Édenkert

[Drun]

Az Édenkert néven futó komplexum, az egyik legnagyobb színvonallal várja látogatóit, messze a peremvidéktől és a kontinens déli partvidékétől.
Az Déli Óceán egyik mesterségesen kialakított korall zátonyok gyűrűjében tornyosul a víz fölé, de alatta is több szintnyi mélybe süllyed.
Legyen szó pihenésről, wellnessezésről, bevásárlásról, sportolási lehetőségekről, rendezvényekről, vagy valamilyen céges megbeszélésről, itt szabadon tud válogatni a látogató.
A biztonsági rendszer a legmodernebb felszerelésekkel és a leghatékonyabb mágiával védi a vendégeket. Az alkalmazottak kedvesek, megbízhatóak.

Az igazgatónő, Miss Lastry, a biztonságért felelős, Uriska, és a személyzetet felügyelő, Cecylya gondos munkájának köszönhetően, megnyílt.

Ide is vezet frissen kiépített teleportkapu, mely a kontinenshez közelebb lévő épület tetején helyezkedik el. Onnan vagy gyalogosan a parkon keresztül, vagy a hidak két oldalán futó keskeny úton lehet áthaladni.

[Drun]

Holtidő -- valamikor a nem túl távoli jövőben -- Neferadynee Előzmény*


/Yoko először bólint csak, majd el is mondja éppen csak annyira hangosan, hogy érthető legyen a kérdésere a válasz./

- Igen. Először azt a város nevét kell kiejtened ahol vagy, majd azt ahova szeretnél menni. Igaz, hogy jelen esetben az utóbbi nem város.

/A kapu atomjaidra bont és újra összerak. A többiek is sorba megérkeznek utánad. Azaz csak majdnem mindenki. Murgent nem látod kiszállni ezen az oldalon.
Látsz ugyan elszállni egy másik aprócska lényt a szemed sarkából, de nem látod tisztán, hogy az ő lenne e. Arról nem is beszélve, hogy eddig nem láttad őt repülni./


*A hszeid számát rendezd kérlek *

[Drun]

Holtidő -- 2900. augusztus 10. után valamikor -- Renaviel Előzmény*


/Iahmell először kicsit zavartan tekint rád, majd egy kedves mosoly mögé rejti vonásait./

- Hát nagyon remélem, hogy nem fog semmi ilyesmi történni!

/Mintha éreznéd a kapunak is a felé kivetített érzéseid visszhangját. Atomjaidra bomlasz, megdermedsz szétszóródott részeidben a semmiben, majd egy örökkévalóságnak tűnő pillanatban újra anyagiasulsz a túloldalon./

- Látod, nem is volt annyira vészes ez az egész.

/Hallod magad mellett az utazótársad hangát.
Soha ezelőtt nem jártál még itt, mégis kicsit nosztalgikus az érzés ami magába kerít.
Nem messze tőled egy furcsa csoportocska vonja magára a figyelmed. Három nő álldogál tőletek pár lépésre.
Óriásnak nem mondanád, de mégis magas, olyan 170-175 cm közötti, formás alakú, de nem kihívó, vagy buja fiatal nő az ki először oda vonzza tekinteted. Mézszín, egyenesszálú haját a napfény aranycsillogással hinti meg, különleges türkizes írisze megbabonáz. Mintha már láttad volna ezelőtt ezt a tekintetet.
A másik nőnek nagy szemei több íriszes pupillával rendelkezik, melynek a domináns színe a lila porcelán fehér bőre és kislányos, mégis nőies alkata mellett állónak pedig az öltözéke megannyi színes kendőből tevődik össze, talán van alatta valami ruhaféleség is, de az most nem látszik.


*A hsz-edhez ne felejtsd el oda írni a szülinapi +hszt, és rendezd a számokat *

[Neferadynee]

*Előzmény -- Holtidő -- Drun és Renaviel* [???]

/Érzem, ahogy a fény átölel, ahogy megtölti minden porcikámat. Valahogy jól esik feloldódni ebben a kékes ragyogásban, s remélni, hogy nemsokkal ezután felébredek otthon, az ágyamban, úgy, amilyen most vagyok, mégis ismerős környezetben. Persze tudom, hogy ez csak egyfajta gyerekes ábránd, és az ábrándok és álmok nem valósulnak meg.

Végül egy magaslati helyen találom magam, egy hosszú híd közepén, az Édenkert Hotel hatalmas épületének tetején. Körülöttem kék víz, érzem a sós levegőt, ami körülölel engem. Egyszeriben csak elvigyorodom, aztán gyorsan elrejtem örömöm. Murgent keresem, de nem találom.

Helyette az eddig ismert arcokon kívül még két nőt fedezek fel, akik nem sokkal utánunk lépnek ki a teleportkapuból. És azt hiszem, leesik az állam. Két hófehér szárnyakkal megáldott isteni szépségű angyal van mellettem. Kikerekednek a szemeim, ahogy végigmérem a két sötét hajú hölgyet. Eddig tagadtam az angyalok létezését, mindent tagadtam, ami kedvenc családtagommal, Istennel kapcsolatos... de most elmondható, hogy teljesen össze vagyok zavarodva./

- Szóval angyalok tényleg léteznek... /suttogom magam elé, de nem elég halkan ahhoz, hogy Yoko és Hadrime ne hallhassa meg. A két hölgy társaságát eddig is élveztem, de ahogy a szárnyas, légies nőkre pillantok úgy érzem: inkább mellettük lenne a helyem, mintsem a munkaadóimmal. Ahogy végigmérem, megbámulom a gyönyörű tollas szárnyaikat, kicsit megborzongok.

Valami, még ha csak egy pillanatra is, a hátam közepét megbizsergeti./

(80 + 20 {novellaíró verseny jutalom} = 100)

*Ugyan, számolni tudni kell... #csakareálszak*

[Renaviel]

*Előzmény && Holtidő && Drun & Neferadynee*

/Pár pislogásnyi időbe még beletelt, mire tudatosodott bennem, hogy nem, valóban nem robbantam apró darabokra, se nem szállt meg újra egy Ezüst Sárkányhoz hasonlatos ősi istenség./
+ Nos most valóban békésebb volt az utazás. +
- Hát ez igaz, egyszer nekem is lehet szerencsém. Habár ettől még mindig nem bízom teljes mértékben ezekben a szerkentyűkben. /nézek kissé barátságtalanul a teleportkapu kavargó, amúgy végtelenül gyönyörű, kavargó színviharába. Úgy érzem a fénye eggyé forrt a szívemmel, hiszem abból a fényből születtem újjá, vagyis ahogy vesszük.
Filozofikus mélázásomból az idegenek jelenléte ébresztett fel. Még mindig ott motoszkált a fejemben az furcsa ismerős-ismeretlenség érzés, amit jó mélyre száműztem, mert az idegesítésen kívül más funkcióját nem láttam. Inkább kíváncsian felvonva a szemöldököm a kísérőmhöz fordultam./
- Ők az ismerőseid? Vagy ők is arra tartanak ahová mi?
/Ezzel gyorsan körbe is pillantottam, sötét tincseim haragos kis gorgókként tekergőztek az arcom körül, de ehhez már hozzászoktam annyira, hogy ne zavarjon a szemrevételezésben. Dolgom végeztével törött tükrökként szikrázó örökölt ezüstszín szemeim az angyalkámra függesztve még hozzátettem./
- Mert mi hova is tartunk pontosan? Illetve hol vagyunk?

(204)

[Drun]

*Holtidő -- 2900. augusztus vége -- Neferadynee és Renaviel*

/A két nő csendben mosolyog rá Nefaradynee. Igen még Yokonak is, a szoldi állandó mosolya helyett, kicsit szélesebb lesz a görbület./
- Persze, hogy léteznek. Hiszen te magad is az vagy.
/Mondja melléd lépve./
- Elhiszem, hogy nehéz lehet neked, ez most így elsőre, de talán most, hogy látod, könnyebben elfogod tudni fogadni, hogy nem abban a korban élsz már, amikor megszülettél.
/Engedi, hogy eltávolodj tőle.
A páros mindkét tagja, akiket majdnem megbabonázott szemekkel nézel Feléd fordulnak. Hallod, hogy az idősebb angyal, válaszol a göndör-hajúnak./
- Nem. Nem ismerem személyesen őket, de már hallottam a Művésznőről. Nem nehéz, hiszen tele van vele most az újság is. A termékei meg egész Negapan területén ismert.
/Renaviel látod, hogy az említett Hölgy, akinek ruhája kendőkből tevődik össze, biccent felétek./
- Most az Édenkert egyik bejárójánál vagyunk. Innen tudunk majd tovább menni...
/Bök előre./
-...oda. Ha gondolod, sétálhatunk is. De van kölcsönözhető kocsi és rendszeresen induló járat is.
/Mutatja a lefelé csüngő villamoshoz hasonló vagonokat. Majd újra Nefferadynee felé fordul./
- Szia! Segíthetek valamiben Neked?

[Neferadynee]

*Holtidő*

- Tessék? /nézek meglepetten Yokora./ Nem, nem vagyok angyal. Mert Isten nem létezik. Tehát angyalok sem létezhetnek /változtatom meg véleményem a szárnyas alakok ellenére is. Ha mégis léteznek, én tényleg nem lehetek az. Nem vagyok hozzá elég tiszta./

+ Remek. Csak még jobban összezavarodtam.

- Ez világos. /Körbetekintek. A hotel világosan enged arra következtetni, hogy valóban a jövőben vagyok./ De ez most már az én jelenem is /mosolyodok el./ Igazából, most hogy belegondolok - nagyon szerencsés vagyok, hogy találkozhattam veletek /biccentek kísérőim felé hálásan.

A szárnyas hölgyek valóban megbabonáznak. Őket tisztának látom, fényesnek, fenségesnek. Legszívesebben addig fürödnék most, amíg a bőröm le nem hámlik rólam - annyira mocskosnak érzem magam a jelenlétükben. Mire észreveszem magam, már az idősebb angyal mellett vagyok./

- Oh, szia! /köszönök vissza zavartan./ Nem, nem hiszem /hebegek. Leplezés nélkül bámulok a szárnyaira, aztán persze a másik, göndör hajú lányt is megbámulom. Arcomon teljes a döbbenet./ Hadrimével vagyok /mondom végül némi magyarázatképpen, bár ez a viselkedésemet nem semlegesíti./ Öhm, pihenni jöttetek? /kérdezem némi kínos csönd után, hogy oldjam a feszültséget./

(101)

[Renaviel]

*Holtidő && Drun& Neferadynee*

/A pillantásom a minket körülvevő tájba réved, az ezüst ragyogása megkopik, sötétség kúszik bele, az a sötétség ami hirtelen a szívembe markol. Nem tudom honnét ered, de ahogy körbenézek, ahogy halgatom a lány fecsegését valami múlbeli szálka ékelődik a lelkembe. Eszembe jut a kislány, aki ugyan ilyen volt, telve kalandvággyal és bolondos butasággal. A kislány, aki valaha voltam, mielőtt azzá lettem volna, aki valójában vagyok.
A most inkább higanyszín, sötéten ragyogó pillantásom a lányra függesztem, mintha a lelkébe akarnék látni. Amikor egy ősi isten bitorolta a testem képes lettem volna rá, amikor démon voltam, szabadon csapongó erővel képes lettem volna rá, amikor az ősi angyalok egyike voltam, hatalmas a teremtés kezdetén, Danu lelkének tiszta darabkájával, képes lettem volna rá. Most csak régi emlékek szilánkjaiból hanyagul összetákolt törött tűkör voltam, kaotikus lelkemen megtört a fénysugár és elveszett a szikrázó szilánkok között a végtelen sötétségben./
- Repüljünk inkább. /mondtam kísérőmnek, habár a pillantásom még mindig az új angyallányt fürkészte. Megrebbentettem ezüsttel szegett hófehér szárnyaim, az apró légörvény következtében sötét hajtincseim mohó kígyókként keltek táncra az arcom körül. Csak ekkor fordultam kísérőm felé, elengedve a lány tekintetét./
- Vagy inkább szeretnél velük tartani? /kérdeztem semleges hangon. A homály ott gyűrűzött a keblemben, mint egy sárkány úgy feküdt rá és lopta el az életkedvem. Nem akartam mást csak szárnyalni, messze menni a világtól, addig repülni amíg el nem érem a Napot és el nem olvadok forró ragyogásában, amíg le nem tisztítja a mocskos húst, csak a tiszta fehér csontokat hagyva maga után./

(205)

[Drun]

*Holtidő -- 2900. augusztus vége -- Neferadynee és Renaviel*

Hadrime és Yoko pár halk gondolatmenet után, újra titeket figyel, amit hallani nem lehet tisztán, de sejtető, hogy saját ügyeikkel voltak el.
Iahmell feléd nyújtja kezét.
- Örülök, hogy találkoztunk, az én nevem Iahmell. Társnőm pedig Renaviel. Benned kit tisztelhetek?
Ha kezet fogsz vele, érzed, hogy melegség árad belőle. Valami furcsa energia "csíp" meg, de nem kellemetlen, sőt, nagyon jó érzés kerít hatalmába. A hátadon újra végigfut a bizsergés, amit akkor éreztél, amikor megláttad őket. Arcán egy lágy, kellemes mosoly terül szét. Szemében a felismerés fénye csillan.
- Igen. Jó alkalom, hogy megismerjem ezt az új szegletét is világunknak.
Revan felé fordul.
- Nem ragaszkodom görcsösen a társaságukhoz, de nem hiszem, hogy nem fogunk velük még találkozni.
Kicsit szomorkás tekintettel néz rád.
+ Vagy tán téged zavarna Neferadynee társasága? +
Hallod fejedben a kérdést. Iahmell vissza fordul feléd Neferadynee.
- Ha van kedved a szabadidődben beszélgetni, keres meg nyugodtan. Ürülök, hogy újra találkoztunk Testvér!

[Neferadynee]

*Holtidő*

/Illedelmesen az angyal felé nyújtom a kezem./

- Nora Rhiannon vagyok /mutatkozom be én is. Meglepődöm, amikor érintése nyomán melegség árad szét a testemben, s ez a meglepettség arcomra is kiül./ Iahmell... /ízlelgetem a nevét, és elmosolyodom. Mostantól ez a név a melegséget fogja jelenteni számomra. Nem tudom, hogy miért közeledem ennyire ehhez a személyhez, de máris teljes mértékben megbízom benne./ Renaviel. /Pillantásom egybeolvasztom a göndör hajú lányéval. Érdekesnek találom ezüstös szemszínét, de mit mondhatnék, az enyém se hétköznapi türkizével.

Miközben elengedem Iahmell kezét, megremegek kicsit. Zavar. Igen, zavar, hogy mindenki azt mondja, angyal vagyok, és hogy tényleg bizsereg valami a hátam közepén, mégsem tudom elképzelni magamat hatalmas szárnyakkal az ég kék hullámai között. Én nem ez vagyok. Ma tanultam meg járni. Ne várja el senki tőlem, hogy repülni is ma fogok - ha valóban képes vagyok rá.

Az angyal szavaira én is szétnézek egy kicsit a körülöttünk terjeszkedő tájon. Napsütés, víz, és ez a hatalmas komplexum. Nem túl izgalmas./

- Ezek szerint nemrég épült a szálloda? /érdeklődőm. Azonban látom, hogy Renaviel kissé ideges, türelmetlen, én pedig nem akarok lábatlankodni, így gyorsan hozzáteszem:/ Ezt bizonyára a munkáltatóm is meg tudja válaszolni. Örülök a találkozásnak. /Iahmell szavaira még reagálok:/ Hol tudlak megtalálni?

/Miután távoztak az angyalok, visszatérek Hadriméékhez. Azonban még a vállam felett visszaszólok az idősebb angyalnak:/

- Egyke vagyok!

/Odaérve munkáltatómhoz, kissé feszengve teszem fel a kérdést:/

- És most? Mi a következő lépés?

+ Vajon hogy érthette Iahmell, hogy újra találkoztunk? Soha életemben nem láttam még...

(102)

[Renaviel]

*Holtidő*

- Üdv. /motyogom az orrom alatt, amikor kísérőm bemutat. Nem tudom miért vagyok zavart, vagy miért nem akarok velük tartani... Illetve de, mi a fenének megjátszani magam? Legalább saját magam előtt be kéne ismernem az efféle butaságokat. Nah szóval túl sok ez nekem. Minden találkozás, ismeretlen emberek, akik mégis ismerősök, régi testvérem, barátok, szeretők, ellenségek... ők emlékeznek rám, én azonban mindent elfeledtem, csak vékonyka csíkokat látok a múltamból, ami sokszor talán jobb így, máskor azonban borzasztó kényelmetlen. Erről az új lánykáról se tudom, ki fia borja, meg amúgy sincs túl rózsás kedvem Iahmell folytonos bratyizós, jó pajtik vagyunk mi ám, és nagyon csípjük egymás búráját hozzáállása miatt, ami felettébb bosszantott. Nah ne értsetek félre, jóarc, meg minden, de szerény személyemnek ez így kicsit túl sok, tessék megkövezni érte./
+ Zavarni éppen nem zavarna, de inkább érjünk oda, aztán úgyis összefutunk még ott velük, meg bandázhatsz majd ott, ha kedved tartja. + küldtem vissza a galambpostát. Ugyan ettől a mentális csevegéstől mindig kivert kissé a hideg veríték, de az tuti hogy hasznos volt, meg baromi menő, csak kissé para is, szóval olyan átlagos.
Próbáltam előzni a sötétséget, ami szép lassan hatalmába kerített, de sehogysem ment, talán a szemeim is felvették a higany sötét csillogását, az ezüst szikrázása helyett, és ekkor döntöttem úgy, hogy köszi puszi, nekem elég volt mára a rejtélyes bratyizásból./
- Noh pápá, asszem még látjuk egymást. /tisztelegtem hanyagul, aztán egy ugrással a levegőbe vetettem magam és ezüsttel szegett szárnyaimmal kavarva fel a levegőt egy vadászrepülő sebességével kezdtem a relaxotthon felé szállni. Nah jó, annyira azért nem voltam gyors, de jól esett, ahogy a szél végigcirógatott kisöpörte a hajam az arcomból, a gondolatokat pedig a fejemből. Nem néztem hátra ki követ, gondoltam Iahmell úgyis, a többiekre meg tettem magasról. Vagy ha nem jön senki, akkor se voltam elveszett bárányka, megoldottam én már sok mindent egyedül, nem féltem, hogy elveszem a világba./

(206)

[Drun]

*Holtidő -- Neferadynee és Renaviel*

- Igen, nemrég épült.
/Feleli Iahmell neked, de látja, hogy te magad is elzárkózol a mostani beszélgetéstől, és társnője is távozna már, így nem fejti ki bővebben./
- Ha minden igaz, akkor a hotel résznél. De bárhol máshol is. Nem tervezem, hogy csak a felső szinteken maradjak. De biztos vagyok benne, hogy össze fogunk futni.
/Mosolyog rág a nő. Majd kicsit meglepve veszi tudomásul, hogy Renaviel elszáll, míg te kissé hanyag magatartással felelsz neki./
- Oh, nem Kedvesem. Félre értettél. De majd rájössz.
/Válaszolja még neked Iahmell, majd kitárja szárnyait és követi társnőjét./

/Hadrime figyeli ahogy elszáll a két angyal, Yoko téged figyel./
- Ha nem bánja kisasszony, akkor becsekkolhatnánk önt is a szállásrészen. Utána körbevezetném és bemutatnám pár kollégájának. Az idő kissé sürget minket, hiszen már maholnap elkezdődik a bemutató. Jó lenne önre igazítani a ruhákat, megtudnia, miképp kell majd tennie az estélyen.
/Hadriem felétek fordul./
- Jamye is megérkezett, mehetünk is akár. A munkát holnap kezdjék meg Yoko. Hagyjuk had pihenje ki magát Nora kisasszony. Nekem most sajnos az időeltolódás miatt készülnöm kell az interjúra, ami holnap reggel lesz.
/Magyarázz Yokonak. Közben te is látod, hogy Jamye megérkezik és biccent felétek, de tovább is megy. Az egyik itteni intézőhöz lép, akitől hamar megtudod magad is, hogy mit akart.
Látod, hogy egy itteni kis autót kölcsönöz ki, hogy azzal tudjatok áthaladni./



/Renaviel, repülsz és ez számodra nagyon jól esik. Kis idő múlva csatlakozik hozzád Iahmell is, de nem szól, csendben száll melletted, nem akar zavarni. Látod, hogy apró pontként rajzolótok ki a tengerfelszínén, most jössz rá, hogy milyen magasan is vagytok. Élvezed ezt a szabadságot, hogy nem vagy a földhöz kötve.

Ahogy végig repültök a portál és a komplexum között áthidaló folyosón egy kicsit kezd rossz érzésed lenni. Mindazon érzésed, hogy szabad vagy és ez boldoggá tesz, valami nem kerek. Nem tudom megfogalmazni, de rossz előérzeted van.

Az Édenkert látványa felülről is igen megnyerő. A park ahova leszálltok ebben az időszakban is szépen virágzik, kellemes légkört adva az ott lévő lényeknek. Mintha a Fővárost akarták volna ide ebbe a hatalmas épületbe belesűríteni, ugyan úgy megtalálható itt szinte minden fajból legalább egy csoport.
A parkban kisebb szobrok is találhatóak. A hatalmas fák árnyékot adnak, de van olyan része is, ahol napozni lehet./

[Neferadynee]

*Holtidő*

- Rendben, meg foglak tudni találni /mosolygok az angyalra. Az utolsó megjegyzését nem veszem figyelembe.

Kicsit feszengve ugyan, de bólintok Yoko és Hadrime felé./

- Remélem, minden rendben lesz, és nem találnak sok kivetnivalót a munkámban. Kissé izgatott vagyok /mosolyodom el félszegen./ A többiek akkor tehát itt vannak már? Bocsánat, hogy megkérdezem, de a harmincadik században milyen technikákkal teszik kifutó-késszé a modelleket? Gondolom nem egy-egy fodrász foglalkozik mindegyikünkkel...

/Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen modern környezetben, ennyire messzire a saját időmtől továbbra is a huszonegyedik módszereket használnák./

- Oh, miféle interjú? /kérdezem elkerekedett szemmel./ Nagyon izgalmas lehet, és... No de, inkább hagyom pihenni; azt hiszem, rám is rám fér /csacsogok a kis autó felé sétálva társnőimmel./

- Holnap mikorra kell készen lennem? /kérdezem még gyorsan, mielőtt beszállnék a futurisztikus járműbe./

(103)

[Renaviel]

*Holtidő*

/Ahogy távolodunk el a többiektől, ahogy suhanunk a nyílt víz felett érzem ahogy szép lassan lemállik rólam a gond. Csak a szabadság marad, az a boldog teljesség, az a semmihez sem hasonlítható szabadság érzés, amit egyedül a repülés tud megadni az embernek. Vagy talán valami más is, de arról csak távoli emlékek ködös foszlányai villannak fel a tudatomban, így inkább elengedem őket és átadom magam az érzésnek.
Nem érdekel hol vagyok, hogy merre tartunk. Egy pár pillanatra elfeledem azt is hogy ki vagyok, csak eggyé válok a tengerrel az éggel, az egész alkotott világgal, ahogy a teremtés kezdetén.
Aztán valami bekúszik a tökéletes nyugalom palástja alá. Olyan akár egy apró árnyék a verőfényes délutánon. A napsütés továbbra is melegít, a boldogság rám ragyog, azonban nem tudom elfeledni azt az apró árnyékot ami ott mocorog a szemem sarkában. Ha rá nézek nem látom, nem tudom megfogni az érzést, tudatosítani, csak egy rossz szájíz csupán, egy kósza árnyék.... vagy mégsem? Érzem ahogy a hatalmam megrebben, a boldogságban kinyújtóztatott szárnyait kissé összébb húzza, ahogy a lelkem a porhüvely köré gömbölyödik. Nem védekezés ez, inkább csak a gyanakvó szarvas fülelése ahogy fürkészi az erdőt, hogy vajon jön-e a vadász, vagy csak egy buta mókus ejtette le a mogyoróját a rejtekéből.
Amikor leszállunk a parkban kíváncsian veszem szemügyre a helyet. Meg kell hagyni az építők kitettek magukért, békés és csodaszép az egész. A különböző fajok többsége képviselteti magát, békésen sétálgatnak. Kíváncsi lennék ők is érezték-e a tétova árnyékot. Finoman kiterjesztem a hatalmam mint egy palástot, de nem messze éppen mintha csak a lábujjam dugnám be a tóba, kíváncsian ki akarom tapogatni milyen meleg is a víz./
- Valóban megnyerő hely. /fordulok a kísérőm felé. Ahogy figyelek körbe-körbe sötét hajtincseim veszett kis kígyókként ugrálnak az arcom körül, mintha még ők is minél többet szeretnének szemügyre venni a helyből./
- És most merre tovább? Itt lenne a megígért pihenés? Vagy mást is keresünk néhány vodka-narancson kívül egy medence partján? /néztem érdeklődve a másik angyalra. Ezüstszín szemeim tiszta fénnyel ragyogtak a napsütésben, de az árnyék emléke nem engedett teljesen ellazulni, a pajzsaim körülöttem maradtak, habár látszólag teljesen nyugodtnak tűntem../

(207)

[Drun]

*Holtidő -- Neferadynee*

/Yoko figyel igazából rád, a kérdéseidre./
- Eleinte biztos lesz olyan amit nem úgy fog csinálni, ahogy azt az ebben dolgozók csinálják. De úgy gondolom, hogy Hadrime kisasszonynak jó érzéke van ahhoz, hogy megfelelő személyeket válasszon maga mellé a munkájához, így biztos, hamar bele fog rázódni ebbe a munkakörbe.
/Vet egy futó pillantást a sofőrötökre, majd újra rád./
- Igen a többi munkatársunk már legalább egy hete itt van és felkészül, próbál, igazít amin kell. Tudja hölgyem, Hadrime kisasszony igen neve ruhatervező. Nem tudom, hogy önöknél voltak e ... -/ itt egy kicsit elbizonytalanodik, gondolkodik láthatóan./- világhírű, ruhakészítők, vagy tervezők. De azt hiszem, ehhez tudnám hasonlítani Hadrime kisasszony munkásságát, hiszen egész Negapanon ismertek a kollekciói.
/Közben beülök a kocsiba. Neked első gondolatod a kis autóval kapcsolatban, hogy a smartot keverték a kis golfautókkal. Bár amikor beszállsz, csak annyi jut eszedbe, hogy kényelmes./
- A kisasszonynak az egyik Fővárosi független újságnak ad interjút a bemutatóval és az adományozással kapcsolatban.
/Szinte észre sem veszed, de az autó elindul, semmi morgás, semmi zümmögés. És bár nincsen sínekhez kötve, pontosan egy vonalat követve halad az Édenkert felé az autótok. Mellettetek bal oldalt középen parkos, gyalogos közlekedőt látsz ahogy kitekintesz. Jobbra pedig a tengert, a tiszta égboltot, és a horizontot./
- Holnap reggel, ha önnek is megfelelő, akkor reggelit követően, olyan háromnegyed kilenc és kilenc óra között elkezdeném a körbevezetését.
/Alig egy fertályóra alatt eléritek a Hotel parkolóhát, ahol hasonlóan látsz ilyen autókat és az ottani kiszolgálókat. Jamie az egyik bejáratnál áll meg, ott tesz ki titeket, majd tovább is hajt amint kiszálltatok, hogy ne akadályozza a közlekedést./
- Ha gondolja holnap reggelig nem zavarom, és egy másik itteni személyzet körbevezeti, vagy elkíséri a leendő szobájáig.
/Mondja még neked Yoko, miközben elkezdtek befelé menni az épületbe, majd csendbe marad.
Hadriem egyébként az egész út alatt csendben volt, kifelé tekintett, kicsit elrévedő tekintettel, talán a parkot tanulmányozhatta, bár sejted, hogy gondolataiban már máshol járhatott inkább.
Bent a recepcióhoz menet, a padló fekete márványra, vörösmárvány kőroszlopokra, és fehér márvány falakra emlékeztet a látottak, de valahogy nem tudod elképzelni, hogy akkor ez az építmény hogy maradhat a víz felszínén, hiszen nem illeszkedik a tengeraljához sehova. Legalábbis a recepciós mögött a kivetítőn látható az Édenkert alaprajza, oldalnézetből (jelenleg), aminél látod, hogy hol van a tengerszint, és látható, hogy legalább a háromnegyede a víz felett van, míg a másik része alatta, és nincs kapcsolódási pont a vízfenékhez. Az információs pult mögött a kép átvált egy másik képre, miközben nézed./
- Jó napot! Köszönöm önöket az Édenkertben! Miben segíthetek?
/Üdvözöl titeket az egyik hölgy a félköríves üveglapú pult mögül./

[Drun]

*Holtidő -- Renaviel*

/Nem nagyon érzed a kellemetlenség forrását, csupán érzed, hogy nem minden tökéletes. Nem a hely mű, és nem a személyek teszik zavarossá./
- Igen, kellemesnek tűnik. Ügyesek voltak a tervezők, vagy a kivitelezők.
/Néz rád Iahmell./
- Remélem, hogy pihenni is tudunk. Igen. Elsősorban ezért vagyunk itt. Legalábbis, nem kérlek arra, hogy akaratod ellenére megtegyél bármit is. Szóval nincs kötelező program. Ha van valami amit úgy gondolod, hogy pihenés képen kis szeretnél próbálni és szeretnél társaságodnak, akkor oda megyünk.
/Körbetekint, kicsit aranyszínben kezd el tompán fényleni a szeme./
- Van valami amit meg szeretnék tudni. De nem látok még tisztán.
/Rád tekint újra, fejét kicsit megbillenti. Kedves mosolyt küld feléd./
- Gondolom te is érzed, hogy nem minden tökéletes. Tudni akarom, hogy mi okozza. Rossz előérzetem van. Most, hogy Anyánk kezdi vissza nyerni erejét, nem szeretném, ha az emberek, vagy mások nehézségeket görbítenének elé.
/Újra elfordítja fejét, tekintetét rólad. Elindul az kertből kifelé, a felső szint egyik bejárata felé./
- Az emberek soha nem tanulnak a múltból, ezért jobb szemmel tartani őket.
/Mozgása könnyed, szinte lebeg a föld felett./

[Renaviel]

*Holtidő*

- Ez jól hangzik. /mondom enyhe szarkazmussal./
+Még csak az hiányozna hogy iderángatnak aztán mindenféle hülyeségekbe belekényszerítenek. Eddig se volt kedvem ehhez az egészhez, de valahogy most se sikerült túlzottan meghoznia.+
- Az igazad megvallva fogalmam sincs róla hogy mihez van kedvem mert nem is tudom mit lehet itt csinálni. Mármint oké hogy ez valami csodawellnes izé, de hogy ez mit takar... mármint lávával nyakon öntött szaunát vagy hawaii hulatáncos fiúkat akik svéd masszázsban részesítenek? /kérdeztem továbbra is enyhe iróniával. Ilyen voltam nah, ezt kell szeretni. Aztán próbáltam legyőzni a zavaró érzés által ezerszeresére élénkített cinizmusomat és kissé barátibb hangnemben folytattam./
- Nos ha valamiben tudok segíteni azért szólj, mert továbbra se hiszem hogy úgy pusziból hoztatok csak ide és ha valami olyan dolog van ami fontos és nem valami őrült tömeggyilkos után kell loholni, vagy valami hasonló őrült vacak, akkor segítek én is tisztán látni ha tudok, vagy ilyesmi. /vontam vállat, mintha nem lenne nagy ügy semmi. Maga vagyok a végtelen lazaság. Holléééé.
Aztán persze kezdtek is képbe jönni a dolgok. Tudtam én hogy bűzlik itt valami... méghozzá nagyon, egy kéthetes vízihulla átható aromájával./
- Igen. Sőt nem is csak egy dolog nincs rendben.... de igen én is érzem a zavart az erőben. +Szarkazmus vége, mostmár mindjárt tényleg, cserkészbecsszó.+ Szóval igen, szerintem sincs minden rendben. És várom az eligazítást a szarviharban, de ha lehet egy hideg alkoholos ital és egy fürdő társaságában mondjuk. Vagy a masszőrfiúkat is támogatom, igényed szerint. /néztem rá nagyon vicceskének gondolva magam. Biztos ő is bepisil a nevetéstől. Hahaha./

(208)

[Neferadynee]

*Holtidő*

/Kicsit idegessé válok, amikor a többi munkatársat megemlíti Yoko. Igazából eddig bele se gondoltam, hogy más emberekkel - vagy mikkel - kell érintkeznem rajtuk kívül. Aztán mély levegőt veszek, és emlékeztetem magam arra, hogy így is-úgy is muszáj leszek fejleszteni a szociális képességemen, legalább itt a remek alkalom. Miközben még mindig Yokot hallgatom, végigmérem a kis kocsit, amiben kényelmesen elhelyezkedem társaimmal. Otthon csak a tévében láttam ehhez hasonlókat, de azok nem voltak ennyire halkak. Kíváncsi vagyok, vajon mennyit változott a világ? Hová fejlődött az emberiség? Egyáltalán - volt valaha emberiség, vagy mindenki, akit ismertem, valami más volt?/

- Igen-igen, voltak nálunk is ismert arcok. Már akkoriban nagy hagyománya volt a divatszakmának. A Párizsi Divathetek... Istenem, bárcsak eljuthattam volna valamelyikre! /nézek rájuk áhítatosan./ Mert hogy tudniillik - és bocsánat, hogyha már mondtam, de olyan sok mindent történt ebben az egy napban -, én is ugyebár ezzel szerettem volna foglalkozni. De talán ebben az új életben jobban fog állni nekem a kifutó másik, látványosabb része /mosolyodom el./ Az interjúhoz pedig gratulálok!

- Persze, akkor holnap reggeli után. Már nagyon várom!

/Szép lassan megérkezünk, én pedig nem tudom még most sem levenni a szemem az itteni környezetről. Remélem, hogy nem kell felébrednem ebből az álomból sosem. Tetszik a tengerpart, tetszik ez a luxusszálloda, tetszik, hogy jó emberek közé keveredtem. És tetszik a sok technikai vívmány is, ami megmozgatja logikus énem, és újfent kíváncsi leszek a világra.

A recepción illedelmesen megállok kísérőim mögött, és csöndben várakozom./

(104)

*Időközben megszűnt a képfeltöltés, így a képeket nem tudtam megnézni sajnos. :/*