Szentély a felhők között

[Tereus]

/A megszokott maszk, kissé megváltozik arcomon, ugyanis szám lesajnálóan legördül./
- Nem érint különösebben, hogy Danu miért küldött vissza!
/Nézek egyenesen a szemeibe./
- Ami tény, hogy áldozatnak lettél idehozva, de nem haltál meg, amikor felélesztettük!
/Kikerülöm, hiszen elém állt./
- Ennél többet nem tudok mondani. Két okból.
/Kis szünetet tartok, majd folytatom./
- Az egyik az, mert nem tudom ki miért került áldozati bárány szerepkörbe, a másik az, hogy nem is érdekel.
/Ránézek, miután végre elértem újra a teleportkaput./
- Fogalmam sincs, hogy miről hablatyolsz!
/Mondom őszintén és kemény hangszínnel.
Vállat vonok, aminek eredménye, hogy a szárnyaim is ugyanígy mozdulnak meg./
- Nem érzek semmit, enyhe éhségen kívül. Ami a múltat illeti, a régi életemet próbálom helyrehozni!


{188}

[Caridwen]

*Tereus*

- Hihetetlen milyen fene értetlen vagy! /sziszegi ingerülten./
- Nem azt mondom, hogy régebben nem voltál keményfejű, de ez már-már butaság testvérem! Én NEM vagyok az a vámpír, akit idehoztak... Angyal vagyok, akár te, méghozzá a testvéred, évszázadok óta a társad... Persze nem kaptad vissza az angyallelked, így nem emlékezhetsz rám, de azt hiszem ennyit azért fel kéne fognod! /Az arca kissé kipirul, ahogy ingerülten magyaráz neked.
Vesz néhány mély levegőt, hogy kissé megnyugodjon, majd valamivel higgadtabban, de még mindig igencsak lendületesen folytatja./

- Annyit tegyél meg nekem, hogy most végre rám figyelsz egy kicsit! Mi mind a ketten Ramiellel voltunk kísérők, évezredek óta társak vagyunk. Minden ujjászületésünkkor új testet kapunk, de egy idő múlva mindig visszatérünk, hogy teljesítsük a feladatunkat... Ramiel már itt van, e is, habár nem emlékszel és mostmár én is.
/Kis szünetet tart, amíg láthatóan gondolkozik valamin, aztán még hozzáteszi./
- Ha akarod be is tudom bizonyítani. Mármint mutathatok valamit az előző életeinkből, ha hajlandó vagy kissé feladni a konokságod. /néz rád komolyan./

[Tereus]

*Folytatás a Kapunál.*