Előcsarnok

[Caridwen]

*Időfolyam*



/Mind szinte egyszerre léptek be a fénybe akarva vagy akaratlanul, távoli helyekről jöttök, de az uticélotok mindőtöknek ugyanaz. Átszágulva a téren egy csarnokba érkeztek meg kíséretetekkel együtt. Talán valami ki is eshetett, mert csak arra eszméltek, hogy négyen ott álltok a két sidhe és a két vérfarkas. Ami azonnal feltűnik, hogy a régi ruháitok elvesztek és mind a katonákéhoz hasonló péncélzatot viseltek. Illetve nem tudjátok eldönteni mi is lehet az, de az anyag hűen követi minden mozdulatotokat és nyaktól lefelé úgy simul a testetekre, akár egy újabb bőr, állandó hőmérsékletet állítva be.

A három katona, aki veletek érkezett mögöttetek áll és Theodore-ra is ráláthat Emma, mert ő pedig a veletek szemben lévő emelvény lábánál áll. Igazából ő is pont olyan ruhát visel, mint ti, vagy a katonák, csupán rajta sincs maszk.
Nem kell sokat várnotok, hamarosan közeledő lépteket hallotok, majd két férfi érkezik az ajtón át. Egy magas fehér hajú férfi lovagi páncélzatban, ami azonban alapvetően nem különbözik sokban a ti ruhátoktól, csak a formája lett megváltoztatva mellette pedig egy másik férfi lépdel. A fehérhajú int neki, hogy álljon oda közétek és ha megteszi, akkor a férfi könnyeden felsétál a lépcsőn és onnan pillant le rátok.
Amikor megszólal, a hangja betölti a termet, az egész helyet az akusztika csak még monumentálisabbá teszi./

- Üdvözlöm önöket Valhallában. A nevem Erik Björnsson, és én vagyok ennek az intézetnek a vezetője. Szeretnék először is elnézést kérni önöktől a kissé sietős és elkapkodott iderángatásért, de sajnálatos módon az embereimnek nem adhattam felhatalmazást, hogy minden apró részletet megosszanak önökkel. Ha a titkaink kiszivárognának nem lennénk biztonságban Merlintől... de ez egy másik történet. Ami önöket érinti, az egy egészen más kategória. Az elején szeretném leszögezni, hogy semmit nem fogunk magukra kényszeríteni. Ha agyatlan zombikra lenne szükségem pszichoszondát használtam volna és mindenki azt teszi amit én akarok. Nekem azonban magukra van szükségem, katonákra, tudósokra... egy kreatív és bevethető csapatra. Ha elvállalják a küldetést a részleteket akkor fogom elmondani.
/Itt egy rövid szünetet tart és a lépcső allján álló férfi veszi át tőle a szót./

- A nevem Theodore Soleil ezredes, én leszek a koordinátoruk és a kiképzőjük. Ahogy a Lovag mondta ha valamelyikük túlságosan fél attól, hogy elvállalja a küldetést az visszatérhet szépen a hétköznapokba. Természetesen ezt a kis kalandot el fogja felejteni, ugyanis sajnálatos módon nem hagyhatjuk, hogy bárki tudjon rajtunk kivül arról, hogy mivel foglalkozunk itt.
/Itt ő is megáll ás ismét Erik szólal meg./


- És igen, akkor el is jutottunk az ominózus pontig. Ez is a Valhalla, az Időkutatási Intézet, jómagam és a társaim is időutazók vagyunk. Nem úgy, ahogy önök, mi a magunk gépeivel látogatjuk a történelmi korokat és szemléljük az eseményeket, vagy tesszük őket olyanná, amilyenként önök ismerik őket. Tudom elsőre megdöbbentően fog hangzani, de azt hiszem az olyan embereknek, akik idegen testben ébredtek fel jó kilencszáz évvel a születésük után ez talán nem is hat akkora misztikumnak. Most lehet kérdéseket feltenni. /teszi még hozzá az utolsó mondatot egy pillanatnyi csend után és érdeklődve pillant rátok./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Amikor újra eszméleténél van, valósággal belemar lelkébe a megszokott érintés hiánya. Ám hamar kiszúrja a férfit, aki tényleg szakasztott olyan, mint az elhunyt kedves, ami hihetetlen módon összezavarja szegény fejét. Csak nézi, hosszú pillanatokig nem is észlelve semmi mást, a vele érkezetteket sem, na meg a csudaszerelést sem.
Egy őrületesen hosszú perc után azonban végre eluralkodik rajta az életösztön, és méltóztatik körbepillantani. Nem tudja megmondani, kiket vagy miket lát maga körül, az egyik illető felől ismerős energiákat érzékel, de most nincs olyan idegállapotban, hogy elkezdjen ezen gondolkodni. A következő, amit észlel, az a testére simuló izé, amit ő semmiképpen sem nevezne ruhának, sőt. Bele is vörösödik a gondolatba, bizony ez a szerelés nem leplezi a fölös kilókat. Csak akkor esik le neki, hogy ez jelenleg nem probléma, amikor végignéz magán. Az biztos, hogy aki megalkotta ezt a testet, nem fukarkodott a formákat illetően, igencsak csinoska volt. Még mindig nem tudta beleképzelni magát, talán nem is fogja megszokni egyhamar. Sosem hitte volna, hogy néha hiányozni fog az alacsony termet, a kis fölösleg itt-ott. Most viszont… ha csak két héttel ezelőtt lehetne. Otthon. Milyen jó is volna.
Zavartan fonta össze karjait mellei előtt, adhattak volna rá valami bővebb cuccot is. A jó kis tunikák itt már nem igazán divatosak úgy tűnik.
Egyik lábáról áll a másikra, látszik rajta, hogy feszült, még ha csak a teleportálásról lett volna szó… Ám őt sokkal jobban zavarta ez a Theodore dolog. Legszívesebben elvonszolta volna valami eldugottabb helyre, hogy feltegyen neki pár kérdést. Szerette volna tudni, hogy a lelke is olyan-e. Már megint túlságosan elkalandozott, csak akkor vette észre az új érkezőket, mikor az egyik beszélni kezdett. Meglehetősen karizmatikus egyéniségnek tűnt, de egyszerűen nem látott senki mást az ezredesen kívül. Kényszerítenie kellett magát, hogy odanézzen, és figyeljen, mert ha mással nem is, azzal tisztában volt, hogy vélhetőleg lényeges, amit mondani fog./
+Ezzel már kicsit elkéstetek.+
/Jó, ő tulajdonképpen magától jött, de egy pillanatig sem voltak illúziói, hogy mi történt volna, ha nem így tesz. A Merlin dolog is sokkolta némileg, ez a nap kezd már egy kicsit túlságosan furcsa és hosszú lenni. Lassan vissza kell térnie ama feltevéshez, hogy ez csak egy álom, ennyi zagyvaságot bizonyosan csak ott lehet összeképzelegni./
- Hogy mi?
/Nyöszörgi halkan, arca halálsápadtra vált, mintha szellemet látna. Tekintete a jól ismert vonásokra vetül. Legszívesebben addig sikítana, míg ennek az egésznek vége nem szakad./
+ Nem, nem, nem és nem. Ez egyszerűen lehetetlen. Theo nem volt ezredes, sem semmiféle koordinátor vagy kiképző. Még csak nem is kerülhetett át ide, mert meghalt. HALOTT.+
/Próbálta felnyitni saját szemét a helyzet abszurditásával kapcsolatban. A külső, a név, az érintés ugyanaz, de a lelke nem hasonlíthat, s az emlékei sem. Ha pedig pont ezek hiányoznak, máris híján van mindennek, ami azzá tette, aki volt.
Csendes lemondássá szelídült a korábbi dühe, immár csak a hallottakra koncentrált, próbálván higgadtságot erőltetni vonásaira, noha jól tudta, hogy az ő esetében az ördög sosem alszik. Ha egyszer bogarat ültettek a fülébe, akkor azt nagyon nehezen lehet elüldözni onnan. Valahogy el fogja érni, hogy megismerhesse ezt a férfit jobban, szüksége van rá, hogy egyáltalán esélye lehessen elengedni férje emlékét. Végül összeszedte magát, hogy a lehetőséget megragadva fel is szólaljon rögvest./
- Sem katona, sem tudós nem vagyok. Akkor miért kerültem ide?
/Kérdezi meg rögtön, átmenetileg megteszi ez is, bár lebeszélni nem akarja magáról ezt a népséget, mert akkor el kellene szakadnia Theodoretól, viszont szeretné megtudni, hogy mit várnak tőle. Nem mintha bízna abban, hogy teljesíteni is tudja majd, de azért jobb tisztában lenni a dolgokkal./
- Hogy döntsük el, hogy elvállaljuk-e, ha semmit sem tudunk róla?
/Érkezik az újabb kis gyöngyszem, még ha csúnyán fognak rá nézni, akkor is. Nyilvánvalóan képtelenség valamiről dönteni, amiről semmit sem tudnak./

(10)

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Mi a?
/Pislogva nézek szét a teremben. Nem is tudom elsőre mi a zavaróbb, hogy eltűntek a fák, vagy hogy valaki Vasembernek öltöztetett. Óvatosan megmozgatom a vállaim és a karjaim, elégedettséggel tölt el, hogy legalább mozogni lehet a holmiban. Bár ettől valahogy mégse érzem magam kellemesebben, főleg hogy egy szakasznyi katona ácsorog a hátam mögött. /
+ Kár érte.... az első átváltozást se bírja majd. Hm.... vajon eszébe jutott az öltöztetőnek, hogy lemossa rólam a vért?
/Lepillantok és megengedek magamnak néhány szippantást, biztos ami biztos. Mindezek mellett különösen frusztráló, hogy elraboltak. Valahogy az utóbbi másfél év megtette a hatását, nem viselem jól, ha csorbul a szabadságom. /
+ Vajon Nym túlélte a bulit? Mindegy, a törzs majd felszedi őket.
/Némileg morgolódva hallgatom végig a bemutatkozásokat, közben alaposan szemügyre veszem a többi áldozatot. Némi kárörömmel tölt el, hogy Nart se hagyták ott, bár akkor már Nymet is felszedhették volna. Nem mint ha a két plusz lányka nem lenne formás, de a fekete vért sokat ront az összképen. És így is elég nehéz volt Nymmel is összecsiszolódni valamennyire. Aztán belegondoltam, Nym nincs itt, de van két új nő.... megint hallgathatom ahogy Nar lehozza nekik a csillagokat. De hátha mázlija lesz a kölyöknek és végre befogadóbb hallgatóságot kap. Végül is, amit akartunk elintéztünk. Éji Gyilkos szabad és még vissza is juttattuk a területünkre. Szóval eldöntöttem, hogy nem szekálom a kölyköt lépten-nyomon, had élje ki magát. Amíg nem akarnak kinyírni miatta, addig nyugodtan. /
+ Valhalla, Merlin, Időutazás...... Mikor már kezdtem azt hinni, hogy nem tud újat mutatni ez a világ.
/Elsőnek az egyik nő nő szólal meg közülünk. Jól mutat a páncélban, de ettől még senki nem lesz harcos, na de majd ha közelebbről szemügyre veszem elválik. Nar is kellemes meglepetést okozott, a kezdeti hisztik után. Miután felteszi kérdéseit a vendéglátóink felé, magam is hozzáfűzök pár szót./
- Egyetértek a hölgyeménnyel. Én se szeretek vakon beleugrani semmibe, úgyhogy valamit csak áruljanak el, ha már Időzsarut akarnak játszatni velünk. Mellesleg ahogy elnézem a bagázst, se tudósnak nem néz ki senki négyünk közül és katonák se vagyunk szerintem. Értem én, ez megint valami szupertitkos-világvége-ősgonosz-dolog. Ennyi varázsló és vérszívó között nem is csoda ha ez megesik néha. De őszintén teszek Merlinre, amíg békén hagyja az erdőnket és a törzset. Úgyhogy, ha már a díszpintyek itt mögöttünk nem árulhattak el semmit, akkor maga Björnsson mondja már el, hogy mégis mi a fenébe akarnak minket belerángatni. Mellesleg melyik marhának köszönhetem, hogy a cuccom hátra maradt? Csak hogy tudjam, hogy kit csapjak agyon ha nem kerül meg.
/A végén hátrabökök a katonákra, csak hogy félreértés ne essék, majd még egy utolsó dolgot megjegyzek./
- Mellesleg kinek az ötlete volt ez a gönc, nem akarok kötekedni, de ha valami gebasz van és miért ne lenne, akkor igen hamar gallyra vágom.

(97)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/ Fény? Olyan ismerős ez a fény effektus. Nagyon hasonló mint a teleportkapukéhoz, ám annyi különbség van, hogy ehhez nem kell fix hely. Mivel még kicsit új neki az utazás, ezért egy enyhe fejfájás jelentkezik nála, mikor megérkeznek az ismeretlen helyre. Történik egy képszakadás, mikor arra eszmél egy hatalmas csarnokban van.
+ Ez meg mi? Hol vagyok már megint? + Kérdezi magában, közben óvatosan kezdi felmérni a terepet. A plafonnal kezdi, és fokozatosan halad a föld felé. A környezetét alaposan felméri, így pillantja meg Fenrirt és a többi idegent. Nem ad hangot meglepettségének, hanem gondolataiba burkolózik.
+ Nézzenek oda, hogy két hölgy szintén így járt? + Tanulva Nymloth esetéből, és mivel Fenrir itt van, ezért figyelmen kívül hagyja azokat. Cseppet sincs ínyére, hogy elkezdjen csajozni, mert biztosan nem azért került ide erre a helyre. A választ mögötte találja katonák képében. Arcán megjelenik egy kisebb keserűség, hogy vajon mi célból került ide a katonaság kötelékébe?
+ Már csak ez hiányzott! De miért én? Talán megtudom hamarosan a választ. + Testére csak ekkor figyel fel, hogy valami nagyon nevetséges maskarát adtak rá, ami ráadásul azt az érzetet kelti fel benne, hogy fojtogatja. Rosszul érzi magát benne, így tanulmányozni kezdi. Rá szeretne jönni, hogy lehet levenni magáról ezt a technikai vívmányt. Mivel nem talál rajta " fogást ", így felhagy a tanulmányozással.
+ Majd leszedetem magamról. + Mondja ki magában, mikor észreveszi a közeledőket. Bemutatkozik Erik néven, az első emberke és cselesen nem mond el semmilyen részletet. Ránéz a saját embereire, aztán vissza a fickóra.
+ Katonák? Cseppet sem érzem magam annak, inkább egy lovagi bolondnak. + Egyet kell értenie a többiek véleményével. Olyanba nem fog belekezdeni, amiről nem beszéltek, vagy nagyon elhallgatnak. Nym jut eszébe, és a csodás alakja. Nem szerelmes, azonban mégis aggódik az állapota felől./
- Üdvözlök mindenkit. / Találja meg magát nagyon hamar. Sidhe tartással lép előre kettőt, aztán megáll./
- Van fogalmuk arról, hogy honnan hoztak el? Segítettek azokon, akik az erdőben maradtak? Volt ott egy nő, akinek az életem köszönhetem. S akkor ide elhoznak, hogy ne mondjanak semmi fontosat, hogy mégis miért vagyunk itt? Nem áll módomban elfogadni, ha csak nem beszélnek többet, hogy miért fogjuk kockáztatni az életünket. Szeretek segíteni másokon, azonban részletek nélkül ne számítsanak rám. / Reméli, hogy érthető volt beszéde. Rámutat az új ruhájára. /
- Ez nagyon fojtogató. Számomra kényelmetlen. / Közben szórakozik Sárkányszeme mint szokott, azonban cseppet sem a nőkre figyel, sem pedig a férfiakra. Kiváncsi, hogy az épületen kívül mit talál, és hol vannak valójában? Emellett azok az ismeretlen szövegek is újra és újra elhangzanak a fejében./

(40)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Követtem Eriket aki bevezetett a csarnokba. Az egész építmény monumentális volt, de amikor a csarnokba beléptem teljesen elámultam a hatalmas fényárban úszó építészeti remekművön. A padlón elhelyezett mintázatok is matematikailag pontos tervezésről árulkodtak, a hátsó falak parabolikus ívet követtek, és a fókuszpontjukba helyezték a terem geometriai középpontját is. Ezt akusztikailag és esztétikailag remek megoldásnak tartottam. Erik intett hogy lépjek középre, én pedig azon kaptam magamat hogy megtorpanva bámészkodtam, de a bámészkodás ráér később is, ezért középre vonultam a páncélos alakok közé. A lépcsőzet magasztosan tornyosult felénk, és innen már fárasztó is volt hosszabb ideig felfele nézni. Az egész egy tárgyalóterem hangulatát árasztotta, a bíró autoritását emelte ki ahogy fellépdelt a pódiumra, hogy fentről ítélkezzen felettünk. Végigpillantottam a körülöttem lévőkön, és láttam rajtuk a feszengést, amit én is éreztem, de még mást is, bizonytalanságot. Egyszerűen látszott az arcukon hogy még annyira sem értik mi folyik itt mint én, pedig én aztán nem tudtam sokat. A két különösen szép arcú emberen hosszabb ideig akadt meg a tekintetem mint a többiekén, de inkább csak érdeklődően figyeltem őket, amíg meg nem szólalt Erik. Ekkor az összes figyelmem ráterelődött, és megpróbáltam minden információt kisajtolni a szavaiból, amivel egyelőre igen nehéz feladat elé állított, mert még most sem volt túl bőbeszédű, mintha könnyedén kikerülte volna lényeges dolgokat./
+Merlin? Már megint egy olyan dolog amit csak úgy félvállról megemlítenek mintha természetszerűleg tudnának róla. Ettől a sok mitológiai névtől meg már kezdem úgy érezni hogy nem is a jövőbe hanem a múltba kerültem.
/Szememet megkönnyebbülten pihentettem a velem egy szintben lévő katonán, aki beszélni kezdett./
+Kiképző? Remek ezek szerint ezek komolyan gondolják a dolgot, de inkább száz kiképzés minthogy belenyúlkáljanak a fejembe mindenféle memóriamanipulátorral. Még a végén rossz dologba nyúlnak bele és életemet nyáladzó zöldségként folytathatom tovább.
/Újra Erikre figyeltem és végighallgattam a mondandóját./
+Többesszámot használt, határozottan. Ez azt jelenti hogy, hoppá, akik itt vannak szintén az én időmből jöttek. Nem is csodálkozom akkor hogy ennyire bizonytalanok mind. De kinek kellhet egy ilyen csapat?
/Az első benyomásaimat csak erősítette az a kérdésfelhő ami most a valhallások fele irányult. Csak csöndben figyeltem. Megértettem a helyzetüket, és több mindennel egyetértettem, habár volt egy pár dolog aminél nem igazán értettem miről beszélnek. Az a sebhelyes fickó kifejezetten agresszívnak tűnt, gondoltam meg van rá az oka./
+Ó igen, a szokásos dilemma, ők nem mondhatnak semmit amíg nem biztosak hogy bízhatnak bennünk, mi meg nem megyünk bele semmibe amíg nem mondanak több információt, hogy is lehetne ezt áthidalni?
/Erőt vettem magamon, kicsit kihúztam magam és megköszörültem a torkom, kezeimet hátul összefogtam, és határozott hangnemben szóltam a pódium fele./
-Nyilván oka van hogy itt vagyunk, és hogy pont mi vagyunk itt. Ne kerteljünk, nem fogok feltenni fölösleges ide nem vágó kérdéseket, azt megtehetem később is. Itt mindenki arra kíváncsi mégis mi folyik itt, és ezt nyugodt szívvel megválaszolhatnák, ha már hatalmukban áll kitörölni az emlékeinket. Személy szerint is kíváncsi vagyok arra mi lehet olyan sürgős az időutazóknak akiknek a világ minden ideje rendelkezésére áll.


(27)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam // Előzmény*

/Figyelmesen hallgatom végig a magát valkűrnek nevezett nő mondandóját. Csendben mosolygok, miközben próbál arról meggyőzni, hogy tartsak vele. Nem kell sokat magyaráznia, mindketten tudjuk, hogy menni akarok. Olyan válaszokat ígér, amiket utolsó leheletemig hajszolnék. Mindent akarok tudni. Mindent.

Mielőtt bármit is szólnék, a tér és az idő elragad, s én egy különös csarnokban találom magam. Első cselekedetemmel azonnal el is rejtem Danutól kapott ragyogásom, szemem mélybarnává színezem - hadd higgyék a többiek, hogy egyszerű halandó vagyok. Aztán felmérem ruházatom, és feszengve konstatálom, hogy a tündérkéim most nincsenek velem. Megnézem, hogy a gyűrűm azért rajtam van-e, avagy azt is elvették tőlem.

Amikor végre megpillantom Eriket, türelmes mosolyt erőltetek az arcomra. Az idő csak nekem dolgozik - vagy legalábbis így tudtam, ezen kaland után már nem tudom, miféleképpen fogok vélekedni az időről. Türelmes mosolyomhoz keserédes pillantás társul, mikor máris fizetséget várnak válaszaikért.

Hátulról hallgatom a két férfit, és elégedetten jegyzem meg magamban, hogy nagyon is jó helyen vagyok. Valóban az időutazás a legérdekesebb téma, ami izgat, ráadásul Merlin háta mögött játszanak mindent. Tetszik ez a hely.

Közülünk egy lány szólal meg először, aki részben azokat a kérdéseket teszi fel, amiket én is feltennék. Őt egy véres férfiú követi, mulattat a stílusával. Gúnyos vigyorom elrejtem kiengedett hajam mögé, melyet előzőleg az arcomba fésültem, hiszen még mindig érzékeny vagyok a fényre, ám ezt mégsem láthatja, hiszen háttal áll nekem. Egy sidhe következik, kifejezi aggodalmát néhány csitri miatt. Szép! Miféle helyre keveredtem?

A legértelmesebbnek az a fickó látszik, aki Erikkel jött. Bólogatva jelzem, hogy egyetértek vele./

- Köszönöm, hogy fogadtak /szólok, miután kilépek a fényre./ Sajnálattal közlöm, hogy néhány válaszért a vásárra vinnék a bőrünket. Mellesleg pedig kérem, hogy ne vegyenek ezekkel a nem is tudom, micsodákkal egy kalap alá. Én ismerem a jelenkort - már ha ezt még állíthatom jelen körülmények között. Ha tudóst keresnek, hát itt vagyok, ellenben ne várják tőlem azt, hogy ehhez hasonló ruhákban /mutatok rá öltözékemre, ami természetesen tökéletesen áll rajtam behemót alakja ellenére,/ fogok mászkálni. Amiből mellesleg hiányzik egy fontos darab.

- Kompromisszumot ajánlok. Nem érdekel a küldetés, felőlem az emberek úgy tesznek maguk ellen, ahogyan csak akarnak. Engem csak az foglalkoztat, hogy hogyan kerültek ezek az huszonegyedik századiak a jelenbe, ráadásul úgy, hogy Danu mágiájához is hozzáférnek. Cserébe természetesen /mondom enyhe gúnnyal a hangomban/ hatodik érzékem hajlandó vagyok maguknak kölcsönözni. Ennyi, amit tehetek. Harcolni nem vagyok hajlandó, nem az én stílusom.

- Ó, és a tündéreimet kérném vissza /mosolygok bájosan Erikre./

(9)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Erik csöndesen karba font kézzel hallgat végig mindőtöket, és egészen addig meg sem mukkan, amíg mind be nem fejezitek a beszédet. A katonák is némán állnak, egy különös pantomimjátéknak hat az egész.
Aztán amikor ti elcsendesedtek visszaveszi a szót./
- Nos Emma kisasszony ön valóban nem a harci biztosításhoz és nem is a tudósgárdához tartozna. Azt hiszem Serakris barátomnak igaza van, így nem kerülgetem tovább a dolgot, csupán úgy gondoltam jobb nem egyszerre önteni mindent az önök nyakába. Emma kisasszony ön egy hasonmás lenne, a feladata az, hogy átvegye egy önhöz megszólalásig hasonló hölgy helyét, de a részleteket majd Theodore ezredestől kapja meg.
/Aztán Fenrir felé fordul./
- Nos ha nem nevezi harcosnak magát, akkor nem tudom mi más lehetne. Mielőtt átmennének a múltba természetesen részt kell venniük egy kiképzésen, ahol mindenki a saját feladatának megfelelő kiképzést kapja, önök a sidhe társával például harcit, míg a sidhe hölgy és Serakris az Valhalla tudomáynos csoportjánál lennének egy rövid ideig. A ruháért pedig ne aggódjon, próbálja csak ki, de meg fog lepődni mennyit kibír. A ruhájuk az, amit mi rohampáncélnak nevezünk, a moduljait elhelyeztük a testükön, ezekből a páncél mentális úton aktiválható és deaktiválható. Mellesleg egy nagyon modern eljárással létrehozott anyag, sugárkezelt kerámia, és ellenáll minden fizikai behatásnak, eltéphetetlen és a lézertalálatokat is kivédi. Ha átváltozik benne önnel együtt fog nyúlni. A sisakot is mentálisan lehet aktivizálni, de ehhez mentális kapcsolatba kell majd lépniük a páncéllal.
/Eközben Naarozair-ra néz./
- Ne aggódjon könnyen meg lehet szokni, de a harci alapfelszerelés része, így köteles lesz viselni. Higgye el megéri, igen praktikus darab. Mellesleg a valkűrnek csak az volt a feladata, hogy önöket elhozza, fogalmam sincs mi történt a társaikkal.
/Aztán amikor tovább fordul a másik sidhe felé, akkor egy pillanatra aktivizálódik a Sárkányszemed és átlátsz a falon... meglátod az eget és a felhőket, a levegőben vagytok./
- Tisztelt Eoryann ön pedig azt hiszem félre ért. Pontosan azokat a válaszokat ajánlom önnek, amire kíváncsi, azonban azt hiszem önnek tudnia kell, hogy semmi sincsen ingyen. Mi segítünk önnek, de cserébe a csoporttal kell tartania a múltba, mellesleg kérem ne becsülje le a társait, mindenkinek megvan a maga szerepe és feladata. Az emberekre pedig azt hiszem önnek igazán oda kéne figyelnie, hiszen minden, amit az emberek tesznek kihat a sidhek népére is, és az emberek azok, akik befolyásolják a jövőt, nem az ön szemlélődő testvérei. Harcolnia természetesen nem kell, csak a tudására lesz szüksége.
/Ezek után egy pillanatra elhallgat, majd felemelve a karjait, akár egy tanító vagy szónok mindőtökhöz szól./
- De azt hiszem a kérdés ami foglalkoztatja önöket egy újabb miért. Hogy miért pont önöket választottuk? A válasz egyszerű és kényszer szülte megoldás. Nem tudom melyikük tud róla, de 2013-ban hidrogénbombák robbanása taszítja káoszba a világot, a következő évben helyreáll a helyzet, illetve csak próbál kilábalni az emberiség a veremből. Mi segíteni akartunk az embereknek, azonban valami akadályoz minket ebben. Egy nagyerejű lény van ott 2014-ben és elzárja előlünk a kort. Egyetlen emberünknek sikerült lemennie, aki önökhöz hasonlóan a múltból érkezett. A többiek nem léphettek be a városba, csak az időgépben tudtak maradni. Ezért gondoltunk arra, hogy egy olyan csapatot kéne kiképeznünk, akik le tudnak menni az adott korba és ott hatékonyan tevékenykedni úgy, hogy nem vonják magukra ennek az ismeretlen lénynek a figyelmét, vagy esetleg kiderítik ki is ez pontosan és miért nem enged le minket abba a korba. Eoryann kisasszony mint látja önnek nem kéne kimennie a terepre, mindössze visszautaznia a többiekkel, és esetleg kapcsolatba lépni a lénnyel, ha mágikusnak bizonyul, ehhez ugyanis ön ért.
/Itt ismét rövid szünetet tart, majd még hozzá teszi./
- Ha elvállalják természetesen mind jelentős jutalmat kapnak érte, vagy amire szükségük van. A küldetés részletes terveit majd az ezredes ismerteti, de ha még valami kérdésük van feltehetik. Biztosításként az egyik valkűr lemegy önökkel, a hölgyet már említettem legutóbb, ő már járt odalent, tehát tőle részletesebb információkat is kaphatnak a korról, meg persze ahogy a valkűrök mindig ő lesz a harci erősítés és az akció harcászati koordinátora is. A küldetést pedig az ezredes vezeti, aki szintén az önök korából jött.

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Fenrir egyik kérdésétől pánikba esett, hüvelykujja a szokásos mozdulattal ért gyűrűsujja aljához, hogy ellenőrizze, ott van- a jegygyűrűje. Abban viszont biztos volt, hogy ez alá a ruházat alá nem fér be a szobrocska, ami átkerült vele a múltból. Próbálta nem azonnal követelni, mint egy rossz gyerek a kedvenc játékát, úgy határozott hát, hogy amíg Fenrir nem kap választ, addig még nyugton marad. Utána már bizonyosan nem fog, hisz az kis tárgy pillanatok alatt vált mérhetetlenül fontossá és kedvessé szívének. Szüksége volt rá. Olyannyira elmerül ezen gondolatsorban, hogy a hölgyemény megszólításon nincs érkezése felháborodni. Egykor ugyan nem lett volna baja vele, de a farkast kétségkívül érzékenyen érinti a dolog.
Az némileg megnyugtató, hogy nem csak benne merültek fel kérdések, a többiek is akadékoskodnak bőven. A sebhelyes arcú mondjuk abszolút nem finomkodik, de őt ez nem zavarja, kellenek ilyen alakok is a világra.
Az aranyhajú férfi üdvözli őket, mire biccent felé egyet, szólni addig nem akar, míg választ nem kapott a kérdéseire, értelmetlen. Ami a ruhát illeti, őt csak a testre simuló fazon zavarja, amúgy abszolút nem érdekli. Lényegtelen apróság, a gyászruhánál, amiben érkezett, még mindig fényévekkel jobb, s talán így hamarabb tudatosul benne újdonsült testképe.
A harmadik férfi mindenképpen a megfontoltabbak táborát erősíti, minden bizonnyal jól jönnek hozzá hasonló egyének egy ilyen akcióba. Igazság szerint nem tudja magát beleképzelni a képbe, hiába próbálja. Neki még szüksége lenne némi időre, hogy szokja ezt az egészet, nem oly egyszerű az ilyet feldolgozni. főleg úgy, ha az ember lányának azért van súlyosabb megemészteni való történés az életében.
A másik nő szavai közben megrándul ajkainak szeglete, de csak szótlan fejcsóválás lesz a dolog vége. Nem fog értelmetlen vagdalkozásokba belemenni, ő nem ezért jött ide, csupán az érdekli, hogy ez az ezredes valójában kicsoda, ahhoz pedig maradnia szükségeltetik. Nem teszi szívesen, az egyszer biztos, de vannak dolgok, amiknek utána kell járni.
Figyelmesen hallgatja a férfit, amikor hozzá intézi szavait, némileg megkönnyebbül, mikor kiderül, hogy nem harcosnak, vagy tudósnak akarják feltüntetni, örülne, ha bármelyik lehetne, de nem volt mit szépíteni, ilyesmihez nem értett. Talán majd a jövőben…/
- Értem.
/Jobb híján csupán bólintott, nyugtázva azt is, hogy ez most még kapóra is jön. Így vélhetőleg lehetősége nyílik majd egy kicsit többet megtudnia erről a Theodore-ról.
Sidhe? Mintha erről a fajról is olvasott volna már korábban, még otthon. Lehetséges volna? Ez valahogy még abszurdabbnak tűnik, mint a vérfarkas dolog. A jelek szerint kettő sidhe is van itt, ha fejbe lövik, sem jött volna rá./
+Ha átváltozik benne…+
/Most már érti, mi volt az az ismerős érzés. Bizonyára a férfi is vérfarkas vagy alakváltó… Utóbbiak létét annyira nem tartaná meghökkentőnek. Máris jobban érzi magát egy kicsit. A ruha meg hallhatóan elég strapabíró, úgyhogy nem kell majd aggódnia, ha esetleg ő is átváltozna, bár eddig nagyon jól bírta ilyen téren a megpróbáltatásokat, tehát valamilyen szinten biztosan uralni tudja az átváltozást.
A lovag szerez egy jó pontot nála az ezek szerint Eoryann nevezetű nőnek címzett szavai nyomán, de amire aztán igazán odafigyel, azok a következő szavai./
+2013-ban? Jesszusom… Vajon mi történhetett velük? Anya, apa, David, Dorothée?+
/Nem, nem szeretné tudni, több szerette halálhírével jelenleg nem képes megbirkózni. Viszont, ha már vissza nem mehet, azon megpróbálhat segíteni, hogy az ottaniaknak jobb sorsa legyen. Ezzel önmagát pillanatok alatt meg is győzi arról, hogy mennie kell. A jutalom nem is érdekli kifejezetten, hisz immár két célja is van ezzel az egésszel.
S utána dobják rá a bombát, az utolsó mondattal. A szín vélhetőleg végleg kifut az arcából, hitetlenül megcsóválja a fejét. Vagy nagyon tudják, mivel manipulálhatják és nyerhetik meg, vagy Ő az. Vajon, ha valaki átkerül a múltból, lehet pontosan ugyanolyan, mint egy ott elhunyt, és kaphatja az ő nevét? Túl bonyolult ez még neki, de ki kell derítenie. Túlságosan hasonlít minden./
- Én benne vagyok, nincs mit vesztenem. De a Mackómat szeretném visszakapni.
/Szólalt meg végül határozottan, az már abszolút nem foglalkoztatta, hogy vele mi történik, ez az egész meg elég kalandosnak hangzik. Noha némileg aggasztó, hogy át kell vennie valaki helyét, akiről jelenleg semmit sem tud. Egy ilyen projekt túl sok helyen bukhat el.
Mondatának jelentése talán mások számára nevetségesen hangozhat, neki azonban kettős célja van vele. Egyrészt jelezni kívánja, hogy bármennyire is jelentéktelen dolognak tűnhet a fából faragott szobor, neki fontos. (Nem mellesleg a gyűrűje is, ha nem lelte meg a kezén.) Remélte, hogy egyértelmű igen lesz a válasz, nem valami eltűnt a fehér fényben jellegű marhaság, mert attól igencsak pipa lenne. A méretben rá már aligha passzoló ruhadarabok nem érdekelték, úgyis az első kukában landoltak volna, amint szerzett ezen alakjára illő öltözéket. Másrészt pedig, - bár inkább szeretné, ha nem így lenne – látni szeretné, hogy mit reagál rá az ezredes, mert ha Ő az, akkor valamit mindenképpen éreznie kell a becézés hallatán. Másnak nem fog mondani semmit, de Neki mondana… Valószínűtlenül kék lélektükrei a férfi vonásait fürkészték, nem akart lemaradni egyetlen rezdülésről sem./

(11)

[Fenrir]

* Időfolyam *

/Úgy tűnt Nar végre megtalálta a hangját. Csak jót tett neki az a kis zrikálás./
- Nyugi Nar, a mi kis Házisárkányunkat keményebb fából faragták mint gondolnád. Mellesleg jeleztem a falkáknak. Ismerem őket, már a jelzésem előtt úton voltak, úgyhogy biztos felszedték az egész bagázst. De az Uclyssei kirándulást úgy fest halasztani kell.
/Rávigyorogtam a kölyökre, aztán alaposabban végigmértem az újonnan érkezett egyik fickót. Talán ő az egyetlen, aki most igazán kirí a sorból. Csak ő nincs semmilyen páncélban. Eddig azt gondoltam, hogy csak valami technikus vagy hasonló, de úgy fest, ő is a kis kompánia tagja. /
+ Mint aki most lépett ki egy ZS kategóriás krimiből.
- Figyelj öregem, egy kicsit mindenki kíváncsi, de ettől még lehetett volna szépen kérni és nem elrabolni minket. Bár a gyógyító szérum jól jött, de ugyanúgy megtette volna pár nap szunya is a hatását. De ami történt megtörtént.
/A fennhéjázó nőre nem sok figyelmet szentelek. Bár azért morgok egy sort a "micsodás" megjegyzésére. És megcsóválom a fejem, amikor a ruha miatt panaszkodik. Nekem legalább jó okom van rá, de ilyen modorral, ő biztos nem a törzshöz tartozik./
+ Elmész te a tudod hova!
/De egyenlőre nem akartam különösebben kavarni a kakit, így is nyakig ülünk a Gangeszban és egyre nő az ár. Összefonom a karjaimat a mellkasom előtt és elhúzom a számat./
- Az előbb még katonákról beszélt, az pedig nem vagyok. Ha már mindenképpen ragaszkodik a besoroláshoz, akkor maradjunk a vadásznál. Az vagyok. De a ruhára visszatérve. Lehet bármilyen frankó, strapabíró anyag véges még ebben a korban is az, hogy mire lehet képes egy anyag. Most egész jól áll, más külsővel talán még ijesztő is, de nem gondolják komolyan, hogy ebben a csatapáncélban fogok én... na mindegy, hiába is próbálnám megértetni. Inkább árulják el, hogy lehet leszedni ha kell. Mellesleg a "sidhe társamnak" neve is van.
/Na szép, ahogy elnézem lassan kirajzolódik a társaság. Két sidhe, valami nyomozópalánta, egy hasonmás és én. Miért van olyan érzésem, hogy ez megint fájni fog? Végighallgatom a kiselőadást aztán felmordulok./
- Ha elk*rták a világot hát így jártak. Nem kell mindenbe belekontárkodni. Mellesleg mi ez a bizonytalanság? Ha kizárja onnan valaki magukat az biztos hogy mágiával teszi. Mikor én eljöttem, még csak sci-fiben létezett időutazás, három év alatt nem változik ennyit a világ. De komolyan, nem lehet az emberiség minden hibáját javítani, akkor nem tanulnánk semmiből. Mellesleg, arra nem gondoltak, hogy azért nem tudnak oda visszamenni, mert nem lehet, nem szabad. Lehet hogy ez egy olyan pillanata a történelemnek aminek mindenképpen be kell következnie. De tegyük fel, hogy visszamennek, elintézik a bombákat, nincs pusztítás. Lesz másik. Teljesen mindegy minek foglyuk fel az időt, folyónak vagy viharos tengernek. Ha változtat az ember, annak következménye lesz. Vagy csak én hallottam itt a pillangóról és a tornádóról?
+ Mackó, mif@sz? Ha ez a csaj levág egy olyan hisztit mint Nar, akkor én komolyan szétkapok valakit.
- És jut eszembe, elmentek ti a jó édes anyukátokba! Eddig itt szívatjátok a népet, hogy nem lehet visszamenni, most meg kiderül hogy mégis? Na kössz! Ezt két évvel ezelőtt is mondhattátok volna. Belegondolhatnátok, hogy milyen érzés lesz azoknak akik visszamennek. Némelyikünk már évek óta itt él, most pedig menjünk vissza és mindezt úgy, hogy se családdal se barátokkal ne vegyük fel a kapcsolatot. Így is elég nehéz eltemetni őket, eltemetni a múltat. Néha a tököm ki van az itteni emberekkel. De mindegy, ismerem ezt a marhát, biztos fejest ugrik ebbe az egészbe. Engem meg kiherélnek, ha hagyom hogy megölesse magát.

(98)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/ Csendben figyel a helyén, és türelmesen megvárja, míg a többiek is elmondják a véleményüket. Kíváncsian várja, hogy mi fog még elhangozni ebben a teremben? Milyen új információk birtokába kerül. Az agya elkezd dolgozni gőzerővel, hogy a jelenlegi sűrű információhalmazt eltárolja magában. Egy mozdulatot sem fecsérel el, hanem mint egy jó szobor álldogál a helyén. A másik sidhe, aki ráadásul hölgy. Hallja a szavait, és egyben jól kielemzi magának a stílusát.
+ Ilyen lenne itt egy sidhe? Vagy csak ez az egy ilyen? + Most először találkozik fajával, azonban nem tudja, hogy mennyire szerepelt le nála szavaival. Vagy róla tud mindent? Kételyeket ébreszt benne a nő, hogy egyáltalán beszélgessen vele. Emmával meg azért nem foglalkozik, mert miért érdekelné? Nem hívta fel magára a figyelmét. Saját vére érdekli, hogy itt mit csinálnak, és mivel foglalkoznak. Lassan csöpögtetik az információkat, azonban neki nem elegendő. Még többet szeretne tudni az egészről. Észre sem veszi magát, hogy mennyire falánk, és mohón issza a szavakat. Sárkányszeme segítségével megbizonyosodik, hogy a levegőben vannak és a felhők között./
- Jutalom? Szerintem erről nem kell előre beszélni, és ígéretekbe bocsátkozni. Ha szeretnék, hogy tudásommal részt vegyek ezen a küldetésen, akkor egy dolgot tehetnek. Információkat szeretnék a sidhékről, mert úgy érzem, hogy biztosan vannak feljegyzéseik. / Meglepődik hangnemén, és szavainak kimértségén. Szemei végig ezt, a titkos társaság tagjait figyeli. Valami benne megint változik, azonban nem tudja, hogy jó irányba. Lehunyja a szemét, majd kinyitja újra. Úgy fest a képe, aki kezd tisztában lenni a hatalmával./
- Köszönöm Fenrir, így lelkem megnyugodhat. / Szól vissza társának, akivel nemrég együtt harcoltak. Hagyja kitombolni, hogy rájuk zúdítsa a szavakat. Most kezd rájönni, hogy van bennük némi közös. Az egyenes beszéd és a szókimondás. Magában elmosolyodik, mikor pedig Fenrir a szavai végére ért, akkor ráteszi a kezét a vállára./
- Elég lesz. / Hangja határozott, és át van itatva némi baráti kéréssel. Gondolni próbál már egy ideje, azonban a fejében káosz uralkodik. Elveszi a kezét közben a társa válláról, majd a páncélját figyeli egy darabig.
+ Legalább ezt végre tudom, hogy nem fémből van. Idegen anyag. Jelentős fejlettség van ebben a világban. Tán léteznek olyan dolgok, amit régen álmodni sem mertünk. + Csodálattal, ám ennek ellenére idegenként veszi az akadályt. Tesztalanynak érzi magát, aki egy új technológiát próbál ki. Érnek benne a kérdések, amiket egymás után halmoz fel magában. Egyszer csak kipukkan az egész, hogy kérdéseit és szavait zúdítsa rájuk./
- Kik maguk? Miért bujkálnak itt a felhőkben? Szerintem a többiek is szeretnének ez ügyben választ kapni. Ha nem most, akkor később. Mert hiába hallgatagok, ha űrt teremtenek, s nem töltik ki tartalommal. Én Naarozair a Látó, nem fogok nyugodni. A bizalom kell mindkét fél számára, és egy kis kockázat. Mivel mi nem véletlenül vagyunk itt, így feltételezem, hogy tudnak rólunk egy pár információt. Most Önökön a sor. De mivel ez nem olyan könnyű döntés, ezért ajánlanám, hogy jól fontolják meg. Fél óra gondolkodási idő, addig mi szeretnénk szintén elvonulni, és átbeszélni az egészet. Felesleges bármibe belekezdeni, ha nincs köztünk egyetértés. / Kérdően tekint rájuk, közben figyeli a reakciókat. Túl sokat kér? Nem hinné. Kíváncsiságát szeretné csillapítani./

(41)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Összehúzott szemöldökkel figyeltem az utánam felszólaló hölgyeményt. Amennyire kellemes volt a megjelenése legalább annyira modortalannak tűnt, a türelmetlenség és valamifajta önzőség is felsejlett a szavaiból, nomeg a lenézés. Sokat rontott a szememben hogy még tudósnak is aposztrofálta magát, arcomra pedig kiült a nemtetszés./
+Nincs még elég arrogáns tudósból ebben a világban? Isten ments hogy együtt kelljen dolgoznom ezzel. Vajon honnan kaparhatták össze?
/A tündéres megjegyzésén át is siklottam, majd újra Erik fele figyeltem remélem, hogy ezúttal válaszokkal szolgál. Figyeltem az apróságokra, és próbáltam megjegyezni az említett neveket. Konstatáltam hogy a megszeppent nőt Emmának hívják, furcsa benyomást tett mintha lélekben nem is lenne egészen itt. De nem tudtam volna megmagyarázni mi lehet az oka. Erik további szavai kicsit elbizonytalanítottak./
+Szóval sidhék? Kettő is, és akkor az egyik az a szőke srác, a másik meg, jajj ne, mégis együtt kell dolgoznom vele!
/Örültem hogy ejtett pár szót a páncélról is, rugalmas és kemény, polimorfikus oxidokkal és restrukturált kerámiával, a nanoszkópikus huzalozás lehetővé teheti a komplett idegi csatolást, ami a mentális kapcsolatot teszi lehetővé./ +Átváltozik? Szóval ő egy ilyen fajzat, mindjárt gondolhattam volna az agresszív megnyilvánulásaiból, valószínűleg őrzi az állati természete egy részét is.
/Megkönnyebbültem amikor Erik ügyesen leosztotta a nőt, akiről meg is tudtam hogy Eoryannak hívják. Hevesen bólogattam./ +Jól el lehettek magukkal ezek a sidhék az elmúlt évszázadok alatt, valószínűleg ezért nem hallott róluk senki a múltban. /Gondolkodtam el Erik szavain.
Egy kicsivel később pedig ledöbbentem az újonnan kapott információn. A világ amit ismertem még mindig közel volt az emlékeimhez és a szívemhez, és egyfajta sokként ért, hogy így kellett véget érnie. Egyetlen dolog tudott vigasztalni, mégpedig a tudat hogy a világ helyrerázódik és az emberiség kiheverte a csapást./ +A jövőben vagyunk, és ez már a múlt ezen nem lehet változtatni. /Mondogattam magamnak, mint egy mantrát, hogy elfojtsam az érzéseimet, ami rövid idő alatt sikerült is. A pillanatnyi nyugtalanság amit a felkavaró információ okozott visszahúzódott a megmásíthatatlanság tudatának ködébe. A logika mindig segített, ha a világot kicsit távolabbról akartam szemlélni. Talán az is nyugtatólag hatott hogy habár nem lehet bizonyos dolgokat megváltoztatni, ők megpróbálják a következményeit enyhíteni. Beavatkozás komoly változtatás nélkül. Figyeltem a többiek reakcióit az elhangzottakra és úgy tűnik ők sem vették könnyedén./
-Én vállalom. /Feleltem Eriknek, egyelőre nem fűztem hozzá többet, úgy tűnt a többieknek is lesz egykét szava./
+Mackó? Hány éves ez a nőci? Abból kiindulva hogy elvileg minden múltbéli új testben jut át, akár tízéves gyerek is lehet.
/Megkésve érzékeltem hogy az a sebhelyes fickó hozzám beszélt, majd figyeltem ahogy megint elkapja a hév és újra kifakad, és a végén a szőke srác próbálja lecsitítani. A csevejből kiszűrtem a fontosabb dolgokat, a srác Fenrirnek szólította a sebhelyest, és mintha a srác neve is elhangzott volna, de úgy gondoltam ezt majd egy bemutatkozás során úgy is megtudom. Most Fenrir fele intéztem a szavaim, a pár pillanattal ezelőtti megilletődöttségem most kimért szavaim mögé rejtettem./
-Nos ha jól értelmeztem Erik szavait, nem az elkerülhetetlen katasztrófát próbálnánk megakadályozni, ugyanis az 2013-ban következett be, ha jól figyeltem és minket 2014 be küldenének. Lehet hogy sok mindenben igaza van, de ne gondolja hogy azok akik már kitudja mennyi ideje csinálják ezt az időutazás dolgot nincs annyi tapasztalatuk hogy felmérjék mibe nyúlhatnak bele és mibe nem. Emögött pontos prediktív számítások vannak, és a predeterminisztikus matematika nélkül meg sem valósulhatna az időutazás. Nem ma találták fel a káoszelméletet sem, így ennek a pillangónak a szárnycsapása inkább megakadályozza a vihart mintsem előidézi, különben is tudománytörténetileg az elmúlt évezred legmegtévesztőbb hasonlata ez. /Szavaimmal is inkább azt erősítettem magamban is hogy amit átéltem az egy múlt része, és nekem már ez a jelenem./
-Ami megtörtént megtörtént, mostmár a múlt része, inkább hálát kéne adni annak az ismeretlen erőnek ami megkímélt minket a bekövetkező katasztrófától. Nekem sincs egészen ínyemre hogy a régi világunk radioaktív romjain botorkáljunk, de ez csak olyan mint egy élő történelemkönyv, amibe még kis mértékben bele is lehet szólni, és talán ez az ami segít abban hogy az a hely is létrejöjjön ahol most vagyunk.
/A szőke srác fele fordultam./
-Erre pedig semmi szükség, egyetértek abban hogy többet kellene elmondaniuk, de nem kell itt külön vonulgatni és időt kérni. Én a magam részéről már beleegyeztem az együttműködésbe. Különbenis még nem is ismerjük egymást.
/Barátságosabb hangnemre váltottam a kimértről, és szavaimat mindenki fele intéztem./
-Ideje lenne bemutatkoznunk egymásnak, a nevem Serakris Valentius.


(28)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam*

/Türelmesen hallgatom végig Erik szavait. Hálásan konstatálom, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az éles helyzetben gyakorlatilag sérthetetlen és hasznavehetetlen leszek.

Szemöldököm felhúzom, mikor Erik a részletekbe avat be minket. 2014? 2013? Kilencszáz évet kell visszautaznunk az időben? Miközben az időutazáson mélázok, a többiek így, vagy úgy, de kifejtik véleményüket. Megint csak nagyot derülök a sebhelyes arcú férfin.

Miután a másik sidhe felszólal, kicsit közelebb lépek hozzá, közben pedig hagyom, hadd enyésszen el rejtővarázslatom. Megérintem a férfi karját, és csendesen intézek hozzá néhány szót:/

- Ugye tudja, Naazoir, hogy ki kell érdemelni a nevét? Hogyha gondolja, kicsit bevezethetem a szokásainkba. /Remélem, sikerül valami modort verni ebbe a gyerekbe. Ha már a sidhékhez került, ne legyen méltatlan hozzánk, ne hozzon szégyent az Arany Sidhékre.

Kicsit hangosabban szólok ismét Eriknek./

- Természetesen tudom, mit szeretnék, és hogy ezért mit is várnak el cserébe tőlem, Mr. Björnsson. Valószínűleg tudják, mivel is tevékenykedtem az elmúlt harminc évben, de legyen, a tudásom a maguké. Ismernek már /vonom meg a vállam kelletlenül, de igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz: a világ legérdekesebb válaszaiért csupán egy időgépbe kell beállnom, és figyelnem, amint néhány ugribugri feláldozza magát./ Remélem, valóban tisztában vannak vele, hogy a történelmet nem lehet - nem szabad megváltoztatni. Hogyha a jövőt, a jelent nem befolyásoljuk, hajlandó vagyok segédkezni a későbbiekben.

- Abban pedig valóban nem értek egyet, hogy nem engedik vissza a múltbélieket a saját korukba, hogy eltitkolják előlük ezt a lehetőséget /mosolygok kedvesen a férfi farkasra, majd Naazoir mellé lépek./ Igenis tudnia kell erről a világnak.

- Mellesleg hadd javasoljak valamit, ha már itt tartunk. Engem nem érint, mert én a jelenkorba születtem, de esetleg a többeknek lehetővé tehetnék, hogy hazamehessenek. Ezzel talán garantálhatnák is, hogy a küldetés alatt ne azon aggodalmaskodjunk, hogy ki akar elszökni megkeresni a családját - ha egyáltalán létezik még akkor a családja. Remélem, egyetértenek /pillantok a kis csapatra./ Ó, és bemutatkozni sem volt még alkalmam. Eoryann vagyok. Egyelőre maradjunk ennyiben /biccentek a többiek felé kicsit leereszkedve, de - látszólag - barátságosan. Azonban a nagyobb célokért hajlandó vagyok ideiglenesen lemondani néhány apróságról./

(10)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Erik most is végighallgat mindőtöknek, mielőtt megszólalna, de az feltűnhet annak, aki arrafelé pillant, hogy az ezredes arca Emma szavaira mintha megdermedne. A döbbenet jól látható, de csak egy pillanatig tart az egész, aztán egy profi katona kifejezéstelen maszkját ölti fel és az egyik valkűrt figyeli a hátatok mögött még véletlenül sem pillant semerre./
- Természetesen Shyama kisasszony, ennek semmi akadálya, még a kiképzés előtt visszakapják a személyes tárgyaikat.
/Aztán Fenrir felé fordul, akire vet egy helytelenítő pillantást, majd az eddiginél is kimértebb és hűvösebb hangon szólal meg./
- Azt hiszem félre értett engem uram, ahogy Serakris barátunk volt szíves rávilágítani. Mi nem akarjuk megváltoztatni a múltat, mindössze úgy formáljuk, hogy mindenképpen olyan legyen, amilyennek mi ismerjünk, hogy ne kerüljön törés az időbe. Ha úgy tetszik kertészek vagyunk, úgy tűnhet a fa magától is formára nőne, de néha néhány metszés itt és ott szükséges neki. Nem akarjuk megakadályoznia robbanásokat, hiszen ez a történelem része. Mi segíteni akarunk abban, hogy helyre álljon az egyensúly, ami mint tudjuk helyre is állt, hiszen most itt vagyunk ebben a modern korban, ami már átvészelte a katasztrófát.
/Aztán rövid szünet után hozzáteszi./
- Nem, nem lehet visszamenni, pont azért, amiért a robbanásokat sem akadályozhatjuk meg. Önök eltűntek a saját korukból, olyanná téve azt a századot, amilyenné. Ha maradnak talán minden megváltozna, új fegyvereket találnának föl, lelőnének elnököket, vagy ki tudja... Nem, a múltba vissza lehet menni, de a saját múltunk nem másíthatjuk meg, mi csupán őrizői vagyunk az időnek, nem pedig urai. Remélem így világos, ugye?
/Aztán felvont szemöldökkel fordul Naarozair felé./
- Azt hiszem ön kissé költői túlzásba esik barátom. Nem akarom megsérteni, de már-már drámainak érzem a dolgot. Nem titkolunk önök elől semmit, ennyi információnak az ezredrészét sem szoktuk a valkűrökön és a tudományos részlegen kívül kiadni másnak. Önök különleges engedélyek sorával és a Valhalla vezetőinek saját felhatalmazásával vonhatóak csak bele ebbe az ügybe. Kérem értse meg, hogy ez nem egy baráti beszélgetés, ahol egy sör előtt örök bajtársiasságot fogadunk egymásnak, aztán részegen körbetáncoljuk ezt a kocsmát... Az Intézetet ezernyi szabály köti, hogy titokban tevékenykedhessünk és megmaradjunk a rejtélyek ködében. Mégis mit gondol hogyan reagálna a közvélemény, ha tudomást szerezne rólunk? Pont úgy ahogyan önök. Nem rossz dolog visszamenni az időben... miért nem mehetünk haza? Miért nem üthetem ki azt a srácot akkor, amikor kicsi koromban mindig a wc-be dugdosta a fejem? Azért mert ez törést okozna és beláthatatlan következményei lennének. Ahogy Fenrir is rávilágított egy apró változtatás is hibát okoz, csak annyit kell megérteniük, hogy nem mi okozzuk ezt a hibát, hanem pont hogy igyekszünk kiküszöbölni. /mondja nagyon komolyan./
- Mellesleg egy apróság, nincsen odalent radioaktív sugárzás, új fejlesztésű hidrogénbombák hibásodtak meg. A cél pont ez volt, hogy radioaktív sugárzástól mentes bombákat hozzanak létre. Nos ennek egy része sikerült is.
/Aztán a sidhe hölgy felé fordul, de közben a másik sidhe felé int./
- Akkor Eoryann kisasszony majd az ön gondjaira bízom Naarozair-t, hogy beszéljen vele a sidhe ügyekről. Mellesleg azt hiszem a társai kérdései alapján már választ adtam az önéire is. Nem befolyásoljuk a múltat, és nem térhet vissza senki egy olyan életbe, amit már félbe hagyott./
- Még esetleg valami ami nem tiszta? Nem titkolok semmit, azonban remélem megértik, hogy felsőbb érdekeket is szem előtt kell tartanom. /mondja, közben lesétál a lépcsőn az ezredes mellé, aki még mindig komoran bámul. A két férfi egy pillanatra összenéz, majd az ezredes megcsóválja a fejét. Talán semmi jelentősége nincs is a dolognak, mert Erik utána rátok figyel, várja a kérdéseitek, vagy bármilyen mondandótokat./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

+Falka… akkor inkább vérfarkas. Gondolom…+
/Ezek szerint Fenrirrel érdemes jóban lennie, elvégre egy falkatagnál sem szeretné kihúzni a gyufát, nehogy emiatt kitagadják, vagy valami. Nem mintha annyira ínyére lenne, hogy emiatt adott esetben visszafogja magát, de a szükség nagy úr. Az tuti, hogy a farkas nem különösebben szívbajos fajta, mindenféle gondolkodás nélkül kiböki, ami piszkálja a csőrét. Más körülmények között talán ő is így tenne, de jelenleg ebben az egészben két dolog érdekli, a körítés neki nem számít. Viszonylag hamar eldöntötte, hogy belevág, jelenleg úgy sincs értelme a létezésének, úgyhogy legalább töltse valami hasznossal./
- Majd kiderül, hogy mit tud. Akár még hasznos is lehet, ha tényleg ennyi mindennel szemben megvédi a viselőjét.
/Jegyezte még meg a páncéllal kapcsolatban, ő sem érzi jól magát benne, de ez nem nagy ár az életért cserébe, az biztos. Már annak, aki élni akar./
- Az is lehet, hogy aki kizárja őket, ugyanúgy visszament az időben, ezzel már nem kis zavart okozva. Legalábbis, számomra ez lenne az egyetlen logikus magyarázat arra, hogy miért kell tenni ellene.
/Vonta össze a szemöldökét, s bár a témáról beszélt, de a tekintetét nem volt képes elszakítani az ezredesről. Nem akart úgy gondolni rá, mint Theodore Soleilre, az egykori Diane Soleil férjére, gyermekének apjára, élete szerelmére. Túlságosan nagy lenne a csalódás, ha beleéli magát, és mégsem…
Fenrir felháborodását nem osztja, ő egy napja volt itt, neki ez nem okozna gondot. Különösképpen úgy, hogy az utóbbi órákban – fogalma sincs mennyi idő telt el a teleportálás óta – neki adtak indokot a maradásra. Ha visszamenne, akkor sem valószínű, hogy megkeresne bárkit, talán csak Dorothéet, de őt is csak azért, hogy megmondja neki, miként kerülhet át ide.
Azt szívből reméli, hogy nem most kell a sidhékről kiselőadást hallgatnia, mert az abszolút nem érdekli. Mint ahogy nyilván senkit sem érdekelne az sem, ahogy ő fejtágításon vesz részt a hogyan legyünk jó hasonmások program keretében. Ajánlja is, mert szeretne kettesben maradni az ezredessel. Vannak dolgok, amik nem kopnak el, hiába más a test. Szavak, kifejezések, érintések, pillantások./
+Így lelkem megnyugodhat? Ezek a sidhék ilyen színpadias népség?+
/Ahány ház, annyi szokás. Nem bánja túlzottan, hogy neki amolyan magányos feladat jutott, most valahogy nem érzi magát társasági embernek, izé, vérfarkasnak./
+Felhőkben?+
/Most azért körbepislog, de ő nem észlel olyasmit, amiből ez megállapítható lenne. Elég érdekes képessége lehet a szőke sidhének. Mindenesetre a hallottak nem nyugtatják meg kifejezetten, de most akad egyéb problémájuk is, úgyhogy ezen nem akad fenn. Egy a már így is számos furcsaság sorában.
Ő ugyan nem akar elvonulni sehova, maximum az ezredessel, de ha a többiek így akarják, kénytelen lesz, de nem szólal fel a dolog mellett.
A harmadik pasas szavait még csak meg sem próbálja megfejteni, ez az időutazásos téma neki alapjában véve elég nagy homály, azt tudja, hogy ha vissza is mennek, a feladatukon kívül mást nem csinálhatnak, mert beláthatatlan következményei lesznek. Melyik is volt az a film? A Pillangó-hatás. Imádta mindig is.
A szavai, ha más szemében kellemetlen benyomást is keltettek róla, célt értek. Látja a döbbent arckifejezést, még ha egy pillanatra is, ami jelenleg épp elég neki. Azt ugyan nem tudná megmagyarázni, miként lehetséges ez az egész, de meg fogja fejteni. Egyszerűen muszáj./
- Köszönöm!
/Bólint elégedetten, s most először jelenik meg ajkain egy mosoly, ami élettel tölti meg a kék lélektükröket is. Remény. Nem lenne szabad, de képtelen ellenállni neki./
- Diane… ja, bocsánat, még csak ma kerültem ide. Emma Raine Shyama vagyok.
/Ami azt illeti, egészen hihetőnek sikerült a dolog, célja természetesen ezzel is van, addig kívánja ütni a vasat, amíg meleg. Végül is, simán lehet, hogy egy frissen átkerült szerencsétlen még a régi nevén mutatkozik be. Természetesen ezután is Theodoret figyeli, más nem is nagyon érdekli. Kezdi magát eszelősnek érezni, de egyszerűen semmi más nem foglalkoztatja most ennyire, mint a férfi./
- Én készen állok a kiképzésre, nincs több kérdésem.
/Jelenti ki végül, s mivel nem nagyon hajlandó mást figyelni, mint az ezredest, így két férfi összenézését is észleli. Feltételezései szerint van valami mögöttes tartalma a dolognak, egy pillantásba nagyon sok minden beleférni. Megfejteni azonban ezt képtelen, nem is törekszik rá, most már csak szeretné belevetni magát a dolgokba./

(12)

[Fenrir]

* Időfolyam *

/Nar felé fordulok mikor a vállamra teszi a kezét. /
- Csak kimondom amire gondolok.
/Összehúzom a szemem, amikor a felhőket emlegeti./
- Felhők? Mif@sz? Bazz.... mondtam már hogy utálok repülni?
+ Bár sárkányháton még egész kellemes.
/Néhány pillanatig csak pislogok, mikor a "Dick Tracy hasonmás" lenyom egy olyan tudományos sallangot, hogy még újragondolva se különb, mint ha csak kínaiul beszélne./
- Érthetőbben nem lehetne Dick? Amúgy ha valaki sokáig csinál egy dolgot és eleget mondogatja magának, hogy jól csinálom, akkor rohadtul el tudja magát bízni. És lehet bármilyen pretökmindegy matek mögötte, bármikor hiba csúszhat a számításba és simán gallyra vághatjuk az egész jelenünket. Ez már a pszichohistórikusoknak se működött igazán.
/Egy pillanatra Narhoz fordulok./
- Na milyen lelkesen ajánlgatja magát a kishölgy. Aztán csak óvatosan, nehogy Nym féltékeny legyen.
/Toldom meg a végét egy testvéries vigyorral és a sidhe nő felé pillantok./
- Félreértesz, szerintem marhára nem szabad hogy ennek a technológiának a létezése kitudódjon. Sőt szerintem nem is szabadna léteznie. A hatalom megront és ennél kártékonyabb hatalmat nem nagyon tudnék elképzelni. És nem, ha már visszamegyünk, akkor tartózkodnunk kell a családjainktól. Nem könnyű egyszer túltennie magát az embernek az elvesztésükön, fölösleges újra feltépni a régi sebeket. Amúgy is, többségünk teljesen máshogy néz ki, aki pedig régebb óta itt vagyunk, már egyáltalán nem olyanok vagyunk mint az átkerülésünk után.
/Erik újabb kioktatását elhúzott szájjal fogadtam./
- Nem értem félre. Minden kertész azt hiszi, hogy ő csak jót csinál és a természetnek szüksége van a beavatkozásra. Hát ez hülyeség. Ha az ember nem nyúl bele abba amibe nem szabad akkor nincs mit helyre rakni. Én is mindig állítottam hogy jól főzök, de a kotyvalékaim többsége még mindig olyan ízű mint a penészes patkányméreg. De ja, az még mindig nem tiszta, hogy miért pont mi? /bökök ekkor Narra és magamra./ És hogy miből gondolják, hogy ez a ruha nem fog darabjaiban landolni, ha vadászni megyek.
/Utoljára a "Mackós lány" felé pillantok. Eddig ő hallgatott leginkább./
- Naja, sok mindennel szemben megvédheti a viselőt. De elárulok egy apró titkot, a legbiztosabb védekezés egy stukkeral szemben az, ha nem találnak el. De ja, logikus magyarázat lenne, hogy az is visszament. De ennyi erővel az is magyarázat, hogy már ott volt, mint a kis barna és slepje.
/Bökök Eoryann felé majd csettintek néhányat, hátha azzal sikerül Emma szemeit arra irányítani amerre beszél és beszélnek hozzá./
- Tudom hogy egyenruhás pasi, de próbálj kicsit ide is koncentrálni.
/Morgok még az orrom alatt egy sort, de jobb híján csak megcsóválom a fejem./
- Na jól van, csapjunk a lecsóba. Amúgy a nevem Fenrir.

(99)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/A beszéde után hallgat, hogy megadja a szót a többieknek. Egyre inkább az a érzés fogja el, hogy jobb ha befogja a száját. Át kell gondolnia, hogy vajon belekezd ebbe a dologba, vagy sem. A Sidhe nő szólal hozzá, hogy tanít neki pár dolgot, azonban nem mutat lelkesedést. Inkább egy másik sidhével csevegne, mint Eoryann. Kicsit elkönyvelte magában, hogy problémás személy, azonban idővel ez a vélemény megváltozhat.
+ Ha nem kapok információ a Sidhékről, akkor az se gond, mert akkor magamtól fogom összerakosgatni a darabkákat + Nem válaszol vissza a hapsinak, hogy az ő szemszögéből cseppet sem túlzás. Eszébe jut mikor Fenrirrel készülődtek Éji Gyilkos megmentésére. Elég hasonló helyzetet vél felfedezni, amit csak az nehezít meg, hogy a feladatuk sem egy leányálom.
+ Ezek után mi jöhet még? + Kérdezi magában, majd társára koncentrál. Kap is Eoryannal kapcsolatban egy megjegyzést, amire a következőket válaszolja./
- Megnyugodhatsz, mert nincsenek udvarlási szándékaim. Csak úgy járnék mint Nym esetében. / Zárja le a témát, hogy koncentrálni tudjon a feladatukra. Hallja, hogy Fenrir elfogadja a küldetést. Nem maradt más választása, ezért nagy nehezen kimondja./
- Rendben, kezdjük el és csináljuk végig. / Adja be derekát, mert nem lóghat ki a sorból. Úgy érzi talán, majd némileg okosabb lesz, ha végeznek. Megtornáztatja testét, hogy megmutassa kecses és hajlékony testét. Jól esik a tornázás, azonban várja, hogy milyen kiképzést kapnak./
- Van tippem, hogy miért mi? Azért mert hatékony katona vagy. Mármint, amikor tombolsz. / Somolyog rá Fenrirre, aztán a koordinátor és az Erik nevezetű férfit figyeli. Mellé lép a sidhe nő, mikor ránéz a szemeivel./
- Engem a családom nem érdekel. Úgy hogy én biztos nem fogok hazarohanni szeretteimhez. Eltüntem abból az időből, és ez olyan, hogy mintha nem is léteznék számukra.

(42)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Nem gondoltam bele igazán én mit tennék, ha visszamehetnék oda, pont oda ahonnan jöttem. A logika azt diktálta, hogy Eriknek adjak igazat, valami más részem meg Eoryannal értett volna egyet./
-Szerintem sem kellene visszamennünk. A megszokott régi életünknek vége, és ezen még egy időgép sem tud segíteni, hiszen most már tudjuk, hogy csak nagyon rövid ideig tudnánk tovább folytatni azt az életet. /Egy kis gondolkozás után savanyú beletörődéssel mondtam ki a következő mondatot./
-Sőt lehet az is komoly törést okozna ha a régi barátainkat akarnánk elhozni onnan.
/Fenrir szavai elgondolkodtattak abban hogy értelmi képességeit állandóan jelenlévő indulatai fékezik e vajon, vagy valami más áll e a háttérben. Fejemet tenyerembe temettem, és utolsó szavai hozzám, mint egy éles tű vájtak a fejembe. Ha nem fűzi hozzá, lehet hogy elengedem a szavait magam mellett, de így az indulat rám is átragadt./
+Képes még egy scifi történeti remekművet is félreértelmezni, hihetetlen.
/Először halkan, majd növekvő hangerővel kezdtem nevetni a szavain./
-Hiba? Ne csináljunk semmit mert a hiba végzetes? Hányszor, hányszor hallottam már ezt. /Folytattam nevetve, mosollyal a számon, kezemet lassan széttártam./
-És hányszor hallották már ezt a tudósok a történelem folyamán, végig. Azt mondták, hogy nem lehet gyorsabban menni mint a lovasszekér sebessége, mert az végzetes az emberi testre nézve. Azt mondták, hogy az atombomba majd felgyújtja az atmoszférát, az egész bolygót egy tűzgolyóvá változtatva. Azt mondták hogy a nagyhadronütköztető majd feketelyukat csinál és az egész Föld elnyelődik. És most az időgép van soron. Ezek mind számításokon múltak, pontos, tudományos számításokon, hogy eldöntsék, a szakértők, hogy melyik mikor és hogyan következhetne be, és nem hibázhattak ám. De a hibázás és a pontatlanság között is, óriási a különbség! /Határozott voltam, talán egy picit teátrális is, beszéd közben a kezeimmel próbáltam nyomatékot adni a szavaimnak./
-A mérnök aki a hidat tervezi számítások alapján teszi, a matematika alapján, és maga mégsem jön oda a hídhoz panaszkodni, hogy és mivan ha hiba csúszott a számításaiba, és mindjárt leomlik? Inkább átmegy a hídon. De ilyen alapon megkérdőjelezhetne bármit amit az ember alkotott hogy na és mivan ha nem működik, vagy mivan ha visszafele sül el? Én nem ismerem a gondolkodásmódját, de ha maga mesélne a munkájáról én nem azzal kezdeném, hogy megkérdőjelezném a szakértelmét. Alig tíz perce van itt és alig ennyi ideje tud az időutazás létezéséről, maga mégis úgy akarja megkritizálni mintha világéletében ezzel foglalkozott volna, holott még kettő darab idegen szó is kifog magán, mi ez ha nem arrogancia? Nem lehetne egy kicsit bízni a tudományban? /Elég gyorsan beszéltem és elég kevés levegővétellel, hogy magamnál tartsam a szót erre a rövid időre, de most tartottam egy kis szünetet./
-Egy ideje már csinálhatják ezt a dolgot, és magától meg a döntésétől függetlenül is fogják folytatni, és eddig még nem sikerült megsemmisíteniük az univerzumot. Ha pedig komolyan szeretne belelátni a dologba, és akár még konstruktívan is megkritizálni, akkor vegye a fáradtságot hogy utánanéz az alapvető dolgoknak, vagy tartson velem a tudományos részleg felfedezésében. De legalább két dolgot tegyen meg ha mást nem, ne mondja meg a kertészeknek hogy ne öntözzék túl a virágaikat, mert úgyis tudják. Másrészt olvassa el mégegyszer Asimov Alapítványát, mert a pszihohistorikusoknak nagyon is működött a dolog. Persze itt most egész másról van szó.
/Sóhajtottam, majd Erik fele fordultam./
-Én kíváncsi lennék arra hogy milyen kötelezettségekkel jár ez a titoktartás és együttműködés, már a nyilvánvalókon és elmondottakon kívül, és hogy ki ez a Merlin akit említett. Az is érdekelne, tudnak e többet arról hogy mi hogy kerültünk ide, mármint a jövőbe, azon a bolton keresztül vagy mifene, de gondolom ezt nem maguknak köszönhetjük.


(29)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam*

/Erik Naazoirral kapcsolatos válaszára csak kötelességtudóan biccentek, elvégre én ajánlkoztam az ifjú tanítására. Remélem, nem fog az idegeimre menni.

Az Emmaként bemutatkozott lány reakcióira csak elmosolyodom. Olyan kis aranyos, ahogy szenved a jelenkorban. Talán egy cipőben járunk, ezen napon ébredtünk fel mindketten. De nem! Nekem semmi közöm sincs egy ilyen kis fajzathoz.

Fenrir szavai alatt mellkasom előtt összefonom kezeim. A furcsa ruha kényelmetlennek tűnhet, ám egyáltalán nem az. Hamar megszoktam. Bár a köpenyem... igenis hiányzik a köpenyem./

+ A hatalom megront? Édesem, a hatalom szabadságot ad. A hatalom erő, ami védelmez a nagyvilágban. Bár ha rosszul játszol, meghalhatsz, igen. Nagy a kockázat - de megéri.

/Amikor biccent felém, merev, érzelemmentes arcomon csak pupilláim változnak: az arany helyett azonnal narancssárgává válnak. Azonban feloldódom ebben a mozdulatban, és megpróbálom levetkőzni gátlásaimat.

Rosszul álltam hozzá ehhez a bagázshoz. Nem fogok tudni a bizalmukba férkőzni, ha továbbra is azt a maszkot mutatom feléjük, amivel a sidhék között járok. Az emberek egyszerűbb népek, nem kell nekik a bonyolult szódobálás. Túl sokáig voltam távol a szócsatáktól. Túl sokáig hagytam, hogy eszemet és testemet belepje a hamu és a kosz. Ez így nem mehet tovább. Magamnak kell maradnom. Ők csak kapnak egy új maszkot. Egy maszkot, amivel gyűjtögethetem magamnak a kis lélekdarabokat. Hogy aztán majd évekkel később szilánkokká törhessem őket.

A tudós férfira emelem ismét aranyszín tekintetem, és az érzéktelenség helyett hagyom, hogy halvány rajongás üljön ki rá. Igen, rajongani fogok iránta. Aztán majd meglátjuk. Bátraké a szerencse./

- Az ifjú által feltett kérdésekre én is szívesen hallanám válaszukat /mondom egyszerűen Eriknek, miközben leengedem a karomat. Zavartan hajamba túrok./ Tudják, hogyha itt, a harcosok között nincsen már rám szükségük, igazán belevágnék a munkába. Ismernek már /mosolygok titokzatosan a koordinátorra./

+ Megbánják még, hogy bábként rángatnak, és hogy betörtek a laboratóriumomba!!

(11)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Erik ismét nyugodtan hallgat végig titeket, az arcán most senki mondandójára nem ülnek ki érzelmek. Egyedül Theodore ezredes válaszol ismét egy kis ajakrándulással Emma bemutatkozására, de ez már tényleg csak minimális jel, és mivel Erik Serakris szavaira odasétál a tudóshoz és a vállaira teszi a kezét, így az ezredes nagyrészt takarásban is van, de feltűnhet, hogy néha elgondolkodva Emma felé pillant, de többnyire a felettesét figyeli, aki nyugtatóan szólal meg./
- Köszönöm a bizalmát barátom, de első a békesség. Önök egy csapat lesznek, együtt fognak visszamenni a múltba így az a legjobb, hogyha a vitákat elhagyják, amennyire ez lehetséges.
/Utána körbenézett, majd egy intésére az ezredes és az egyik futurisztikus páncélt viselő katona odasétált mellé. Aztán mindannyiótokhoz intézte a szavait, amiknek mintha még innen közelről is jelentős szónoki erejük lett volna, nem kellett hozzá az emelvény, hogy hasson a tömegre./
- Nos mielőtt válaszolnék a kérdéseikre had köszönjem meg, hogy elfogadták a megbízást a kellemetlenségek dacára. Aztán had mutassam be a csapat harcászati tisztjét, aki még vissza fog menni magukkal. A hölgy a harci alakulat egyik legjobbja, a neve Karin Williegut és mint említettem már ő volt az aki már járt odalent. Hadnagy, ha lenne olyan kedves... /int mire a sisak a szemetek láttára folyik le a nő arcáról. Szó szerint mintha elolvadna, aztán eltűnik a ruha nyakában. A nő arca karakteres vonású, de a maga kemény módján szép. A szeme egészen halovány kék, majdnem fehérnek tűnik, ahogy végignéz rajtatok. A haja is világos egészen világos szőke és rövidre katonásra van vágva./
- Üdvözlöm önöket, ahogy a Lovag említette én leszek a harcászati tiszt, a fegyverekért és az önök harci kiképzéséért is én fogok felelni. Nem mellesleg a ruha miatt ne aggódjon, minden alakjában követi a teste strukturális felépítését. Tehát igen, kutyakabát lesz belőle ha úgy jön ki a lépés. Habár ha mindenki ennyit nyafog rajta, mint egy csapat óvódás azt hiszem nem méltók ahhoz, hogy viseljék.../közli enyhe cinizmussal, mire az ezredes a vállára teszi a kezét, a nő pedig elhallgat, de hűvös pillantásával továbbra is titeket pásztáz./
- Nos igen, de akkor lássuk azokat a kérdéseket, amik jobban érdeklik önöket. A titoktartás sajnálatos módon nagyon szigorú... Mint említettem senki nem szerezhet tudomást rólunk, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Önök előtt több út is nyitva áll, ha sikeresen elvégzik a feladatukat. Mivel idehoztuk önöket és át fognak esni a kiképzésen, habár csak egy rövidített változatán, így fel fogjuk önöknek ajánlani azt, hogy lépjenek be a Valhalla kötelékébe. Emellett élhetik majd tovább a normális életüket, intézhetik a saját ügyeiket, de a mi embereink lesznek és ha szükség van önökre újra lemennek majd az időben és a többi csoporthoz hasonlóan biztosításként vagy bárhogy máshogy bevethetők lesznek. A másik lehetőség az, hogy visszatérnek a normális hétköznapjaikba, azonban ebben az esetben folyamatos megfigyelés alatt kell majd tartanunk önöket. Ez legalább annyira az önök biztonságát is szolgálja majd, mint a miénket. Ha bárki megpróbálna erőszakkal kiszedni önökből valamit a valkűrök ezt megakadályozzák. Azonban nem fogok kertelni, ha bárkinek beszélnek a Valhalláról akkor kénytelenek leszünk kiiktatni önöket. /mondta nyugodtan és őszintén. Majd csak egy egészen rövid szünetet tartva hozzátette./
- Merlin pedig... Nos ő a kor leghatalmasabb varázslója. Senki nem tudja biztosra ő-e a történelem azonos nevű személye, vagy csak fölvett név, minden esetre jelenleg félelmetes hatalom van a kezében, és mintegy boszorkányüldözésbe kezdett azok ellen, akik a technológiát kutatják és fejlesztik. A mágia és a tudomány mindig is egymás mellett rohant, voltak korok, amikor az egyik, majd a másik dominált... Jelen pillanatban a világban a mágia a hatékonyabb, de mi ennek megdötésére igyekszünk és így felkerültünk Merlin fekete listájára. /pillantott végig rajtatok./
- Ha van még bármi észrevételük kérem mondják el, ha pedig nincs, akkor átmegyünk a Hősök Csarnokába, ami az elkövetkező napokban a lakhelyük lesz, és ahol a megfelelő kiképzést és a részletekbe menő tájékoztatást is megkapják.

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Egy mély sóhajt követően Fenrir felé fordul, láthatóan nincs éppen a legjobb hangulatában, de az is biztos, hogy nem egy ilyen kötekedő alakkal fogja megosztani a bajait. Higgye csak azt mindenki, hogy egy olyan ostoba liba, aki az egyenruhára csorgatja a nyálát. Ő csak előnyt tud kovácsolni abból, ha lebecsülik./
+Hidd el, képtelen lennél nála érdekesebbet mondani vagy mutatni…+
/A keserédes szavak azonban itt és most nem hagyhatták el az ajkait, viszont azt sem szándékozott hagyni, hogy a férfi nyeregben érezze magát. Sosem volt olyan, aki egy ilyen incidenst egy vállrándítással el tudna intézni, most pedig itt volt a farkasa is, aki viszont határozottan kaparta a húsbörtön falait, jelezvén, hogy a felszínre kíván jönni, s megmutatni Fenrirnek, hogy sokkal több van a felszín alatt, mint ami látszik./
- Sajnálom, ha te csak úgy vagy képes felfogni, mi hangzik el körülötted, ha az illetőt nézed.
/Húzódtak ajkai csúfondáros mosolyra, mint általában, mikor valakinek a vérét szívja, de olyan halálosan azért nem gondolja. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férfi nem fogja mellre szívni, de majd törődjünk akkor ezzel a problémával, ha kialakult. Könnyen lehet, hogy balhé lesz a dologból, hiszen semmit sem tudnak egymásról, épp ezért bizonyos dolgok rosszul vehetik ki magukat. Azt vette észre magán, hogy nem érdeklik a konfliktusok, egyenest beleszáguld. Úgy tűnik, a farkas vakmerőségéből valami máris ráragadt.
Ennek ellenére kék lélektükrei pillanatokon belül visszatérnek az eddig figyelt és tanulmányozott alakra, mert ebben a szobában senki sem érdekli annyira, hogy megérje egyetlen pillanattal is kevesebbet látnia. Talán megértenék, ha elmondaná, talán nem, de ő megpróbálni sem fogja. Nagyon friss volt még az a seb, s most látni ugyanazokat a vonásokat, mozdulatokat, épp annyira fájt, mint amennyire imádta újra látni.
Volt pár mondat, ami elgondolkodtatta. Igen, akadt olyan személy, akit szívesen áthozott volna, de a lelke mélyén tudta, nem teheti meg vele. Ő boldog volt a jelenlegi életében, s ennek így is kellett maradnia. A szüleit és a testvérét viszont soha nem rángatná át egy olyan világba, ami ennyire távol áll tőlük. A fantázia világát sosem szerették.
Végül Fenrir megkapja a magáét Serakristől, aminek hallatán nem bírja visszafogni az ajkaira kívánkozó kárörvendő vigyort.
Jobb lenne némileg szociálisabb viselkedésmódot felvennie, úgy tűnik, ezzel a sidhe nő sincs másképp, legalábbis neki azért szemet szúr az előzőleg, valamint a most elhangzott szavainak milyensége.
Igyekszik nem túlságosan csalódott képet vágnia, amikor az ezredest kitakarják előle, de kifejezetten nem aggódik, lesz még ideje tovább kutakodni ebben a témában. Abban viszont immár teljesen biztos, hogy nem szándékozik ebből az egészből kimaradni. Világ életében szörnyen átlagosnak és egyszerűnek érezte magát, most pedig hasznos lehet ezzel a hasonmás dologgal. Érdekli, ki az, akinek a helyére szánják, mindenképpen különös lesz valaki mást eljátszania.
Felsóhajt, majd Fenrirre sandít az elhangzott szavak nyomán, láthatólag megenyhül az arckifejezése,még egy mosoly is megjelenik ajkain, s megfogadja magában, hogy nem fog többet kekeckedni, hacsak nem kap hideget-meleget a nyakába. A többiekkel kapcsolatban valahogy nem érzi azt a megfoghatatlan feszültséget, ami arra készteti, hogy megvédje magát. Talán ez valamilyen vérfarkas dolog lehet.
Úgy tűnik, az a kis idő, míg nem fürkészhette az ezredes arcát, elég volt számára ahhoz, hogy immár tekintetével is arra fókuszáljon, akitől a lényeget hallja. Nem árthat, ha kicsit pozitívabb benyomást kelt magáról - akármennyire is szeretné csak Theodoret nézni -, bár sokak számára az első számít igazán. Őt az nem érdekelte, úgyis csak akkor lehet valakitől ténylegesen véleményt alkotni, ha több időt eltöltött vele az ember. Így hát kék íriszei a Karin nevezetű hadnagyra vetülnek, aki láthatólag nem épp az a kenyérre kenhető fajta, de talán ez szükséges is ahhoz, hogy nőként komolyan vegyék, igaz nem tudja, hogy ebben az évszázadban miként tudnak érvényesülni egy ilyen munkakörben. A ruhát érintő dorgálást nem veszi magára, neki csupán annyi baja van vele, hogy ennyire testre simuló fazon, de ezt emlékei szerint hangosan nem említette. Mondjuk, ha már az időutazás lehetséges, akkor a gondolatolvasás sem lehet akkora kunszt.
A titoktartás kérdéskörének boncolgatását hallgatva úgy érzi, lesz még itt mit átgondolnia. Jelenleg nem tudna választ adni arra, hogy mi lesz utána. Amíg nem tud meg többet erről a férfiról, aki szívfájdítóan hasonlít elhunyt szerelmére, addig mindenképpen nagy a kísértés a maradásra.
Merlin… érdekes ilyen nevet hallani ebben az időben is, s mivel rögtön megválaszolják felmerülő kérdését, így nem kell kotnyeleskednie. Az nem biztos, hogy pozitív, ha kikezdenek egy ilyen erős varázsolóval, s az úgymond ellene dolgozó csapathoz csatlakozzanak, de számára idegen dolog volt a mágia. Igaz itt a technológia fényévekkel fejlettebb, mint az ő korában, ám ezt még mindig könnyebb lesz megszokni, mint a varázslat létezésének tényét. Kész szerencse, hogy vérfarkas lett, nem boszi.
Csak megcsóválta a fejét, jelezvén, neki nincs több kérdése, ő készen állt arra a kiképzésre, alig várta, hogy megtudja, kinek a helyére szánják, azt pedig még inkább, hogy közelebbről is megfigyelhesse az ezredest./
+Legalább lesz hol aludnom…+
/Ennek mondjuk valóban örült, így legalább nem kell majd azon aggódnia, hogy mi történik vele, ha el mer aludni valahol a szabad ég alatt./

(13)

[Fenrir]

* Időigény *

- Ahogy gondolod, de szerintem egész megkedvelt a nagylány.
/Röviden felkacagok és meglapogatom Nar hátát./
- Én mint jó katona, akkor valamit alaposan benéztél. Talán bekaptál pár találatot amíg nem figyeltem?
/Már-már a röhögőgörcs kerülget, de a mitugrász-tudóspalántának sikerül kijózanítania./
- Igen, precíz, tudományos számítások. Most jön az a rész ha jól sejtem, hogy a tudós nem téved? Jah, tényleg nem robbant fel a föld, még. Az atombomba nem ártalmas szerintem se, három is van otthon a sátramban, tök jó tojást lehet rajta sütni. Egy atombomba nem is gyújtja fel az egész atmoszférát, de néhány tucat gond nélkül szétcsapná az ökoszisztémát. A részecskegyorsítók is tök biztonságosak, amíg valami el nem csesződik. Még hogy bízni a tudományban? Lássuk csak, atombomba, napalm, anthrax, mustárgáz, ciklon b, ICBM, csak néhány példa. De nem, semmi bajom a tudománnyal, csak éppen az emberek és itt most gondolok az összes többi fajra is, nem elég erkölcsösek ahhoz, hogy ne mindenből fegyver legyen. Időgép, tök jó dolog. Végül is csak egy hülye, megalomán állat kell, hogy szétk*rja a világot vele. Vagy elég ha valamelyik precíz, tudományos számításokat végző technikusnak fáj a feje és egy leheletnyivel elszámol valamit. Ha egy híd összeomlik amíg átdzsesszelek rajta, max én halok meg, de ha ez a kis kirándulás bukik be, akkor búcsút inthetünk a fél világnak gond nélkül. Mellesleg, már vagy két éve tudom, hogy létezik időutazás, persze azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kis szektájuk van, de valaki a boltot is megcsinálta. Mellesleg Asimovnál is csak ideig-óráig működött a dolog, lásd Öszvér vagy Gaia. De ne akadjunk fen minden apróságon, különben a még el találja veszíteni a fejét. Nar tanúsíthatja milyen egy kedves, aranyos és szeretnivaló ember vagyok. Ugye öcskös?!
/Némileg visszafogtam most magam. Sajnos "Dick" túl hülye, hogy gondolkodjon én meg túl morcos, hogy ne tépjem le a fejét ha tovább osztja az észt. Ezért inkább megpróbáltam elviccelni a dolgot mielőtt baja esne, még ha feltűnően a "főnök" pincsije. A harcászati tisztként bemutatott nő, első pillanatban még majdnem szimpatikus volt, de hamar bebizonyította, hogy nem lesz súrlódásmentes a kapcsolatunk./
+ Kutyakabát? Elmész te a jó.....!
- Figyelj csak aranyom! Odáig oké hogy kisfőnök vagy és egyebek. De ha még egyszer egy kutyához hasonlítasz, akkor nem leszünk jóban. De ja, felőlem mehetünk.
/Csak annyira voltam fenyegető, mint ahogy általában szoktam. Ha van esze nem kötekszik olyan dologgal amivel nem kéne. A törzsben folyamatosan szívjuk egymás vérét, de van amivel nem éri meg viccelődni. És a kutyák, pont egy ilyen téma./
+ Azt pedig már most elfelejthetitek, hogy beszállok a kiscserkész-csapatotokba.
/Emma kötekedésére először csak összehúzom a szemem majd teszek néhány lépést felé. Amikor már fölé magasodom összehúzott szemmel méregetem egy-két pillanatig, majd elvigyorodom./
- Na, csak van benned kraft! Tetszel nekem, majd csak jóban leszünk. Na nézzük meg azt a "Hősök csarnokát"! Nar! Gyere kölyök mutasd meg a cserebogaraknak mit tudsz!

(100)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/ Kezd érdekessé válni az egész, ahogy mindenki a maga módján próbálja feldolgozni ezt az esetet. Alaposan megfigyeli az arcvonásokat, hogy abból következtessen, hogy mi várható tőlük. Úgy dönt, hogy marad a csendes és magányos sidhe szerepnél. Legalábbis Fenriren kívül másokkal keveset fog beszélgetni.
+ Jó lesz így mindenkinek. A csajokat is megkimélem magamtól. Talán így nem egy nyivákoló sidhét láthatnak meg bennem. S Ezen kívül, úgy nézem valami modort kell felvennem. Csek ezzel az a gond, hogy nem Úri családban nőttem fel. Néha minden oly nehéz!+ Sóhajt fel finoman, mert nem szeretné ha mások figyelmét magára vonja. Ekkor mutatják be a harcászati tisztet, és reménykedik benne, hogy nem nőszemély.
+ A francba, úgy nézem nem lesz szívem csücske a nő. Hiába a kemény katonai külső, akkor is ott van benne nő. Mellesleg rövid hajjal nevetséges.+ Mondja magában, aztán mikor meghallja a nő szájából a nyafogást, akkor megköszörüli a torkát és ajkai a következőket mondja ki./
- Már elnézést, de ha ennyire leértékel, hogy nyafogós óvodásnak néz, akkor azt hiszem nem fogunk túl jól kijönni. Ráadásul, ha kérhetem, akkor mellőzhetné a technikai szavakat. Az én agyam így is le van terhelve. Mármint úgy értem, minden új. / Arról mélyen hallgat, hogy az elmélyében valami szól mert még dilisnek találnák./
- Másik ami igen zavarja a fantáziám, hogy a két lehetőség ami közül választani lehet, az számomra nevetséges. Jó tudom, titoktartás és a többi. De én miért kötelezném el magam ilyen szervezet mellett. Mindenki szeretné magát szabadnak érezni, nem pedig egy kellemetlen múltba utazás után elkötelezni magát. A "védő őrizet" meg nevetséges, hiszen eddigi tapasztalataim alapján, ebben a világban mindenkiben ott lennie a túlélés képességének. Ki nem állhatom ha figyelik a mozdulatom, akár közelről vagy távolról. / Hangja komoly, és egyenesen belenéz Sárkányszemével is a nő szemébe.Társa szavaira csak annyit válaszol./
-Megmutatni nekik, hogy mit tudok? Nos nem érzem magam bazári majomnak, hogy mutogassanak engem a népnek. Szerintem nagyon tisztában vannak a képességeimmel, s kezdem azt hinni, hogy a boltban a tükör az ő tulajdonukban van./ Kicsit elhallgat, majd morfondírozik, hogy több bizalmat adjon Fenrirnek, hogy meséljen neki a felfedezéseiről. Úgy érzi, hogy majd beleőrül abba, hogy nem tudja megosztani valakivel rendesen. Kicsit rásandít a sidhe nőre, aki vonzó, hiszen sokat mesélhet a saját fajáról, de a modorát ki nem állhatja.
+ A sidhe nő vagy Fenrir? + Dilemmázik rendesen, hogy melyik lenne jobb választás./
- Cimbora, ha megbocsátasz, akkor kicsit magadra hagylak. Nekem dolgom van a sidhe nővel, és nyugodj meg csak szakmai kérdéseket teszek fel neki. / Ezzel ellép a Farkas férfitól, hogy Eoryann mellé lépjen./
- Szerintem nekiláthatunk a beszélgetésünknek mert nekem lesznek majd kérdéseim, és ráadásul...van pár dolog, amit nem szívesen mondok el.

(43)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Éreztem hogy az érzelmeim feszegettek belülről, és hogy valami olyasmi készült ki belőlem amit nem engedhettem meg magamnak ebben a helyzetben. Élveztem a vitákat természetüknél fogva, de amit soha nem tudtam tűrni az az emberi ostobaság. Tudtam hogy ha az elejétől fogva kellene kiigazítanom Fenrirt egész nap itt ülnék, ami nemcsak tőlem követelne türelmet, de tőle is. Az utóbbiban biztos voltam hogy nem létezik, de az előbbi csak rajtam állt, és most megmutathattam hogy lehetek nagyvonalú is. Alig volt azonban idő gondolkodni ezen, máris jött tőle az újabb adag, összeráncoltam a szemöldökömet, és visszafogottan szólaltam meg./
-Egy ember sem tévedhetetlen, például maga sem, maga, márpedig téved.
/Erik próbált nyugtatni, és igaza is volt, vele is együtt kell dolgozzak, és ez a vita nem jut sehova. Biztos voltam benne hogy valamikor még folytatni fogjuk, de nem most. Erikre néztem és biccentettem. Fenrirhez még szóltam pár szót./
-Higgyen amit akar, én a bizonyítékoknak hiszek. Az is elég erős bizonyíték hogy a Föld még egyben van de nemsoká kiderül, melyikünknek van igaza.
/Ezekután figyelemmel követtem Karint, elmosolyodva figyeltem amikor a fejéről lefolyt a sisak./+Ez nagyon hatásos!/Jegyeztem meg magamnak./
+Igen az ittlévők közül nem is tudom ki tanúsította a legérettebb viselkedést. Annyi baj van ezzel a társasággal hogy felsorolni is nehéz./Reagáltam a nő megjegyzésére./
+Azt meg majd meglátjuk mi lesz ezután, igen komoly döntés lenne belépni, és lehet azt is meg kéne fontolnom amit Fenrir mondott, még nem szolgáltak rá a teljes bizalomra. /Gondoltam végig már hűvös fejjel./
+Hát ez borzasztó, nem véletlenül mondják, hogy a történelem ismétli önmagát, régen az egyház üldözte a boszorkányokat. Most meg a boszorkányok üldözik a tudósokat, mi lesz a következő?
/Megfigyeltem a többiek reakcióit Fenrir továbbra is úgy viselkedett mint egy agresszív kamasz, a másik srác közben fölöslegesen értetlenkedett./
+"Mellőzze a technikai szavakat"? Vajon mit nem érthetett meg, és meddig kell még lejjebb vinni az érthetőségi szintet?
/Furcsálltam Naarozair szavait. Úgy viselkedett mint aki nincsen egészen tisztában vele milyen komoly dolgokról is van itt szó, és nem valami játszmáról./
-Ha megengedi hogy megjegyezzem, ezek a lehetőségek a körülmények között eléggé racionálisnak tűnnek, bizalom ide vagy oda, itt most nem elég az esküszöm nem mondom el senkinek ígéret. Gondolom a szigorú szabályok hozzájárulnak ahhoz hogy ez az egész ne kerüljön rossz kezekbe. /Sandítok egy pillanatra Fenrir fele./
-Próbálja meg beleképzelni magát az ő helyzetükbe is. /Mondtam lágy hangnemben és nyugodtan.
Belegondoltam abba mennyire úgy tűnhet Erikék pártját fogom, pedig ez az egész számomra is nagyon veszélyesnek hatott. Egyetlen hiba, most vagy később, és a világnak annyi, vagy a Valhallának, vagy csak nekem. Egy napon felébredhetek egy vallatószobában ahol olyan dolgokat kérdeznének amikre nem akarok válaszolni. Beleborzongtam a gondolatba, korántsem tetszett ez az egész "kémjáték", a titoktartással megfigyeléssel és nagy hatalmú ellenségekkel. Valakinek azonban helyre kellett tennie itt a fejekben a dolgokat, mikor az egyensúly nagyon elborulni látszott./
+Már nyakig benne vagyunk, és nincs visszaút, főleg nekem nem, de ezt lehet hogy még ők sem tudják. Jöjjön aminek jönnie kell.
-Felőlem indulhatunk, egyelőre nincs több kérdésem.


(30)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam*

/A stratégiám talán működni fog. Nevetséges, hogy mennyire régen űztem már ehhez hasonlatos játékokat, nevetséges, hogy hagytam az időnek elkoptatni remek képességeim. Ám meg kell valljam: a lakosztályomban töltött idő így sem telt el hasztalanul. A külvilág elől menekültem oda, a külvilág elől, ami időközben felfalta önmagát. Hát ennyire elfajult a világ, amíg én édes szendergésemben az idő születésének körülményeivel voltam elfoglalva?

Továbbra is csendesen hallgatom a körülöttem zajló eseményeket. Olyan, minthogyha egy rossz álomban lubickolnék, mintha a jelen csak a nővérem által rám kiáltott átok folytatása lenne. S közben a maszkom, melyet magamra erőltettem, most szerényre vált.

Nem szimpatikus a nő. Hogy merészel így beszélni velem? A levegő megdermed körülöttem, s csak pupilláim haragos örvényei fedik fel a bennem tomboló vihart. Egy átkozott söpredék, aki a mágia ellen harcol még a szemét sem emelheti rám! Bár jó pont, hogy Ezüstsárkány népei és hatalma ellen akarnak fellépni. Ezen egy ok miatt hajlandó vagyok itt maradni, és továbbhallgatni idegesítő, fennhéjázó mondandóját.

A farkas, Fenrir kamaszos őrjöngése mosolyt csal valódi számra, ám a maszkomra csak az érdeklődés ül ki. Meglepő módon minden egyes szavával egyetértek, s hogyha felém pillant valaki, láthatja, amint időnként helyeslően meg-megbillentem fejem.

A tudós szavain is elgondolkozom, homlokomon összefutnak a ráncok, szájamat harapdálni kezdem. Elegem van ebből az egész bagázsból. Két dolog maradt meg csak bennem: ezek a nyavalyások egy, ezen szervezet által létrehozott boltocskán keresztül érkeznek ide; életem végéig tartozni fogok ezeknek a nyomorultaknak, amiért válaszokat követelek tőlük - melyeket csupán a szolgálatomért cserébe ígértek, arról nem volt szó, hogy az idők végezetéig ugráltatni fognak.

A sidhe fiú közeledését meglepve tapasztalom. Azt hittem, inkább Fenrirhez húz a szíve, benne bízik meg, nem pedig egy magamfajta keserű örökéletűben./

- Naazoir, kedves, mindennek eljön a maga ideje /felelem csak neki halkan, szinte suttogva./ Vallomásokkal pedig mindannyian tartozhatunk a másiknak. Mit gondolsz, mindig is ilyen voltam, édesem? /Aranyló tekintetem az övébe fúrom, és sugallom neki, hogy egykoron barátságos és kedves voltam, csak a külvilág átkozott lelkülete változtatott azzá, ami most vagyok. Bízhat bennem, ó igen. Én vagyok maga a jóság megtestesítője. Nincsenek saját, önző céljaim, á, ugyan!/

- Induljunk! /toporzékolok csendesen./ Mindannyiunk türelme fogytán van, uraim. Ne csak jártassuk a szánkat, dologra!

/Szavaimnak nyomatékot adva kilépek a sötétségből, és magabiztos léptekkel elindulok a parancsnokok felé, hogy aztán a Hősök Csarnokába vezessenek minket.

Akkora szerencséjük van, hogy az általuk birtokolt tudásért élek-halok! Már rég megöltettem volna mindegyiket. Mindegy. A feszültségnek gyülemlenie kell. Máskülönben nem robbanhat. Mégpedig itt majd robbanásra lesz szükség./

(12)

[Caridwen]

*Folytatás a Hősök Csarnokában*