Tengerparti öböl

[Laki]

A legnagyobb sziget elnyújtott karja és két, apály idején vékony földnyelvvel összekötött apró korallsziget zárja részben körbe ezt a csendes kis öblöt. A vize annyira tiszta, hogy a több méteres mélységbe is tökéletesen lelátni. A hullámzást szinte teljesen felfogják a korallszigetek és a földnyelv, így itt benn szinte mozdulatlannak tűnik a víz. A partot finom, fehér homok borítja amit néhány méter után dús fű és pálmafák váltanak fel. A parton néha rákokkal és teknősökkel találkozhat leginkább az ember, a víz pedig nyüzsög a halaktól és egyéb tengeri állatoktól. Ebbe az öbölbe ömlik a sziget egyetlen patakja is, ami egészen a sziget távoli végében emelkedő hegytől szállítja idáig hűs, tiszta vizét, átszelve hosszában az egész szigetet.

[Alyara Nirois]

*Előzmény // Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Az események felgyorsulnak, amint lehullik ujjamról a gyűrű. Még látom, hogy Riggs a birtokába veszi, de közben fülemmel már Ry kántálását próbálom felfogni, kihallani belőle az ismert szavakat, sikeresen. Valami nem stimmel. A férfinak nem kéne ismernie ezeket a szavakat. Valami megszállta. Undorító.

Ordítanám: küzdjön ellene, de már késő. A szilánkok felénk száguldanak, nincs idő, hogy megvédjem Ravent. Az én arcomba csak por érkezik, köhögnöm kell miatta. Lehunyom a szemem, mögöttem valami borzalmas erőt érzékelek. Valaki megragad, és mire kinyitom a szemem, valahol máshol vagyok.

Sós víz illatát hozza felém a szél. Kinyitom a szemem, de rögtön hunyorognom is kell. Bár nincs már dél, sőt lassan este lesz, mégis elvakít a Nap fénye. Körbenézek, elbámulok a messzeségbe. Azonnal konstatálom, hogy egy szigeten vagyok, egy olyan helyen, amiről még életemben nem hallottam. Éljen.

Szembefordulok a férfival, aki idehozott. Nem tudom eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek./

- Joram? /kérdezem gyanakvóan. Kitépem magam a szorításából./ Miért hoztál ide? /sziszegem, és éles pillantást küldök felé./

(134)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Joram elenged téged mikor megfordulsz, így nincs szükség arra, hogy különösebben erőlködj. Szeretetteljesen mosolyog rád, bár kissé elkínzottnak tűnik az arca és mint ha az alakját is valami különös vibrálás övezné. Mint ha csak félig lenne ebben a világban./
- Azért hoztalak el, hogy megvédjelek. Elkövettem egy hibát és ezért veszélybe kerültél. Az igazat megvallva, sok hibát elkövettem már, de eddig legalább titeket meg tudtalak óvni. Itt biztonságban vagy. Kevesen tudnak ezekről a szigetekről és még kevesebbeket érdekelnek egyáltalán. Bármikor visszatérhetsz, de nem hiszem hogy egyhamar újra a védelmembe vehetnélek. A gyűrű megalkotása és az hogy idehoztalak, teljesen kimerített. Sokkal nehezebb átnyúlni a világokon mint azt bárki gondolná. Ez, amit most látsz, nem én vagyok, mindössze a lelkem kivetülése és ezt sem könnyű fenn tartani. Bár itt a szigeten valamivel könnyebb.

/A lidércalak odébb sétál és leül a puha fövenyre egy pálmafa tövébe./
- Gyere, elmesélek egy-két dolgot. Ezek a szigetek különlegesek. Mikor a földrészeket egybegyúrták, voltunk néhányan akik nem voltak hajlandóak senkinek sem hódolni. Szabadok akartunk lenni. Így szembekerültünk azokkal, akiket elvakított a hatalomvágy és az ő uraikkal. A többségünk elbukott mire olyan tervet sikerült kidolgoznunk, amivel megóvhatjuk magunkat. Valaha régen egy meteorit zuhant itt a tengerbe, mi ezt kiemeltük és megalkottuk a szigeteket. Akkor menedéknek szántuk őket, most ez az egyetlen hely, ahova hosszabb ideig kivetíthetem magam anélkül, hogy gyanút keltenék. De nem ez a legkülönlegesebb benne. A meteorit darabkái még mindig szét vannak szóródva a szigeten, ezek pedig nagyon könnyedén el tudják leplezni, ha olyan valaki jár itt, akinek mágiája van, egész addig, amíg a szigeten vagy, nem kell tartanod Merlintől és a csatlósaitól. Már ha nem lobbantod fel a hatalmad mint egy világítótorony. De ez nem jelenti azt, hogy ez lenne az új börtönöd. Szabadon járhatsz-kelhetsz, ez csak egy menedék. Bíztam benne, hogy általad visszatérhetek, de kényszeríteni nem foglak. Akik viszont ott voltak ma, az ő lelkükben elvetettél egy magot, mely egyszer majd kihajt. Többségük kérdés nélkül követ majd, ha eljön az ideje. És talán, majd egyszer, ha készen állsz rá, azt az örökséget is elfogadod, amit én kínálok neked. Csak neked, mert a nővéred lelkét tönkre tették, bár úgy érzem hogy még nem gyógyíthatatlan ő sem. Ám neki nem szabad egyenlőre tudomást szereznie rólam. Még a végén a maga módszereivel próbálna visszahozni, és ha innen valakit erőszakkal tépnek ki, az nem lesz többé önmaga. Gondolom, sok kérdésed van. Még van időm, most felteheted. Vagy bármikor máskor. Ezen a szigeten, bármikor megidézhetsz. Csak akarnod kell.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Szememmel követem a lidércet, de nem megyek oda hozzá. Kétkedem, kétségeimnek hangot is adok:/

- Joram, nem tudok mit kezdeni veled, ne haragudj. Meg kell értened, hogy egy teljesen agyament szituációba keveredtem bele, aminek nem látom se az elejét, se a végét. Elhamarkodottan, dühből cselekedtem, melynek meg lett az eredménye, nem gondolkoztam tisztán. Egy elkeseredett, magányos lány egy különös álmot látott, melyben egy vadidegen azt állította, hogy az apja. Ennek bárki megörült volna. Én is örültem, de semmi bizonyságot nem kaptam az igazad felől. Feltüzelve a szavaidtól, persze hogy nekiiramodtam a világnak, és persze, hogy megbillentem. Aztán pedig csodálkozol, hogy nem akarlak visszahozni? Azt sem tudom ki vagy! Hogy mi vagy! Hogy valóban az vagy-e, akinek mondod magad. Hogy hol vagy. És hogy mi fog történni a világgal, hogyha mégis visszahozlak. Raven azt mondta, valami gonoszságot érez körülöttem. Elvakultságomban nem figyeltem rá, csak örültem, hogy végre van valaki, aki törődik velem, aki a gondomat viseli, aki a családomnak vallja magát. De ha valóban Te vagy a Gonosz, akkor ki tudja, mi fog a világgal történni, amikor pusztítani térsz vissza? Nem kétséges, Téged is a bosszú vezérel. Ám javíts ki, ha tévedek.

- Bizonyságot akarok. Tudni akarom, hogy ki vagy. És ha igen, mit vársz tőlem, miért kerestél fel, miért vagy ott, ahol, mi fog történni, ha visszatérsz, kik fognak még követni, és hogy mi a további szerepem az életedben? És ha az apám vagy... akkor... miért hagytál el minket?

/Az utolsó kérdést a többihez képest szinte már suttogom. Ott állok a parton, kezem ökölbe szorult, az indulatoktól remegek. Hatalmas feszültség van most bennem, de tudom, hogy nem ez a férfi fogja elcsitítani őket - magamnak kell. Végre el kell kezdenem önállónak lenni./

(135)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

- Ne aggódj, nem haragszom meg. Egy apa soha nem tud igazán haragudni a lányára. Ennek a szituációnak tényleg nincs se eleje, se vége. Nem csak te nem látod, ne aggódj. Sajnálom, de nem tudok olyan bizonyítékot nyújtani neked, ami minden kételyt kizárna. De most, még ha nem is hiszel nekem, elmondok néhány dolgot. Bizonyítani nem tudom a szavaimat, de te majd eldöntöd, hogy mit hiszel el s mit nem. Én vagyok az apád, a tiéd és Heatheré. Anyátokat igazán szerettem és nem azért hagytalak el titeket, mert rossz apa vagyok. Bár talán nem is voltam a legjobb. Mindig is voltak és mindig is lesznek ellenségeim. Abban a rövid néhány évben, amit Christinenel töltöttem, biztonságban voltam. De újra rám találtak így el kellett hogy rejtőzzem. És csak így tudtalak titeket megóvni. A nevem Joram Erhan, és krisztus előtt 94ben születtem. Azóta persze többször is "meghaltam" de valójában csak úgy hetven-nyolcvan évvel a születésed után. Ember vagyok, pontosabban mágus. Ráadásul egy olyan mágikus tradíció követője, amit Merlin és társai már réges-rég ki akartak irtani. Lényegét tekintve sikerült is nekik és ha téged megtörnek, akkor soha többé nem lesz senki aki ezt feléleszthetné. A "gonosz" amit az angyalbarátnőd érzett, én voltam. Persze, túlzás azt mondani, hogy gonosz volnék, hisz én csak élni akarok. De halott vagyok és ha egy halott átnyúl a túlvilágról, akkor azt az olyan tiszta lelkek mint ő, gonosznak érzik. A nővéredet is annak érezné, hisz amivel átrántottak titeket ide, az teljesen megváltoztatott titeket. Mint ahogy mindenki másból is előhozott rejtett dolgokat. Az persze, hogy a nővéred azzá vált ami, inkább hiba mint sem a sors keze. De egy valamiben nagyot tévedsz. Nem akarok pusztítani. Ha pusztítani akarnék, akkor visszaerőltetném magam innen, lidérc formájában és letarolnám a világot mielőtt bárki felfogná mi történik. Nem, én élni akarok. És ha tudom, megóvni a gyermekeimet. Mind a kettőt, akit még Merlin nem pusztított el. A varázslók között kezdetektől fogva nem volt egység. És mi, akik inkább elvonultunk volna és egyenlőként éltünk volna az emberekkel, mindig Merlin ellenségei voltunk. Nagyon egyszerű a politikája, ha nem vagy mellette, akkor ellene vagy. Nem várok el tőled semmit, csak szeretném visszakapni az életem és szeretném a tudásom továbbadni. Szeretném ha nem lennél többé mások bábja és az igazi erődet felszabadítanád.

/Ahogy beszél, érezhetően gyengül a hangja és mint ha fakulna is a lidérc-kép. Elég tapasztalt vagy már hogy tudd, hogy lassan gyengül azzal, hogy itt tartja a képét és veled beszél./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Remegve hallgatom a szavait. Próbálom higgadtan végiggondolni a dolgokat, tiszta elméjű maradni, következetes. Azonban nem nagyon megy. Ismét hagyom, hogy az értelmek elöntsenek engem, eluralkodjanak rajtam. Elfordulok tőle, és némán tűröm, hogy a sós könnyek végigpörögjenek az arcomon, amikor Anyáról beszél. Senkinek nem mondtam még el a nevét ebben a világban. És olyan helyre zártam minden múltbéli emléket, ahová senki sem férhet.

Én sem férhettem hozzá, mert nem akartam foglalkozni vele. Most pedig... csak a felszínre törnek az emlékek, és én megalázva, gyengének tűnve, de mégsem tudom türtőztetni magam. Zokogok, közben pedig anyám nevét motyogom, John bácsiéval, és a nagyimmal együtt. És Heathert is mondok, nem pedig Lynt. Ha valahogy odajön hozzám az apám, akkor hagyom, hogy megöleljen, megvigasztaljon, amennyire halványodó lidércteste engedi./

- Úgy hiányoznak... olyan egyedül vagyok /motyogom mellkasához fúrva vöröslő fejemet./ De őket nem lehet visszahozni. Nem is szabad. Boldogok ott, ahol vannak. Ugye? /nézek még rá. Aztán egy tízéves kölyökből összeszedve magamat ismét egy felnőtt tővé változok./

- Elhiszem, hogy a véredből származom /felelem neki végül némi habozás után, miután befejezte mondandóját. Megborzongok, amikor belegondolok abba, hogy majdnem 1900 év van köztünk.../ Már csak arra felelj, hogy ha elfogadom az örökségem, akkor az eddig tanultakat - Merlin és Ezüst Sárkány mágiáját - még fogom tudni használni? Szeretek az lenni, aki, és úgy vélem, sokat köszönhetek a mágusnak is - még ha ez nem is tesz boldoggá Téged.

/Amikor látom, hogy a mágiája lassan elfogy, felkiáltok:/

- Várj, ne menj még! Maradj velem egy kicsit! Használj engem! /Kinyújtom felé a karomat, vele együtt pedig a mágikus forrásomat is. Ha elfogadja, adok neki az én energiámból, hogy fent tudjuk tartani a kapcsolatot még egy ideig./ Szeretnélek megismerni /mosolygok rá. Becsukom a szám, a következő mondat csak úgy kicsusszan rajta./ Ha visszatérsz, velem fogsz lakni? Egy család leszünk?

(136)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Mikor zokogva elfordulsz odalép hozzád, ám mikor átölel érzed, hogy egyre kevésbé van jelen. Szinte teljesen anyagtalan már az alak amit magad előtt látsz. S egyre jobban elmosódik./
- Nem vagy egyedül. Soha nem leszel igazán az. Édesanyád is letekint rád a mennyekből. Hiszem, hogy ott van és boldog ott. Hisz itt, ahol én is vagyok, nincs. De ha kitartasz a nővéred mellett, akkor még ennyire se érzed majd magad egyedül. Neki is szüksége van rád, mint ahogy neked őrá, talán jobban is, mint azt hinnétek. Hisz egy vérből valók vagytok. És a vér a legerősebb kötelék, a legerősebb hatalom ami csak létezhet a világon.

/Mikor erőteljesebbé válik a hangod, "elenged" és az arcáról szinte büszkeséget olvasol le./
- Amit egyszer a magadévá tettél, el nem veheti tőled senki. És soha nem is állna szándékomban. De amit én ajánlok, azt senki mástól nem kaphatod meg. De óvatosan kell bánnod majd vele és erkölcsösen. Nincs jó és rossz hatalom, minden a használójától függ. És ha visszaélsz a hatalmaddal, előbb vagy utóbb de mindenkinek bűnhődnie kell. De ettől a hatalomtól erős is leszel. Olyan forrásait mutathatom meg a mágiának, amihez mások soha hozzá nem férhetnek. De eleinte titkolnod kell majd ezt, hisz ha Merlin és talpnyalói megsejtik mi készül, inkább összezúznak téged, mint sem megkockáztassák a felemelkedésed. Csak akkor tanulj tőlem, ha készen állsz akár a világgal is szembefordulni. Persze ezek csak szavak így, a népek többsége fel se tudná fogni, hogy miben különbözöl majd a többi varázslótól. És én is mindig a békére, az együttélésre törekedtem. Távol maradtam a csatáktól. De lesz aki ellened fordul és vele szemben igenis meg kell magad védened, különben te is itt találhatod magadat.

/Mikor kinyúlsz felé a hatalmaddal, érzed, hogy egy erős, szinte eltéphetetlen kapcsolat alakul ki köztetek, bár azt is érzed, hogy ez nagyon sok energiádat emészti fel minden pillanatban. Sokáig nem fogod tudni, ilyen "egyszerű" módszerrel fenntartani a kapcsolatot./
- Ha szeretnéd. Igen, itt maradok veled és lehetünk újra egy család. Sőt, ha egy kicsit megerősödtem, még Heathert is megkeressük. Nagyon sok mindent kell bepótolnom kettőtök felé. Kérdezz bármit, amíg erőm engedi válaszolok mindenre. Ha elfogy, hát legközelebb. Itt könnyebben és hosszabban jelen tudok lenni, mindössze a te kimenekítésed szipolyozta el az erőmet. Viszont ezt a mostani köteléket, te egyedül nem táplálhatod. Még nem vagy rá igazán kész, érzem. De ha akarod, lehet ez az első leckéd. Hogy tudd, meddig ér a hatalmad és mi a pont amikor már nem elég csak a lelked hatalma.

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Könnyeimtől küszködve felkacagok./

- Heather könyveiben mindig azt olvastam, hogy a legerősebb hatalom a világon a szeretet /mondom, és hagyom még egy kicsit, hogy ott lebegjen előttem. Aztán képtelen vagyok tovább fenntartani a kapcsolatot. A fáradságtól összecsuklik a térdem, tenyerem a homokot éri. Beletúrom őket a durva anyagba. A lemenő nap felforrósítja a fekete nadrágot, és a farmerdzsekit rajtam. Hamarosan melegem lesz. Az energiaveszteségtől azonban ráz a hideg. A testem összezavarodik. Ám az elmém tiszta./

- Tisztában vagyok az áldozattal. Túl sokat kellett meghoznom a "Jó" érdekében. De nincsen olyan, hogy jó. Sem olyan, hogy gonosz. Csak két különböző érdek van. Én pedig végre a harmadik semleges leszek. Csöndben fogom leélni az életem, messze a sokaságtól. Annak fogok élni, amit szeretek: a művészeteknek. És a Mágia a leggyönyörűbb mind közül /tekintek fel mosolyogva édesapámra, ha még látom valamennyire./ Mellesleg hogy találtál meg? Merlin elrejtett mindenki szeme elől. Ezt is a különleges ágazatodnak köszönheted, Apám? Vagy csak Merlin pajzsa volt túl gyenge?

/Amikor ismét elég erőt érzek magamban, törökülésben helyezkedem el a földön. A cipőmet leveszem, majd lehúzom a zoknimat is a lábamról. Aztán a dzsekitől is megszabadulok. Nem jó a fekete ilyen melegben. Azonban érzem, hogy nem maradt elég erőm ahhoz, hogy fehérré formáljam az öltözékem./

- Ha Te elmész, mégis mit fogok itt kezdeni magammal? Mit javasolsz, mit tegyek? Meditáljak? /kérdezem csipkelődve./ Mikor foglak tudni megint elérni?

(137)

[Laki]

* Vadászidény - Alyara *

/Kedvesen, ahogyan csakis egy apa tud a leányára, rád mosolyog./
- Igaza is van azoknak a könyveknek. De a legtörékenyebb is mind közül.
/Amikor már lassan nem csak a mágiádat szívná el a varázslat, érzed, hogy apád akaratlagosan eltépi a téged kiszipolyozó kapcsolatot./
- De, van jó és van gonosz. Itt él benn! /”érinti” meg a homlokodat/ Senki nem születik jónak, se gonosznak. Minden embert a döntései határoznak meg, de csakis mások szemében. Hisz szinte mindenki úgy véli, hogy ő maga és a döntései is jók. Kevesen tartják magukat gonosznak és sokuk valójában nem lenne az, ha nem akarna megfelelni annak a képnek, amit mások festenek róla.
/Röviden, mint ha fájdalmaival küzdene, nevet fel./
- Megtalálni? Hisz soha nem veszítettelek el igazán. A szívem mélyén mindig éreztelek. De igen, az, hogy Merlin varázslatán át tudtam törni, annak köszönhető, hogy az én vérem vagy. És a vér köteléke minden varázslatnál erősebb. Azután már csak idő kérdése volt, hogy megtaláljam a gyenge pontot a gátakon. Minden varázslatnak megvan a maga rendkívül kényes egyensúlya. Olyanok akár egy kártyavár, ha kiveszel vagy hozzá teszel, akár csak a legapróbb porszemet, máris romba dől. Bár a gátak nagyon erősek voltak, de a legnagyobb sziklát is széthasíthatja néhány csepp víz. Ne becsüld le Merlint. Aligha nem ő a valaha élt leghatalmasabb varázsló, de ez a legnagyobb gyengéje is. Túl rég óta hatalmas ahhoz, hogy számolni tudjon egy olyan apró porszemmel, mint amilyen egy apa szeretete. És ahogy egy szellőből vihar kerekedhet, úgy egy a szeretet az ő béklyóit is megtörheti.
/Kérdésed és csipkelődésed hallatán újfent elmosolyodik és felnéz a sziget távolabbi végében emelkedő hegyre, majd végigtekint a tengeren. /
- Sajnos nem tudom, mennyi időbe telik majd, hogy újra erőre kapjak. Itt, ez több mint problémás. De ha lesz elég erőm, itt a szigeteken elég szólítanod és ha tudok, megjelenek. De ne aggódj akkor sem, ha esetleg nem válaszolok a hívásodra. Itt már nem nagyon tudna nekem senki ártani, és amint van elég erőm hogy feljussak hozzád, mindenképpen megkereslek. De egyenlőre nem kockáztathatjuk meg a rituálét amit küldtem neked. A lelkem most nem elég erős és te sem állsz készen. Ha valaha újra próbálod, nem szabad, hogy egy szemernyi kétely is legyen benned, különben a végén még a te lelked is kiszakadna testedből és ide kerülne, vagy rosszabb. És ez nem fogom engedni. Inkább az örök kárhozat, mint sem a lányom fizesse meg a szabadságom árát. De nem tudom megmondani, mihez kezdj most. A saját utadat magadnak kell megtalálnod. Csak azért hoztalak ide, hogy megóvjalak és hogy megajándékozzalak ezekkel a szigetekkel téged. De azt javaslom, hogy tanulj, csiszold az adottságaidat. És ha kész vagy, tanuld meg használni az örökséged. Sőt, ha gondolod, még a nővéredet is megkeresheted. Ha valaha visszatérek az életbe, én mindenképpen megkeresem a másik lányomat is. Mindkettőtök felé vezekelnem kell. Most viszont búcsúzom leányom. Érzem hogy már kevés az időm, és most minél jobban kimerítem a tartalékaimat, annál később szólhatok hozzád újra. De még van valami, amit el kell mondanom. Vannak akik hisznek az ügyünkben, vannak akik segítségedre lehetnek. Keresd ……..

/A végén elhal a hangja ahogy még utoljára feléd nyúl és csak centiméterekre van a keze az arcodtól amikor menthetetlenül elenyészik. Utolsó szavai még egy darabig visszhangzanak a füledben, majd azok is elenyésznek és nem marad más csak a tenger morajlása, a szél susogása a fák között, az állatok neszezése és a madarak dala, a forrón sütő nap alatt./

[Alyara Nirois]

*Vadászidény*

[2900. augusztus 4., szerda]

/Figyelmesen hallgatom, miközben "szorításába" burkolódzom. Olyan dolgokról beszél, amikkel mindig is tisztában voltam, ezek szerint éltem, de mégsem fogalmaztam meg őket sohasem ezelőtt./

- Nem becsülöm le Merlint. Sohasem tenném. És lehet, hogy nem értesz egyett vele, de én mégis mentoromnak tekintem őt. Azzal, hogy effektíve az ellenséged volt, nekem nem lesz az, és nem fogom megmásítani a véleményemet róla. Ő gondoskodott rólam, amíg Te nem voltál itt. Apám helyett apám volt. De nem kell megküzdened vele a szeretetemért. A vér összeköt minket. Ahogy összeköt Heatherrel is. Nem tudom, hogy bölcs dolog lenne-e vele újfent találkoznom. Persze, meg akarom keresni. De ki tudja, kivel fogok végül találkozni? Idegenek vagyunk már egymásnak. És amiket hallottam... azok is maradunk. Félek attól az embertől, akivé vált. Ő már az éjszaka gyermeke.

- Várni foglak /mondom végül, amikor elbúcsúzik. Ám a kapcsolat megszakad, mielőtt befejezhetné a mondandóját. Dühösen rúgok bele a homokba, felüvöltök. Itt ragadtam. Elmenni nem akarok. Mindenképpen meg kell várnom a következő találkozást, hogy megtudjam, mit akart mondani.

Az idézést pedig akkor elnapolom. Nem minha lehetőségem lenne rá. Meg amúgy se akarom úgy végrehajtani, hogy mások életét kockáztatom. Ezt már a polimetroni házamban is eldöntöttem. Meg kell kérdeznem, hogy van-e más mód is. És azt is tudnom kell, hogy ki szálta meg Ryt. Apám ellenségei mozgatták? Miért én vagyok a célpont? Miért vagyok célpont egyáltalán?

Elnézek a hegy felé. Éjszakára úgyis menedéket kell keresnem. A levetett ruháimat összeszedem, és megindulok a hegy felé. Ha időközben változik a talaj, és szükséges, akkor felveszem a cipőmet. Kíváncsi vagyok, mi van arra. Hát lássuk!/

(138)

[Laki]

* Folytatás itt! *