majd magam! Meg különben is lehet, hogy még idejében sikerül majd elérnem a sziklamonstrumot.

Folyamatosan haladok kicsit erőltetett tempót diktálva, menet közben eszek, alig állok meg. Azt is csak inni, meg esetleg a dolgomat elvégezni. Remélem, hogy követ a kis gyíkocska, nem akarok egyedül maradni. A séta közben azon gondolkozom, hogy milyen nevet adjak neki, de még mindig nincs ötletem. Mindegy. Ez még várhat. Egyelőre csak biztonságos, vízhatlan helyre kell érnem./

(148)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Néhány óra alatt kiérsz a sűrűn álló fák közül és egy természet vájta kaptatót láthatsz magad előtt. Ezen haladva, bár kanyarognod kell de jó tempót tudsz diktálni a hegyen felfelé. A kis barátod jó ideig melletted s körülötted röpköd, de amikor a napsütés kezd erős lenni, a kabátod alá csúszik, és beléd kapaszkodva utazik. Már messziről észrevehetsz, egy magasan fekvő párkányt és egy sötét foltot, ami talán barlang lehet. De ekkorra már érzed a levegőben a vihar közeledtét. Még a hajad is kezd feltöltődni statikus elektromossággal. A szél egyre erősebb és borzongatóbb. A minisárkány egyre jobban összekucorodik és halkan nyüsszög. Már csak néhány száz méterre lehetsz a barlangtól, mert innen már látszik, hogy tényleg barlang, amikor leszakad az ég. Az erős szélben a fák úgy hajladoznak, mint ha az egész sziget neked akarna integetni. Még az eső se fentről esik, inkább tűnik úgy, mint ha vízszintesen érkezne. A felhők alatt villámok cikáznak és jó néhány eléri a vizet, sőt a környező szigeteket is meg-megcsiklandozzák. Ahogy felpillantasz az előtted magasodó hegyre, különös és rémisztő látvány tárul eléd.
Maga a hegy is szikrázni látszik, nehéz eldönteni, hogy melyik villám érkezik lentről és melyik inkább tűnik a hegy válaszának. Itt-ott sziklák izzani látszanak, s némely magasabb, jobban kiugró szikla ívet húz a közelében lévő társaival. A barlang szájából pedig fény tör elő. Vibráló, izzó, kísérteties fény. Mint ha odabenn valakik egy nagy reflektor előtt táncolnának. Még szinte magukat az alakokat is látni véled. De a fényeknél szörnyűbb a hang amelyet hallasz. A vihar dörgése, a tenger morajlása és a szél süvítése fölött kísérteties, nem emberi, sikoltás szerű hangok érnek el. Az állatkád egy idő után kidugja a fejét és ekkor veszed észre, hogy apró, tüske szerű nyúlványok voltak a fejére és a tarkójára simítva. Most ezeket az égnek mereszti és látod ahogy közöttük is apró elektromos ívek táncolnak. Látod hogy sziszeg és fúj a hegy felé, de a hangját nem hallod. Aztán hirtelen kilő és a környező fák és bokrok közül legalább tucatnyi hasonló, apró, szikrázó "sárkány" suhan a barlang felé. Bár a többségnek igen meggyűlik a baja a széllel, kitartóan törnek a barlang irányába./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 6., péntek]

/Próbálom megőrizni a nyugalmamat a viharban, de egyszerűen a frász tör rám, amikor gyakorlatilag a villámlás kellős közepében találom magam. Azonnal hasra vetődök, igyekszem hozzádörgölődzni a földhöz, nehogy megcsapjon valami. Kúszva próbálok közeledni a barlanghoz, ám amikor meglátom, hogy valami nem stimmel odabent, és megszólal az a hang, a fejem búbjától a lábujjam hegyéig kiráz a hideg, tiszta libabőr leszek. Borzongva meredek a világosságba, és kétségbeesetten próbálom mérlegelni a helyzetemet. Vajon odamehetek? Oda merjek menni? Be kell vallanom: teljesen összecsináltam magam a félelemtől. Most csak pislogok, és próbálom megnyugtatni magam valahogy, de egyáltalán nem megy, csődöt mondtam. Rég féltem már ennyire.

Sötét hatalmakról fantáziálok halálfélelem közepette, mikor a kis porontyomon felágaskodik egy furcsa antenna-szerű testrész, és némi mocorgás után több tíz társával együtt kilő a barlang szája felé./

- Tóbiás, neeeee! /kiáltom utána gondolkodás nélkül felé nyújtva a kezem, aztán rögtön visszapréselem magam a földhöz. Mikor ott feküdve lihegek, pár pillanat után konstatálom, hogy egyrészt végre sikerült nevet adnom a kis gyíknak, másrészt iszonyat béna lett, de a szívemből jött, nem tudtam volna mást kiáltani utána. Hát, mit van tenni, Tóbiásnak hívom ezentúl. Szegényke. Csak nehogy olyan ostoba legyen, mint ahogy egy Tóbiástól elvárnám./ És most mi legyen akkor, Alya? /kérdezem magamtól szinte már suttogva./ Tóbiás nem hagyott el téged, neked sem kéne őt...

/A félelmemmel küszködve elkezdek kúszni a bejárat felé a tomboló káosz közepette, miközben a víz elöl burkot formálok magam köré a levegőből. Nincs tervem. Nem tudom, hogy be fogok-e menni a barlangba, vagy szörnyethalok előtte a félelemtől. De hajt a kíváncsiság és a szeretet. Meg ezen a szigeten Joram barátai vertek tanyát. Lehet, hogy barátokra lelek. Persze, az is lehet, hogy meghalok. Az élet nem élvezetes némi kockázat nélkül. Hajrá, kislány! Mindent bele! Menni fog! Ügyes vagy!/

(149)

[Laki]

* Folytatás a barlangnál. *