Karakter régi neve: Ezio Nazzaro
Karakter új neve: Ren End'ald
Kora: 18
Nem: Férfi
Születési hely: Olaszország, Como
Születési időpont: 1994.03.17
Fátyolos város: Budapest
Faj: Alakváltó
Comoban születtem Olaszországban, egy kicsiny családban, hol előttem már egy fiú született. Enzo bátyám nálam öt teljes évvel, és két nappal idősebb, akivel kezdetben nem tudtunk valami jól kijönni. Vagyis ő nem örült jövetelemnek, hiszen míg kicsi volt, azt hitte, hogy így nem fognak vele annyit foglalkozni, mint eddig. Persze erről szó sem volt, hiszen az én jövetelem ellenére, nemhogy ugyan annyira, de még egy kicsit jobban is foglalkoztak vele. Szüleimnek egész jó időzítése volt, hiszen pár nap, pontosabban mondva tizenegy nap és öt év volt köztem, és a családunk legújabb jövevénye között.
Nyugodt szívvel elmondhatom, hogy nem kis családban nevelkedtem, hiszen végig ott volt édesapám, és édesanyám is. Mellettük bátyám Enzo, és a legfiatalabb családtagunk a húgom Donya. Persze kisebb nézeteltérések, mint minden testvér között, köztünk is ugyanúgy akadtak, de ennek ellenére jól kijöttünk egymással. Az iskolában húgunkra nagyon is vigyáztunk, hogy ne legyen semmi baja, és ha valaki piszkálta, csak úgy, mint korábban még a bátyám rám, mi is vigyáztunk rá, és leállítottuk az ilyeneket. Néha nem éppen a legjobb módszerrel, bár bátyámmal amúgy is sok bajba tudtunk keveredni, hiszen nem éppen a legjobb gondolkodásmóddal rendelkeztünk. Eléggé sűrűn keveredtünk verekedésbe iskolán kívül is, aminek köszönhetően nem egyszer úgy mentünk haza, hogy kék zöld foltosak voltunk, esetleg eltört az orrunk, vagy lepattant egy-egy porcdarab a kezünkben. Tettek is ez ellen a szüleink amikor nyolcadikos voltam, és beírattak minket karatézni, bár nem nagyon hatott meg, legalábbis engem. Nem éppen a kedvenc sportom volt, viszont kifejezetten hasznosnak bizonyult a későbbiekben, amikor ismét bajba kerültünk. Nagyjából két éven keresztül tanultam ezt a harcművészeti ágat, bár bátyám jobban élvezte, így mikor én abbahagytam ő azért folytatta. Apánkhoz hasonló módon rendészeti főiskolára ment továbbtanulni, míg húgunknak minden álma az volt, hogy állatorvos lehessen belőle. Ezzel néha tudtunk is viccelődni otthon, hiszen bátyámmal mindketten igazi állatok voltunk, és meggyógyíthatott volna bennünket. Számomra meg mint látszik még ironikusabbá vált a dolog. De ez most lényegtelen. Mivel jobb ötletem nem révén, ezért végül úgy jártam mint nagybátyám, és hagytam, hogy beírassanak egy katonai iskolába, hogy onnan egyenesen a sereghez mehessek tovább. Ha belegondolok nem is volt olyan rossz, bár sokkal szigorúbbak voltak mint a legtöbb iskolában, de nekem is kijárt a kötelező kollégium, ami kezdetben kissé furcsa volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy bentlakásos iskolába kerültem, és nem otthonról kellett bejárnom folyamatosan. Az iskolában sok barátot szereztem, és bár családommal ennek köszönhetően egyre kevésbé tartottam a kapcsolatot, azért nem teljesen idegenedtem el tőlük, hiszen az ünnepeken találkoztam velük. Az már egyszer biztos, hogy sokkal jobban megkomolyodtam bent egy év alatt már, mint egészen addigi életemben. Hülyeségeket persze így is sikerült csinálnom dögivel, viszont ha nagyon kellett, már vissza bírtam fogni magam, és megtanultam olyan fagyos tekintettel nézni másokra, mitől annak teljesen elment a kedve, hogy velem szórakozzon, vagy legalábbis, hogy az én idegeimen akarjon táncolni. Az utolsó évemre már sikeresen belém nevelték a katonai fegyelmet, vagy legalábbis a tiszteletadást a feljebbvalóim felé. Az iskolában is kaptunk harcművészeti képzést, méghozzá nem is akár milyet. Állítólag az orosz Spetnaz katonáknak is ugyan ezt a módszert tanították, melyet Systemanak neveztek el, minél nem csak a könnyed, de hatásos mozdulatokat tanították meg, melyben nincsenek kötött mozdulatok, mint a többi harcművészeti ágban. Az alap túlélési képzést, és az elsősegélynyújtást is belevették. Természetesen mint minden iskolában, nálunk is kijárt néha napján egy osztálykirándulás, mely lényegében az egész évfolyamnak volt együttvéve, és ugyan oda mentünk mind. Az utolsó amin részt vehettem az pont, hogy Magyarországra irányult, méghozzá a fővárosukba, hogy szétnézhessünk, és mondhassuk majd, hogy mennyi helyen jártunk már. Mindenki lázasan készülődött a baráti körömből, bár nem értem, hogy miért, hiszen csak nézelődni fogunk leginkább. Nem is vittem valami sok cuccot magammal. Csak egy táskát néhány váltás ruhával, és azt a dögcédulát, melyet még bátyámtól kaptam születésnapomra. Azt hiszem a neten rendelte valahonnan, de az én adataim voltak benne olyan módon, mint ahogy pár éve az amerikai katonaságnál csinálták.
Miután megérkeztünk az országba, egy rövid vonatút után a fővároshoz is elértünk, ahol hamar útnak indultunk, hogy felfedezhessük azt. Mindenki más irányba akart menni, de ezt persze eleinte nem engedték, mert betervezték előre, hogy miket nézünk majd meg. Végül egy téren pihenőt tartva, kaptunk fél óra szabadidőt, hogy nézelődjünk magunk, esetleg szuveníreket vásárolhassunk. Nem volt valami sok ez az idő, de számomra még így is több mint elegendő, hogy rátaláljak egy kicsiny régiségboltra amiben már kintről is látszódott, hogy sok fölösleges kacat, és egy-két érdekesebb dolog is volt. Egyik barátommal belépve az ajtaján, bele is vetettük magunkat a kutakodásba, hátha találunk nekünk tetsző tárgyakat. Éppen hátat fordított nekem, mikor észrevettem egy fátyol mögötti kis makettet. Jobban szemügyre akartam venni. Jobbommal előre nyúlva ragadtam meg a fátylat, hogy félre húzhassam, és bejussak mögé, de aztán hirtelen minden elsötétült előttem, és csak egy halk koppanást hallottam, majd vége.
Tárgyak: Bátyjától kapott dögcédula hasonmás, melyen a régi adatai szerepelnek; testtáskája, bár a tartalma eltűnt.
Külső tulajdonságok:
- Régi tulajdonságok: Nagyjából 170cm magas, átlagos testalkattal rendelkezett. Barna haj, és szem.
- Mostani tulajdonságok: Kicsivel magasabb lett, úgy 175-6cm körüli, izmos testalkattal rendelkezik. Arca általában kissé komorabb, ez sokszor a hangulatától független. Haja sötétszőke lett, szemei pedig inkább szürkének látszódnak. Bal alkarjától kezdve, vállán, és nyaka bal oldalán végighaladva arcának szintén bal felét díszítve, egy fehér nonfiguratív tetoválás található. Erős fényben nem túlzottan látszik.
Belső tulajdonságok:
Általában komoly, és megfontolt, viszont képes gondolkodás nélkül is csinálni dolgokat, aminek rend szerint az lesz a vége, hogy bajba kerül. Ha felismeri, hogy valaki nála magasabb rangú, rendszerint tiszteletet ad neki. Legtöbb esetben vigyázzban áll, és/vagy tiszteleg. Szeret beszélgetni másokkal, könnyű kijönni vele, viszont összebarátkozni már jóval nehezebb. Illetve ugyan így, könnyű elérni, hogy haragos legyen valakire, viszont a megbocsátás nem tartozik az erősségei közé. Kötelesség tudó, de könnyen válik lustává.
Kedvencek: Szín: A sötét szürke; Étel: Nincs, és nagyjából bármit hajlandó megenni; Ital: Egyaránt szereti a Kávét feketén, a teát, és a sört; Állat: Nem is állat, inkább misztikus lény. Méghozzá a Griff.
Életcélja: Rá akar jönni, hogy mi történt a múltba miután eltűnt, és, hogy vissza tud-e illetve, ha igen, akkor hogyan tud visszamenni, hogy ismét családjával élhesse régi életét.
Egyéb: ---
- Közelharc: 0p
- Állatalak: Timber farkas 2p: kutyamérettől tigrisméretig (300 kg-ig)
Főkarakter: ---
Rólam: Nem szeretek magamról beszélni
Meghívott: Fenrir
