Karakter régi neve: Petar Urdejevko
Karakter új neve: Atoor Kardaev
Kora: 25
Nem: Férfi
Születési hely: Bulgária, Szófia.
Születési időpont: 1986. 07. 14
Fátyolos város: Szófia
Faj: Alakváltó
Életem Kelet-Európában, a Balkán keleti részén kezdődött, 1986. július közepénél, Bulgária fővárosának egy kórházában. Édesanyám is mindig ennek az időpontnak a nagy erejével áltatott, miszerint amelyik hónapnak a közepén születik a gyermek, az a hónap javakban gazdag lesz. Nem tudtam annyira felmérni, hogy igaza volt-e.
Szüleim átlagos életet éltek, legalábbis az ország gazdagsági helyzetéhez viszonyítva átlagosat. Apám targoncás volt a helyi reptéren, édesanyám pedig egy kisboltot vezetett, Neszebárban, ahol nyaranta a turista forgalom kiemelkedőben magas, főleg az utóbbi - és természetesen a júliusi időben. Nem győzött mindig eleget mesélni az akkori turista forgalomról, akik nagyrészt Kelet és Közép-Európából érkeznek, hogy a híres bulgáriai tengerpartokat és ókori romokat is megnézzék a látogatók, ám állítása szerint sokan érkeznek Törökországból és tőlünk sokkal nyugatabbra, Németországból, Franciaországból is. A sok turista miatt a bevétele is nagy volt a városban lévő boltoknak, elvégre akik ideérkeznek, nyilvánvalóan nagyon sokat költenek az ideutazásra és az itt maradásuk alatt is elszórnak egy tisztes mennyiséget, aminek egy kis része anyám vegyes -én inkább úgy nevezném, hogy bizsu - boltjában landol. Ebből az következett, hogy ugyan a nyári időszakban a család kissé széttagolt volt, a téli időszakban azonban rendesen sikerült magunkat annyira megszedni, hogy a közeli országokba ellátogassunk és kikapcsolódjunk. Ilyen hely volt Törökország, Románia, Görögország, Magyarország, de még egyszer Hollandiába is sikerült eljutnunk igaz, az már tényleg egyszeri alkalom volt.
A családunk átlagosnak mondható volt, a kapcsolataink is hasonlóak voltak. Miután én befejeztem az iskolát, anyám boltjának a vezetését vettem át, hogy a családi hagyományt tovább véve valamit letehessek az asztala és addig szerezzek egy kis pénz. Talán jobb is volt így anyámnak, elvégre közel negyven éves korára már nem nagyon tudja olyan jól vezetni egymaga az üzletet, mint anno amikor húszas éveinek közepén átvette a boltot. Amíg egy nagy pénzmenyiséggel megszedtem magamat nyári munkámból, addig ő otthon volt és vezette a háztartást, apám pedig továbbra is csak végezte a munkáját.
A munkámból tudtam félre rakni, a szakmai képzésemet is tudtam belőle fizetni, péknek tanultam a helyi szakiskolában. Azonban, ahogy egyre jobban jártam a környékbeli országokat, sokkal jobban kezdtem érdeklődni a zene iránt, ami miatt sok hangszert vettem magamnak. Dobok, furulyák, sámándobok, didgeridook képezték a hangszer szettem nagy részét, valahogy azonban a sámándobok sokkal jobban érdekeltek a többinél. Az a hang, az a mély, elnyúló hang amit kiadott magából amikor megkongattam, az felbecsülhetetlen volt. Nem sokára, amint megszereztem az elsőt és elkezdtem rajta játszani, megtanultam zenélni rajta. Így történt, hogy a legelső utcai fellépésem is megtarthattam, 2010 augusztusában, Szófiában. Akkora nagy nézettsége nem volt, mint amilyenre számítottam, azonban ezzel is szeretem egy nagyobb pénzmennyiséget, hogy saját magam utazzak el egy másik országba, és maradjak ott legalább egy hetet. Ugyanis a szüleim akkoriban ismételten Amszterdami útra gyűjtöttek, így az ő pénzükre - munkám lévén -, már nem nagyon számíthattam, elvégre magamnak kellett megkeresnem azt a pénzt már.
Így történt, hogy a bolt mellett télen is dolgoztam, akkor gyűjtöttem össze azt a jelentősebb összeget, amit a kiutazásom alkalmával költöttem el. A célpontom Budapest volt, ott töltöttem el a nyaralásomat. Leginkább a Balatont néztem meg, illetve az ország északi, kisebb részben a keleti és nyugati régióiban jártam, ahol a nagyobb nevezetességek találhatóak. Ám ami a nagy nevezetesség volt számomra, az egyáltalán nem egy ősrégi apátság vagy egy hangulatos főváros volt!
Budapesten az egyik névtelen utcában jártam, amikor egy fa faragásos, kopott tábla jelezte nekem - számomra elolvashatatlan betűkkel -, hogy "Anna nagyi boltja". Nem láttam, belőle, hogy mit is árul ez a bolt, mindazonáltal érdekesnek találtam azt, hogy valamiféle titokzatos kisugárzása volt az egész boltnak. A bolt maga elütött a többitől, fa kereteivel és a fa ablakaival a budapesti látképtől erősen távol állt, ahol szinte majdnem minden a nyugati stílusra van felépítve. Az ablakokat bordó függönyök takarták, nem lehetett belátni, hogy mi van odabent, így inkább csak ott hagytam az egészet, mert lehet, hogy csak egy egyszerű lekvár bolt.
Mikor hazaértem, egy egyszerű, Magyarországról elhozott tarsolyt hoztam haza magammal, mint amolyan csecsebecse gyanánt. Ilyen bizsut az anyám boltjában, de még szerte az országban is alig lehet kapni, itthon pedig igazi ritkaságnak számított egy ilyen. A tarsollyal együtt még sok tapasztalattal is hazatértem, és sok jó recepttel is, aminek édesanyám kifejezetten örült.
Az utazásom után már nem sok pénzem maradt, így ismét elkezdtem dolgozni, hogy a következő évben majd ismét egy másik országot látogassak meg. A kalandvágyam szinte kielégíthetetlen volt, majdnem minden nap új vidékeket és városokat akartam meglátogatni, élni akartam! Abban, hogy egész nap egy boltban kuksolok és a vevőkkel foglalkoztam, nem volt semmi izgalom, semmivel sem ismertem meg jobban ezt a világot, amiben éltem. Az utcai zenélés a lekötött, de az is csak egy pillanatnyi csillapítás, hasonló mint a tudatmódosító szerek. Nekem ez volt a mérgem, amit szedek: az utazás.
Egy szép napon olyan utazásban lett részem, ami az akkori életemet alapjaiban változtatta meg. Egy délutáni zenélésből tartottam hazafelé, és másfél órán át tartó zenéléstől kicsit megfáradtam. Nem könnyű olyan begyakorolt ritmusokat kongatni a dobon, még akkor sem, ha esetleg azok már zsigerből mennek neked. Elfáradsz, a kezeid is elfáradnak, a figyelmed pedig folyamatosan lankad. Azonban amellett a tábla mellett, mivel egy szűk utcában találkoztam, akkor sem mehettem el csak úgy. Ez állt rajta:
Магазин баба Ана *
Azaz: Anna nagyi boltja. Valahonnan ismerős volt nekem, egyszer már mintha valahol láttam volna már ezt a feliratot. ~ Budapest, hát persze! ~ gondoltam magamban, miközben a fejemhez kaptam. Nem gondoltam volna, hogy az az egyszerű vegyes bolt olyan sikeres lesz, hogy még ide, Kelet-Európába is eljön.
Miután lepakoltam otthon, és visszamenetem oda, hogy a pénzemből vegyek valamit, abban a kis boltban. A kinézete gyakorlatilag majdnem megegyezett a budapesti kisboltéval, itt annyi volt a különbség, hogy a fa burkolás, fa keretezés egy picit sötétebb volt az ottaninál. Amint beléptem a boltba, nem sok embert láttam odabent, de ami fogadott, az lenyűgözött engem. Mindenféle hangszer, egyéb, antikváriumokat megszégyenítő őskiadású könyvek, talán még az újkorból, sőt, az ó és középkorból származó csecsebecsék is helyet kaptak itt, mellszobrok, festmények, iratok, régi páncélok, perzsa szőnyegek, harci eszközök, szerszámok, könyvek, minden, amit egy magamfajta ember kívánhat!
Körül néztem, hogy miféle egyéb holmik találhatóak itt, és hát szó ami szó, a bőség zavarában voltam. Majdnem mindent felpróbáltam, alig volt valami amit nem fogdostam össze - persze, tartottam tőle, hogy előbb utóbb meg fog jelenni az eladó, ami baj lett volna a részemről.
Miközben nézelődtem, rátaláltam egy teljes, korabeli lovas íjász páncélzatra. Az egész bőrből volt, talán restauráció lehetett vagy egy frissen elkészített páncél, mivel tökéletes állapotban volt. Leginkább maga a kultúrája érdekelt, tudtommal a Balkánon egyedül csak a törököknek, illetve a Balkánon kis létszámban jelen lévő magyaroknak volt, előtte pedig a szkítáknak lehetett ilyen páncélzatuk. ~ Nagyon érdekes, ez a keleti vonás igazán egyedi. ~ gondoltam magamban, miközben a bőrsisakot megtapogattam és a kezembe vettem. Úgy gondoltam, hogy egy próbát megér, semmi baj nem származhat abból, hogy ha felveszem ezt a sisakot. Úgy is tettem.
Utólag megmondva, nem tudom eldönteni, hogy jó lett volna-e, ha nem veszem a fejemre. Annyi minden megváltozott abban a pillanatban, hogy azt el sem tudtam volna képzelni azelőtt. Minden egy hirtelenjében bekövetkezett ájulással kezdődött.
* Magazin baba Ana
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: 180 cm magas voltam, ami átlagosnak mondható. Szemeim barnák voltak, hajam pedig fekete színű volt, hangom mély és dallamos. Súlyom nagyjából 75-80 körül volt, mielőtt átjöttem ebbe a világba.
- Mostani tulajdonságok
Belső tulajdonságok: Szeretem a társaságot, bár a kezdeményezésben egy kicsit mintha félénk lennék – érdekes ezt bevallani magamnak, talán én sem ismerem elég jól önmagamat. A konfliktusokat próbálom a lehető legjobban, legeredményesebben megoldani, nem szeretem azt, ha valami nagyon elhúzódik. Barátokat viszonylag könnyen szerzek – a kezdeményező képességem hiányának ellenére -, és megpróbálom őket a legtöbb módon segíteni, akár anyagilag, akár szóban. Erősnek nem mondom magamat, de kitartó vagyok és elkötelezettség nálam az első helyen áll.
Kedvencek: Más kultúrákat szeretek megismerni, érdekel szinte majdnem minden nemzetnek, népnek a kultúrája. Zenevilág, hiedelem világ – főleg az ó és középkori, pogány hiedelem világa az adott népnek. Hangszereket is szeretem, kedvenceim közé tartoznak a dobok, főleg a sámán dob, zenéből minden evő vagyok. Kedvelem a hüllőket, gyakorlatilag a kedvenc állataim közé tartoznak a gyíkfélék és a mitikus sárkányok. Ételek között a nagyon zöldségeset egyáltalán nem kedvelem, a gyros természetesen első helyezett a listámon a sok hússal és a csípős paprikával, és a szósszal amit bele tesznek.
Életcélja: Megismerni az itteni életet, az itteni kultúrát, az egyéb lényeket. Majd, egy hosszú idő elmúlta után valahol, valakivel itt egy új életet kezdeni.
Egyéb: -
1p - Archaikus állat (Raptor)
2p - Kutyaméret (80 kg)
1p - Hőlátás
Pontmennyiség: 5
Elhasznált pontok: 4
Maradék pont: 1
Főkarakter: Atoor Kardaev
Rólam: Szerepjátékos pályafutásomat 2009-ben kezdtem el, eleinte kisebb terjedelmű oldalakon játszottam. Ahogy egyre jobban felnőttem, sokkal jobb, hosszabb és igényesebb írásokat tudtam kiadni magamból, a fogalmazó képességem is nagyon sokat változott az elmúlt évek során – a fórumos szerepjáték által.
A fórumos szerepjáték mellett még az élő szerepjátékot (ismertebb nevén: LARP, azaz Live Action Role Play [Game]) is űzöm, lassan másfél éve.
Meghívott: Magamtól találtam meg az oldalt. Régebben már gondolkodtam azon, hogy regisztrálok, de nem voltam elhatározott és így inkább kihagytam a belépést erre az oldalra. Csak nem rég döntöttem úgy, hogy ezt az oldalt is megismerem közelebbről.
)
