Hősök Csarnoka

[Caridwen]

*Időfolyam - Emma, Fenrir, Serakris*

/Emma az átváltozást befejezed, nem zavar meg benne senki, vagy legalábbis szerencséd van, mert senki nem talál el. Te sem érzed az idegenek szagát, csak a fajtársadét, az illata szinte ösvényt hagy neked, amit követned kell. Tisztában vagy magaddal, tudod ki vagy, mégis valahogy teljesen más minden. Ha Fenrir után mész, arra érsz oda, hogy különös harcot vív...

Fenrir amint az állkapcsod összezáródik az első zombiszerű lény lábán az semmivé foszlik. A többi is feléd fordul, de elég egy csapás, karmolás vagy harapás és a lények délibábként oszlanak fel. Aztán szép lassan a gyakorlóruhás emberek is, egészen addig míg a harc közepette egyedül maradsz a mezőn....
Egészen addig, amíg a levegő meg nem remeg és a láthatatlanságból egy katona lép elő. A sisak lefolyik a fejéről, és Sashi ismerős vonásai bukkannak elő. Kivételesen nagyon komoly az arca./
- Rossz pont kölyök, nem hagyjuk hátra a társainkat. /mondja egy kis sóhajjal, majd a kezében tartott futurisztikus fegyverrel int neked./
- Nah gyere menjünk vissza és szedjük össze a többieket, habár Karin majd még lovagolni fog a témán egy darabig. /Indul el feléd, majd ha Emma is ott van neki is int./
- Gyere te is kislány, a kupaktanácshoz vissza kell érnünk.
/Ha nincs ott a másik farkas akkor csak Fenrirnek, ha ott van mindkettejüknek teszi hozzá./
- Jah mert gondolom ti is rájöttetek egy teszt volt az egész nyavalya. Nah indulás! /ezzel vissza is visz titeket a folyómederhez....

Serakris miközben rejtőzöl és látod Emmát átváltozni hirtelen arra eszmélsz, hogy a semmiből előlép egy katona és hamarosan egy fegyver csöve simul a tarkódhoz. Az egész megdöbbentően csendben zajlott le, és innen közelről a ruhájuk még érdekesebbnek tűnik, az anyag olyan, amilyen még soha nem láttál. A fegyver valamennyire hasonlít ahhoz, amit még a Topazz hitelben mutattak neked, de első pillantásra is korszerűbb. Aztán a sisak lefolyik a katona arcáról és Karin néz rád hűvös pillantással./
- Gyakorlat vége tudós. A csapatmunkán még van mit dolgozni. /mondja hűvösen. Erre a körötted lévő támolygó alakok is semmivé foszlanak. Az ezredest látod, amint Zairral foglalkozik és Karin is int, hogy menjetek oda és felzárkózik a feletteséhez veled. Zair elájult és elég sápadtnak tűnik, de a sebe nem néz ki halálosnak./
- A többiek? /kérdi az ezredes ingerülten./
- Mindjárt itt vannak, szóltam annak a Hure-nak, hogy vége a gyakorlatnak... /válaszol Karin jeges nyugalommal, mire egy ingerült pillantás a válasz, majd Zairral foglalkozik tovább./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Hallott, ahogy Serakris reagál, de nem volt képes hová tenni a hangjában bujkáló élt. Ebben nem volt semmi rossz, sőt, úgy érezte, mintha most lenne igazán önmaga, mintha azóta erre vágyott volna, hogy ebbe a különös világba került. Fenrirhez hasonlóan most már ő is sokkal könnyebben kiszúrta, hogy valami nagyon nem stimmel. A természet után sóvárgott, a valódi után, a fű selymes érintéséért és illatáért, a bőrét perzselő napsugarakét, egy kiadós nyári záporért, mi úgy tisztítja meg testét-lelkét, mint semmi más.
Fenrir illata kéretlenül kúszott be érzékei közé, de bármennyire is csábító volt, hogy utána vesse magát, még farkasként is belátta a korábbi parancsot, miszerint maradjanak együtt. Számára a túlélés volt az első, Fenrirrel pedig még nem tartozott egy falkába, nem húzta a felelősség és a kötelesség. Lassan kezdett hátrálni, figyelemmel tartva a mocorgó bokrot, hogy könnyedén rávethessen magát bárkire, aki esetleg rájuk akarna rontani. Bármennyire is szokatlan szerep volt az emberi oldal számára, ő most azon volt, hogy a tudóst védje, elvégre ő lehet a megoldás sok fogós kérdésre, ami várhat rájuk a küldetés alatt. Eszében sem volt hagyni, hogy őt iktassák ki először.
Érzi, hogy egész másként reagálna mindenre, egyrészt gyorsabban, erősebben, másrészt talán kicsit kegyetlenül, mintha lelkének gyengébbik fele beleolvad volna a sűrű fekete bundába. Torkából vad morgás tör elő, borostyán színben lángoló lélektükreit ide-oda kapkodja, hogy biztos legyen benne, senki nem fenyegeti Serakrist. Valami különös okból kifolyólag hirtelen úgy érezte, nem olyan csábító csak úgy meghalni, nem, ő élni akart. A farkas legalábbis minden bizonnyal ragaszkodott hozzá, épp ezért nem is tartotta magát az ember korábbi elképzeléseihez.
Az életet kereste, a harclázban égő, vadul dobbanó szívek hangját, ami elárulja, hogy valódiak azok, akik előtte vannak, mert hogy szaguk nincs, az biztos. Serakrist és Theot hamar megleli ilyen téren is, utóbbi elevenébe vág, felelevenítve olyan pillanatokat, amikor egészen más helyzetben hallotta eme hangot. A farkasnak azonban aligha számít, hogy kit szeretett odaát a kishölgy, neki csupán az a lényeges, hogy egyben maradjanak, s véghezvigyék a vállalt küldetést.
Vadul felmorran, amikor maga mögött meghallja az ismerős hangot, s már lendülne is, hogy nekivágódjon, nem különösebben érdekli a fegyver, vagy hogy túl közel van Serakris fejéhez, amikor is észleli, hogy Karin az. Tanácstalanul torpan meg. Hogy lehet az, hogy nem hallotta? Mi értelme vérfarkasnak lenni, ha esélye sincs kiszúrni az ilyen dolgokat? Nem megy utánuk, előtte inkább eltűnik egy bokor fedezékében, hogy ledobja magáról a félfarkas alakot, elvégre már nincs szükség rá. Nem könnyű ugyan háttérbe szorítani az eddig éppen a felszínre vágyakozót, de nagy nehezen sikerrel jár, noha fogalma sincs, mennyi idő telik el közben. Mindene fáj, olyan, mintha kalapáccsal szétverték volna mindenét, aztán neki tűrnie kellett, míg összerakják őket. A hideg futkosott a hátán, remegve nyúlt a ruháiért, noha pár kósza pillanatig még nem zavarta a meztelensége, de utána a szégyen vörös pír formájában öntötte el arcát, s gyorsan visszavette a gyakorlót. Remegett, minden egyes porcikája felrobbanni óhajtott a feszültségtől, legszívesebben többeket elküldött volna a francba. Mégis mire számítottak? Fogalma sem volt arról, mit kell tenni ilyen esetben, sosem volt katona, soha nem is lesz. Ezeknek meg csak úgy pattognak a kellemetlen szikrák a levegőben. Szótlanul áll meg pár méterrel arrébb, tekintete Zairon nyugszik. Ha éles helyzetben lettek volna, már biztosan halott lenne, bár vélhetőleg mindannyian… Ez azonban cseppet sem változtat azon, hogy úgy véli, semmi felkészüléssel nem is lehet jobbra számítani. Bele kellett, hogy kalkulálják eme eshetőséget is, elvégre, egyébként is arra valók az edzések, hogy jobbak legyenek. Nemde? Máskülönben nem is lenne szükség ilyesmire, hanem belevághatnának egyből a közepébe./

[24]

[Fenrir]

/Nagyjából a második zombi-izé lecsapása után tudatosult bennem, hogy tényleg csak olcsó utánzatok. De ha már benne voltam a nagy munkában, nem hagyom abba. Szétkaptam a maradék műellenfeleket, majd ugrásra készen kezdtem forgatni a fejem és figyeltem a környezetem. Hamar megéreztem a másik farkas illatát./
+ Ez meg ki a fene? Csak nem? A kis Emmácska lenne? Biztos nem az a Kriss.... vagy van még itt valaki?
/Már pont megindultam volna kideríteni a illat forrásának kilétét, amikor megremegett előttem a levegő. Mielőtt teljesen kilépett volna belőle a páncélos alak, már a tarkómon felborzolt szőrrel és vicsorogva vártam./
+ Na szép, tényleg teszt volt mi?
/Némileg felhergelt a viselkedése, még ha a meglepetés teszt nem is. Azért biztos ami biztos, még mielőtt elfordulna tőlem, kifejezem nemtetszésem egy igazán bestiális ordítással amit egyenest felé célzok. Végül a reakciójától függetlenül elindulok és felzárkózok mellé. Halk de fenyegető morgással a torkomban kísérem a többiek felé. Közben, bár a farkas illata lecsillapodik, de igazán könnyen be tudtam azonosítani, hogy kinek az illata marad a nyomán. És hát egy nő illatát nehéz összetéveszteni bármi mással. Ahogy közelebb értünk felfigyeltem Nar fekvő testére./
+ Oh te hülye, hát nem lelövetted magad?
/Bár nem nagyon tűnt vészesnek, azért mégse örültem, hogy sikerült kifeküdnie. Viszont most úgyse férhettem hozzá és tapasztalatból tudtam, hogy elég jók az orvosi cuccaik, így én inkább legújabb fajtársam felé vettem az irányt. Bár két lábra állva úgy hiszem bőven ütöm a három métert, négy végtagra ereszkedve könnyedén a lány szemeibe nézhettem. Halkan morogtam ahogy körbejártam és alaposan szemügyre vettem. Mikor teljesen megkerültem, kaffantottam kettőt és szinte játékosan az arca felé kaptam az agyaraimmal, csak hogy lássam hogy reagál./
+ Na, mik ki nem derülnek!
/Végül előbb komótosan elindulok megkeresni az eldobált ruháimat. Még szerencse, hogy Nar ilyen közel került puskavégre, így nem kell sokat keresgélnem. Legszívesebben maradnék is ebben az alakomban, de sejtem hogy a főnökség nem örülne különösebben, ha nem ordíthatná le nyugodtan a fejem, úgyhogy amint megvannak a ruhák, nekiállok visszavedleni emberi bőrömbe. Most nem siettetem az átváltozást. Így a társaság élesebb fülű tagjai percekig élvezhetik a csontok ropogását és az én elfojtott hörgéseimet és morgásaimat. Aki pedig nagyon érdeklődő lenne, gyönyörködhet a vérfarkas lét leggusztustalanabb és mégis egyik legszebb részében. Na persze, mióta itt vagyok, egyre kevésbé szeretek emberi alakot ölteni. Furcsa, de valahogy olyan mint ha szándékosan csonkítanám meg az érzékeimet. Mikor végül befejeződik az átalakulásom és már nem ütlegelem a mellettem lévő műfát, lehajolok a ruhákért. Menet közben lépek bele a nadrágba és már újra Sashi mellett állok, amikor az atlétát húzom magamra./
- Na most fog jönni a lecseszés? Nem tudom ki hogy van vele, de legjobb védekezés a támadás! Vagy fordítva? Ha ücsörgök itt a többiekkel az legfeljebb kacsavadászat lett volna. De ez a marha hogy tudta magát megint lelövetni? Pedig mondtam neki hogy húzza be a fejét. Azért remélem megmarad. Unalmasabb lenne a világ nélküle.
/Megcsóválom a fejem és egy rövid pillantást vetek Emmára még./
- Üdv köztünk, Húgi!

(111)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Nem is kellett sokat várni hogy ami nem is olyan rég csak valószínű lehetőség volt, most teljes bizonyossággal előttem legyen./ +Itt vége van, most kiderül minden. Meglátjuk melyik lehetőség volt igaz. /Nem számítottam rá, még úgy is meglephetett volna hogy a lehetőségekből egyenesen következett ez, de inkább csak egy fájdalmas beletörődés nyomta a lelkem mintsem megdöbbenés. Tudtam hogy innen csak két kiút lehetséges, és egyik esetben sincs már értelme pánikolni. Amikor végre megpillantottam Karin arcát, egyből rájöttem melyik lehetőség áll fenn, amiben titkon reménykedtem is. Egy pillanat alatt kiszállt belőlem az izgalom és a kétség. Fáradt, és kifejezéstelen arccal szusszantottam egyet, majd válaszoltam neki./
-Ezt nem nevezném gyakorlatnak, a gyakorlatban gyakorlunk is valamit. Valamit amit már tudunk. Mondjuk, hogy tudjuk mit kellene tennünk, és már csak alkalmazni kéne. /Egy darabig még közelről elemezhettem szememmel a fegyverét és a páncélját./+Alig várom már a tudományos kiképzést. Csak ne jöjjenek ilyen hülye meglepetésekkel. /Felálltam, éreztem a fáradtságot az izmaimban, és most hogy nem dolgozott bennem az adrenalin, máris úgy éreztem magam mint akin áthajtottak egy úthengerrel. Nehezemre esett a mozgás, viszont láthattam ahogy a bestiák egyike lassan és nem éppen kellemes módon visszaalakul. Már csak a hangok olyan fájdalmakat sejtettek amiket nem szívesen kívánnék senkinek. Hátborzongató volt belegondolni is hogy mit élhet át, nem is értettem hogy miért vágyhat erre önszántából valaki. A látvány hatására inkább megembereltem magam, és próbáltam nem kimutatni a saját kis szánalmas bosszúságaim, amik emellett eltörpültek./
-Tesztnek sem nevezném. /Folytattam Karinnak, ahogy összegyűltünk szépen lassan./ -Teszt esetén van egy szint aminek meg kell felelni. Nálunk nem lehetett elvárás, hiszen azt sem tudhatták mit kell elvárni tőlünk. Még a csapatmunkát sem lehet elvárni ha előre nem beszélünk meg semmit. /Elnézek Emma felé./ -Nem tudom milyen meglepetéseket tartogat még ez a társaság, de a csapatmunkához illene ismerni pár, khm, apróságot. /A mondat végénél visszafordultam Karin felé. Nem számonkérő hangnemben, inkább megállapítás jelleggel említettem. Számomra egyáltalán nem volt természetes az egyébként is éles szituáció közepén közvetlen közelemben átváltozó ember. Ezután pár aggódó pillantást vetettem a földön fekvő Zairra./ -A srác rendben lesz? /Nem tudtam eldönteni ránézésre, mennyire is komoly valójában a sérülés./ +Remélhetőleg nem maradandó, bár az orvostudomány is biztos marha fejlett.

(41)

[Caridwen]

*Időfolyam - Emma, Fenrir, Serakris*

/Fenrir Sashi csak megvonja a vállát, amikor visszaérsz mellé, de Karin igen hamar átveszi a szót./
- Nem, messze nem. Amíg maga elment támadni a társait könnyedén levadászták volna. Akkor pedig azt hiszem még a nagy vérfarkaserejével sem ment volna sokra, hogyha egyedül marad egy ellenségekkel teli helyen, a csapatát pedig lemészárolják... /mondta a nő valami hideg elégedettséggel. A melletted álló másik nő arcán enyhe haragot láttál, de hamar kifejezéstelen ábrázatot öltött, amikor Karin rápillantott.
A további vitának az ezredes vetett véget./
- Elég legyen! /A még mindig ájult Zairt egy gyors mozdulattal a karjába vette, majd fölállt. A sidhe férfi gyermekien törékenynek tűnt, ahogy ott feküdt ájultan. A sebe nem tűnt komolynak, valami azonban láthatóan mégsem stimmelt vele./
- Karin hadnagy, legyen szíves a kiértékelést a harci kiképzésen folytatni! Naarozairt vissza kell vinnem, hogy alaposabban megvizsgálják az orvosok. Ráadásul a Lovag most üzent, hogy egy újabb társat kapnak, akivel majd a reggelinél már találkozhatnak is. Ő szintén a harci különítményhez fog tartozni, tehát ha lenne kedves hadnagy egy kicsit még kibírni igen hálás lennék! /mondta a férfi. Nem kiabált, de a nyugodt visszafojtott haragot ígérő hang még fenyegetőbb volt. A nő csak tisztelgett és meg sem szólalt többé.
Fenrir elkaphatsz egy halovány mosolyt Sashi arcán, de aztán Emmához sétál és vet egy aggodalmas pillantást a nőre./
- Megvagy kislány? Elég gyűröttnek tűnsz. /Aztán közelebb hajol, hogy a többiek ne hallják és odasúgja neked./
- Ha gondolod és nem zavarja a becsületed támaszkodj rám bátran. Azt hiszem nem volt sétagalopp az első átváltozás igaz? Ha nem, akkor vedd úgy nem mondtam semmit. /Azzal egy kicsit hátrébb húzódik, de eléred, ha elfogadod a segítségét.
Közben a karjában Zairral az ezredes Serakris felé fordul./
- Márpedig ez egy gyakorlat volt, vagy teszt, igazából teljesen mindegy. Ne haragudjon de nekem nem az a mesterségem, hogy a szavakon lovagoljak. Én csak egy katona vagyok, és az a feladatom, hogy harcoljak. A tudományos okoskodást önre hagyom, de ez a végeredményen nem változtat. Látni akarták a fejesek hogyan viselkednek stresszhelyzetben az előzetes kiképzés nélkül. Mint mondta nem voltak rá felkészítve, tehát ne aggódjon nem lesz semmi következménye, csupán a további kiképzéshez volt szükségünk erre. És önöknek is szüksége volt rá, hiába nem így tűnik most. Azonban most jobb ha megyünk, nem akarom, hogy a barátjuk állapota esetleg azért romoljon, mert mi itt csevegünk. /fejezi be azzal egy szó nélkül megindul előre.
Karin int nektek hogy kövessétek, Sashi felzárkózik mögé Emmával vagy nélküle Karin pedig most leghátul halad. Nem kell sokat haladnotok jó tíz perc séta után el is értek a bungalókhoz, ahonnan indultatok./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Láthatólag a többiek is egyetértenek abban, hogy ezt talán nem pont így kellett volna az arcukba vágni. Ő maga nincs olyan hangulatban, hogy beszéljen, valahogy úgy érzi, hogy még az is fájna, ha kinyitná a száját. Rohadtul fájt, nincs erre szebb szó. Sőt, igazából még fokozhatná is, mert bizony ezt szeretné a jövőben elkerülni, főleg úgy, hogy most is fölöslegesen tette, mert nem volt valódi veszély. Sóhajt egyet, majd kurta bólintással viszonozza Fenrir üdvözlését, nincs elég lelkiereje ahhoz, hogy most beszélni tudjon. Talán feldolgozni se nagyon bírja, ami az imént történt, egyre viszont egész könnyen rájött… Tudja irányítani a dolgot, így talán nem lesz baj később sem, mondjuk az eddigiek alapján is feltűnt, hogy ingerlékenyebb pillanataiban sem vágyott oly hevesen ki belőle az ösztönlény. Ez azért megnyugtató, ha már semmi más nem az. Arra sem nehéz rádöbbennie, hogy gond nélkül koncentrált arra, ami a feladata, feledve minden egyebet, ami talán akkor is jó pont, ha nem úgy cselekedett, ahogy számítottak volna rá.
Mélységesen egyetért Serakrissal, és reméli, hogy a jövőben nem ez lesz az eljárás. Iszonyatosan bénának érzi magát, ami talán az átélt fájdalomnak is köszönhető, de úgy általánosságban sem elégedett. Igazából, otthon érzett soha így magával kapcsolatban. Hiába, van, ami nem változik. Egyedül akkor vonja meg a vállát, amikor rápillant a tudós, mondhatná, hogy de eddig el sem hitte igazán a dolgot, de fölöslegesnek tartja. Nem fog senki orrára olyan dolgokat kötni, aminek a természetét még ő maga sem ismeri. Mindenesetre most már tudja mindenki, és ő is kénytelen belátni, hogy valóban vérfarkas lett belőle.
Az újabb társra a jelek szerint szükség is lesz, már ketten kiperegtek, noha még nem is csináltak semmi lényegeset. Reméli, azért Naarozair helyrejön, és később vissza tud még csatlakozni hozzájuk. Kíváncsi azonban, hogy ki lesz az, aki még csatlakozik hozzájuk.
Sashi felé pillantott, majd erőtlenül bólintott egyet, még mindig remegett, kicsit csodálkozott is, hogy képes megállni a lábán, se nem esett még össze. Valahogy sok volt ez neki, alig huszonnégy óra leforgása alatt olyan dolgok történtek, amiről azelőtt álmodni sem mert volna. Az egészben azonban az ezredes és az átváltozás viselte meg a legjobban. Hálás nyúl ki Sashi felé, hogy belekaroljon, mit érdekli őt, hogy esetleg gyenge nőnek nézik, abszolút jelentéktelen a szemében a dolog, sosem félt beismerni, ha valami megviseli, most legalább volt oka arra, hogy elesettnek tűnjön. Ha tudta volna, hogy ennyire fájdalmas, akkor biztosan nem folyamodik ehhez a módszerhez, legyen bármilyen következménye. Kicsit tart attól, hogy legközelebb pontosan ezért nem fogja megtenni.
Karin mögé kerül Sashi oldalán, s amennyire tudja, tartja is a tempót, így, hogy nem kell az eleséstől tartania, némileg azért bátrabb. Talán mire visszaérnek, a hangját is megleli, most azonban még nehezére másra koncentrálni azon kívül, hogy teste remegését csillapítsa. Vélhetőleg Sashi ezt érzi is, de ez számára nem okoz gondot. Senki sem hibáztathatja, hogy megviselik a történések. Csak az ájulás maradjon el… arra ugyanis hajlamos volt gyermekkorától kezdve. Őrjítően hosszúnak tűnik az a tíz perc is, amíg visszaérnek a bungalókhoz, de csak némán baktat, igyekezve kiűzni a fejéből a fájdalom ragacsos masszáját, ami ragaszkodott volna ahhoz, hogy maradjon, megkeserítve az életét.
Amint megállnak, szusszan egyet, hálája jeléül egy gyengécske mosolyt megereszt Sashi felé, majd megpróbál megállni a saját lábán, és figyelni, mi is következik most. Emlékei szerint valami reggeliről esett szó, amikor Theodore ezredes vázolta a programot korábban, aztán neki vele lenne fejtágítása, bár nem tudja, miként alakul így, hogy elvitte a sidhe férfi alélt testét… Jelenleg csak nézelődik, és vár, ugyan pár pillanatra az étkező felé mered, de fogalma sincs róla, hogy meg bírna enni bármit is vagy fölösleges volna erőltetni./

[25]

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Valami bajod van G.I. Jane, vagy csak ennyire élvezed hogy mindenkit kóstolgatsz?
/Förmedek végül rá Karinra, mikor kezdi kihúzni a gyufát. De Teddy rendbe teszi mielőtt elharapódzana a dolog. De már kezdek biztos lenni benne, hogy előbb vagy utóbb, de lesz még bajunk egymással. Főleg ha továbbra is játssza a "R**anc Őrmestert". Komótosan baktatok Emma és Sashi mögött és berántom magam mellé Krisst, ha nem indulna meg mire felkerekedik a társaság./
- Nyugi tudóspalánta, nem kell neked mindent tudni. Hol maradna a meglepetés? Neked amúgy se kell majd a nyomunkban loholni. Már ha a főnököknek van egy kis esze. Bárhogy képezzenek ki, tökön is szúrom magam, ha egy ember tudja velem tartani a tempót ha megindulok. Eh, mindegy is. Nem Rőzsefőtörzs mit várt, mit csinálunk majd. Nem szeretek golyófogót játszani. A perzselt farkasszőrnek nincs jó illata. Mást meg amúgy se nagyon tudunk ilyenkor csinálni. Vagy előre vagy hátra. És nem vagyok az a fajta, aki menekül minden kóbor vacak elöl. De bakker, te itt voltál, ez a marharépa hogy lövette le magát már megint?
/Menet közben azért alaposabban szemügyre veszem Emma mozgását és tartását. Láttam már elégszer első átváltozást az utóbbi két évben és a sajátomra is eléggé emlékszem ahhoz, hogy tudjam mit érezhet. Együtt érzően elhúzom a számat és megcsóválom a fejem./
- Hé Emmácska, ez volt az első mi? Ne aggódj, később majd megszokod és többnyire nem is lesz ilyen rossz. Kivéve majd az első telihold. Na az egy húzós este lesz. Addigra nem ártana majd hazamennünk, ott könnyebben átsegíthetünk rajta. Itt benn, szerintem bele is őrülnél. Na mindegy, hát ha erre is is gondolnak ott elől.
/A végén megemelem a hangomat kicsit, csak hogy biztos eljusson az érintettek fülébe, aztán normális hangon folytatom, ezúttal Sashihoz intézve szavaimat./
- Te, Sashi, mi a fenéből vannak ezek a páncélok? És egyáltalán honnan van ez a tech? Bocs ha kicsit bizalmatlannak tűnök, de ilyesmit eddig csak vadászoknál láttam és az övék ehhez képest olyan, mint ha flintákkal rohangálnának. Három méterre ha álltál tőlem és nem éreztem a szagod és én nem szoktam elvéteni egy szagot. Mi a fenére kell nektek olyan felszerelés, amivel még a magam fajta elől is el tudtok bújni?
/Idő közben visszaértünk a bungalókhoz én pedig mint aki jól végezte dolgát már indulok is az étkező felé és csak néhány lépés után állok meg és nézek vissza várakozóan a többiekre./
- Na, mi a további program,.... főnök?

(112)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Karin elég eltökéltnek tűnt, olyannak aki talán túl komolyan eszi a szakmáját, de hát életek múlhattak rajta. Akár még az én életem is, azon a fejmosáson múlhat amit ő fog adni a többieknek. Theonak csak bólintottam, láttam rajta, hogy most nem vevő arra hogy belekössek és ellenkezzek, és végeredményben valahol igazat is adtam neki. Lehet hogy ennek még haszna lesz, bár szívesen látnám már most hogy mi az. Zair meg elég rosszul nézett ki ahhoz hogy felfogjam most inkább mozdulni kellene, hogy a megfelelő ellátást megkaphassa. Megindultam, miközben a mellettem haladó Fenrir panaszkodását hallgattam./
-Nem tudom milyen lesz a csapatfelosztás, vagy ilyen esetekre a stratégia. Ezt végül is nekik kell majd belénk verni. Viszont szerintem azért nem csak ez a két lehetőség létezik, hogy előre, vagy hátra. Azt hiszem van erre egy jó szó: Taktika./Mosolyodtam rá és tartottam egy kis szünetet./
-De ezt Karin úgy is jobban tudja. Hogy Zairral mi történt? Van pár valószínű sejtésem. Gondolom azok akik ránk lőttek Sashi és Karin volt láthatatlanul, bár nem éppen gyakorló fegyverekkel. /Kissé elhúzom a szám./ -Nem hinném hogy a valhallások a semmiből tudnának lézerlöveteket is teremteni, bár ha így van elismerésem. Emellett gondolom minimumon voltak a fegyverek, hogy ne okozzanak komoly sérülést, csak megleckéztessenek. Ezek a kicsikék, teljesen felhúzva, két mikroszekundum alatt bontják plazmává a tested összes atomi kötését. De visszatérve Zairra, emlékszel hogy mondta, átlát a tárgyakon? Az álcaruhák nem fedhetik le a teljes spektrális kontinuumot, neki pedig sikerült átlátnia Sashi álcáján, és megdöbbent attól hogy ott áll és fegyvert fog rá. Sashi pedig azt várta, hogy majd lebukik. Ez a feltételezésem, de ha nem így történt majd az illetékes kijavít. /Sashi fele fordultam, bár hátulról nem látott, kicsit megemeltem a hangom a végén, jelezvén hogy róla van szó./
-Azt már nem tudom miért viselte meg így. Azért csak vannak biztonsági intézkedések hogy durva balesetek ne történjenek. /Reménykedtem benne hogy azért fel voltak erre is készülve, és hogy ha be is dobnak a mély vízbe legalább nem hagyják hogy belefulladjunk. Végignéztem a csapaton, és a frissen toborzottak közül talán csak Fenrirt találtam egészen épnek és vidámnak./ +Szépen kezdődik a kiképzés, majd' mindenki félholt. /Alig vártam hogy visszaérjünk a bungalókhoz. A sajátomban még visszavettem a régi öltözetem, és ellenőriztem a dolgaimat, az órám, a mellső zsebembe süllyesztett toll-kompjútert, és találtam egy holo-térképet is amiről majdnem el is felejtkeztem. Hamarosan indultam is az étkező fele./ +Kíváncsi vagyok ki lehet az új ember akiről beszéltek.

(42)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir, Serakris, Dylan*

/Menet közben még láthatjátok, ahogy Karin arca kifejezéstelen lesz, Fenrir beszólására sem felel, csak gyilkos pillantással bámul maga elé. A másik valkűr azonban beszédesebb, Fenrir kérdésére egy gyors mosollyal válaszol, majd kifejti./
- No babám, azt hiszem, ha azt mondom neked, hogy atomi sugárkezelt kriolit páncél, illetve még valami más is, de azt már nem jegyeztem meg, amikor Éjidalnok magyarázta..é ha a részletei kellenek a cuccnak menj az elemzőkhöz, habár szerintem ők sem fognak beavatni a szaftos részletekbe. Jah és ilyet tényleg nem láthattál, hazai fejlesztés. /mosolyodik el ismét, szinte szeretettel simítva végig a páncélon./
- És vannak még extrái azon kívül, hogy elfedi a szagod... De ezt majd úgyis meglátjátok, az alap páncélmodul aktiválása és használata benne lesz a kiképzésetekben. /Itt vet egy pillantást Karinra, majd folytatja./ Amúgy ne vedd magadra csibém, de nálad nagyobb volumenű vadakra lett kifejlesztve, szóval nem árt, ha ilyen a cucc...
/Aztán hátrapillant Serakrisra, és a tekintete most nagyon hűvös és távolságtartó. Csak tőmondatokban fogalmaz, de ennyi is elég./
- Nem én lőttem rá.
/Aztán végül még kissé idegesen előre pillantva hozzáteszi./
- De nem hiszem, hogy komoly baja lenne, nem létfontosságú szervet talált el, és nem is erős intenzitású volt a lézer... De majd okosabbak leszünk.
/Hamarosan meg is érkeztek a bungalókhoz, ahol az ezredes kiadja nektek, hogy elmehettek ruhát cserélni, vagy zuhanyozni, ha akartok, aztán negyed óra múlva menjetek reggelizni az étkezőbe.
Emma Sashi segít neked bemenni a házba, ha oda akarsz menni és átöltözni, vagy gyorsan lezuhanyozni is, ha megkéred rá. Egy szót sem szól, csak elővarázsol egy krémet a végén és kiadja, hogy fürdés után majd tetőtől talpig kend be magad vele, segít elmulasztani mindenféle fájdalmat és az izomláznak is jót tesz.

Dylan téged Erik egy étkezőbe vezet, ahol megmutatja az ételkiosztó nénit, akitől bármilyen ételt kérhetsz, amilyet szívesen ennél, és ezt pár perc múlva ki is viszik neked.
A Lovag is leül melléd és nyugodtan várakozik. Úgy tíz perc várakozás és ha rendelsz evés után érkezik egy férfi, aki tiszteleg, majd valami számodra ismeretlen északias hangzású nyelven hadarni kezd valamit. Erik néha belekérdez, de az egész nem tart túl sokáig. Aztán a férfi feléd fordul./
- Üdvözlöm, Theodore Soleil ezredes vagyok és én fogom vezetni a csapatot. A Lovag igen jó véleménnyel nyilatkozott önről, remélem én is hasonlókat fogok tapasztalni. /mondja egyenesen, majd még bocsánatkérően hozzáteszi./
- Elnézést, most azonban még egy kicsit mennem kell, ha minden igaz a csapat többi tagja is megérkezik hamarosan. /még tiszteleg a Lovagnak, majd távozik. Ezután hamarosan pedig befutnak a többiek is.

Ha beléptek az ebédlőbe Eriket látjátok ülni az egyik asztalnál, mellette pedig egy férfi, vélhetőleg az új csapattársatok ücsörög./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Fenrir szavaira csak bólint, valahogy még mindig nincs kedve beszélni, talán ereje sem, inkább nem próbálgatja. A helyén akarja kezelni a dolgokat, igyekszik nem dühöngésbe kergetni magát a fölösleges átváltozás miatt, de valójában elég pipa. Jobb, ha nem mond semmit, nem akarj a kelleténél több feszültséget. Van elég baja e nélkül is. Jó, hogy itt van Sashi, bár így is szánalmas látványt nyújthat, de ez érdekli a legkevésbé. Az egészben az a legjobb, hogy így legalább nem Theo-n jár az esze. Sem egykori szerelmén, sem pedig az itteni mufurc ezredesen./
+Hazamennünk…+
/Nem igazán képes magáénak érezni a kifejezést, sem pedig a többes számot. Neki nem volt otthona, s ki tudja, lesz-e még valaha, bár ezen most nem volt hangulata agonizálni. Annyira szánalmasnak tartotta, hogy most is legszívesebben elbőgné magát, pedig azt hinné az ember, hogy a múlt éjszaka már elapadtak a könnyei. Nos… úgy tűnik, közel sincs így. Tompán észleli csak az ezredes utasításait, rá sem néz, nem tenne most jót a látványa. Csak hagyja, hogy Sashi beterelje a bungalóba, nagyon segítőkésznek tűnik a nő, de túlságosan szégyellős ahhoz, hogy bárki előtt öltözködjön, vagy zuhanyozzon, aki nem az ő Theoja./
- Köszönöm, Sashi!
/Próbálgatja a hangját, kicsit rekedtes, s mindenképpen elgyötört, de legalább még van, őt legalábbis ez a tény megnyugtatja. Késztetést érez, hogy leellenőrizze minden egyes testrészét, hogy biztos egyben van-e, esetleg nem maradt-e valamije úgy…/
- Ezt is…
/Veszi át rögvest a krémet, ide neki bármit, amitől egy kicsit is jobb lesz. Megvárja, míg Sashi távozik, majd nekiáll levetkőzni, nehéz remegő végtagokkal, de már tűrhetőbb a helyzet, mint pár perccel ezelőtt. Hogy lehet így élni? Hálát ad a sorsnak, hogy nem történik ez meg minden alkalommal, amikor eldurran az agya. Borzalmas még csak belegondolni is.
Gyorsan lezuhanyozik, nem akarja húzni az időt, márpedig nem lesz rövid folyamat, amíg tetőtől talpig bekeni magát a kapott kenőccsel. A forró víz némileg megnyugtatja felzaklatott testét, s lelkét, lényegesen jobban érzi magát utána, bár a fájdalom még ott van, de legalább a remegés nem gyötri már. A bőrén sündörgő vízcseppeket felitatja egy törülközővel, majd az ágyra ülve kenegeti be magát. A fájdalomcsillapítás határozottan jól jön most, nem mintha nem lenne bizonyos téren hasznos, hogy nem képes másra gondolni, de azért van egy határ, amikor már nem hajlandó tűrni. Ez az átváltozás már az első pillanatokban is jócskán meghaladta./
+Atya ég, gyötrelmesen hosszú volt…+
/Vakarja meg a fejét, majd a változás hatására használhatatlanná vált hajgumi helyett keres egy másikat, hogy copfba fogja a haját, aztán magára ölt egy másik, még tiszta gyakorlóruhát. Aligha vágyik arra, hogy azokat a fekete göncöket vegye vissza, amikben ideérkezett, nem igazán alkalmasak azok már semmire.
Valószínűleg ő lesz az utolsó, aki megérkezik a többiekhez, de ez most kifejezetten nem zavarja. Ugyan utál késni, ezért mindig pontos, vagy hamarabb érkezik, de most nem is lett időpont megadva, úgyhogy nem lohol… Igazából, még csak éhesnek sem érzi magát, csak azért fog enni, hogy az energiaveszteséget pótolja.
Az étkezőben hamar kiszúrja a Lovagot és a mellette ülő idegent a többiek mellett, de nem arra indul először, hanem a konyhás nénihez. Ki tudja, mennyi idejük lesz enni, valahogy fogalma sincs róla, hány óra lehet, úgyhogy gyorsan kikéri a reggelit inkább./
- Jó reggelt! Foghagymás pirítóst kérnék lágy tojással. Köszönöm!
/Bólint hálásan a nő felé, majd utána indul meg az asztal felé, csöppet sem zavarja, hogy ő még egy kicsit nyalogatta a sebeit, mielőtt idetolta volna az arcát. Nincsen az ilyen történésekhez szokva, ahhoz meg pláne nem, hogy félig farkas, félig ember izévé változzon. Elképesztő, és nem a szó pozitív értelmében…/
- Üdv!
/Láthatólag még mindig mogorva némileg, de azért egy barátságosnak szánt biccentést megereszt az új csapattársuk irányába, majd leül egy szabad helyre, neki aztán teljesen mindegy, ki mellé. Olyan jelenleg úgysincs itt, akinek a közelségétől nem bírna megülni a fenekén./

[26]

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Figyelj, Kriss. Ne nézz hülyének, tudom mi a taktika. Mi is falkában vadászunk. De igen, csak két irány van. Előre vagy vissza. Nem állhatsz egy helyben mert akkor konyec. Láttad Nart is hogy lekapták. A mi esetünkben az a jó, hogy ha ti elbújtok mi meg szétcsapunk köztük. Majd a Valhallások lövöldöznek és védik a s*ggeteket, de én kösz de nem leszek golyófogó. Én vadászok, és ha kell akkor testközelből harcolok és nem lövöldözök elbújva egy bokorba. Ami pedig Nart illeti, a múltkor se fagyott le bár lézertől, szóval valami nagyon frankót láthatott. Sashi kicsit odébb volt, szóval nem hiszem hogy őt. Bár azt kétlem, hogy Karinon akadt volna meg ennyire a szeme. De ne sz*rj be, a főnökeiket valószínűleg kevésbé érdekli, hogy megdöglünk-e, mit az hogy a reggeli kávéjukba hány cukrot rakjanak.
/Sashi fricskáját elnevetem magam./
- A technikai humbugot hagyd, úgyse értem. De ja, vannak nálam nagyobb barmok is ebben a világban. Csak azért b*ssza a csőröm, hogy ezzel ilyen lazán kószálhattok az erdőnkben. Ha ez a vadászok kezébe kerülne.... népirtást rendeznének, és nem csak nálunk.
/Ez a lehetőség egy kicsit lelomboz. Hisz a törzs tele van nőkkel és kölykökkel. A vadászok pedig nem az erkölcseikről vagy az önmérsékletükről híresek. A bungalóknál, mikor elkezd szétszéledni a társaság, még utána szólok Sashinak./
- Sashi! Még ez volt neki az első, úgyhogy nézzétek meg, hogy az ízületei rendesen visszaugrottak-e. Ha nem, akkor alaposan át kell ropogtatni mindenét. És az aztán tud fájni.
/Amíg a többiek eltogyognak a szállásaik felé, én csak a "tengerpartra" sétálok le. Leveszem az atlétát és a vízzel leöblítem a felsőtestem és belemártom a fejem. Friss, hideg, nem is kell ennél jobb. Ezután az atlétát a vállamra lökve átmegyek az étkezőbe. A konyhásnénitől benyúlok egy újabb emberes adagot. Ezúttal néhány friss zöldséggel megtoldva a sonkás tojást. És csak könnyű mézsört iszok mellé. Mire az asztalhoz jutok, Teddy barátunk kereket old, így csak a főnök és egy másik muksó maradnak. Leteszem a tálcát és lehuppanok velük szembe./
- Áh, magát is látni erre fele? Remélem tudja, hogy Nart kilyuggatták a kis terminátorai. Ő lenne a helyettes? Hát nem tököltek sokat. Üdv, a pokoltól kettővel balra. A kaja jó, a nők.. hát... szó-szó, csak sok a mogorva ember. Remélem leszoktál arról, hogy véleményed legyen, a többség itt azt nem értékeli. Úgyhogy egyél, aztán állj át droid módba, akkor talán nem lőnek le a reggeli futás közben.
/Kicsit talán a kelleténél jobban felhúztam magam a reggeli események körül, de Emma érkezése hamar eltereli a gondolataim. Intek neki, hogy üljön mellém és arrébb is húzódok, hogy kényelmesen elférjen./
- Na hogy vagy Emmácska? Minden a helyén?

(113)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/Nem késlekedtem sokat, az apróságokon túlesve már mentem is az étkezőhöz./+Na egy reggeli jót fog tenni. /Nem voltam hozzászokva hogy már egy reggel alatt annyira lefáradjak mint egy nap alatt, és most még előttem állt az egész nap. Próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, hogy a konyhás nénitől illedelmesen kérjem el a reggelit./
-Jó reggelt, egy hamburgert szeretnék, jól megrakva mindenfélével. És egy jó erős kávét, duplát. /A kreativitásomat kiölte a fáradtság, és csak reméltem hogy agyam fogaskerekeit a kávé beindítja. Megfordulva már láttam is hogy hova ültek a Lovagék, le is ültem hozzájuk./
-Üdvözlet! /Köszöntem mindkettejüknek./ -Maga az új ember igaz? A nevem Serakris. /Nyújtottam kezet felé. Ekkor meg is érkezett Fenrir, mint aki most lépett elő a baywatchból és a szokásos "belekötök valakibe" attitűdjét sem rejtette véka alá./
-Hát igen, nem nyerte el a tetszésünket ez a kis reggeli ütközet, nem tudom kinek az ötlete volt. /Feleltem egyetértően majd az újoncra néztem./ -Egyébként ő Fenrir, és amióta itt vagyunk nem hallottam még pozitív véleményt tőle. /Jegyeztem meg enyhén szarkasztikusan. Kicsivel később Emma is felbukkant, meggyötörten, arcáról le lehetett olvasni hogy nincs éppen beszédes kedvében. Biccentéssel fogadtam a köszöntését, majd a lovag fele fordulva tettem fel kérdésemet./
-Megkérdezhetem esetleg honnan jött ez a név hogy Valhalla? Ha jól tudom az a germán mitológiában a túlvilág, javítson ki ha tévednék. Abban azért kételkedem hogy mi valóban a túlvilágon volnánk. /Reggeli beszédtémának pont tökéles, nem akartam traktálni a Sashi által is elemzett álcaruha működési elvének részletes kielemzésével, mert úgy gondoltam biztos elhajtana, hogy ezt a tudósokkal beszéljem le./ +Végül is ő is katona, Emmán kívül itt mindenki az. Lehetne ennél jobb ez az arány.

(43)

[Dylan Crayton]

"Időfolyam"

/Dylan Crayton kíváncsian körül tekingetve követte a Lovagot az étkezőbe. A pulthoz lépve kicsit gondolkozott majd megszólalt./
- Egy baconös és sonkás rántottát kérnék. Meg egy jó erős kávét. Köszönöm - /felelte, majd helyet foglalt a Valhalla vezetője mellett./
- Nagyon szép ez a hely. Jó lehet itt élni - /jegyezte meg, majd miután megkapta ételét éppen nekilátott volna az elfogyasztásának, amikor egy férfi lépett oda hozzájuk./
- Dylan Crayton. Ígérem, hogy nem fogok csalódást okozni - /mutatkozott be miután a Lovag és az új főnök befejezte idegen nyelvű beszélgetését és kezet nyújtott.
Miután új felettese elhagyta a helyiséget szépen sorjában érkeztek meg a Dylan számára nagyon is más-más emberekből álló társaság tagjai./
- Szép napot. Dylan Crayton vagyok - /mutatkozott be mindenkinek.
A férfiaknak kezet nyújtott, míg a hölgyeknek biccentett. Fenrir szavaira önkéntelenül elmosolyogott./
- Ne aggódj. Pont mint a légierő a XXI. században. Már megszoktam a ne szólj szám nem fáj fejem életmódot. Csak azt sajnálom, hogy ott nem ilyen technológiákkal dolgoztunk. Sokkal könnyebb lett volna egy-egy küldetés - /jegyezte meg, miközben végre nekiállt falatozni./
- Remélem azért nem súlyos a sérülés - /nézett Emma felé, majd a Lovag felé fordult./
- Azért remélem, nem fogunk még több lövési sérülést elszenvedni a kiképzésünk alatt. Azért az még a mi időnkben is egy millióból egyszer történt meg, hogy valakit lelőttek a kiképzés ideje alatt - /jegyezte meg./

(37)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir, Serakris, Dylan*

/A konyhásnéni nagyjából akkor jön ki, amikor a kérdéseiteket a Lovagnak szegezitek, ő pedig csak csöndben vár, amíg a reggelik kikerülnek mindenki elé. Ismét nagyon ízletes és pontosan az, amit rendeltetek.
Aztán azonban a Lovag már éppen megszólalna, amikor Sashi jelenik meg. Az arca gondterhelt és most szabályosan vigyázzba vágja magát és tiszteleg a Lovagnak, ami elég ironikusnak tűnik a szokott fehér top szakadt farmersort ruházatában, de a Lovag csak int neki, hogy beszéljen. A nő tartása nem sokat lazul, amikor megszólal./
- Az ezredes küldött Lovag. Az arany sidhet elvittük az orvosiba, de a testi funkciói tökéletesek, a lövés éppen csak karcolta. Hívtuk a Kört, ők pedig azt állítják, hogy a sidhe lelke az asztrálsíkon lebeg... Vagy valami hasonlót. Az okokat még pontosan nem ismerjük de a tudatából egyedül valami Látót, meg sárkányokat sikerült kiszedni.... Néró azt kéri legyen szíves a Lovag odafáradni, szeretne személyesen beszámolni arról, amit megtudott. Annyi a bizonyos, hogy valaki távolról tartja fogságban a férfi tudatát és nem tudják semlegesíteni a mágiáját... vagy mifene. /a végén egy apró fintor futott végig a nő arcán, de a Lovag már magába révedt, talán nem is hallotta.
Aztán fölállt és vetett rátok még egy elgondolkozó pillantást, amikor Serakrishoz ér mintha álomból ébredne./
- A skandináv mitológiából, de amúgy igaza van barátom. Habár nem, természetesen nem vagyunk a túlvilágon, de a Időkutatási intézet székháza erőteljesen hasonlít a mondákban leírt égi palotához... Nem mellesleg igen sok gyökerünk nyúlik vissza azokba az időkbe. Még olyan gyökerek is, mint én. /mosolyodott el haloványan.
Aztán a még mindig elég feszesen álló Sashi felé fordult, és intett neki, hogy üljön le./
- Elnézést, de egy rövid időre nekem is távoznom kell, addig Musashi százados legyen szíves itt maradni és eligazítani Theodore ezredes csapatát, ha lenne bármi kérdésük még. /mondja, majd távozik is.
A nő csak biccent, de csak akkor dől hátra a széken könnyedén, amikor a Lovag már látótávolságon kívül ért. Aztán végignéz midannyiótokon, majd egyesével kérdezgetni kezd./
- Kislány, segített a kenőcs? /pillant Emma felé, majd megvárja a választ, majd Fenrirnek is odaszól./
- Jah és szívem, még az előbb akartam mondani, csak kicsit kaotikussá váltak a dolgok... Ne aggódj a felszerelés miatt, ezt soha nem kaparintja meg senki. De amúgy nem hiába próbáljuk minden eszközzel megőrizni a "Láthatatlan Hadtest" szerepünket. Amilyen technológiáról nem tudnak a fránya vadászok, arra nem is fáj a foguk.
/Aztán kis kihagyás után Serakrisre vigyorog./
- Te pedig kösd föl a gatyád csibém, mert Néró teljesen rágerjedt a dologra, hogy végre egy "külsős" tudóssal tárgyalhat. /vigyorgott, majd még Dylannek is odaszólt./
- Te meg ne aggódj friss hús, mi ennél korszerűbbek vagyunk. Csak olyan sérülést fog kapni valaki, amit neki szántak. /vigyorgott, majd kissé komolyabban hozzátette./ A valkűrök nem okoznak véletlenül sérülést, amit mi teszünk annak mindig pontos célja van.
/Majd hátra dől, ismét összekulcsolva a feje alatt a kezeit./
- Nah de eszegessetek csak csibéim, szükségetek lesz az erőre. Az óvónéni majd addig csöndben figyel. /mondja somolyogva./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Leül Fenrir mellé, óvatosabban, mint normális körülmények között tenné, bár kétli, hogy valaha lesz még olyanra példa. Elvégre, vérfarkasnak lenni biztosan nem normális, legalábbis neki./
- Remélem.
/Felelte Fenrire pillantva, s sóhajtott egy mélyet. Valamivel jobb volt már, a krém is segített, de a fájdalmas „élmény” mellett a lelki megterhelés sem volt kicsi. Fogalma sem volt, hogy valaha túl fog-e lépni rajta. Vajon ez idővel tényleg jobb lesz? Egyelőre nem tudta elképzelni, a beharangozottak miatt meg a Teliholdat sem kívánta a háta közepére sem. Mégis milyen vérfarkas az, aki nem hajlandó átváltozni a félelem miatt? Meglehetősen nevetséges./
- Gondolom, lehetne rosszabb is.
/Válaszolta Dylan felé, bemutatkozni már nem fog, Fenrir úgyis leemmácskázta, fel kell jegyeznie a képzeletbeli listájára, hogy alkalomadtán vágja pofán miatta. Nos, az az alkalom kétségkívül nem most van./
- Ez még nem a kiképzés volt, csak egy teszt.
/Jegyezte meg hűvösen, bár biztosan nem Dylannek szólt a dolog, sokkal inkább a Lovagnak. Elgondolkodtató, mennyire komoly a küldetésük, ha már most csak úgy peregnek ki az emberek, és utánpótlásra van szükség. Vajon hányan tűnnek el, sérülnek meg majd az akcióra való felkészülés, meg a múltba utazás során?/
- Köszönöm!
/Motyogja a konyhásnéninek, aztán már neki is lát, őt most aztán marhára nem érdekli, ki mit vakerál, csak tele akarja tömni a hasát, pótolva az energiaveszteségeket. Úgy érzi magát, mintha legalább egy hete nem evett volna. Mondjuk, a tegnapi vacsora előtt ez is volt a helyzet, noha az már most nagyon távolinak tűnik. Abba aztán végképp nem akart belegondolni, hogy a szülei és a barátai most még éppen kereshetik, mivel szőrén-szálán eltűnt.
Sashi megjelenése szerencsére eltereli a figyelmét. A nem oly rég történtek óta határozottan kedveli a nőt, a látszat csalóka az esetében, s immár nem fog bedőlni neki. A mostani komolysága rögtön aggodalommal tölti el, biztosan valami baj van./
+Azt sem tudom, mi az az asztrálsík.+
/Eszében sincs belekotyogni, csak figyelmesen hallgatja a nőt, meg figyeli mind az ő, mind pedig a Lovag arcát. Lázasan kutat emlékei között, hogy ezt a Kört említették már-e, vagy csak ő feledte el nagyon gyorsan. Nem jellemző rá, hogy fontos dolgok elkerüljék a figyelmét, bár a tegnapi állapotában lehetséges, hogy megtörtént. Sashi utolsó mondatánál ráncolja a homlokát, így már sejti, mi lehet az asztrálsík, a probléma pedig komolynak tűnik. Szegény Naarozair… Mi történhetett vele?
A távozó Lovag felé int, reméli, meg tudják majd oldani, hogy a sidhe férfi visszatérjen közéjük, és nem lesz valami nagyon komoly következménye a dolognak. Sashi kérdésére figyel fel legközelebb, rögtön válaszol is./
- Igen, valamivel jobb, köszönöm szépen!
/Bólint, bár a kislányozást épp annyira nem értékeli, mint az emmácskázást, de jelenleg nincs olyan állapotban, hogy kardoskodni kívánjon. Nem akar közbeszólni akkor sem, amikor a sérülésekről ejt szót a százados. Az előbbiek alapján ugyanis a sidhének határozottan nem azt szánták, hogy az asztrálsíkon ragadjon a tudata./
- Módosul esetleg valamiben a mai program a történtek fényében?
/Igazából, csak az érdekelte, hogy az ezredes ugyanúgy megtartja neki a különfoglalkozást, vagy valaki mással kell majd töltenie az elkövetkezendő órákat. Egyebet nem kérdezett, csak eszegetett, és figyelte a többieket, az sem kerülte el a figyelmét, hogy most már valahogy jobb Fenrir közelében lenni. Valószínűleg a farkasának felbukkanása dobta meg a dolgot, mindenesetre nem bánta, igazából, nem volt baja a másik farkassal, ő rajta legalább még nem köszörülte a nyelvét./

[27]

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Hé! Épp most dicsértem meg a kaját. Ez már elég pozitív nem? Amúgy Kris, tényleg azt javaslom, hogy ha gebasz van, akkor inkább húzd meg magad. Könnyebb úgy megvédeni, ha közben nem kell folyton lerángatni valakit a hátadról. Mellesleg mondtam már, hogy milyen rohadtul tud fájni, ha s*ggbe lőnek egy ilyen lézerstukkerral? Persze van rosszabb, pölö ha rád esik egy helikopter. Na az fáj! De ja, Valhalla, valkürök, már csak a Szivárványhíd hiányzik és a Mjolnir. Eh, már vagy két éve közelébe se mentem a mitológiának. Sokat felejt az ember, ha minden nap újat tanul.
/A legújabb társunkról hamar kiderül, hogy legalább olyan karótnyelt mint a legtöbb Valhallás, talán csak Karint kivéve. Mikor kezet nyújt, megszorongatom úgy istenesen./
- Szeva G.I.Joe! Nyugi, úgy érzem lesz még rosszabb is ez a nap. De legalább a kedvenc óvónénink itt van! Igaz Sashi? Nem tudom, régen hogy nézett ki egy katonaság és őszintén arról sincs sok fogalmam, hogy most hogy néz ki. A Vadászokkal nem vagyok beszélő viszonyban, de az itteniekből kiindulva én marhára fogok örülni, ha vége ennek az egésznek és hazamegyek majd az erdőmbe.
/Jóllakottan hátra dőlök és az utolsó néhány kortyot alaposan megjáratom a számban mielőtt lenyelem, hogy véletlenül se maradjanak ételdarabkák a fogaim között./
- Tudod, óvónéni, azért örülök, hogy ilyen csak nektek van. Legalább tudom kire kell haragudni, ha valaki egy ilyenben rosszalkodik mifelénk. Azért ha majd meglátogatsz, inkább ne ebben gyere. Egy embert akkor kísérek be amikor akarok, de ha senki nem érzi hogy közeledsz, azt azért nehéz lenne kimagyarázni és hát mifelénk nem szeretünk különösebben titkolózni.
/Amikor Emma tányérja már kezd kiürülni, a „véletlenül” meghagyott kajarészemet, egy tojást, kevés sonkát, és a zöldségnek a felét, odatolom Emma elé./
- Egyél. Most szükséged lesz minden falatra. Majd később beszélünk arról, hogyan egyél helyesen és hogy ne teljél el.
/Közben félig meddig „aggódó testvér” mozdulattal megdörgölöm a lapockái között és még egy rövid időre Sashira figyelek, ha frissülne a napirend, de utána visszafordulok Emmához./
- Majd a vacsora után üljünk össze és segítek. Ha minden nap szánsz magadra egy kis időt, akkor felkészíthetlek a továbbiakra. Amúgy is lassan idő lesz és abba belefutni vakon nem jó buli.
/Végül komótosan feltápászkodok és megvakargatom az egyik sebhelyet a hasam oldalán./
- Na gyerekek, én a következő adag kaki előtt még sétálok egyet. Óvónéni, majd ha lesz valamikor egy kis szabadidő akkor igyunk egyet. Rám férne.
/Rövidet kacsintok Sashi felé majd elindulok vissza a bungalóknál lévő tengerparthoz./


(114)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

-Viszlát! /Köszöntem a távolodó lovagnak. Tudatosítottam magamban a hallottakat./ +Egy teljes égi palota, biztos sok energiába telik nekik ezt fenntartani. /Elégedetlenül pillantottam Fenrirre. Úgy hangzott a szavaiból, mintha számára én csak valami alacsonyabb rangú lény lennék, valami gyerek, akinek meg kellhet mondania hogy mit csináljon./
-Legalább egy picit próbálj meg nem hülyének nézni. Nekem nem kell megmondani hogy hogyan féltsem az életemet. Most se az volt, hogy olyan nagy kedvem támadt volna lézerfényben süttetni a hátsóm. /A hangomból ki lehetett hallani a pillanatnyi sértődöttséget. Fenrir hasonló megnyilvánulásai továbbra is megakadályozták hogy jobban megkedveljem. De túlzottan nem vettem fel, vele a kommunikáció valahogy olyan volt mint egy kifeszített kötélen egyensúlyozni. Inkább vettem egy nagy levegőt, és egy pillanat múlva már teljesen normális hangnemben folytattam./
-A mitológia érdekes téma lehet, és nem is szállok vitába róla egy olyan emberrel aki a neve alapján akár a részese is lehetne. /Egy félmosolyt még megcsillantottam felé, majd sashival próbáltam felvenni a beszélgetés fonalát, de igazából az egész asztaltársasághoz beszéltem./
-Ez az asztrálsík dolog érdekesen hangzik. A megnevezés a csillagokra utalhat, mint a mondásban, "ad astra per aspera". Az pedig hogy elkülönült léttérként tartják számon erős szubsztanciadualizmusra utal. A világgal párhuzamosan létező de mégis elszeparált univerzum a világ többdimenziós voltát támasztja alá, és úgy tűnik mégsem olyan vékonyak ezek a dimenziók ahogy az M-elméletben tartották. Ráadásul átjárás is van köztük, ami még inkább lehidaló. /Egy halvány sóhaj után azért aggodalmasan hozzáfűztem:/ -Remélem hogy azért a srácot meg lehet menteni.
/Felcsigázott a lehetőség amit Sashi mondott, talán engem is érdekelt, hogy talán most érdemben beszélhetek majd egy itteni tudóssal./
+Lehet tényleg fel kell kötnöm a gatyát, bár ha a helyi tudósok meg tudják tanulni a sok százéves tudományt akkor én is meg fogom tudni.
-Remek, végre kapok egy normális tájékoztatót a helyi tudományról is. Valahol minden tudós vágya az hogy előreugorjon az időben és megnézze hova jut az emberiség ilyen téren is. /Fűztem hozzá jókedélyűen, miközben eszembe jutott amint régen a kollegákkal viccelődtünk ezen./ +Ha mindenkinek megadatott volna ez a lehetőség, nem is történt volna ennyi fejlődés. Ki tudja, lehet valamelyikük munkáival, vagy neadjisten talán még a sajátommal is szembekerülök.
/Időközben a rövid reggelit is elfogyasztottam, és a kávé hatását is kezdtem érezni, így újult erővel szerettem volna nekivágni a napnak, és a tudományos kihívásnak./

(44)

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir, Serakris, Dylan*

/Sashi először Emma felé fordul, az arcán szokott félmosollyal. Nincs rajta se szánalom, se kedves anyáskodás, olyan mint mindig, amikor megszólal./
- Nem kislány, minden marad a régiben. A fiúk mennem bunyózni, az okosok még okosabbá lenni, te meg hallgathatod karótnyelt ezredesünket. /dől hátra elégedetten, majd mindig a beszélő felé fordul.
Fenrir szavait hallva csak valami talányos mosoly ül ki az ajkára./
- Majd meglátod mucikám mennyire mitológia a szivárványhíd. /Aztán csak megcsóválja a fejét és folytatja./ Mellesleg ne aggódj, itt nem mindenki profi katona... Van aki egyén képességei miatt került be a kötelékbe. Minden esetre majd úgyis meglátod. /vonok vállat./ Aztán ha az ügy lezárult, mehetsz vissza isten hírével kergetni az őzgidákat. És elég ritkán vagyok szabin, de ígérem, ha beugrok valami hagyományosabb ruhát veszek föl. /kacsint rád, aztán kissé komolyabban Serakris felé fordul, amikor az megszólal./
- Hát bevallom fiam, nekem ez az egész akár kínai, de kapsz majd egy agyast, akivel halálra szadizhatjátok egymást. Habár az asztrál síkról inkább a mágusoknál kéne érdeklődnöd, de szerintem találsz olyat is. Szerintem az összes megborult tudósunk ért egy kicsit a mágiához is, mintha a kettő valahogy összetartozna. /von vállat. Aztán valami különös dolog csillan a szemében, amikor meghallja a latin idézetet./
- Talán göröngyös az út, de ha körbenézel a Valhallára jobban illik az hogy "Sic itur ad astra!" /mondja halovány mosollyal./ Persze nekünk a valódi csillagokhoz több közünk van, mint az asztrálsíknak... Habár erről lehet, hogy jobb, ha nem én értekezem. /nevet fel.
Aztán felpillant Fenrirre amikor távozni készül, csak megcsóválja a fejét a szavaira./
- Oké babuci, de nyolc előtt érj vissza, mert a gonoszabb óvónéniddel lesz az edzés 8.00-tól, és szerintem nem értékelné a férfiasan elegáns csúszást. /Aztán még a hátadnak hozzáteszi./
- Szolgálatban nem iszom farkas. /Aztán ha Fenrir elment visszafordul a többiek felé és kérdőn néz rátok./
- Szeretnétek esetleg ti is menni valahová még, vagy megvárjátok itt a kezdést? Esetleg más kérdés? /pillant körbe./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Összevont szemöldökkel pillant Fenrirre, és csak azért nem röhögi ki, amiért meg akarja mondani, hogy mit egyen, mert sejtése szerint az jelenleg túlságosan is fájna. Csupán lemondóan megcsóválja a fejét, amolyan beletörődöm jelleggel, bár őszintén, még a szeme sem kívánja azt, amit a férfi elé pakolt. Nem véletlenül rendelt azt, amit, nem is akart többet enni, egyszerűen nem bír. Az utóbbi héten alig evett valamit, nagyon beszűkült a gyomra, és ilyenkor nem jó telezabálnia magát hirtelen, szépen lassan kell visszaszokni a normális étrendre. Nem mintha lelkileg rendben lenne ahhoz, hogy rendszeresen és értelmes mennyiséget vegyen magához./
- Beszélj azzal, akit ez érdekel, és ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak.
/Tolta el maga elől végül a tányért, ő aztán semmit sem fog azon kívül megenni, amit már elfogyasztott. Különösen úgy nem, ha valaki kötelező jelleggel rá akarja tukmálni. Igencsak éles a különbség a tanács, kérés és a parancsolgatás között. Ő pedig ez utóbbit nagy általánosságban senkitől sem tűri el. A küldetés az más tészta, de a mindennapos dolgok tekintetében senki ne ugasson bele az életébe.
A mozdulat hatására némileg azért megenyhül, majd egy sóhaj után azért még hozzáteszi./
- Tényleg nem bírok többet enni…
/Aggódjon akármennyire is Fenrir, és akarjon jót, nála azzal úgysem fog soha célt érni, ha rá akar tukmálni valamit. Sashi szavai szerencsére elterelik a figyelmét, és némileg lenyugszik, nem tudja még hová tenni ezeket a másfajta érzelmi reakciókat, amik néha kirobbannak belőle, biztosan a farkashoz lehet köze, mert ő sosem volt egy vérmes nőszemély./
- Rendben.
/Bólintott, csak erre volt kíváncsi, bár annyira távolinak tűnt már a tegnapi nap, és a bizonyosság, hogy ki kell derítenie, mennyi köze van Hozzá a férfinak, vagy csak a természet furcsa játéka, hogy pont ugyanúgy néz ki, úgy hívják, sőt, még némely reakciója is rendkívül hasonlónak tűnik.
A többire nem figyel annyira, mondhatni, nem igazán érzi úgy, hogy érintené, persze, hallja, és valahol biztosan elraktározza az információkat, de hogy most nem fogja fel, az teljesen biztos./
- Ez már jobban hangzik.
/Bólint a segítségnyújtás javaslatára Fenrir felé, abban természetesen benne van, elvégre neki is szüksége van arra, hogy minél tájékozottabb legyen ebben a kérdéskörben. A táplálkozást illetően meg majd ő kontrollálja magát, de egyelőre örül, ha bármiből egy kisebb adagot el tud fogyasztani. Int a távozó farkasnak, majd visszapillant Sashira, aztán csak megcsóválja a fejét./
- Nekem jó itt, nem igazán vágyom sehová.
/Forgatja meg ujján a jegygyűrűjét az asztal alatt, amit azért másról árulkodna, ha látná bárki is. Előbb-utóbb úgyis eljut oda, ahová el kell, hogy újra együtt legyen a családjával, de szándékosan nem keresi a halált, különösen úgy, hogy azzal mások életét is kockára tenné./
- Kérdésem sincs… maximum annyi, hogy mennyi az idő?
/Pillant körbe, hátha lát valahol egy órát, valahogy nagyon cserbenhagyta az időérzéke ezen az idegen helye, bár ez talán nem csoda./

[28]

[Fenrir]

* Időfolyam *

/Átsétálok a tengerparthoz és megcsóválom a fejem./
+Hamis....hamis az egész vacak. És ne tébolyodjon meg itt az farkas?!
/Menet közben húzom le magamról az atlétát, majd a nadrággal egyetemben a fövényen hagyom. Lassan, de csak elfojtott morgások közepette vetem le magamról az emberbőrt és már jól megtermett farkasként sétálok le a partra. Egy darabig ott bóklászok, majd a műerdő felé veszem az irányt és futok egy kicsit, mászkálok. A szemeimmel látom magát az erdőt, de a többi érzékem számára üres a csarnok. Zavar, idegesít. Morgok.
+ Hogy szedtek össze egy ennyire zavart csapatot? És hogy várhatják el, hogy összedolgozzunk?
/Alaposan végiggondoltam mindent, amit a "társaimról" tapasztaltam. Nar ugye már kiesett, pedig vele legalább nem volt nehéz egy helyen lenni. Ez a tudóspalánta, egyszerűen fárasztó./
+ Bakker, miatta fognak kinyírni minket. Felfoghatnád, ha hülyének néznélek, hagynám hogy megdögölj, nem pedig tanácsokat osztogatnék.
/Aztán ott volt Emmácska, nagyon bájos ez az elveszett kislány stílus, és érthető volt, hogy nem veszi szívesen mások tanácsait, de tudtam, hogy ha így folytatja össze fog roppanni. És ha ez megtörténik, nem akarnék én lenni az, akinek vissza kell őt fogni telihold idején. /
+Ha ki tudnám innen juttatni időben, akkor legalább Fekete Hold segíthetne neki. Így gebasz lesz. Buta kislány, legalább ne lenne annyira benne annak a hülyének a s*ggében.
/A sidhe lány elkülönítése nem érintett különösen érzékenyen. Ahhoz nem volt időm eléggé megismerni, de lehet nem is jártam így rosszul. Viszont ez a G.I.Joe akit kerítettek, nagyon droidnak tűnik. Még biztos lesz összezördülésünk. Leginkább viszont maga a Valhallás banda zavart. A fele karót nyelt, a másik fele úgy néz ki mint aki most lépett ki egy olcsó mangából. Olyan techjük van amivel az egész világot szétcs*szhetik és még a szellemvilággal is neki állnak szórakozni. /
+ Hogy a fenébe tudnak rejtve maradni ennyire?
/Talán csak Sashi az egyetlen, akitől nem áll fel a tarkómon a szőr, de egy ilyen helyen még azt is kinézném, hogy direkt viselkedik így. Még jó hogy nem vagyok paranoid sidhe. Mire ennek vége, remélem legalább vele lesz egy rendes kapcsolatom. Már ha túlélik a többiek ezt az egészet egyáltalán.
Jó darabig mászkáltam a fa-hologrammok között. Morogtam és mikor az adrenalin a szervezetemben tetőfokára hágott, vérfagyasztó üvöltéssel adtam ki magamból a felgyülemlő agressziót. Szükségem volt rá. Lassan de biztosan közeledett a telihold és Emmának ez lesz az első. A szervezete már kezdi leadni a jeleket és ezek rám is hatnak. Ha nem szedi magát rendbe időben, itt gondok lesznek. Kissé nyugodtabban kocogok vissza a partra és megmártózom a vízben, majd kifekszem a fövényre a mű-nap alá és várom a 8órát.

(115)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

/A kellő reggeli tápanyagbevitel után a testem lassan feldolgozta a hirtelen kimerültség hatásait, és még arról is gondoskodott hogy tudatosítsa bennem, bizony izomláz fog gyötörni egy jó darabig. Kellemesen hátradőltem és figyeltem a többiek mondandóit. Mosolyt fakasztott belőlem, mikor Sashi kissé értetlenül válaszolt./
-Valahol biztos is vagyok benne hogy összetartozik. /Feleltem egy jelentéktelen sóhaj közben. Egy apró sóhaj ami jelezte hogy látszólagos bölcsességem bizonytalan talajon ingadozik, talán mert volt volt valami rémisztően ismeretlen abban a szóban hogy "mágia". Ismeretlen, és mégis vonzó. Az hogy nem feltétlen vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal pedig egyenesen önbizalommal töltött el. Egy pillanatra mintha a megértés szikráját látnám megcsillanni Sashi szemében. Ezzel párhuzamosan magam is élénkebben szóltam a témához./
-Szívesen jutnék a csillagokig, és talán nem is olyan képletesen. A Valhalla talán foglalkozik ezzel is? /Utaltam az űrkutatásra./ +Furcsa egy világ ez, antigravitáció hajtotta járművek mindennaposak, de egy antigravitációs elven működő űrhajó nem. Biztos vagyok benne hogy a technológia meg lenne hozzá.
/A távozó Fenrirnek tett megjegyzése pedig kissé meglepett, úgy tűnt mégis komolyan veszi a munkáját./
-Fárasztó egy alak. /Fűzöm hozzá mikor már távol van./ -Nehéz rájönni mit is akar igazán, pedig szinte egyfolytában beszél. De annyira alfahímkedni akar hogy már fáj. /Mondtam, részben Emmával való együttérzésből. Bár úgy gondoltam ő is túlreagálta a dolgot kissé, de az ő helyzetében ez még érthető volt./
-Még szerencse hogy én nem lettem vérfarkas. /Szóltam el magam, de elég hamar rádöbbentem hogy ez nem volt a legszerencsésebb megszólalás. Elővettem az órám, felkattintottam, és megnyugtató kattogása közben tereltem el a témát/
-Hét tizenkilenc van, még van időnk, hacsak nem egy órát kell még gyalogolni a laborokig, illetve kinek hova. Nekem pedig rengeteg kérdésem van, bár a felére nem biztos hogy tudnál válaszolni, de a többiből megpróbálok most lefaragni. /Néztem Sashi fele, miközben újra zsebre vágtam a gyönyörűen megmunkált ketyegőt./ -Tulajdonképpen ti miért titkolóztok? A koromban is volt rengeteg olyan szervezet, aminek a valódi működéséről valószínűleg csak kevés kiválasztottak tudhattak. Mint a CIA, vagy egyéb titkosszolgálatok. De a ti szervetekről a világon senki nem tud, mi olyan súlyosságú hogy ezt indokolja? Nem igazán vagyok jártas a helybéli szervezetekben vagy politikában, így nem igazán tudom mik vannak itt. Mik azok a társaságok amiktől érdemes tartózkodni? /Beszéd közben egy furcsa hangra lettem figyelmes, tudatom peremén a távolban, mintha egy üvöltést hallottam volna. Egy pillanatra megálltam és értetlenül forgattam a szemem. Önkéntelenül is libabőrös lettem, mintha egy hideg szellő futott volna át az étkezőn./
-Tudom már mi a másik dolog ami zavart. /Folytattam, ahogy végiggondoltam a történteket./ -Itt alig van valami légmozgás, hiányolom a szellőt. Ettől minden olyan statikus. Az eget nagyon jól megcsinálták, de a táj az ilyen apróságok miatt még mindig nem természetes.

(45)

*Remélem nem probléma hogy betippeltem az időt.*

[Caridwen]

*Időfolyam - 2900. augusztus 9. - Emma, Fenrir, Serakris, Dylan*

/Sashi csak biccent egyet, elismerő pillantást vetve az órára./
- Hmmm remek darab, még az időugrással is jól jár. Kincs az ilyen szerkezet. Fenrirrel meg ne törődj, szerintem ha összeszoktok remek csapat lesztek. Nekem is voltam már olyan társaim, akiket legszívesebben megtéptem volna, de végül éles helyzetben jók voltunk együtt. Higgy nekem, az hogy valakitől agymenést kapsz, nem jelenti azt, hogy más szempontból nem jó melléd.
/Aztán picit elhallgat mielőtt folytatná./
- Nos kell majd még gyalogolni egy keveset, de egy kis időnk még van. A kérdésedre pedig egyszerű a válasz tudóskám. Ha a világ megtudná, hogy valaki birtokában van az időutazásnak minden hülye vissza akarna menni, hogy ne fesse ki a lábkörmét, ne csalja meg a feleségét, vagy fene tudja... A lényeg, hogy ezzel olyan töréseket és hibákat okoznának az időben, amit nem győznénk javítani... Van dolgunk így is elég, nem kell több galiba. Plusz ha nevet akarsz mondok egyet. Merlin. Nem igazán kedvel minket... Részéről szintén bolygatja az időt, csak mágikus úton... Amíg rejtőzünk ő sem talál minket.
/Mondja könnyedén. Aztán vet egy elgondolkozó pillantást Emmára./
- Emma drágám, lenne hozzád egy kérdésem. Ne zuhanj magadba teljesen. Kemény menet lesz ez az egész, szóval ha gondod van Theokával szólj a nagyoknak. Ha Fenrir idegesít akkor is, tudod elég kulcsfigura leszel, szóval jobb lenne ha kibírnád még picit, oké? /villant rád egy gyors mosolyt./
- Amúgy kérdezhetsz tudóskám, de ha humbugokat akarsz, mást keress, én max lábon lőni tudlak, ha túlzottan idegesítesz. /vigyorog láthatóan viccelve./
- Amúgy lesz majd jobb az idő, szépen be van szabályozva a teljes klíma.

Fenrir már egy ideje fekszel a fövenyen, amikor hirtelen egy sötét árnyék vetül rád. Majd egy mély férfihangot hallasz./
- Hmmm nekem nem is szóltak, hogy előléptünk üdülőközponttá.... Nincs neked valami dolgod fiú, ahelyett, hogy itt ejtőzöl?
/Ha kinyitod a szemed egy fehér hajú fickót pillantasz meg. /

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

- Az.
/Suttogja halkan, talán csak gondolja, a fene sem tudja. Nem ismeri annyira a vérfarkasokat, hogy tudja, hol gyökerezik a probléma, de sejti, hogy valahol a dominancia kérdéskörnél van elásva a dolog. Fenrir dominánsnak tűnt, ami alapvetően nem is lenne probléma, de ő úgy érezte, hogy a benne élő vad is ilyen felfogású. Márpedig akkor itt még lehetnek gondok, amíg tisztességesen el nem gyepálják. Afelől ugyanis nem volt kétsége, hogy Fenrir erősebb, mint ő, meg hát, sokkal jobban ismeri ezt a kort, ami nagy előny lehet./
- Az biztos, hogy nem rejti véka alá a véleményét.
/Ez nem feltétlenül volt baj, bár tény, hogy egy idő után besokall tőle az ember, ő legalábbis így érezte. Serakris megjegyzésére megrándult a szája, de fölösleges lett volna ilyesmin kiakadni. Szerinte úgyis mindenki olyan fajba kerül, ami a legközelebb áll a személyiségéhez, vagy valami rejtett képességeihez, tudja is ő. Jó, ez a logika nála már meg is bukott, nem igazán bővelkedik olyan jellemvonásokban, amikre egy vadállatnak szüksége van./
- Biztos minden fajnak megvan a maga hátránya…
/Csupán ennyit fűzött hozzá, elvégre, kellett hogy legyen előnye a vérfarkas létnek is, nem tudná körbeírni, de a fájdalom ellenére fantasztikus érzés volt egy másik bőrben lenni. Abba nem akart belegondolni, hogy ez idővel oda vezethet, hogy többet legyen farkas alakban, mint ebben az új testben. Fura, valahogy könnyebbnek tűnt megszokni a bundást, mint ezt a nőt, aki lett belőle./
- Áhh, köszönöm szépen, akkor még nem kell sietni sehová. Gondolom.
/Engedett meg egy gyengécske mosolyt magának, aztán csak hallgatta Serakris kérdéseit, ami azt illeti, érdekesek voltak, csak hát őt egyelőre ilyen mélységében nem foglalkoztatták a dolgok, bármennyire is kellene, hogy ezzel törődjön. Végigfutott a hátán a hideg, minden korábbi elgondolása ellenére a farkasa csatlakozni akart a társához, még ha hiányzott is neki a természet valódi lénye, az illatok, a fények, a hangok./
- Én illatokat se nagyon éreztem, amikor átváltoztam. Gondolom persze, így sokkal nehezebb megtalálni a helyet, vagy valami ilyesmi…
/Merlinről már volt szó, és tudják is hogy ez a Merlin, az a Merlin. Épp ezért nehéz elképzelnie, hogy nem épp jó szándékú alak, mindig is egy pozitív figurának tartotta. Inkább nem is gondolkodik a dolgon, csak összezavarodna./
- Nincs semmi gondom az ezredessel és Fenrirrel. Legalábbis, nem olyan, amit a fejeseitek meg tudnának oldani.
/Felelte komolyan tekintve Sashira, nem akart ő azért senkinek rosszat, mert vannak bizonyos problémái. Theodore ezredes attól még ugyanúgy fog kinézni, s Fenrir sem lesz más jellemű, ami azt illeti, az pedig még jól is jött, hogy volt itt másik vérfarkas, kevésbé érezte elveszettnek magát./
- Többet bírok ki, mint amennyi látszik.
/Sóhajtott fel, s valóban sokkal jobb bőrben volt, mint amennyire rosszul lehetett volna a jelenlegi helyzet fényében. Csak hát ugye, erről nem tudott senki, ő meg nem akart róla beszélni./
- Szóval, ne aggódj, nem fogok összezuhanni.
/Érzelmileg már így is egy roncs volt, nem volt út mélyebb rétegek felé, legalábbis ő így vélte. Most már inkább arra készítette magát lélekben, hogy kibírja a következő órákat az ezredes közelében anélkül, hogy tökéletes idiótát csinálna magából előtte./

[29]

[Fenrir]

* Időfolyam *

+ Oh, hogy takarodnál a műnapfényemből.
/Csak egy szememet nyitom fel és végigmérem a fickót./
+ Miért van olyan érzésem, hogy veled se leszek jóban?
/Halkan morgok, majd felemelem a fejem a fövényről./
+ Nem, pont nincs jobb dolgom.
/Elnézek a bungalók és az étkező felé. Ha szemmel nem is, a szaguk alapján megpróbálom belőni a többieket, bár ebben a mesterségesen tisztított levegőben, ez nem a legegyszerűbb. Minden esetre, Emma feromonjait nem lenne nehéz kiszúrni, már ha éppen nem lenne emberi álcában. Vakarózom egy kicsit. Ha érzékeim nem csalnak, még van némi időm, bár rendesen átszunyókáltam a szünetünket. Visszakocogok a ruháimhoz, hacsak a mukinak nincs ellenvetése, és a nadrágom közelében veszem fel újra csak az ember bőrt, majd a nadrágot, és indulok tovább az atlétáért, ami talán két méterrel lehet arrébb. /
- Egy üdülő központban igazi fák lennének. És nem, semmi jobb dolgom nem volt. Tán zavar?
/Miközben húzom fel az atlétát, elindulok a muki felé./
- Hagy találjam ki, az aktuális helyi terminátor? Vagy végre valaki akinek nem rangjelzés volt a jele az oviban?
/Szegezem a kérdést az ipsének miközben átropogtatom a nyakam, a vállaim és a gerincemet./
+ Azt mondja hogy, ma van kilenc. Akkor még egy, kettő és pár nap. Süti. Vagyis kb. két, két és fél hét, amíg otthon telihold lesz. De jó lenne tudni, hogy mi hol vagyunk. Nem kéne hogy Emmácska fél úton boruljon ki itt nekünk.
/Zárt ajkakkal végigfuttatom a nyelvemet a fogaimon, csak úgy unaloműzés céljából és tovább méregetem a jómadarat./

(116)

* Sorry, különkóborlós elmélkedés hátránya, hogy rövid lesz a következő hozzászólás. De majd bepótolom. *

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*

-Eredeti svájci. Ez még a Mariana árok fenekén is jól mutatná az időt. /Feleltem viccesen/ -Kár hogy már egyik sem létezik. Fenrirrel kapcsolatban meg legyen neked igazad. Bár rá is ráférne ennek belátása. /Emma fajokra tett megjegyzésére egy kicsit beindult a fantáziám./
-Gondolom a Homo Sapiens Sapiens már kicsit háttérbe szorult, ilyen versengésben nem biztos hogy sokáig megállja a helyét. Evolúciós szempontból egy picit előnyösebb ha egy lény gyorsabb és erősebb és még pont olyan intelligens mint egy ember. /Filozofáltam el kicsit mik is lehetnek a következményei ilyen lények létezésének, majd Sashinak válaszoltam./
-Igen az ilyen történeteket ismerem. Ha visszamennél megölni Hitlert, lehet hogy a németek megnyerik a második világháborút, ráadásul nem is biztos hogy ugyan akként az emberként születsz meg a megváltozott világban. A paradoxonoknak van egy pár fajtája és van is pár kedvencem közülük. De félreértettél, én sem gondolom hogy az időutazásról mindenkinek tudnia kéne, de rólatok még annyit sem tudnak hogy léteztek, ahogy kivettem. Vagy mégis van valahol egy Valhalla electronics corp, és mindenki azt hiszi számítógépeket gyártotok naphosszat?
+Csak van valami fedőszerv, ha más nem azért hogy legyen fedősztorija az olyanoknak mint én.
-Ez a Merlin pedig, akkor a ti időbűnözőtök? Egyelőre nem tudom hova tenni a személyét, amit hallottam az azonos nevű középkori fósziról hogy nagy bölcs jóságos segítője volt Arthuréknak, és pont úgy nézett ki ahogy az ember elképzel egy öreg varázslót. Gondolom itt azért egész más a helyzet.
/A kíváncsiságom nem hagyott alább, és bár gondoltam hogy olyan kérdéseket is feltettem amik talán Sashi hatáskörén túl esnek, a kérdések feltétele számomra mindig is egyfajta erénynek számított. Amire nem lehet kielégítő választ kapni, az megvilágíthat egy problémát./
-Na, szerintem ideje indulni. /Feleltem kicsivel később./ -Ideje hogy meghallgassam azokat a humbugokat amikkel a helyiek tudnak szolgálni. Merre is kell menni? /Kérdeztem az egyetlen illetékes személyt körünkben. Felálltam, egy kicsit megnyújtóztam, majd ha Sashi elindult hogy idegenvezessen, én is követtem./

(46)