Laborszint

[Caridwen]

A Valhalla legfelsőbb szintje, ahol időmérnökök, fegyverkutatók, biológusok, a XXX. század legnagyobb koponyái dolgoznak, olyan eszközöket hozva létre, amik még a saját korukban is csak a mesékben léteztek, sőt talán még ott sem....

[Caridwen]

*Eroyann - Előzmény - 2900. augusztus 8.*

/A katona sokáig vezet téged, már-már hihetetlen, hogy ilyen hatalmas ez az egész épület. És folyamatosan csak fölfelé haladtok. Végül amikor már abszolút kezd eleged lenni átléptek egy erőteljes biztonsági felszereléssel ellátott ajtón és egy csúcsmodern laborba érkeztek. Tartályok, gépek, kémcsövek mindenfelé. Meg papírok, mindenhol feljegyzések hevernek szanaszét. Végül a papírhalmok közül egy fiatal férfi sétál elő, hófehér köpenye szárnyként verdes utána. Biccent a katonának aki átadja a fémkarikát, majd tiszteleg és lelép.
A férfi egy nyugodt mozdulattal ráül egy halom papírra, majd a tenyerén egyensúlyozva a fémkarikát pillant rád./
- Üdvözlöm Eroyann, az én nevem Jacew Stargpavszkij, de hívjon csak Jacenek. /mosolyog rád majd kissé komolyabb arcot ölt./
- Önt kivettük a Lilith-projektből, mert rájöttünk veszélyes lenne megpróbálni leküldeni önt, nagy lenne a veszély, hogy felfedezik. És akadt egy másik problémánk is a jelenkorban, amiben úgy hisszük nagyobb hasznát vennénk... És talán önt is jobban érdekli... Tudja mi ez? /mutatja fel a fémkarikát, majd meg sem várva a válaszod folytatja./
- Egy phaetoni időgyűrű, a neaya-k hagyatéka... És tudja honnan került hozzánk? Nos magától Vérkönnytől, illetve közvetve, de tőle ered. A vér úrnője eddig kivárt, de most sereget szervez magának és talán erősebb, mint eddig bármikor. A teste már nem tartóztatja, hiszen a sidhe vér, az ön népének vére megóvja Danu átkától... Nem hagyhatjuk azonban, hogy uralma alá hajtsa a világunk, ez itt a Föld, nem pedig a Phaeton. Hajlandó segíteni nekünk? /néz rád komolyan./

[Eoryann Qaeriss]

[2900. augusztus 8.]

/Végre megszabadulhatok azoktól az idegesítő lurkóktól. Bár talán még láthatom őket - kezdtem őket megkedvelni. Nos, mindegy, ha a Sors úgy hozza, hát még az utamba botlanak. És talán kicsit jobb hangulatban leszek, mint most.

A katona, aki értem jött, egy izgalmas helyre vezet. Tetszik nekem, otthonosabbnak látszik. Izgalomba jövök a sok kegyere miatt. Levetkőzök magamról minden negatív tulajdonságot. Az elém lépő férfit tetőtől talpig végigmérem, majd felveszem a legbűbájosabb mosolyom./

- Danu áldja, kedves Jace. Nem, nem tudom, hogy mi az, de gondolom, mindjárt felvilágosít /mondom, aztán természetesen igazam is lesz, hiszen belebeszélve szavaimba, folytatja mondandóját. Vérkönny említésekor felszisszenek, a további felsorolt borzalmaknál pedig szinte már remegek a dühtől./

- Hogy Danu veszélyben forog? /kérdezem kétségbeesett, de ugyanakkor erős hangon./ Akkor természetesen segítek Önöknek kiirtani innen ezt a kis köpönyegforgató boszorkányt! /mondom szenvedélyes hangon./ Mit kell tennem? Miben lehetek a segítségükre?

(15)

[Caridwen]

*Eroyann - 2900. augusztus 8.*

- Igen, nagy a veszély. /biccent szomorkásan a férfi. Aztán rövid ideig gondolkozik, mintegy fokozva a feszültséget, mintha nem tudná mit tehetnél, aztán csibészes már-már gyermeki mosoly terül szét az arcán./

- Hmmm azt hiszem van valami, amivel egy kicsit alátehetnénk a hölgyeménynek... Habár nem mondom, hogy egyszerű lesz és talán nem is veszélytelen. /komolyodik meg./
- Nem kényszerítjük semmire, hogyha távozni akar, természetesen azt is megteheti. /teszi még hozzá, majd belevág./

- A vámpírok ugyanis támogatják Vérkönnyet, hiszen tőle erednek, azonban ez csak egy kényszerű szövetség. Ha lenne más alternatívájuk, ahová mehetnének azt hiszem habar magukra hagynák az Úrnőjük... /hallgat el egy kis időt hagyva neked./

- Az ön feladata az lenne, hogy titokban tárgyaljon a fontosabb vámpírokkal és győzze meg őket erről a másik alternatíváról.... A részleteket akkor mondom e, ha elvállalja. A dolog messze nem esélytelen, azonban nagy körültekintést és remek diplomáciai készségeket igényel. Úgy gondoltunk egy sidhe hölgy lenne a legmegfelelőbb erre a feladatra. /mondta komolyan./
- Nos mi a véleménye?

[Eoryann Qaeriss]

[2900. augusztus 8.]

/Kíváncsian felhúzom a szemöldököm, hiszen a "talán nem is lesz veszélytelen" kifejezéseket különösen kedvelem. Nem minthogyha a veszélyes helyzetekből ki tudnám magam vágni a szópárbajt kivéve.

Figyelmesen hallgatom a szavait, megrágom, megemésztem őket. Végül határozottan kimondom:/

- Tetszik. Elvállalom. Vérkönny úgysem a szívem csücske. Tehát, mi a másik alternatíva? /kérdezem bársonyosan búgó hangon./ Ó, és még egy kérdés: fogadhatok magam mellé másokat is, akik... hogy is mondjam... nem tudnak az itteni tevékenységekről? Természetesen nem avatnám be őket az engedélye nélkül az itt folyó munkálatokba. Hogyha gondolja, felőlem az agyukat is kimoshatják. Csak néhány tündérzsoldosról lenne szó, akik vigyáznak rám.

/Nem tudom, hogy szerelmemnek szóljak-e a tervről. Hiszen ő az, aki valóban képes arra, hogy kimentsen bármilyen slamasztikából. Mindegy. Ki tudja, mi van vele? Évek óta nem láttam. Hiányzik? Igen, hiányzik. Minél hamarabb találkoznom kéne vele./

(16)

[Caridwen]

*Eroyann - 2900. augusztus 8.*

/A férfi arcán őszinte mosoly terül szét, amikor meghallja az első szavaid./
- Remek! Nagyon hálásak vagyunk a segítségéért. /mondja őszinte lelkesedéssel.

Aztán egy kicsit tűnődik, látszik rajta hogy alaposan megrágja a mondandód, majd immár kicsit vontatottabban biccent./
- Nos talán nem lesz belőle gond, de remélem nem bánja, ezt előtte meg kell beszélnem a főnökömmel. Az ilyen kérdésekben nekem nincs jogom dönteni.
/Aztán kis meglepetés ül ki az arcára./

- Tündérzsoldosok? Nos értem... Csak annyit kérdeznék nem lesznek feltűnőek?
/Aztán újra elhallgat és még gyorsan hozzáteszi./
- Ebben az esetben azonban habár nem ez volt az alapvető terv, de nekünk is kell adnunk valakit maga mellé, remélem megérti.

[Eoryann Qaeriss]

[2900. augusztus 8.]

/Figyelmesen hallgatom a férfit, miközben a szemöldököm ráncolom. Aztán a meglepett arckifejezésére választ adva csilingelve felkacagok./

- Persze, persze, megértem, de előre figyelmeztetem, hogy egyedül szoktam dolgozni, így hát hogy is mondjam... lehet, hogy akaratomon kívül kicsit kellemetlen társaság leszek. /+Na, egy csapásra megoldottam, hogy önmagam lehessek, mégse legyen ez a másiknak meglepetés. Remek!+/ Én csak annyit szeretnék kérni, hogy hadd készítsem össze otthon a holmimat, és hogy a Dombban lehessen a bázisom /mondom ellentmondás nemtűrő hangon./ Ugyanis úgy sokkal hatékonyabban tudom elpusztítani azt a nyavalyás piócakirálynőt. Tudom, hogy úgyis meg tudják oldani, hogy bármikor betoppanhassanak hozzám /teszem hozzá jéghideg, gőgös hangon. Aztán felnevetek, hogy oldjam a feszültséget. Ebben a kérdésben nem akarok ellenségeket szerezni. Az én ellenségem egyedül az, aki az Istennőm hatalmára tör. Vérkönnynek pusztulnia kell. Ezüstsárkány addig életben maradhat, amíg nem okoz ekkora mértékű problémát./

- Nos, ki lesz a párom? /kérdezem kíváncsian, majd narancsos tekintetem mélyen a férfiéba fúrom./

(17)

[Caridwen]

*Eroyann - 2900. augusztus 8.*

- Ne aggódjon, a segítsége a legfontosabb, azt önre bízzuk hogyan kezeli az ügyet. Teljes mértékben szabad kezet kap ezzel kapcsolatban. /mondja komolyan kicsit gondolkozva.
Közben az asztalhoz sétál és lesöpörve néhány papírt megnyom néhány levegőben szikrázó gombot, illetve csak olyan mintha belenyúlna a fénybe, mégis valami azt súgja neked azok billentyűk./
- Rendben, érthető. Az emberünk máris visszakíséri önt a Dombba. Nyugodtan indulhat onnan, mint említettem szabad kezet kap. A részleteket ott megtudja, persze csak ha nem zavarja önt, hogy oda is elkísérik... /mondta kérdőn, habár a hangja inkább azt sugallta jobb, ha nem zavar.

Aztán hamarosan nyílt az ajtó és egy magas sápadt férfi sétált be. A mosolya egy ragadozóé volt, azonban volt mégis valami megnyerően elegáns és gyönyörű az arcában./
- Üdvözlöm Eoryann kisasszony, a nevem Raizelior, de boldog lennék, ha Rai-nak szólítana. /sétál közelebb, majd elegánsan biccent, aztán a kezedért nyúl és ha hagyod lágy csókot lehel rá.
Aztán kérdőn nyújtja feléd ismét a kezét./
- Nos mehetünk?
/Ha megfogod a kezét ismét elmosódnak a világ körvonalai, mintha teleportkapuval utaznál és a a csarnokban jelentek meg./

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*
*Előzmény: Hősök csarnoka*

-Hát, pedig azt gondolná az ember biztos nagy sűrűségű biztonságos adattárolók is léteznek a jövőben. Olyanok amik csak akkor aktívak ha hozzá akar az ember férni.
-Nem kell elnézést kérnie. /Mosolyodom el mikor újra a múltat említi./ -Azokkal annyi gond volt hogy sokan azt hitték az fog végezni velünk. De mint kiderült nem így lett. /Zavartabb arckifejezéssel nézek felé, ahogy újra feldereng bennem az amit megtudtam a világunk végzetéről./ +Terhes a tudás de egyszer szembe kell néznem a tényekkel, de tudom hogy erre még várnom kell.
-Erről az apróságról pedig nem tudtam. /Tereltem tova a témát és a gondolataimat.Vettem a bátorságot hogy felajánlására elárasszam kérdésekkel./ -Szóval az erőművek is ezzel működnek? Esetleg annyira elterjedtek a kis méretű energiaforrások hogy már nincs is szükség centralizált művekre? /Tartottam egy kis szünetet./ -Ön nem foglal helyet? /Kérdeztem ártatlanul, majd ha esetleg leült folytattam./
-Ne értsen félre, nagyon érdekel, akár részleteibe menően is hogyan valósítják meg az időutazást, vagy hogy mi céllal és milyen eredményekkel nyúlnak bele az idő folyásába, és miként kerülik el a paradoxonokat és... /Szívtam be mélyen a levegőt ahogy kifogytam belőle./
-De van itt még valami, ami nekem igazán újdonság, és nem tudom hova tenni. Mi a jelenlegi tudományos álláspont a mágikus lényekről? /Hirtelen sokat mondó hallgatásba dermedtem és reményteljesen vártam hogy kollégám szavaival csillapítja megértés iránti vágyamat. Régen egy ilyen kérdés talán sértő lehetett volna bármilyen tudós számára, de tudtam hogy már más a helyzet és az ezt övező három legfontosabb kérdés közül egyre már biztosan választ kellett találniuk. Mit is tesznek ők? A létezésük olyan erőkre enged következtetni amik számtalan Nobel díjhoz juttatnák, és feltételeztem juttatták is a tudósgenerációkat. Új erők, új kölcsönhatások, új törvények, mindez a régiek mellett és nem ellen. A kísérleti tény maga, hogy léteznek, egy kérdés, és egy válasz is. Válasz egy szemfüles embernek. A megfigyelés válasza. Nem kellett kimondanom hogy ezt ő tudja. Értenie kellett, hogy mit kérdeztem tőle. Sok olyan információ volt ebben, amit csak egy tudós érthet meg igazán./

(49)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Serakris*

/Csak legyint egyet./
- Mindig jön egy nagyobb hal és felfalja azt, amit biztonságosnak hiszünk. /legyint./
- Nekem az a biztos, ami a kezemben van. /mosolyog, majd amikor eszébe juttatod nekiáll ülőhelyet keresni, el is rak néhány papírt, de a következő kérdésedre a papírokkal a kezében megdermed és egy ideig csak hallgat, akár egy szobor./
- Igen, szinte minden sötét anyaggal működik, ha ez a legjobb nem érdemes mást használni. És vannak még nagyobb erőművek, amik a város áramellátásért felelnek, de a kisebb gépek többnyire elegek egy átlagos lakóhelyhez.

- Hmmm nos bevallom valóban szívesebben beszélek az időkutatásról, elvégre időfizikus lennél, vagy mifene, de azt hiszem be kell látnom, hogy ön valóban új itt, és a világért se szeretném túlterhelni a sok újdonsággal...
/Aztán bocsánatkérően elhallgat, majd egy rövid szünet után folytatja./
- Nos... A mágikus lényekkel folytatott kutatások a mi korunkban olyanok, akár az emberekkel kapcsolatosak az ön korában. Vannak, de persze nagyon finoman kell bánni vele, mert igen kényes téma...

/Hallgat és mereng el újra, majd mint aki álomból ébred úgy teszi hozzá./
- A genetikai térképezések és a DNS-kutatás azonban így is hozott néhány nagy áttörést. Akiket mi mágikus lényeknek nevezünk valójában régebb óta a földön élnek, mint az ember... Sőt, tudom talán megdöbbentem önt, de egyes fajoknál olyan allélváltozatok is kimutathatók, amik földön kívüli eredetre utalhatnak, ha a bázishármasok lidércfénye nem vezet minket tévútra... /néz rád szikrázó szemmel./
- Igen, mágikus lények, azonban sokban hasonlítanak az emberre, egyes fajok keveredhetnek is velünk... Nagyon bonyolult az egész és máig az egyik legvitatottabb, ennek ellenére legnagyobb érdeklődésnek örvendő tudományág.

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Csak a döbbenettől kikerekedett szemmel hallgattam amit a mágikusnak nevezett lények genomjáról említett meg. Aztán a döbbenet hirtelen lelkesedésbe csapott át ahogy mosolyogva közöltem/
-Igen, így már sokkal világosabb! Tudtam hogy emögött még kell legyen valami, a túlzott ködösítés nem a kenyerem, és hát mi lehet ködösebb megfogalmazás annál hogy valami mágikus. De hogy ezek földönkívüliek lehetnek, megdöbbentő, de egyben... /Igen hevesen beszéltem, gyorsan de nem hadarva. A lelkesedés érződött a szavaimon, és a gesztikulációmon is./
-Gondolja csak el, mennyi ideig foglalkoztatott bennünket hogy nem is vagyunk egyedül, és mindvégig itt voltak közöttünk. Érdekes feloldása a Fermi paradoxonnak. Sikerült talán kideríteni pontosan honnan is származhat ez a transzgenizmus?
/A kíváncsiságom javát borítottam rá, és még csak szünetet sem nagyon tartottam. Úgy ültem ott a papírkupacok közepén mint aki nagyon élvezte az egészet, de ügyet vetettem a partneremre is./
-Ne, neharagudjon nem akarom olyanról beszéltetni ami nem a szakterülete, de egy kicsit lemaradásban vagyok a tudományos újdonságokkal kapcsolatban. Bár arról hallottam hogy kevésbé foglalkoznak a külső világokkal, ami lelombozott, bár ilyen felfedezni valók mellett mint az asztrálsík talán érthető is.
-Arról sem tudok semmit úgyhogy meglehet, fogalmam sincs miről beszélek. /Mosolyodtam rá, de a tekintetem valahol laza határozottságot sugárzott. Pont úgy éreztem magam lelkiekben mint a hely ahol voltam, egy rendezetlen kupac tetején egyensúlyozva, és amíg az egyensúly megtartása sikerült, addig magabiztos voltam./
-Ne féljen, én bírom az újdonságokat, és lassan hozzá is szokok, hogy lépten-nyomon meglepetés ér. Valamiben azonban így sem tudok csalódni, az pedig ez. /Emelem fel az egyik lapot a halmok tetejéről./
-Úgyhogy ha letudtuk a kötelező köröket, akár ki is próbálhatnám magam, biztos van olyan probléma ami megoldásra vár, és gyakorlatban egész jó vagyok, többet is tanulok vele. Persze csak ha van rá idő. /Vigyorodtam el magabiztosan./
-Ó és ha már az időnél tartunk... /Dobtam fel a magas labdát./

(50)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Serakris*

/Csak mosolyogva hallgatja végig a lelkesedési rohamod. Az ő arcán is mosoly ül, habár inkább elégedett tanáré, mint veled együtt lángoló léleké. Hagyja hogy te beszélj, meg sem szólal, de amikor kérdezel tőle készségesen válaszol./

- Nos nem igazán... Persze vannak felvetések és egyes transzsugárzási mutációk és intergenombeépülések alapján vannak felvetéseik a tudósainknak, de teljes bizonyossággal még semmit nem állíthatunk. Az is jelentősen hátráltatja a munkát, hogy nagyon szennyezettek a mintáink. Az összes lény ugyanis úgymond "keverék" már. A tiszta földönkívüli genotípus régen elvegyült az emberekével, így pedig csak zavarosban halászunk keresve, ami nekünk kell. /mondja kissé szomorkásan, majd még fintorogva hozzáteszi./
- Meg persze azt se felejtsük el, hogy a vizsgált alanyok nem túl segítőkészek. De a rengeteg hátráltató tényező ellenére azért folyamatos a haladás, ha mégoly lassú is.
/Aztán csak mosolyogva legyint./

- Igazán semmi gond barátom. Örülök, ha valakinek a tudományos éhségét kielégíthetem. Sejtem mennyire zavaró lehet a tudatlanság ködében ülni egy karnyújtásnyira csupán attól, ami érdekli az embert... Jómagam is hasonló cipőben jártam, amíg be nem hívtak a Valhallához. Tehát kérdezzen csak,amennyire szerény kontár személyem ért az átfogó tudományterületekhez, annyira tudok válaszolni önnek bármire. /mosolyog.
Aztán elégedetten hallgat téged, majd biccent./

- Remek, remek! Szeretem ezt a lelkesedést. A laborokban most is folyik a munka, de bevallom azt a feladatot kaptam, hogy az időkabin működését magyarázzam el önnek, amivel vissza fognak térni, mert nem lesz lent mérnök magával, így fontos, hogy ne legyen hiba, vagy a társai a 21. században rekednek. A megoldandó problémák megvárnak minket, ráadásul van rá több emberünk, ez a feladat azonban önre vár. Ugye nem bánja? /néz rád bocsánatkérően./