Hősök Csarnoka

[Caridwen]

Egy különös építmény lebeg a levegőben. Csak az találhat ide, aki tudja az utat, mert mindenki, aki azonosítójel nélkül akarja megközelíteni a helyet, azt a védőpajzsok, vagy a folyamatosan aktív fegyverrendszerek porrá omlasztják. Igazából senki nem tudja mikor hozták létre a csodás kastélyt, vagy azt, hogy mit rejt mélyen a gyomrában. A legendák még nem születtek meg róla, mert aki már találkozott velük, az vagy beállt a közéjük, vagy távozott az élők sorából.

[Caridwen]

*Időfolyam - Előzmény*

/Az ezredes igen ingerülten pillant az akadékoskodókra, de még mintha Erik szája is megfeszülne kissé, de amikor megszólal nyugodt a hangja./
- Ha mindenképp tudni akarja minden fegyver veszélyes, ha rossz kezekbe kerül, mi pont ezt próbáljuk megakadályozni, habár ezt nem szeretném még egyszer elmagyarázni. Zárjuk le ezt a témát, de ha akarja egyszer ha több időm lesz megpróbálom eloszlatni minden kételyét. /mondja szokott nyugodt hangján, habár a tekintetéből keménység sugárzik. Aztán pedig hasonló arccal Zair felé fordul. Közben Fenrir észre veheti Karin összeszűkülő halovány szemeit, de többet nem szól, főleg amikor az ezredes figyelmeztetően a vállára helyezi a kezét./
- Azt hiszem téved, nem csak ez a két lehetőség is van. Ha akarja máris kitöröljük a memóriájából az elmúlt eseményeket és visszatérhet a "szabad" életéhez. A nagy szabadsága társadalom mételye, ha mindenki azt csinálja, amit akar, akkor igen hamar kihalna az emberiség... De mint azt már az előbb említettem mi nem kényszerítünk magára semmit, ha nem tetszik a feltétel haza is mehet. Ha erre vágyik menjen oda a valkűrökhöz, ők majd hazakísérik. /mondja nyugodtan és a tőletek távolabb álló páncélosok felé int.
Majd immár mindannyiótokhoz intézve a szavait csak ennyit mond./
- Akkor kövessenek, mehetünk is. /Ezzel el is indul, az ezredes a jobbján halad, és Karin az, aki megvárja míg mind elindultok és hátulról kísér titeket. Az arca végig olyan hideg mintha jégből faragták volna, de a szeme egy ragadozó éhségével figyel.
A folyosók amiken végighaladtok abszolút jellegtelenek, mintha egy kastély hideg kőfalai lennének mindenféle díszítés nélkül. Útközben néhány alak szembe jön veletek, ők többnyire hófehér köpenyt, vagy a katonai alapfelszerelést hordják, habár van akin egyszerű katonai gyakorló van és csak különös medálok ás pántok futnak rajta.
Egy hosszabb séta után, mialatt többször lefelé lejtő folyosókon haladtok végül egy nagy vasalt ajtó elé érkeztek, amiből vörös fény tör elő, aztán miután letapogatta az elől haladó Eriket és az ezredest a hatalmas kapu máris feltárul és meglepő tájkép tárul elétek.../



- Nos üdvözlöm önöket a Hősök Csarnokában. Ez a Valhalla kiképző része. A házak és a kisebb környezetük valódi, a távolabbi helyekre azonban fejlett holografikus technológiával hoztuk létre az idilli sziget tájképét. Itt bármit föl tudunk építeni, egy ókori római várost, de akár egy lebombázott falvacskát is... Mind egy-egy bungalóban lesznek elszállásolva, a berendezés önöknek azt hiszem nem fog gondot okozni, az embereim számára azonban a múlthoz való alkalmazkodást szolgálja. Eoryann kisasszony úgy gondolom önnek sem lesz gondja vele, de ha bármi kérdése lenne forduljon nyugodtan a valkűrökhöz. Őket mellesleg elérhetik a bungalókban megtalálható telefonokon, de örülnék, ha nem ugráltatnák az embereimet olyasmivel, hogy robot nélkül nem tudok hátat mosni! A pontos napirendet Theodore ezredes fogja önökkel ismertetni, én pedig engedelmükkel most elbúcsúzom, mert ha minden igaz hamarosan visszatér egy egységünk a szülőszázadomból és szeretnék ott lenni az érkezésükkor. Örvendtem hölgyeim és uraim. /mondja hűvösen, majd biccent az ezredesnek, aki Karinnal együtt tiszteleg neki, aztán el is siet, miután bezárul az ajtó mögötte különösnek tűnik a semmiben lebegő vasalt fakapu./
- Nos igen. Jelenleg augusztus 8.-a 19.32 a pontos idő, tehát ezen a kései órán már nem akarjuk önöket tovább feltartani. Holnap reggel egy rövidebb fizikai felkészítéssel kezdenénk a napot pontosan 6.00-kor. Ezek után reggeli 7.00-kor, majd 8.00-14.00-ig a harci egységnek Karin hadnagy fogja tartani a kiképzést, a tudósoknak az egyik időmérnökünk tart rövid tájékoztatót, Shyama kisasszonynak pedig jómagam fogom pontosabban elmagyarázni a feladatát. Ezek után 14.30-kor ebéd az étkezőben, amit mellesleg ott láthatnak /mutat a kaputól nyugatra egy tágasabb épületkomplexum üvegezett termére./
- Ezek után pedig 15.30-19.00-ig egy tájékoztató kiképzés, ahol mindannyiuknak megtanítjuk az alapfelszerelés kezelését és néhány fegyver kezelését. 19.30-kor pedig vacsora. Takarodó nincs, nyolc óra után önök osztják be az idejük, de elvárom, hogy reggel hatkor mindenki frissen jelenjen meg a reggeli futáshoz.
/Ezek után az immár a jobbján álló Karinra pillant, majd amikor szembesül a nő semleges pillantásával vissza rátok./
- Akinek kérdése van, most teheti fel.

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Ez a sok beszéd neki már némileg frusztráló, de hát nyilván nem lehet mindenki annyira őrült, mint ő, hogy elég számára az elvesztett szerelmének szakasztott mása, s megtenne bármit. Hülyeség, igen, tisztában van vele, mégsem érdekli. Egész egyszerűen nincs mit veszítenie. Mikor máskor, ha nem most legyen őrült?
Fenrir önfényezésén majdnem felröhög, eszébe jut, miként néztek volna össze Dorothée-val ezen szavak hallatán, aztán rándult volna meg ajkuk az elfojtott mosoly következtében. Kedves, aranyos és szeretnivaló. Aha, meg többek között szerény is, biztosan ezért hagyta ki ezt a felsorolásból.
A felé lépő farkas látványa nem rémiszti meg, sőt, felszegi fejét, kihúzza magát, s többeknek talán ismeretlen az, ami belőle árad, ám Fenrirnek feltehetőleg nagyon is ismerős. A csendes fenyegetés kimondatlanul is ott lapul a levegőben, a bizonyosság, hogy nem fogja hagyni, hogy csak úgy felé magasodjon bárki is, már persze nem fizikailag… Végül az ő ajkaira is egy halovány mosoly költözött./
- Kinél lehet fogadásokat kötni?
/Kérdezett vissza szemtelenül, kétségkívül a csak jóban leszünk kérdéskörre gondolván. Vélhetőleg abban lesznek, miután lefutották a szükséges köröket, elvégre, mindketten vérfarkasok. Talán erre már Fenrir rájött az előbbi kis jelenet kapcsán, ám ő azt sem bánja, ha nem. Legalább tovább marad titok. Mindenesetre a vélemény okán azért ott van benne az a csendes elégedettség.
A sidhe srác mintha kicsit kiakadna. Lehet ő sem viselné néma beletörődéssel a helyzetet, ha nem lenne itt az ezredes. Sőt, biztos, ám jelenléte nagyon sok mindent megváltoztat. Olyan furcsán szebbnek tűnik tőle a világ. Kezd aggódni, hogyha túl sokat van vele egy légtérben, akkor az agya úgy fogja kezelni, hogy Ő az. Kellett az a bizonyosság, minél hamarabb, bár őszintén megvallva, inkább a csalódásra számított, elvégre, fogta a kezét a kórházi ágyon, mikor szíve az utolsókat dobbantotta, látta, amikor eltemették. Nem lehet Ő. Csak jó lenne, ha ezt valóban el is hinné, s nem gyötörné a remény.
Ugyan alapvetően nem szimpatizál a tünde hölggyel, de mélységesen egyetért a ne csak a szánkat jártassuk mondandójával. Ő is menne már, ideje rátérni a dolgok lényegi részére. Látja, ahogy Theodore ingerültté vált a fölösleges akadékoskodás miatt, olyan ismerős… Mindig hamar felkapta a vizet, bár sosem kellett sok, hogy lecsillapodjon. Legszívesebben kettétépné a Karin nevezetűt, mikor az ezredes a vállára teszi a kezét. Tök mindegy miért, de a fájdalommal vegyes féltékenység, s tán egy szeletnyi sóvárgás a torkát kaparja. Mindent feláldozna még egy érintéséért. Egy pillanatig sem bánta, hogy ennyire szerette, de most elgondolkodik a dolgon, hogy megérte-e az a boldogság, mi kevés ideig jutott csak nekik, ezért a fájdalomért cserébe.
Megindul, mikor erre kapnak utasítást, elsőként sorol be Erik és Theodore mögött, nem túl feltűnően, de azért beleszagolva a levegőbe, hogy vajon az illata is ugyanaz-e? Vérfarkasként intenzívebb minden, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ezer közül is megismerné. Szólni azonban nem szól az út alatt, így is többet beszélt, mint amennyit szeretett volna, csacsogna helyette úgyis mindig mások, nincs ezzel gond. Beszéd helyett próbálja megjegyezni a lehető legtöbb dolgot arról az útvonalról, amin végighaladnak. Akár arcokat is, bármit, ami kicsit is lényegesebbnek tűnik.
Mikor aztán megérkeznek a Hősök Csarnokába, csodálkozva néz körbe. Egészen megnyerő a környezet, itt bizony nem lesz nehéz kipihennie magát és felkészülni mindarra, ami rájuk várhat. Jegyezte az újabb elhangzó információkat, majd egy apró, másnak minden bizonnyal lényegtelen információ után felsóhajt. Mennyire szeretett együtt zuhanyozni Theodore-val, s igen, mindig megmosták egymás hátát. Fájó pont ez, talán marad is örökké, ám most nem engedhet a komor gondolatoknak. Majd a bungaló rejtekében, igen, ott kiadhatja magából ennek a napnak minden feszültéségét./
- Hasonlóképpen!
/Biccent egyet a távozó Erik felé, nem mintha ez bárkit is érdekelne, de azért így illik. Tisztelegni nem fog, nem katona… Mikor ismét az ezredes beszélt, majomkölyökként csüngött a szavain, egyszerűen olyan édes volt a füleinek a jól ismert hang dallama, hogy szavakba sem tudta volna foglalni. Nem érdekelte, mennyi feladat várt még rá, meg fog tenni minden tőle telhetőt, hogy ez a kis küldetés sikerrel járjon, hibázni úgysem szeretett. Ha már valamibe belekezdett, azt legjobb tudása szerint igyekezett végigvinni. Csupán akkor rándult görcsbe a gyomra, amikor meghallotta, hogy Soleil ezredes maga fogja megosztani vele a feladata részeit, egy része örült neki, másik része pedig tartott tőle. Őrületbe kergette ez a kettősség. Annak viszont rendkívüli módon örül, hogy nem a harci egység tagja, mert ezt a Karin nevezetű nőszemélyt nem tűrné túl sokáig. Kíváncsi lesz, mire fog jutni Fenrirrel a hadnagy…
Kicsit több mint 12 óra, és az ezredessel lehet, szemtől-szembe, igaz ez most valahogy szokatlanul hosszú időnek tűnt. Sebaj, lefekszik hamar, legalább kipiheni magát, s úgy fogja érezni, hamarabb eltelik addig az idő./
- Nekem nincs kérdésem.
/Jelenti ki, nehogy valaki várakozó pillantással kezdje el méregetni. Ő a maga részéről mára már jobb szeretne elvonul, hogy távol a férfitól felül tudjanak kerekedni a józanabb gondolatok. Természetesen arra figyelt, ha bárkinek volt még kérdése, hisz hasznos információt azért még hordozhatott bármiféle apróság vagy jelentéktelennek tűnő kérdés./

(14)

[Fenrir]

* Időfolyam *

- Nyugi öcskös, senki nem néz bazári majomnak. Csak gondoltam megtanítod őket íjjal lőne. Na meg ahogy elboldogulsz az itteni kütyükkel... én két éve vagyok így, de én csak villogó gombokat láttam azon a konzolon.
/Vigyorogva emlékeztetem a laborban történtekre. Anno a XXI.században nem voltam hülye a gépekhez, de az itteniek nekem már kicsit magasak. Nem is csoda, hogy sokkal jobban érzem magam a farkasok közt, a természethez közel. Hátba veregetem Nart amikor "elkéredzkedik" a másik sidhéhez és még egy gonosz kacsintást is megeresztek felé és szembe találom magam Karin "Úgyis megdöglesz!" pillantásával./
- Persze, "szakmai dolgok". Aztán ne felejts el védekezni!
/Mikor viszont a sidhe lányka toporzékolni kezd, elhúzom a számat./
- Nyugalom húgicica, megyünk már! Anyám, és én még azt hittem, hogy Nar és Dick problémásak....
/Vissza nézek Emmára még indulás előtt./
- Utálok fogadni, főleg ha valamit biztosra tudok húgi! Jóban leszünk mi, hidd csak el.
/Barátkozóan, amolyan nagytestvéresen átkarolom Emmát egy pillanatra induláskor, de aztán engedem is, had szaladjon a főnökök után. Ahogy elindulunk, hogy átvezessenek minket a szállásunkra, erősen él bennem a késztetés, hogy elkenjem "Dick Tracy" száját./
- Na figyelj köpenyes, senki nem tévedhetetlen, ahogy maga sem. De ellentétben magával, én nem állítom hogy maga téved, legfeljebb azt, hogy egy barom. De szerintem erre magától is rájött, különben nem győzködne arról, hogy számításokkal minden megoldható. És ja, beleképzeltem. Ha rajtam múlna, ez a technológia nem is létezne, de nem vagyok én papagáj, hogy ismételgessem magam. De ha nagyon akarod Dick, akkor ezt lemeccselhetjük egy kupa uisge mellett.
/Néha azért megeresztek egy-egy kósza pillantást Narék felé és a Emma felé is. Előbbit azért, hogy szemmel tartsam hogy halad a cimbora, utóbbit azért, mert feltűnően rákattant a főnökre. És valami furcsa is van a lányban, ilyenkor úgy örülnék, hogy ha már emberi alakban is annyival élesebbek lennének az érzékeim. Nem baj, majd később, ha közelebb leszek a farkashoz. Addig elég az, hogy tetszik valami a lánykában. Minden esetre, egyenlőre csak "Dick"-et csesztetve és a többieket szemmel tartva bóklászok át a Hősök csarnokába./
+ Azt a k....
/El nem tudtam képzelni, hogy ez a marha nagy tengerparti nyaraló hogy férhet be ide, de hamar megkapom rá a választ./
- Pedig már kezdtem örülni, hogy szabadulunk abból a kalickából. De legalább az illúzió megvan. Na szóval, 6kor reggeli torna, 7kor zaba, aztán fél napos sz*patás. Süti. Főnökasszony, akkor holnap.
/Megeresztek egy kétujjas félig tisztelgés-félig intés félét Karina felé./
- Nekem csak egy kérdésem van, ezt a gumibugyit hogy nyúzom le magamról? Vannak dolgok, amiket nem szívesen csinálnék páncéllal a tökömön. Főleg hogy nem látok rajta se cipzárt se kisajtót.
/Azért remélem, később se kell olyan nevetséges hacukákat öltenem mint amilyenekkel az ide úton találkoztunk, legyenek bármilyen hasznosak./
- Na nem tudom ki hogy van vele, de én már kezdek marha flamós lenni. Jut eszembe, akkor elvileg a motyónkat is visszakapjuk most? Emmácskának is hiányzik már a Mackója, nekem meg van pár cucc a zsákomban, amikről nem szívesen mondanék le. Ja tényleg, vacsora? Csak lője be nekem az irányt főnök és már itt se vagyok. Tényleg fiatalok, valaki egy kis könnyed "ismerkedős estére" nem vevő? Korán van még az alváshoz, és végül is van egy egész tengerpartunk.

(101)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/ Serakris szavait meghallgatja fél füllel, és valljuk be, hogy cseppet sincs kedvére amit hall tőle. Ahányszor megszólal ez a férfi, akkor azt érzi, hogy üsse meg. Felé fordul, és visszafogott hangnem közli vele a következőket./
-Ha megengedi, akkor én is megjegyeznék pár dolgot. Első dolog az, ha én belegondolok az ő helyzetükbe, akkor annyi jut eszembe, hogy nagyon benne vannak a teveürülékben. Második dolog, hogy a kezüket kinyújtották felénk, hogy húzzúk ki őket. Harmadik dolog, hogy tudósként nagyra értekeled a technikát, meg minden fajta ketyerát és kütyüt. Amíg te örülsz a fejednek, addig én másképp érzek. Te lehet, hogy ember maradtál, ám hahhóóó! Én sidhe vagyok! Már ha sikerült rájönnöd. Aztán próbálnak minket egyenlően kezelni. Hát sajnos nem lehet. / Néz rá mindkét szemével a férfire, közben komoly arcot vág, aki teljesen tisztában van azzal, hogy vásárra fogja vinni a bőrét. Mit tudhat a másik, hogy ő már volt életveszélyben, ahol lézerfegyverekkel lövödöztek rá. Cseppet sem kellemes érzés, ha eltalál egy. Az égett hús illata, a fájdalom és a tudat, hogy egy teljes találat esetén mindennek vége. Sárkányszeme fenyegetően villan a tudósra, közben az agyában megszokott zagyvaság megy, amit nem és jó ideig nem fog megérteni./
-Szóval értse meg, hogy marhára nem tudok magamról semmit. Azt sem, hogy miért sidhe lettem. Az érzéseim különböznek. / Azt már nem tudná pontosan kifejteni miben. Talán a vasnak az érzékelése miatt, vagy az egész teste miatt? Vagy csak mert valami erő átjárja minden egyes porcikáját? Igen, ezek a kérdésekre keresi bőszen a választ, amit az ilyen alakok talán nem érhetnek meg, sőt nem érdemelnek annyi tiszteletet, hogy ezekről informálódjanak./
-Szóval ha már empátiáról prédikál, hogy gondoljak bele más helyzetébe, akkor azt kell mondjam, hogy először tegye meg maga. Amit még hozzá kivánok tenni mondandómhoz, hogy míg maga szerel és technikával fog foglalkozik, akkor én a hátát fogom védeni. Ehhez tartsa magát! / Úgy érzi rajta nagyobb teher lesz, mint azokon akik nyomogatják a gombokat. Érzi, hogy dühös és ettől minden porcikája robbanásra kész. Nehéz megállnia, hogy ne szavaljon tovább Serakris nevű fickónak. Tombol, és enyhe fátyol kerül a szemei elé.
+ Kinek képzeli magát? Úgy tesz, mint ha minden jó lenne így. A fenéket van jól! Majd rájössz! + Légzése kissé hevessé válik, közben lágyan fújtat. A düh fátylán keresztül keresztül érkezik meg pár nyugtató gondolat múltból,ezért mély levegőket kezd el venni, s lassan lenyugszik. Női hang varázsa töri meg állapotát, hogy tekintetét a sidhe hölgyre írányítsa. Farkasszemet néz Eoryannal, míg a arany-zöldes szeme kissé barátságosabb, úgy a topáz-kék hüvősebb egy árnyalattal. Felfogja a másik íriszeinek üzenetét, azonban a végén félrenéz. Rádöbben, hogy ő szintén változik. Barátságos szeretne lenni a maga normálatlan viselkedésével, azonban ez sorra nem tetszik a környezetének. Jelen állapotában pedig nem tud megváltozni, az egyik pillanatról a másikra. Idő kell neki.
+ Mivé leszek? Mivé változok? + Ordít fel lelke mélyén, hogy közben szemeivel ránézzen a sidhe nőre, aki itt áll a közelében. Elég valószínűnek találja, hogy olyan lesz mint Ő. Ez az érzés megrémíti, és ha nem lennének a többiek, akkor mint üzőtt szarvas rohanna ki e világból. Nehéz félretenni ezeket a kétségbejtő gondolatokat.
+ Édesem? Kedves? + Ha magával is van lefoglalva, azért ezeket a szavakat szinte kristálytisztán hallotta. Újabb kérdéseket gyárt az agya, közben ötletel a megoldáson, hogy a nő mi célból csempészte bele ezeket a szavakat a beszédébe.
+ Induljunk! + Visszhangzik elméjében a szó, hogy egy sóhaj kiséretében nyugodjon kicsit bele helyzetébe. Fáradt, és nem ártana egy kis pihenés. Meghallgatja az Ezredes szavait, amit neki címez, amire különösen nem válaszol, hanem csak biccent a fejével, hogy megértette. Megindulnak végül, hogy egy helyen kössenek ki. Sárkányszeme néha müködésbe lép, így jótékonyan foglalkozik az épület átvizsgálásával mint a többiekkel, már ha ez sikerül számára és nem gátolja meg senki tevékenységében. Megérkeznek a célukhoz, amin ő bizony nem lepődik meg, mert a barlangban volt egy olyan elhatározása, hogy nem fog meglepődni az újdonságokon.
+ Egy újabb csodás valami, ami valószínűleg tele van modern technikával. Miért borsozik ettől a gondolattól az egész testem? Mint ha tiltakozna ellene. + Hallgatja a bevezető szavakat, aminek a végére teljesen belefárad. Meg egyszerűen nevetségesnek tartja, hogy miért ugráltatna egy robotot csak azért, hogy lemossa a hátát. Azért nem gyerekek, és a szervezet meg nem babysitter tábor. Ezután Karin elmondja a napirendet a holnapi napról.
+ Csodás! Szóval mutassam meg, hogy mit tudok. Úgy érzem, hogy lesz alkalmam rá bőven. A kiképzésre kíváncsi leszek, ám van egy olyan sejtésem, hogy erőnléti meg hasonló. Fegyveres gyakorlat. + Morfondírozik magában, és a végén természetesen válaszol hallhatóan./
-Nekem sincs kérdésem! / Arra megvárja a választ, hogy Fenrir kérdésére mit válaszol a tisztjük. Jó lenne kényelmesen aludni. Meghallja Fenrir szavait, és azon elgondolkozik, hogy örülne-e a közös szalonnázáshoz. Éhsége megvan, de közel sem fizikai eredetű./
-Nos én valamennyit eszek, azonban én jobban örülnék másnak mint egy falat kenyérnek. / Néz rá Eoryannra, majd kimondja határozottan, hogy ő mit szeretne./
-Én vele szeretnék beszélgetni, a többieket rád bízom cimbora. / Odafordul a sidhéhez, majd finoman megszólal./
-Már ha van kedved édesem beszélgetni velem kettesben. Azt előre leszögezem, hogy szeretnék négyszemközt veled beszélgetni, s nem szeretném ha mások se hallgatnának le. / Hangja komoly, majd reménykedő arccal várja, hogy a nő válaszoljon. /

(44)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


+Na szép, így egyen az ember a ráció hangja egy szoros helyzetben.
/Fenrir eddig is agresszívnak tűnt minden irányába, de most adtam neki egy célpontot amire fókuszálhatja a dühét, magamat, és ez a felismerés egyáltalán nem tetszett. Dühös voltam, úgy kezeltek mint aki semmit nem tud, és folyton akadékoskodik, úgy mint ahogy saját magukat kellett volna nézzék. És Fenrir mögé beállt a Naarozair nevű srác is, persze az erősebb féltől most kapom a magamét, ezért ő is beszáll kicsit a szájkaratéba, le is írta magát a szememben. Lassan úgy éreztem sarokba szorulok, és bármit mondok ezek ketten mindjárt nekem ugranak. Olyan ellenségessé vált a közeg amit én nem is akartam soha, nem éreztem hogy provokáltam, de mégsem lepett meg igazán, inkább dühített, hogy valaki más ilyen dühös legyen pár megfontolt szóra és logikus következtetésre, vagy hogy ennyire értetlen legyen a tudománnyal szemben. Tépelődtem magamba hogy mit tudnék ez ellen tenni, szemrehányás, sértés, amik kikívánkoztak belőlem, de annak nincs jó vége, sosincs. Ha nem most majd később lenne foganatja. Az értelem hangja meg, becsődölt, megértetni velük mi a helyzet, vagy kérni őket? Hagytam volna Erikre a beszédet, ő sokkal jobb benne. Valamit mégis mondanom kellett, kiállni magamért, még a végén csak ennyit ér majd a szavam, hogy egy agresszív izomagy és taknyos talpnyalója leszól majd egyfolytában. De a düh harcában nem nyerhetek az indulat emberével szemben, legyőzne a rutinjával vagy neadjisten a fizikai erejével. Tépelődésem közben nem figyeltem annyira a külvilágra, összeszorítottam a fogam, és ökölbe szorult a kezem. Még Erik is le akarta zárni a témát, és én is már egyre inkább. Menet közben Fenrirnek csak ennyit feleltem./
-Én sem ismételgetem magam fölöslegesen mert magában süket fülekre találnék. És ez a keménykedés sem hat meg, jobban tenné ha lehűtené magát, és sértegetések helyett a nevemen szólítana. /Összeszedtem a türelmemet hogy korrekten tudjak válaszolni, de a feszültség így is érződhetett a hangomon. Naar felé fordulva válaszoltam./
-Nemértem mi a fő problémád, hogy sidhe vagy? Felőlem akár klingon is lehetnél, engem nem érdekel. Az embert a szavai és a tettei határozzák meg és eddig nem adtál rá okot hogy bárki másképpen kezeljen mint bárki mást közülünk.
+Ő sidhesége ne gondolja már, hogy különb, ha gyerekesen viselkedik.
-És Téged is emlékeztetlek egy pillanatig sem becsültelek alá, vagy sértettelek meg, úgyhogy ne becsméreld a szakértelmemet, mert ugyanolyan fontos mint bármelyikünké.
+Kütyüpiszkálás? Ha szerinted a tudomány csak ennyiből áll akkor szerintem meg a harc csak ravaszhúzogatás. /Gondoltam, bár nem álltam messze tőle hogy ki is mondjam./
+Az erőszak a gyengék végső menedéke. Ha harcra kerül a sor, ott igazán nagy a gubanc. /Emlékeztettem magam az elvre amihez mindig is próbáltam tartani magam.
Mikor megérkeztünk tágra nyílt a szemem a látványtól./
+Holoszoba, pont mint a startrekben. Persze az hogy "hősök csarnoka" sokkal fennhéjázóbb és magasztosabb. /Gondoltam még mielőtt visszahallottam volna Eriktől. Mikor távozott, biccentettem felé, majd figyelmesen végighallgattam a programot./
+Fizikai felkészítés? Úgy tűnik az erőnléti edzésből én sem maradok ki. Remélhetőleg nem lesz túl kemény.
/Összehúztam a szemem amikor Fenrir kijelentette, hogy ezek után jópofizni akar. Nem ő lenne az első akivel szívesen barátkoznék, ráadásul Emmával jobban kijön. Fél füllel arra is figyeltem hogy a szőke kölök a másik sidhével tart majd./ +Na szépen klikkesedik a társaság.
-Ha nincs más program mára, csak annyit kérdeznék melyik az én szállásom. /Kérdeztem Theodore-tól./
-Rendben, feltéve ha még elviseli a képem. /Feleltem viccesen Fenrirnek, oldva az előbb kialakult feszültséget. Nekem már sikerült lehűtenem magamat, és gondoltam adok egy esélyt, lehet a körülmények extremitása miatt volt ennyire ellenszenves a fickó./


(31)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam*

/A körülöttem zajló események annyira felbosszantottak, hogy egyszerűen már nem vagyok hajlandó rájuk figyelni. Hogyha végre megindulunk, egyedül az utat figyelem, a környezetemet és az útirányt. A társaim fecsegését kizárom, úgy, mint a parancsnokokét - akik hála az én Istennőmnek, legalább most nem magyaráznak mindenféle botrányos dolgot. A hátam borsózik ettől a helytől, és kezdem magamat is gyűlölni, amiért kiolthatatlan tudásszomjam ideláncol. Ó, igen, már réges-rég megfordult a fejemben a távozás gondolata, ámde ha kiléptek innen, az emlékeim is elszállnak. És az én tudatomhoz senki emberfia sem érhet!

Az idillikus tengerpartot meglátva eláll a szavam. Egy pillanatra - de csak egy pillanatra - felszabadultnak érzem magam, szabadnak - de aztán egy pillantás a többiekre, és megint megfojtanék mindenkit./

+ Ó, szerelmetes Istennőm! Szánj meg engem, ölelj kebleidre, és kérlek, szabadítsd meg ezektől az oktondi, parancsolgatós halandóktól! Mivel érdemeltem ki, hogy sorsomat erre irányítottad? Könyörülj rajtam! /hangzik a fohászom, és remélem, hogy valami istenség meghallja imám, és kiment erről a pokolin helyről. Persze, én magam is tudom, hogy okkal vagyok itt, nekem dolgom van, és utam nem véletlenül kanyargott errefelé. Talán szövetségeseket találhatok a csapattagjaim között, talán értékes információkra tehetek szert. Csak az Idő a megmondója, hogy miért vagyok itt. De hát az Idő itt egy különös fogalom.

Időközben magyarázatot kapunk a hely különös jellegére, majd végül a három bugrisból kettő távozik. Theodore ezredes szavaira azonban besötétül az ezidáig érdeklődő arcom. Még hogy én reggel hajnali hat órakor futni fogok?! ÉN?! FUTNI?! Nagyon nagy erőfeszítéssel, de elfojtom gúnyos horkantásomat. Azonban elkezdek aggódni, mert ezek tényleg nagyon komolyan veszik a katonai időbeosztást és a kiképzést. Atya világ, ez nem lesz így jó!

Nem tudom, mit csináljak. Nem adhatom meg azt az elégtételt ezeknek, hogy látnak holnap hörögve fulladozni "futás" címszó alatt, ugyanakkor azt sem tűröm valami fényesen, hogy ugráltatnak, mint valami parasztot. Nekem mi szükségem fizikai kiképzésre?! Mindegy, ezen még majd törhetem a fejem, előttem az egész éjszaka. Majd megoldom valahogy. Nagyobb problémákat is letudtam már.

A Fenrir nevű pasas továbbra is szórakoztat, bár nem tudom, azért én nem beszélnék ennyire modortalan stílussal. Egyszerűen nem illik, ezt ő is megtanulhatná. Azonban az engem is érdekel, hogy hogyan tudnék megszabadulni ettől a páncéltól, mert bizony nem ebben szeretnék aludni. Egy kényelmes, lenge hálóingnek nagyon tudnék örülni - talán még a ma ért rengeteg sérelmemet is el tudnám felejteni egy kisidőre. Talán.

Egyre szimpatikusabb ez a farkas. Nem kell kinyitnom a számat, mert mindent feltesz, amire kíváncsi vagyok. Önkéntelenül is megfogom az ujjamat, ahol a gyűrűmet szoktam tartani. Feltétlen szükségem lenne rá. Meg a köpenyemre. Annyira szeretném visszakapni a köpenyemet! Kicsit megáll bennem az ütő, amikor felajánlja az "ismerkedős estét". Én? Olyat? Ezekkel? Bár talán hasznos lenne. Kérdésére elgondolkodva összehúzom a szemöldökömet. Igen, talán hasznos lenne./

- Lenne egy történetem, amit szívesen megosztanék Önökkel /mondom csöndesen, az eddiginél jóval barátságosabb hangon. Még egy mosolyt is megeresztek, ami kivételesen nem egy erőltetett vigyornak tűnik. Aztán a felém forduló fiúcskához fordulok, és a továbbiakban halkabban, csakis neki intézem szavaim:/ Remek, látom a szarkazmust máris eltanultad, ellenben rosszul használod. Nem baj, majd belejössz. A történetem után cseverészhetünk, fiatalka barátom.

/Elnézek a kis kunyhók felé, és megpróbálom kitalálni, hogy melyik az enyém. A megérzéseim sosem hagynak cserben. Ezért hát hallgatok a szívemre, és ez alapján próbálom kitalálni, hogy melyik legyen az enyém. Végszükség esetén úgyis megtudom, miután a többiek elfoglalták a szállásukat. Fene a hülye észjárásomba./

(13)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Emma még út közben amikor beleszagolsz a levegőbe egy ismerős illatot érzel... Lehet csak az érzékeid vernek át, de az ezredes illata határozottan emlékeztet valamire... Csak valahogy sokkal intenzívebb és mégis ugyan az.
Amikor ott vagytok Fenrir szavaira az ezredes csak biccent, majd a saját ruháján a mellkasán megérint egy körnek tűnő jelet, mire az egész páncél lefolyik róla vissza a mellkasára erősített pántrendszerbe, aminek öt csomópontja van a felső testen, az egyik ott, ahol megérintette a páncélt. Alatta egyszerű katonai gyakorlót visel./
- Mi mentális összeköttetésben állunk a páncélzattal, tehát részünkről a manuális szabályozásnak nincs szerepe, de mivel az önök bőre alá nincsenek beültetve az alapmodulok az agyukba pedig a mentálszabályzó, így marad a manuális. Önök is megtalálják ezt a gombot a saját páncéljukon, a modulokba fog visszahúzódni az anyag, ezt kell majd fölvenni a ruhára később. Katonai gyakorlókat mind találnak majd a saját házukban. Amiket ha akarják cserélhetik, de a benne hagyott ruházat alapján jelenleg Qaeriss majd Shyama kisasszony, aztán Valentius, majd pedig Naarozair és Fenrir van elszállásolva sorban. /mutogat közben a házakra balról jobbra haladva.
Aztán visszafordulva folytatja./
- A személyes tárgyaik is a házaikban vannak, minden amit maguknál találtunk mielőtt a páncélt föladtuk volna. Az ebédlő pedig ott van, mint már említettem... Meglepő módon a vacsorát is ott tudják magukhoz venni. /mondja enyhe szarkazmussal... Ismét az üvegezett épület felé int, majd a pillantása a házaitok felé vándorol, a vízből egy nő indul el felétek könnyeden sétálva el a házak között. Csak fürdőruhát visel meg egy dögcédulát a nyakában, a szája sarkában cigaretta parázslik, a kezében pedig vodkás üveget tart. Amikor észre vesz titeket felszalad a szemöldöke és megindul felétek. Az ezredes pillantása elsötétedik, amikor a nő odaér mellétek. /
- 'Napot Theo, mi a helyzet? Ők lennének a nagy csapat?
- Törzsőrmester, ha lenne olyan kedves és a maga dolgát csinálná nagyon hálás lennék... /mondta kimérten a férfi. /
- Komm mit mir! /lépett elő Karin és megfogta a másik nő karját, aki csak megnyugtatóan felemelte a vodkásüveget./
- Nyugi csibém, nincs gond, megyek már. További jó szórakozást gyerekek! /biccent nektek majd elindul a part mentén. Az ezredes egy darabig utána néz, majd megcsóválja a fejét./
- Nos azt hiszem ennyi. A házaikat akkor tudják, a személyes holmijuk is ott van bent. Az ebédlőben tudnak vacsorát vételezni, ha éhesek. Az estét innentől fogva önökre bízom. Itt találkozunk reggel hatkor! /ismétli meg, majd ha egyikőtök sem kérdez tőle semmit, akkor elbúcsúzik az oldalán Karinnal, aki amint kissé messzebb érnek ingerülten magyarázni kezd neki és be sem fejezi még akkor sem, amikor kimentek ők is, elhagyva a Hősök Csarnokát ott, ahol az ezredes./

[Emma Raine Shyama]

[Időfolyam]

/Kicsit idegen számára, ahogy Fenrir átkarolja, azokon kívül, akik közel állnak hozzá, nem szereti túlzottan a fizikai kontaktusokat. Valahogy ahhoz nem elég nyílt személyiség. Viszont azt kell észrevennie, hogy a bundás bírja a dolgot./
+Értékelném, ha néha egyetértenénk valamiben.+
/Morogja magában, de biztos benne, hogy a farkashoz eljutott a dolog. Mindenesetre annak azért örül, hogy úgy ahogy elrendezték a kis súrlódást, ő a maga részéről ilyesmivel nem is szeretne foglalkozni, ha már egyszer van nekik ez a feladatuk, szeretne erre koncentrálni. Kötelességtudatnak sosem volt híján, viszont az ismerkedéssel világ életében gondjai voltak, épp ezért feszélyezte némileg a közeg, de majdcsak feloldódik előbb utóbb./
- Ha te mondod!
/Reagálta le végül a farkas szavait, megtoldva egy óvatos mosollyal, amivel elveszi szavainak eredendően csípős élét. Igazából vannak dolgok, amiket szörnyen nehéz levetkőzni, még így, teljesen más bőrben sem./
- Milyen remek a hangulat.
/Jegyezte meg fanyarul a két férfi közt feszülő ellentétre, de bízott benne, hogy vannak annyira felnőttek, hogy lerendezzék egymás közt a dolgot, és ne kísérje végig az egész akciót ez a hadakozás.
Egy alkalommal kapta csak el Fenrir pillantását, mire csupán egy felvont szemöldök a válasz, lévén nem tudja, mi végre vizsgálgatja a férfi. Előbb utóbb vélhetőleg úgyis ki fog derülni, tekintettel arra, hogy az eddigiek alapján Fenrir aztán nem tudja magában tartani a véleményét.
Az az illat… csak még tovább fájdítja a szívét, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy valahogy más, nem tudja mire vélni a dolgot, csak arra tudna gondolni, hogy az ezredes is valamilyen fajba tartozik, ami dob egy lapáttal a dologra. A kispárnáján még ott volt az illata, mikor ma reggel felkelt, tudja, ostoba ragaszkodás, de nem volt képes még csak el sem pakolni az ágyneműjét, minden éjjel megágyazott neki, mintha attól visszacsalhatná erre a világra. Még szerencse, hogy a többiek mögötte jönnek, így még véletlenül sem láthatják meg a könnybe lábadt szemeket, mi szerencsére elenyészik, mire megérkeznek.
A Hősök Csarnokában Fenrir első kérdésénél majdhogynem felröhög, csupán van elég lélekjelenléte nem tovább rombolni a megítélését, ám azért ajkai szeglete felfelé görbül. Most, hogy így belegondol, mostanra már egészen megszokta ezt a szerelést, úgy azért sokkal könnyebb, az az ember… öhm vérfarkas testén sehol egy zsírpárna. Régi alakjában már hisztérikus rohamot kapott volna a dologtól./
- Igen, egy kis vacsora jól jönne.
/Bólintott, majd a következő szavak hatására kissé erőteljesebben lökte meg Fenrirt a vállán, miközben csak a fejét csóválta. Nem is érti, miért számít, mi hisznek a dologról. Neki ez fontos, meg a gyűrűje, de az utóbbi az ujján csillog. A jobb kezének gyűrűsujján, fenne hirdetvén, hogy a szíve foglalt. Hopp, erről jut eszébe… Már pillant is Theodore felé, hogy megnézze a kezét, a szíve máris sokkal hevesebben dobog, mintha ez mindent eldönthetne. Fogalma sincs, mire vágyik jobban, hogy ott legyen a gyűrű, vagy hűlt helyét lelje./
- Még az ismerkedésben is benne vagyok.
/Válaszol végül erre is, bár sok reményt nem fűz ilyen téren önmagának, de nem akar különcködni, és meg sem próbálni. Azzal vélhetőleg nem aratna túl nagy sikert. Az hamar kiderül, hogy a sidhe férfi, inkább fajtársa felé húz, de hát ez végül is teljesen normális, most esik csak le neki, hogy Fenrir is ezért figyelheti. Vélhetőleg még nem jött rá a dologra, bár az a hugizás kicsit fura volt, de nem fedezte fel a felismerés bizonyosságát a tekintetében. Valamit viszont biztosan éreznie kell, máskülönben nem simult volna el ennyire könnyen a kis konfliktusuk./
- Ha nem viseli el, majd kényszerítjük.
/Jegyzi meg Serakris felé, ezzel mintegy nyomatékosítva, hogy ő a maga részéről nem fogja hagyni a széthúzást, lévén az életük múlhat egymáson. Ők nem katonák, nincs bennük az a fajta kötelességtudat és bajtársiasság, hogy bármit is feláldozzanak egymásért. Nem árt, ha legalább egy kicsit megkedvelik egymást. Látszólag ebben a legtöbben egyet is értenek, csak Naarozair szeretne privát beszélgetni Eoryannal, valamilyen szinte megérti, csupán őt magát kifejezetten még nem érdekli, hogy mi is lett belőle. Jelenleg egészen más szempontból közelíti meg az itteni létét.
Ő a maga részéről nem nyomkodja azt a gombot magán, fogalma sincs ugyanis, hogy mi van alatta. Nem itt akar szembesülni elsőként önnön meztelenségével, az felettébb kínos lenne.
Balról a második az ő kis bungalója, ilyen festői helyen bizony szívesen romantikázott volna a férjével, de sajnos esélyük sem nyílt rá, hogy megvalósíthassák közös terveiket. Csupán egy pillanat, ahogy megérinti a hasát, a mozdulat még mindig ösztönös, de már nincs ott semmi. A kislányuknak egy pernyi sem juthatott ebből a világból. Keze erőtlenül hanyatlik le, mikor észreveszi magát, s igyekszik nem túl messze kerülni gondolatban, valamint elűzni a fájdalmat a lélektükreiből./
- Azt hiszem, én átvennék valami szellősebbet a vacsorához.
/Jelenti ki, de persze nem ez a legfontosabb oka, amiért szeretne bejutni a neki kijelölt házba.
A fürdőruhás nő láttán elkerekedik a tekintete, és az ezredes reakcióját sem épp nehéz kiszúrni. Valahogy nem szívleli ama tényt, hogy ennyi nőnemű van körülötte. A feszültség szinte kézzel tapintható, jobbnak látja inkább figyelmen kívül hagyni a jelenetet, legalább nem idegesíti magát sem rajta, van elég baja e nélkül is./
- Viszlát!
/Köszön a távozó páros után, majd körbepillant aktuális társaságán./
- Nos, akkor öt perc múlva itt, és megvacsorázunk?
/Kérdi, mert hát sosem volt kifejezett vezéregyéniség, bár a farkas erről másként gondolkodik, de az semmiképpen sem erre a lapra tartozik. Ha igenlő válaszokat kap, már indul is befelé a bungalóba, s az első dolga mindenképp az lesz, hogy tenyerei közé simítja a kis fából készült szobrot, neki annyi elég lesz, hogy erőt merítsen belőle, utána pedig leveszi magáról ezt a testhezálló ruházatot, hogy legalább arra a katonai gyakorlóra lecserélje./

(15)

[Fenrir]

* Időfolyam *

/Megakad a szemem egy pillanatra a fürdőruhás katonán. Külsőre nem, de a kisugárzása emlékeztet egy bizonyos fúriára. Utána nézek a két nőnek, mielőtt vissza fordulnék a csipetcsapathoz./
- Hm.... ez vajon a rendszeresített öltözet?
/Jegyzem meg Nar felé vigyorogva, aztán bocsánatkérően felteszem a kezem./
- Ha egyszer szeretem a vagány nőket, most mit csináljak? De nyugi, menjetek csak beszélgetni. A kis hölgy úgyis könnyebben körbevezet a Dombjukban mint én. Amúgy is csak egy sidhét ismerek rajtatok kívül, és nem biztos hogy nem ölnénk meg egymást ha találkozunk. Bár már van lassan két éve is hogy nem láttam a leányzót.
/Megcsóválom a fejem "Dick Tracy" ajánlkozásán. Franc se gondolta volna, hogy ennyi kötekedés után még vevő lenne egy menetre. Inkább a "Tudós vagyok, hagyjatok békén!" kategóriának gondoltam, bár az hogy hajlandó leülni velem egy asztalhoz, nem jelenti hogy nem az. Minden esetre, a korábbi vitánkat egyenlőre elnapolom. Még a végén tényleg tényleg muszáj lennék helyre tenni a srácot és az már Nar esetén se a legjobban sült el. Bár úgy tűnt, hogy előtte is ugyanolyan bipolár mint most./
- Nyugi Dick, én bárki képét elviselem, max átrendezem ha nem tetszik. De nyugi, majd a húgi megvéd ha kihúznád a gyufát. Na de gyerekek, ha már úgyis mindenki benne van a kajolásban, akkor legyen inkább tíz perc. Nem tudom hogy vagytok vele, de engem egy helikopter roncsai közül rángattak ide, szóval van mit lemosnom. Úgyhogy levakarom magamról a koszt és a vadászvért, és tíz perc múlva az étkezőben találkozunk. Kíváncsi vagyok, tudnak-e olyan jól főzni mint a mi lányaink. Na hol is van az a vacak gomb? Ez lesz az!
/Rácsapok a jelre a mellkasomon és csak mikor a ruha eltűnik, akkor csapok a képembe a tenyeremmel. Persze hogy nem húztak semmit a lomposra. Miért is számítottam arra, hogy adtak valami ruhát a páncél alá is. Lehet nem vagyok egy Adonisz, de annyira közel állok hozzá, amennyire lehet anélkül hogy görög lennék. Bár ha valaki szereti a sebhelyeket, és nem a vékony fazonra bukik, az most örülhet. Persze csak ha nem akad ki a rám száradt vértől./
- Na ezt most nem így terveztem. Na akkor tíz perc és jövök.
/Azzal hátat fordítok a társaságnak és megindulok a bungalóm felé. Az első néhány méteren sikerül lehámoznom magamról a hevedereket is így az egész pántrendszert a hátamra csapom. Mivel az én bungalóm az egyik szélső, így a két leányzó távozásom közben leginkább a püspökfalatomban gyönyörködhet, hacsak nem tartja a lépést. A bungalóba érve első mozdulatommal lehajítom a pántokat az ágyra aztán nézek csak szét. /
- Hm... nem is rossz. Csak kicsit zárt.
/Megkeresem a táskámat és áttúrom, hogy minden megvan-e. Miután átnéztem, a szekrényből kerítek egy nadrágot és egy pólót, és belehajtogatom a táskába./
+ Süti, na most zuhany.
/Kerítek egy törölközőt és elvonulok a fürdőszobába. Gyors zuhany és alapos sikálás után magamra tekerem a törölközőt és átnézem a kiutalt ruhákat. Elégedetten tapasztalom, hogy tényleg olyan katonai fazonú ruhák. Strapabíróak de nem elszakíthatatlanok. Belebújok egy gyakorlóba és felhúzok egy trikót. Mielőtt átkerültem, legfeljebb alkalmanként mászkáltam cipő nélkül. Azt is leginkább csak nyáron és kinn a természetben. De mostanában már ritka ha egyáltalán eszembe jut, hogy felhúzzak egyet. Ezúttal se teszem meg. Kisétálok a bungalóból és az étkező felé veszem az irányt. Közben fél szemmel figyelek a többi ház felé, ha valaki még érkezne, akkor azt be is várom./


(102)

[Naarozair]

*Időfolyam*


/Serakrisnak megadja az utolsó szó jogát, mert nagyon jól látja, hogy a másik képtelen felfogni az agyával, amit mond neki. A férfi még utolsó szavaival dühíti, azonban lemond arról, hogy megruházza. Nincs abban semmi dicsőség, ha egy olyan alakot ver össze, aki nem rendelkezik önvédelemmel. Ráadásul teljesen felesleges ez az egész, amit csinálnak. Nem köti senki orrára, hogy kezd szépen lassan megnyugodni, ami a társaságot illeti. Azután hallja, hogy Eoryann egy történetet akar mesélni a többieknek, ami igazán meglepi.
+ Történtet a többieknek? Ez valami sötét humor lehet, azonban én jobb ha távol maradok. Kivel beszélhetnék a titkaimról? Ki világosítana fel engem a sidhéktől? + Kissé csalódott, hogy a történet után övé a másodlagos szerep. Nymmel is beszélgetni akart, ami a fejében kavarogott, azonban végül nem tudták megbeszélni. Most meg itt van a sidhe nő, aki ezekkel a tetteivel mondja számára, hogy később megbeszéljük meg./
- Legyen úgy. / Közben megtudja, hogy miként működik a vacak és hálát mond magában, hogy nem ültettek bele semmilyen modult. A gombot biztosan megtalálja, azonban jelenleg nem szeretné megnyomni. Megtudja, hogy melyik ház a lakhelye, amit egy biccentéssel tud le. Elnézi a fürdőruhás nőt, azonban nem sokáig, mert hidegen hagyja. Másik ok, hogy elveszi a tekintetét, az a Sárkányszeme miatt van. Távozik végül a másikkal együtt, így érzi, hogy ideje elvonulnia a saját magányába.
+ Sziasztok, és jó szórakozást. + Ejti ki a jó kivánságot, majd elindul a saját kuckója felé. Míg sétál az agya elkezd dolgozni, mert az elmúlt napok megpróbáltatásai jutnak az eszébe. Kezdi ott, ahol elkezdődött. A bolt, az öreg néni és a letakart makett, aztán a tükör, egy másik világ és ő többé már nem ember. Az nem állítaná, hogy ízig vérig sidhe lett, mert valószínűleg Eoryann nevetné ki először. Megjelenésében lett sidhe, akinek valaha emberi alakja volt. Ha lehet úgy mondani, akkor vágyik vissza régi bőrébe, azonban tudja, hogy ez már teljesen lehetetlen, még kérés szintjén is.
+ Testhez tartozó képességek, átlátás tárgyakon és a vas jelenlétének érzékelése.+ Nem tudja, hogy még mi rejlik benne, hogy valójában még mi bújhat meg benne, ami valószínűleg az új alakja miatt nem jönnek felszínre és nem tudja használni.
+ Új az egész, és ismeretlen a környezet. Béna viselkedés másokkal, és ráadásul jó lenne megosztani, hogy mégis miért van Látó szemem? Miért hallom folyamatosan azokat az ismeretlen szövegeket, amiket nem értek. + Igen, majd felrobban már, hogy nem mesélhet. Azért az óvatossága arra inti, hogy ne bízzon meg olyanokban, akik valószínűleg nincsenek tisztában ezzel a világgal, akiknek szintén újdonság az egész.
+ Mégis ki az, aki megsegít? Vagy örökké hordozni fogom, míg fel nem adom? + Új kérdések merülnek fel benne, ami nem más, hogy vajon egy sidhe meddig él? Vannak e korlátok ebben a világban? Hogyan zajlik le itt egy temetés? Ezek a kérdések motiválják, egyben feszítik belülről az agyának minden szegletét. Ahelyett, hogy lassan eltűnne az összes, csak még több jön a helyébe.
+ Állj! Elég volt! + Ordít fel magában, közben megérkezik a házához. Megtámaszkodik a falnál, majd a homlokát odarakja a falhoz. Elfáradt a mai nap, hiszen millió apró kérdéseivel hadakozni nem könnyű feladat. Ehhez most hozzájön a csalódás, hogy még ki tudja meddig várakozhat a sidhe nő társaságára. Órákat vagy napokat? Vagy ez is csak egy szétfoszlott remény lesz? Erőtlenül a tenyerével rácsap halványan a falra, majd erőt vesz magán, hogy bemenjen a házba. Mikor benn van a házban, akkor alaposan felméri a terepet, és mindent megvizsgál.
+ Szóval ez az egész az enyém? Ennél sokkal kisebb helyen is elférnék, mert nincsenek nagy igényeim. De lássuk most, hogy ezt a csúcs szuper ruhát hogyan is kell levenni?+ Megnyomja a gombot, aztán gyorsan kibújik az öltözetből. Felszabadultnak érzi magát, mert a ruha nem simul zavaróan a testére. Kis keresgélés után megtalálja a zuhanyzáshoz a kellékeket, majd nyugodtan lezuhanyzik. Mikor megtörölközik rendesen, akkor megnézi jó vágású arcát és vonzó testét.
+ Szinte tökéletes. Vagy létezik olyan dolog ebben a világban, ami tökéletes? + Felöltözik szépen a katonai gyakorló ruhába. Megnézi a sebesült kezét, amin látszik, hogy gyógyulásra szorul.
+ Ha már levettem a kötést, akkor jó lenne, ha egy másik kötést tennék rá. Vajon erre itt van lehetőség? Vagy elküldenek engem a fr*ncba? + Morfondírozik magában, majd úgy dönt, hogy nem megy vissza a többiekhez, hanem elfoglalja magát itt a ' Házában '. Azon gondolkozik, hogy mit csináljon a szabadidejével, amit most kapott ezektől az alakoktól. Kilép a házban, majd lazán az ajtófélfának dűlve nézi, hogy vajon kik mennek a partyra? Tudomása szerint rajta kívül mindenki, és egyedül ő lesz a különc.
+ Mit számít! + Visszamegy a bungalójába, ahol a földre leül. Eszébe jut a meditálás, aztán úgy érzi, hogy segít neki megtalálni a nyugalmat, amit akkor veszített el, mikor megérkezett ebbe a századba. Törökülésbe ül, majd felvesz egy könnyed laza pozíciót, hogy utána behunyhassa a szemét. Nem mocorog egy kicsit sem, hanem nyugodtan elkezd lélegezni. Miközben ellazul teljesen, akkor lassan megtalálja belső nyugalmát. Belülre és kívülre figyel egyaránt. Minden jól működik, és szépen mindent megvizsgál, ami eddig történt. Már haladna kifelé állapotából, mikor egy hatalmas, kortalan éjfekete sárkánnyal találja magát szembe. Meglepetésére az nem bántja, mert felismeri azt a szemet ami neki is van. Talán annyi a különbség bennük, hogy a sárkányé sokkal gonoszabbul tekint rá. Ugyanazokat a szavakat mondja, amit eddig is hallott.
+ Nem értelek! Mit akarsz tőlem?+ Kiált oda elméjében a teremtménynek, aki elkezd neki hadoválni tovább. Közelít hozzá, aki várja őt. Fél és remeg, miközben valóságosan éli át gyilkos szándékú szemek nézését. Odaér a sárkány testéhez, mikor meglepődve tapasztalja, hogy a halandzsát megérti füleivel.
+ Akrafazair vagyok, a Látó és a Bölcs. Látom a múltat, a jelent, a jövőt és mindent amire nézek Egyben jó, máskor rossz és te semmit sem tehetsz. Te csak látsz, azonban erőd sosem lehet, hogy befolyásold a dolgok alakulását. Kántáld utánam e szavakat: Nhago dozul kran vierda ukhra thakil zaru. + Megteszi, azonban hirtelen fényesség támad. A meditáció hatása alól hirtelen felszabadul. Egy jó darabig nem csinál semmit, hanem próbálja feldolgozni ezt az egészet. Végül úgy dönt, hogy jobb ha a többiekkel tart, még mielőtt több ehhez hasonlót él át mint az elébb. Sietős léptekkel csatlakozik a többiekhez, már ha még ott vannak a találkozóhelyen. Ha nem, akkor felkeresi őket./

(45)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Nem tudom megállni hogy ne figyeljem mosolyogva a felbukkanó nőszemélyt és a lezajló jelenetet, kissé hihetetlen hogy egy ilyen szigorú intézményben lejátszódjon ilyen komikus jelenet, de máris jobb kedvre derültem tőle. Pár rövid pillantással mérem végig a többiek reakcióit, és a nőt. Pár pillanattal később feleltem Fenrirnek/
-Attól még, hogy nem értünk egyet valamiben, nem kel ellenségeknek lennünk. /Reméltem hogy legalább ebben egyetértünk. Az általam "kislánynak" elkönyvelt Emma is emellett volt, aminek határozottan örültem./
+A fickónak valami szókimondási kényszere van, egyfolytában fecseg arról is amiről nem kéne./Állapítottam meg Ferirről, de alig hogy megjelentek a kérdőjelek a fejemben, annak kapcsán amit mondott, már a fedetlen testét pillanthattam meg magam előtt, amitől rendesen tágra nyílt a szemem./
+Inkább nem szólalok meg, sőt jobb ha nem is gondolok semmit. /Próbáltam elhessegetni az eszembe jutó hülye poénokat, és inkább arra koncentráltam hogy hova is kell majd mennem./
-Rendben, akkor tízperc múlva vacsoránál. Majd ott örömest meghallgatom a történetét is kisasszony. /Feleltem illedelmesen Eoryannak, majd sietve el is indultam a saját bungalómhoz. Beérve egy otthonos kép tárult elém, a tengerparti stílus keveredett a huszonegyedik századi modernséggel. Még annyira közel volt hozzám az a század hogy szinte fel sem vettem. Lehet másoknak nosztalgikusnak, vagy antiknak hatna, de számomra ez természetes volt. Még alig volt lehetőségem teljesen tudatosítani magamban azt az elképesztő változást ami az életemben nem is olyan régen bekövetkezett, de nem akartam most leállni emésztgetni azt amibe már vajmi kevés beleszólásom van. Most viszont még egy apróság volt ami rákényszerített az újbóli újraértelmezésekre. Magamnak is próbáltam megmagyarázni milyen érzést váltott ki belőlem ez a hely, ez a furcsa időn kívüliség, és az időutazás ténye. Eddig szinte egyre kevesebb jelentőséggel bírt a térbeli távolság, ahogy a gyors közlekedés és kommunikáció összehozta az embereket. Értettük hogy ami távol van tőlünk az mégis megegyezik valamiben. Az idő az összekötő kapocs két távoli pont között, ami azonos maradt, ami a felsőbb egyezést jelentette. Most pedig az időben keletkezett távolságok kezdtek elmosódni, mintha lenne valami felsőbb dimenzióbeli pont ami összeköti őket. A négydimenziós téridő csak egy pont az ötödik dimenzió vonalán. Olyan érzésem volt mintha a tegnap, vagy a kilencszáz évvel ezelőtt még mindig itt folyt volna mellettem, és értettem hogy bizonyos értelemben talán így is van. Talán át is lapolnak, összekeverednek, és így az idő nem is olyan mint egy folyó, inkább mint egy vihar alatt kavargó óceán. Rövid egyedüllétem alatt rohamoztak meg a filozofikus gondolatok, miközben átnéztem lakosztályom minden szegletét. A szekrényekben takaros öltözetek fogadtak, egy gyakorló edzéshez, egy technikusi ruha, legalábbis ahogy be tudtam azonosítani az üres kézi-eszközös övről, és a kvázi futurisztikus kinézetről, illetve egy régi stílusú laborköpeny, ami mosolyt csalt az arcomra./
+Vagy nagyon kedvesek és még a stílusra is gondolnak, vagy ez errefelé is szabvány, majd meglátjuk melyik. /Gondoltam, majd felpattintottam az órámat hogy megbizonyosodjak róla nem húztam túl sokáig az időt./
+Áh! Máris késésben vagyok! Tíz perc meglepően rövid tud lenni. /Konstatáltam magamban. Egy rövid mosdás után már siettem is az ebédlő épülete fele./


(32)

[Eoryann Qaeriss]

*Időfolyam*

/Undorodva nézem, ahogy a nő kiemelkedik a vízből. És én ezeknek fogok dolgozni. Illetve, hogy pontosabbak legyünk, ezek köteleztek engem arra, hogy dolgozzak nekik.

Aztán amit a kis farkaska leművel...! Persze, nem zavar, hogy meztelenkedik előttem, nekem a test gyönyöre mit sem számít, de úgy vélem, hogy mégsem illendő ilyet tenni. Bár ha már így alakult, hát nem hagyom ki az alkalmat, hogy kicsit végigmérjem. Az eredmény nem rossz - nem rossz./

- Rendben, akkor tíz perc múlva az ebédlőnél /biccentek a társaság maradék tagjai felé, majd elindulok a bungalóm irányába. Egyre csak a környezetemet figyelem. Ezt a mesés, de mégis undorítóan titokzatos környezetet, ahol Danu csak halott szellemként járhat, ahol hazugságokat táplálnak emberi robotok agyába, ahol a szellem és a test különválik, és a társaság egyik fele a szellemmel, míg másik fele a testtel foglalkozik.

Nem érzem jól magam itt. Danu békés magányára vágyom, és a válaszaimra, amit megígértek nekem. A "csapatom" fáraszt, nem ért meg engem, és én sem értem meg őket. Nem akarom, hogy közöm legyen hozzájuk, de kénytelen vagyok elfogadni, hogy el kell mondanom nekik egy-két dolgot magamról.

Belépve a kis kunyhóba, dühömben bevágom az ajtót. Kapkodva megnyomom azt a bizonyos gombon a páncélzatomon, lerángatom magamról az egészet, és az idehozatott kacatjaim közül előtúrom az éjfekete ruhámat. Az anyag lágyan simul rám, kiemelve csodaszép idomaim. Végül felhúzom ujjamra a szerelmemtől zálogul kapott gyűrűt, s utána beburkolom magam narancsos köpenyembe. A csuklyát mélyen az arcomba húzom.

Mindjárt más. Így talán megint önmagam vagyok. Legalábbis nagyobb mértékben, mint eddig.

Büszkén lépek ki a lakhelyemről. Büszke vagyok arra, aki vagyok, büszke vagyok arra, hogy átlátok az emberi ostobaságon, büszke vagyok arra, hogy Danu gyermeke vagyok, s hogy az Istennő dicsfénye ragyogja be napjaimat. Büszke vagyok arra, hogy ki tudok mászni a kelepcéből, s büszke arra, hogy sidhe létemre hajlandó vagyok mégis a halandók kedvére tenni. Mert a halandókból jó szolga válik./

- Szép estét! /köszönök jókedvűen azoknak, akik már ott vannak a megbeszélt helyszínen. Láthatják rajtam, hogy egészen megváltoztam. Pozitív irányba, igen. Most, hogy végre a saját gúnyám van rajtam, sokkal kevésbé vagyok olyan fancsali. Villogó szemem kivillan az árnyékok közül fogaimmal egyetemben, hiszen számat elegáns vigyorra húzom./ Indulhatunk akkor? /kérdem érdeklődve, majd kisvártatva megindulok az étkezde irányába. Ha közben Naazoir megérkezik, mellé csatlakozok a séta közben, s aranyaimat reá fordítom./ Mesélj akkor, ki vagy? Cserébe én is bemutatkozom, ígérem /nevetek rá savanyúan, de ugyanakkor tényleg érdeklődve várom a mondandóját.

/Csöndben figyelem az ifjú szavait, hogyha válaszol, s igyekszem kiszűrni az igazságot a szavaiból./

(14)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Emma, ha az ezredes ujjára nézel nem látsz rajta gyűrűt, viszont látsz egy halovány sávot, ahol nem barnult le a bőre... Mintha jegygyűrűt viselt volna, azonban mostmár nem volt rajta.
Mind sikerrel bementek a házba és elvégzitek a teendőiteket, aztán az emberek szép lassan elkezdenek visszaszivárogni. Elsőként Emma ér oda, szinte egy időben Fenrirrel, aztán érkezik Eroyann, majd Serakris és végül amikor szinte már elindultatok kissé feldúltabb arccal Zair is befut.
Aztán amikor mind odaértek megindultok együtt az ebédlőhöz. Belépve egy teljesen átlagos, habár szinte feltűnően tiszta étkezőbe léptek be. A méretei alapján jó száz ember is elférne odabent, de most nem láttok sehol senkit, csak egy kissé testesebb idősebb nőt a pult mögött. Az egész egy iskolai menza hangulatát árasztja és ahogy a szobáitokból, úgy innen is hiányzik a 30. század minden újítása.
Ha odasétáltok az idős hölgy rátok mosolyog, láthatóan nem lepitek meg, csak kedvesen megszólít benneteket./
- Szerbusztos kedveseim, mit adhatok? Mondjátok az ételt és hamarosan el is készítem nektek. Meg hogy mit kértek mellé inni. /mosolyog rendületlenül. Bármilyen ételeket is soroltok fel, csak feljegyzi egy kis jegyzettömbre, semmin nem lepődik meg.
Aztán ha mind elmondtátok mit kértek egy asztalhoz vezet titeket, ahol leülhettek várakozni, amíg ő elsétál a konyhába. Nem telik bele sok idő, talán még tíz perc sem, és hamarosan egy kis zsúrkocsit tolva maga előtt visszatér, amire öt tálca van pakolva megrakva azokkal az ételekkel, amiket kértetek. Mind a megfelelő hőfokú, és nagyon ízletes. Az italok is ott sorakoznak, plusz egy kancsó tea és egy kanna víz is van azon felül amit kértetek./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

- Akkor legyen tíz perc.
/Adja meg magát a többiek akaratának, ha mindenki így szeretné, neki mindegy. Ő most valahogy nem vágyik egyedül maradni a gondolataival, túl sok ez az egész. Egyik lehetetlenségből kerül a másikba.
Fenrir láttán egy pillanatra elkerekedik a szeme, majd olyan gyorsan fordul el, amennyire csak tud. Az biztos, hogy a férfi nem szívbajos, ő viszont igencsak kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben. Vicces, hogy a viselkedésével talán még igazolhatja is azt a feltevést, hogy egy kislány lett volna odaát. Ám sokkal inkább arról van szó, hogy sajgó szíve nem engedi, hogy másra csak egy pillantást is vessen. Ő ennél sokkal többet érdemelt. Az ezredesen nincs gyűrű, így már eldöntötte magában, hogy csak a sors szórakozik rajta röhögve, hisz Ő hordta volna. Akkor is, ha nem látja soha többet. Talán nem örökké, de évekig még biztosan. Hiába volt ott a nyoma, a gyűrű nem volt sehol. Nem, a szíve azt súgta, hogy a valaha ott pihenő ékszer nem az övének a párja./
+Ne most, ne most.+
/Azok a hülye könnyek vajon mikor fogynak már el? Ha már azt hiszi az ember lánya, hogy nincs több, mindig kiderül, mekkorát tévedett.
Csak azután indul el, hogy hallott egy ajtónyílást, majd záródást. Nem, köszöni, ő nem kíváncsi Fenrir valagára, az bizonyosan nem képezi a küldetés részét. Utána fordul vissza a helyes irányba, és siet is be a neki kijelölt épületbe, majd csapódik is az ajtaja./
- Ááááááhhhh…
/Hal el a párnán a visszafogott kiáltás, hisz olyan erősen fúrja bele az arcát, ahogy csak tudja. Nem bírja, ezt ő egész egyszerűen nem fogja kibírni. Miért hasonlít rá ennyire? Miért nehezítik meg a dolgát? Mire jó ez az egész?
Nagyjából három percet vett el a hiszti az életéből, de jelenleg ezt most szükségesnek érezte, máskülönben előttük robbant volna ki belőle, az meg felettébb kínos lett volna. Felkelt az ágyból, rácsapva a gombra, majd nézett végig magán, mindösszesen a fehérnemű díszelgett rajta, bár azon azért nem csodálkozott, hogy nem erőltették a csuromvizes ruháit, de azért na…/
- Rohadtul remélem, hogy nő adta rám.
/Felveszi a bekészített gyakorlóruhák egyikét, más választása úgy sincs, a régi ruhái egyáltalán nem passzolnak már rá. Ha nem iktatják ki ebben az akcióban, jó lesz majd beszerezni egy-két alapdarabot.
Csak utána nyúlt a szoborért, finoman simítva végig annak ívén, szemlélve minden apró kis vájatot rajta, ajkaiból mély sóhaj tört elő, majd meglepő módon elmosolyodott. Eszébe jutott, milyen volt, amikor mosolygott, majdnem mindenen, azok a vidáman csillogó kék szemek, amik úgy tudtak szerelmesen nézni, hogy világ csodálatos helynek tűnt tőle. Nem szeretné, hogy ilyen legyen. Komor és szomorú. Tudta jól, de… mit tehetne? Nélküle már soha semmi nem lesz ugyanolyan.
Azt azonban megfogadta magának, hogy amíg tart ez az egész, addig megpróbál erre koncentrálni, s csak akkor engedni a gyásznak és a szomorúságnak, ha egyedül van. Talán így neki is könnyebb lesz egy kicsit.
Amint letelt a megszabott idő, kilépett a bungalójából, s már indult is az étkezde felé. Hogy elsüssön egy rendkívül ócska poént… farkas éhes volt./
- Hahh, pontosság, Emma a neved. Meg Fenrir. Öröm újra ruhában látni.
/Vette észre a másikat, a pofátlanság még mindig jobbnak tűnt, mint a búvalbéleltség, úgyhogy inkább azt erőltessük. Úgyis volt benne egy jó adag ebből is, csak hát mostanában érthető módon nem ez került előtérbe./
- Mi a baj?
/Kérdezte a szöszke sidhét, mert valahogy nagyon másnak tűnt most, bár pont ő csodálkozik ezen… De végül is, Eoryann sem volt éppen ugyanaz a öhm... legkevésbé sem bűbájos hölgyemény. Lehet valami azokban a bungalókban. Vagy csak mindenkinek jót tett, hogy a saját cuccai között volt egy kis időt. Fogalma sincs./
- Akkor együnk.
/Indulhattak meg most már újra együtt, bár őszintén, az eddigiek alapján nehezére esett elképzelni az együttműködést, de az ilyen csapatépítő programok még akár be is válhatnak. Egész meglepődött azon, hogy visszajött mindenki./
- Szép estét!
/Habozik, mert fogalma sincs róla, hogy miféle ételek vannak ebben a korszakban, de végül benyög valamit, amolyan hátha alapon, ha lehetetlen, úgyis megmondják majd./
- Én bolognai spagettit szeretnék.
/Próbál valami nem olyan bonyolulttal előhozakodni, nehogy véletlenül sokat kellene várnia, mert nagyon-nagyon-nagyon éhes. Nem is tudja, mikor evett utoljára rendesen. Le sem esik neki, hogy az tulajdonképpen egész jó előjel, hogy most már bírna enni./
- Sokat. Sok sajttal.
/Aztán már adja is át a szót a többieknek, majd lecsüccsen az asztalhoz, ahová vezetik őket, és türelmetlenül várakozik. Amikor aztán végre megjön az étel, rögtön neki is lát, persze, csak ha mindenki megkapta a saját adagját./
- Jó étvágyat mindenkinek!

(16)

[Fenrir]

/Szinte egyszerre érek vissza Emmácskával. Harminckétfogas vigyort kap./
- Ruhában? Most mondd, hogy nem tetszett a látvány! Hát húgica, az a helyzet, hogy mifelénk megesik az ilyen. Macerás olyan ruhát csinálni, ami nem szakad cafatokra ha elő hívom a farkast, és amúgy is, szerintem hülyén nézne ki egy farkas alsógatyában. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden werewulf meztelenül mászkál, csak hát valamit valamiért. Ha együtt fogunk mászkálni szokd meg szerintem, hogy még fogsz így látni. Őszintén szólva, gyakran megesik, hogy jobban érzem magam nem emberi alakban. El s tudod képzelni, hogy mennyivel másabb úgy szemlélni a világot. És százszorta finomabb úgy az érintkezés. Az utóbbi két évben rájöttem, hogy az egyszerű emberi beszéd olyan sekélyes és üres, töredékét se adja vissza annak, amit az ember igazán akar. Na, úgy tűnik csak nem vagyok akkor annyira kiállhatatlan. Már jönnek is a többiek.
/Mire a többi bungaló felé pillantok addigra már kezdenek szállingózni a kis csipetcsapatunk tagja./
- Te húgi, most őszintén, miért vagy ennyire rákattanva arra a Tedre? Ennyire tetszenek az egyenruhás pasik vagy mi a szösz? Mellesleg te is a bolton át jöttél mi? Eh, én első nap majd' agyf@szt kaptam itt. Na szia drágaság! És én még azt hittem, hogy máris behálózott a Kölyök.
/Fordulok félig az érkező sidhe lány felé majd sürgetve intek az utolsónak felbukkanó Nar felé./
- Gyere már öcskös, a lányok olyan éhesek, hogy mindjárt felfalnak itt engem. Na tempó!
/Az étkezőben hamar megtaláljuk a mindent-főző konyhásnénit. El is gondolkodom, hogy mivel tömjem meg magam./
- Hm... tojás, tükör tojás jöhet, mondjuk 4 darab. Egy kis baconnel és sonkával. Jó kis ropogósra sült baconnel. És fehér kenyér, jó puha. Na meg egy korsó finom habzó sör. De aztán ne tessék kicsinyeskedni, fér ide bőven.
/Rápillantok a többiekre./
- Most miért, egy farkas is szeretheti a tojást. Két éve vadhúson élek, finom-finom, főleg ha olyan friss, hogy egy órával azelőtt még szaladgált, de azért nem árt a változatosság. Na meg itt még nem ittam igazi jófajta sört.
/Lehuppanok a többiek mellé az asztalunkhoz és már tűkön ülve várom a vacsorát, de kihasználnom azt a néhány percet még./
- Figyelj Dick, nem vagyunk ellenségek. Ha ellenségek lennénk, akkor már fel lenne tépve a torkod, vagy hasonló. Úgyhogy ne sz@rjál be, nincs gáz. Ha meg mégis kihúzod a gyufát, majd a lányok megvédenek. Na burkoljunk gyerekek, aztán jöhet a mesedélután a kis sidhénktől. Jah, Nar, megvan a táskám és az uisgés palackom, majd este mehetne egy barátkozó-körre. Na, jó étvágyat!
/Hatalmas vigyorral a képemen veszem magam elé a tálcámat és nekilátok elpusztítani az igencsak emberes adagot. Mikor már a szilárdja elfogyik akkor jön a kenyér és a tunkolás. Nincs is jobb mint a sonka zsírjával keveredett tojássárgája. Majd az egészet leöblítem a hidegen gyöngyöző söröcskémmel felével, majd a korsóval a kezemben hátra dőlök és arcomon egy jóllakott óvodás ábrázatával hallgatom a társalgást./

(103)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/ Utolsóként érkezik meg a találkahelyre. Nincs miért szégyenkeznie, hogy késett, mert nemrég valami újdonságot látott. A tekintete bölcsen a távolt nézi, közben hallgatja a díszes társaságot. Könnyed teste odalép Eoryannhoz, majd a kérdésre barátságos mosoly terül szét finom ajkain./
-Hogy ki vagyok? Mindjárt elmondom. / Ezzel finom gesztusként a karját ajánlja fel a hölgynek, majd még le is lassít, hogy a többiek menjenek előre ha akarnak. Nem szeretné, ha valaki fültanúja lenne beszélgetésüknek./
- Nos, nem fogok kertelni órákon át ki voltam, hanem elmondom a lényeget. Még mielőtt ide kerültem volna, akkor egy csúnya ember voltam, akire nem szívesen néznek az emberek. Csúfoltak mindig a kinézetem miatt és megvetettek. Alig volt barátom, akikkel nyugodtan tudtam volna szórakozni és kikapcsolódni. Mivel foglalkoztam? Számítógépekkel, és az alkatrészeivel. Éltem haltam a gépekért, emiatt szemüveges is lettem. / Kicsit megáll a beszéddel, hogy átgondolja a szavait. Megfontolt, és ez kiül az arcára./
- Egy jelentéktelen valaki voltam, akinek nem éppen fényesen mentek a napjai. Se barátnő, se barátok. Csak a család és mindig a család. Nem verekedtem, öltem és hazudtam. Szóval semmi rosszat nem lehetett elmondani rólam, hogy azon kívül bűn ronda a kinézetem. / Elmosolyodik ezekre az emlékekre, amik keserű szájízt adnak a következő szavainak./
- Majd jött a bolt, és csak egy régi alkatrészt akartam megvenni. Felkeltette a figyelmem egy tárgy. Forgás, és a többi. Itt voltam és a kinézetem megváltozott. Nem tudom miért lettem sidhe. A város amelyre kinéztem, az közel sem volt ahhoz, ami elém tárult. Elkeserítő és egyben kalandra hívó. Utána jöttek az események maguktól. Minden új.Sokat nyavalyogtam. / Zárja le gondolatait, hogy egy időre mély hallgatásba kezdjen. Arcán még látszik, hogy vívódik magában valami miatt. /
- Nehéz volt megbarátkoznom Fenrirrel. / Mutat a farkasra akik előttük haladnak./
- Ebben a világban nem maradhatok tiszta, ha életben akarok maradni, akkor ölnöm kell. Öltem is. Életem első kalandja, egy férfi megmentése. Megsérültem, de túléltem. Utána ide kerültem. Tudom itt is leadtam egy kisebb műsort. / Felsóhajt, közben megáll egy pillanatra./
- Arra rájöttem, hogy utálom a vasat, és sidhe vérem nem bírja. Ha hozzáérek akkor megéget. A szememmel pedig átlátok tárgyakon, bár kezelni nem tudom. Nem volt időm gyakorolni erre, sőt Akrafair nevezetű sárkány beszélt velem mikor meditáltam. Több képességet nem fedeztem fel, vagyis álmomban volt egy jelenet, hogy parancsolok másoknak. Mindegy. Lényegében ennyit lehet rólam most tudni. / Jólesően sóhajt fel, és teljesen megkönnyebbül, hogy elmesélhette valakinek rendesen, ami felgyülemlett benne. Kicsit sokáig érlelődtek benne, és hálás lehet e perceknek. Közben lassan ők is megérkeznek az étkezdébe, ahol elengedi a nőt és köszön./
- Szép estét! / Hallani a hangját, majd mikor döntenie kell azon, hogy mit egyen. Kezdetben nagyon tanácstalan, aztán kiböki./
- Túrós gombócot, tejföllel és fahéjjal. Tíz gombóc elég lesz. / Reméli, hogy itt ismerik ezt az ételt. Ha pedig nem, akkor rendel valami mást. Éhes, és kíváncsian sandít rá Eoryannra. Érdeklődik a nő iránt, amit nem palástól mások előtt sem. Az ételrendelés leadása után odasétál az asztalhoz, majd bevárva a sidhe nőt előzékenyen segít neki leülni. Helyet foglal mellette, aztán várakozik az ételre. + Vajon mit fog mondani a nő a többieknek? Mit fog mondani nekem? + Teszi fel magában a kérdést, miközben felméri a társaságot. Nem hisztis látásmódjával, hanem megfontoltan figyeli a többi arcot. Igen, teljesen másképp látja az ittenieket.
+ Megint egy vegyes társaság. + Elmosolyodik egy kicsit. Elérkezettnek látja a pillanatot, hogy tovább oldja a feszültséget a társaságban. Fenrir szól hozzá, így a következőket válaszolja neki. /
- Rendben. Ha a többiek is benne vannak. / Bár az alkoholt, ő ki nem állhatja. /
- Khhmm mit szólna a társaság, ha több ilyen estét rendeznénk. Minden estére kitalálni valami pihentető tevékenységet. Úszás, és más is szóba jöhet. / Veti fel, aztán elhallgat végleg./

(46)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


/Kellemesen csalódva tapasztaltam meg, hogy bevárnak, de gondoltam mégsem késhettem túl sokat mert utánam is jöttek még. Úgy tűnt mindenkinek kellett ez a rövid kimenő, és hogy ne legyen rajtuk az itteniek által rájuk aggatott páncél, legalább egy fokkal természetesebben néztek ki.
A holokivetítések hibátlanságában gyönyörködtem miközben a társaság együtt haladt az ebédlő fele. Egy rövidke pillanatra már tudtam azt hinni hogy talán az összeszólalkozások ellenére van esélyünk rá hogy közösségként, vagy netán csapaként tudjunk működni, de hamarost megint szemtanúja lehettem az újabb klikkesedésnek, amibe lassan beletörődtem. Nem voltam abban sem biztos hogy én tudnék közös témát találni velük, mert miről is tudtam volna beszélni miközben a fejemben egyfolytában az elmúlt órák eseményei visszhangoztak, és az a sok kis tudományos apróság, amiről volt okom feltételezni hogy elég kevéssé tudnának hozzászólni./
+Vajon mi lehet az ami ebben a világban is különösnek számít már?
/Megint elkalandoztam a saját gondolataimban, és már csak azt vettem észre hogy a konyhás pult előtt állok, ahol kérdezik hogy mit szeretnék. Nem is tudtam hirtelen mit kérhetnék, de azután rájöttem hogy nyilván szinte bármit meg tudnak alkotni, ráadásul még a korhűségre is törekednek, így talán nem kell nagyon magyarázkodnom./
-Egy tatár beefsteak-et szeretnék európai módra, pirított kenyérrel és burgonyával, és egy kis füstölt sajtot is. /Valahogy mindig is jobban kedveltem az öreg kontinens konyháját a hazainál./
-E mellé én is valami jóféle sört kérek. /Szólaltam meg egy kis vacillálás után./+Ennél töményebb most nem esne jól, kávét meg estére nem akarok. /Leültem a többiekhez, pontosan Fenrirrel szembe, aki nagy lendülettel hangoztatta farkas mivoltát, most egy rövid ideig farkasszemet is nézhettem vele. Nem, továbbra sem tűnt sokkal szimpatikusabbnak, és a megjegyzése is azt az érzést keltette bennem mintha ő akarná kihúzni nálam a gyufát, de most csak egy pókerarccal reagáltam, majd válaszoltam./
-Szeretném ha a nevemen szólítana... szólítanál /Akadtam meg picit hogy a közvetlenebb stílusra váltsak, bár az arcom továbbra is kifejezéstelen volt./
-Nem valóban nincs gáz, távol álljon tőlem hogy fölösleges problémákat okozzak, nem is lesz itt szükség a lányok védelmére. /Most már egy enyhe mosolyt is megeresztettem a mondat végén. Hamarost megjött a vacsora is./ -Jó étvágyat! /Jóízűen de lassan falatoztam és közben kortyolgattam a sörből. Időközben az járt a fejemben mi lehet a közös téma ami mindenkit érdekelhet./
-Még nem volt szerencsém találkozni vérfarkassal, ők mind ilyenek? /Dobtam fel a jégtörő kérdést Fenrirnek most őszinte kíváncsisággal./ -Már az is elég új nekem hogy egyáltalán léteznek.
+Persze olvastam egyszer polimorfikus metastabil sejtszöveti struktúrákról, de ezt most nem akarom rátok zúdítani. /Hessegettem el a gondolatot hogy megint tudományos témára tereljem a beszélgetést./
-De a sidhékről sem nagyon tudok semmit. /Néztem Eoryannék fele. Majd türelmesen vártam hátha belekezd abba a történetbe amit ígért./


(33)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/Mindannyian nagyon hamar megkapjátok az ételt amit kértetek, méghozzá megdöbbentő kor és ízhűséggel. Szinte pontosan ugyan olyan, ahogy elképzeltétek, amilyen aroma a fejetekben van.
Eroyann is megrendeli a saját vacsoráját, aztán azonban alighogy leül veletek és falatozni kezd arra figyeltek fel mind, hogy egy katona siet be a már jól megszokott páncélzatot viselve. Az ő felszerelésén azonban apokaliptikus táncot járnak a fények a kezében pedig modern sugárfegyver pihen./
- Elnézést a zavarásért. A Lovag szeretne önnel beszélni Eroyann kisasszony. Azt mondta mutassam ezt meg önnek és tudni fogja miért van szükség önre most. /mondja mélyen zengő basszussal. Aztán egy húsz centi átmérőjű fémkarikát "olvasztott elő" a páncéljából. A sidhe nőn láttátok hogy pár pillanatig mintha méregetné a katonát, illetve főleg a tárgyat, de azonnal megcsillant valami a szemében, amikor meglátta, aztán könnyed mozdulattal felállt./
- Nos azt hiszem egy időre el kell búcsúznom tőletek, a történetem még várat magára. További jó szórakozást nektek. /közli könnyedén. A katona még odabiccent nektek, aztán nyomában Eroyannal távozik.
Kissé különös az egész, ahogy ott hagy benneteket, de hogy a vacsora nyugalmát csak tovább zavarják nem sokkal a két távozó után a nemrég látott nő is besétál. Most sem formálisabb sokkal, nadrágnak alig beillő farmerrövidgatyát és hozzá egy kissé kopottas fehér topot visel. Odasétál ő is a pultosnénihez, majd egy igen méretes pizzával megfordul és miután körbepásztázta a helyet megindul felétek.
Az asztalnál megáll, majd elfoglalja Eroyann megürült helyét./
- Hello Teo kiscsébéi, remélem nem zavarom meg a csapatépítő tréninget. Csicseregjetek csak bátran, mintha itt sem lennék, csak utálok egyedül enni. /mondja ezzel neki is áll a pizzának./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

- Nem igazán szemlélődtem.
/Bármennyire is szeretné visszafogni az arcára szökni vágyó pírt, egyszerűen képtelen rá, így inkább tüntetőleg nem néz Fenrirre. Ez olyan kellemetlen. Abszolút nincs ahhoz szokva, hogy másokat meztelenül flangálva lásson. A helyzeten pedig csak rontott, hogy ezek szerint rá is ez a meztelenkedős sors vár vérfarkasként. Ezt inkább nem jegyezte meg, nem mintha lett volna rá lehetősége Fenrir szóáradata közben./
+Hogy bír valaki ennyit beszélni?+
/Ő maga nem volt a szavak embere, de ezt talán már mindenki számára világossá vált jelenlegi társai közül. A kérdésre aztán ismét Fenrirre néz, mintha legalábbis azt latolgatná magában, hogy elmondja-e neki avagy nem. Egy része, talán a farkas odabenn, ezt egyelőre még nem tudta behatárolni, szerette volna, ha fajtársa tudja, míg a másik bizonytalan, s bizalmatlan volt, nem akarván ilyen titkokat megosztani másokkal, hiszen akkor már nem biztos, hogy nem jutna még tovább. A titok addig titok, míg egy ember őrzi, onnantól már mások jóindulatára van bízva. Ezt ő most nem engedhette meg magának./
- Egyszer majd elmondom. Az egyenruha pedig nem érdekel.
/Felelt végül ily módon, egyelőre nem osztva meg semmi fontosat a másikkal. Eljön még annak is az ideje talán, de egyelőre ő maga szeretne utánajárni a dolognak, addig nem akarja, hogy bárki tudjon róla./
- Ne is mondd… nekem ez az első napom.
/Bólintott a másik kérdésre, ezzel felelve arra is, hogy igen, ő is a bolton át jött. Úgy sosem fogalmazna, miként a vérfarkas teszi, ám határozottan egyetért vele. Az őrület kerülgeti, s még mindig alig akarja elhinni ezt az egészet, különös tekintettel Theodore jelenlétére.
Ezekkel a sidhékkel lehet valami, ami megakadályozza őket, hogy lealacsonyodjanak más fajokhoz, másra nem tudja fogni, hogy a Naarozair nevezetű férfi nem reagál a kérdésére. Nem fogja azonban a lelkére venni, van most épp elég problémája ezen kívül is.
Jóízűen falatozgat, ami egészen megdöbbenti, valahogy eddig nem igazán érezte az ízeket, minden olyan keserűvé vált a szájában. Talán most is csak amiatt van így, hogy az agya kezdi elhinni, hogy Theo újra vele van, ezért rááll a régi szokásokra, csupán a szíve mondja azt, hogy nem ő az. Furcsa, általában fordítva szokott lenni./
- Én benne vagyok, a csapatépítés sosem árt.
/Feleli Naarozair kérdésére, hisz ő nem az a fajta, aki az előbbi ellenére figyelmen kívül hagyná a másikat, az is lehet, hogy nem hallotta meg, vagy csak túlságosan izgatott volt a fajtársa jelenléte miatt./
- Egyébként is, távol álljon tőlem, hogy egy dühös vérfarkas elé vessem magam. Ne vedd magadra…
/Pillant itt Serakrisra./
- Azért öngyilkosjelölt még nem vagyok.
/Annak azért örül, hogy a tudósnak tetsző férfi okosabb az átlagnál, és ne veszi fel azt a bizonyos kesztyűt, amivel Fenrir állandóan dobálja. A kérdésre ő is a vérfarkas felé tekintett, hisz erre szintén kíváncsi volt, de nem akart ő érdeklődni, talán feltűnő lett volna. Nem tudta, miért akarja megtartani magának a dolgot, de még megemészteni sem volt ideje, beszélni róla végképp nem ment volna./
- Kizártnak tartom, hogy mindegyiknek ekkora az arca.
/Szúrta azért oda enyhe mosollyal fűszerezve epés megjegyzését, az eddigiek alapján biztos volt benne, hogy Fenrir nem veszi magára. Nem is nagyon volt mit, elvégre tényleg nem a szerényebb kategóriát képviselte.
A katona felbukkanására némi aggodalom tölti el, de a csalódottság nagyobb, hogy nem az ezredes tért vissza hozzájuk. A fene ebbe az egészbe. Nem mondhatni, hogy nyugodt a sidhe nő távozását illetően, mostanra már sokkal barátságosabb arcát mutatta, és úgy gondolta, nem lesz gond az együttműködéssel./
- Szia!
/Köszön el Eoryanntól, majd jobb híján visszatér az étkezéshez, de nem tud szabadulni a rossz érzésétől. Sokáig azonban nem tanakodhat rajta, mert az előbb még bikiniben látott nő ül le közéjük. Látván a szerelését, elég renitens jellem lehet, de nem a felettese, így nem is érdekli. Főjön csak a férfiak feje a sok fedetlen bőrfelület láttán./
- Üdv! Jó étvágyat!
/Mondja a nőnek, s nagyjából két perc nyugtot hagy is neki, aztán már kérdez is. Hiába, nem bírja ki, a célszemélytől magától pedig mégsem kérdezheti meg csak úgy. Túlságosan furcsa lenne. Talán így is az, de nem érdekli, ha valami egyenruhabolond bakfisnak nézik, egyszerűen szeretne minél többet tudni arról a férfiről, aki ilyen szívfájdítóan hasonlít elhunyt férjére./
- Soleil ezredes régóta a szervezet tagja?
/Meglehet, inkább óvatos puhatolódzásba kellett volna kezdenie, de valahogy magától tolultak ajkára ezen szavak. Közben azért vet egy bocsánatkérő pillantást Fenrir felé, hogy neki már megint, vagy inkább még mindig ez a téma…/

(17)

[Fenrir]

- Úszás mi? Végül is, az a másik dolog, ami minden izmot megmozgat. De ahogy elhallgattam rendesen meg leszünk hajtva, szóval nem biztos hogy minden este lesz kedvünk még mozogni. De azért ma este még remélem nincs nagyon lefáradva a banda.
/Vacsora közben álltam Serakriss farkasszemnézési kísérletét aztán két sonkadarab között megeresztettem egy félmosolyt./
- Nyugi Dick, egyszerűen csak pocsék a névmemóriám. Narnak se tudtam megjegyezni a teljes nevét. De a "Kölyök" jobban hangzik mint a "Nizorál". És hát ahogy megjelentél ott a főokos oldalán, inkább tűntél egy magánnyomozónak valami régi filmből mint tudósnak. Úgyhogy örülj, hogy nem Colombo lett a neved. Eh... hogy milyenek a vérfarkasok? Hát kezdjük ott, hogy jó páran vagyunk, akik utáljuk ezt a kifejezést. Mert mindenki vérengző fenevadakra gondol. A farkasember megint csak nem jó, mert egy része a társaságnak csak emberi alakban hasonlít emberre, én speciel a bestia alakomban csak annyira vagyok emberi, hogy tudok két lábon állni. Én a werewulf kifejezést szeretem, mert legalább jól hangzik. De a lényeg, hogy szinte mind egy nagy törzsben élünk, megosztozunk jószerivel mindenen és ebben a világban példátlan összetartás van a falkák között. A külvilággal szemben viszont, hát nem ajánlom hogy kísérő nélkül flangálj be a területünkre. Hamarabb harapják át a torkod mint hogy észrevennéd őket. De ne aggódj, nem mi vagyunk a legfurcsább dolgok ezen a világon. Nekem is különös volt eleinte ez a sokszínűség, de egy idő után már nem nagyon fogsz meglepődni semmin. Na jó, azért még két év után is tudnak az itteniek meglepetést okozni. De mielőtt kitalálnád, nem fogsz rajtam kísérletezgetni! Amúgy kis gyorstalpaló az itteni népekről. Vagyunk ugyebár mi, vannak alakváltók, kicsit hasonlítanak de nem az igaziak. Vannak tündérfajzatok, sidhék, goblinok, meg kis szárnyas tündérkék. Na ők marha cukik de rohadt hegyes kis foguk van és nem is finomak állítólag. Aztán vannak még angyalok, hát pont olyanok mint ahogy az ember elképzeli őket, attól eltekintve hogy fanatikus állatok és legalább havonta egyszer van valami világmegváltó ötletük. Aztán vannak még vámpírok, ha látsz egyet elaludni, akkor gyújtsd meg újra. És hát a maradék pedig ember, de azokat se kell félteni, egész hadseregnyi van belőlük állig felfegyverezve és készen arra hogy mindenki torkának ugorjon aki csak kicsit is nem emberi. Jah és majdnem elfelejtettem a varázslókat. Ők lényegében emberek, akik előszeretettel gondolják magukat felsőbbrendűnek és nem álltalnak ezt tűzgolyókkal nyomatékosítani. Dióhéjban ennyi. Ha ennél pontosabb infókat akarsz, akkor azt ne tőlem kérd. Én csak egy egyszerű vadász vagyok az erdő mélyéről.
/Összefoglaltam a jómadárnak a világ állását dióhéjban és magamról is elárultam neki annyit, amennyire érdemesnek találtam. Majd mivel a vacsorámat már elpusztítottam a sörömet dédelgetve vigyorgok a társaságra és nyalogatom az italomat. Miközben azon gondolkoztam, Emmácska miért csak félpillanatokra enged fel./
- Nagyon diplomatikus térsz ki a válaszok elől húgi. A nem nézelődtél volna, akkor most nem lennél a füled hegyéig elpirulva. De mindegy, ez nekem már eleget árul el. Áh, süti, szeretem a bevállalós lányokat. De nyugi, nem vagyok én olyan vérengző fenevad. Ezt Nar is megerősítheti. Ennél aranyosabb lennék, akkor már plüssmaci lennék nem werewulf. De nem, nincs mindenkinek ekkora arca, én kifejezetten szerénynek számítok.
- Pá hugica, aztán jó mókát.
/Elköszönök a sidhénktől mikor érte jönnek és sajnálkozó pillantást vetek Narra./
- Hát azt hiszem ezt elcsaklizták előled. Látod, én mondtam hogy maradj Nymnél.
/Aztán már az újonnan érkezőt veszem alaposabban szemügyre./
- Szeva, ülj csak le nyugodtan és jó étvágyat. Épp a vacsora utáni uisge-körről beszéltünk. Becsatlakozhatsz, vodkának nem vodka, de ugyanannyira mar. Na meg akkor legalább Teddyfiúról is tudsz mesélni, úgy tűnik a mi kis Emmácskánknak teljesen eltekerte a fejét.
/Végignézek az asztalon, gyorsan felmérve hogy ki eszik még és ki végzett./
- Na várjunk akkor meg? Ti hogy álltok gyerekek? Nem kéne nagyon tökölni, holnap korán kelünk és nem hiszem hogy mindenki a hajnali futáshoz lenne szokva.

(104)

[Naarozair]

*Időfolyam*

/Hamar megkapják a rendelt ennivalót, ezért hozzá is lát étkezni. Csak hallgatja a többieket, mikor jön egy katona, aztán Eoryann-nak távoznia kell. Ez valami kegyetlen játéka a sorsnak, hogy ha személyesebb beszélgetést szeretne, akkor a társa vagy elutasítja vagy valami módon elragadják mellőle. Ránéz Fenrirre, Emmára, Serakrisra majd végül a nőre aki nem oly régen bikiniben mutatkozott be nekik. Gondolkozik kicsit, hogy előttük feltárja-e életét? Két másodperc után határozottan eldönti, hogy elmondja történetét, azonban ki kell várnia a megfelelő pillanatot. Lassan elfogyasztja a gombócokat, majd hátradűl a széken.
+ Kapaszkodjatok, mert jön az érdekfeszítő múltam. + Jelenti ki mosollyal az ajkain, közben a két nő látványában sütkérezik. Egy halvány komisz mosoly jelzi azt, hogy valamit nagyon élvez. Serakris ügyet kell elrendezni először. Mutatni a férfinek, hogy megbékélt a helyzetével. Az első szavakat ő kapja./
-Khm, azt hiszem nemrég egymásnak ugrottunk. Éhesek voltunk mindannyian. Így először bocsánatot akarok kérni a viselkedésemért. Remélem a továbbiakban együtt tudunk működni. / Nyújtja a férfi felé a kezét. Ha sikerült kezet fognia vele, akkor rátér a tudomány világára./
- A tudomány valóban jó, egy bizonyos mértékig. Azonban én egyre inkább úgy vagyok, hogy ebben a világban ez marha kevés. Szerencsére láttam csekély pár napos kalandozásom során ezt azt, amin a technika fejlettsége sem segített. / Gondol itt arra a nagy dögre, ami letámadta a Parti Labort. Hiába volt lézerfegyver az emberek kezében, mert a dög végigdúlta az egészet. /
- Régen számítástechnikával foglalkoztam, és itt is volt alkalom, hogy kezelnem kellett. Nehéz megszokni ezt a technológiai fejlettséget, azonban később hasznomra válhat nem igaz? / Mosolyodik el jókedvűen./
- Ami meg valóban igaz rólam, hogy a nagyon tudományos irodalmakat nem kedvelem. A beszéddel szintén így vagyok. Kivételt képez ez alól a számítástechnikai szakszavak. A többi nekem száraz és emészthetetlen. / Egy időre lezárja a beszélgetését a tudós palántával, közben alaposan körülnéz, hogy mi van az étkezde közelében. Rásandít a törzsőrmesterre./
- Esetleg volna kedve elárulni a nevét? Az én nevem Naarozair. / Nyújtja neki a kezét, aztán ránéz Emmára./
- Emma! Nagyon restellem, hogy nem válaszoltam a kérdésedre. Lefoglaltak a gondolataim. Ha megengeded, akkor itt mindenki előtt válaszolnék. Mi a baj? Nos nem mondható el, hogy régi motoros vagyok ebben a században. Csupán pár napja. Amit lényegében rólam lehet tudni, hogy előző életemben számítástechnikával foglalkoztam. Pattanásokkal teli, szemüveges kis pufilabda ember. / Vigyorog, mert elég viccesen kezd neki élete nagy történetébe. /
- Mindig magányos voltam, és se barátaim se pedig barátnőim nem voltak. Igen, elég kegyetlen és unalmas élet. Aztán puff, amikor ide kerültem, akkor teljesen más lettem. Hirtelen jött ez az egész, így sokat nyavalyogtam és a többi. / Kicsit megáll a beszédével, hogy összeszedje a további gondolatait. Nem könnyű elmondani az eddigi tapasztalatait./
- Nos elmondom, az eddigi tapasztalataim. Kezdjük ott, ha még nem jöttetek volna rá, hogy átlátok bizonyos tárgyakon. Legyen az fal, szökőkút, fegyver, ceruza, műanyag és természetesen a ruhátokon is. / Vizslat rá a két nőre, hogy milyen reakciót vált ki belőlük. A két férfire nem tekint, mert biztosan véli, hogy kicsit irigyek lesznek rá, vagy egyszerűen felháborodnak ők is. /
- Egyenlőre hol átlátok, hol nem. Nincs rá írott szabály, hogy milyen időközönként nézek át dolgokon. Ezen felül meditáltam a kunyhóban és magamban érdekes felfedezésre jutottam. Nem vagyok egyedül, mert egy Sárkány állandóan beszél hozzám. Tudom, ez örültségnek hangzik, azonban mindenkit biztosíthatok arról, hogy nem vagyok skizofrén. Szóval így állok most, ebben a csodálatos világban. Többet nem mondanék el magamról. Így is többet tudtok mint bárki más ebben a világban. Szeretnék jó pár titkot megtartani. / Komolyan mondja ki az utolsó három mondatot, és szigorúan végignéz a társaságon. /
- Főnök, úgy látszik hallgatnom kell rád. Távol kell maradnom a nőktől. Nem szabad körbelihegnem őket, így megúszom az ehhez hasonló helyzeteket. / Szól Fenrirhez, hiszen a farkas mentor szerepet vállal az életében./
- Jut eszembe. Íjászathoz értek és szeretek lövöldözgetni. Közelharcba nem vagyok jó. Azt ráhagyom az erősebbekre. / Szól bölcsen és egy jó darabig csendben marad, hogy a többieket is hagyja beszélni. Mikor pár percet hallgatott akkor rákezd megint./
- Hála a két társamnak, hogy nem raktak ki a vinnyogásaim miatt egy szeméttelepre. / Mosolyodik el, közben rásandít mindenkire, hogy jól érzi e magát. /

(47)

[Serakris Valentius]

*Időfolyam*


-Viszlát! /Szóltam a távozó nő felé, enyhe sóhajjal ötvözve. Egy pillanatig értetlenül néztem utánuk, hisz nem is értettem egészen miről lehet szó. Visszafojtottam a kíváncsiságot ami az előbb gyötört./ +Milyen kár. /Gondoltam a kihagyott történetért és a megismerési lehetőségért. Időközben Emmának Fenrirt szurkáló megjegyzéseit csak pár mosollyal nyugtázom, örültem hogy legalább valaki megtalálta a megfelelő hangnemet amivel lekezelheti a fickót, bár hallathatná többet a hangját.
Fenrir hosszú monológját pedig érdeklődéssel, de enyhén összehúzott szemmel figyeltem, hihetetlen hogy valaki ennyit bírjon beszélni, de még csak nem is figyelve hogy megszólalási szünetet hagyjon a másiknak. Egyik másik furcsaságnál, illetve néhány poénnál is majd' félrenyeltem a sörömet, kiköpni azért nem köptem, de erősen köszörültem a torkom amikor megemlíti az újdonságokat./ -Hobbitok esetleg nincsenek? /Vetettem közbe szarkasztikusan, félmosollyal a számon. Már túl voltam az evésen, és kellemes étkezés utáni nyugodt légkör uralkodott mindenkin, utolsókat kortyoltam a sörömbe./
-Kezdjük az elején. Szóval a nevem Serakris, ezt elmondom még párszor hogy ragadjon. /Kezdtem meg Fenrirnek./ -Nem voltam soha nyomozó, az a Colombo-kabátom meg inkább a praktikusság miatt van, mint a stílus miatt, dehát nem is tetszhet mindenkinek. Egyébként láttam már pár ilyen furcsaságot de azért még emésztenem kell. Egyelőre minden ugyanolyan különösen hat, nem sokban különbözik hogy most időutazásról beszélünk, vagy, mit is mondtál, vámpír? Most komolyan ezek azok a nyavalygó csillámmoszkítók? Biztos erre is meg van a magyarázat, ami persze érdekelne is. De nem, nem kísérleteznék emberen, nem is biztos hogy tudnék, nem minden tudós egyforma ám, orvostudományhoz például nem konyítok annyira mint szeretnék, maximum attól kell félned hogy pár szőrszáladat bedugom a mikroszkóp alá, úgy hogy a másik végükön már nem leszel ott, vagy inkább elolvasom valaki olyan munkásságát aki már megtette ezt helyettem is, és értett is hozzá. /Próbáltam megfelelően lazára venni a beszélgetést, ahogy ő sem gondolhatta teljesen komolyan magát, most én sem, ez a mosolyomon és a hangnememen is érződött./ -Számomra sokkal közelebb állnak a mérnöki vívmányok, lebegő izék, fegyverek, mesterséges intelligenciák... /Egy pillanatra eszembe ötlött Enjin, és amit ígértem neki./ +Remélhetőleg megérti miért nem tudok most dolgozni rajta, mondhatni elraboltak, és az egész szigorúan titkos. Se neki nem kéne tudnia róluk, se nekik róla, de nem is tudhatom hogy ők tudnak e róla. /A rövid elkalandozás után folytattam./ -Pont elég rejtély van itt egy kísérletező elmének.
/Naar hirtelen közvetlenedése enyhén meglepett, de jó kedéllyel fogadtam. Megragadtam a kinyújtott kezét és hozzáfűztem./
-Szerintem is ez lehetett az oka, én is bocsánatot kérek amiért nem vettem figyelembe min is mehettetek keresztül. /Ráztam meg a kezét ezzel, és visszaültem./
-A tudomány a világunk ismeretét jelenti, és én szeretném minél inkább megismerni azt. Most kaptam egy érdekes lehetőséget, olyan erőket és világokat ismerhetek meg, amik régen rejtve maradtak előttem. Nincs olyan hogy a tudomány jó vagy rossz, sok vagy kevés. Amit régen elértünk az a lábujjáig sem ér fel annak amit ma meg tudnak valósítani, és még mindig van cél amit el lehetne érni. Eljutottunk már a csillagokig? Űrhajók, kolóniák vannak? /Egy rövid szünetet tartottam, még magam sem tudtam eldönteni költői-e ez a kérdés./ Ha valahol kevés van a tudományból csak rajtunk múlhat hogy többé tegyük. Nem igazán rendített meg az sem hogy egy tükör abban a boltba mágusnak nevezett, csak egy újabb érdekesség.
Szerintem nem olyan nehéz megérteni a modern technológiát, mióta itt vagyok, szinte alig találtam olyan dolgot amit ne tudtam volna visszavezetni régebbi tudásomra, különös vagy sem de elég hamar megértem magam az itteni vívmányokkal is. /Talán magam is furcsálltam milyen könnyen ment ez, de azt jobban furcsálltam hogy egy informatikus panaszkodott a tudományról./
-Na igen, ebbe már többször belefutottam, de meg kell érteni, a tudománynak van egy külön nyelve, tömör és informatív, és egy kis idegen nyelvismeret sem árt hozzá, de már a visszafejtésének is meg van a maga bája. /Mosolyodtam el. Furcsállva figyeltem még amiket ezután mondott, egy kicsivel később már nem is tudtam hogy miként kezeljem. Igen régen ha valaki ilyeneket mondott volna nekem őrültnek gondoltam volna, most pedig inkább azért tartom kissé őrültnek mert egyáltalán elmondja. Naar kitárulkozása után már nem is tudok sok mindent fűzni hozzá./ -Nem tudom mit jelenthet ez. Nem biztos hogy nekünk kellett volna elmondanod. /Vizslatom kicsit a szemét. Eddig is feltűnt hogy heterokrómiás, ami különös, de nem annyira mint a tárgyakon való átlátás./ -Most már tényleg nem tudom eldönteni hogy a gyűrűk urába vagy az x-menbe csöppentem-e. /Halkan, enyhe csodálkozással a hangomban jegyeztem meg./ -Még sárkányok is léteznek, mint a mítoszokban? /Hamar elcsöndesedtem, és reméltem hogy a többiek konkrétabb válaszokat is tudnak mondani, amíg én elfoglaltam magam a saját értetlenségemmel./


(34)

[Caridwen]

*Időfolyam*

/A nő csak eszeget, illetve igen ütemesen csinálja a dolgot, szóval mire Emma kérdése éri már szinte teljesen eltüntette a pizzát. Csak felnéz kissé felvonja a szemöldökét, majd hamiskásan elmosolyodik./
- Teo drága? Uh... hát már egy jó ideje... De azt ajánlom, mint csaj a csajnak jótanácsként, hogy jobb, ha elfelejted, esélytelen hogy lefeküdjön veled. Nah nem mintha nem lennél csini, de az a pasi körülbelül annyira képes felfogni, hogy éppen nyomul rá valaki, mint egy fa, hogy bedobták egy hárembe... Valami gebasz volt a múltjával ahonnan felhozták és ha a Lovag nem pofozza helyre akkor... Nah de mindegy cica, a lényeg, hogy hagyd békén Theokát, jó husi, de hideg, mint egy jégcsap.
/Aztán bekap még egy falatot, majd Fenrir felé fordul, az arcára méretes mosoly ül ki és végigméri a farkast./
- Uisge-kör? Tiszta táborhangulatom lesz... Felőlem mehet, habár legutóbb a Különleges Hadtest szolgálati felkészítő tanfolyamán a fiúkkal ittam ilyet utoljára. Van ütősebb is annál, de az esti csevejetekhez jó lesz hangulatfokozónak. Amúgy nem tudom mennyire lesz tuti, ha beszállok én is a bulitokba, még a végén Theo seggbe billent, amiért a kis csibéit zavarom. /vigyorog, de láthatóan benne van a dologba és nem igazán tart az ezredestől.
Aztán vet egy pillantást Zair kinyújtott kezére, majd belerakja a pizzát és hátra dől a karjait lazán összefonva a feje mögött, amitől gyakorlatilag a dekoltázsa kiesik a topból./
- Hát bocsi aranyom, de én nem fogok olyan kamaszkori őszinteségi rohamot kapni mint te. De egy jótanács a helyi nagylánytól... Nem kell ám minden jöttmentnek elregéni a teljes életed. Nah nem mintha nem lenne széphistória szöszikém, de ha mondjuk genya beépített ügynök lennék akár vissza is lehetne élni a dologgal. Nem mellesleg bevallom ennél mókásabb sidhe képességről még nem halottam, pedig volt már szerencsém a fajtátokhoz... /itt nem lehet eldönteni, hogy ingerültség, vagy valami más suhan át az arcán, majd folytatja./
- De ez a kukkoló képesség viszi a primet eddig az tuti. Amúgy ha ennyire esz érte a fene legyen, a nevem Miya Melissa Musashi, de mindenki csak Sashinak hív, de ahogy tetszik. /von vállat. Aztán Serakris utolsó mondatánál érdeklődve a férfi felé fordul./
- Oh hidd el husikám, nagyon is vannak sárkányok. Szívós dögök és Szent György szerintem akkora eséllyel indulna ellenük, mint elefánt a moszkvai orosz balettbe való bekerülésért... Szóval édesem, a sárkányokat kerüld el messze. Nah nem mintha a többi kis aranyos jobb lenne, de most itt vagyunk nektek mi valkűrök, úgyhogy majd vigyázunk a seggetekre, mármint amíg ebben a korban vagytok. /von vállat, majd nekilát és befejezi a pizzájának azt a részét, amit kézfogás helyett eddig nem nyomott Zair kezébe, aztán elégedetten hátra dől./
- Amúgy ne parázzatok, jó ez a meló, megvan a maga varázsa, ráadásul nekünk van a lehető legjobb fizetésünk. /vigyorog./

[Emma Raine Shyama]

*Időfolyam*

/Kivételesen jól jön, hogy Fenrir nem bírja befogni, elraktározom az információkat a világban fellelhető fajokról, nem győzök csodálkozni. Nekem ez annyira nem természetes. Még ezt a vérfarkas dolgot sem emésztettem meg, az ég adja, hogy ne kelljen még egy ideig szembesülnöm a bundással. Valahogy nem annyira rajong a dologért. Amikor aztán hozzászól a farkas, jobb híján csak megvonja a vállát. Valaki egyszer tényleg leüthetné, mint a taxiórát. Vajon itt vannak taxik? Vehetne valakitől egy gyorstalpalót erről a világról, nem kicsit frusztrálja, hogy semmit sem tud róla. Majd megérdeklődi, hogy a küldetésükhöz szükséges-e ilyen téren fejlődnie, vagy jobb, ha egyelőre nem keverednek a két világ dolgai benne./
- Nem érdekel a se*ged, Fenrir.
/Vonta meg a vállát, ennél érzékletesebben nem kívánta kifejezni, hogy egyetlen hímnemű sem érdekli ezen a világon érzelmesebb értelemben, az ezredes is csupán azért keltette fel az érdeklődését, mert azt a testet birtokolta, amit./
+Hát pedig egy plüssmaci sokkal aranyosabb nálad…+
/Nem akart még infantilisebbnek tűnni, ezért nem mondta ki hangosan. Eszébe ötlött az egy méteres, pihe puha plüss jószág, amit Theotól kapott egyszer csak úgy, kedvese meglátta, és megvette, mert ő jutott róla az eszébe. Bármennyire is fájdalmas volt rá gondolni, ez azért mosolyt csalt ajkaira./
- Nem tekerte el a fejem, szerintem csökkentsd a szert, amit szedsz, kicsit túl élénk tőle a fantáziád.
/Fújta fel az arcát, tekintetébe komor lángok költöztek, legszívesebben tényleg székestül felborította volna a férfit. Nem is értette, honnan ez az agresszió, beletelt némi időbe, míg leesett neki az oka. Karjait makacsul összefonva mellkasa előtt húzódott vissza csigaházába, miből még épp hogy csak kidugta a buksiját.
Erre még érkezik a nő használati utasítása is az ezredeshez, ami hallatán nem tudja eldönteni, hogy mélységesen felháborodjon, vagy esetleg világgá szaladjon. Most miért kell egyből azt hinni, hogy lepedőt akar gyűrögetni a pasival? Viszont a jó ideje már választ is ad a kérdésére. Nem lehet az ő Theoja, hisz ma temették… Esélytelen a dolog. Ez igazából el is oszlatja ezzel kapcsolatban minden kételyét, de attól még érdekli a téma. Talán ugyanannak a családfának egy leszármazottja, bár nem közvetlenül az övéké, lévén az ő gyermekük nem jöhetett a világra./
- Én… nem is akarok tőle semmi olyat.
/Csóválta meg a fejét, kicsit összeszorult a szíve, mert úgy képzelte, hogy az ő Theoja is így reagált volna, ha elkerül mellőle. Teljesen biztos, hogy senkit sem engedne közel magához. Mint ahogy Emma sem fogékony az ilyesmire, még akkor sem, ha a szerelme már halott./
- Semmi baj.
/Felelte Naarozairnak, de csak csendben, hisz a sidhe tovább szőtte szavait, nem akarta hát félbeszakítani. Ő csak örült neki, ha nem kellett túl sokat csacsognia, nem volt éppen az a jellem, aki könnyen kinyílt idegeneknek, különösen egy teljesen idegen világban és korban. Volt bőven feldogozni valója, azt sem tudta, hol kellene kezdenie.
Felvonja szemöldökét az átlát dolgokon témánál, jó kis képesség, bár amikor a ruhás részhez érnek, kissé lefagy. Ez nem éppen megnyugtató, világ életében szégyenlős volt, amin nem változtat az sem, hogy most milyen testben volt. Az új énképe még egyáltalán nem alakult ki, még mindig annak az egyszerű, nem túl csinos nőnek tartja magát, aki otthon volt./
- Azért, ez utóbbit mellőzhetnéd.
/Azt persze nem tudta, hogy ez nem állandó jelleggel van jelen, vagy épp akkor használja a sidhe férfi, amikor akarja, esetleg egészen másképp működik, de semmiképp sem lelkesedett miatta. Végül ki sem mondott kérdésére megkapja a választ, így némileg azért megnyugszik. A sárkányos dolog azért eléggé meglepi, de igyekszik ezt nem a külvilág tudtára hozni. Az viszont tuti, hogy őt senki sem venné rá, hogy ennyit mondjon el magáról csak úgy. Neki ehhez szükséges egy bizonyos mértékű bizalmi szint, ami aligha lehetséges az alig ismert férfiak körében. Később talán változik majd ez a helyzet, de egyelőre inkább marad csöndben, különösképpen úgy, hogy jelenleg az a csepp, talán még jónak is nevezhető kedve elpárolgott./
- Jó neked. Én meghülyülök tőlük. Nem tudom, képes leszek-e valaha megszokni ezt a kort.
/Szólaltam meg Serakris szavai után, még ha a tudomány messze is állt tőlem, a férfi összeszedettsége valahogy szimpatikus volt a számomra./
- Szerintem inkább egy fantasy regénybe.
/Jegyeztem meg, elvégre egyik említett lehetőség sem fedte a teljes képet. A nő stílusa jobb napjain talán felderítené, most azonban már képtelen nem összeroppanni a mai nap történéseinek súlyától. Egy könnyed mozdulattal felemelkedett a székről, megragadva a tálcáját./
- Ne haragudjatok, de én elmennék lepihenni. Holnap korán kezdődik az edzés.
/Azért sejthető, hogy nem csak ez van a távozási vágya mögött, de egyszerűbb eme ténnyel takarózni. A tálcát visszaviszi, s leadja, hogy elmoshassák, vagy ki tudja, miként tisztítsák meg az ételmaradványoktól./
- Köszönöm szépen, nagyon finom volt!
/Szólt még oda a pult mögött állónak, aztán ha semmi sem akadályozta meg, elhagyta az étkező területét, és már indult is a bungalók felé, hogy a neki kijelöltbe vonuljon vissza. A sűrű nap után szüksége volt egy kis egyedüllétre. Tulajdonképpen nem is kicsire, de sokra sejtései szerint jó ideig nem lesz lehetősége./


(18)