Hősök Csarnoka

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir, Serakris, Dylan*

- Rendben kislány, legyen így. /biccent Sashi Emmának, aztán érdeklődve pillant Serakrisre, de továbbra is csak somolyog./
- Hmmm egy ilyet majd ne felejtsek el beszerezni én is. Amúgy nincs semmi gond az emberekkel, megvan a magunkhoz való eszünk, hogy túléljünk, habár tény és való, hogy csökken a létszám, a többiekhez képest. /von vállat./
- Jah valami kamucégek vannak asszem, de erről én nem nagyon tudok, a sorkatonaság előnye, hogy nem zargatnak ilyen hülyeségekkel. /vigyorog. Aztán kissé megkomolyodik./
- Azért bűnözőnek túlzás lenne nevezni, inkább nagyon ellentétesek a céljai velünk... Inkább afféle rivális... De ez egy picit bonyolult.
/Aztán feláll ő is. Egy pillanatba a távolba réved a tekintete, mint aki valahol egészen máshol van, aztán biccent szinte csak magának./
- Nos oké, mehetünk. A laborokhoz kísérlek majd titeket, Theoka ott vár rád kislány, meg téged is elpakolnak onnan tudóskám. Fenrir miatt meg ne aggódjatok, jó kezekben lesz. Áh fiam, te várj itt még két percet, Karin érted jön, ha minden igaz. /néz Dylanre.
Aztán el is indul, habár bevár titeket, hogy követitek-e./

- Lehetnek fák is, beszélsz a nagykutyákkal és máris üdülőközpont. /mosolyog a fickó. Van valami ragadozóra emlékeztető a mosolyában./
- Terminátor? Nagyon kedves tőled, de te voltál az, aki meztelenül mászkált, nem én... /egy kis szünetet tart, könnyedén összefűzi a karjait, de még így is enyhe fenyegetést sugároz magából, amin a mosoly csak valahogy ront./
- A nevem Torda és igazán értékelhetnéd, hogy bemásztam ide a szabadnapomon, hogy ahelyett az őrült német helyett elvégezzem a kiképzésed. Szóval ha lennél olyan drága, hogy üdülés helyett velem jönnél a gyakorlópályára, akkor örök hálával tartozna neked a Valhalla. A viccek meg nem zavarnak, de jobb lesz, ha megtanulod, hogy itt nem te vagy a nagyfőnök, legyen ez az első leckénk ma. /mondta könnyeden, mégis minden szava komolynak tűnt./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Nem biztos, hogy meggyőzte Sashit arról, hogy nem lesz baj, de többet ennél nem tehet. Stresszhelyzetben általában jól reagál, bár most némileg módosítanak a viselkedésén a történtek. Olyan sok új dolgot kell megszoknia ebben a korban… ki tudja, képes lesz-e rá valaha. Mindenesetre, meg fogja próbálni, mert ahogy kifejtették korábban, visszaút nincs. Az azonban biztos, ha ő visszamehetne az időben, nem szállnának aznap kocsiba, az is biztos. Eddig hitt abban, hogy a sors arra tereli őket, amerre menniük kell, de azt képtelen megemészteni, hogy az egész világát elvette tőle. Ismerős érzés a torkát kaparó fájdalom, amit legtöbbször sírás kísér, de most szerencsére csak keserű ízt éreznek ízlelőbimbói. Bár megtehetné… bár megmenthetné. Ebből a szempontból nem érdekli, hogy a többiek épp arról beszélnek, ez miért nem lehetséges. Számára még túl friss a seb ahhoz, hogy logikusan képes legyen átgondolni a helyzetet.
A Merlint érintő kérdésekre megint fülel, elvégre ez legalább valami olyasmi, amiről már ő is hallott, még ha nem is abban a formájában, akiről most szó van. /
- Hm, pedig ez a téma még engem is érdekelne. Alkalomadtán talán majd kicsit jobban belemélyedhetünk. Már, ha nem túl titkosak az információk vele kapcsolatban.
/Tovább nem forszírozza, annál is inkább, mert indulhatnak a további dolgukra. Rögvest összeszorul a gyomra, ami azt illeti, már közel sem várja annyira a dolgot, mint tegnap, mintha azóta meggyőzte volna magát arról, hogy az ezredesnek semmi köze az ő Theojához, csak a véletlenek játszanak össze ennyire./
- Rendben!
/Azzal fel is pattan, felmerül benne a gondolat, hogy többé nem látja Fenrirt, hisz akik eddig lekoptak róluk, azok nem is tértek vissza. Valahogy furcsán zavarja a gondolat, biztos azért lehet, mert egy fajhoz tartoznak. Ám aggódni nem aggódik, biztos benne, hogy a hím képes megvédeni magát./
- Akkor viszlát!
/Köszön el Dylantől, elég felszínes volt a mostani találkozásuk, talán idővel őt is jobban megismerik. Azzal besorol Sashi mögé, hogy engedelmesen kövesse, még ha vannak is benne kétségek. Ettől még elvállalta a dolgot, és végig is fogja csinálni, remélve, hogy a végén… eljuthat azokhoz, akikhez tartozik./

(30)

[Fenrir]

* Időfolyam *

/Összehúzott szemmel méregetem a fickót és próbálok rájönni, miért érzem fenyegetésnek. Eddig leginkább embereket láttam itt, de ez nem jelent semmit. Inkább nézném bőreváltónak vagy farkasnak, de ha az utóbbi lenne, akkor megéreztem volna mikor megérkezett. Minden esetre, egy ragadozó megérzi a másikat, és ez meg is volt./
- Aha, a berendezést rátok bízom. Nem vagyok belső építész.
/Terminátoros megjegyzésére csak még inkább összehúzom a szemem, majd egy pillanat múlva kitör belőlem a röhögés./
- Ott a pont! Torda mi? Mint a táltos?
/Közelebb lépek és kinyújtom a kezem. Mi a törzsben sem tartjuk magunkat az egyszerű kézfogáshoz, de valahogy anno otthon se az volt a "kedvencem". Ezért most is úgy tartom a kezem, hogy ha úgy reagál, sima kézfogásra tudjam fordítani, de jelzés értékkel be van hajlítva a könyököm. Mi felénk nem egymás tenyerét szorongatjuk, hanem egymás alkarjára fogunk rá./
- Fenrir vagyok. Szóval szabadnap? Pedig én már azt hittem, hogy a kis Karin kezd megkedvelni. Olyan, hm... "letépem a tökeidet" nézéssel búcsúzott múltkor is. Szóval, veled fogok edzeni? Akkor gondolom tudod hogy ki és mi vagyok és ha jól sejtem, tudod majd tartani az iramot. Eh, páncélbugyi kell, vagy megvagyunk ma nélküle?
/Ha azt mondja kell, akkor elkocogok a bungalóba a cuccért, ha nem akkor csak fellélegzek. Minden esetre követni fogom./
- Na, részemről mehetünk is. És nyugi, amíg valaki nem akarja, hogy látatlanban s*gget csókoljak neki, addig nincs is baj. Csak idegesít egy kicsit, hogy mindenki vagy s*ggnyalást várt, vagy olyan rohadt okosnak hiszi magát. Há, kövezzetek meg, de nálam ez nem így működik. Szóval, kiegyezünk egy döntetlenben vagy előbb bunyózunk egyet?
/Menet közben szokásomhoz híven kihúztam magam. Egy farkas nem hunyászkodik meg, még ha éppen tanítják akkor sem. Viszont eltökélt szándékom volt, hogy ha tényleg tud újat mutatni Torda, akkor kihasználom az alkalmat. De közben újfent bizonyítom azt, hogy mi farkasok vadásznak születtünk. Sokan minket alsóbbrendű fajnak tekintenek, mert nem nagy városban élünk, nem használunk mindenféle technológiát és nem is dobálunk tűzgolyókat az ellenségeinkre. Elvi kérdés, hogy bármilyen akadályt le kell küzdenem, hisz itt és most én vagyok a falka, a törzs és bizonyítanom, hogy nem csak egyenlőek vagyunk bárki mással./

(117)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Sashi válasza után csak egy pár pillanat kellett hogy felfogjam, itt lehet legtöbb információ titkosítva van, és nem mindent kötnek az ember orrára. Nehéz volt ezt megemészteni egy magamfajta embernek, aki információkra éhes, és abban a szellemben nevelkedett hogy a tudás mindenkié./ +A tudás mindenkié, aki képes felfogni és megérteni. /Helyesbítettem magam a saját gondolataimmal./ +Bizonyára szigorú protokoll szabályozza ezt is, egyfajta katonai rangláncolat lehet. Egy tökéletesen és logikusan működő rend, ami mégis csak korlátokkal szolgál. Soha nem szeretném magamat a jótékony tudatlanság homályába süllyesztett közkatona szintjén tudni, ha létezik csúcsa a piramisnak én ott akarok lenni a közelében. /Magabiztosan gondolkodtam, talán úgy éreztem hogy az időutazás ismeretének súlyánál nem is létezhet nagyobb teher. Mégis ott motoszkált a fejemben, nem szabad elbízni magam, hisz ténylegesen nem tudhattam mi is van még a háttérben. A túlzott magabiztosság pedig arroganciához vezethet, amely tulajdonságot még magam is megvetettem./
-Egyetértek Emmával, majd ha lehetne erről többet is meg szeretnék tudni. +Ez a Merlin fickó egy rejtély, ezekkel a rejtélyekkel meg egyfolytában piszkálnak mióta itt vagyok. Mint egy kihívás párbajra.
-Remélem még összefutunk és lesz időnk még ezt megbeszéli közösen is. /Vetettem fel Emmának. Határozottan pozitív benyomással volt, hogy legalább van egy téma amiben az érdeklődésünk osztozik./
-Viszlát! /Köszöntem el Dylantől, aki szinte katonás szigorban ülte végig a várakozási időt, le sem tagadhatná hogy mi is volt a hivatása. Elindultam Sashi után, talán türelmetlenül is siettem volna ha nem éreztem volna még mindig a megterhelés hatását./
-Remélem végre lesz valaki aki el tudja mondani hogyan is működik itt minden. Mikor megérkeztem úgy éreztem magam mint egy kisgyerek aki mindenre rábökne és megkérdezné, "Az micsoda, és hogy működik?". Még most is tudnék ilyeneket kérdezni. Mi a legfőbb húzóágazat most a technológiában, illetve miből nyerik a legtöbb energiát? /Beszéltem Sashihoz menet közben, remélve hogy alapvető kérdésekben tud tájékoztatást adni. Már csak azért is, hogy elüssem az időt amíg a laborokhoz érünk, amit már izgatottan vártam./

(47)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Serakris, Fenrir*

/Sashi csak felnevet hallva a kérdéseiteket./
- Huh, nos titeket minden érdekel, az tuti... Abszolút díjazandó ez a kíváncsiság drágáim, de mindenre még én sem tudok válaszolni. De hamarosan kaptok nálam okosabb embereket. /somolyog./
- Szóval bocsi gyerekek, de eddig terjedt a hatásköröm. /von vállat miközben elhagyjátok az ebédlőt és kisétáltok a homokra. A távolban láthatjátok Fenrir körvonalait is, ahogy egy fehér hajú férfivel beszélget, de Sashi egy rövid pillantásnál többet nem pazarol rátok, csak könnyed közepes tempóban sétál tovább arrafelé, amerre bejöttetek.
Aztán pár perc múlva meg is érkeztek egy szentélyre emlékeztető kis épülethez, aminek a bejáratát sugárrács védi. A nő odalép, mire egy fénynyaláb gyorsan végigtapogatja, majd a sugárrács felnyílik. Sashi hátranéz és int Emmának./
- Gyerünk kislány. Ez a taktikai szoba, Theo drága már bent vár rád. /int az ajtóra./
- Jó szórakozást, aztán nem szétesni! /fenyeget még meg játékosan, aztán int is Serakrisnek, hogy menjetek tovább.
Ha besétálsz egy rövid folyosón kell végigmenned, ahol a falakban vékony neonsávok futnak kékes derengésbe borítva a világot. Aztán pár perc után egy nagyobb terembe jutsz, egy hatalmas kerek asztal uralja a helyiséget, amin katonás rendben állnak az irattömbök. A falakra térképek és különböző számodra ismeretlen helyek képe van vetítve. Jöttödre megfordul az eddig egyik térképet tanulmányozó ezredes és az arca tűnődőből azonnal profivá válik./
- Üdvözlöm kisasszony. Foglaljon helyet!

/Serakris közben elértek a kapuig, ami feltárul és elhagyva a Hősök csarnokát hamarosan ismét a kastélyszerű folyosókon kanyarogtok. Sashi teljes nyugalommal vezet nem szól egy szót sem, csak mintha halkan fütyörészne.
Egyre feljebb és feljebb kapaszkodtok, amíg végül elértek egy lifthez. Sashi belép és int, hogy kövesd, aztán amint becsukódik az ajtó szinte azonnal nyílik is ki és egy másik szintre érkeztek.
A nő egy irodához vezet, majd egy koppantás után benyit. Erre az szerteszét heverő irattömbök közül egy férfi néz fel rád. Elmosolyodik és elejtve a szemüvegét odasiet hozzád./
- Áhh biztos maga lesz Serakris! nagyon örvendek! A nevem Jacew Stargpavszkij, de hívjon bátran Jacenek! Már alig vártam, hogy beszélhessünk! Foglaljon helyet! /int nagyvonalúan, habár bármerre nézel mindenhol tervek, képletekkel vagy képekkel teleírt papírok hevernek, egy talpalatnyi szabad hely sincs./
- Nah én akkor megyek is, jó szórakozást fiú. /búcsúzik kuncogva Sashi és behúzza maga után az ajtót./

/Fenrir enyhe meglepettséget látsz a férfi szemében, de aztán elégedetten biccent./
- Pontosan úgy. Örömmel látom, hogy vannak errefelé tájékozott újoncok. /mosolyog./
- Üdv Fenrir. /biccent, aztán vet egy pillantást a karodra de végül elfogadja, ő sem kezet ráz, hanem viszonozza a farkasüdvözlést, ráfogva az alkarodra. Aztán kissé hátrébb lép és az ebédlő felé néz. Ha te is arra pillantasz láthatod ahogy a társaid Sashival kisétálnak és elindulnak a kijárat felé. Torda nem foglalkozik velük többet, visszafordul feléd./
- Igen, Karin nagyon kedvelt téged... És mivel a kasztrált embereknek valahogy csökken a munkamorálja így a vezetőség úgy döntött, hogy jobb lesz, hogyha nem adnak a kezébe. Maradjunk annyiban, hogy minden katonai értékét sem tudja az én szememben ellensúlyozni az a nő. Teljesen őrült, ezen senki nem vitatkozik. De ez van. /von vállat./
- És igen, tájékoztattak mindenről veled kapcsolatban, ne aggódj. Az információáramlás elég gyors mifelénk. És szükséged lesz a rohampáncélra. Tudom, hogy kezdetben nagyon furcsa, de baromi hasznos egy ketyere, higgy nekem! Szóval hozd. /mondja nyugodtan, majd megvárja ott a parton amíg elmész érte és visszatértedre csak elmosolyodik./
- Ne aggódj, nálam nem így működik. Katona vagyok már egy jó ideje, és elfogadom a feljebbvalóimat, ha megérdemlik a tiszteletet. De senkit nem kényszerítek arra, hogy nyalja a s*ggem, sőt elég agresszív leszek, ha valaki próbálkozik vele. Ezeket te is tanuld meg, és nem lesz gondod. /Aztán ismét elővillantja a ragadozómosolyt./
- Oh csak ne olyan hevesen! Ne aggódj, lesz még bőven időd bunyózni. Most azért jöttem ide, hogy megkapd az alapkiképzést, de ha nem tetszik hogy én lettem a kiképződ, hát legyen, lemeccselhetjük, de örülnék, hogyha a pattogás helyett a tanulásra tudnál koncentrálni. /mondja nagyon komolyan az arcod fürkészve. Meg sem rezzen, de mintha megváltozna az egész lénye, a szaga, a pillantása, valahogy érzed ha úgy viselkedsz bármelyik pillanatban kész harcolni./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

- Aham, akkor majdcsak megtudjuk valakitől.
/Utána pillant Serakrisra, és bólint, de hiú reményeket nem táplál, akit eddig elvesztettek a szemük elől, az nem került elő újra. Bár a tudóst ilyen téren sajnálná, okos, viszonylag nyugodt ember, bár Fenrirnek őt is sikerült kihoznia a sodrából./
- Igen, én is remélem.
/Bólintott, s valóban így is gondolta, igaz, Fenrirt is szerette volna még látni, bár őt egészen más okokból./
- Szia!
/Köszönt el ő is Dylantől, de igazság szerint annyira nem ismerte, hogy számítson, mi is lesz vele később. Ha úgy kell lennie, úgyis fognak még találkozni, s talán akkor többet is megtudhatnak a férfiről.
Miközben kifelé haladnak, ő is látja Fenrirt, a férfi pedig nem ismerős számára, aki mellette van, de találgatásokba nem bonyolódik, majd kiderül idővel. Már ha nem sodorják teljesen más irányba a feladatai.
Kissé megilletődötten pillant a sugárrácsra, neki fogalma sincs, mit lehetne az ilyesmivel kezdeni, nem is nyúlna hozzá, annyi szent. Egész egyszerűen túl sok dologgal nem tud még itt mit kezdeni. Példának okáért az is érdekelné, hogy főznek, mert meg van győződve róla, hogy nem úgy, ahogy a saját korában tették az emberek./
- Hogy menjek be oda? Nem lesz bajom?
/Pislog értetlenül, de Sashi eddig nem tett olyat, ami ártott volna nekik, szóval valószínűleg nem akarják darabokra vágni, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a választ azért megvárja, hogy biztosra menjen, már amennyire a helyzet megengedi./
- Szerintem semmi szórakoztató nem vár rám odabenn.
/Jegyzi meg, egészen lehangoltan, most már nem szívesen van a férfi közelében, nem tudja, meddig fogja bírni, de remélhetőleg kitart majd, ameddig ki kell. Nem bírja a csapongó érzéseket, legszívesebben kikapcsolná őket, ha tehetné. Kár, hogy ilyesmire nincs lehetőségük./
- Sziasztok!
/Köszön el a párostól, majd belép az ajtón, a rövid folyosón gyorsan végighalad, bár a kékes derengés tetszik neki, ez a kedvenc színe. A teremben körbepillant, a hatalmas asztalon heverő irattömbökkel nem lesz dolga, már most a frász kerülgeti tőlük. A térképek számára semmit sem mondtak, de bizonyára majd lesz szerepük. Nem egy nagy taktikus igazság szerint, úgyhogy a helyszínválasztás kicsit ködös neki, de majd kiderül./
- Ezredes!
/Hajtotta meg a fejét, megadva a kellő tiszteletet, de volt, amit senkitől sem viselt el, már nem, egész egyszerűen azért, mert nem volt igaz, nem bírta hallani. Talán ez a test nem tartozott még senkihez, de a lelke igen./
- De nem vagyok kisasszony. Özvegy vagyok.
/Nem várt részvétet, semmi ilyesmit, egész egyszerűen csak nem szerette volna, ha ezen a tévúton maradnak. Hívja mindenki csak Emmának, és meg van oldva a probléma. Rögtön le is ül, mert nem akar ezen a ponton megrekedni./
- Nos, mi lesz a feladatom? Kit kell helyettesítenem?
/Tér inkább a tárgyra, legalább akkor képes lesz másra koncentrálni, és nem azon gondolkodni, hogy mennyire hasonlít az ezredes az elhunyt férjére./

(31)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Sajnáltam hogy igazam lett, de Sashi valóban nem tudott felelni a kérdéseim legtöbbjére. Követtem a hölgyeket, és elérkeztünk a "taktikai szobának" nevezett hely bejáratáig, ahol morfondírozva megálltam a világító rácsok előtt./
-Szabályos elektromágneses mezőben kontrollált plazmanyaláb, hmm ez érdekes. /Böktem ki a fénykardpengét idéző látványra./
-Ha ez a cucc be van kapcsolva én nem nyúlnék hozzá, de szerintem mostmár nyugodtan mehetsz, láthatatlan plazmát én még nem láttam. /Feleltem mosolyogva Emmának, a már-már kislányosan naivnak tűnő kérdésére. Kissé zavart hogy nem tudtam rájönni pontosan hogy is oldhatják meg a szabályos, és biztonságos formáját a nyalábnak, és az járt a fejemben hogy is nézhet ki egy ilyen szerkezet belseje./
-Örvendtem a találkozásnak és sok szerencsét. /Köszöntem el a legudvariasabb hangnemben, és nem is várattam tovább alkalmi idegenvezetőmet. Kihasználtam az időt, hogy elmélyedjek újra a harmincadik század építészetében, miközben a fejemben járt mindenféle dolog. Nem is Sashira figyeltem, inkább arra ahogy a gondolataim színes foltokként kavarogtak a fejemben, mindegyik szín egy téma egy ember egy teendő, vagy egy kérdés volt, és csak soha el nem vegyülő táncukat járták ott ahova valók. Azon kaptam magam hogy elkalandozva figyelem egy lift számlálóját, és az ajtó egy pillanat múlva már nyílik is./ +Rend, valahogy rendeznem kell magamban a dolgokat, túl sok minden ért egyszerre. /Szinte e gondolatomra válaszolván hamarosan vágyakozásom szöges ellentéte tárul elém szétszórt iratok formájában./ +Rendet az okosok tartanak, de a zseni uralkodik a káoszon. /Jutott eszembe egy régi mondás, majd meglepetten figyeltem ahogy egy fickó örömteli lelkesedéssel kezét lábát elhagyva igyekezett üdvözölni. A leeső szemüvegre csak egy futó pillantást vetettem miközben a kezemet kézfogásra emeltem, és a mosolyomat is csak nehezen tudtam visszatartani a fura fickó láttán./ -Én is örvendek Jacew. /Még nagy szerencsém, hogy épp eddig eljutottam a nevének megjegyzésében. Körbenéztem ahogy hellyel kínált, de mindent irattömbök borítottak. Talán valamelyik alatt megpillanthattam egy ülésre is alkalmas dolgot, így nem szégyelltem odamenni, és nagy lendülettel egyben lepakolni róla egy nagyobb halmot, majd óvatosan ráülni. A nagyobb halom tetejéről lelógó papírdarabot először meg akartam igazítani, majd kicsit jobban megfigyelve megakadt rajta a szemem./
-Érdekes, még mindig használnak papírt? Persze ez biztos nem látott fát.
/Átfutom a lapot amin mintha egy scifiből vett érdekes vonalvezetésű vadászgép tervrajzai lennének, rengeteg belefirkálással, nyilakkal, és képletekkel jelölve. Egy pillanatig még nem kapcsoltam, és mintha kínai lenne az egész, de aztán valami bekattan, és egy apró részlettel kezdődően rájöttem az egész nyitjára./
-Hmm, ez valamifajta részecskeáram-szabályzó lehet, erős inhomogén mágneses terekkel létrehozott és szabályzott bomlás, ami a képlet alapján gravitonokat hozna létre. Mi lehet olyan jelentős hogy a reaktortérben csak koncentrált gravitonfluxussal lehet szabályozn... Jesszusom csak nem, honnan a fenéből szereznek sötét anyagot? /Megint azon kaptam magam hogy hangosan gondolkodom, miközben az egész viszonylag gyorsan összeállt bennem. Szinte rávezetett az amit a szemem előtt láttam, és az egyetlen dolog amiről tudtam hogy csak a gravitációhoz kötődik az ez volt./
-Hát persze, a hiányzó komponens a gravitáció kiolthatóságában. És értelmet nyer az Einstein-féle antigravitációs állandó is. /Dobtam félre a papirost legalább olyan hanyagul és lelkesen ahogy a fickó a szemüvegét hagyta hátra nem is olyan régen. Felrémlettek bennem a különleges részecskék tanulmányozásával töltött hónapjaim./
-Na pont az ilyenekről akartam volna felvilágosítást. Meg úgy a világ mostani működéséről. Szinte minden érdekel, és nem csak nagyvonalakban, abból már kaptam egy párat.

(48)
*Megint impróztam kicsit*

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Csak nehogy azt mond, hogy az a Torda vagy, mert akkor menten kettébe h*gyozok valakit. Elég, hogy ha jól hallom, Björnsson, vagy mi a neve is valahonnan régről lett átrángatva. Állítólag.
/Na igen, alapból nem tartom jó ötletnek, a múlt babrálását, főleg nem az emberek kirángatását onnan. Még ha én is így kerültem ide és jól is érzem itt magam. Mikor oldalt fordul, csak egy fél pillantást vetek a többiek felé. És egy rövid biccentést küldök az esetleg felénk pillantóknak, aztán visszafordulok Torda felé./
- Oké, de ha ennyire őrült és tudjátok is, akkor mi a fenét keres itt? Eh, hagyjuk a fenébe. Ti dolgotok. Na hozom a páncélbugyit.
/Nyugisan elkocogok a páncélért a bungalóba és a vállamra csapom a hevedert miközben visszakocogok. Még magas nekem, hogy egy pár heveder és csat hogyan lesz páncéllá, de valahogy túlzottan nem is izgat. Ha vége ennek az egésznek, úgyse látom többet ezt a vackot, már ha szerencsém van./
- Oké, részemről mehetünk. Eh, mit nem mondasz. Hát ha nem haragszol, én távol maradok a s*ggedtől.
/Aztán csak felhúzom a szemöldököm és követem ahova vezet. Az utat megjegyzem, már amennyire jelen helyzetben telik tőlem. Hiába vannak nagy terek és hologram fák, attól még érzem a bezártságot kicsit. És még ha nem is borulok ki tőle, azért némileg frusztrál. Túlzottan megszoktam az erdő szabadságát. Ha odaérünk, akkor felmérem a terepet mielőtt a hevederrel bajlódni kezdenék./
- Szóval, alapkiképzés mi? Kíváncsi leszek. Sose voltam katona, de nem hiszem, hogy különösebben jó buli lenne. De ne aggódj, figyelek. És addig nem megyek neki senkinek, amíg nincs rá okom. Nem vagyunk mi farkasok olyan hülyék, mint azt sokan hiszik. Szóval, miből áll ez a kiképzés és hol kezdjük főnök?
/Kérdőn pillantok a kiképzőmre és elmormolok egy néma fohászt a többi jómadárért a szellemekhez. Magamra nem pazarlok ilyet, ha akarnak valamit úgyis jönnek. Viszont fél szemem mindig Tordán tartom. Érezni rajta, hogy nem engedte el magát, úgyhogy nekem sincs rá okom./

(118)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Serakris, Fenrir*

/Egy pillanatra látod, ahogy döbbenet suhan végig az ezredes arcán meg valamilyen furcsa érzelem, amit nem tudsz beazonosítani, de aztán a hideg semleges maszk azonnal visszazökken, és csak biccent./
- Értem, elnézést kérek. Akkor Emmának hívom, ha az úgy megfelel. /mondja nyugodtan. Aztán csak biccent./
- Nos igen, akkor kezdjük is. /az egyik térkép felé int, mire a hologram leválik a falról, beáll kettőtök közé és szétválik. Egy nő arca teste és egész alakja különböző helyeken, ezek a képek vesznek körbe minden oldalról. A nő pedig nem más, mint te. Nem vagy még hatalmas barátságban az új testeddel, de a hasonlóság így is döbbenetes./
- Bemutatom Kitty Zaverint. Egy teljesen átlagos egyetemista hölgy volt, azonban a robbanások után a káosz éveiben az ellenállás egy nagyon fontos személyévé vált. Ha az információink helyesek, a formálódó társadalom egyik legfontosabb vezetőjévé nőtte ki magát. Az lenne a feladata, hogy beépüljön az új rend soraiba és kiderítse milyen rejtélyes lény akadályoz minket, hogy lemenjünk abba a korba./
- Kérdezhet. /teszi még hozzá rövid szünet után.

- Én csak ilyen régimódi vagyok.. És különben sem szeretem minden adatom a gépen tartani. Ha valaki kitalál egy szuperbiztonságos szervert, akkor biztos van valaki, aki kitalálja, hogyan lehet megtörni. A papír nálam van. /von vállat.
Aztán érdeklődve közelebb sétál, amíg beszélsz, és az arca egyre jobban kipirul, ahogy elégedetten néz rád./
- Igen, igen! Remekül átlátta a lényeget. Sötét anyagot? /kacag fel./ Kérem, ez igazán nem újdonság... Illetve elnézést.... Szinte az össze járművünk sötét anyaggal működik, sokkal környezetbarátabb, energiatakarékosabb és alapvetően jobb hajtóanyag, mint bármiféle kőolajszármazék az önök korában... Már elnézést.
/Aztán egy pillanatig csak zavartan túr bele a hajába, majd hozzáteszi./
- Hmm... Hát valójában az időgéppel és a felszerelésekkel kapcsolatos pitiáner használati utasításokkal kéne ellátnom most önt, de úgy hiszem arra elég lesz nekünk fél óra is, és akkor még túlbecsültem a dolgokat... /mosolyodik el./
- Szóval kérdezzen csak bátran, mindig öröm új kollégákkal beszélgetni.

- Pedig jobb lesz, ha megszokod, elég sokan vannak itt olyanok, akik még nálatok is régebben születtek. /közli semlegesen.
Aztán megvárja, amíg visszatérsz és akkor int, hogy kövesd, majd nekiindul a partnak. Jó tíz perc séta után elértek egy kisebb tisztásra. Elsőre minden normálisnak tűnik, aztán könnyeden szembefordul veled./
- Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem vagy katona, ez alapvetően nem jelent semmit, ha képes leszel egy kicsit katonaként viselkedni. Ez nem s*ggnyalást jelent, ahogy te fogalmaztál, hanem azt, hogyha a felettesed utasít valamire, akkor azt zokszó nélkül megcsinálod. Ezen akár mindannyitok élete is múlhat, ezért veheted az első leckének.
/Itt rövid szünetet tart, majd a szíjak felé int./
- A másik fontos a felszerelés. Sokra nem mész vele, hogy a legfejlettebb technológia van a birtokodban, hogyha nem tudod használni. Mivel a harchoz azt hiszem konyítasz már valamit, így előrébb vettem a tananyagban a felszerelés használatát. Először a páncéllal kezdjük, aztán jöhetnek az egyéb finomságok. Nah de lépésről lépésre, fel tudod venni? /pillant rád érdeklődve. Aztán ha nem boldogulsz vele hozzáteszi./
- Bújj bele ott, aztán húzd át azt a szíjat, azt meg oda... /kezdi el magyarázni részletesebben, és ha sikerült felküzdened, akkor hozzáteszi./
- A középső gombbal tudod bekapcsolni és kikapcsolni. Ez így elég kőkorszaki, de mivel nem vagytok a Valhalla hivatalos katonái, így a beültetésektől el lehet tekinteni, addig pedig marad ez a macerázás. Mivel ilyen bonyolult fel és levenni, így nem veszed le az alapmodulokat. Kicsit kényelmetlen bennük, de ebbe alszol, eszel, iszol, érthető?

*Kris, nem baj az imprózás, viszont mostantól te majd a laborhoz írj. Többiek továbbra is ide.*

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Próbál nem foglalkozni azzal, amit lát, jobb, ha nem érdekli, és nem kezd el kombinálni, ezzel önmagának okozva csak kellemetlen perceket. Sok mindenkivel megesik, hogy elveszít egy szerettet, nem jelent az semmit, hogy egy ilyen kijelentéssel kicsal valakiből egyfajta reakciót. Igaz, most már nem csüng úgy a férfin, mint tegnap, nem bírná sokáig elviselni a látványt, túlságosan hasonlít, egyszerűen fáj ránéznie. Éppen ezért, hacsak nem muszáj, inkább másra fókuszál./
- Az Emma remek lesz.
+Nem mintha valaha a sajátomnak érezném, de ez legyen az én problémám.+
/Szerette a nevét, nehezére esik ezt az újat megszokni, főleg az Emmácskázástól veri a víz, sosem szerette az ilyen nyálas becézéseket. Úgy érzi magát tőle, mintha egy gyermek lenne, jó, lehet, hogy azt is hiszik páran az eddig tapasztaltaknak köszönhetően, de attól még nem az.
A következőkben azonban már a hologramokat figyeli, még kapóra is jön, hogy koncentrálhat valami másra, egészen üdítő a dolog. Nos, a látvány már közel sem, nem sokszor látta ugyan a mostani külsejét, de a hasonlóságot természetesen ő is látja. Pontosabban, inkább azt, hogy a nő szakasztott mása. A neve hallatán mondjuk pislog párat, elég idiótán hangzik, de hát, a legtöbben a szüleiknek köszönhetik a csodás nevüket. Vajon hogy lesz egy teljesen átlagos egyetemistából a formálódó társadalom egyik legfontosabb vezetője? És ami még fontosabb, mégis hogy a bánatba helyettesíthetne egy ilyen nőt? Meglehetősen kockázatos feladatnak tűnik. Mennyi ideje lehet a felkészülésre? Az sem mindegy. Mindenesetre biztosan ki fog derülni mindez, hiszen elég fontos tényezők./
- Oké…
/Ráncolja a szemöldökét egy kicsit, majd nekikezd, elvégre bőven van olyan, ami ezzel kapcsolatban érdekli./
- Mennyit tudnak erről a nőről? Illetve, hogy tudom helyettesíteni? Vagy más feladata lesz, hogy eltüntesse a színről? Alapvetően minden érdekel vele kapcsolatban, máskülönben esélyem sem lenne felvenni a szerepét.
/Ez az, ami a leginkább nyugtalanítja, így elsőként erre tér ki, reméli, hogy azért a hallottaknál több információ áll rendelkezésre, mert ha nem, akkor elég nagy bajban lesz./
- Mennyi idő múlva lenne esedékes az akció?
/Van egy olyan érzése, hogy nem lesz túlságosan megnyugtató a válasz, de jobb tudni, mint vakon várni a közelgő vészt./
- Mikor is voltak pontosak ezek a robbanások?
/Nem nagyon tudja most korban elhelyezni a dolgot, de nagyon örülne, ha sokkal az ő ideje után lenne, akkor legalább nem lenne ott a kísértés, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van a szeretteivel./
- Az ellenállásról is szívesen hallanék többet.
/Úgy tűnik, tényleg teljesen a feladatra koncentrál, még mindig inkább a hologramokat figyeli, felmérve a nő arckifejezéseit, s figyel a környezetére is, mi az, ami esetleg nagyon új neki, és meg kellene szoknia, mielőtt egyáltalán visszamegy./

[32]

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Szóval igaz. Bakker, legalább megmagyarázná, hová lett Petőfi.
/Megvakarom a tarkóm, aztán nekiállok a hevedereknek./
- Jah vágom. Ha vezetni akarsz, előbb tanulj meg követni... hallottam már. De na, amíg nem teljesen hülyeség a parancs, addig azt hiszem megbirkózom vele. Őszintén, a büdös életben nem lenne belőlem jó katona, de azért megteszek minden tőlem telhetőt. Eh, ezt ide?
/Bajlódom még a hevederekkel, de Torda irányításával végül sikerül felszerelkeznem./
- Aha, de most komolyan, nem lesz feltűnő ez a páncélbugyi, ha visszaküldenek minket a múltba? He, mi? Oké, akkor nem veszem le...
/Morgok egy sort a végén, majd rácsapok az aktiváló gombra./
- Szerintem a beültetéseket esetemben amúgy is el lehet felejteni. Úgy köpné ki a szervezetem mint parasztgyerek a dinnyemagot.
/Ha működött a cucc és rajtam a páncél megmozgatom magam benne./
- Na de most komolyan, ez a cucc tényleg képes követni más formába? Kicsit nehezen hiszem.
/Közben megnézem magam alaposabban és bár lehet hogy egyáltalán nem zavaró, mégis próbálom igazgatni kicsit. Valahogy nehéz elképzelnem magam farkas alakban ezzel a vacakkal magamon./
+ Na meg milyen egyéb kütyüket akar még a kezembe nyomni?
/A "tisztás" helyét közben megjegyzem magamnak. Él bennem a gyanú, hogy párszor fogom még látni./
- Oké, azt hiszem ez megvan, hogyan tovább?

/Ha nem sikerülne a hevederek felszerelése, akkor bőséges "anyukaemlegetés" után kérek némi segítséget a kiképzőmtől./

(119)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir*

/Az ezredes egy pillanatot vár csak, miután minden kérdésed feltetted, majd beszélni kezd./
- Nos nagyjából mindent tudunk róla. A Valhalla soha nem épít részinformációkra. Amint teljesen összefűzik az anyagot meg fogja kapni Zaverin kisasszony teljes életét, minden fontos motívumot, viselkedést, kedvenc színt ételt és minden egyéb apróságot. Szeretném, ha minden egyes napra bevágna belőle annyit, amennyit tud, mert igen, a végére magának, nem csak külsőre kell ugyan olyannak lenni.
/Itt rövid szünetet tart, majd hozzáteszi./
- Igen, az eredeti Zaverin eltüntetése a valkűrök dolga lesz, önnek emiatt ne fájjon a feje. Az akció pedig minél hamarabb esedékes, amint elvégezték az alapkiképzést. Önnek is lesznek még felszerelés kezeléséről, a helyzetről kisebb előadások és persze szituációs gyakorlatok ezerszám. Az ellenállásról részleesebben majd az aktában olvashat, mindjárt megkapja.
/Aztán egy pillanatig az arcod fürkészi, mielőtt megszólalna./
- 2013-ban, önök 14-be fognak visszamenni. Okoz ez bármilyen problémát önnek?

- Remek, ezt örömmel hallom. /biccent./
- Nem, nem lesz feltűnő, habár a tudósok jelenleg is dolgoznak egy egyszerűsített változaton, de addig is ez tökéletes gyakorlásra. Mellesleg ruha alatt hordva nem annyira feltűnő. /aztán csak afféle ragadozómosoly ül ki az arcára és a következő pillanatban tanúja lehetsz, amint a pórusain keresztül fekete folyadék kezd előtörni, mintha sötét izzadság gyöngyözne elő belőle, habár az egész olyan gyors, hogy felfogni sincs szinte időd, hamarosan az egész testét beborítja a páncél, amit már láttál párszor, habár ez kicsit más, mint a tietek, valahogy sokkal egybefüggőbb, inkább emlékeztet egy kétéltű nyálkás bőrére. Aztán az emberi alak megremeg a fekete páncél rémítően letompítja a hangját az általad már olyan jól ismert alakváltásnak... Valóban elég furcsán hat, amikor az olajos fekete futurisztikus fénysávokkal átszőtt páncélban a méretes farkas elbaktat melletted.
A fejéről lefolyik a páncél, beszivárog a hófehér bunda alá. A hideg huskyszemek egy pillanatig fürkésznek téged, aztán mintha átfolyna egyik alakból a másikba, ahogy a páncélja tette hamarosan ismét az ember áll előtted, ugyan úgy nyakig páncélban, ahogy nemrég a farkas. Talán még soha nem láttál ilyen gyors és könnyed alakváltást, mintha csak ruhát cserélt volna.
Amikor befejezte a kis bemutatót csak könnyed mosollyal szólal meg./
- Nos higgy nekem, sok olyanra képes ez a "cucc", amit nem hinnél el róla. Mellesleg megmaradnak a beültetések higgy nekem, úgy lettek tervezve.
/Közben, ha te is felveszed, tökéletesen körbeöleli az alakod, valahogy magába olvasztva a ruhát is. Igazgathatod, de nagyon kényelmes, a szabadság érzetét leszámítva, talán még annál is jobb, mintha meztelen lennél. Először rád is csak nyakig "kúszik" fel a páncél./
- Nos próbáld meg elérni a páncél mentális erősítőjét, keress egy tudatot, kicsit mintha a farkasod szólítanád. Idegen lesz és kissé durva mert még nincs rád hangolva, de ha megtalálod beállítja magát.

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Figyelmesen hallgatja a férfit, noha közben nem fürkészi a vonásait, elég hamar rájött, hogyha ezt teszi, egyszerűen képtelen bármi másra koncentrálni, olyannyira hiányzik neki a Párja, akinek az ezredes a szakasztott mása. Rohadt igazságtalannak tartja ezt az egészet. Mindenki tisztalapról meg feledésről beszél, hogy hagyja maga mögött a múltat, de mégis miként tehetné meg, ha az folyton kísérti? Képtelenségnek érzi, ugyanakkor beszélni sem képes erről senkivel. Így marad az elszigeteltség, és az, hogy arra koncentráljon, ami előtte áll. Utána majd ráér agyalni azon, hogy ebben az új időben az égvilágon senkije sincs, aki képes volna lelket önteni belé. Nem probléma, egészen addig nem is lesz, amíg el tudja magát foglalni ezzel az egésszel, még ha rendkívül kockázatos vállalkozásnak is tartja./
- Teljesen világos! Minden napra betanulok majd belőle, amennyire csak futja tőlem. Higgye el, tisztában vagyok azzal, mennyire fontos szerepem van ebben az egészben.
/Nem szándéka magát túlbecsülni, most is úgy véli, hogy nagyon kevés ő ehhez az egészhez, de külsőleg valamilyen szeszély folytán pont úgy néz ki, mint ez a Zaverin kisasszony. Ugyan valahol a lelke mélyén szeretné, ha az akció végén az ő történetére is pont kerülne, de addig senki más életét nem fogja kockáztatni azzal, hogy hibázik./
- Rendben, akkor majd áttanulmányozom az aktát, amit kapok. A többi természetes, remélem, semmivel sem fog nehezemre esni megbarátkozni.
/A kérdésnél elgondolkodik pár pillanat erejéig, majd megcsóválja a fejét, mintha sajnálná, hogy azt hallotta, amit./
- Nem, 2012 októberében elvesztettem azokat, akik miatt visszamennék.
/Ami igaz is, érte bármikor eldobott volna bármit, kockáztatva akárkinek az életét, ami nem szép, tudja jól, de ez az igazság. Ha csak egy hónappal a történtek elé kellene visszamennie, csapot-papot ott hagyna, így azonban ez nem fog megtörténni. Ki tudja, a szülei és a testvére élnek-e még a robbantások után, vagy mi történhetett a barátaival, ám akármi is, neki már nincs joga ahhoz, hogy több mint egy évvel az eltűnése után visszatolakodjon az életükbe. Egyszerűen nem okozhat ennyi fájdalmat nekik./
- Nem fog problémát okozni.
/Ismétli meg, mintegy magát is megerősítve a dologban, s csóválta meg végül a fejét, remélve, hogy mihamarabb megkapja azt az aktát, hogy belemerülhessen, s ne kelljen ennyire fájdalmas dolgokra gondolnia. Az azért mindenképpen nagy könnyebbség neki, hogy az év miatt, ahová vissza kell menniük, van mivel lebeszélnie magát az ostoba lépésekről. Különben is, a teste már úgysem lesz a régi, tehát senki az égvilágon fel sem ismerné az övéi közül./

(33)

[Fenrir]

/Érdeklődve figyelem a kis bemutatót. Úgy fest beigazolódott a gyanúm és Torda egy alakváltó. A páncél képességein elképedek. Tudtam eddig is, hogy itt micsoda technológiai fölényben vannak, talán még a világ többi részéhez képest is, de azért bíztam benne, hogy egyes dolgokban túloznak. Nem is tudom melyik rész volt a legkevésbé biztató. Az hogy a bőre alól "folyik" elő a páncél és alakot vált vele, az elég rossz, de hogy megoldották, hogy még egy farkas szervezete se vesse ki az implantokat. Na az már aggályos. Aligha nem egyik legnagyobb előnyünk, hogy még a legfiatalabbak is kivételesen gyorsan képesek regenerálódni, de ha ők megtalálták a módját hogy ezt kiiktassák vagy kijátsszák, akkor előbb vagy utóbb, de a vadászok is rájönnek. Olyan törékeny ebben a világban a béke. Ha bármelyik nép, frakció akár csak egy pillanatra is előnybe kerülne a többivel szemben..... Erősebbé kell válnom. Mikor bekövetkezik, mert biztosan be fog, készen kell állnom, hogy átvezessem a népem a vészen./
- Szóval, bőreváltó vagy? Érdekes színfolt az eddigiekhez képest. Oké, szóval akkor ez a cucc követ az átváltozásban és megvéd. Azért remélem nem kell majd sűrűn használnom. Bár szó ami szó, egész kényelmes.
/Végül összeráncolom a homlokom és rá meredek./
- Szólítanám a farkasom? Naja, hallottam, hogy egyesek, főleg a fiatalok külön lényként élik meg kettősségüket, de nálam ilyesmi nem volt. Nekem soha nem kellett csalogatnom és nem szoktam vele beszélgetni. Azt hiszem, már azelőtt farkas voltam, hogy ide kerültem. De ja, azért megpróbálom.
+ Na akkor keressek valaki mást idebenn? Halló! Visszhang! Van itthon valaki?!
/Egy pillanatig elszórakoztatom magam ezzel, majd komolyra fordítom a "szót". Fekete Holdtól már tanultam módszereket arra, hogy a sámánok hogy lépnek kapcsolatba a szellemvilággal, bár egyedül még sose próbáltam. Most viszont ebből indulok ki, bár füstök és füvek nélkül. Úgyhogy ellazítottam az izmaim és megpróbáltam lelkemet megnyitni. Mikor a Lupa vezetésével csináltam ezt, akkor képes voltam vele együtt a szellemsíkra lépni, most nem tudom hogy mi lesz az eredmény, de jobb ötletem nem volt a próbálkozásra./

(120)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir*

/Az ezredes meglehetősen szótlanná válik, minden egyes kérdésedre csak egy határozott biccentést kapsz válaszul, semmi mást. Rendkívül elmélyedve figyel téged, de nem a zavaró fajtával, mégis valami olyan alapossággal, amit hirtelen nem tudsz hová tenni.
Végül talán mondana valamit, talán mintha szólni készülne, amikor egy egyszerű gyakorlóba öltözött fiatal nőlép be. Feszes vigyázzba vágja magát,mire az ezredes felnéz, mint aki álomból ébred, de aztán hamar összeszedi magát és a tekintete, amiben nemrég még valami finom révetegség ült most megkeményedik.
Feszesen biccent a fiatal nőnek, majd átvesz egy számodra egyszerű üveglapnak tűnő nagyjából A4-es méretű áttetsző valamit, majd újabb biccentés és a nő lelép.
Az ezredes odasétál hozzád, majd átnyújtja az üveglapot. A jobb felső sarkot lágyan megérinti, mire a lap életre kel, és mint egy monitoron máris ezernyi szám, adag és felvillanó kép tárul eléd./
- Nos ha minden igaz, ezen rajta van a hölgy teljes életrajza, minden jelentéktelen apróságot is beleértve. Tudja kezelni a digitális adattárat, vagy magyarázzam el hogy működik? /néz rád, és semmi felelősségre vonó, vagy sürgető él nincs a hangjában.

-Mint láthattad. /biccent immáron az emberi alakú Torda.
A további szavaidra azonban nem szól egy szót sem, csak összefont karokkal érdeklődve figyel. Egészen addig láthatod a tűnődést is az arcán, amíg le nem hunyod a szemeidet.
Aztán pár percig csak a néma csönd van. Már-már föladhatnád, mert úgy tűnik semmi nem fog történni, a szellemi síkra tett kiruccanás talán nem a te ösvényed, de aztán megérzed a finom moccanást. Mintha egy őzsuta tünékeny illata lebbenne fel az ösvényről. Követned kell, vonzó ez az illat, hiszen valahol mélyen tudod, hogy ezt kerested. Ez azonban most más, mint amikor Fekete Holddal látogattál el a szellemvilágba... Akkor minden olyan egységes volt,körülöttetek az egész világ valahogy teljes volt. A prédád azonban zavart hint a rendbe, a lába nyomán vér szakad fel a földből. Mintha idegen lenne itt, de mégis hozzátartozik a helyhez. Ahogy végül utoléred a világ egy pillanatra megdermed, az idő megszűnik létezni a tér pedig spirálként csavarodik körétek burokba vonva a tudatotok, ahogy a prédád szembe fordul veled. Egy pillanatra farkasszemet nézel a borzalommal, valami morbid természetellenes kreatúrával, akinek nem szabadna bejárást biztosítani a szellemek világába, maximum a sötétebb entitások közé... Aztán a préda elrugaszkodik és mintha ő indítaná be újra az időt neked ugrik követhetetlen gyorsasággal. A szellemvilág eloszlik körülötted, ahogy érez, hogy az idegen erő elmerül a tiedben. Nem sért meg, összehúzva magát kapcsolódik hozzád, akár valami mentális féreg. Egy pillanatra tied a teljes hatalma abban a sebezhető pillanatban. Végigvágtatsz a szellemvilágon, látod a teljes békességet, belepillanthatsz Fekete Hold lelkébe. Tudod hogy otthon van, azon a helyen,ahol először láttad, már talán nem is tudod milyen régen. Felkapja a fejét az érintésedre, de aztán az egész szerte foszlik.
A fövenyen ébredsz, a hátadon fekszel és a teljes tested a páncél borítja be. Most azonban más érzés. A tudatodba lőképelemző komputerek lökik be a lehetséges célpontokat, a szagok és távolságok azonosítása, mind egyszerre csap át rajtad. A materializált rész eltűnik, a terem sokkal kisebb lesz így. /
- Koncentrál rám, és próbáld meg kitisztítani a tudatod! Így megőrülsz, ha hagyod, hogy a fegyver legyen a főnök! /jut el valahonnan a távolból Torda hangja hozzád. Aztán a kép is őt fogja be, a csontvázán a DNS-éig mindent megcsodálhatsz ahogy őt fogja be a cél./

[Fenrir]

* Időfolyam *

* Azt hiszem, bőven lement a 36 óra és amúgy se vagyunk igazán egy helyen. *

+ Oké, itt valami nem kóser!
/Éreztem, hogy valami tényleg nem stimmel, de ezt egyenlőre a tapasztalatlanságomnak tudtam be. Viszont az, ahogy a szellemvilág most kinéz, nem stimmel. Talán nem ott voltam, hisz most nem igazán kifelé léptem, hanem egy másik tudatot kellett volna megérintenem. Már az ötlettől is kirázott a hideg, hogy egy mesterséges elmét engedjek a sajátomhoz. Minden esetre, ez a kis "kiruccanás" igen megrázó élmény most számomra. Nem voltam erre igazán felkészülve. Bármennyire is nem volt támadó jellegű a közeledése, én valahogy mégis annak vettem és talán még ellen is álltam egy kicsit. Fekete Hold felvillanása pedig még jobban megkavarja a dolgokat. /
+ Ha ennek vége, visszamegyek és folytatom a tanulást. Látszik, hogy még nem vagyok felkészülve.
/Mikor magamhoz térek eleinte még viszonylag jól viselem, vagyis inkább nem fogom fel teljesen az adatáradatot. Torda hangja rángat vissza a valóságba. A hasamra fordulok és négykézláb emelkedem, miközben próbálom kizárni tudatomból az adatáradatot, vagy legalábbis lelassítani, rendszerezettebbé, nyugodtabbá tenni az áradatot./
- A jó k***********************.
/Magamnak motyogva szitkozódom össze-vissza. És hogy "ösztönözzem" a tudatom, elkezdem ütni a padlót az öklömmel. Próbálok valahogy az erdő nyugalmára koncentrálni, kitisztítani a tudatom valamennyire. Végül is, közelebb állok a sámánhoz, mint az átlag farkas, de nem vagyok még teljesen készen. Az minden esetre biztos, hogy tényleg minden infot meg tud adni a célkereső rendszer, biztos marha jó egy katonának és tényleg sokat javít az érzékeken. De ez akkor is csak egy gép.
Ha nem sikerülne elsőre kitisztítani rendesen az elmémet, akkor próbálkozom tovább, viszont most már az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, vagy ha más nincs akkor a padlót fejelem le. Ha ez sem segítene és már tényleg nem bírnék vele, akkor viszont elkezdem rángatni és megpróbálom letépni magamról a sisakot, ezzel szüntetve meg az összeköttetést./

(121)

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Nem tudja hová tenni a kitüntetett figyelmet, jó, értelemszerű, hogy őt vizslatja az ezredes, no de nem pont így. Valahogy fura, bizsergetőn kellemetlen, szinte érzi a hangyákat a tarkóján. A szótlanságot sem érti, nem is beszélt semmiféle olyasmiről, amiért így kellene reagálni. Ismét feszült lesz, nem is kicsit, legszívesebbe integetne előtte, hogy otthon vannak-e, akár egy figyelmetlen gyermek előtt. A gondolatra röpke mosoly suhan át az arcán, hisz Vele bármikor megtehette volna, tudná, hogy csak húzza az agyát.
Talán megszólal, úgy tűnik pár pillanatig, de nem, a pillanat tovaszáll, hisz hoznak valamit, mi talán nagy segítség a férfinak, hogy ismét koncentrálni tudjon. Csak értené, mi is zajlott le tulajdonképpen az imént. Egyre zavartabbnak érzi magát, és nem valami fenséges a tudat./
+Na ez mégis mi volt?+
/Kár, hogy még a szemébe sem mer nézni, annyira fájdalmasan hasonlít rá. Nem akarja, hogy a fejében összekeveredjen a két férfi, számára az ő Theojának meg kell maradnia annak, akire emlékszik. Tekintete inkább az üveglapra siklik, úgy sejti, valami kütyü az is, arra azonban biztos nem jönne rá, hogy konkrétan micsoda, de feltételezései szerint úgyis megtudja hamarosan.
S így is lesz, óvatosan veszi át a tárgyat, hogy még véletlenül se érjen az ezredeshez, nem biztos, hogy képes lenne elvonatkoztatni. Inkább megtartja a távolságot, az a biztos./
- Sosem láttam még ilyet, úgyhogy szükségem lenne a használati utasításra, igen!
/Bólint rögtön, nem fogja azt kamuzni, hogy tudja, csak hogy imponáljon. Akkor ülhetne egész éjszaka ébren a bungalójában, és megpróbálhatná kitalálni, hogy működik. Mondjuk, azt már legalább tudja, hogyan kell bekapcsolni. Nem mintha erre magától rájött volna valaha is…/

(33)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Fenrir, Emma*

/Az első, amit észreveszel, hogy a csapásaid alatt felszikrázik a föld és néhány statikus kisülés után, egy jó méteres lyuk keletkezik a talajban. Azonban ahogy próbálod összeszedni magad és afféle sámáni meditációba süllyedni az információk kissé lassulnak, illetve inkább valahogy rendszerbe szerveződnek, amit könnyebben átlátsz. Folyamatosan érzékeled a fegyvert a tudatodban, olyan, mintha egy papagáj ülne a válladon és folyton a füledbe csipogna, csak éppen ez a papagáj közvetlenül az elmédbe csipog.
Az adatok áramlása folyamatos, a löképelemző állandóan beméri a lehetséges célpontokat, és a látótered is megmarad 360 fokosnak, de ahogy rendezed a dolgokat könnyebb csak egyvalamire koncentrálni, ami segít kizárni a zavaró információkat. /
- Nah, nem is olyan nagy dolog, igaz? /látsz felvillanni egy rövid feszes ragadozómosolyt Torda arcán./
- Nem is olyan haszontalan szerkezet ez. Jah és mellesleg vigyázz, ha be van kapcsolva a statikus pajzs, amivel összeér az erőtere abban kárt fog tenni. /Egy pillanatig elgondolkozva vizslat, majd még hozzáteszi./
- Mivel szeretnél kezdeni? Mi esik jobban kézre, a közelharci, vagy a lőfegyverek?

/Emma, az ezredes biccent egyet, majd miután átadta a szerkentyűt nekiáll a részletesebb magyarázatnak./
- Nagyjából úgy működik, mint bármelyik számítógép. Van egy menüje, amibe el vannak menve a különböző fájlok. Innen megnyithatod azt, amelyiket szeretnéd. /közben látod, ahogy az említett menü életre kel a képernyőn, majd ahogy az egyes kis ikonok szövegekként bomlanak ki, és hogy a szövegekről hogyan lehet visszatérni a menüjébe a kis szerkezetnek.
Az ezredes kissé közelebb hajol, ahogy finoman meg-megérinti az üveglapot. Tartja a távolságot, tehát nem tolakodó a közelsége, az illata azonban ahogy bekúszik az orrodba annyira zavaróan otthonos és ismerős... A hangja is ellazít, szinte eltereli a figyelmed a kis vacakról a kezedben.
Csak amikor végzett a rövid használati útmutatóval és hátrébb húzódik, akkor eszmélsz rá igazán mennyire is zavaró a közelsége. /
- Ez azonban csupán az elméleti anyagot tartalmazza. Néhány stílus-leckét is kell majd vennie, hogy elsajátítsa Zaverin kisasszony egyedi viselkedési elemeit, hogy lehetőleg a minél közelebbi körét is át tudja verni. Ha minden kötél szakad mélytudati oktatógépekkel is elsajátíthatja a tudást, de véleményem szerint jobb a hagyományos módszer, amíg nem muszáj ne kavarjuk a tudatalattit. Egyet ért, vagy szeretné a könnyebb utat? /kérdi teljesen semlegesen, már-már gyanúsan semlegesen./

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Mi a telibe vert....?
/Nézem a lyukat majd a kezeimet. Sokkal jobb lenne, ha a célkereszt nem szaladgálna mindig a szemem nyomán, de azért így is elbambulok./
- Statikus pajzs? Jó hogy nem rögtön nukleáris bokszer.
+ Na ezzel se kéne senkit hátba verni.
- Hogy kapcsolom ki? Mindegy, azt hiszem megvan.
/ A végét egy lélegzetvétellel később teszem hozzá, mikor látom, ahogy egy kis "csík" kékből szürkére vált. Megkopogtatom a földet biztos ami biztos.
Továbbra is a földön térdelve, de már kevésbé kiakadva nézek szét./
- Ti hogy nem hülyültök meg ettől? Engem már idegesít.
/Pislogok párat és halk morgás tör fel a torkomból ahogy megköszörülöm. Végül feltápászkodok és megrázom előbb a fejem majd az egész testem. Ettől hátha némileg kitisztul a fejem./
- Oké, erőtér, láthatatlanság, leolvad, és még azt is kitalálja kit akarok képen verni. Mit kell még tudnom róla?
/Megmozgatom a kezem és elkezdem próbálgatni, amit lehet. Előbb ráfókuszálok egy távoli tárgyra, ami csak a szemem elé kerül és megpróbálom jobban megnézni, aztán megpróbálok fülelni, ráállni egy bizonyos hangra és kiszűrni a többi közül, majd ugyanezt az orrommal is. Farkas alakban ez könnyen szokott menni és azért emberi alakomba se vagyok rossz, de fel kell mérnem, hogy mire jó ez a ruha. És bármennyire is frusztrál, be kell vallanom magamnak, hogy igenis kényelmes és talán hasznos holmi. Egy katonának. Nehéz utálni, bármennyire is ódzkodom tőle./
- Hogy mi? Eh, a lőfegyvereket szerintem felejtsük el. Tudom melyik vége veszélyes, de jobban járunk nélküle. Menjünk rá arra, amit tudok is használni aztán ha nagyon ráérünk megtaníthatsz lőni, de szerintem tíz méterről egy elefántot is elhibáznék. Szóval kezdjük inkább testközelből.
+ Hm... vajon menne a láthatatlanság?

(122)

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Figyeli, ahogy az ezredes magyaráz, ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek remélte, de nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja. Eddig még érthető, menü, fájlok, megvan, honnan tudja megnyitni őket, ehhez még nem kell agysebésznek lenni, bármennyire is távoli jövőbe került. Az mondjuk biztos, hogy elég sokáig el fogom majd tudni foglalni magam ezzel a ketyerével, amit annyira nem is bántam, legalább talán sikerül elvonatkoztatnom a korábbi életemtől, most jól jött, hogy valaki másnak kellene lennem.
Olyan… mintha otthon lenne, észre sem veszi, ahogy időnként nagyobb levegőket vesz. Nem lehet, hogy ennyire egyforma legyen az illatuk is. Ez borzalmas, bele fog őrülni, egyre több a hasonlóság, amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Pár pillanatig nem is jut el a tudatáig semmi, csak elveszik ebben az érzésben, de aztán elhúzódik, amiért most néma hálát rebegek, majd fel is sóhajtok rögvest. Nem, ezt nem fogok kibírni. Előbb-utóbb ki fog bukni belőlem, hogy mégis hogy a francba lehetséges ez? Nem akarom, hogy így legyen, és azt sem, hogy valaki más mellé tegyenek be, nyilván az ezredes a legalkalmasabb erre, ha már ő okít a témában, márpedig nyilván a legjobb kell a küldetéshez. Le kell nyelnem ezt a békát, tőle nem merem nyíltan megkérdezni, korábban pedig nem jártam sikerrel, mikor felőle érdeklődtem. Az nem hiányzik, hogy azt higgyék, belezúgtam…
Elgondolkodom a lehetőségeimen, de biztos vagyok benne, hogy nem akarom a könnyebbik utat választani, úgy vélem, az nem foglalna le eléggé. Inkább legyen a bonyolult, hosszadalmasabb dolog, legalább elvonatkoztathatok magamtól annyira, hogy ne zavarjon Theodore jelenléte. Legalábbis nagyon reméltem./
- Maradjunk a hagyományos módszernél, maximum majd ha tényleg nagyon nem megy, akkor vessük be ezeket az oktatógépeket.
/Ha őszinte akar lenni magához, inkább kihagyná az utóbbit, ezektől azért még eléggé idegenkedik. Ki tudja, valaha megszokja-e majd ezt a világot… Ha szükséges lesz, aláveti majd magát a dolognak, de egyelőre eszébe sincs, úgyhogy attól nem kell félni, hogy a könnyebbik utat választaná./

(35, mert két 33-asom volt)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Fenrir, Emma*

/Torda majdnem megszólal, de amikor látja hogy boldogulsz csak egy újabb farkasmosolyt ereszt meg, de ezt végül egy mindentudó vigyor váltja fel, ahogy kissé messzebb lép tőled, amikor úgy látja nincs szükséged közvetlen segítségre./
- Nos a mi helyzetünk kicsit más. Kezdjük ott, hogy a páncél modulja a testükbe van építve, a fegyverrendszer irányítókonzolja pedig idegi összeköttetésben áll velünk már évek óta. Nekem ez a páncél olyan, mint a karom, ha nem lenne, akkor hiányozna. Amiket ti kaptok azok általános modellek, az úgymond lebutított változatok, habár a legjobbak, amiket a beültetések nélkül meg lehet oldani. De idővel jobb lesz, a páncél egy intelligens biotechnológiai vívmány. Minél többet használod annál jobban tudja magát hozzád igazítani és annál kényelmesebben fogod tudni használni, ahogy rád hangolja magát.
/Aztán miután meghallgatta a kérdésed folytatja a magyarázatot./
- Igen ezeket mind tudja, de neked is el kell hinned, hogy tudja. Most a te agyhullámaiddal áll összeköttetésben, tehát teljességgel te irányítod. És hogy mit kell még tudni róla? Hogy ennek ellenére képes önvezérlésre. Ha átengeded neki az irányítást, a páncél képes úgy stimulálni az izomzatod, hogy a megfelelő mozgáskombinációkkal irányítsa a tested. Ez egy segítség, nem fogja csinálni, csak ha robotpilótára kapcsolod. Ez főleg a társaidnak lehet majd hasznos. A központi vezérlőjébe az alap kommandós képzés sok harcművészet alapmozdulatai bele vannak táplálva. Emellett ha te nem is szereted őket, a páncél képes kezelni a lőfegyvereket is, hogyha erre lenne szükséged.
/Aztán még kicsit hátrébb lép és ahogy megérinti a levegőt három ikon bontakozik ki a levegőben, egy vörös egy fehér és egy kék. Átnyúl a kéken és a fényből mintegy kihúz egy katanát. A fegyver tökéletesnek tűnik, pedig láttad, ahogy testet ölt a fényből./
- Nos első fontos pont a páncélhoz tartozik az ikonrendszer, ami egy kisebb fegyverarzenált tárol materializációs technológiával. A kék ikonból szúró és vágóeszközöket a pirosból lőfegyvereket tud előhívni. A fehérbe inkább ne nyúlkáljanak, az különböző erőteljes robbanószereket tartalmaz. Az a dolog lényege, hogy képzeld el melyik fegyvert akarod, aztán nyúlj át a fényen, a mentálkapcsolatnak hála az emlékeidnek a segítségével a rendszer kikeresi a térhurokból és voálá, kész is. Eltárolni is tudsz benne, de mindig csak azt tudod előhívni, amit láttál. Így akadályozzuk meg, hogy illetéktelenek használják fel. Aki nem ismer mondjuk egy Griger-813-ast, az nem tudja előhívni ezt a kisebb lézersugárvetőt. Nah válassz amilyen fegyvert szeretnél, próbáld meg, hogy megy-e! Hívd az ikonokat, aztán csináld, amit én! /mondja határozottan, majd egy intésére az ő ikonjai kialszanak, és a kezében a katanával hátrébb lép helyet adva neked./

/Emma az ezredes elégedetten biccent a válaszodra, de nem malmozik sokat, hamarosan folytatja is./
- Remek, ezt nagy örömmel hallom. Azt hiszem ha nincsen más kérdése meg is kezdhetjük az első szituációs gyakorlatát, úgy hiszem nincsen vesztegetni való időnk. A feladata az lesz, hogy olvassa most át az első néhány anyagot, ezek főleg viselkedésminták. A későbbiekben a családi háttérrel együtt talán könnyebben érthetők lesznek, de véleményem szerint magukban is megállják a helyüket. Ha végzett velük szóljon, vagy ha bármi kérdése van.
/Itt egy rövid szünetet tart, hogy esetleg kérdezz, majd folytatja./
- Ezek után egy egyszerűbb holo-szimulációs programot fogok lefuttatni amit a központi komputer különösen önnek állított össze. Ezek Zaverin kisasszony különböző viselkedésmintázatait tartalmazzák egyes szituációkban. Önnek annyi lesz a dolga, hogy a gép kivetít egy helyzetet és meg kell próbálnia minél pontosabban visszaadni azt a reakciót, amit a célszemély is mutatna. Érthető? /pillant rád abszolút tárgyilagosan./
- Természetesen nem várjuk el, hogy egy pillanat alatt menjen, de minél előbb megkezdi a gyakorlást, talán annál több ivódik be. Ott a fotelben helyet foglalhat, amíg olvas. Esetleg valamilyen innivalót, vagy ételt kér? /kérdezi még meg udvariasan, majd ha kérsz bármit is, egy kis robot pár pillanat múlva kihozza. Addig ő a papírokkal borított íróasztalhoz sétál./
- Szóljon hogyha végzett az első két fejezettel, amiben a jellemábrázolás van. Akkor majd átmegyünk egy másik szobába, ahol indul a program. Itt leszek, ha bármi kérdése van. /teszi még hozzá, majd elmerül a papírmunkába, ha leülsz a fotelbe amit mutatott.
Amikor megnyitod az első két fejezetet egy nagyon tudományos és száraz jellemrajz tárul eléd. Egy viszonylag átlagosnak tűnő szinte már unalmas fiatal nő jellemét próbálják minél nagyobb mérnöki precizitással leírni. Rengeteg példával tarkítva a szöveget./

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Minél többet használom? Eh... Továbbra se tervezem, hogy itt maradjak. Nem lehetek egyszerre két helyen és a kötelességem a törzshöz köt. Ha ennek a bulinak vége, szögre akasztom ezt a páncélt. De addig is lássuk mit tud.
/Keresztbe font karokkal figyelem és hallgatom a magyarázatát./
- Szóval, az egész csak azon múlik, hogy én elhiszem-e hogy meg tudja csinálni? Logikus. Viszont ez a robotpilóta dolog... ha ennyire fejlett a cucc, minek bele ember? Miért nem csak robotokat használtok? Bocs, de ez nekem már túlságosan is "jövő-tech". Az alapján amit elmondtál, bármelyik táposcsirkét bele lehetne rakni egy ilyenbe és terminátorként ráereszteni az ellenre. Szóval, hol a gikszer?
/A fegyvertár bemutatása közben nem bírom ki, hogy ne kuncogjak egyet./
- Tisztára mint egy régi videojáték. Szóval, bármi amit ismerek fegyver, az ezekből kihúzható? Komoly cucc. És szép az a katana. Tetszik a tsuba.
+ Lássuk csak. Hosszú fegyver. Hosszabbal már lassú lennék, viszont biztos hogy jobban vív mint én, különben nem ezt a fegyvert választotta volna. Akkor viszont be kell menni testközelbe, ott előnyben lehetek. Milyen fegyver lenne a legjobb?
/Lenézek az üres tenyerembe ahogy magam felé fordítom. Lassan összezárom az ujjaimat és amikor apró szikra szerű fényeket látok végigszaladni az alkaromon, körbefordítom az öklöm. A visoron keresztül látom, ahogy a ruha "energiapajzsa" az öklöm körül besűrűsödik. /
+ Na ezzel aztán lehet falat bontani. Bakker!
/Felpillantok Torda felé és némi koncentrálás után megpróbálom előhozni az ikonokat. Ha sikerül, akkor belenyúlok a kékbe és próba kép megpróbálok egy régről ismerős fegyvert előhúzni. Mikor kihúzom a kezem elhúzom a számat./
- Nem éppen erre gondoltam, de megteszi.
/Megforgatom a kezemben a kést és fordított fogással harci állásba helyezkedem. Bal kéz, bal láb elöl, jobbomban pedig a tőr majdnem az arcom magasságában./
- Oké, felőlem kezdhetjük.

(123)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Fenrir*

- Nyugalom, nem évekre gondoltam! Már egy óra harc után is igazodik hozzád. Ne aggódj, mehetsz, ha ennek vége. /mondja újabb farkasvigyorral. Aztán kicsit komolyabban folytatja./
- Te magad mondtad ki a miértet.... Mert az egy robot lenne. Robotjaink vannak, azokat rá lehet küldeni terminátorként az ellenségre, viszont valami hiányozni fog belőlük mindig is, legalábbis amíg a szakik fel nem találják, ez pedig az intuíció, az a szikra, ami egyedivé tesz minket. Igen, a páncélba bele van táplálva az alapvető mozdulatok teljessége, amit te is elsajátíthatsz egy edzésen, de hogy ezeket hogy kombinálod? Vagy hogy mikor adod fel? Ezek már bonyolultabb dolgok, és hála az égnek itt még nem tartunk. Akkor valóban nem lenne szükség ránk. Jelenleg annyi az egész, hogy van egy kis segítség a páncélban azoknak, akik nem harcosként használják. /magyarázza nyugodtan.
Aztán elégedetten figyeli ahogy előveszed a kést. A farkasvigyor visszatér és ő is beáll./
- Lássuk mit tudsz! /Aztán támad is. Tartja ő is a távolságot, inkább csak kostolgat, néha lesújt, kihasználja a hosszabb fegyver előnyét, a végével suhint feléd csak meg-megkarcolva, mintegy dühítve téged, de ha közeledsz kilép, elfordul, hogy te lehetőség szerint ne érhesd el a késsel.
A mozdulatain látod az erőt, a precizitást, azt a berögződést, hogy szinte ösztönből harcol, mégis minden mozdulat egyben tökéletesen eltervezett és megtanult. Jó két órát "táncoltok" te is felmérheted az ő tudását, és láttál már jó harcosokat és lassan rájössz, hogy ő sem hiába került ide. A katana mintha a karja meghosszabbítása lenne, olyan könnyedséggel forgatja, ami lenyűgöző.
Aztán a hosszas harc után villámgyorsan eltávolodik tőled és lejjebb ereszti a fegyvert./
- Jó, nagyon jó! Azt hiszem a közelharci fegyverekkel valóban nem lesz gond. Szeretnél még kipróbálni mást is? /kérdi továbbra is vigyorogva. Láthatóan élvezte a kis harcot./

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Eh... hát téged se a csinos képedért vettek be.
/Szuszogok kicsit, mert azért próbáltam minél többet kihozni az edzésből. Semmit nem csinálunk fél gőzzel./
- Oké, most már értem, hogy mire jó a cucc. Ebben még Naarnak se lenne könnyű kinyíratni magát. Te, ha ez elvileg bármilyen fegyvert elő tud rántani.... hm... nem vagyok nagy pisztolyhős, de néha tényleg nem árthat ha van egy kis extra tűzerő az ember oldalán. Viszont tényleg nem éri meg nekem fegyvert adni a kezembe. Viszont elég komolynak tűnik a cucc, nem lehet valami olyat rávarázsolni, hogy a vállam fölött vagy az alkaromon legyen a stukker? Predatort vágod? Mindegy, régi film. Ott volt ilyen, váll löveg a rosszfiún. Akkor szabad marad a kezem de mégis ott a stukker ha nagyon gebasz lenne. Csak egy ötlet. De egy valamit tényleg ki akarok próbálni. Biztos nem döglök bele, ha ezzel a cuccal magamon változok át?
/Ha semmi ellenvetése nincs, akkor meg fogom próbálni. Először az "egyszerűbb" farkas alakomat felölteni, majd a harci alakot. Végül mindkettő esetén kíváncsi vagyok, változik-e valamit az adatáram amit kapok és hogy a páncél hogy reagálja le a változást. Ha bármi ellenvetése van Tordának, akkor inkább hanyagolom ezt egyenlőre. Minden esetre, már emberként fogom folytatni a beszélgetést./
- Van még időnk. Mennyünk végig mindenen. Ne kímélj. Láthatatlanság, teleport, pajzs. Amit bír a gép mindent gyakoroljunk át. Aztán majd ha már felállni nem tudok a fáradtságtól, jöhet a fejtágítás. Gondolom van egy raklap dolog, amit meg kéne tanulnom azon kívül, hogy tépjem ki valaki gerincét láthatatlanul. Holnap meg felőlem megtaníthatsz lőni rendesen. De azért vagyunk most itt hogy tanuljak nem? Akkor ne pazaroljuk itt a napfényt.

(124)

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Nem nehéz kitalálni, miért esik olyan jól a lelkének, hogy elégedett biccentést láthat az ezredes felől. Nagyon-nagyon igyekszik különválasztani a korábbi életét ettől a mostaniról, miről még igazából semmit sem tud, önmagáról sem, csupán annyit, hogy vérfarkas, ami meg rohadt mód fájdalmas tud lenni. Az egyetlen közös pont a kettőben a férfi, már persze, ha a külsőt vesszük figyelembe, meg a reakciókat, meg az… illatát… Szeretné megérinteni, szeretné megkérdezni, hogy lehetséges ez, megőrült talán? Nehezére esik a szavakra figyelni, minden apró mozaikokra esik szét a fejében, mit szörnyen nehéz összerakosgatni. Csak a hangja az, amire koncentrálni tud, nagy nehezen rájön, hogy most olvasnia kellene, próbál ő figyelni, de ez a férfi tökéletesen összezavarja. Nagy nehezen erőt vesz magának, és a további mondandó már meg is marad benne. Csak reméli, hogy az elsőben semmi életbevágó nem akadt. Valaki igazán pofon vághatná, hogy magához térjen. Kár, hogy nincs itt Fenrir, ő biztos készségesen megtenné.
A holo micsodáról fogalma sincs, mi is akar lenni, majdcsak megtudja, de szerencsére viszonylag hamar fény gyúl ködös elméjében, mert az ezredes elmagyarázza, hogy miről is lesz itt szó. Nesze neked, most tanulhatja meg valaki más mimikáját. Vajon csak a testük hasonlít, vagy ez is? Ez roppant mód érdekes kérdés, s talán sokkal jobban érdekli a dolgok ezen része, mint az olvasgatás./
- Tökéletesen érthető.
/Bólint, igyekszik nem pofákat vágni, bár lehet, hogy néha egy-egy rá jellemző szájrándulás utalhat aktuális nem tetszésére, de azokat ő észre sem veszi. Theo értené. Az ő Theoja, de ugye arról még mindig szentül meg van győződve, hogy az lehetetlenség, hogy a két személy egy és ugyanaz legyen./
- Világos, már kezdem is. Esetleg egy kis őszilevet kérnék.
/Pillant az ezredesre, enne most nem akar, vagy eszik, és kiélvezi az ízeket, vagy pedig olvas és figyel, a kettő együtt nem nagyon ment. Szomjasnak viszont nagyon is érezte magát, és eme gyümölcs leve az egyik kedvence volt. Aztán már ül is le a fotelbe, hogy a kütyün elolvasgassa azokat a viselkedésmintákat, amiket vélhetőleg majd alapul kell vennie az utánzáshoz. Nem elég, ha csak a külsőt látja, meg kell próbálnia beleélni magát abba, amit a célszemély érezhetett az adott pillanatban. Nem olyan egyszerű ez sajnos, de mindenképpen igyekezni fog, ha már elvállalta ezt az őrültséget.
Csak bólint az utasításra, és elmerül az olvasásban, többször ráncolja a szemöldökét, vagy húzza el a száját, nem nagyon férnek össze számára az olvasottak azzal, hogy ez a nő valami felkelés vezéralakja lenne. Egyszerűen túl szürke hozzá. Ennél még korábbi önmagát is érdekesebbnek tartja, egy ízben még a fejét is megvakarja, mindenképpen kihívás lesz a dolog, ő ennél sokkal temperamentumosabbnak véli magát, főleg a fekete veszedelemmel odabenn. De hol van az a plusz, amitől ilyen fontos személy lett belőle? Nem találja, és ez zavarja. Talán nem is kellene keresni, és az embereknek kellett egy szócső, aki után mehetnek? Ha így van, akkor a háttérben sokkal komolyabb emberek lehetnek…
Végül megemelkedik ültéből, ezzel is jelezve, hogy végzett, de mivel azt mondták, szóljon, így természetesen hangot is ad a dolognak./
- Kész vagyok, mehetünk.
/Az őszilé addigra elfogyott, talán már el is vitte a kis robot, ő meg csak kíváncsian várja a továbbiakat, miközben az ezredes arcát fürkészi./

[36]